Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-29 / 202. szám

„ifjú népművész" Rimóc népviselete — korosztályok Beszámoltunk már róla. hogy Koppány Gizella, balas­sagyarmati lakos sikerrel sze­repelt a KISZ kb által az Ifjú népművész cím elnyeré­séért kiírt pályázaton. Nóg- rád megyéből egyedül ő kap­ta meg a megtisztelő címet. — „Ifjú népművész" Mit jelent ez a kitüntetés, és mit kellett teljesíteni érte? — Harminc éven alul, bár­milyen népművészeti alkotás­sal lehetett pályázni; minden pályázónak 5—5 darabból ál­ló kollekciót kellett bekülde­ni fazekasság-kerámia, szövés, hímzés és faragás kategóriá­ban. Ezen kívül néptáncosok és népdalosok is indulhattak. Nehezítette a pályázatot, hogy az alkotások mellé írásbeli ta­nulmányt is mellékelni kellett: hogyan kapcsolódik a pályázó tevékenysége az adott táj­egység népművészetéhez, hon­nan gyűjtötte, miként dolgoz­ta fel az anyagot. — Hány pályamunka érke­zett be, s hányat díjaztak? • — Száz pályázó 280 külön­álló alkotással pályázott, olya­nok is voltak, akik egyszerre több kategóriában próbálták meg elnyerni a díjat. Az .If­jú népművész” elmet végül ti­zen kaptuk meg. A pályázat­ra beérkezett legjobb alkotá­sok a KISZ Központi Művész- együttes székhazában, Buda­pesten, a VII. kerületi, Rot- tenbiller utca 20. szám alatt, egy külön kiállításon láthatók. falu lakosságának 37 százalé­ka eljár dolgozni, ünnepnapo­kon még mindig népviseletbe öltözött lányokkal, asszonyok­kal telik meg a falu központ­ja. A férfiak már nemigen hordják a régi ruhákat. — Miért készített egyszerre hét figurát? — Ügy vélem, a bíráló bi­zottság azért találta pálya­munkámat értékelhetőnek, mert nem elégedtem meg egyetlen típus bemutatásával; korosztályok szerint dolgoztam fel Rimóc viseletét. Így nőalak­ban külön figurát kapott a kis­lány. a nagylány, a menyecs­ke, az asszony és az öregasz- szony, férfialakból — mivel itt a korosztályok vlselete ke­vésbé mutat eltérést — csak kettő készült. — Milyen előtanulmányokat folytatott? — Korábban már készítet­tem két népviseleti babát, ezekkel első díjat nyertem egy városi pályázaton. Egyik isme­rősöm megkritizálta őket, mondván, hogy túl sok raj­tuk a külsőség, a látványos­ságra való törekvés. A rimó- ci figuráknál ezt a megjegy­zést figyelembe vettem: ala­pos előtanulmányokat folytat­tam a helyszínen, hogy a pa­lóc viselet „lelkét” tudjam tükrözni. — Sokszor elhangzik: a nép­viselet bomlófélben, kihalóban van. szerint 35 centis figurákról lévén szó. szinte mindenütt kénytelen voltam egyszerűsíteni, össze­vonni, egyes motívumokat el­hanyagolni, hogy más, sokkal jellegzetesebbeket viszont hangsúlyozhassak. Megvallom, örömmel tettem ezt, hiszen így átvételre, továbbfejlesztés­re alkalmas jellegzetességekre hívtam fel a figyelmet. A KISZ kb Idejében ismerte fel a veszélyt, s fiatal népművé­szek aktivizálásával próbálta azt megelőzni. A hangsúly nem is a megőrzésen, hanem a továbbfejlesztésen van. Meg­lepő volt számomra, hogy a pályanyertesek között, s a Fadd-Dombori népművész al­kotótáborban többnyire váro­si, rossz, szóhasználattal élve „modern” fiatalokkal találkoz­tam, dolgoztam együtt. Valódi népi alak — olyan, mint az idősebb népművészek — alig akadt köztük. A széles mű­veltséggel rendelkező, valódi művészi élményeket kereső fiatalok — zenetanár, egye­temista, művészeti vezető, iparművészeti , főiskolás egyaránt volt köztük — tör­vényszerűen jutottak el a for­rásokig, önmaguktól jöttek rá arra, hogy csak a nép művé­szetének felhasználása hozhat megújulást. Ezeknél az embe­reknél nem kell félni attól, hogy a tiszta népi elemeket a giecsessel vegyítik. — A pályázatot az idén el­ső ízben írták ki, az alkotó­tábort először rendezték meg. Mi várható a következő évek­ben? —- ön melyik kategóriában — Ez igaz, Rimócon Is ezt nyert? tapasztalhattam. Ha nem jön változás, a faluban például — A kiírt kategóriákon kf- egy nemzedék múltán már vül, Rimóc népviseletét be- senki sem fog népviseletet mutató babákat készítettem, hordani. Ezért, bár modell- hetet. Nógréd megye 16 vise- ként eredeti ruhadarabok tetcsoportja közül talán máig szolgáltak, nem pontos, ki­ig a rimóci őrizte meg leg- csinyített formában történő jobban szeparáltságát. Bár a visszaadásra törekedtem. 30— Itt a kavics, hol a kavics? Salgótarjánban a Lovász József utca állapotát teszik szóvá az ott lakók. Első kérdésük mindjárt az, miért nem szedik össze az út két oldaláról a kavicsot? A gépkocsik ugyanis gyakran rászakadnak, és olyankor szerte-széjjel szó­ródik a kavics. Baj van a vízlevezető aknákkal is. Sok eldugult közülük, így a viz szabadon folyik, amerre akar. A vízzel más szempontból is baj van. A mostani nagy forgalomhoz képest ritkán locsolják az utat. Bizonyára le­hetne arra módot találni, hogy a locsolóautó naponta több­ször is végigmenjen azon az útvonalon. Végül, de nem utolsó sorban azt kérdezik, mikor készül el a zeneiskola előtt a; járda, amely már igencsak esedékes? Kis dolgok ezek. Salgótarjánban vannak fontosabb fela­datok is, igaz. Mégis, egy kicsivel jobb szervezéssel könnyű segíteni az említett dolgokon... — Ami engem illet, jövőre is pályázom. A mozgalomra, a népművészet megmentésére vonatkozóan csak Simon Lász­lónak, a KISZ kb osztályve­zető helyettesének a tábor zá- róbankettjén elmondott szavalt tudom elismételni. Jövőre Is el lehet nyerni az Ifjú népmű­vész címet, de ehhez az ided dolgozatok átlagánál maga­sabb színvonalú írásműveket kell produkálni. Nem fölösle­gesek ezek — az alkotások el­készítésének okai, körülmé­nyei csak ígv dokumentálha­tók. Alaposabb szervező, elő­készítő munkával —, hogy a színvonal emelkedjen — az adott ágazatban dolgozó mű­vészeket is bevonják a mozga­lomba, is súlyt helyeznek a népmese-, népdal-, néptánc­gyűjtők bekapcsolására is. Rö­vid idő alatt bebizonyosodott hogy az ifjú népművészek nagyszerű, a jelenkorhoz szó­ló alkotásokat képesek létre­hozni — úgy vélem bevoná­sukkal sikerrel állítható meg a népművészet bomlása, illet­ve „modernizálhatok” a nép művészi alkotó tevékenységé­— cs nek eredményei. Költözik-e az idős erdész? Alig néhány évvel a Ta­nácsköztársaság vérbefojtása Után lepett erdőőri szolgálatba Hasznosi István, Mátraalján, a Sam-hegyen, néhány kilomé­terre Kápolnától, Károlyi ura­dalmának központjától. Az ap­ja 25 évig lakott a közeli Sándor-réten, ahol Hasznosi István is gyerekeskedett. Az apjának az apja is az erdőt, azzal a grófot szolgálta. Mert az erdő is Károlyié volt. A mai fiatalok számára már történelmi levegőt árasztó ese­ményeket idéztünk a Feldebrö határában meghúzódó erdész­lak tornácán. — Amikor ifjú erdészként beléptem a szolgálatba, még érződött a forradalom fuvalla­ta — mondja csendesen. —- A magamfajta erdei gyereknek mi más választása lehetett volna, mint az erdészkedés. Jószerint a vérünkben is volt. s máshová nem igen jutottam, volna el... Az érzelmektől moccanat­lan, cserzett bőrű arc a kor ellenére is fiatalos. Akárcsak a testtartás, habár a mozgás vontatottságán már érezni, az edzett test gazdája néhány éve a megérdemelt nyugdíjidőt töl­ti. — Nagy dolog volt erdész­nek lenni abban az időben. Biztos anyagi forrást jelentett. Másként volt mint most, mert negyedévenként tartottuk a zsákot a kommandóért... A szó az egykori erdészke­désre terelődik később, ami meg sem közelítette a mai ér­telemben vett módszeres er­dőgazdálkodást. Az uradalom gazdái, vendégei jobbára a va­dat űzték a vadregényes lan­kákon. A termelés, a fapótlás erősen nélkülözte a tudomá­nyos jelleget. A Károlyi-birtokból idő­közben hitbizományi birtok lett, s Hasznosi Istvánból fö- erdőőr. Végigsöpört a Mátra rengetegein a háború vihara. Tizenkilencben harcolt a ta­nácshatalomért. Hasznosi negyvenötben, ötvenhatban is védte az erdőt. Óvta, akárcsak a sajátja lett volna. Mert vág­ni akarta mindenki. Az idős erdész inkább utalványozott, és minden , szekér fáért beszedte a pénzt, Amikor ama rutpok zűrzavarában hazavitte a csaknem százezer forintot a Mátrai Erdőgazdaság központ­jába, ugyancsak nagyot néz­tek. De legalább volt miből kifizetni a munkásokat. — Mi, erdészek, nem érjük meg az általunk ültetett erdő kitermelését — mondja Hasz­nosi István. —- A fák túlélnek minket. Az apám által telepí­tett erdőkben is én jussoltam a szorgalma gyümölcsét. Az én erdőimet azonban nem a fiam őrzi, gondozza tovább, pedig ő is erdész. Elment er­ről a vidékről. Homoktere- nyén téeszerdész lett. Pista bácsi feláll, megro­pogtatja derekát. Dehogy lát­ni rajta, hogy közelebb a hetvenhez, mint a hatvan­hoz. Bemegy az öreg erdész­házba. s egy kancsó borral, poharakkal tér vissza. — Sosem voltam nagyivó, Lehet védekezni Gondolatok egy gyakorlat kapcsán ÖTVENKÉT ÉVVEL ezelőtt a Francia Tudományos Aka­démia nagy érdeklődéssel hallgatta egy tudós házaspár új, tudományos eredményeit. 1898. júliusában Pierre és Ma­rie Curie bejelentette a polo­nium, majd 1898. decemberé­ben a rádium felfedezését. A felfedezés igen nagy érdeklő­dést váltott ki a tudósok kö­rében. A felfedezett anyagok jelentőségéről akkor még mit sem sejtettek. Különös tulaj­donságuk: minden külső be­hatás nélkül folyamatosan energiát sugároznak. Ezt a su­gárzást radioaktív sugárzás­nak nevezték el. • Ettől az idő­től kezdve beszélhetünk jog­gal az emberiség új korszaká­ról, az „atomkorszakról”. A házaspár felfedezéseire az egész tudósvilág felfigyelt. Felfedezésükért a legnagyobb tudományos elismerést kap­ták, a Nobel-díjat. A Stockholmi Tudományos Aka­démián munkájukról a be­számolóra csak 1905. június 6-án került sor. A kiváló atomkutatónak, Pierre Curie- nek előadását nagy érdeklő­dés kísérte. Értekezését a kö­vetkező gondolatokkal fejezte be: „.. .Feltehető, hogy bűnös kezekben a rádium igen ve­szedelmessé válik, ez alkalom­mal fel kell tennünk a kér­dést: vajon van-e haszna az emberiségnek abból, ha isme­ri a természet titkait; vajon elég érett-e már arra, hogy ezeknek előnyeit élvezze, vagy pedig e tudás ártalmára van-e?... Én azokkal tartok, akik úgy gondolják, hogy az emberiségnek több haszna, mint kára lesz az új felfede­zésekből." E gondolatok elhangzása után 482 hónap telt el és a bűnös parancsot végrehajtó amerikai pilóta megnyomta Hirosima fölött az atombom­bát kioldó szerkezet gombját. A tudomány nagyszerű fel­fedezése, eredménye a világ­uralomról álmozodó, elvakult emberek kezében az egész V emberiséggel szemben szörnyű fenyegetéssé vált. Azonban a múlté már az a kor. amikor a világ népei az idegen akarat engedelmes végrehajtói vol­tak. A világ népei jól tudják, hogy mit jelent egy olyan há­ború, amelyben atomfegyvert alkalmaznak. Jól tudják; nem szabad megengedni, lehetővé tenni, hogy az atomtűzvészben az emberiség legnagyszerűbb vívmányai pusztuljanak el. Stockholmban, 1950. március 19-én, ugyanott, ahol Pierre Curie előbb Idézett szavai el­hangzottak, a fenti gondolat­tól vezérelve gyűltek össze a világ különböző országainak tekintélyes közéleti személyi­ségei, a tudományos és kultu­rális élet kiválóságai, a Béke­világtanács tagjai. Az ülése­ken Pierre Curie veje, a ki­váló Nobel-díjas atomtudós és megbecsült békeharcos, Joliot Curie elnökölt. Ki tudhatta volna jobban mint a híres atomtudós, akinek a szíve az emberiségért dobogott. hogy mit jelenthet a nukleáris há­ború! De tudta azt is, hogy a békemozgalom hatalmas erő­tartalékkal rendelkezik. A béke minden becsületes ember közös ügye. foglalkozástól és világnézettől függetlenül. Tu­datában volt annak is, hogy a feladatok között legfontosabb­nak az atomfegyver elterjedé­sének megtiltását kell tekinte­ni. E NAPON — március 19-én, Stockholmban — hosszú vita után úgy döntöttek a résztve­vők, hogy felhívást Intéznek a világ népeihez. A felhívás szö­vegének három mondatát Jo­liot Curie beszédéből válasz­tották ki. Ettől a naptól kezdve a né­pek békeharoa új szakaszába lépett. Az agitáció és a propa­ganda szakából áttért a tet­tek, a békéért vívott aktív harc időszakára... Az atom történetének ettől kezdve már nemcsak a tudó­sok a szereplői. „Az atom­energiát csak békés célokra" — így hangzik a népek egy­öntetű kívánsága. Maguk a népek váltak annak a harc­nak szervezőivé, amelynek legfőbb célja az, hogy Föl­dünk sohase válhassék egy atomháború színterévé. Ezek a gondolatok jutnak az ember eszébe ma, amikor Balassagyarmaton egy polgár- védelmi gyakorlat során azt bi­zonyítjuk. hogy az atomtáma­dás ellen is lehet védekezni. Ez a gyakorlat is bizonyítja, hogy a Magyar Népköztársa­ság honvédelmének alapját népünk politikai egysége és társadalmi rendünk szilárdsá­ga, népgazdaságunk állandó fejlődése, korszerű fegyveres erőink folyamatos felkészíté­se valamint a polgári véde­lem állandó fejlesztése képe­zi. A polgári védelem Jelada­tainak eredményes ellátása csak a népgazdaság fejleszté­sével összhangban, a lakosság közreműködésével valósulhat meg. MINDENKINEK meg kell érteni, hogy a polgári véde­lem nem öncél, hanem na­gyon is társadalmi érdek. A háborús körülmények igen nagy nehézségeket és súlyos feladatokat hárítanak az or­szág lakosságára, de hazánk védelme és családunk meg­óvása érdekében vállalnunk kell a nehézségeket. Ezért a társadalom minden tagjának el kell sajátítani az egyéni és kollektív védekezés szabályait, a túléléshez és a létfenntar­táshoz szükséges anyagi esz­közök védelmét, a szennye­zettség mértékének meghatá­rozását, az elsődleges mentő- és mentesítő feladatok végre­hajtását. Ezeknek az ismereteknek birtokában képesek állampol­gáraink erősíteni a honvédel­met, ezen belül a polgári vé­delmet is. A mai és a holnapi balassagyarmati gyakorlat Is ezt a célt szolgálja. Salgótarjáni asszonyok javaslatai A Salgótarján! városi Haza­fias Népfront-bizottság mellett működő nőbizottság legutóbbi összejövetelén egy egész sor megoldásra váró gondot vetet­tek fel az asszonyok. Szó került többek között ar­ról, hogy rendetlenek, sok he­lyen megrongáltak a bérhá­zak, ami elsősorban a gyere­kek —, de több esetben a fel­nőttek — lelki ismeretét ter­heli. A gyerekek a lépcsőhá­zakban hancúroznak, nagyon kevés ugyanis a játszótér a városban, a meglevőeket is általában az egészen apró gyerekek és a nagymamák foglalják el. A nagyobbak ki­szorulnak mindenhonnan. Ei­de az igazán jó bort szeretem — mondja, miközben tölt. — Ügy hírlik, hogy itt a debrői tájon jó a bor... Bólogatva helyeslek, s em­legetem a debrői hárslevelűt. Mosolyog. — Olyan ez is, mint az egri pincék. Ha valaki jó ismerő­se, vagy rokona, príma bort kap. Itt is van gyengébb bor is. Na, egészségünkre! A bor kitűnő. De ki is ad­na Pista bácsinak a rosszab- bikból? Alakja, embersége és becsülete éppúgy hozzátarto­zik ehhez a tájhoz, mint a hallgatag erdők. Az idős em­ber — aki régebben sem tűnt ki bőbeszédűségével — a nyugdíjba lépés után talán még csendesebb lett. Jobban észre veszi az idő múlását. Mind többet kacérkodik a várossal. Ami érthető is, ha meggondoljuk, hogy felesége salgótarjáni születésű. Két lá­nya pedig .megyénk székhe­lyén él. Mondja, hogy nagyon nehéz szívvel hagyja el a megszokott tájat. őseinek földiét, de érzi. kikerülhetet­lenül bekövetkezik P. A. hangzott olyan javaslat is, hogy a bérházak tisztaságáért valamilyen formában a lakó­kat tegyék felelőssé. Sok a kifogás a szolgáltató hálózat jelenlegi állapota el­len is. Javasolták az asszo­nyok, hogy az új vásárcsarnok egyik részében szolgáltató he­lyiségeknek biztosítsanak he­lyet. A 22-es és a 23-as jelű épü­letben lakóknak sok kellemet­lenséget okoznak a házban el­helyezett garázsok. A gépko­csikat már kora reggel tú­ráztatják, felébresztik a lakó­kat. Kérték, hogy amennyiben sor kerül a garázsok áthe­lyezésére, üzletsort alakítsa­nak ki a helyiségekből. A Somlyó utcában lakók sé­relmezik, hogy módosították orvosi körzeti beosztásukat. Korábban az SZTK-hoz tar­toztak, most a Malinovszkij út végére kell kigyalogolniok, ha az orvos segítségére van szük­Nógrád megye mezőgazda- sági szakembereinek érdeklő­désére is számot tartó esemény lesz szeptember 1-én Buda­pesten. A Technika Házában ekkor rendezik meg a WÜXAL nyomelemes lombtrágya an- kétot. Megnyitót mond dr. Münzel, a düsseldorfi Aglu- kon cég igazgatója. Ugyan­csak a nyugat-németországi cég képviseletében N. Moldo- vány ismerteti a WUXAL fo­lyékony komplexlombtrágya alkalmazásának eredményeit világviszonylatban. Bendef.v István vegyészmérnök, s Vi­lági Egyed kertészmérnök a ségük. Ezen a részen nagyon sok nyugdíjas él, akiknek bi­zony nagyon nehezére esik a hosszú út. Idén januárban bezárt a Zólya körúti húsbolt. Az üzlet azóta is zárva van. A mellet­te levő 210-es bolt pedig nem kap elég száraz húsárut, és másféle árukból is rossz az ellátása. Egy modern üzlet te­hát csaknem egy éve kihaszná­latlanul áll, s a másik sem képes kielégíteni az igénye­ket. Ezek a dolgok bizony nem segítik előre a peremkerületek jobb áruellátásénak ügyét. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek mögötti lakótele­pen több helyen nyitott szennycsatorna húzódik, ami ellentétben áll a közegészség­ügyi követelményekkel. Kérték az asszonyok azt is.1 hogy tilt­sák meg a kukákban való ko- torászást, ami gyakran a sze­mét szétszórásával, kibontásá­val jár. WUXAL hazai alkalmazásá­nak lehetőségeiről és eredmé­nyeiről beszél. Mint a mező- gazdasági szakemberek köré­ben ismeretes, hazánkban elő- kísérletek folynak a WUXAL hazai alkalmazásának lehető­ségeiről a Vas megyei sorki - faludi Sorokmenti Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetben, Máthé Endre főagronómus ve­zetésével szántóföldi és kerté­szeti növényeken, valamint gyepterületeken. Kedvező eredményt mutatnak mind a termésnövekedést, mind pedig az úgynevezett beltartalmi ér­téknövekedést illetően. NŰGRAD m 1970. augusztus 29., szombat 5 WUXAL-ankét Budapesten A sorkifaludi hasai kísérletekről

Next

/
Thumbnails
Contents