Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Eskü nélkül A győri képviselő felszólalását vegyes " érzelmekkel hallgattam a parlament legutóbbi ülésén. Az érzelmek vegyessége abból adódott, hogy a felszólalás tényének, ószintén bíráló hangjának nagyon örültem. A bírálat tárgya azonban inkább felháborított — hegesztésről és gép­alkatrészekről volt szó. A győri Rába-híd he­gesztéséről, amelynél egymásután háromszor követtek el olyan hegesztési hibákat, ame­lyekre csak utólag lehetett rájönni; a kisba- bódi híd esetéről, ahol 2200 méter varratot kellett felbontani és újrahegeszteni. Aztán egy győri raktárról, pontosabban hulladék- gyűjtő telepről, ahová tavaly 10 vagon gé­pet és alkatrészt vittek ki. Eredeti csomago­lásban. Indokoltan selejtezték ki őket az AGROKER-nél, csak éppen azt hagyták fi­gyelmen kívül, hogy — az alkatrészek fele használható lett volna más gépek, berende­zések javításához. Bizonyos, hogy nem véglegesen kijavítha­tatlan hibákról van szó: a hidak majd jók lesznek végül is, az alkatrészek közül is majd csak felhasználják a felhasznólhatókat, de van a győri felszólalás mögött valami, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Azt a szemléletet, amely a műszaki vezetés „kiha­gyásait” istencsapásának tartja, majdhogy­nem betervezi, természetesnek véli. Igaz: csak ezekről a hibákról beszélni nem lenne igazságos. A kép teljességéhez tartozik — tulajdonképpen mindaz, amit éppen most, 25. évfordulónk idején olyan sűrűn emlege­tünk, a nagy iparosítási eredmények, a váro­sok megszépülése, közlekedésünk felgyorsult tempója, mert mindez a műszaki munka, a mérnöki tervezés, irányítás és vezetés nélkül elképzelhetetlen. És joggal lehetünk büszkék arra a felelős­ségtudatra és hivatásérzetre, amely a műsza­ki vezetés óriási többségét országosan jellem­zi. A győri példák azonban azt mutatják, nem teljesen általános ez a felelősségérzet, — már pedig nélküle nem boldogulhatunk. Igaz, a mérnök nem tesz esküt, mini az orvos, nem teszi le a hipokmtészi fogadalmai —, s látszatra ez így van helyesen. Mondjuk ki, csak látszatra. Mert ugyan igaz, hogy az orvos élő szervezetekkel bánik, azokat gyó­gyítja, tehát „élet-halál ura”. De ha rágondo­lok, hogy legszorgalmasabb körzeti orvosaink kezén is csak néhány ezer beteg van — szin­te természetesen kínálkozik az összehason­lítás. Hogy mivel? Azzal, hogy egyetlen épü­let, amelyet statikailag hibásan terveitek vagy hanyagul építettek meg, egynéhány perc alatt százakat temethet maga alá; hogy egy híd leszakadása — gondoljanak a nem­régen, Bécsben keletkezett hídpánikra —, milyen veszélyeket támaszt, hogy vegyianya­gokkal dolgozó műszakiak kezében szinte „háborús lehetőségek” vannak, hogy egy kő- olajfinomító-telep égése, amelyet hanyagság is okozhat, a milliós károk mellett embere­ket veszélyeztet. És nem kell messzire menni gondolataink­ban, hogy eszünkbe ne jusson a répcelakl eset, amelynél fiatal műszakiak, munkások, tisztviselők haltak meg, mert hanyagság tör­tént egy szerkezeti anyag minőségi ellenőrzé­sénél. Az M—1-es út esete is emlékezetes még előttünk. Tudóim kormányzatunk nem vezeti be a mérnöki esküt. De úgy érzem —, s ezt nagyszerű létesít­ményeink, világszerte ismert termékeink is igazolják —, hogy az igazán jó mérnök ma­gában letesz, mielőtt épületet, gyárat, hidat, vegyszert, gépet, járművet tervez, vagy ki­vitelez. f évén minden mérnöki munkának is középpontjában az ember. Az embe­rek közössége is, az állam — amelynek mil­liós vagy akárcsak százezres károkat okozni: nem fér össze a hivatás igazi mívelőinek em­beri, mérnöki lelkíísmeretével. B. F. 14 nagy Ötlet SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SJ SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/rS**SS/S/ Közösen eredményesebb a határőr munka Gubancsik Helén, a Kikerics, eszpresszó vezetője enyhe só­hajtással nyúlt platinaszőke kontyához. Nem azért, mintha drága pénzen vásárolt póthaj netán meglazult vagy leesett volna. Nem, egyáltalán. He­lén elkeseredésének más oka volt. Sóhajtott még egyet, aztán így szólt a mellette évek óta hűségesen kitartó felszolgáló- nőhöz, Etuskához. — Baj van, Etus..; Etuska is sóhajtott egyet. Nem kérdezett semmit, tudta, hon­nan fúj a szél. Hogyne tudta volna, amikor a tegnapi el­lenőrzésen Etuska is jelen volt. Még csak rendben lett vol­na, hogy jelen volt. Ez még nem baj. Elvégre Helén is, Etuska is a Kikericsben tevé­kenykedik hosszú évek óta. A baj ott kezdődött, hogy az ellenőrök rendeltek. Etuskának még fel is tűnt, hogy az egyik férfi nagyon szemmel kíséri. Először azt hitte, az érdeklődés az új gyöngyház rúzsának, netán körömlakkjának szól. Még oda is súgta Helénnek: — Látod azt a krapekot? Nagyon bámul. Nem kellene vigyázni? Helén fel sem vette a dol­got. Kitöltötte a konyakot, vi­gyázva, ne lássák túlságosan, hogy kevesebb van a poharak­ban. Hasonlóképpen járt el a rummal. és a vodkával is. A kávéba ugyan egy gondolattal többet rakott, mint szokta, de ma valahogy jó napja vólt. Etuska kedvesen mosolyog­va kivitte. A mosoly csak ak­kor hervadt le az arcáról, amikor előkerültek az igazol­ványom és a mércék. Kisült, hogy az őt annyira néző fér­fi is ellenőr. Ez aztán mindennél több volt. Helénnek sem tetszett a dolog Jegyzőkönyv készült, az ilyenkor szokásos dolgok. — A kartársnőt a múltkor már szigorúan figyelmeztettük — mondta elmenőben az egyik e'lenör Most megint baj van. Ezért sóhajtott Helén. Va­lahogy úgy megszerette ezt a Kikericset. Meg a büntetés sem kellemes, most, amikor éppen nagyobb bevásárlásra készül. A sóhajtások közepette nagy iramban foglalkoztatta agyának tekervényeit. Egy­szerre felkiáltott: — Etuska! Azonnal gyere ide, Etuska! Etus odalibegett. — Megvan a nagy ötlet — ragyogott Helén. — Etus, meg. vagyunk mentve! Hogy ez ne­kem eddig nem jutott eszem­be, Szinte hihetetlen. Etuska égett a kíváncsiságtól. Helén odahajolt hozzá, úgy suttogott. — Megelőzzük őket. Mi te­szünk feljelentést, hogy az el­lenőrök mércéje nem volt pon­tos. Érted Etuska? Etuska értette. Helén pedig cselekedett. Azonnal golyós­tollat és papírt ragadott: „Pa­naszt teszek, hogy az ellen­őrök mércéje nem hitelesített, ők csak mérnek, mérnek, a szegény dolgozók meg fizetik a büntetést...” A borítékot leragasztotta és megcímezte az „Illetékes­nek.” Az ügy pedig megkezdte hiiyatlos körforgását. Akta lett belőle, amelyet felelős hivata­lokban, felelöf emberek kivizs­gáltak. Megállapították, hogy az ellenőrök mindenkor pon­tosan az Országos Mérésügyi Hivatal által ellenőrzött és hitelesített mércékkel mértek. A panasz tehát nem jogos. Az ellenőrzés adatai megfelelnek a valóságnak. A választ természetesen He. lén is megkapta.' Savanyú arccal forgatta a levelet. Le­mondóan mondta Etuskának: — A világ a csőd szélén áll. Amikor már az ilyen nagy ötletek sem futnak be, mit nem lehet csinálni? ... Kezdő pedagógusok Nógrád megyében 7í kezd# pe­dagógus lép raunkaviezonybs ez új tanévben. A szám Jelentősen ja­vítja a megye pedagóguaellútott- aáginak szintjét. A frissen vég­zett 12 óvónő, 12 tanító és 49 ál. talános. vslamint középiskolai ta­nár többségében vidéken helyez­kedik el. Az íS70/71-es tanévben 1» társadalmi ösztöndíjas Is mun­kába lép. Figyelemre méltó, hogy a főiskolák, egyetemek levelező tagozatán ts többen befejezik ta­nulmányaikat. 3$ óvónő, tanitő és tanár szerez oklevelet levele­ző tagozaton. Ezzel is tovább nő. vekedik főként az általánoa Is­kolai szakosellátottság. Megyénk­ből különben 44 pedagógus távo­zott, s helyükre 29 pályázat ér­kezett. 31. Az öt németnek már jártá- nyi ereje is alig volt. Azóta, hogy útrakeltek, idegeiket egyfolytában igénybe vette a tengeri utazás, s most csupán egyetlen kívánságuk volt: mi­előbb szilárd talajt érezni a lábuk alatt. A fregattkapitány pontos utasításokat kapott, mielőtt el­indult, hol tegye partra az ügynököket. A parancs úgy hangzott, hogy annak a falu­nak a közelében kell megáll­nia, ahol annak idején Dasch több ízben is nyaral*. így azután az U—202-es az utolsó nap délutánján ismét a víz alá merült, s csökkentett se­bességgel úszott a partraszál­lás helyéül kijelölt pont felé. Ezalatt az ügynökök néhány sort írtak a hajó emlékköny­vébe, sőt az egyikük még il­lusztrálta is a szöveget: Uncle Sam jellegzetes figuráját raj­zolta a lapra, hátában egy tőrrel, alatta a következő szö­veggel: „Pontosan a szívébe!” Linder kapitány mosolyogva vette vissza az emlékkötxyvet, s elégedetten bólintott: igen, °zek megadják majd a jen­kiknek. .. — Most pedig aludni! — szólt hozzájuk a hajóparancs­A MAGYAR Népköztársa­ság államhatárának őrizetét és védelmét pártunk, kormá­nyunk és dolgoeó népünk megbízásából a határőrség csapatai látják el. E megtisz­telő, ugyanakkor felelősségtel­jes feladat végzésére a nép­gazdaság teherbíró képességé­hez mérten minden eszközt rendelkezésünkre bocsát. Mindezek ellenére sem nélkü­lözhetjük a határ mentén la­kó becsületes dolgozók, a pol­gári lakosság önként vállalt segítségét, támogatását. A jó kapcsolat bizonyításá­ra számtalan példát lehetne felsorolni. Ügy véljük azon­ban. elegendő, ha csupán azt említjük, hogy Nógrád megye területén két község — Ka- rancsberény és Ludányhalászl — viseli a „Határőr község” megtisztelő címet, amelyet a határőrizet ellátásához nyúj­tott sokoldalú segítséggel sze­reztek meg. örvendetes, hogy a legtöbb határmenti község dolgozóitól hasonló törekvés tapasztalható, s így vált lehe­tővé, hogy a hatérsértést meg­kísérlők egyharmadát a pol­gári lakosság segítségével fog­tuk el. A megye területén műkö­dő alegységeink beosztottai sokoldalú, színes kapcsolatot tartanak fenn a községek, KÍSZ-fiataljaival, az Ifjú Gár­da tagjaival és a határőr út­törő szakaszokkal. Közös ren­dezvényeket szerveznek, nem egyszer színvonalas kultúr- és sportműsorok, közös túrák és vetélkedők teszik gazdaggá, tartalmassá katonafiataljaink és a határmenti községek fia­taljainak kapcsolatát. Nem egy határőr úttörő töltött el emlékezetes napokat a határ­őrség üdülőjében, s jelentős azoknak a száma is, akik megérdemelten kapták meg és viselik a határőrség pa­rancsnoka, Illetve a belügy­miniszter által adományozott kitüntetést. A határőrség és polgári la­kosság közötti jó viszony fej­lesztése további tennivalókat vet fel. Meg kell találnunk azokat a módszereket, ame­lyek még gyümölcsözőbbé te­szik együttműködésünket, tar­talmasabbá kapcsolatainkat. Eddigi eredményeink feljogo­sítanak arra, hogy megjelöl­jük a további segítségnyújtás formáját, különös tekintettel az olyan területekre, amelyek korább közös tevékenységünk­ben nem jutottak felszínre. nők, mert tudta, hogy az ügy­nököknek ébren kell tölteni­ük az egész éjszakát. S mi­közben ők lepihentek, a bú­várnaszád periszkópmélység­ben, óvatosan suhant a part felé. Egy ellenséges ország felségvizein jártak, ahol kü­lönösen sok volt a part men­tén cirkáló hajó. Halkan züm­mögtek a motorok. Besötétedett. Linder számításai szerint mindössze 800 méternyire le­hettek a kijelölt partrésztől. Éjjel 11 óra volt, amikor felkeltették az öt ügynököt, s közölték velük, hogy két óra múlva partra szállnak. Vala­mennyien felöltöztek,^ megva­csoráztak, majd koccintottak a kapitánnyal, aztán éjfél után készülődni kezdtek. Előhozták a tengeralattjáró raktárából a robbanóanyagokkal teli bő­röndöket, a matrózzsákokat, bennük a civilruhákkal, és egy nagy gumicsónakot készí­tettek elő. Néhány perccel hajnali egy óra előtt a tengeralattjáró óvatosan kidugta periszkópját a víz fölé. De akkora volt a köd, hogy jóformán semmit sem lehetett látni. — Ez csak jó — nyugtatta meg Linder az egyre izgatot- tabb németeket. — Vízre bo­csátani a gumicsónakot! Egy Ennek kapcsán kívánjuk felvetni és határmenti lakos­ság figyelmét felhívni, a haj tárrend betartásának fontos­ságára és szükségességére. A határrend fogalma alatt azok­nak a jogoknak és kötelezett­ségeknek az összességét kell értenünk, amelyek a két szomszédos államot — azok polgárait — egymással szem­ben terhelik, illetve megille­tik. Lényegében tehát az ál­lamközi szerződés betartásá­ról van szó, amelynek ellen­őrzése a határőrség feladata. A BARÁTI Csehszlovák Szocialista Köztársasággal meglevő jószomszédi viszony nem szolgálhat alapul a ha­tárrend be nem tartására, el­lenkezőleg : az államközi szer ­ződés szigorú betartásán ke­resztül is kifejezésre akarjuk juttatni, hogy tiszteletben tart­juk a baráti Csehszlovákia szuverenitását, területi sérthe­tetlenségét. Az utóbbi időben azonban mind gyakrabban ta­lálkozunk olyan jelenséggel, magyar állampolgárok részé­ről elkövetett cselekménnyel, amely sérti az államközi szer­ződést, kimeríti a határrend megsértésének fogalmát. A határrend megsértésének esetei többségben az idevo­natkozó rendelkezések nem kellő ismeretéből adódnak, egy részük azonban tudatosan történik. Leggyakoribb esetei például: tiltott helyen és te­rületen történő halászat, va­dászat, fürdés, állatitatás, gomba-, gally- és fűszedés közben az államhatár meg­percet sem szabad most már veszíteni — hangzott a pa­rancs. S amíg a matrózok vízre tették a csónakot, s berakták a holmikat, az ügynökök gyor­san elbúcsúztak Lindertől. — Ha valami baj történik, egy piros színű rakétát lője­nek fel — mondta, majd meg­nyugtatta őket: — Ha bajba kerülnek, ágyúimmal fedezem a visszajutásukat. Ha pedig minden jól megy, a mielőbbi viszontlátásra! Siessenek, nincs kedvem ilyen veszedel­mes környéken sokat időzni! A gumicsónak már elindult, amikor a fregatt kapitánya a matrózok után kiáltott: — Álljatok meg! Eszébe jutott ugyanis, hogy olyan sűrű a köd, hogy va­lósággal elnyeli a tengeralatt­járót, s a csónakban ülő mat­rózok nem fognak visszatalál­ni. Gyorsan egy hosszú köte­let hozatott, majd ledobatta a matrózoknak, akik ezt gomo- lyítva indultak a part felé... A sötétségben semmit sem láttak, de a parti hullámtörés zaja egyre erősebben jelezte, hogy közelednek a szárazföld felé. Rövidesen csendes vízen úszott a csónak. Dasch ugrott ki először a derékig érő vízbe, sértése, háziállatok határon történt átkóborlása, átbeszél- getés, szomszédos állam terü­letére tűzátterjedés, határ­nyiladék (határkőtől számít­va egy méter) felszántása, be­vetése, határjel rongálása stb. ‘ Tapasztalataink szerint a határrend megsértését főleg serdülőkornak és a határ­menti községekben üdülés cél­jából tartózkodók — az ál­lamhatár vonalát nem isme­rők — követik el. Ezért azt kérnénk megyénk dolgozóitól, hogy gyermekeiket, pihenés céljából érkezett vendégeiket tájékoztassák a legalapvetőbb szabályokról, amelyek ismere­te szükséges, hogy elkerülhes­sék a sorolt határrend meg­sértésének minősülő cselek­mények elkövetését. Fiatalko­rú gyermekeiket lehetőleg ne engedjék egyedül az államha­tár közelébe, csak felnőttek társaságában engedélyezzenek kirándulást. A hétvégi pihe­nőnapokon szerve?ett kirán­dulások alkalmával legyenek körültekintőek, s biztosítsák egymást figyelmeztetve a ha­tárrend betartására. EZ ÜTŐN is köszönetét mondunk a megye dolgozói­nak, a határmenti községek lakosságának azért a segítsé­gért, amelyet idáig nyújtot­tak. s kérjük, hogy a jövőben is vegyenek részt még na­gyobb aktivitással a határőr­ség munkájának támogatásá­ban. aztán partra vonszolta a csó­nakot. — Gyorsan kiszállni! —vet­te át most már a parancsnok­ságot. — S ne feledjétek: e perctől kezdve egy szót se németül! A holmikat kiszállították a . partra, aztán gyorsan öltöz­ködni kezdtek. Szinte tépték májukról a német tengerész­egyenruhákat, és magukra rángatták a civil öltözéket. Az egyenruhák egy kupacba ke­rültek, hogy a tengerészek visszavigyék a bűvárnaszádra. Daschnak nem kellett átöltöz­nie, ő már a hajón felvette ócska nadrágját és bőrzakóját. Miközben a többiek öltöztek- vetkőztek, a parancsnok meg­indult a közeli homokhalom felé. De alig ért a domb te­tejére, a ködben megpillan­tott egy fénysugarat. Néhány pillanat múlva egy fiatalem­ber toppant eléje, egyik ke­zében fáklyával, a másikban revolverrel. Dasch azonnal felismerte a férfi sötét egyen­ruháját, fehér sisakját: a partvédő szolgálat embere! — Kicsoda maga? Honnan jön? — kérdezte az egyenru­hás fiatalember, kissé bizony­talan hangon. — Ne törődjön velünk! — felelte Dasch rendkívül hatá­rozottan, szinte tiszteletet pa- rancsolóan. De hát kicsodák maguk? Eltévedt halászok? — faggat­ta tovább a náci ügynököt a fiatal őr. — Igen. De ismételten ké­rem, hagyjon bennünket bé­kén. Ne törődjön velünk, ha­marosan hallani fog rólunk, mégpedig Washingtonból. (Folytatjuk) Csatai Erzsébet 4 NÓGRÁD - 1970. augusztus 8., szombat Tóth István határőr őrnagy Csak hideg viszel Vissza-visszatérő téma Balassagyarmaton a strand me­legvíz-szolgáltatásának ügye. Jelenleg a két medencét hideg csapvízzel töltik, s a zuhanyozókból is csak jéghideg víz fo­lyik. A meleg víz bevezetése már régen szóba került, a tárgya­lások kezdetben a stramjdal szemben levő vágóhíddal foly­tak ez ügyben. Mivel ezek nem vezettek eredményre, a vá­rosi tanács illetékesei az — ugyancsak a közelben levő — Nógrád megyei Fémipari Vállalatot keresték fel. Bár a fémipari vállalat nem zárkózott el a segítségadás elől, meg­egyezés itt sem született, mert a strandot működtető megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a víz átvezetéséhez szükséges eszközöket nem tudja biztosítani. Magyarul: erre nem szán­dékozik pénzt szánni. Szerencsére a balassagyarmati strandolők nem izgathat­ják fel magukat túlságosan a hír hallatán. A zuhanyrózsák­ból csak hideg víz folyik — az lecsillapítja őket. — baranyai — ELETRE-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents