Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-18 / 219. szám
Katlanba zárva négyezer kambodzsai katona A kambodzsai puccsista rezsim katonai főparancsnoksága két további zászlóaljat vetett be a „fronton”. Az újabb egységek feladata az lett volna, hogy „kívülről felmentsék" a népi felszabadítók egységei által Phnom Penh-től északra katlanba zárt 4000 kambodzsai kormány ka tanát. A UPI amerikai hírügynökség csürtörtöki jelentése azon. ban arról számol be, hogy a partizánok további két hidat, összesen tehát eddig négy hidat robbantottak fel a térségben, s ezzel megakadályozták mind a „felmentő sereg” előrenyomulását, mind pedig az utánpótlás eljuttatását a katlanba zárt 4000 kormány- katonánaík. A bekerített kormánycsapatok parancsnoka szerdán helikopteren sietve Phnom Penh-be repült, hogy tárgyalásokat folytasson a kritikus helyzetről Phnom Penh-i katonai körök úgy tudják, hogy a kambodzsai főparancsnokság amerikai vadászbombázók bevetését kérte a katlanba zárt kormánykatonák felmentésére. Ugyanebből a forrásból hozzáfűzték, hogy a partizánok tüzérségi támogatással nyomulnak előre. Az összevont tüzérségi támadás — Phnom Penh értesülése szerint — csütörtökön (helyi idő szerint) 02.00 órakor kezdődött. (MTI) Párizsi Vietnam- értekezlet (Folytatás az 1. oldalról) globális megoldását célzó 10 pontos javaslat bizonyos pontjaihoz, a vietnami nép jogos követeléseit tükrözik, s ugyanakkor megfelelnek az amerikai nép és a világ népei szívből jövő békeóhajának is. A vietnami helyzetről folytatott négyes értekezlet csütörtöki ülésén Nguyen Thi asszony, a DIFK küldöttség- vezetője után felszólalt a többi küldöttségvezető is. Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője megjegyezte, hogy a DIFK külügyminisztere által adott magyarázatok új kezdeményezésnek tekintendők. A VDK küldöttsége —* jelentette ki — helyesli és maradéktalanul támogatja ezeket a magyarázatokat, mivel azok megfelelnek a VDK kormánya által korábban már helyeselt és azóta is támogatott tízpontos globális programnak. Ügy véljük — mutatott rá Xuan Thuy —, hogy ha az Egyesült Államok kormánya érdemben válaszolna a DIFK-nek erre a békés kezdeményezésére, akkor kiutat találhatna az amerikai történelem leghosszabb, legdrágább és legnépszerűtlenebb háborújából. David Bruce, az amerikai küldöttség vezetője úgy nyilatkozott, hogy Binh asszony csütörtöki javaslata a DIFK korábbi indítványainak keretei között marad és azt mondotta. hogy behatóan fogja tanulmányozni a magyarázató kát. Pham Daing Lam, a saigoni rezsim küldöttségének vezetője. szerint ,.a magyarázatok nem járulnak hozzá a konf- tiktus megoldásához.” (MTI) Hadgyakorlatok Csehszlovákiában A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetvédelmi Minisztériumának sajtótitkára közölte, hogy a csehszlovák néphadsereg harci és politikai kiképzési tervének megfelelően, szeptember 9. és 17. között, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén a szövetséges hadseregek törzsvezetési gyakorlatot tartottak, Martin Azur vezérezredes, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter parancsnoksága alatt. A hadgyakorlatok elérték célkitűzéseiket, különösen a törzsek együttműködése, a barátság és a bajtársiasság megerősítése területén. A hadgyakorlatok sikeres lebonyolítását a tartalékos tisztek részvétele is elősegítette. (MTI) Kormányátalakítás Líbiában Kadhafi ezredes, líbiai miniszterelnök átalakította tizenhárom tagú kormányát és abban a katonai személyiségek létszámát az eddigi öt helyett nyolcra emelte. A kormányból eltávolította Buszain külügyminisztert, Seriha földművelésügyi minisztert, Mahéisi iparügyi, és Ramadan közlekedésügyi minisztert. Mind a négyen polgári politikusok. Az új külügyminiszter Mohammed Nadzsm, aki eddig a különleges katonai törvényszék ^elnöke volt. A földművelésügyi tárcát Ali Attubi, az iparügyi tárcát Abdel Szalem Gallud vette át, aki eddig belügyminiszter volt. Az új belügyminiszter Abdel Moneim El Huni, a hírszerző szolgálat volt vezetője. Ramadan közlekedésügyi miniszter utóda Muhtar Girvi lett. (MTI) Sztrájkoló amerikai autógyári munkások béremelést követelő tüntetése a General Motors Autógyár egyik detroiti üzeme előtt. A tüntetőkhöz csatlakozott Woodcock (a kép előterében balról) az amerikai autóipari munkások szakszervezetének elnöke is Jubileumi E^SZ-közgyűlés Szovjet felszólalás az fíg»yreii«li bizottság1 ülésén Az ENSZ általános ügyrendi bizottsága szerdai ülésén megtartotta a közgyűlés 25. ülésszakának napirendi vitáját. Tekintettel arra, hogy az idén jubileumi ülésszakot tartanak több küldöttség javaslatára az ere- detüeg 108 pontból álló előAz ENSZ XXV. közgyűlése elnökévé Norvégia ENSZ -képviselőjét, Edvard Hambro-t választották meg. Képünkön a közgyűlés új elnöke zetes napirend néhány kérdésének megvitatását a következő, 26. ülésszakra halasztották. Az általános ügyrendi bizottság ülésén felszólalt Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-iképviselője. Hangoztatta annak a fontosságát, hogy vegyék fel a napirendre a „Nemzetközi biztonság megszilárdításának” a kérdéséit. A szovjet küldöttség határozottan tiltakozott az ellen, hogy néhány ország képviselője javasolta az ENSZ alapokmányának felülvizsgálását. Az alapokmány — hangoztatta Malik — kiállta az idő komoly próbáját, s ezért felülvizsgálata teljesen alaptalan, sőt komoly kárt okozhat a világ- szervezetnek. Malik felszólalása után az általános ügyrendi bizottság tagjai mégis úgy szavaztak, hogy az ülésszak napirendjére kell tűzni az ENSZ- alapokmány felülvizsgálatára vonatkozó javaslatok megvitatását. A résztvevők szavazat- többséggel bevették a napirendbe a Kínai Népköz- társaság törvényes ENSZ- jogai helyreállításának kérdését. * Az ENSZ-közgyűlés 25-ik ülésszakán résztvevő magyar küldöttség első csoportja Rácz Pál külügyminiszter-helyettes vezetésével megérkezett New Yorkba. (MTI) Harcok dúlnak Hmmanban (Folytatás az 1. oldalról) hogy „az ammani kormány vérfürdőre adott utasítást a esemenyék olyan „imperialista forradalom hívei és a néptő- és cionista összeesküvés részét megek ellen". Az elnök felalkotják, amelyeknek most ^érte a nagyköveteket, közöl - érnék be gyümölcsei”. jék kormányaikkal annak Nunredin Atasszi, Szíriái el- szükségességét, hogy gyors benők csütörtökön magához ké- avatkozással vessenek véget a rette az Egyesült Arab Köz- vérengzésnek. A MENA je- tansaság, Líbia, Algéria és Szu- 1 öntése szerint a jordiániai dán nagykövetét. Tájékoztatta helyzet romlását követően Am- őket az annak következtében mambói menekültek érkeznek kialakult súlyos helyzetről, Damaszkuszba. Szükséges-e az „európai iiátvonal"? A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit lapozgatva a következő megállapítással találkozhatunk: „Nemzetközi tevékenységünk középpontjában a társadalmi haladás segítése, a világháború kirobbantásának elhárítása, a béke megszilárdítása áll. Ezzel egyaránt szolgáljuk leg- sajátabb nemzeti érdekeinket és a szocialista világrendszer, a béke és a haladás nemzetközi érdekeit”. Nemzetközi, külpolitikai tevékenységünk önálló: emellett azonban szoros egységben van a Szovjetunió és más szocialista országok ilyen irányú munkájával. Részletekben és módozatokban lehetne és vannak is eltérések, a fő kérdésben azonban teljes az egyetértés. És e fő tevékenység iránya kontinensünk és a világ békéjét és biztonságát akarja szolgálni és azt is szolgálja. Vannak körök, amelyek — nem minden cél nélkül — szívesen fogják fel a Szovjetunió külpolitikáját és a miénket is úgy, mint amelyiknek egyetlen célja valamilyen „európai hátvonal” megteremtése. A Frankfurter Allgemeine Zeitung például azt igyekszik elhitetni olvasóival, hogy a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok megromlása miatt szükséges az a bizonyos hátvonal. A lap egyébként más megállapításokat is közöl. Mint írják, jól haladnak a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások, amelyeknek harmadik szakaszára őszszel kerül sor, a finn fővárosban. Akkor, amikor a cikk megjelent még több remény volt a közel-keleti konfliktus tárgyalások útján történő rendezésére, mint napjainkban, amikor az USA és Izrael álláspontjával szinte lehetetlenné tette a Jarring-mi.sszió eredményes folytatását. Nem tartják haszontalannak a Szovjetunió és a2 NSZK között folyt tárgyalásokat és a kötött megállapodást sem. Elromlik azonban az ember szája íze, ha némi következetességet próbál keresni a Frankfurter Allgemeine Zeitung szóban forgó elemzésében. A Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikai célkitűzését úgy láttatja, hogy annak legfontosabb célja az Atlanti Szövetség megsemmisítése és az Amerikai Egyesült Államok európai jelenlétének megszüntetése. Különösebb bizonyítékok nélkül azt is állítja, hogy táborunkon belül a békés együttélés politikáját összekeverik a hidegháborúval. És végül, a már egyszer érintett passzus: azért tárgyalt és tárgyal Európában a Szovjetunió, hogy a „kínai viszályra” tekintettel biztosítsa európai hátvonalát. Nézzük sorban a dolgokat. Az Atlanti Szövetség szervezetét már annak idején azzal a céllal hozták létre, hogy a szocializmus előretörését katonai erővel is ellensúlyozzák. A hidegháború korszakában ez a szervezet volt a nyugati „hadviselés” legfontosabb eszköze. Nyílt katonai fenyegetést jelentett nemcsak a szocialista országok, hanem Európa kisebb, független külpolitikát és külkereskedelmet akaró kapitalista országai számára is. Legfőbb kerékkötője volt a kelet—nyugati kapcsolatok javításának. Erre igen jó példa Franciaország, amely azután, hogy kiutasította területéről a NATO vezető szerveit, nagyobb önállóságot szerzett magának a közeledéshez, aminek nem is maradtak el a politikai és gazdasági eredményei. Az összes negatív tényezők ellenére mégis azt mondhatjuk : a Szovjetunió nem törekszik az Atlanti Szövetség megsemmisítésére, főként nem katonai értelemben. A Varsói Szerződés tagállamai elsőrendű feladatuknak tartják a béke és a biztonság megteremtését és megőrzését. Azt azonban amit az idegen területeken állomásozó csapatok kivonásáról hangoztatnak nagyon komolyan mondják, és elsősorban erről van itt szól Furcsa párosításon került párhuzamba a békés egymás mellett élés és a hidegháború, aminek „felmelegítésével” ugyancsak szívesen operálnak. A valódi helyzet azonban egészen más. A békés egymás mellett élés elérése és fenntartása érdekében a szocialista országok — köztük hazánk is — igen nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek a jövőben is. Túlságosan hosszú érvsort hozhatnánk fel ennek bizonyítására. Most azonban csak arról a felhívásról szólunk, amely 1969. márciusában hazánk fővárosából került a nyilvánosság elé, s azóta így úgy emlegetik, mint „A budapesti felhívást”. Ennek fontos eleme a következő: bizalom, megértés és együttműködés lépjen a szembenállás és annak veszélyei helyébe. Ha ez hidegháborús törekvés, akkor nem fehér a fehér... A tárgyalásokkal kapcsolatban gyakran esik célzás a szovjet—nyugatnémet egyezményre, illetve a lengyel— nyugatnémet, valamint a két Németország közötti megbeszélésekre. Furcsállható az a logika, amelyik ezeket úgy fogja fel, mint amelyekre elsősorban a Szovjetuniónak és a szocialista tábornak lenne szüksége. A kicsit is tárgyilagos elemző tudomásul veszi a tényt: beérett a rengeteg politikai és diplomáciai erőfeszítés gyümölcse: tárgyalóasztalhoz ült a bonni kormány, s ratifikálás előtt álló egyezményt kötött az erőszakról való kölcsönös lemondásról, s remény van más országokkal folytatandó tárgyalásokra is. A Frankfurter Allgemeine Zeitung — mint már utaltunk rá — megpróbálja olyan beállításba helyezni a dolgokat, mintha a tárgyalások és egyezmények csakis a Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés más tagállamainak kellenének a „kínai viszály” ellen- súlyozására. Kellemetlen helyzetben lehet most a cikkíró, hiszen az utóbbi időben, hogy ha fokozatosan is, de javulnak a kapcsolataink a Kínai Népköztársasággal. És ez végképpen kihúzza a talajt az „európai hátvonal” teóriája alól. Bizton mondhatjuk: eljön az idő, amikor a Kínai Népköztársasággal egészen más lesz a viszonyunk. Ezért a Szovjetunió és a szocialista országok sokat tettek 'már és a jövőben is tesznek mindaddig, amíg nem rendeződnek kellőképpen a kapcsolatok. Az egész ügyet nem katonai fenyegetéssel intézik el, hanem a nemzetközi diplomáciában elfogadott eszközökkel, olyan tárgyalásokkal, amelyek megteremthetik a kölcsönös megértést. Sz. I. Tanácshozott az Arab Liga Amimanban, a Jordániái hadsereg csütörtök hajnaltól kezdve kétségbeesett erőfeszítéseket tett azért, hogy a fővárost ismét ellenőrzése alá vonja. Szakadatlanul dörögtek az ágyúk és robbantak a becsapódó aknák. A méreteiben jelentős harcok közben nyilatkozott Madzsali katonai főkormányzó. Hangoztatta: „Jaj. azoknak, akik embereket rabolnak el. túszokat tartanak fogva, szállodákat, iskolákat és kormányépületeket szállnak meg!” Azzal vádolta a palesztinai ellenállókat, hogy állami tulajdonban levő gépkocsikat semmisítettek meg, akadályozták a vízszolgáltatást, iskolákat zárattak be, gátolták a postai forgalmat és a katonai táborok ellátását. Jól értesült körök úgy tudják, hogy az Arab Liga titkársága csütörtökön reggel Kairóban már megvitatta a jordá- niai hadsereg és a palesztinai ellenállók összecsapása miatt kialakult helyzetet. A liga egyébként tegnap este tanácskozott Hasszuna elnökletével, s a napirenden ugyancsak a jordániai események szerepeltek. Abdel Khaled Hasszuna, az Arab Liga főtitkára , táviratot intézett az arab királyokhoz és államelnökökhöz, amelyben kéri őket, hogy közvetítsenek Husszein király es' Jasszer Arafat között. NÓGRÁP - 1970. szeptember 18., péntek
