Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

KlSZ-élef az írószer készítőknél A legnépszerűbb kapcsolatok Az fröszerkészítő Ktsz sal­gótarjáni telepének fiataljai a X. pártkongresszus tiszteletére tett jelentős — a helyi terme­lési problémák megoldásához kapcsolódó — munkavállalá­sokkal hívták fel magukra a figyelmet. A kettes számú sal­gótarjáni telep KlSZ-szerve- zetének kezdeményezésére a csúcs- és betétgyártó üzemrész fiataljai elvállalták — és mos­tanáig nagyrészt teljesítették is! — nem kevesebb, mint egymillió betét „beírását”. Na­gyobb összegű — pontosan haltszázezer forint — kötbért kerülhetett el az üzem azzal az ifjúmunkás-vállalással is, amelynek nyomán 2400 darab noteszírón szerelését végezték el a fiatalok társadalmi mun­kában. Élő kapcsolat Ragyolceal Slézcnger Ferencwé, az Iró- szerkészítő Ktsz salgótarjáni telepének KlSZ-titkára egy esztendeje került a fiatalok élére. Üzemi feladatát tekint­ve meós, nemrégiben kérte a felvételét a párttagok sorába. A fialtatok helyzetéről, a KISZ helyi szervezettségéről, az üze­mi KlSZ-munka eredményei­ről azt mondja: — Itt nagyrészt „tizenéve- *ek” tagjai a KISZ-nek, ez az egyik sajátosságunk, de van több is... A dolgozók — és így a KISZ-tagok többsége is nő, sóik a bejáró közöttünk: egy nemrégiben készült össze­sítés szerint, kereken nyolcvan százalék. A mozgalmi élet. sok irányú fejlődését ezen kívül jelentősen nehezíti a három műszakos munka is. Jelenleg 43 tagja van az üzemi KISZ- szervezetnek. A munkahelyi megosztottság és a három mű­szak miatt gyakran még egy klubdélutánt is nehéz össze­hozni az üzemben. Sokat lendített a KISZ irán­ti érdeklődésen az a névadó­ünnepség, amely az egykori nógrádi partizánharcok szín­helyére, a csehszlovákiai Ra- gyolcra is eljuttatta az író- szerkészítő fiatalokat. Két év óta húzódik egy új kisüzem letelepítésének ügye Patvarcon. Legutóbb ugyan már arról adtunk hírt, hogy hosszas huzavona, bizonyta­lanság után végre „gazdára” talált az üzem céljára felaján­lott és átalakított épület, de azóta újabb fordulat történt. Erről Rátkai Ottó tanács- titkár így számolt be: — Tudja, aki egyszer meg­égette a kezét, másodszorra már kihűlt kályhához is félve nyúl. Amikor az első üzem letelepítését ígérő szö­vetkezet belső nehézségeire hivatkozva elállt szándéka megvalósításától, először örültünk, hogy közvetített a község és egy másik szövet­kezet, a Hungária Műanyag­feldolgozó Ktsz között, amely hajlandónak mutatkozott mindenestül átvállalni a kö­telezettségeket. Mielőtt azon­ban aláírtuk volna a végle­ges szerződést, egy kicsit ala­posabban körülnéztünk a szövetkezet háza táján. Milyen eredménnyel járt ez az út? A küldöttség meg­tekintette a szövetkezet tata­bányai részlegét, mert innen kívánták egyes termékek gyártását Patvarcra áthelyez­ni. A dunántúli üzemecské- ből a vendégek nem a leg­kedvezőbb benyomásokkal tértek haza. A termelés kor­szerűtlen. kézműves módsze­rekkel történik. Igaz, a dol­gozók többsége elég szépen keres, de a munka az egész­ségre ártalmas. A falu választott vezetői újra alaposan meghányták- vetették a dolgoi. Egyöntetű­en úgy vélték, nem volna he­— Az üzemi KlSZ-szenve- zetnek sokáig nem volt neve. Az ünnepi évfordulók idején gondoltunk arra, hogy a nógrádi partázánihős. Bandur Árpád nevét vegyük fel. Csak néhányan ismertük a hősi ha­lait halt nógrádi partizán életét, ezért is választottuk őt névadónak... Hogy minél töb­ben megismerjék. Mint köztu­dott, Bandur Árpád Ragyái - con van eltemetve. Felvettük a kapcsolatot az ottani KISZ- szel, és a nóvadóünnepségre magunkkal vittük a hős nővé­rét és édesanyját is. Azóta a nagyoknak is megfordultak nálunk és mi is készülünk hozzájuk. A fiataloknak na­gyon tetszik ez a kapcsolat, amely a mi belső szervezeti munkánkra is élénkítő hatás­sal volt. A taggyűléseket rend­szeresen megtartjuk és általá­ban minden tagunk kíváncsi is arra, mire készül, mit ter­vez a Kisz. ... Csak dolgozni lehet? Bár a KISZ termelést segí­tő tevékenysége nem elsősor­ban és nem kizárólagosan a munkaidőn túli munkaválla­lásra szorítkozhat — az ezzel kapcsolatos központi irányel­vek a belső tartalékok feltárá­sára, az üzemszervezéssel, az állásidővel, a műszaki fejlesz­téssel, az importanyagok taka­rékosságával összefüggő fel­adatokra ösztönzik az üzemi KISZ-saervezetéket — a fiata­lok lendülete, vállalkozó ked­ve gyakran rántja ki a bajból a termelőkben megszorult vál­lalatokat. Szükség van — egyelőre legalább — erre is. — Nekünk egy-egy sikeres társadalmi munkavállalásunk jó alkalom a bizonyításra, amely a nagyobb támogatás fejében a gazdasági vezetés tőlünk joggal elvár — mond­ja a KISZ-titkár. A sikeres bizonyítások állomásai: a Le- mn-oentenárium tiszteletére rendezett kommunista vasár­napon hetven fiatal jelentke­zett az üzemnél, többségük vi­dékről jött be dolgozni, s a munkabér teljes összegét befe zették a vietnami szolidaritási lyes egy alacsony színvona­lon dolgozó, egészségtelen és a környezet levegőjét szeny- nyező üzem letelepítése a fa­luban. Az sem látszott hihe­tőnek, hogy a lányok és asz- szonyok szívesen vállalnának munkát egy ilyen üzemiben. Végül — helyesen — úgy döntöttek, hegy a szövetkezet ajánlatát nem fogadják el. Felkerestem néhány asz- szonyt és lányt a községben, akik már korábban felvételre jelentkeztek a leendő üzembe és előjegyzésbe vették őket. Arra kerestem a választ, ho­gyan vélekednek a fejlemé­nyekről? — Nekem mindegy — von­ta meg a vállát Sági Éva, aki a balassagyarmati finomkö­töttárugyárban. dolgozik. — Ha lesz üzem, úgy is jó, ha nem. úgy is... Balassagyar­maton elég jól keresek, a be­járás nem okoz különösebb gondot, a közlekedés jó. Per­sze, szívesebben dolgoznék helyiben, de ba nem megy, hát mit csináljunk. Sokkal érzékenyebben érin­ti a dolog Lobát József né t, aki nem tagja a szövetkezet­nék. a háztáji pedig se le nem köti, se elég keresetet nem ad. A négytagú család­ban egyedül a férj dolgozik. — Egy családos anyának nagyon körülményes Balas­atepra. A jó példa is lehet ra­gadós — sok felnőtt csatlako­zott akkor a fiatalok kezde­ményezéséhez. A X. pártkong­resszus tiszteletére vállalt munkák idején — a fiatalok szorgalmát látva — így kiál­tott fel az üzemvezető, Bozsó István: — Egy tömegszervezet, amelyre lehet számítani! Az írószerkészítő fiataloknak természetesen jólesik az elis­merés, s örülnek annak is, hogy az újonnan felvették kö­zül eddig — rövid idő alatt — tíz fiatal jelentkezett a KISZ- be. Vonzóvá teszi a szervezet munkáját a másik külső kap­csolat is. amelyet a budapesti Elektroakusztikai Ktsz ifjúsá­gi szervezetével alakítottak ki, s eredményeként kölcsönös lá­togatásokat szerveztek. De a szóbeli elismerésen túl, szeret­nének nagyobb támogatást kapni a helyi párttagoktól ép­pen a KISZ munkájának dif- ferencdáltsága érdekében. „Ne csak dolgozni lehessen a KISZ-ben, társadalmi munká­ban és ne merüljön ki a KISZ tevékenysége a taggyű­lésekből és termelési feladatok vállalásából” — mondják a fiatalok. Ezért azonban első­sorban ők tehetnek a legtöbbet — felnőtt segítséggel. További lehetőségek — Szeretnénk jó kapcsola­tot kialakítani a pornázi egyes számú telepünkkel — mondja a titkár. — A mi fiataljaink és az ottaniak is nagyon kí­váncsiak egymásra, arra, ho­gyan élnek, hogyan dolgoznak a „központiak”. Sajnos, erre még nem kerülhetett sor. Ál­landó irodalmi színpadot aka­runk létrehozni; érdemes, mert egy alkalmi csoportunk­ra mindenki felfigyelt az üzemiben. Az októberben kez­dődő KISZ-oktetásra 26 fiatal jelentkezett — jó lenne, ha az idén végig tudnánk vinni a programot, s ebben is számí­tunk a tapasztaltabb, nagyobb tudású felnőttek segítségére. Szeretnénk több feladatöt kapná az üzem előtt álló pro- filváltozás végrehajtáséiban is! Pataki László sagyarmatra utazgatni — mondta. — Jó néhányan rég­óta várjuk, hogy legyen munkalehetőség a faluban. Már el sem akarjuk hinni, hogy tesz belőle valami. Pe­dig szívesen vállaltuk a tár­sadalmi munkát is, hogy mi­nél hamarabb megnyíljon az üzem. Azóta többen elmen­tek dolgozni, mert elunták a várakozást. Mégis azt mond­ják az asszonyok, igaza van a tanácsnak, hogy nem enged be akármilyen üzemet a köz­ségbe. De azért már jó len­ne, ha végre eldőlne, lesz-e üzem Patvarcon. Ispán Ferencék nemrégen épült, tágas családi házban laknak. Szintén négytagú a család, sokba került az épít­kezés, sok a kiadás, szükség lenne az egy kereső mellé a másikra. — Amikor úgy volt, hogy lesz üzem, nyomban vagy harmincán jelentkeztek fel­vételre — mondta Ispán Fe- rencné. — A harmincból azóta sokan elmentek dolgozni. Én is csak azért várok, mert mégis helyben jobb lenne, ha kevesebb is a fizetés, nem kell utazgatni. Bizony, nem mindegy, lesz-e üzem, vagy nem, a községben... De ha az egészségére ártalmas a mun­ka, én még a nagyobb fize­tésért sem vállalnám. Olyan Újabb fordulat Patvarcon Lesz-e üzem a községb Indokolt monopol helyzet Egyes gazdasági vezetők kiszolgáltatottság­áról, a vasút monopolhelyzetének erősítésétől méltatlankodnak, pedig egyáltalán nincs iga­zuk. Semmi más nem történt, csak a kor­mány értésére adta azoknak a vállalati veze­tőiknek, aikák elfeledkeztek róla —, hogy a népgazdaság érdek fölé tartósan nem helyez­hetik a reájuk bízott vállalat érdekeit. A Gazdasági Bizottságnak a vasúti kocsik kihasználásával kapcsolatos újaibb intézkedé­se helyes volt, mert népgazdasági érdekeket szolgál. Még csak azt sem lehet mondani, hogy vállalataink vezetői nem kaptak elég türelmet a kormánytól. Ki tudná felsorolni azokat az értekezleteket, cikkeket, amelyek a vasúti kocsik jobb kihasználása érdekében a szombati, vasárnapi rakodásra kérték a vál­lalatok vezetőit. Egy-két helyen átmenetileg a kérő szónak volt foganatja, aztán minden maradt a régiben: az üzemekben a heti ter­melést négy nap alatt akarták elszállíttatnd a vasúttal, holott az illetékesek tudták, hogy a jelenlegi kocsipark csak egész heti folyama­tos szállítással, a kocsik sürgős ki- és bera­kásával képes eleget tenni a fuvaroztatók igé­nyeinek. A Gazdasági Bizottság határozata megte­remtette a feltételeket is a szombati és va­sárnapi rakodáshoz, amikhr kimondta, hogy az éjszakai, valamint a munkaszüneti napo­kon történő ki- és berakodás költsége nem terheli a vállalati béralapot, azt külön kell kezelni. No de nézzük a tényeket és hallgassuk meg a vasutasokat, akik korábban is hangsúlyoz­ták: nem kocsiálláspénzre, hanem kocsira van szükségük, mert az szolgálja az egyetemes érdekeket. Ügy látszik, hogy a határozat majdnem el­érte célját. A salgótarjáni vasrtáff tamás von­zásába tartozó üzemek, vállalatok heti kocsi­igénye 1500—1700 vagon. Korábban ebiből 7— 800-at, azaz csak a felét rakták meg áruval, illetve rakták ki az érkező alap- és félkész anyagokat, készárukat és fogyasztási cikkeket. A határozat megjelenése óta a kirakott ko­csik száma 1200—1300-ra növekedett. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél, ahol korábban 350 000 forint kocsiálláspénzt fizet­ték havonta, az elmúlt hónapban csak 15 000 forintra rúgott a kifizetett. kocsiálláspénz. Olyan vállalatok, amelyek korábban egyálta­lán nem rakták ki az áruval érkező kocsikat, mint a Centrum Áruház, a vegyinagyker., — a hét végén, vasárnap is elszállítják a ré­szükre érkező árukat. Ma már sok üzemben megvalósították azt a régi kívánságot, hogy a hét elejétől a hét végéig rakodnak. Idesorolják az öblösüveg­gyárat, a síküveggyárat, a tűzhelygyárat, a bányagépgyárat. A legnagyobb fejlődés a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemekben van. Itt a vasút dolgozói a következő menetben már vissza is kapják áruval, vagy anélkül azokat a kocsikat, amelyeket előzőleg hat órával szállítottak be. A legtöbb kocsiálláspénzt még mindig az ötvözetgyár fizeti. A vasút vezetői szerint itt is meg lehetne oldani a szombati és vasárnapi rakodást, ha az erre kijelölteket, illetve az i önként vállalkozókat nem időbér­ben, hanem mázsaprémiumban — teljesít­mény alapján — díjaznák. A tények azt mutatják, amit a vasút dolgo­zói erőteljesen hangsúlyoznak: erre a gazda­sági bizottsági határozatra nem került volna sor, ha a vállalatok vezetői túllátnak saját érdekeiken, és figyelembe veszik azt a sokat hangoztatott igazságot: árut csak üres kocsi­ba lehet rakni. V. K. Az Üvegipari Művek pásztói szerszám- és készülékgyárá­ban készülnek az iparág gyárainak alkatrészei és berendezé­sei. Jelenleg a miskolci és az orosházi üveggyár részére vé­geznek nagyobb munkát. A Dózsa György ifjúsági brigád készíti az automata gépekről lecsurgó üveg felfogására az üvegcserépkosarakat Gépek a miskolci üveggyárnak V ízrendezés Ipo lytarnócon Megyénk termelőszövetkeze­tei közül talán az ipolytarnó- ci tsz károsodott legtöbbet a talaj- és árvíztől. Értékes szán­tóföldek állták víz alatt a leg­nagyobb kánikula idején js. Négyszáz—ötszáz hold kiváló minőségű kaszálót öntött el évente a hegyekből lezúduló víz. Néhány esztendővel ez­előtt megkezdték a víztelení­tést az Ipolymenti Vízgazdál­kodási Társulat közreműkö­désével. Több rendszerű csa­tornát építettek. Most került sor a legnagyobb kárt okozó Botos-patak szabályozására. Jó ütemben folyik a töibb mil­lió forint értékű munka. Á jelenleg folyamatban levő pa­takszabályozás után kerül sor az Ipoly itteni szakaszának rendezésére, amellyel véglege­sen biztosítják a tsz zavarta­lan gazdálkodását műn kaalkalom kell, arai könnyű, tiszta és ügyes női kezeket igényel. Én minden­képpen dolgozni szeretnék, ha helyben nem lehet, akkor Gyarmaton, de a január el­sejét még megvárom... Hugyecz Jánosoé beteg. Né­hány nappal előbb operálták, gyógyulása ágyhoz köti. A betegápoló szerepét sógornő­je, Hugyecz Andrásné vállal­ta, így egyszerre mindkettő­jükkel beszélgethettem. Vé­leményük alátámasztotta a korábban elhangzottakat. Igénylik és várják, hogy te­gyen végre üzem a faluban. Megkérdeztem Hugyecz And­rásaiétól, aki Balassagyarma­ton dolgozik, hazajönne-e, ha helyben el tudna helyezked­ni? — Az attól függ, hogy le­hetne-e annyit keresni, mint a finomkötöttárugyárban — válaszolt nevetve. Ezek után már csak az a kérdés, megtalálták-e az üzemtelepítés ügyében az is­mételt megtorpanás után a továbbvezető utat a helybeli vezetők? Nemcsak megtalálták, ha­nem úgy tűnik, hogy erőfeszí­téseiket most már siker ko­ronázza és ígéretüket végre valóra válthatják. Az épü­letbe rövidesen beköltözik a budapesti Elektronikai-átvi- teltechnikai Szövetkezet egyik részlege, amely az igényeknek és a követelményeknek legin­kább megfelel. Negyven-ötven dolgozóval kezd az új üzem, amely telefontechnikai mérő­műszereket, berendezéseket ás alkatrészeket állít elő. Kiss Sándor Síküveghengerlő gép felújí­tását és átalakítását vállalta a miskolci üveggyár számára a pásztói szerszám- és készü­lékgyár. A gépen az átalakí­tás után ezerkétszázas helyett ezernyolcszázas szélességű üveget tudnak hengerelni. Ké­szül a hengerlőgéphez kap­csolódó hűtőszalag Is, amelyen hatvannyolc méter hosszan halad végig az üveg. A be­rendezések előszerelése már megkezdődött Miskolcon. A hónap végéig a gyár vala­mennyi fontosabb tartozékot leszállítja. A gépek összeállí­tása, szerelése és üzembe he­lyezése október végéig befe­jeződik NÓGRÁD — 1970. szeptember 24., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents