Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

Közérdekű bejelentések Eredményes esztendő Beszélgetés a salgótarjáni városi-járási NEB elnökével A lakosság teljes megértésére van szükség Lombos Márton nyilatkozata a polgári védelmi gyakorlatról Egy évvel ezelőtt alakult meg a Salgótarjáni járási-vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Ez alkalommal beszélget­tünk Maruzs Józseffel, a já­rási-városi NEB elnökével. Az első kérdésünk mindjárt az, miért volt szükség a já­rási-városi NEB létrehozásá­ra? — Salgótarjánban, amely já. rási jogú város és egyben me­gyeszékhely, a népi ellenőrzés munkáját a megyei NEB vé­gezte. Mivel a salgótarjáni já­rás és maga Salgótarján a megye sűrűn lakott települé­sei közé tartozik, egyre in­kább szükségessé vált — a töb. bi járáshoz hasonlóan — a já­rási-városi népi ellenőrzési bizottság megszervezése, Ezzel egyrészt mentesítettük a me­gyei NEB-et, másrészt alapo­sabban tudjuk végezni a be­jelentések vizsgálatát. — Milyen jellegű bejelenté­sek érkeznek a járási-városi NEB-hez? — A bejelentések zöme köz. érdekű. Elenyészőek a magán­jellegű sérelmek, bejelentések. Felsorolni is nehéz lenne, hányféle bejelentés érkezik hozzánk. Foglalkoztunk a kár­talanítások, vízellátás, javítási panaszok, többletszámlázás, gázszerelés nyomán felmerült panaszok Intézésével'. Egy va­lamit még el kell mondanom, örvendetes, hogy a bejelenté­sek szinte minden egyes eset­ben teljes névvel és címmel jönnek, kevés a névtelen be­jelentők száma. — Milyen szakcsoportok dolgoznak? ' — Kilenc szakcsoportot hoztunk létre. Közgazdasági, ipari, építési-közlekedési, ke­reskedelmi, mezőgazdasági, szociális, kulturális szakcso­portunk foglalkozik a vizsgá­latokkal. Létrehoztuk a köz­érdekű bejelentések szakcso­portját is, minden esetben alaposan utána nézünk a be­jelentéseknek. Újat jelent a népi ellenőrzés munkájában az úgynevezett instruktbri szakcsoport. Ez a huszonkilenc községi népi ellenőrzési cso­port munkáját segíti és tart­ja a kapcsolatot a járási-vá­rosi NEB és a községek kö­zött. Itt még el kell monda­nom. hogy a salgótarjáni já­rásban valamennyi községi népi ellenőrzési csoportot új­ra szerveztük, felfrissítettük, rendeztük. — Mennyi a népi ellenőrök száma? — Az elmúlt egy év alatt négyszáz népi ellenőrünk fog­Fizikusok tábora Az egyetemi előkészítő tárgyakból már az általános iskolások részére is megren­dezik a különböző szaktábo­rokat. A fiatal fizikusok tá­bora Városlődön ma nyílik meg. A tíznapos szaktábor munkájában részt vesz a salgótarjáni Bozó László és Lefler Gábor, a pásztói Ha- ród Zoltán és a balassagyar­mati Gellén Gábor. Ezek a gyerekek az úttörő szaktár­gyi versenyeken értek el ki­váló eredményeket. A napi fizikatanulás mellett megis­merkednek Városlőd kör­nyékével is. Nincsenek versenyzők? Ha ezt kérdeznénk az ÜM szerszám- és készülékgyár gazdasági vezetőitől, bizony furcsán néznének ránk, s jog­gal méltatlankodnának, hogy ki mer ilyet állítani. S igazuk van, mert az év elejétől jó a dolgozók munkakedve, a kü­lönböző évfordulókra tett vállalások időarányos részét több területen túlteljesítették, sok társadalmi munkaórát hagytak maguk mögött, mozgalmas és sokrétű a szocialista brigádok élete. Csakhogy mindez úgy látszik, hét lakat alatt van. Hiá­ba kerestük a versenyzők eredményeiről szóló híradást. A versenytáblán, az üzemrészekben esetleg megtalálható fel­iratokon. Hogy pontosak legyünk, egyet mégis találtunk. A szocialista brigádok sorrendjéről tájékoztatott. Csupán egy szépséghibája volt: az elmúlt év utolsó negyedévéről szólt az értékelés. Később kiderült, hogy a titkolózásnak egy oka van: az érintett gazdasági vezetők a szakszervezeti bizottság több­szöri ösztönzése ellenére is elfeledkeztek ilyen irányú köte­lezettségükről. Hogy meddig? Reméljük nem sokáig! V. K. i 4 NÖGRÄD — 1970. augusztus 6., csütörtök lalkozott a vizsgálatokkal. Van közöttük mérnök, munkás, közgazdász, igazgató, agronó- mus, tanár, bányász, gépkocsi- vezető, pedagógus, tez-elnök vasúti dolgozó —, hogy csak néhányat említsek. Valameny. nyien nagyon lelkiismeretesen, legjobb tudásuk szerint végez­ték a rájuk bízott feladato­kat. — Milyen vizsgálatokat vég­lett a NEB az elmúlt év so­rán? — Jelentős vizsgálatunk volt a lakosság részére végzett ipari szolgáltatások számlázá­sával kapcsolatos széles körű felmérés. Ezt még nem is fe­jeztük be, ismét visszatérünk rá. Ugyanis megjelent egy kormányrendelet a szolgáltatá­sok támogatására vonatkozó­an. Felkérjük a szolgáltatás­sal foglalkozó vállalatokat, küldjenek részletes beszámo­lót arról, hogy a kormányren­delet mennyiben befolyásol­ja, illetve segíti munkájukat. Vizsgálatuk a gyermekintéz­mények. óvodák, napközi ott­honok működését, majd a ta­nácsi utak karbantartásával kapcsolatos vizsgálatot végez­tük el. A legtöbb embert ér­deklő vizsgálatunk minden­képpen a salgótarjáni városi gázprogram megvalósításával volt kapcsolatban. Mivel a gázprogram, a gáz bevezetése tovább folyik, ezzel a jövő­ben is foglalkozunk. — A következő hónapok munkája? — Az év második felében megvizsgáljuk az ipari terme­lő vállalatok belső ellenőrzé­sének működését és hatékony­ságát. Foglalkozunk a mező- gazdasági gépjavítás helyzeté­vel, valamint a termelőszö­vetkezetek és háztáji gazda­ságok együttműködésének vizsgálatával. Érdekesnek ígérkezik a társadalmi, tanul­mányi ösztöndíjak odaítélésé, nek és a végzett ösztöndíja­sok foglalkoztatásának felmé­rése, valamint Salgótarján ipa­ri üzemeinek munkaerőhely­zetével kapcsolatos tájékozó­dás. Foglalkozunk a szezon­végi kiárusítások szervezésé­vel, valamint a személy, és tehergépkocsialkatrész-ellá- tással és a garanciális javí­tásokkal. A vizsgálatok szé­les körűek, és minden bizony­nyal segítséget adnak a fel­tárt hibák kijavításához is. Cs. E. Már elhangzott a Balassa­gyarmati városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának felhívá­sa, megjelentek az utcán a plakátok is, melyek hírül ad­ják, hogy a városban augusz­tus 29—30-án az eredeti ter­veknek megfelelően polgári védelmi gyakorlatot rendez­nek. Jó ütemben halad a fel­készülés. Erről és a további feladatokról beszélgetett mun­katársunk Lombos Mártonnal, a Balassagyarmati városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak elnökével, a város polgá­ri védelmi parancsnokával. — Azzal kell kezdenem, hogy a város lakosságának polgári védelmi tájékoztató oktatása már 1969-ben befeje­ződött. Ennek során a lakos­ság ismereteket szerzett és tá­jékoztatást kapott polgári vé­delmi feladatairól és kötele­zettségeiről. Az augusztusi gyakorlat előkészítése is jó ütemben halad. Készülnek az üzemek, folyik a felvilágosí­tó munka a város lakossága körében. Ma már felmértük a kimenekítésre kerülő terüle­ten a lakók számát, ami meg­haladja az ezeregyszáz főt. Ki­menekítésre kerül a város délnyugati része, a Baross Gá­bor utca és a Mártírok útja nyugati, páratlan számozású oldala által határolt terület. Mint ismeretes, erről a terü­letről Mohorára és Szügy köz­ségbe szállítjuk a lakókat. Mohorára vonattal utaznak a Baross Gábor, Sallai Imre, Klapka György utca lakói, és a Mártírok útja páratlan ol­dalának lakói. Szügy községbe autóbusszal mennek a Domb, a Batthyány, a Rózsa Ferec, Damjanich, Ságvári Endre, Kolozsvári és a Honti utca la­kói. Ezt azért mondtam el elöljárójában, mert eddigi ta­pasztalataink szerint nem is­merték a város lakói, s a leg­több félreértésre is ez adott okot. A kimenekítésre kerülő területen a városi tanácsta­gok választókerületi bizottság­elnökök és tagjai, a Vöröske­reszt, a népfrontbizottságok aktivistái személyes beszélge­tést folytatnak a családokkal, felvilágosító munkát végez­nek. A családokkal megbeszé­lik a kimenekítéssel össze­függő feladatokat, tisztázzák kiknek kell elhagyni lakásai­kat. Különös gondot fordí­tunk arra is, hogy melyik csa­ládnál van idős, beteg ember, csecsemő és ezek ápolói, akik mentesülnek a kitelepítés alól. — A kimenekítés körül akad a legtöbb félreértés. Mi­lyen nézetekkel találkoztak eddig? — A gyakorlat a város nagy részét érinti. Mivel a tájékoz­tatás eddig nem volt kielégí­tő, tapasztalhatók bizonyos szélsőséges, ferde nézetek is. Ilyen többi között: „ha a ki­települt lakosságot elvisszük, ki gondozza a háztáji állatál­lományt?”, „most vásároltam új bútort, nem engedem el­szállítani!”, „miért van erre a gyakorlatra szükség, ha az atombomba lecsap, úgyis min­den megsemmisül”. — Az ilyen nézetek indokolják a ki­telepítésre kerülő területen a családokkal folytatandó sze­mélyes beszélgetést, s azt, hogy megmagyarázzuk: a ki­menekítés során nem kerül sor a bútorok elszállítására, a kimenekítés időtartama nem teszi szükségessé, hogy az ál­latállományról külön gondos­kodjunk és így tovább. Meg­magyarázzuk, hogy az atom- tárpadás ellen is lehet véde­kezni ! — Sok szó esett a beszélge­tés során arról, hogy a szak- szolgálatok átszervezése után helyes-e a gyakorlatot^ most megtartani? Miben látja a legfontosabb feladatokat? — Az átszervezés végrehaj­tásával a szakszolgálatok, szakszolgálati alakulatok és üzemi önvédelmi alegységek létszámban növekedtek, na­gyobb részben újak szervezé­sére került sor. Ez azt jelenti, hogy a létrehozott polgári vé­delmi szervezetek beosztott ál­lománya mintegy 90 százalék­ban még kiképezetlen. Ezért a felkészülés során legfontosabb feladatunk, a kiképzés foko­zása. Ebben a munkában nagy feladat hárul mind a parancs­noki, mind a beosztott állo­mányra, amit a foglalkozáso­kon való pontos megjelenéssel lehet csak ellátni. Mi, a ma­gunk részéről a szakszolgálat­parancsnokok által elkészített kiképzési ütemterv végrehaj­tását állandóan ellenőrizzük és segítjük. — Hogyan értékeli a gya­korlatba bevont vállalatok, üzemek jelenlegi felkészültsé­gét? — Feladataik végrehajtásá­ra külön intézkedési tervet adtunk ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány vezető részéről bizonyos mértékű vontatottság tapasztalható. Különböző elfoglaltságra, sőt termeléskiesésre is hivatkoz­nak. A problémák megszünte­tésére a megyei polgári védel­mi törzsparancsnok, s magunk is, személyesen látogatjuk meg ezeket az üzemeket, a helyszí­nen tesszük meg a szükséges intézkedéseket. Elrendeljük az érvényben levő kormányhatá­rozat értelmében az anyagi eszközök beszerzését, az üze­mi önvédelmi alegységek fel­készítését. A feladat sikeres végrehajtásához természetesen az üzemi pártszervezetek és szakszervezetek segítségét is kérjük. — Még van idő a gyakor­latig. Miben szabná meg a hátralevő hetek legfontosabb feladatait? — Ahhoz, hogy gyakorla­tunk sikerüljön, a lakosság teljes megértésére van szük­ség. Fontos a kiképzési tervek feladatainak maradéktalan és következetes végrehajtása, il­letve végrehajttatása. Megíté­lésünk szerint szükséges, hogy a szakszolgálatok felkészíté­sében és kiképzésében a me­gyei szolgálatparancsnokok nagyobb segítséget adjanak és ellenőrizzék a kiadott felada­tok végrehajtását. Segítsék elő a gyakorlatba bevont üzemek és vállalatok felkészítését. A politikai, felvilágosító munkát segítsék elő a megyei sajtó­ban megjelenő cikkek és tá­jékoztatók. Végül a gyakorlat sikeres végrehajtása érdeké­ben minden szintű vezető ad­ja meg a legnagyobb segítsé­get és támogatást. Ha ez így lesz, eléri célját a városi pol­gári védelmi gyakorlat — mondotta befejezésként Lom­bos Márton. Somogyvárl László ÉLETR.E-1 * 29. A kiképzett kémeik és sza- botőirök Kappe kíséretében másnap elhagyták Berlint, es a gyorsvonat egy szigorúan lezárt kül önk öcsi jábam robog­tak Párizs felé. A szeparált­ságot La ho user rendelte el, nehogy az ügynökök érintke­zésbe kerülhessenek a töfbbi utasokkal Das'-h és Kerling emberei hat súlyos bőröndöt is vittek magukkal, tele spe­ciális robbanóanyaggal. Ezen­kívül kaptak német teinge- részegyenruhálkat is, arra az esetre, ha az átkelés közben amgol vagy amerikai hajók megtámadnák és elfognák őket. Amikor Párizsba érkeztek. az Operaház közelében levő szállodába hajtottak. ahol már jó előre ’efog'a'Hk szá­mukra a szobákat. Egyébként ebben az Időben ez a szálloda szolgált a különleges külde­tésben levő nácik szállásául. Mindössze két napig marad­tak i,tt. de még ez a 48 óra sem telt el minden zavar nél­kül. A csoport két tagja, Haupt és Schmidt ugyanis néhány utcalányt vitt fel ma­gával a • szállodába Már jól benne voltak a,z éjszakában, amikor a két lány . összeve­szett Haupttal, aki nyilván kevesebbet akart fizetni a szo­kásosnál — s nagy ricsajt csináltak. Az egész szálloda teipraszökött. A francia és különösen az angol szitkok — Haupt inkább amerikai, mint német volt, s így főleg ango­lul beszélt — felkeltették az álmukból fölriasztott náci tisztek figyelmét, akik azt hitték, hogy angol ejtőernyő­sök támadtak rájuk. Revol­verrel a kezükben futottak ki a szobájukból, s egyre erőtel­jesebben kiabálták: kik azok, akik ilyen jól beszélnek an­golul? Kappe az élszaka hát­ralevő óráit azzal töltötte, hogy eloszlassa a Wehrmacht magas rangú tisztjeinek gya­nakvását. Ámbár, még ezzel sem értek véget a kezdeti ba­jok, mert Dasch másnap a Hcxer-bávban összeveszett a bár személyzetével, amelyből egy kisebbfajta verekedés ke­veredett. Kappe megkönnyebbülten sóhajtott, amikor másnap reg­gel megkapta az utasítást, hogy a német U-Bootok, vagyis a tengeralattjárók fel­készültek ... A búvárnaszá­dok Loirentben felhorgo­nyoztak, s várták, hogy a fe­délzetükre szálló két csopor­tot átszállítsák az Egyesült Államokba. A tíz kém és sza­botőr a loirenti kikötő kis szállodájában helyezkedett el. Mennyire kétségbeesett vol­na Lahousen, ha tudja, hogy a Bohle gauleiter által aján­lott szabotőrök összevissza fe­csegnek a szálloda bárjában — ráadásul angolul... Már az utolsó simításokat végezték az előkészületeken és éppen egy bőröndbe akar­ták csomagolni az eddig kü- lön-külön tartott dollárokat, amikor észrevették, hogy a vállalkozás finanszírozására szolgáló pénz nagy része használhatatlan. Körülbelül 120 000 dollár értékű bankje­gyen ugyanis különös, piros, japán betűkkel irt jelzéseket találtak. Ez pedig arról ta­núskodott, hogy a pénz a ja­pánok kezében forgott, vala­hol a Távol-Keleten. Az ilyen árulkodó nyom könnyen vég­zetessé válhatott, különösen a sebtében kiképzett ügynö­kök számára. Aztán voltak olyan bankjegyek is, amelye­ket már jó ideje kivontak a forgalomból az Egyesült Ál­lamokban. Ezt viszont Dasch vette észre... Az ügynökök persze vonakodtak ilyen bank­jegyekkel elindulni. ezért szétválogatták a használható­kat és használhatatlanokat. Daschék százhúszezer dollárt használhatatlannak tartottak, a másik csoport viszont 130 000 -rét volt kénytelen itt­hagyni. Igaz, még így is ma­radt annyi pénzük, hogy a vállalkozás kezdeti költségeit fedezzék, de ők szerették vol­na egy összegben zsebükben tudni a rájuk eső hányadot, vagyis a fejenként 40 000 dol­lárt. Kappe azonban ígéretet tett, hogy a rövidesen útnak induló harmadik csoporttal utánuk küldeti a hiányzó ösz- szeget. Lahousen naplójából ma­radt fenn a vállalkozás rész­vevőinek pontos indulási dá­tuma: „A Dasch-csoport má­jus 26-án 21 órakor, a Ker- ling-féle csoport pedig 28-án. 21 órakor lépett a tengeralatt­járó fedélzetére”. A kikötőt, még a korábbi­aknál is szigorúbban zárták le erre az időre. És az ügy­nökök robbanóanyagokkal és egyéb felszerelésekkel teli csomagokkal, imbolyogva in­dultak a tengeralattjáróra, hogy a gyomrába ereszkedje­nek. Az U—202 jelzésű tenger­alattjáró parancsnoka, indér fregattkapitány fogadta a Dasch-csoportot, és nyomban egy-egy pohárka pálinkával kínálta meg titkos megbízatá­sú utasait. Az U—202 különleges meg­bízatású német tengeralattjá­ró halk zúgással kisiklott a kikötőből, aztán elindult hosz- szú útjára. Az ügynökök rö­videsen nehéznek érezték a levegőt, s egyre nyomasztóbb lett számukra a tengeralatt­járó folytonos dűlöngélése. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents