Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Taggyűlési tapasztalatok Számolni Tartózkodás az építőknél A korábbi évek gyakorlatától eltérően új módon készülünk a kongresszusra. Az irányelveket és a Szervezeti Szabályzatot előbb a pártcsoportok, majd az alapszervezetek vitatják meg. Így történt ez a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál, illetve annak I. számú építés- vezetőségénél is. Ezt az új helyzetet azonban az alapszervezet vezetősége a beszámoló elkészítésekor nem vette figyelembe, s ennek furcsa, kényelmetlen hatását tapasztalhatták az alapszervi taggyűlés résztvevői. Becsületes szándékkal elkészült a beszámoló, csak éppen újat nem adott, aligha késztette vitára az alapszervezet kommunistáit. Ugyanis rövidítve összefoglalta az irányelveket és a Szervezeti Szabályzatot. De hiszen az ország gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai helyzetéről, illetve a Szervezeti Szabályzat módosításáról a tagság már hallott a pártcsoport-ér- tekezleten, harmincnégyen szóltak hozzá, s ennél is több javaslat hangzott el. Ismétlés helyett a titkárnak össze kellett volna foglalni a pártcso- port-értekezleteken elhangzott észrevételeket és javaslatokat, az ellentétes véleményekre válaszul elmondhatta volna az alapszerv vezetőségének álláspontját és főleg a tagság véleményét kérhette volna. Nem volt szerencsés a beszámoló összeállítása, mert az új helyzetben is a régi gyakorlathoz ragaszkodott, előbb ismertette az országos helyzetet. majd vázlatosan érintette a vállalat gondjait, bajait. A beszámolóban szó esett arról, hogy az országban a negyedik ötéves terv időszakában 400 000 lakást kell építeni, Salgótarjánban — ahol a taggyűlés résztvevői dolgoznak — az eddiginél több lakásra van szükség, jobban kell iparkodni az ipari üzemek befejezésével. De a beszámolóban nem hallottunk arról, hogy a munkaidő jobb kihasználásáról, a munkafegyelemről, a termelékenység növeléséről, vagy a 18 évesekről mit mondtak a pártcsoport-értekezleten. Milyen vélemények, milyen javaslatok hangzottak el, mi erről az alapszerv vezetőségének a véleménye és mit javasolnak az új vezetőségnek? Az ország gondját-baját nem lehet elválasztani az építőipar problémáitól, s a párt- csoport-értekezletét a taggyűléstől sem. önkéntelenül felvetődött az emberekben, hogy a beszámoló alig említi a pártcsoportnál elhangzott észrevételeket és javaslatokat. Sokan talán azt gondolták, hogy a taggyűlésen nem is érdemes szólni. A taggyűlést vezető • elnök többszöri biztatása után egykét műszaki vezető jelentkezett szólásra. Hasznos, megfontolandó észrevételeket tettek, de a beszámoló egyoldalúsága a felszólalásokban is folytatódott; nem voltak elég határozottak és politikusak. A pártközpont, a megyei párt- bizottság és a vállalati párt- bizottság képviselői felszólalásaikkal kiegészítették az építők taggyűlésének eszmei, politikai tartalmát. Szlávik István helyett Gubán Lászlót választotta a tagság az alapszervezet párttitkárának. F. L. Nem fomdufhat elő a balassagyarmati telepen sem, hogy csak azért, mert valaki nő, kevesebb fizetést kapjon a férfival egyenlő értékben elvégzett munkáért. Ennek adott hangot Zólyomi Pál is felszólalásában, hozzá téve, hogy meg keh szüntetni a nőkkel szemben táplált előítéleteket. Veszeika István, a telep vezetője is arra utalt felszólalásában, hogy az üzemben sókat tettek és tesznek is a nők érdekében, hiszen a termelés élvonalában éppen a nők haladnak effiöi #6 péktáwai, számos esetben még az áldozatokat is vállalva. Az viszont mér megdöbbentette a dolgozókat, hogy a két műszakra való áttérés csak ideiglenes jellegű, mert — ha nem teljesítik a tervet, nem pótolják az év- eleji lemaradást, akkor kénytelenek visszatérni a régi, há- romműszakos rendszerre. A meglepetés ebben a bejelentésben az volt, hogy a telepvezető nem a műszaki intézkedésekről szólt, hanem azt vitatta; legyen, vagy ne legyen kétműszakos termelés! Visszaút pedig aligha leheta következményekkel NAGY VÁRAKOZÁSSAL és még nagyobb izgalommal tekintenek a szövetkezeti vezetők, a számviteli és pénzügyi szakemberek a közelgő új esztendő elé. Az ugyanis már most tudott dolog, hogy a negyedik ötéves terv időszakában bizonyos módosuláson megy keresztül a termelőszövetkezetek állami támogatásának jelenlegi rendszere. A változások lényege, hogy az eddiginél jobban ösztönözze a mezőgazda- sági nagyüzemeket a hozamok növelésére, a termelési költségek csökkentésére, a jövedelmező nagyüzemi gazdálkodás kialakítására. A nagyobb bevételnek a szövetkezet, a tagság látja hasznát. Ezért mindenképpen indokolt, hogy maguk a gazdaságok is vállaljanak nagyobb kockázatot, nagyobb felelősséget az esztendőért, a közösség, a tagok gyarapodásáért. A szövetkezett vezetők nem minden ok nélkül aggodalmaskodtak azon a tanácskozáson, amelyen e kérdések napirendre kerültek. A megye mintegy 90 termelőszövetkezetének kétharmada az átlagosnál gyengébb termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Az állam megkülönböztetett támogatása 1868-tól jól ellensúlyozta a mostoha talaj-, éghajlata és közgazdasági adottságokat. A szövetkezeti vezetők és a tagok erőfeszítése, az állam segítségével párosulva azt eredményezte, hogy az elmúlt években tovább erősödtek, gyarapodtak gazdaságaink. A harmadik ötéves terv ideje alatt 1.3 milliárd forint értékű árut adtak a népgazdaságnak, mert az erőteljesebb épület- és gépi beruházások erre lehetőséget adtak. Vajon továbbra is ilyen lépésekkel haladhatnak a nógrádi termelőszövetkezetek, vagy lassúbb lesz a fejlődés üteme? Ezt vitatták akkor, vitatják ma is a szakemberek, ha a téma terítékre kerül. Arról egyáltalán nincs szó, hogy az állam leveszi kezét a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó szövetkezetekről. Igazságtalan döntés lenne ez azokkal a szövetkezeti tagokkal szemben, akik nehéz körülmények között, rendkívül sokat dolgoznak. Megfeszítik erőiket és munkájuk eredménye mégis kevesebb, mint ott ahol a táj nyugalmasabb, a síkság föle nem hegyek, legfeljebb szelíd lankák magasodnak. Hasznos útra való a kohászoknál A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben csütörtökön délután 18 alapszervezetnél tartottak vezetőség választó taggyűlést. Az egyik legnépesebb alapszervezet a karbantartó- szolgáltató gyáregységé. Itt a megelőző pártcsoport-értekez- letéken csaknem valamennyi párttag részt vett a párt kongresszusi irányelveiről és a Szervezeti Szabályzat módosításáról folyó vitában. A vezetőség beszámolója, amit Dicse András titkár ismertetett, összegezte ezeket a vitákat. Az irányelveikkel alapvetően egyetértett a tagság, többen kritikai észrevételt tettek, amelyeket az eddigi tapasztalatokkal igyekeztek bizonyítani. A IX. kongresszus óta például a szocialista demokrácia sokat erősödött. Ezt többen hangsúlyozták, ugyanakkor arról is beszéltek, hogy a jövőben a munkásokat még jobban be kellene vonni az őket érintő döntések előkészítésébe. A vezetőktől a jövőben az eddiginél jobban igénylik a rendszeres és gyors tájékoztatást, az információt gazdasági és politikai kérdésekről egyaránt. A párt vezető szerepé az utóbbi időben erősödött, de ezzel kapcsolatban még ennél a gyárrészlegnél is találhatók téves nézetek. Az egyik bizalmi például arról beszélt, hogy akad, aki a párt vezető szerepét helytelenül még mindig abban látja, ha a párttitkár szervezi a vasárnapi rakodást, a túlórát és társadalmi munkát. Ha a pártvezetőség szalad az anyag, az alkatrész után. Holott egészen más a feladata a pártvezetőségnek. Az elvi-politikai irányítás, ami az elemzőbb munkát igényli. A társadalmunkban, gazdasági építő munkánkban elért eredményekről általában elismeréssel nyilatkoztak a kommunisták, de tovább mentek ennél. Kritikai észrevételeket is tettek. A termelékenység növelésében például még nagyobb eredményekre is képesek lettünk volna, ha a lehetőségeket jobban kihasználjuk — így fogalmaztak. A termelékenység növeléséről nem lehet beszélni, úgy, hogy közben a munkakörülmények javításáról megfeledkezzenek. Ne a munka intenzitása, hanem a műszaki intézkedések kerüljenek előtérbe a termelékenység fokozásánál. Ezt a kérdést egyébként a legtöbb pártcsoport-értekezleten vitatták és többen úgy vélekedtek: a műszaki intézkedések valahogy nincsenek arányban az anyagi lehetőségekkel és a műszaki állomány létszámnövekedésével. Máitok viszont azt hangoztatják, hogy nem a műszaki létszám sok. hanem a végzett munka kevés. Többet várnak a jövőben. Azt is vegyék észre, hogy a munkahelyek zsúfoltak, a szociális létesítmények nem megfelelőek. A központi irányelvekről vitatkoztak a helyi sajátosságoknak megfelelően a karbantartó és szolgáltató gyár- részleg kommunistái. A gazdasági kérdések taglalása mellett többek között javasolták, hogy az árrendszer területén szigorúbb intézkedéseket hozzanak a felsőbb szervek, olyanokat, amelyeket nem lehet kijátszani. Javasolják továbbá a nyugdíj- és a lakáselosztás jelenlegi rendszerének felülvizsgálatát és. annak javítását Termékeny vita volt a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg kommunistáinak ver zetőségválasztó taggyűlésén. A vélemények mellett több olyan feladatról is szó esett, amelynek a megvalósításához ott helyben, az alapszervezet területén kell hozzáfogni. Űtra- való ez az új pártvezetőség és valamennyi kommunista számára. A szünetben is erről beszélgettek kisebb csoportokban, majd megválasztották a héttagú vezetőséget és a vállalati pártértekezletre a 16 küldöttet. Az alapszervezet titkárának ismét Dicse Andrást választották. B. J. Nőkről9 a nők nélkül A Textilipari Vállalat balassagyarmati telepének kommunistái fegyelmezetten hallgatták végig Gáspár Józsefné- nek, a pártalapszervezet titkárának a kongresszusi irányelvekről, a Szervezeti Szabályzat módosításáról szóló — a pártcsoportülések állásfoglalása után elkészített vezetőségi álláspontot — véleményeket és megítéléseket. Fejezetenként tették meg észrevételüket az irányelvekről, állást foglaltak a Szervezeti Szabályzat módosításáról. Néhányat érdemes itt is leírni. Az irányelveknek mindjárt az első fejezetnél, amely a nemzetközi helyzettel foglalkozik, a tagság véleménye; a haladás erőinek növekedésében része van a mi párttanknak is. Jó lenne, azonban, ha a X. koszresszus részletesebb tájékoztatást adna arról, hol tartunk az állami, illetve a pártkapcsolatok alakításában azokkal az országokkal, amemódjáfoam... A munkások jogos igénye, hogy a pártszervezetek, a szakszervezetek,' a gazdasági vezetők adjanak részükre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába... Helyesnek tartják és indokoltnak nagyobb támogatást nyújtania sokgyermekes családoknak, e mellett hatékonyabban törődni a nők képzettségének fokozásával. Ügy gondolják, helyes pártvezetőségünknek az az állásfoglalása, hogy e vonatkozásban az 5 telephelyükön is van mit tenni. Talán mS is helyesen tesz- szük, ha ennél a megállapításnál. állásfoglalásnál megállunk, s éppen ebből a szemszögből ítéljük meg a Textilipart Vállalat balassagyarmati telepének helyzetét. Elöljáróban azonban mondjunk el néhány dolgot. A pártalapszervezet 25 tagja közül 17 nő. Ezen a taggyűlénők. S talán most utaljunk a címre is: Nőkről, a nők nélkül? Mikor szólnak hát önmagukért? Ezen a taggyűlésén ugyanis sokan beszéltek, de csak férfiak, s nem nők. A férfiak a nők helyett mondtak véleményt, tettek állásfoglalást a nők érdekében. A férfiak állapították meg, hogy éppen a Központi Bizottság februári határozata után, lényegesen javult a nők helyzete a telephelyen, hiszen az eddigi három műszak helyett áttértek a kétműszakos termelésre úgy, hogy sem a kereset, sem g termelés nem csokiként A férfiak mondották el, hogyan segítették éppen most, szeptemberben a sokgyermekes családanyákat, amikor az iskolába induló gyermekeik ellátásához anyagi támogatást nyújtott a vállalat — vélekedett felszólalásában Gwttin László, azt is hozzátéve, hogy a pártvezetőség a jövőben is bátran kezdeményezzen olyan intézkedéseket, ami a női séges’ * Egy olyan üzem pártvezető- ség-választó taggyűlésén, ahol nemcsak létszámban, áe a párttagok arányánál is lényegesen több a nő, mint a férfi, mégis csupán a férfiak véleményét hallani, kissé meglepő volt. A nők helyzetéről a nők nélkül tárgyaltak ezen a taggyűlésen. A férfiak álltak ki, s mondtak véleményt a nők érdekében. De ha így van, mikor szólnak önmagukért a nők, ha nem az éppen erre hivatott fórumon, a taggyűlésen? Ott, és olyan helyen, ahol többségben is vannak, s az így hozott határozat végrehajtása a gazdaságvezetésen túl, egy kollektíva feladata! S. L. Az állami, támogatás alapját jelentő kategóriák, a támogatott termékek köre a támogatás mértékének módosulása mindezek ellenére gyorsítja, vagy lassíthatja a fejlődést egy-egy mezőgazdasági nagyüzemben. Ott mehetnek gyorsabban előre, ahol a szövetkezeti vezetők, a szakemberek egyetlen intézkedést sem hoznak anélkül, hogy ne számolnának jó előre a következményekkel. Azzal, hogy a termelésre, a beruházási» fordított’' költségek mielőbb busásan visszatérüljenek. ÍGÉR EZ A VÁLTOZÁS új és igen hasznos dolgokat isi Nógrádnak. Nálunk se nem egy, se nem kettő azoknak a gazdaságoknak a száma, ahol azért nem tudnak boldogidni, mert a maguk ereje kevés hozzá. Az állam segítsége meg részletekben érkezik, holott az egyszeri nagyobb összegnek inltább hasznát vehetnék. Nos, az új támogatási rendszer megadja annak az anyagi lehetőséget — egyszerre esetleg, több pénzt —, hogy egy-egy termelőszövetkezet kiemelkedjen a gyengébb gazdaságok fölé. Az csak természetes, hogy a nagyobb anyagi támogatás, eset!e<z milliók okos és eredményes felhasználását a szövetkezetnek kell garantálnia. De ennek a garanciának — a hozzáértő jó vezetésnek, a reális megvalósítható terveknek, a szervezettebb munkának — mindenekelőtt a közösség, a szövetkezet szorgalmas, igyekvő tagsága látja hasznát. Vincze Istvánná Legfőbb a hatékonyság (2.) Előrelátó, jövedelmező beruhözősokat! hajítására. A kapkodásnál célSokan és joggal kérdezik: hogyan lehet lényegesen korszerűbben, jobban, másként . rrmelni, ha a beruházási lehetőségek nem bővülnek ag igényekkel arányosan? A termelés bővítéséire szánt központi eszközök jelentős részét a kiemelt feladatok, az országos programok megvalósítására koncentrálják. A Központi Bizottság kongresszusi irányelved hangsúlyozók: „Az erőket mindenekelőtt a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére, az aluminium- és a vegyipar fejlesztésére. a kémia széles körű felhasználására, a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására, a modem építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására keli összpontosítani’’. Az új Öteves terv e súlypontok képzésével a szükséges nagyszabású szerkezeti átalakításokat, a hatékonyság népgazdasági szintű növelését szolgálja. Ez a vállalati beruházási politika számára példamutatás, ösztönzés, hogy helyileg se forgácsolják szét a saját fejlesztési eszközöket, ravezetőbb az eszközök, meggondolt felhalmozása, több vállalat összefogása, gazdasági társulások létrehozása. A korszerűség, a hatékonyság, mondhatjuk, kötelező érvényű mérce a jövőt jelentő elhatározásoknál. A vállalati fejlesztési alapok célszerű hasznosításában változatlanul kiinduló követelmény a forgóeszközök növekedési ütemének mérséklése, a felesleges anyag-, alkatrész, és készáru- készletek megszüntetése. Mert a jövőben is érvényben marad a tartós vállalati készlet- növekedések önfinanszírozásának elve. Vagyis, a forgóeszközök forgási sebességének növekedése nemeseik népgazdasági szinten, hanem a vállalatoknál is bővíti a beruházások forrásait. És fordítva: a növekvő készletek a beruházásokat csorbítják. A vállatatok álló- és forgóeszközeik után 5 százalék eszközlekötési járulékot fizetnek. Ez a nyereséget csökkentő járulék az állóeszközökkel való gazdálkodásban és azok gyarapításában fegyelmet. tervszerűséget, körültekintő számító-elemző munkát követel. Azok a vállalatok fejlődhetnek gyorsabban és számíthatnak bankhitelekre, amelyek fejlesztési alapjaik növekvő hányadát gyorsan megtérülő, nagy nyereséget hozó beruházásokra fordítják. A vállalat beruházási lehetőségei egyrészt függnek a nyereség alakulásától, a képződő fejlesztési alap hatékony felhasználástól, másrészt vissza is hatnak, meggy őrsi that ják mind a része- szedési, mind a fejlesztési alapok növekedési ütemét. A beruházáspolitika akkor biztosítéka a vállalat növekvő jövedelmezőségének, ha szerves része a jövő fejlesztési elképzeléseinek. Ha számol a gyártmány és technológia fejlesztésével, a minőség javításával, a korszerű, keresett, nagy nyereséghányadú termékek arányának növekedésével Ha úgy tekint évtizedekkel előre, hogy számol napjaink pénzügyi, műszaki-gazdasági adott l igáival. Ezért is kívánatos, hogy a fejlesztési eszközök nagyobb részét a meglevő kapacitások hatékonyabb hasznosítását szolgáló rekontsrukciókra és technológiai korszerűsítésékre fordítsák. Kovács József Következik: Elsősorban a vezetőktől függ lyekkel vitáink vannak éppen sen huszonhármán vettek egyenjogúságot — azonos mun- hanem koncentrálják azokat a a szocializmus építésének részt, többségükben ismét káért, azonos bért biztosít, legfontosabb feladatok végneNÓGRÁD — 1970. szeptember 19., szombat 3
