Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

A közművelődés jövője a pásztói járásban ) Pedagógusszemmel A módosított iskolai rendtartás margójára A HAJDANI Pásztó, a kö­zépkori varos régen a múlté, fejlődésének üteme lehetővé tette azonban, hogy a meg­tisztelő nagyközségi rang büszke tulajdonosa lehessen- A rang azonban kötelez is, több vonatkozásban. Pásztó nagyközség úton van afelé, hogy mielőbb íelnőj- jön a követelményekhez. Gaz­dasági vonatkozásban a me­chanizmus reformja által nyújtott lehetőségeket igyek­szik kihasználni. Erről tanús­kodik — egyében kívül — az iparfejlesztés, s a kapcsolódó beruházások építése. Külön szólhatnánk az úgynevezett kommunális, szociális ágaza­tok fejlesztési terveiről. Ezút­tal csupán a kulturális beru­házásokról, illetve egy-két gondról beszélünk­Elöljáróban egy adatot em- litunK. riasztóról, illetve a já­rás községéiről jelenleg osz- szesen öt és tél ezer ember jár ki dolgozni (Pasztáról két­ezer), a kijárok nyolcvan szá­zaléka férfi. Az ipar fejlesz­téssel, a mezőgazdaság kor­szerűsítésével — többi között — ezt a nagy számot is igyekeznek csökkenteni. En' nek. természetesen, a kulturá­lis életben is érezhetőek lesz­nek a kihatásai. Közismert gond ugyanis,' hogy például a bejárók-kijárók nagy tömege naponként értékes órákat ve­szít az utazással, a várako­zással. Ez az idő ma még „holt idő”, a közművelődés áramlatain, többé-kevésbé az intézmények munkáján kívül esik- Legfeljebb olvasással te­lik. a vonatokon, autóbuszo­kon.. stb. azonban inkább a „könnyebb”, szórakoztatóbb olvasmányokat láthatjuk az emberek kezében. A helyi művelődési életben nemigen kapcsolódnak be ezek az em­berek, üzemükben, gyárukban ugyancsak nem nagyon szá­mítanak rájuk. Vizsgáljunk meg ezek után egy másik gondot. Az egész járásban érezhető a tanterem- hiány. A negyedik ötéves tervben ennek enyhítését is célul tűzték- Pásztón például gimnázium, általános iskola épül, 1971—72-re pedig böl­csőde és óvoda Is enyhít a gondokon. Ezek a beruházá­sok az üzemfejlesztéshez is kapcsolódnak. A járásban az úgynevezett differenciáit fej­lesztést kívánják megvalósí­tani. Ez a tanterem építésére is vonatkozik. MIT MONDHATUNK a közművelődést érintő beru­házásokról? Mindenekelőtt az aprócska cserháti falvakat kí­vánják végleges, korszerű szellemi centrum köré gyűj­teni. E leendő központban szükség lesz legalább egy hat­van gyereket befogadó kollé­giumra, s természetesen kor­szerű művelődési otthonra is, amely a körzet igényeit kie­légíti. Ugyancsak lényeges a já­rásban levő hét Körzeti köz­ség művelődési házainak mie­lőbbi korszerűsítése, illetve felépítése. Ma ezekben a fal­vakban van ugyan művelődé­si otthon, a legtöbb helyen azonban túlságosan . is elma­rad a mai követelményektől, nem teszi lehetővé a kor igé­nyeinek megfelelő közműve­lődési tevékenységet. Csupán egy példa a sok közül: Pa­lotáson négy falunak nincs művelődési otthona. A jelen­legit szükségtanteremnek használják, De még sorolhat­nánk a példákat. Nemcsak az úgynevezett objektív feltételek, a korsze­rű épületek, a felszerelés stb. hiánya okoz gondot a járás­ban- Képesített, függetlenített népművelőkikel sem rendel- keznek. Pásztón, s a körzeti községekben legalább nyolc függetlenített, szakmáját értő, hivatását szerető népművelő­re lesz szükség az elkövetke­zendő időben. Természetesen ehhez a szükséges feltételeket is meg kell teremteni. A já­rási vezetők tájékoztatása szerint elsősorban nem is a népművelőknek juttatandó lakások hiánya okoz gondot — lakást tudunk adni. Igen szűk azonban a járásban a béralap. A továbbiakban pe­dig a népművelők szellemi kapacitásának gondját vetik fel, elsősorban az elmaradott tárgyi feltételek miatt- Ez azonban. véleményünk sze­rint, átmeneti gond. s a köz- művelődés jelenlegi állapota a járásban, továbbá a változó és növekvő követelmények mindig adnak munkát a le­endő függetlenített népműve­lőknek, természetesen akkor, ha szakmai tudással, nemes ambícióval bírnak. BEFEJEZÉSÜL néhány szót arról: hogyan segítik a kö­zös gazdaságok az anyagi jel­legű gondok megoldását? A termelőszövetkezetek kulturá. lis alapjának íelhasznalásarol van szó. A mai állapotok e vonatkozásban nem a legmeg- nyugtatóbbak. Ezen alapokat a legtöbb gazdaságban ma még utazásra, úgynevezett belső reprezentációra, eseten­ként rendezvények támogatá­sára költik. Van már azonban arra is példa, hogy a műve­lődési intézmény fenntartásá­hoz is hozzájárul a téesz, például Kállón, s még néhány községben. A jövőben a gaz­daságoknak Is mindinkább fel kellene ismerniük, hogy a közművelődésre fordított ősz- szeg elsősorban számukra je­lent hasznot — ha nem is közvetlenül. Hiszen a faluban elsősorban a tsz-tagok kultu- rálódását, tudati és szakmai fejlődését segíti, s ez senki számára sem lehet közömbös a mai, változó faluban. T. E. Mit mond a statisztika? Ismét módosult és kiegé­szült az általános iskolák és gimnáziumok egységes rend­tartása. Hozzáigazodott politi­kai, pedagógiai eredményeink­hez és bizonyos társadalmi igényekhez. Paragrafusainak egyharmadát és 73 bekezdését érinti a módosítás. Az immár elodázhatatlan „generáljaví­tás” miatt egyre körülménye­sebb a tájékozódás e jelentős iskolai dokumentum érvényes és módosított passzusai között. A praktikus felhasználás nehéz­kességéért azonban bőségesen kárpótolnak bennünket áz ér­demi intézkedések, amelyek bevezetését a művelődésügyi minisztérium nem odázta el a rendtartás tervbevett — és remélhetőleg már a közeljö­vőben megjelenő — új kiadá-. sáig. A rendtartás módosított és újkeletű előírásai — noha többnyire csak közvetetten —. de a szocialista demokratiz­mus termékenységéről, iskolá­ink nyílt jellegének tovább­fejlődéséről is vallanak. Az utóbbi években egyre sűrűsödtek a panaszok amiatt, hogy költséges, már-már lu­xusszámba menő kiránduláso­kat, autóbusztúrákat, ország­járásokat szerveznek az isko­lák. A szülőket, főleg a sze­rényebb jövedelmű és több- gyermekes családokat gyakran váratlanul lepte meg egy-egy ilyen esemény. A tanulók be­vonása különböző gyűjtési ak. dókba, sorsjegyek, könyvek, különböző rendezvények belé­pőjegyeinek stb. árusításába mérhetetlen károkat okozott az iskola és a szülők közötti kapcsolatokban. Ha a szülők passzivitásának jelei mutatkoztak egyes isko­lákban, akkor ebben szerepet játszottak azok a többnyire fojtott indulatok is, amelyek egy-egy sors jegy árusítás, drá­ga kirándulás stb. nyomán ott vibráltak a szülői közvé­leményben. Az indokolatlan és gyakori pénzkövetelés miatt olykor a valóban szükséges kiadások és pedagógiailag in­dokolt kirándulások iránt is bizalmatlanokká váltak. Az iskola többnyire elmu­lasztotta a szülői közösség be­vonását a kirándulások és azok költségeinek tervezésébe. A rendtartás most kötelezően előírja ezt, és meghatározza a szülőkre hárítható költségek felső határát is. Kimondja: „Távolabbi vidékre az álta­lános iskola felső tagozatában két. a gimnáziumokban leg­feljebb három napra terve­zett kirándulás évenként egy ízben és csak a szülők egyet­értésével szervezhető”. Meg­tiltja a rendtartás a pénz­gyűjtést, sorsjgeyek, téglaje- gyek, nem iskolai rendezvé­nyek jegyeinek árusítását, ügynökök, üzletszerzők, fény­képészek, előfizetésgyűjtők, stb. tevékenységét az iskolá­ban. s azt, hogy ilyen felada­tokra tanulókat vagy nevelő­ket vonjanak be a miniszté­rium külön engedélye nélkül. Újólag rendelkezik a rend­tartás a többi között a tanul­mányi eredmények ellenőrzé- séről és értékeléséről is. Az eddigi előírások szerint a ne­velő félévenként 3—4 alka­lommal volt köteles ellenőriz­ni és értékelni a tanuló elő­menetelét. Az új előírás sze­rint egyes tantárgyi témakö­rök lezárása után a tantervi követelmények elsajátítását kell érdemjeggyel minősíteni. Ez az intézkedés inkább meg­felel a korszerű didaktika el­veinek és élenjáró pedagógu­saink eddig is már alkalma­zott gyakorlatának. Utat en­ged egyszersmind a nevelői kezdeményezésnek a folyama­tos ellenőrzésben, és az osz­tályozás objektivitásához visz közelebb egy lépéssel. Pártunk ifjúsági politiká­jának továbbfejlesztése tük­röződik a módosított rendtar­tásnak a KISZ-szervezetek jo­gait körvonalazó, újonnan al­kotott bekezdéseiben. Tudjuk, a rendtartás keret jellegű do­kumentum. E bekezdések ese­tében a keret jelleg különös hangsúlyt kap. A „műfaji kötöttségek” miatt a rendtar­tás nem fogalmazhatja meg részletesen az iskolavezetés és a KISZ-szervezet együtt­működésének konkrét lehető­ségeit ég módszereit. A rend­tartás kereteit az iskolák igazgatóinak, névelőinek, il­letve az ifjúsági szervezet ve­zetőinek és önkormányzati szerveinek kezdeményezően kell értékes pedagógiai tarta­lommal kitölteni. A pedagógia általában nem. az ifjúsági szervezet te­vékenysége különösen nem tűri a sémákat. Nos. a rend­tartás nem sémákat, hanem kereteket nyújt egy adott is­kola KISZ-szervezetének po­litikai, padagógiai, érdekvé­delmi tevékenységéhez. Ugyanakkor e keretek poten­ciális forrásai lehetnek a kö­zösségformáló- és megtartó hagyományok születésének és megszilárdulásának. Az alkotó pedagógiai gon­dolkodás és cselekvés tartalé­kai az ifjúsági mozgalom se­gítésében is — mint az isko­lai padagógiában általában — kimeríthetetlenek. A rendtar­tás jelen módosítása is erre az alkotó, kezdeményező po­litikai és pedagógiai aktivi­tásra inspirálja a padagógu- sokat, a szülőket egyaránt. Ugyanakkor meggyőzően ér­vényesíti a szocialista pedagó­gia gyermekfelfogását, amely szerint a gyermek és ifjú nem csupán tárgya a pedagógus formáló tevékenységének, ha­nem aktív részese is önnön személyisége kibontakoztatá­sának. Kiss István Nyár Japánban «4 kardforgató Japán film Ausztriában a dolgozók 40 százaléka nő. A nők a gaz­dasági élet valamennyi terü­letén megtalálhatók, de jogi helyzetük távol áll az egyen­jogúságtól. Ebben az ország­ban ugyanis még mindig ér­vényben van az 1811. évi csa­ládi törvény. Nemrég az Oszt. rák Nők Demokratikus Szö­vetsége levélben követelte az igazságügyminisztertől, hogy terjesszék a parlament elé a családi törvény reformjának rég elkészült tervezetét. Hollandiában a nők parla­ment alsóházának oktatás­ügyi bizottságánál tiltakoztak az ellen, hogy a kormány fel akarja emelni azoknak a szü­lőknek a jövedelemadóját, akiknek gyermekei állami óvodákat és iskolákat vesz­nek Igénybe. Gyorsmérleget készítettek a Művelődésügyi Minisztérium­ban az idén eddig felvett nappali tagozatos új egyete­mistákról, főiskolásokról. Bár a felvételik még nem záród­tak le — augusztus végén döntenek például a fellebbe­zések ügyében —, első lépcső­ként néhány jelentős intéz­ményben : összegezték az újonnan felvett hallgatók ada­tait. Ezekbe az intézménytí­pusokba együttvéve csaknem 21 ezren kérték felvételüket és közülük eddig 8 131-et vet­tek fel a következő tanévre, az 1971/72-es évre pedig to- vábbbi 2 074 az „eiőfelvett” hallgatók száma. Évről évre visszatérő gond. hogy csökken a fizikai dolgo­zó szülők gyermekeinek ér­deklődése: mind kevesebben adják be jelentkezésüket a felsőoktatási intézményekre. Négy évvel ezelőtt, az 1967/68- as tanévre például, még a jelentkezők között 40,5 száza­lékban képviseltették magu­Nálunk, Magyarországon elég ritkán kerülnek mozivá­szonra távoli egzotikus orszá­gok filmjei. Az utóbb/ években bemutatott japán filméi?/ kö­zött volt úgynevezett „mű­vészfilm” (Kopár sziget), de a misztikus keleti „horror­filmre” is akadt példa. (Ha­rakiri). A Kardforgató nő Teiji Matsuda filmje egyik kategó­riába sem sorolható. A bár­gyú kis történettel nem is lenne semmi baj, ha a film íróinak és rendezőjének szán­déka nem volna több, mint amennyi az efféle cselek­ménysorból „kihozható”. Oichi, a vak lány könny­kat, az idei arány pedig már mindössze 36,6 százalék. A felvettek között azonban — ha nem is jelentős mérték­ben — örvendetesen javult a fizikai dolgozó szülők gyer­mekeinek aránya. Legnagyobb a „visszalépé­sük” a fizikaiaknak a tanár­képző főiskolákra és a mű­szaki egyetemekre való je­lentkezésnél: az előbbire csak­nem 20, az utóbbira pedig 12 százalékkal kevesebben nyúj­tották be jelentkezési lapjai­kat, mint az előző évben. De a kisebb jelentkezés ellenére ezekben az intézményekben is változatlan az arányuk, vagy éppen emelkedett. Leg­jelentősebb javulást a tudo­mányegyetemeken érték el: a tavalyihoz képest 23,7 száza­lékkal emelkedett a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek száma, az agrártudományi in­tézményekben pedig 14 szá­zalékkal javult az eredmény, s mindez az. összes felvettek­hez viszonyított arányukat is javította. fakasztó tragédiák főszerep­lője. Anyja elhagyja, hogy később mint egy bordély fes- lett erkölcsű és lelketlen madam-ja bukkanjon elő. Nevelőapját, az álarcos Denzót, akit mellesleg kegyetlensé­géért az „ördög” előnévvel láttak el, megöli. Oichi is a gyilkosok áldozata lenne, ha nem teremne ott áz ország-* szerte Mesternek titulált sza­muráj, aki a szerencsétlen vak leányt megtanítja a kard­forgatás művészetére. Oichi kitűnő tanítvány. Sétapálcá­ba rejtett kardjának villaná­sai nyomán bőven freccsen a földre, a falra a — színesfil- men különösen jól érvénye­sülő — emberi vér. Felbuk­kan egy szimpatikus csavar­gó , is, aki elhagyott lányát keresi, s akit végül Ohama (Oichi anyja) bordélyában ta­lál meg. E rossz hírű ház rak­tárában végez mindkettőjük­kel Denzo, az ördög. (Ne­hogy elunja a néző a kard • vágta sebek látványát, Den­zo fúvócsőből lő nyilat a mit sem sejtő Nihei vállába, de aztán kedvenc módszeréhez fanatikusan ragaszkodva mé­giscsak karddal követi el alig számolható gyilkosságainak egyikét). Oichi futólag megöli még néhány üldözőjét — majdnem anyját is — míg végül egy széllengette bozó­tokkal teli sejtelmes tájon szembekerül ősi ellenségével, DonzóvaL Könnyen kitalálható mi történik. A törékeny vak le­ány rövid tusa után elbánik az álarcos rablóval, akin az sem segít, hogy ezúttal fedet­len arccal vív, felfedve kilé­tét a jámbor néző előtt. A küzdelem végén a robosztus rabló egy fa alsó ágán lóg, s a testéből esőként szemer­kélő vér függönyén át fátyo­los szemmel bámul Oichi, a vak leány. Aztán elindul egy hosszú- hosszú hídon, s a felirat tu­datja velünk: Szeme könnyel van tele. Az alkotás műfaji megha­tározása: filmdráma. Hogy miért, aligha deríthető ki. Ka- landfilm ez a javából. Ha nem folyna benne annyi könny és annyi vér, talán egészen jó kalandfilm lenne. A drámát ugyanis teljesen hi­teltelenné teszik a komikum­ba, olykor persziflázéba haj­ló megoldások. (A szamuráj tizenöt másodperc alatt szab­dal szét közel húsz marcona fickót, s ráadásképpen úgy esnek össze a vérrel borított áldozatok, mint a klasszikus amerikai burleszkben a szé­les ökölcsapással knock autolt kocsmatöltelékek). Az átlátszó rendezői fur- fangok sem segítenek a drá­mai hitel megteremtésének ügyében. A közönséget nem lehet becsapni. Amikor — a nyilván tragikusnak szánt — végső összecsapás végén Den­zo rongycsomóként fityeg a faágon az egész nézőközönség elemi erővel hahotázott. Shintaro Kawasaki felvéte­lei a giccs-határtól az érzé­keny, szép japán tusrajzok világát idéző képekig válta­koznak. A színészek igyekeznek. Oichi szerepében Yoko Mat­suyama szimpatikus, a sza­murájt alakító Shin-ichi Ya- nagisawa egészen kiváló pro­duktumot ad. A film egyetlen erénye egzotikuma, helyen­ként izgalmassága. az a kü­lönös atmoszféra, amit euró­pai néző japán film láttán érezhet. Hann Ferenc NÓGRÁD n 1970. augusztus 5., szerda 5 Gyorsmérleg az egyetemi felvételeknél

Next

/
Thumbnails
Contents