Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

Bonyodalmak a határidő körül Mi le** a személy pályaudvarral? — Fenyeget a tél Nemcsak a létszámhiány A salgótarjáni főtér sze­mélypályaudvarának építését tavaly június 25-én kezdte meg a MÁV Magasépítési Főnökség kollektívája. Közü­lük a vasútépítők már Vác térségébe vonultak, a hídépí­tők is már jórészt elvégezték a nagy munkákat. A 78 méter hosszú. 11 méter széles és 3,7 méter magas állomásépület elkészítése most a magasépí­válaszok. A munkát, mint a felelősök tájékoztatásából ki­derül, anyaghiány nem gátol­ja. Annál nagyobb azonban a létszámhiány. Mindössze 12- en (!?) dolgozlak a személy- pályaudvar épületénél s fő­ként ez a magyarázata annak, hogy még a födémet is csak 75 százalékban sikerült elké­szíteni. Felvettünk tíz dolgo­zót — panaszolja az építkezés erre a célra alakult bizottság szakvéleményétől függ: foly­tathatják-e az építkezést vagy sem. A szakvéleményre pedig egyelőre várni kell. Ha meg­kapták volna, akkor a födém­építés már előbbre tarthatna. Ez azonban nem vigasztalja az utazni vágyókat. Mert a szakvéleménytől függetlenül az építők kis létszáma nem Tizenkét ember lézeng a hatalmas építkezésen... tőkre vár. A 4 825 000 forintos beruházás átadási határideje október elseje volt, de még a laikus is látja, hogy akkorra semmilyen körülmények kö­zött sem adhatják át. Jelen pillanatban a belső válaszfa­lak alapozása, építése és a fö­démek elhelyezése, betonozá­sa folyik. A munkaigényes feladatok, a fűtés, a villany- szerelés, a burkolás stb., te­hát a szakipari munkák csak ezután következnek. Az épü­let készültségi foka alig 60 százalékos. S most következzenek az önként adódó „miért”-re a (Fotó: Céhmester) biztosíték arra, hogy a tél beállta előtt elkészül az állo­másépület. Pedig a tervezők igen korszerűnek álmodták. Lesz benne forgalmi iroda, hírközlő központ, zárt és nyi­tott várótermi rész, még ét­terem is, a többiről, a pog­gyászraktárról, málházóhe- természet ugyanis közbeszólt: íyjségekről és egyéb járulékos a sok esőzés nemcsak az épí- mellékhelyiségekről nem is tést, a közvetlen építőmunkát beszélve. De mikor ? Arra vol- akadályozta, hanem közvetett módon is megállásra kénysze­rítette az embereket, mert a talaj meglazult, süllyedni kez­dett. Most a földmozgást, a süllyedést szakemberek, talaj- mechanikusok vizsgálják, s az vezetője —, de három-négy nap után elmentek betegállo­mányba, csak a törzsgárda maradt, ez pedig kevés. És van még más akadály is. A süllyedés. Igen, ez talán még súlyo­sabb mint a létszámhiány. A na szükség, hogy a MÁV Ma­gasépítési Főnökség erősítést küldjön. Így az épület még a tél, a rossz időjárás beállta előtt elkészülhetne. (S. N. S.) Veteránok emlékeznek Nehéz ö év Kilencéves korában, ezerki- lencszáztizenhatban kezdett dolgozni a salgótarjáni sík­üveggyárban Tóth István üvegfúvó, aki ötven évvel és kilenc hónappal később üveg­vágóként ment nyugdíjba. Disznóvágásból, a télire levá­gott kétmázsás hízó mellől szólítottam el egy kis be­szélgetésre. Hogyan éltek és dolgoztak abban az időben az üvegmunkások, amikor agyár­ba került? Hullám nélkül — Akkor még fújtuk az üve­get — magyarázta mosolyogva. — A kis fazekaskemencéből egyszerre tíz-tizenkét kilónyi folyékony üveget emeltünk ki a fúvóka végén levő ban­kával. Ezt fújtuk egy százhúsz centi átmérőjű, százhatvan centiméter hosszai, hordónak nevezett alkotmányba. Gon­dolja csak el! Nem volt köny- nyű munka. Az üveget addig lóbáltuk, amíg elérte a kí­vánt hosszúságot és kitöltötte a hordó belsejét. Akkor ezt a forró üveghengert alul körbe­vágtuk, az oldalát szétnyitot­tuk és ment a nyújtókemen­cébe. Aztán a vasalófával ad­dig vasaltuk, amíg táblaüveg nem lett... — És milyen volt ez az üveg? — Jq. Nem volt abban egy szemernyi hullám sem ... Luxus volt akkor még az üveg, és nehéz az üvegfúvók élete. Az osztályrészük tü­dőt és szívet roncsoló ke­mény munka. Örültek, ha egy hónapban húsz műszakot csi­nálhattak, mert tudták, hogy egy ideig kenyér lesz otthon az asztalon... De nem volt könnyebb a karbantartóknak sem. Lakatos Laci bácsit har­mincban vették fel a gyárba — mesterlevéllel a zsebében, segédmunkásnak. Huszonnégy éves volt akkor... Munkanélküliek a gyárkapuban — Hogyan történt? — tet­tem fel neki «a kérdést zagy- vapálfalvi családi háza hűs szobájában. — Ügy negyvenen áosorog- hattunk a gyárkapuban — kutatott az emlékei között. — Aztán jött a főnök és alapo­san szemügyre vett bennün­ket. Csak a fiatalabbakat mustrálgatta, az idősebbekkel nem törődött. Azok nem kel­lettek ... Meglátott engem, intett, hogy menjek közelebb. „Van-e szakmád?” — kérdez­te. Van — válaszoltam. Izmos, erős gyerek voltam. Megtet­szettem neki. „No, akkor te jöhetsz” — mondta. A negy­venből csak a Bakó Gyuszit, meg engem vettek fel. Akadt ajánlkozó bőven, megválogatták: hát, hogy kit vegyenek fel a gyárba. Még a segédmunkán is szakmunká­sok dolgoztak. Akkortájt kez­dett épülni az üveggyári mun­káskolónia, hogy olcsó, sze­gényes lakásokkal végérvénye­sen a gyárhoz láncolják a munkához értő embereket. Ez­zel a „gondoskodással” azon­ban nem mindenkit sikerült levenni a lábáról. Sokan elé­gedetlenkedtek, de nyíltan nem mertek semmit csinálni. Nem lehetett, mert különböző helyekről, Romániából, Len­gyelországból és Csehszlováki­ából jöttek a munkások, akik a gyárban dolgoztak, közöttük szinte állandó volt a széthúzás és a torzsalkodás. S a gyár urai a legapróbb vétséget is szigorúan megtorolták. Ha va­laki öt percet késett, meges­hetett, hogy másnap már ki­rúgták a gyárból. Emlékezetből Az éveken keresztül vissza­fojtott szenvedély tört a fel- szíhre a felszabadulás után és a múlt örökségeinek, a hábo­rú romjainak eltakarításában, a gyár újjáépítésében vezető­dött le. Jédlicska József, Kris­tóf Franci, Juhász Tóni bácsi, Szomszéd András, Dombóvári Antal, Nyakó József, Hann Gyuri bácsi, aki később fő­mérnök lett, Szarvas Béla, Ta­kács Ernő, Daucsó Gusztáv, Övári István, Fogarasi János, meg a többiek éjt napallá té­ve dolgoztak, hogy pótolják az elrabolt gépeket. — Ügy öntöttük le az al­katrészeket a tűzhelygyárban, hogy arra voltunk hagyatkoz­va. amire emlékezünk — mondta el Lakatos Laci bácsi. — Aztán Pestről megszereztük a hajtóműveket, és megkez­dődhetett a termelés ... És az emberek nem dolgoz­tak hiába. Ezerkilencszáznegy- venkilenc végén a nép tulaj­donába került a gyár. A salgótarjáni járásba érkezett a lenini páncélautó A megyét járó lenini pán- az autó kíséretét, s a vendé­célautó és kísérete a pásztói geltet. A munkásőrök szín­járásból tegnap a salgótarjáni pompás fogadtatást szerveztek járásba érkezett. A járás ha- a lenini páncélautónak, tárát átlépve Mútraverebélwn ünnepséget rendeztek. ahol Még az éjszaka során Kis- Godó György, a salgótarjáni terenyén hajtották végre prog- járási pártbizottság titkára vamjukat. Itt a község veze- mondott ünnepi beszédet, főivel folytattak baráti beszél- Részt vettek az ünnepségen a Sfitést. járási KlSZ-bizottság, a járá- A lenini páncélautó ma si úttörőszövetség és a köz- Kishartyánba és Sóshartyán- ség vezetői, úttörői is. ba tesz látogatást, majd 28­Kiszesek díszmotoros sorfa- án Karancskesziben fogadják, la között folytatta útját a le- Augusztus 29-én a Karancs nini páncélautó Nagybátöny- völgyén halad át a lenini ba, ahol térzene köszöntötte páncélautó és kísérete. Hegyei tanácstagi beszámoló Elkészült a megyei tanácsta­gok idei tanácstagi beszámo­lóinak ütemterve, amelyet a Nógrád megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága legutóbbi Újjáalakított művelődési otthon, fényárban úszó, szé­pen berendezett nagyterme, ünneplőbe öltözött, jókedvű emberek, felszabadult hangu­lat. Ezt látta a szemlélődő Ecsegen, az elmúlt napokban, a termelőszövetkezet fennállá­sának huszadik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi közgyűlésen. Két évtized a Szuha völgyében elöntötte a víz, úgy szedték ki zös gazdálkodás mindenki szá- forint és 70 fillér volt. Me- a jószágokat a jeges árból. mara elfogadható útját. Az §ye> viszonylatban is elisme­rnél tó. Tavaly pedig 57 Élő tanúk: Bagyinszki György, Válóczi Ferenc, Murányi jj,“’ ecsegiek sikereinek titka ep­resre Aki átélte ennek az orszá­gosan is híressé lett tsz-nek küzdelmektől terhes, de sike­rekben is gazdag két évtize­dét, az értheti meg, miért voltak ünnepélyesek az ecsegi emberek. Az ünnepséget meg­előző hetekben éppen az egyik régi tag idézte meg a múltat Siraki Jankával. Az élő lelkiismeretű főkönyvelőnő, gondosan elraktározott dosz- sziékban őrzi a bizonyítéko­kat, amelyek az évforduló al­kalmából, tanúlságként nap­világra kerültek. Amikor be­lelapoztak a jegyzőkönyvekbe, a tsz-tag összecsapta a kezét, és felkiáltott: — Jaj, mi volt itt... Nem folytatta, mert min­denki tudja, mire gondol. Ti­zenhármán voltak. Nincstele­nek, volt cselédek, summások, útkeresők. Száz holdat alig meghaladó föld, néhány pár ló, megkopott ekék. Talán legjértékesebb az élni akará­suk volt. De, amikor a föld­re mentek dolgozni, nem ma­radt erő az állatok etetésére, esténként a fejéshez. Azt a néhány malacot, amit nagy keservekkel vásároltak, az egyik tél végi, hideg reggelen forintot fizettek. A munka­zene, Bagyinszki József né abban rejlik, hogy ezt az egység értéke fokozatosan bizonyítói a nehéz napoknak, összhangot megtalálták.. Uhlár emelkedett. Az embereket már Érthető hát, hogy a hatvanas László, a fiatal, tehetséges fő- nem kötötte le a végnélküli millió 380 ezer forintot. Az innen kikerült hízómarhak ei- sőrendűek a világpiacon. A tejhozam tehenenként egy esz­tendőben 3600 liter. A sertés is biztos pénzt jelent, mert min­den kiló sertéshúson 7 forint tiszta jövedelmet érnek el. Hasonló a hasznuk a barom­fiból, a tojástermelésből is. Az üzem jelenlegi vagyona 23 millió 820 ezer forint. évek elején, amikor megmoz- agronómus, aki jóformán az dúltak a falvak, a Szuha völ- alapító tagokkal együtt bir- gyén elborult az emberek te- kozta végig az utolsó évtize- kintete. A múltat idézve vall- det „hozza vissza” a nehéz na- ja ma is bármelyik ecsegi em- pokat. A közösbe dolgozni in- ber ezt. Igaz, mindjárt hozzá dulók munka, helyett vitával is teszik: töltötték el a munkaidőt. Nem tudtak szabadulni a gondolat­tól, hogy valakinek a földjét, haszontalan vita. Megizmoso­dott bennük a bizalom, meg­Ezt eredményezte a becsü­letes munka a Szuha völgyé­nőtt a munkakedv. Értelmét Keményen megdolgoztak — De mi megmutattuk .. látták a munkának. Hogy ez mit jelentett? Idéz­zünk fel az elmúlt évi zár­számadás összefoglaló jelenté­séből, amelyet Kazinczi János. más tagságért munkálkodó el­nök mondott el. Kenyérgabo­Amit ebben a Cserháttól amelynek a tulajdonosa már a közös gazdaságért, a. szorgal övezett kis faluban tettek, va- minden kis morzsáját ismerte, " ­lóban minden elismerést meg- más műveli majd meg. Itt, érdemel. Elsősorban azt. hogy Ecsegen talán legelsőnek eb- végül is felismerték: a ma- ben a megyében, ismerték fel gyár paraszt számára egyedül az új összefüggéseket. Azt, járható út a közös. Felismer- hogy a közösnek nem szárma- ték, hogy ez az út gyötrelmes, zik hátránya abból, ha a ta- szív és két kemény dolgos kéz gok kedvükre választanak ki kell hozzá, ötvennyolcban a egy földterületet és termelnek ca 28,9, a cukorrépa 200,7 ma­zárszámadáson a közös gazda- rajta erejükhöz mérten. A 233 volt. Takarmánytermé- ság összes vagyonát 260 000 munkát hozzá lehet igazítani a forintra becsülték. Ezerkilenc- közös gazdaság terveihez. Nem százhatvanban érte. Sok akadályt leküzdötték, buktatókat győztek le, és ta­nultak és ma is szakadatlanul tanulnak. Azt mondják, hogy Kéri József és Ózsvári László növénytermesztési brigádveze­tő valóságos tudósaivá vált a földnek, a termelésnek. Váló­hatvanhan a zárszámadá- túlzás, szárnyakat kaptak az “p . , bejelenthették, hogy a ta- emberek. Családfő, feleség, ®reamenFeK son gok száma 263 főre emelke- nagyszülők, gyerekek, minden dett, a munkaegység értéke 42 ki, aki mozogni tudott, azért forint, a közös vagyon pedig dolgozott, hogy minél többet egymillió-háromszázhuszonöt- adjon a közösbe, amelyből ezer forint. na-termésük az elmúlt évben cz} József állattenyésztési bri 12 mázsa helvett, 15,6 mázsá- elvezető is mestere munká­ra sikerült holdanként. Az Jaaak Csonka Ferenc kerte- őszi árpa országosan is el- sze^ brigadvezeto kimagasló ismerésre méltó holdanként! felkészültségű ember. Az ilyen 22.1 mázsát hozott. A kukon- vezetőket szívesen követi a tagsag, mert eredményei lat­ja fáradozásának. Talán neheztelnek majd ér­te, de kimondom: négymillió forintot tett a takarékba a lakosság. Villasorseerű, új. falurész épült a községben, új bútorokkal, háztartási felsze­relésekkel. A Szuha völgyén boldog, elégedett a nép. Mert sük egészen kiváló. Ezek a növénytermesztési megengedték, hogy olyan állattenyésztést alakítsanak ki, amelynek cso­dájára járnak. Van egy ma­guk erejéből épített major­juk. Parknak is nevezhető, A számok azonban még nem jelentenek semmit, ha nem Érdemes mégis néhány szabadulnak fel az emberi számadatot idézni. Már 1963- erök, hogy megtalálják a kő- ban a munkaegység értéke 30 egyre több jutott a tagoknak nemcsak állattenyé.sztő telep- amit ****• maguknak tették ls- nek. Fehérre meszelt, korszerű Ha 18 volt- a veSén ^ épületek, virágok, dús lombú me§erte­fák. A telep tisztára söpört ut­cáin egy szál gyufát nem ejte­nek le. Mit jelent a tagoknak a jó állattenyésztés? Évi 5 ülésén hagyott jóvá. A ta­nácstagok az 1954-es évi tör­vény alapján évenként egy íz­ben kötelesek beszámolná vá­lasztóiknak a tanács működé­séről, a tanácsban végzett munkájukról, valamint a vá­lasztók közérdekű megbízatá­sának teljesítéséről. A beszá­molókat a megyei tanácstagok az öt járásban és a két vá­rosban, Salgótarjánban és Ba­lassagyarmaton október, no­vember. december hónapok­ban tartják, december 31-ig bezárólag. A megyei tanács egyúttal felkéri a Hazafias Népfront megyei elnökségét, hogy a he­lyi népfrontbizottságok nyújt­sanak segítsége); a tanácstagi beszámolók sikeres megszer­vezéséhez. Bobál Gyula Szerződés az egviiSímőködésről Kedden délután találkoztak a FŰTÖBER nagybátonyi üzemében dolgozó szocialista brigádok vezetői a helyi mű­velődési otthon vezetőivel. A közös eszmecsere után együtt­működési, szerződést kötöttek. A kultúrotthon vezetősége vállalta, hogy segítséget nyújt könyvekkel, a szocialista bri­gádok által kért előadások szervezésével kulturális fel­ajánlásaik teljesítéséhez. Klub. rendezvényeik számára meg­teremtik a szükséges feltéte­leket. A jövőben a művelődé­si otthon teljes programját a szocialista brigádok rendelke­zésére bocsátják már előre, hogy kiválaszthassák belőle, melyik rendezvényen kíván­nak részt venni. A későbbiek során természetesen az üzem is segítséget nyújt majd a művelődési háznak. NÓGRÁD — 1970. augusztus 27., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents