Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

Laborcz Ferenc és Mónika tárlata az egész meleg teret is betöltené Pár nap óta ismét szabad­téri képzőművészeti kiállí­tásban gyönyörködhet Salgó­tarján érdeklődő közönsége. Laborcz Ferenc szobrai és La­borcz Mónika kerámiái a me­gyei József Attila művelődé­si központ előterében várják a járókelőket is. Szinte az ut- cán-téren kínálják az élményt. Laborcz Ferenc, Budapesten' élő Munkácsy-díj as szobrász- művész az Iparművészeti, il­letve a Képzőművészeti Főis­kolán végezte tanulmányait 1932—41 között. Tanára Bory Jenő volt. Kiállításait 1940 óta láthatjuk. Sok épület­plasztikát is tervezett. Leánya Laborcz Mónika keramikus. Első megjegyzésünkkel ar­ra utalunk, hogy ez a közös salgótarjáni tárlat a Kovács Béla művészettörténész által végzett kitűnő rendezés elle­nére kissé zsúfoltnak hat. Majdnem félszáz szobor és ke­rámia látható a viszonylag szűk helyen. Laborcz Ferenc szinte kereszt- metszetben mutatja be élet­művét, művészi törekvéseit. A kiállítás egyik tanulsá­ga mindenekelőtt az, amelyre Kovács Béla is utalt megnyi­tó beszédében, s mely szerint a valóságot csupán felületé­ben látó, „utánzó”, mélyen nem értelmezhető irányzatok ma már nem elégségesek. La-, borcz Ferenc művészete első­sorban a felismerésekre, a problémák felvetésére, s a felületi megoldások helyett az állandó változásra épül. A kor művészetére egyre inkább jellemző gondolati igényessé­get értékelhetjük ezen a ki­állításán. Mindez nem jelenti azt, hogy megkerülni igye­keznék a realizmust. Ellenke­zőleg: a valóság lényegének mind teljesebb bemutatására törekszik, egyéni eszközökkel. A kiállításon a művész kétfé­le törekvésére figyelhetünk fel. A szobrok egy része arról tanúskodik, hogy nem veti el az úgynevezett hagyomá­nyos megoldásokat sem, al­kotásainak nagyobbik részében viszont nem ismeri el a „tiszta forma” abszolút létjo­gosultságát. Az ország sok városa ide­jött közénk ezzel a kiállítás­sal. Például a Mátrai Vénusz Gyöngyösorosziban, Fazola Henrik szobra Egerben látha­tó, s még sorolhatnánk a pél­dákat. Érdeklődési köre tág. Egyik jellemzője, hogy érzé­kenyen figyel az emberre, az emberi munkára, s a belőle következő közérzetre. Nyú­lánk figurái között megcsapja e látogatót valamiféle tágab­ban értelmezett monumenta­litás, ami nem feltétlenül az alkotás kézzelfogható méretei­ből következik, inkább gondo­lati töltésű. Az ország váro­saiban látható szobrok, szo­bortervek alakjában érkeztek hozzánk, megvalósult formá­jukban új tereket, épületeket díszítenek. Bizonyára sokaiknak feltűnt. Laborcz Ferenc Munkás kom­pozíciója, amely a művelődé­si központ bejáratánál „ül”. Salgótarjánban, tudomásunk szerint, jelenleg két munkás­szobor látható, a Kubikos az építőipari székház, az Üveg­fúvó az öblösüveggyár előtt. Különösen ez utóbbi ideali­zált módon vall a munkásról, a munkáról. Laborcz Ferenc Munkás-a, amelyet ő is egyik fő művének tekint, gyökere­sen különbözik ettől a felfo­gástól. Éppen ezért — első látásra különösen — kissé meghökkentőnek tűnhet. A magyar művészettörténetben a munkásábrázolás általában nem volt mentes az idealizá­lástól. Voltak, persze, ellen­kező előjelű törekvések is, ilyen értelemben Laborcz Fe­renc Munkás-a nem „gyökér- telen”. Ez a Munkás elsősor­ban — ember. Annak az osz­tálynak a tagja, amelynek múltja, jelene és jövője * az egész emberiség szempontjá­ból sem közömbös, hiszen tagjai az egész emberiség sor­sát vállalják magukra. E fel­fogás nem tűr idealizálást, heroizmusa ennek következ­tében mentes mindenféle szé­pítő külsőségtől. Ez, úgy vél­jük, a laborczi értelmezés lé­nyege. Az alkotás tehát egész szobrászatunkban figyelmet érdemlő. Kisebb léptékben ez a mű a Nemzeti Galériában kapott helyet. Salgótarjánnak, e jelentős munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező városnak