Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
Szomjúság sllen... A kánikulai hőségben két műszakban próbálja kielégíteni az igényeket a Nóg- rád megyei Szikvízüzem. A salgótarjáni töltőtelepen napi négyezer liter szódavizet és hatezer üveg üdítő italt készítenek. Épül már az űj, korszerű szóda- és üdítőital-gyártó üzem Salgtóarjánban, közel kétmillió forintos beruházással. Átadására a negyedik negyedévben kerül sor. Koppány György felvételei Ifjúmunkások tanácskozása Mit mutat a mérleg az építőknél? Először pontosan egy esztendő vei ezelőtt rendezte meg a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottsága a vállalat gazdasági, politikai és társadalmi vezetőivel egyet, értésben az építőipari ifjúmunkások parlamentjét. A vállalati szintű ifjúmunkás tanácskozás elérte célját — ezért is hosszabbították meg ebben az esztendőben —, felkeltette a gazdasági vezetés figyelmét azokra a problémák, ra. afrielyek a fiatalok körében jelentkeztek. A közelmúlt, ban lezajlott második tanácskozás célja az volt, hogy az építőipari fiatalok mintegy negyven képviselője előtt ismertessék a párt ifjúságpolitikájának időszerű kérdéseit és mérlegre tegyék — mit sikerült megvalósítani abból, amit egy évvel ezelőtt a fiatalok kértek, vagy javasoltak. Megvalósult négyszög Előrelépésnek tekinthető, hogy például az ifjúságot érintő kérdések tárgyalása ma már elképzelhetetlen az üzemi négyszög együttgondolkodása, cselekvése nélkül. A munkahelyi vezetők általában megértik és támogatják az ifjúsági mozgalmi munkát, a vállalati KISZ- alapszervezetek megfelelő körülmények között tartják ösz- szejöveteleiket. s ami külön is említést érdemel: az üzemi fiatalok részére új klubot létesítettek, amelynek berendezését 40 ezer forint értékben segítette a gazdasági vezetésjelentős elismerésben, részesülnek a vállalati ifjúsági munkabrigádok is, a legjobbaknak olyan hírük van, ami más munkacsoportoknak példaként szolgál. Tavaly 55 ezer forint jutalmat kaptak csak az ifjúmunkás brigádok a munkaversenyeken elért eredményeik alapján. Tavalyi eredmény a korszerű sportpálya átadása is, amelynek megépítéséhez a vállalat 160 ezer forint anyagi támogatással járult hozzá. Egy esztendő alatt 16 építőipari dolgozónak adott segítséget lakásépítéshez a NAÉV — a tizenhatból 13 KlSZ-fiatal! Tavaly és az idén tíz fiatal kapott kiváló dolgozó kitüntetést, többen ingyenes utazáson vettek részt a vállalati KISZ- bizottság javaslata alapján. Fájó pont; a KISZ- lakásépítkezés A második ifjúmunkás tanácskozáson minden második fiatal hozzászólt, a megjelentek fele mondott véleményt például a vállalati KISZ-la- kásépítkezéssel kapcsolatos tapasztalatokról és gondokról. A fiatalok elmondták, hogy nevetségesnek tartják azt a helyzetet, amely a lakótelep kiépítése körül évek óta makacsul tartja magát. Nem tudják megérteni, hogy lehet egyfelől igazán szépet és jelentősei alkotni — egy várost szinte teljesen újraépíteni —, másfelől viszont évekig húzni-halasztani, újra és újra módosítani a fiatalok lakásépítkezését gátló kórházi gazdaság szanálását?! Az újabb lakások átadásának határideje időközben — az építőipar jelenlegi nehéz helyzetével összefüggésben — módosult. A tervezett novemberi időpont helyett előreláthatóan csak a jövő év első negyedében adnak át új KISZ-lakásokat a Sebaj-tele- pen. Ugyanakkor azonban az OTP-vel kötött megállapodás szerint — már novembertől fizetni kell a részleteket, holott a fiatal, s nem is nagy keresettel rendelkező építők, továbbra is a méregdrága albérletekben laknak. Nem sokkal a tanácskozás után felhívtuk az OTP megyei igazgatóságát, ahol — az építő fiatalok nem kis örömére — nagy megértéssel fogadták a kérést és megígérték. hogy a fennálló pénzügyi rendelkezés határain belül igyekeznek kiutat keresni a fiatalok problémájára. Jogos a kérdés: a kórházi gazdaság szanálásában nem lehetne az OTP megértéséhez hasonlóan nagyobb igyekezetei tanúsítani?! Mit mutat a mérleg? Az a tény, hogy a vállalat vezetősége a párt ifjúságpolitikai határozata nyomán már kidől, gozta a vállalati szintű intézkedési tervet, amely nagyon részletesen és mélyrehatóan tárja fel a hiányosságokat, mutatja a feladatokat, arra vall, hogy az üzem keretein belül igyekeznek „aprópénzre váltani” a helyesebb gyakorlatot. egészségesebb szemléletet szolgáló elveket Tarlós a minőséglánc! Miben szeretnének a következő ifjúmunkás tanácskozás megrendezéséig előrelépni a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál? Mind a mai napig nem alakult meg a máshol több-kevesebb sikerrel működő, de a technikai, műszaki haladást, ha szerényen is. mégiscsak előmozdító vállalati FMKT, a fiatal műszakiak és közgazdászok értelmes társulása. Pedig, ha valahol szükség lenne az FMKT-ban rejlő lehetőségek kihasználására; az az építőipar! A fiatalok elmondták, hogy sok gondot jelent az új munkába lépők munkahelyi beilleszkedése, gyakran nem találják a helyüket az ifjú szakmunkások, esetenként nem a képzettségüknek megfelelő munkát bíznak rájuk, vagy éppen ellenkezőleg — „bedobják a mélyvízbe”, úsz- szon segítség nélkül. Példamutatónak nevezték a villany- szerelő szakipari részlegnél alkalmazott gyakorlatot. A minőséglánc, a garanciális munka vállalásában Is a villanyszerelők járnak az élen, de elhatározták a tanácskozáson, hogy tovább erősítik, más részlegeknél is bevezetik és vállalaton kívülre is kiterjesztik a minőségi munka láncát. Pataki László Együtt a kormányrendelettel Az idei tervek szerint mintegy 72 és fél milliós forgalmat bonyolítanak le a Pásztó és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezethez tartozó élelmiszerboltok. Ez nyolc, nyolc és fél százalékkal nagyobb forgalmat jelent a tavalyinál. Régi szabálya a kereskedelemnek: forgalmat, bevételt növelni csak ott lehet, ahol a vásárlók kedvükre válogathatnak az ízlésesen csomagolt, friss, kitűnő minőségű áruban. A pásztói szövetkezetben hosszú esztendők óta nem jelent gondot a lakosság ellátása az alapvető élelmiszercikkekből. A korszerű táplálkozás azonban az igények és ízlések bizonyos változását hozta magával városban és falun egyaránt. Ma már a falusi háziasszonyok is rendszeresen vásárolják a friss sertés- és baromfihúst, a kenyeret és a zöldséget. A család étrendjét szívesen teszik változatossá különböző konzervekkel, félkész ételekkel. Ezt természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a szövetkezet. Amellett, hogy a sertéshúsellátás javítására erőfeszítéseket tett, né. hány boltegységben megkezdték a baromfihús árusítását. Bővült a húspótlók, a konzervek, a mirelit áruféleségek választéka, s javult az ellátás a tej- és tejtermékekből is. Most, a készülő kormányrendeletnek megfelelően szabályozni szeretnék a boltok nyitvatartási idejét. Az iparcikkboltok pénteken és szombaton tovább tartanak nyitva, s így az eddig elké. sett vásárlók is nyitott ajtóra találnak. Az élelmiszerboltokban és a tejboltokban pedig vasárnap is vásárolhatnak a háziasszonyok. A szövetkezet vezetői a közeli hetekben tervezik ezt a változtatást. Az intézkedések bizonyára nagy sikere lesz a dolgozó asszonyok körében. Hirosima szemtanúi (in.) Az üvegszilánk emlékeztet. (Kita Teruko A hirosimai városháza szociális osztályának irodája, ahol én dolgoztam, a déli szárnyon, a földszinten volt. A szobában az osztályvezetőn, Kataoka úron kívül csak öt tisztviselőnő tartózkodott, a férfiak délelőttre felmentést kaptak, mivel előző éjjel lég- elhárítási ügyeletét teljesítettek. A bomba egy kilométernyire tőlünk hullott le. a robbanás akkor ért bennünket, ami. kor a .reggeli üdvözlések után éppen asztalhoz ültünk. Vakító fény cikázott át az égen, aztán hatalmas dörgés hallatszott. Az asztal alá akartam bújni, de akkor már elért ,a légnyomás: betörte az ablakokat, kitépte az ajtókat, elsodorta a szekrényeket és az asztalt is, velem együtt. * A néma csend mélyéből jő. vő szólítgatás ébresztett fel halotti álmomból. „Hiszen még élek”. Megpróbáltam felállni, De lábaim és csípőm nem engedelmeskedtek akaratomnak. Egy sötét szobában hevertem. Egymás nevét szó- lítgattuk és bátorítgattuk egymást. Kúsztam-másztam tapogatózva az összetört asztalok, szekrények között, míg végre kijutottam a folyosóra. Ott valamivel világosabb volt. Munkatársnőim arcából patakzott a vér. Hát én? Mezítláb vagyok, karjaim véresek, szörnyű fájdalom fejemben és hátamban. Istenem! Már semmi sem segít! Hirtelen minden erőm elszállt és összeestem. — Légy erős! — bátorítottak kolléganőim, de nem bírtam felállni. Meg kell tennem. gondoltam, hiszen kénytelenek lennének itthagyni. Összeszedtem maradék erőmet és feltápászkodtam. De elindulni már nem bírtam. Akkor vettem észre, hogy osztályvezetőnk nincs közöttünk. Szólítgattuk, a sötét szoba felé fordulva. Semmi válasz. A folyosón a statisztikai osztály vezetője sietett felénk: — Induljanak a segélyhelyre! — Osztályvezetőnk valószínűleg a szobában maradt, (mentse meg! Lement, majd kis idő múlva visszatért: — Nincs többé! Mindenki siessen a segélyhelyre! Közben a folyosó, ahol tartózkodtunk, pokollá változott, összeégett testű emberek nyögtek a fájdalomtól. Szörnyű volt együtt lenni velük. De a gyöngeségtől nem bírtam onnan elmenni. És ismét összeestem., Az épületet lángtenger vette körül. Iszonyatos látvány volt a lángokon át gázoló, égett testű emberek tömege. Egyiknek a hátáról úgy lógott a bőr cafatokban, mintha ronggyá szaggatott inget viselne. Senki seen viselné el ezt a látványt! Bal kezem tövén kifreccsent a vér. Kétségbeesetten kerestem valamit, amivel elszoríthatnám. Végre találtam a padlón egy piszkos törülközőt, azzal tekertem be a csuklómat. Mikor megláttam a karomba fúródott üvegszilánkokat, ismét a rosszullét környékezett. Hirtelen kiáltást hallottam: Ég az épület! Felnéztem. A hivatali helyiségekből lángnyelvek csaptak ki. Félmeztelen emberek rohantak fel, s alá. Én is fel akartam állni. Most sem sikerült. Nincs menekülés. Itt kell elpusztulnom. Teljes reménytelenségemben villámcsapásként eszembe jutott gyermekem. Vajon ő meg. menekült? Ez a gondolat új erőt adott. Juss ki Innen, ahogy bírsz! Es sikerült ki vergődnöm a belső udvarra. Már minden hivatali szoba lángolt. Minden oldalról vörös tűzcsóvák, mintha az eget akarnák meggyújtani. Kétségbeesetten kúsztam egy dob alakú víztartály felé. Belekapaszkodtam szegélyébe, de már nem volt erőm, hogy beszámolója) fejemmel elérjem a vizet. Talán még meghalni sem volt már erőm . . . Találtam egy légvédelmi fejkednőt, tejemre tettem. Talán ez óv. Aztán kiáltásokat hallottam: — Meneküljetek a közcsarnok helyén levő tóba! A köi&csarnok a városháza északi oldalán állt. de tűzveszélyessége miatt lebontották. Helyén kis tó keletkezett. Igen, én is oda megyek. És ingadozva elindultam. Három munkatársnőmmel találkoztam. Akkorra már kialakult bennem végleges elhatározásom: végzek magammal! * A tó olyan volt, mint egy pocsolya. Tele menekülőkkel. Valaki még a biciklijét is ma. gával vitte. Én is belemásztam. Végre egy kis nyugalom. De csak pár pillanatig tartott. Hirtelen ciklon süvített el felettünk és valamennyiünket a tóba nyomott. Aztán még egyszeri Má? biztos voltam benne, hogy ott fulladok meg, a sárban. Megpróbáltam kimászni a partra, de visszazuhantam. Három barátnőm . hívott: menjek velük a Hirosimái Vöröskeresztbe. Nem volt hoz. zá erőm. Elbúcsúztunk: ők elmentek, én pedig nem tudtam többé visszatartani könnyeimet. A tó körül segélytkérő, jajgató, nyögő emberek tömege, anyjukért kiáltozó gyermekek. Igen, ez valóban a földi pokol. Ekkorra már teljesen elvesztettem józan ítélőképességemet. Szörnyű szomjúság gyötört, őrületes szorongás fogott el. — Legyetek bátrak és erősek! Halljátok? Ti, válameny- nyien! — odafordultam, ahonnan ezek a bátorító szavak jöttek. Tokunaga úr volt, a főpénztáros. — Kita asszony! Térjen magához! — Elővett egy man. darinszeletet, és a számba tét. te. — Könyörgöm, adjon még egy szeletet! — ö adott még egyet, és én akkor azt hittem, hogy ő az isten. Oh, bárcsak itt maradhatna mellettem! De tovasietett, hangját mind messzebbről hallottam. * Esteledett. Százegynéhánv sebesült töltötte éjszakáját a tó partján, a szabad ég alatt. Mindenki fájdalmasan nyögött. Ha valaki néma volt, azt jelentette, hogy már halott. A fűre feküdtem Kinyújtva kezemet megérintettem a csípőmet. Valami megszűrt: egy üvegszilánk. Akkora lehetett mint a hüvelykujjam. Cseppet sem fájt, Talán a belső feszültség miatt. A város vörös lángtengerben úszott, az ég olyan világos volt, mint nappal, időnként forró fuvallatot éreztem az arcomon. Istenem! Mi lehet a gyermekemmel ? Hogy vannak szeretteim? Moccanni sem bírtam. Csak '» j * Másnap reggel a mentőhelyre vittek. Azok közül, akikkel együtt töltöttük az éjszakát a tó partján, kevesen kerültek élve az ambulanciára. Legtöbbjük vagy belefulladt a tó mocsarába, vagy égett teste ott merevedett mozdulatlanná a fűvön. Fordította: Dr. Szerdahelyi István Következik: Az dombomba gyújtópontja alatt. NÓGRÁD a 1970. augusztus 8., szombat 3
