Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
1970 — a nevelés egyetemes éve 4 z Egyesült Nemzetek " nevelésügyi, tudományos és művelődésügyi szervezete (UNESCO) javaslatára az ENSZ közgyűlése az 1970. évet egyhangú szavazattal a nevelés egyetemes évének nyilvánította. A közgyűlés feL hívással fordult a tagállamokhoz, hogy az UNESCO által kidolgozott célkitűzéseket és alapelveket támogassák. A célok között szerepel az analfabétizmus megszüntetése, minthogy Föld népességének minden 5 embere közül 2 nem tud írni, olvasni”. A többi között célul tűzi ki a határozat a nők egyenjogú- ságániak biztosítását az oktatás terén, az oktatás demokratizálását, az általános> és szakképzésnek a kor igényeihez való alkalmazását, a'pedagógusok képzésének és továbbképzésének megjavítását. A határozat elvben állást foglal a nevelésnek és oktatásnak az ember egész életére szóló kiterjesztése mellett. Kiemeli, hogy a nevelésügy megújhódását és az emberiség szellemi-erkölcsi értékeinek megőrzését egységben kell megvalósítani. Különösen fontosnak tartja' az ifjúság erkölcsi nevelését, „különös tekintettel a nemzetközi megértés és a béke ügyének ápolására.”. Az ENSZ tagállamai kidolgozták terveiket a nevelési évre. Etekből kiderül, hogy az EJNSZ-határozat világszerte megnövelte a nevelésügy Gangját, az érdeklődés homlokterébe állította társadalmi szerepét. A feladatok persze másként jelentkeznek a gyarmati sorból nemrég felszabadult országokban, és másként a fejlett országokban. Méltatlan lenne összehasonlítást tenni a mi nevelésügyi problémáink és a „harmadik világ” gondjai között. Ehelyett néhány jellemző adatot említünk csupán. Az 1968 januárban Moszkvában megtartott UNESCO- értekezletről a magyar szakértő a többi között így tájékoztatott: ,fáikor a fejlődő országok a fejlődés távlataiban egyetértettek velünk, akkor nálunk is gondterhelteb- bek voltak. Olyam. gyermekekről is beszéltek — ha egyáltalán van iskola, van pedagógus, és a gyerekeket be lehet gyűjteni az iskolába —, akik naponként egyszer esznek, este. A napot éhesen kezdik. Miikor a tanító... a pedagógiai cél elérésén fáradozik, a gyerekek már az estére gondolnak, mikor kínzó éhségüket újra enyhíthetik.” De többnyire nincs tanító. Elefántcsontpart Köztársaságban pl. a 7500 tanító közül csak hatszáznak van képesítése. A többi alsófokú iskolát végzett. A beiratkozott gyerekek 80—90 százaléka osztályt ismétel. A fejlődő országok fő gondja, hogy nincs elég iskola, nincs elég pedagógus.* Bár az életszínvonal alacsony, nemzeti jövedelmük 25—30 százalékát közoktatásra; fordítják. így is csak 5 dollár jut fejenként közoktatásra, míg a fejlett országokban évi száz dollár körül. Milyen lesz Kolobrzeg városa? Lengyelországban nemrég hirdették ki annak az országos pályázatnak az eredményét, amelyet Kolobrzeg városközpontja rendezésére írtak ki. A bíráló bizottság 28 beküldött pályamunkát nézett át, és kivitólezésre az I. díj nyerteseinek, a koszalini építészeknek a munkáját javasolta. Ez a terv figyelembe veszi a város belterületén levő régi, történelmi műemlékeket. A városközpontot, ahol annak idején a várfalak álltak, három oldalról tízemeletes lakóh áztömlbök veszik majd körül. A tervben szerepel egy négyemeletes házakból álló sáv létesítése is. A központban helyezkednek majd el a szolgáltató létesítmények. Az új épületek kitűnő háttérül szolgálnak az impozáns koiobrzagi műemlékeiknek: a városházának, a lőportoronynak, a székesegyháznak. A városközpont a Parsetá-folyó felé néz majd. A Parseta és mellékfolyói Ko- loibrzeget valóságos kis Velencévé változtatják: vízi kikötők és vízi kávézók létesülnek az üdezöld növényzet közepette. Elgondolkodtató, hogy ugyanakkor a világ nemzetei 182 milliárd dollárt költenek évenként fegyverkezésre. Egy enyhültebb nemzetközi légkör, a fegyverkezés korlátozása vagy megszüntetése olyan anyagi erőket szabadítana fel, amely ka fejlődő országok nevelésügyi gondjait történetileg rövid idő alatt megoldaná. így is biztató, hogy a nemzetközi nevelési év keretében hatalmas szellemi, politikai, társadalmi erők mozdultak meg a nevelésügy problémáinak megoldására szerte a világon. a szocialista országokban különösen. Hazáinkban is rövidesen megkezdi tanácskozását az V. nevelésügyi kongresszus. Napirendjére tűzi nevelésügyünk mindama kérdéseit, amelyekre már ma tudományos választ kell adni ahhoz, hogy nevelésügyünk jövőjét gazdasági és társadalmi, kulturális és politikai fejlődésünk távlatainak tükrében rendezze. Felelősségteljes, de szép és nemes feladat vár a kongresz- szus küldötteire, az elmélet és a gyakorlat szakembereire. Olyan kérdésekben kell állást foglalniok, amelyek a jövő nemzedék boldogulásával, nevelésével, a pedagógia kérdéseivel függnek össze. A pedagógiával és a közoktatással, amely a X. pártkongresszus irányelvei szerint is „továbbfejlődésünk egyik alapkérdése.” Egész társadalmunk pedagógiai gondolkodásának megújulását várjuk az V. nevelésügyi kongresszustól. Nem pillanatnyi odafordul ást a pedagógiához és a vele összefüggő elméleti és gyakorati problémákhoz, hanem a; nevelésügy szocialista fejlődésének új fejezetét. A haladó tudós és peda** gógus, Roger Gál szavai egyetemes érvényűek és számunkra is mérvadók: „A pedagógiá a holnap emberének alakítója. Minél jobban előrehaladunk, annál többet bíznak rá. És bár a pedagógia magára hagyva nem tud semmit megoldani, mégis kezében van a jövő kulcsa. Nem a pedagógia oldja meg a tech, nikai. gazdasági, társadalmi vagy politikai problémákat, de nélküle semmilyen rendszer, az emberi sors semmiféle megjavítása nem lehet tartós.” Kiss István EKELE Nemrég fejeződtek be a Déry Tibor forgatókönyvéből készült új magyar film, a Szerelem utómunkálatai. A kópiák elkészítése már csak a laboratórium dolga. A bemutatóra az őszi évad derekán kerül sor. Déry Tibor két korábbi novellája nyomán írta a forgatókönyvet. A Szerelem és a Két asszony című írásai az ötvenes évek első felének atmoszférájáról és a kor nyugtalan légkörében kialakult sajátos kapcsolatokról vallanak. A főszerepet Molnár Ferenc külföldön élő özvegye, Darvas Dm alakítja. Mellette Törőcsik Mari, Darvas Iván, Bitskei Tibor és Mensáros László nyújt - ' egyenrangú, szép alakítást. Forgatás közben (Darvas Iván, Némethy Ferenc, Tóth János operatőr és Makk Károly rendező) Az irodalom ünnepe Balassagyarmaton Balassagyarmat közművelődési munkája az évenként megrendezett irodalmi színpadi napok programjában csúcsosodik ki. Idén, november 5-től 8-ig már hatodszor zajlik e rendezvénysorozat, amely most is a város és a megye kiemelkedő kulturális eseménye, az irodaiam, az öntevékeny művészeti mozgalom színvonlas bemutatója. A korábban rendezett irodalmi színpadi napok eredménye, hogy a rendezvény ebben az évben már az országos műsornaptárban is szerepel, túlnőtt Balassagyarmat és Nóg- rád megye határán. A rendező szervek, a KISZ Nógrád megyei és balassagyarmati városi bizottsága, a megyei és a Balassagyarmati városi Tanács VB művelődés- ügyi osztályai, a megyei és ismerősöm mesélte". * egyik rokona nem tudja folytatni középiskolai tanulmányait, mivel hatan vannak testvérek, s kell ’a pénz a többi testvérnek is. Jobb. ha elmegy dolgozni a fiatalember, otthagyva a gimnázium harmadik osztályát. legalább gondoskodik saját ellátásáról. Mellbevágtak ezek a szavak. Tudom, nem minden fenékig tejfel, de nem tudom elképzelni, hogy ilyen indokkal valakinek 1970-ben meg kelljen szakítani tanulmányait. Különösen akkor, ha az illető négy egész öttizedes tanulmányi eredményt ért el az elmúlt tanévben. De még akkor sem, ha szülei gyárban dolgoznak és azt szeretnék, ha több pénz jutna a kisebbek iskoláztatására. Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyi mindent teszünk a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek megsegítéséért. Értekezleteken hányszor felmerült a nyári táboroztatás, a korrepetálások, a szakköri munka, az egyéni foglalkozások, a pedagógusok lelkiismeretessége mellett az ösztöndíj szó. Eddig csak elvétve találkoztunk e szóval, elsősorban a szakközépiskolásoknak jutott. Igen, vannak előzményeink, hiszen téeszek, állami gazdaságok nem egy fiatalnak juttattak Szé csényben és fygsáenapi jegyzet Áz ösztöndíjakról Balassagyarmaton pénzt, hogy mintegy „megfogva” őket — túl a nemes célon! — előre biztosítsák szakemberszükségletüket. A megyei tanács művelődésügyi osztálya joggal tárta a végrehajtó bizottság elé februárban javaslatát, amely szerint a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását nagyon sokszor szociális-anyagi akok is akadályozzák. A kérdést kétféleképpen lehet megoldani, javasolta a februári előterjesztés, egyrészt a pedagógiai-módszertani munka javításával, másrészt szociálisanyagi természetű juttatással. Az előterjesztésből határozat született, s megyénkben szeptember 14-én döntöttek a kérelmezők sorsáról. Hetvennyolcam, pályázták meg a lehetőséget és szeptember esejétől ötven Nógrád megyei középiskolás részésül támogatás ban. Nemrég egy dévéadást hallgatva az az érzésem támadt, hogy a budapestiek mintha azzal büszkélkedtek volna: a középiskolások ösztöndíjrendszere egyedül náluk létezik az országban. Lehet, hogy téves információ következtében hangzott el ez a kijelentés, mert Magyarország több megyéjében bevezették már ezt a követendő példát. S íme, Nógrád is belépett azok táborába, akik társadami-ta- nulmányi ösztöndíjjal b ecsü. lik meg a gyerekeket, akiknek tehetségüknél fogva az egyetemen van a helyük. A támogatást már a középiskolában kell mlkezdeni, hogy elkerüljünk minden emberi törést, hogy mindenki megérdemelten megkapja a méltán várt segítséget. Erdendes vök lapozgatni a kérelemezők papírjai között. Az iskolatanács és a KISZ-szervezet által javasolt tanulók névsora azt mutatja: sok olyan tanuló akad megyénk középiskoláiban, akik mostoha körülmények között tanulnak. Húsz százalékuk félárva, de igen tekintélyes mennyiséget tesz lei a veszélyeztetetteknek a száma, akik szerencsétlen családi körülményeik miatt kerültek hátrányos helyzetbe. A feltételek között az is szerepel, hogy a pályázónak nem lehet közepesnél rosszabb tanulmányi átlaga. Szeptember elsejétől ötven Nógrád megyei szakközépiskolás és gimnazista havonta kétszáz forintos ösztöndíjban részesül. Igaz, ez az összeg lehetne nagyobb is, esetleg a rászorultság mértékét árnyaltabban is meg lehetne állapítani, s az összeget ahhoz szabni, és több arra rászorulónak is adhatnának. Ha figyelembe vesszük, hogy elkezdődött egy folyamat, egy igen emberséges társadalmi megmozdulás. a^kor csupán any_ nyit mondhatunk: őszinte segítségről van szó. Az ösztöndíj a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint az a rendszeresen, valamely testület által adott anyagi támogatás, amelyet arra érdemes személy kap tanulmányai folytatására. Tovább folytatva a sort, a köztudatban többnyire egyetemekre, főiskolákra, vagy külföldi tanulmányú takr a értik ezt a meghatározást. Ügy tűnik, át lehet írni a. köztudat „jólínformaltságát”: a középiskolások is bekerültek az események tükrébe. A társadalom nevében mondhatjuk: méltán. M. Zs. balassagyarmati művelődési központ, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a színpadok koncepcióját nem jelölték meg. Az együttesek a mozgalom bármely formájában részt vehetnek, az oratórikus- tól az egyfeűvonásosig. Ezzel tág teret adnak a válogatásban és a szerkesztésben ahhoz, hogy az öntevékeny mozgalom bemutathassa sokrétűségét. A megyei versmondó versenyt — a hagyományokhoz híven — az irodalmi színpadi napokkal együtt ’rendezik meg. A versenyre Salgótarján város és az öt járás a legjobb három-három versmondóját nevezheti. Akik részt vesznek Az érkező együtteseket a város egy-egy KlSZ-alapszer- vezete patronálja. Esztétikus propagandaanyag. is készül, kék-fehér színű falragaszok, műsorfüzet, röplapok és így tovább. A főutcára és a Szerb utcába egészen a városi művelődési központig húsz fehér, álló alakú zászlót tűznek ki, kékkel hímezik rájuk: irodalmi színpadi napok. A kirakatokban kis tablók mutatják be az ide érkező együtteseket. A készülődés érthető, az idén már nemzetközi íze is lesz a dolognak, három országból jönnek csoportok a házaiakon kívül. A Szovjetunióból, Beregszászból a Népszínház, Jugoszláviából, Szabadkáról az Életjel irodalmi élőújság és Csehszlovákiából a komáromi Petőfi Sándor irodami színpad. A hazaiak között két „Kiváló együttes”, az egri megyei színpad és a balassagyarmati Madách Imre színpad lép dobogóra. A Nógrád megyei irodalmi színpadok között először mutatkozik be a nógrádmarcali klubkönyvtár irodalmi színpada és a drégelypalánki Szondy György színpad. Örülünk jelentkezésüknek. Van azonban olyan jelenség is, aminek nem örülünk. Salsótarján ,kipukkadt''? Két irodalmi színpad ugyanis nem nevezett a napokra, a szécsényi és a salgótarjáni. Ez utóbbiról szeretnénk néhány szót szólni. A megyei József Attila művelődési központ irodalmi színpadáról van szó, amely a tavalyi irodalmi színpadi napokon sikeresen mutatkozott be, elhozta a vándorserleget, s néhány más műsort is adott már. Éppen ezért tűnt fel, többek között, hogy máris „kipukkadt” csak ennyire íiv tóttá volna a sikeres indulás után? Az „előd” színpadok valóban sorra így jártak, hiányzott a folyamatos munka. Vajon ezúttal is ez a hiányosság kísért? Kiderült, másról van. szó. Arról, hogy a megyei művelődési központban nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Az intézmény saját művészeti csoportjait sem tartja számon, pedig nincs sok belőle. Az irodalmi színpad ugyanis nem oszlott fél, munkája ugyan objektív okból szünetelt egy kis ideig, de a csoport létezik, s mint a színpadvezetőtől megtudtuk, készül a balassagyarmati szereplésre. Ezt közölték is „bent” az intézményben, úgy látszik, nem mindenkivel külön-külön. Reméljük, nem hiába készülnek. Rendezők fóruma Az irodalmi színpadi napok résztvevői a szereplésen kívül megismerkednek Balassagyarmat nevezetességeivel, üzemeivel, intézményeivel, az irodalmi emlékekkel. Többi között Csesztvére is ellátogatnak, s Balassagyarmaton koszorúzási ünnepségen vesznek részt. Konferenciákra is sor kerül majd. Ezeken szó, esik a mozgalom és közművelődés időszerű kérdéseiről. A megye magyar szakos nevelőivel pedig — egyében kívül — . a korszerű versmondásról cserélik ki tapasztalataikat. A rendezők fóruma ebben az évben már egy országos konferencia jellegét ölti magára, országos érdeklődésre tart számot. Tóth Elemér NÓGRÁD — 1970. szeptember 20., vasárnap