mindenképpen nye­resége lenne, ha a szobor itt kaphatna állandó, méltó he­lyet! Laborcz Mónika kerámiái elsősorban hangsúlyozott funkcionalitásukkal keltenek figyelmet. Anyagismerete, tiszta formái szintén a leg­szebb erényekről vallanak. Lényegében pályája elején ál­ló művésztől ez egyáltalán nem kevés. Mindenesetre, az idei forró nyár egyik legrangosabb kiáj- lítását jelenti Salgótarjánban Laborcz Ferenc és Mónika tárlata, amely olyan * gazdag anyaggal bír, hogy nemcsak a művelődési központ előterét, de az egész meleg teret is be­töltené. Tóth Elemér Pedagógiai kísérletek A salgótarjáni általános is­kolákban a nevelők szívesen vállalják a kísérletezésekkel járó többletfeladatokat. Az al­só tagozatban második éve fo­lyik az írás-plvasás korszerű tanítási módszerének kísérle­tezése a Néphadsereg úti, va­lamint a Gagarin iskolában. Az 1969/70-es tanévben indult a Lénárd—Forrainé féle ma­tematikai tanítási kísérlet a Gagarin, Mártírok úti és a Rákóczi úti iskola első osztá­lyában. Az írás-olvasás tanítási kí­sérletek fő érdeme, hogy a ta­nulók a munkalapokon olyan feladatokat oldanak meg, amellyel értelmi képességük nagymértékben fejlődik. így az olvasott szöveget azonnal megértik, lényeges mondani valóját megtanulják. A mate­matika kísérleti oktatás célja, hogy a tanulók gondolkodási tevékenysége rugalmassá vál­jon. Feladatlapok segítségével különböző variációs megol­dásokat alkalmaznak. A tanu­lók így arra is képesek, hogy ugyanazt a feladatot több vál­tozatban felismerjék, megal­kossák, értelmezzék és alkal­mazzák. Tantárgycsoportos kísérlet folyik a Gagarin-iskolában. Két párhuzamos negyedik osz­tály nevelői megosztották egy­más között a tantárgyak ta­nítását. Ez a módszer elősegí­ti, hogy a tanárok jobban el­mélyedjenek a kevesebb tan­tárgy ismeretében és módsze­rében. Több iskola ötödik osztá­lyában folynak szintén mód­szertani jellegű kísérletek matematikából és történelem­ből. Ezek a kísérletek elsősor­ban pszichológiai elvekre épülnek. Jelentőségük, hogy minden gyermek eljuthat ön­álló munkával a teljesítmény­képes tudáshoz, valamint ezen keresztül a sikerélményhez. A kísérletek bevezetése nemcsak a gyermekekre volt hatással, hanem a nevelőkre is. Fejlődött szemléletük, módszertani kulturáltságuk. Ma már elmondható, hogy a tanítási órák többségének kö­zéppontjában a tevékenyked- tetés áll. Cmberek-kavicsok Vékony rézdrótot tekertek a porcelán biztosító digójára és dupla árammal terhelték a vezetéket. Sötétség borult a szobára. ¥ A tíz centiméter hosszú, három milliméter széles gu­mit, pusztán játékból, öt méter hosszúra akarták nyúj­tani. Nem sikerült, elszakadt ¥ A cigányprímás másodosz­tályú kávéházban muzsikált, kevés volt a gázsi, szegény a prímás, g-húrján öt évig ter­vezte, hogy még eljátssza a „Vén cigányt”. Fél év múlva elszakadt a húr. ¥ Tizenöt évig építették a pa­lotát. Sok ezren. Az emberi iz­zadsággal megtelt volna To­kaj borpincéinek összes hor­dója. öt mázsa dinamittal egy perc alatt levegőbe röpítet­ték az épületet, senki sem iz­zadt bele. Játék volt csupán, könnyű játék. Pedig Nobel Alfréd kémikus kérve-kérte az utókort, az emberiséget, ne játsszanak találmányával. ¥ Dózsa Györgyöt és a Rosen­berg házaspárt székbe ültet­ték. De micsoda székbe? Nem bírták ki a próbát, nem élték túl a gyilkos szándékot. Meg­haltak az emberiségért. ¥ Egy orvos, több orvos, ezer orvos önmagán kísérletezett a szérummal. Legutóbb egy szemorvos egy álló évig beült a sötétzárkába, elzárta önma­gát, a szemét a napfénytől. Megvakult, de bizonyította: napfény, D-vitamin hiányában az ember szeme elromlik, rö­vidlátó lesz, akár meg is va­kulhat. Ez nem volt játék. ¥ Az asszonyka, sósvérű asz- szonyka, megszülte gyermekét, és ezzel egy életre letudta há­zastársi kötelességét. Két év múlva jött rá először a férje, hogy baj van a házasságával. Akkor azt mondta a felesé­gének: „Ez volt az első és utolsó eset, többé nem bocsá­tók meg semmit.” Hogy nem az első eset volt, azt mi tudjuk, önök és én. Amikor a jó ember másod­szor is rájött a felesége (102.) esetére, útilaput kötött az asszonyka talpa alá. Az asszonyka öngylikosságöt kísérelt meg, de nem sikerült neki, mert tulajdonképpen nem is szándékozott meghalni. De kettőjük életének fonalát már e kísérlet sem tudta ösz- szecsomózni. Itt is elszakadt a húr. ¥ A szfvspedalista megvizs­gálta betegét, tisztán hallotta páciense szívzörejeit és meg- zörrent az ő szíve is, ki tud- ja,v aznap tpár hányadszor. Megcsóválta a fejét, rágyúj­tott egy vastag fekete szivar­ra, felírt valamit és csöndben annyit mondott: — Akar maga élni, fiam? Nos, akkor mondjon le a dohányzásról. — Igenis, professzor úr ké­rem — rebegte a szerencsét­len megfélemlített és elment a patikába, kiváltani a nitro- mint. Három hét múlva egy fiatal, rózsaszín arcú orvos fogadta. — Meghalt. Sajnos, a pro­fesszor úr, a múlt héten meg­halt. Szívinfarktus. A sok szi­var. A professzor úr az életé­vel, illetve a halálával bizo­nyította, hogy minden betegé­nek igazat mondott. A nikotin a legártalmasabb a szívre. Nem lehet vele játszani. Tes­sék tanulni ebből. — En kérem nem játszom, már három hete nem dohány­zóm. Igaz. éjjel, álmomban, eszem a szivart. Mintha ke­nyér, vagy rántotthús lenne. — No, látja, ez derék dolog, barátom, mármint hogy leszo­kott a dohányzásról. Ne feled­je a jelszót: a szívvel nem le­het játszani! ¥ Az alkoholista élete négy dologból állt: munka, ivás, szerelem, alvás. Azután: munka, ivás, szere­lem. szunyókálás. Azután: munka, ivás, szu­nyókálás. Szőnyeg a világba... A „Csaba” Szőnyegszövő Htsz évi termelése hatvanmillió forint értékű. 1970-ben száz­ezer négyzetméter szövött és csomózott szőnyeg készül többnyire amerikai, francia, svájci megrendelésre. A divatosnak mondott szőnyegek pasztell színekben készülnek, figurális díszítéssel (MTI fotó: Hadas János felvétele — KS) A Karancs tövétől a Lomnici-csúcsig (Első nap) ... Nyolcórás utazással kez­dődik. A légáram nélküli hő­ségben nedvesen tapad há­tunkra a ruha. Hála a vasúti közlekedés fejlődésének, ezen a vonalon már nem kell fél­nünk a gőzmozdony pernyé­jétől. A határállomáson a szoká­sos ellenőrzés. Az útlevél- és vámvizsgálat láhatóan egyik útitársunkban sem ébreszt iz­galmat; oly sokan és sokszor tették már meg közülünk ezt az utat, hogy Csehszlovákiát nem is igen vesszük külföld számba. Hazatértünkkor egy­szer fejeztem ki magam így: Azután: ivás, depresszió. Amikor meggyógyult, szín­telennek, szürkének találta a világos, üresnek, céltalannak az életet. Elment a kedve a munkától, és a szeletemnek sem volt íze már. A víznek pedig víz íze volt. A város kőrengetagét Markó fogháznak érezte, az erdőben félt, hogy eltéved. Ekkor meghallotta a rádióban a Mister Alkohol című közkeletű slágert, és a ko­nyakot némi túlzással azonnal elnevezte Lord Alkoholnak. Be­ment a kocsmába, kalapot emelt az italos polc előtt, a csapos félreértette őt és visz- szaköszönt. Megivott egy li­ter konyakot, kiment a kör­út és a Rákóczi út kereszte­ződéséhez, és az úttesten kéz­re állt. A kocsi, amely elütöt­te, külföldi rendszámú volt. Tulajdonosa valami üzleti ügyben szaladgált a városban, és némi kémkedni valója akadt volna még, de ez a kü­lönös artista keresztülhúzta számításait. Lord Alkoholista felesége a halotti toron barátnőjének azt mondta: — Férjem a tudomány ál­dozata, bizonyisten, higgyetek nekem. Az utolsó napon azt mondta: „Ma kipróbálom, mit bír ki, mennyit bír ki az ember fizikuma.” A barátnők bólogattak, egyikőjük meg is jegyezte, hogy ez rossz vicc volt. ¥ Vékony rézdrótot tekertek porcelán biztosító dugójára és dupla árammal terhelték a vezetéket. Sötétség borult a szobára. (suha) Utinapló öt tételben „Kinn úgy van...” Megmo­solyogtak, mint aki nagyké- pűsködik. Az ítélet alapja, hogy a jó szomszéd féligmed- dig családtagnak számít, nem pedig idegennek. A villanymozdony fürgén vontatja a hosszú szerelvényt, a folyton emelkedő pályán, Kosice, Kysak, Spisska Nova Vés, Poprád. Megérkeztünk — legalábbis átmenetileg. Innen motorvonat visz fel a Lomni- ci-csúcs tövéhez, Tatranska Lomnicára. Idegenem lévén e tájékon, kérdezősködni kezdünk. Mint eddig mindig, és a későbbiek folyamán is — állandó zavar­ban vagyunk, mert ahányszor előfordult, hogy magyarul fel­tett kérdésünkre értetlen váll- rántás volt a válasz, annyi­szor válaszoltak orosz vagy szlovák nyelvű érdeklődésünk, ben magyar akcentust érezve — anyanyelvűnkön. Az átszállás után irány a Magas-Tátrai Felejthetetlen látvány. Lenyűgöző kép, első, második, századik alkalommal. Hegyvidéki emberek vagyunk, megszoktuk a hegyeket, de ezek. a felhőkre kapaszkodó csúcsok szeszélyesen csipkés, meredek bércek, álomszerűén szépek. És minél közelebb visz a vonat, annál kisebbnek, esendőbbnek érzi magát az ember: s ugyanakkor felsza­badultan boldogabbnak is • • • (Második nap) ... Tatranska Lomnica. Ha­talmas fenyők ölére telepedett- hotelek, szakszervezeti üdülők, turista szállók tucatja. Angol, francia, osztrák, lengyel, né­met, belga gépkocsik sora. Fürdőruhára vetkőztető forró­ság a smaragdzöld völgyben, fehér hósapka a háttérben ég felé törekvő kétezer méteres csúcsokon. Már mindent meg­néztünk, ami a közelben érde­kességet nyújt: lanovkával a Lomnici-csúcs, és a Hrebienok, vízesés és cseppkőbarlang. Vé­gigültük az összeg szórakozó­helyet. Itt más az élettempó. A vendég felhörpinti az ita­lát és továbbáll. Felszolgálás nincs. Mindenki túraöltözék­ben. Nekünk hosszabb túrák­hoz se időnk, se kedvünk, se ruhánk. Nagyon hiányzik az otthoni erős dupla (még a presszóban kapható gyenge is), és a Balaton (vagy akár a tar- jáni strand) hűsítő vize ... (Hetedik nap) ...A mai program a Csor­ba-tó megtekintése volt. Ma­gasság három fokban. Ha­talmas fensík, a felette több száz méterrel fekvő lapály szélén a kristálytiszta tó, s mögötte a kétezer méteres hegytömbök. A természet adta szépség melletti érdekesség, hogy itt rendezték meg tavaly télen a sí-világbajnokságot. Kirándulók vidám seregével álltunk sorba, hogy liften fel­juthassunk a síugró sánc te­tejére, s ott szédülve állapít­suk meg, milyen félelmetesen bátor emberek e sport műve­lői. Aztán az ezerötszáz mé­teres völgyből kétüléses la­novka vitt fel a kétezerkét­száz méteres Soliskora, ahol dideregve figyelhettük a hó­ban félmeztelenül napfürdöző turistákat. A fenyőerdők, szik. lagörgeteges szakadékok fölött vezető visszaút végére maradt a Poprádi-tó megtekintése: két­órás séta. Este már nem cso­dálkoztunk, mint első nap, hogy a vacsora ezen a tájon az ebédnél is bőségesebb. Utolsó szemig bekebeleztük elő- és utóételekkel együtt. (Kelencedik nap) ... A Tátra csúcsai lassan elhomályosodnak, eltűnnek a messzeségben. Á kassai állo­máson már várnak ismerőse­ink. A program: városnézés. Vegyes érzések: régi és új ke­veredése. Patinás városköz­pont a Dómmal és a színház épületével, köröskörül pedig a nyolc—tízemeletes házakból álló új lakónegyedek. Kassa állandóan szépül, új létesítmé­nyekkel gazdagodik. Modern áruházak, mozgólépcsővel és bő választékkal. A széles ut­cákon óriási az autóforgalom. Ismerőseink elmondják, hogy Kassán minden hatodik em­berre jut egy autó. Este fá­radtan és kicsit fanyalogva isszuk a törökös kávét és én még nézni sem bírom, amikor vendéglátóm jóízűen kanalaz­za a cukrozott zaccot. (Tizedig nap) ... Ismét a határállomás. Gyors ellenőrzés, útlevélvizs­gálat. Aztán a vonat elhagy­ja az állomást, az ablakon, túl már az ismerős, hazai tájak. Itthon vagyunk...! V. Kiss Mária NÖGRAD — 1970. augusztus 6., csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents