Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

A cukorbaj cukorbajosnak nem szabad azonnal felborul ä eukorház- 5 óllakásig enni. Ha megkívánta Az elmúlt tanév - szeptembe­rében indult meg a matemati­ka-tagozat a salgótarjáni Ma- linovszkij úti Általános Iskola, ban. Örültünk neki, mert ez­zel a megyeszékhely is bekap­csolódott abba az egészséges áramlásba, amely áthatja az országot. Nem volt nehéz ugyanis rájönni, hogy az örökké fejlődő. állandóan mozgásban levő nevelés egyik záloga a tagozatos osztályok létrejötte. Mert — gondoljunk csak bele, mennyivel többet tanulhatnak az ifjú matema­tikusok a mindennapi szám­tan és geometriai órák révén, mintha csupán a szokásos he­ti óraszámban tanítanák ne­kik e tárgyat. Gondoljunk ar­ra is, hogy valamennyi okta­tási forma meghúzza közép­vonalát, és ahhoz méri a job­bakat és gyengébbeket. Ter­mészetesnek tűnik, hogy az egy tárgyhoz jobban értőket egyes iskolákban összefogják és kiemelten törődnek velük. Ügy érzem* s még egyszer hangsúlyozom: természetesnek tűnik. Ám a salgótarjáni álta­lános iskolákban korántsem természetes ez az elgondolás. Tavaly szeptemberben azt ír­tuk lapunk hasábjain a mate­matikai tagozatról valamint az évkezdésről, hogy „jövőre nemcsak tehetséges gyerme­kekre, hanem a szülők és minden iskola jobb és mél­tóbb hozzáállására” lesz szük­ség, ha zökkenőmentesen akarják megindítani a mate­matikai tagozat hetedik osz­tályát. Remélni mertük, hogy ebben az évben a példán és az eredményeken felbuzdulva, az iskolák boldogan küldik tanulóikat a tagozatos osz­tályba. Felettébb tévedtünk Élénk kiállító tevékenységgel büszkélkedhet a salgótarjáni József Attila művelődési köz­pont fotóklubja. Részt vett a Dunaújváros­ban megrendezett országos fotóművészeti kiállításon, egy szegedi tárlaton, ahol 19 klub között a negyedik helyen végzett, Brunczel Tibor és Koós Pál alkotásait pedig egyénileg is díjazta a zsűri. A nyári kiállítási program kiemelkedő eseménye volt a fotóklub drezdai bemutatkozá­akkori állításunkkal. Azzal a furcsa esettel állunk szem­ben, amikor a tanárok lebe­szélik a gyerekeket, de első­sorban a szülőket a tagozat­ról. Igen elgondolkoztató tény. Nem lehet ugyanis csak az is­kolai érdekeket szem előtt tartva megfosztani a legtehet­ségesebb tanulókat a kibonta­kozástól. És azt sem lehet megengedni — tehetséges gye­rekekről beszélve —, hogy felkarolásuk csak egy-két is­kola ügye legyen. Beszélgetni kellene az ille­tékes iskolák igazgatóival és pedagógusaival, vajon hogyan cselekednének, ha saját gye­rekeikről lenne szó? Nem hi­szem, hogy akkor iskolai okokra hivatkoznának. Nem beszélnének „elszipkázásról”, hanem mosolyokkal nyugtáz­nák a kérdést. Nem tartom kényelmetlen feladatnak, hogy immár má­sodízben is a nyilvánosság előtt beszélgessünk erről. Kü­lönösen akkor nem, amikor egyre többet hangoztatjuk a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulá­sát. Mert valójában nekik je­lent elsősorban segítséget a heti hat óra, legyen az mate­matika, orosz vagy ^ene. Üj és izgalmas világokat fedélnek fel. Ezt bizonyította — általá­nos iskolai vonalon is — a debreceni nyári szaktábor, va­lamint a budapesti egyetemi előkészítő. A gyerekek isme­retei megalapozottabbak lesz­nek. A mindennapos matema­tika tanítás lehetővé teszi, hogy az általános iskolai tan­tervi anyagot lényegesen ala­posabban. mélyrehatóbban ta­nulják meg azok a tanulók, sa, Koós Pál eredményes sze­replése a Dumfroisben meg­rendezett Scottish Salon-tái;- laton, valamint Veres Mihály részvétele a franciaországi National Sálon tárlatán. Meg­hívást kapott a fotóklub az évenként Gyulán megrende­zésre kerülő, Székely Aladár emlékkiállításra is. A klub legsikeresebb kiállítói: Brun­czel Tibor, Koós Pál, Környei Gyula, Kovács Istvánná, Kin­ézel Géza, Molnár Ernő, Lá­nyi Lóránt és P. Tóth László. akik a tagozatos osztályokban sajátítják el ismereteiket. Az új tanulócsoporttal egy­ben a gimnáziumi tagozatos osztályok utánpótlását is elő­készítik. A gimnáziumi tago­zatos osztály ugyanis egyenes folytatója az általános isko­lainak, így tehát nem érheti meglepetés a középiskolába lépő tanulót. A gyermekek nem kapnak nagyobb terhe­lést: a tanulmányi színvonal ég a követelmények egyenes arányban növekednek a ma­gasabb osztályok követelmé­nyeivel. Nem vitás, nehéz megválni a felső tagozatos osztályközös­ségekbe két év alatt jól beil­leszkedett gyermekektől. Kü­lönösen akikor, ha kiváló ma­tematikai képességeket árultak el. Az sem ritka, hogy a jó matematikusok más tárgyak­ból is , hasonló képességekkel rendelkeznek. De a matemati­ka tagozatos osztály létreho­zásánál ne egyes iskolák bi­zonyos gyerekekhez való ra­gaszkodása legyen a cél, ha­nem a gyerekek még több is­meretanyagot befogadó ké­pességének fejlesztése. A gyér. mek ebben a korban még csak azt tudja eldönteni, hogy melyik tárgy kedves számára. Az illetékes szaktanár fela­data az, hogy a tanuló to­vábblépését elősegítse. Az új osztályközösségben is feltalál­ja magát a gyermek. Hetedik osztályban a környezetválto­zás még nem okoz súlyosabb problémát, de a tanár és a szülő bizonytalansága igen. Különösen akkor, ha ez a gyerek előtt történik. Az elmúlt tanévben nem egyszer hallottunk arról, hogy a gyermek osztályfőnöke sír­va beszélte rá tanulóját: ne menjen el, minek hagyja ott osztálytársait? Volt, aki hall­gatott a könnyes szavakra, volt aki nem. Azóta beszél­gettem egy-két gyermekkel. Az járt jól, aki átlépett a tago­zatos osztályba. Mindegyikük megszokta új környezetét, s ehhez még az is hozzátarto­zik, hogy ezek. az azóta több. Igen figyelemre méltó ered­ményt elért gyerekek már a második héten megtalálták barátaikat, barátnőiket az új osztályban. Érdekesnek találom ezt a problémát és Alenzést a pe­dagógus hivatással ellentétes­nek. Merem remélni, hogy harmadszor, azaz a jövő tan­év elején már nem kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Molnár Zsolt IGEN SOK EMBERNEK OKOZ, nem éppen kis gondot a cukorbaj. Így helyes, cu­korbaj, és nem cukorbetegség. Félve, rettegve gondolnak er­re a betegségre azok, akik már közelebbi ismeretséget kötöt­tek vele. Csak a salgótarjáni járásban is több mint 80« cukor bajos beteget tartunk számon. Saj­nos, nagy szám ez* különösen, ha meggondoljuk, hogy ebből a bajból egyszer s mindenkor­ra kigyógyulni nem lehet. A kezeléssel csak arra van mód, hogy a vércukor szintet kißebb- nagyobb ingadozásokkal azo­nos ponton tartsuk. A cukorbajosnak sok min­denről le kell mondania. A legelső, aminek szigorú be­tartását az orvos is kéri, hogy cukros élelmiszert egyáltalán nem ehet. Természetesen ez nemcsak a natív, azaz kész cukorra vonatkozik, hanem olyan élelmiszerekre is, ame­lyek cukrosat tartalmaznak. Nem fogyaszthat például tor­tát, süteményt stb. KÜLÖN KELL BESZÉLNI a gyümölcsökről. A piac most tele van finom* érett gyü­mölcsökkel. A legtöbb gyü­mölcs akkor a legzamatosabb, ha már teljesen érett. Csak­hogy éppen az ilyen gyümölcs tartalmazza a legtöbb cuk­rot is. Érett gyümölcsből a Á tanulóifjúság köriben az 1969/1970-es tanévben is meg­hirdették a takarék bélyeg - gyűjtési akciót. Megyénk if­júsága ismét figyelemre méltó eredményt tud felmutatni, s az egy főre eső átlag tekinte­tében országosan is az első helyre került. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a művelődésügyi osztály és az OTP előterjesztése alapján ér­tékelte a takarékossági ver­senyt, s négy kategóriában az általános iskoláik és két kö­zépiskola között összesen 49 000 forint jutalmat osztott szét. Az első kategóriában 2000 forint jutalmat kapott a Bér­céi—Ordaspuszta, Felsőtold, az édes körtét, sárgabarackot vagy másg érett gyümölcsöt, egyen néhány szemet, de ne feledkezzék meg magáról! Az orvos — a ta mellett — pontosan mított gyógyszermennyiséget ad a betegnek. Ez lehet Ínsulin. (injekcióban) vagy szájon át szedhető tabletta. Ezt azonban csak idősebbeknél lehet alkal­mazni. Ha a beteg a diétát nem tart­ja be vagy „mellé eszik”« Kisecset, Marakodipuszta és Pösténypuszta, a II. kategó­riában 3000 forint jutalomban részesült Örhalom, Szende­hely, Vizslás, Egyházasgerge, a III. kategóriában 4000 forint jutalmat kapott Bércéi, Nő­tincs, Karancslapujtő, Szé- csény, Rákóczi, a IV. kategó­riában 5000 forint jutalmat ka­pott a Zagyvapálfalvi Általá­nos Iskola. A középiskolák kö­zül 3000 forint jutalomban vér szesült a kisterenyei és pász­tói gimnázium. A jutalmakat az iskolák szertáranyagának kiegészítésé­re, szemléltető eszközök, sport­szerek és egyéb szakköri fel­szerelések vásárlására hasz­nálják majd fel. tartás. És itt kezdődik el az a stádium, amikor a beteg jog­gal félhet a betegségtől. Ilyen­kor ugyanis a szervezet a fö­lösleges cukrot nem tudja fel­dolgozni. a cukros több vizet kíván, s mivel állandó szomjú­Megjutalmazták a takarékos iskolákat A beteg étvágytalanná és fáradékonnyá válik. Ilyenkor azonnal forduljunk orvoshoz! LÉTFONTOSSÁGÜ, hogy a beteg pontosan betartsa az or­vos által előirt diétát. Ezt azért is fontos hangsúlyozni* mert szeretünk jókat és na­gyokat enni, amit az egészsé­gesek meg is engedhetnek ma­guknak, a cukorbajosok vi­szont nem. Aki vigyáz az ét­rendjére, megfogadja az orvos tanácsait, annak nem kell el­keserednie betegsége miatt. Nem szabad sokat foglalkoz­ni a betegséggel, eltöprengeni felette, mert ettől csak bete­gebbé lehet válni. A kezelést pedig bízzák nyugodtan az or­vosra, önhatalmúlag vagy lai­kusok tanácsára senki ne vál­toztasson étrendet, sem insulin kezelését ne módosítsa. Lantos Jeremiás labor, asszisztens Budapesti művészeti hetek Az őszi évad kiemelkedő ese­ményének Ígérkezik a budapesti művészeti hetek eseménysorozata. A program keretében tisztelegnek a zene barátai az egyetemes alko­tógéniusz: Bartók Béla emléke előtt. Megrendezik a fiatal ének­művészek és a hangszeres szólis­ták zenei versenyét is. Az ének*? versenyt a magyar nemzeti ope­rakultúra megalapozója és első felvirágoztató ja, Erkel Ferenc emlékére rendezik. Megtartják a magyar operák és a magyar drá­mák hetét. A Magyar Rádió több rádiódrámát bemutat, s többek között A magyar népdal hete címmel sorozatot indít. A TIT és a Magyar Televízió magyar tele­víziós játékok hete címmel be­mutató és vitasorozatot rendez. A kiállítások közül kiemelkedik a Bartók Béla emlékkiállítás, a lengyel—magyar kapcsolatok ezer évét dokumentáló kiállítás, a le- ningrádi Ermitázs legszebb raj­zait, valamint a mai szovjet kép­zőművészetet bemutató tárlat. A megyei fotóklub sikerei megfelelő 'dié- ságérzet kínozza, iszik is. A bő kiszá- folyadékbevitel vizelésseí jár, ami a szervezet számára hasz­nos sókat is kimossa. Egy szép színházi pillanat... Koós Pál felvétele: Kurázsi mama 41 NOGRÁD — 1970, augusztus 27., csütörtök Z»'­ÉLETRE-: 46. A hadnagyra nagy hatást gyakoroltak Blake őszinte szavai. Megkérdezte tőle, haj­landó lenne-e együttműködni az ONI-jal, mégpedig úgy, hogy mindent megtesz, amit a japánok akarnak tőle? Stan­ley tudta miért olyan kíván­csiak a japánok az USA csen­des-óceáni hadseregének moz­gására. .. A Pennsylvaniát ugyanis egész egységével együtt a Hawaii-szigeteken fekvő támaszpontra, Pearl Harborba vezényelték. S oda futnak be rövidesen a többi csendes-óceáni egységek is. Nagy összevonás készül... Nyilván erről akartak adato­kat szerezni a japánok, s va­lószínűleg már sejtették a ha­jóhad útját... — Igen ám, de nekem sem­miféle Campbell nevű isme­rősöm sincs a Pennsylvanián — mondta Blake. — Mit csi­nálok, ha azt mondják, hogy keressem meg? És mi lesz, ha azt mondják, hogy keressem meg? És mi lesz, ha leellenőrzik, tényleg van-e egy Campbell nevű kapitány a Pennsylvanián? — Semmi baj. lesz a hajón egy ilyen nevű kapitány! Mi azonnal oda küldjük egy em­berünket a Pennsylvania fe­délzetére, S majd ő megsze­mélyesíti a nem létező Camp- bellt — mondta nevetve Stan­ley. — De most még egyszer mondja el, hogyan is írta le Campbell külsejét a japánok­nak. Blake gyorsan tájékoztatta a hadnagyot, majcf — bármeny­nyire is hihetetlen — még időben visszajutott a moziba. Az oldalajtó persze ismét csukva volt, de Blake döröm­bölni kezdett, mire az egyik jegyszedőnő mérgesen kinyi­totta. Blake félrelökte a meg­lepett asszonyt, berohant a sötét nézőtérre, aztán kisietett az előcsarnokba. A türelmes japánok még mindig az utcán ácsorogtak... Blake hazament, és várta Kono telefonhívását. A japán nem sokáig váratott magára. Utasítást adott Blake-nek, hogy foglaljon helyet a más­nap Hawaiiba induló repülő­gépre. Blake megpróbálta a dolgot elodázni, hogy időt hagyjon az ONI-nak, de mi­után Chaplin volt komornyik­ja hajthatatlannak bizonyult, az amerikai kényszeredetten tudomásul vette az utasítást, bár egyelőre fogalma sem volt arról, hogyan értesíti majd a tengerészeti elhárító szerve­ket a gyorsan pergő esemé­nyekről. Ha sejtette volna, hogy az ONI máris figyeli a telefonját, s ezt a beszélgetést is lehallgatja, bizonyára meg­nyugszik. De Stanley erről ne­ki nem beszélt, így nem ma­radt számára más, mint a re­ménykedés: a hadnagy elég gyorsan Intézkedjen, s való­ban azonnal küldje a Penn­sylvaniára azt a bizonyos Campbellt. Ám az ONI-nak is időre volt szüksége, már csak azért is, mert olyan va­lakit kellett keresnie a feladat végrehajtására, akinek külse­je megegyezik Blake leírásá­val. így aztán, amikor az ONI a telefon lehallgatása révén ér­tesült arról, hogy Blake bele­egyezett a másnapi hawaii utazásba, Stanley azonnal el­küldte egy emberét a légifor­galmi társasághoz. S Blake egy óra múlva mór hiába telefonált a Pan Ame­rican Los Angeles-i irodájába, a kisasszonytól csupán ezt a határozott választ kapta: „Minden helyünk foglalt, uram.” Blake még mindig nem gondolta, hogy a hadnagy ke­ze van a dologban. Nem tehe­tett mást, várta Kono újbóli hívását. Jó két óra eltelt, amíg a japán újra jelentke­zett. Az „izomember” közölte vele az új helyzetet, mire a japán azonnali találkozóra hívta. Késő este volt, amikor az utcasarkon Blake ismét be­szállt a japán kocsijába. A volánnál ismét Yamamoto ült. — Megváltoztatom az utasí­tást! — mondta halk, de igen határozott hangon, mint aki tökéletesen biztos a dolgában. — Nem repülővel megy. ha­nem a Matsoniával, amely két nap múlva indul San Fran- ciscóból. Útirány ismét csak Honolulu. . . Ott a Kühn-féle szalon melletti szállodában megszáll... Blake megijedt. Talán sej­tenek valamit a japánok? Hi­szen hajóval sokkal tovább tart az út... Yamamoto nagy köteg pa­pírpénzt nyomott a markába. Blake gyorsan számolni kezd­te, higgyék csak, mennyire érdekli a pénz. Nyolcezer dol­lár... Ez igen... De miért ilyen sok? Nem ennyiről volt szó. . Meg is kérdezte: — Hogy a barátjától se saj­nálja a pénzt — felelte Yama­moto. Amikor elváltak, Blake előtt újra ott ágaskodott a tanács­talanság kérdőjele: hogyan értesítse Stanleyt? Hátra pil­lantott: két férfi sétált a nyo­mában. Bizonyára ezek is németek... — gondolta. Hazafelé indult. (Folytatjuk) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents