Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
Szrael sskcäöfa késlelteti a tárgyalások megkezdését New Yorkban, az ENSZ székhelyén, Tel Avivban és Kairóban egyaránt a fő téma az izraeliek Egyiptom elleni vádja, amely szerint Egyiptom megsértette a tűzszünetet. New Yorkban az ENSZ-főtit- kárság köreiben nyugtalanságot okoz a vád és az a tény, hogy a kezdetben sokkal dinamikusabban induló Jarring- misszió tényleges felújítása késlekedik. Attól tartanak, hogy Izrael az EAK elleni vádaskodását arra fogja kihasználni, hogy méginkább elhúzza képviselőjének kinevezését a Jarring vezette tárgyalásokra. U Thant ENSZ-főtitkár elrendelte, hogy az ENSZ fegyverszüneti bizottsága elnökének jelentését, amelyet az izraeli panasz alapján állított össze, ne tegyék közzé, és még a Biztonsági Tanács tagjai elé se terjesszék. A főtitkár ezzel azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a közvetítési törekvések pártatlan közreműködője kíván maradni. A főtitkár úgy véli, hogy mindenfajta állásfoglalás olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyekben az ENSZ közvetlenül nem illetékes, veszélyeztethetné Jarring törékeny megbízatását. U Thant szigorúan a be nem avatkozás elvét kívánja követni ebben a kérdésben. Kairóban az izraeli panaszt változatlanul úgy tekintik, hogy Izrael ismét megkísérli Jarrlng-mlssziójának késleltetését. Egyiptomi hivatalos körök visszautasították az izraeli vádakat és azzal érveltek, hogy vajon, ha a Tel Aviv-i állításoknak megfelelően az egyiptomi rakétákat néhány órával a tűzszünet életbelépése után állították fel, miért várt Dajan hadügyminiszter hat napig a bejelentéssel. Tel Aviv eközben amerikai válaszra vár. A nyugati hír- ügynökségek megállapítják, hogy a tűzszünet megsértése körüli incidens ismét próbaköve lehet Tel Aviv és Washington kapcsolatának. Indlra Gandhi beszéde Nem hátráltathatják India haladását Fontos kül- és belpolitikai kérdéseket érintett Indira Gandhi szombati beszédében. Az indiai miniszterelnök-asz- szony a Delhi óvárosának közepén emelkedő Vörös-erőd szószékéről beszélt. a nemzeti ünnep alkalmából: a Vörös- enődben húzták fel először 1947. augusztus 15-én az Indiai Köztársaság zászlaját. „India békésen — a megbecsülés és méltóság megőrzésével — kívánja rendezni problémáit szomszédaival” — mondotta az indiai kormányfő nyilvánvaló célzással Kínára és Pakisztánra. Éreztette azonban, hogy India nem hajlandó engedményekre az említett országokkal szemben. Gandhi asszony kormánya megelégedésének adott hangot a közel-keleti tűzszünetet és a szovjet—nyugatnémet szerződést illetően. Bírálta azt, hogy Nagy-Britannia fegyvereket akar eladni a Dél-afrikai Köztársaságnak, mivel „a fegyverüzlet az apartheidet erősíti ebben az országban”. A miniszterelnök-asszony beszéde nagyobb részét belpolitikai kérdéseknek szentelte. „India óriási gazdasági átalakuláson fog keresztülmenni; ez nemzeti hagyományainkhoz hiven békés eszközökkel, erőszak nélkül történik majd” — mondta, bár óvatosan szólt a kommunisták és szocialisták földfoglaló kampányáról. Gandhi asszony megjegyezte: „Igazságtalan, hogy a földek nagyobb része maroknyi személy tulajdonában van”, hozzátette, hogy „akármilyen módszert alkalmazzunk is, lehetetlen mindenkinek földet adni”. Kemény bírálattal illette a jobboldali ellenzéket. „Amikor az egész emberiség változás küszöbén áll, nem tűrhetjük, hogy szűklátókörű konzervativizmus késleltesse India haladását” — jelentette ki. Az ellenzéki vezetők, köztük a kongresszuspárt dissziden- sei, bojkottálták a függetlenségi évforduló ünnepségét. (MTI) VILAGHIRADÓ így lát|a a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Európa biztonságáért — a közel-keleti békéért A Patet Lao „sürgős üzenete’* Lehetséges, hogy tűsssünet les% Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front elnöke különmegbízottja, Souk Vongsak herceg útján „sürgős üzenetet” juttatott el Souvanna Phouma laoszi miniszterelnökhöz. Mint a laoszi miniszterelnökség közli, Vongsak herceg 25 perces megbeszélést folytatott Souvanna Phoumával és ennek során történt az üzenet — mondja a közlemény — „kizárólag katonai kérdésekkel” foglalkozik. A laoszi fővárosban megfigyelők lehetségesnek tartják, hogy tűzszüneti javaslatról van szó. Jóllehet a „tűzszünet” szót még sohasem ejtették ki a laoszi fővárosban, a katonai tevékenység az országban egy hónap óta már csaknem a nullával egyenlő, amit sokan a Patet Lao jóakaratának bizonyítékaként emlegetnek. (MTI) EGY HÉTTEL EZELŐTT a világ egyszerre örült két jó hírnek: a szovjet—nyugatnémet szerződés parafálásának, a Közel-Keleten pedig az egyiptomi—izraeli frontszakaszon a fegyvernyugvás meghirdetésének. De mindkét esetben a derűlátást beárnyékolták az esetleges és mindenképpen várható nehézségek, amelyeket Bonnban a jobboldali, revansista erők, Tel Avivban pedig a háborúspárti „héják” támaszthattak a két fontos megállapodás érvénybe lépése elé. A most eltelt hét csak az egyik kérdésben igazolta az aggodalmakat: a közel-keleti rendezési kísérletekkel szemben még nagy az ellenállás. Viszont a szovjet—nyugatnémet szerződés ügye igen fontos előrehaladást ért el: öt nappal a parafálás után Willy Brandt kancellár Moszkvában Koszigin szovjet kormányfővel együtt aláírta a nemcsak a két ország kapcsolatai szempontjából, hanem az európai földrész és a világ békéje tekintetében is nagy fontosságú szerződési. Végre megtudta mindenki, mi áll a szerződésben, h szén annak szövegét csak az aláírás után hozták nyilvánosságra: az erőszakról való lemondás mellett az európai határok sérthetetlenségének kimondását, az Odera—Neisse határ és a két német állam közti határ elismerését tartalmazza az okmány. S itt megáll a krónikás. Visszaemlékezik a kilenc esztendővel ezelőtti forró augusztusi napokra, amikor nem csupán az időjárás volt kánikulai, hanem az európai politikai légkör is fenyegetően izzott. A Német Szövetségi Köztársaság akkori uralkodó köreinek aknamunkája a Német Demokratikus Köztársaság ellen olyan veszélyessé vált, hogy a német békeállam kormánya a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagországának egyetértésével kénytelen volt Intézkedéseket tenni államhatárának megvédésére. E sorok írója akkoriban Párizsban élt, s tanúja lehetett annak a háborús hiszAz indonéz függetlenség 25 éve Huszonöt esztendeje, hogy Ázsia egyik legfontosabb országában, Indonéziában kikiáltották a köztársaságot. Ez a negyedszázad előtti fordulat a második világháború közvetlen következménye volt. A távol-keleti háború első szakaszában a hollandok által gyarmatosított szigetvilág japán megszállás alá került. A japán impérium bukása után az indonéz nemzeti függetlenségi mozgalom hatalmas erővel tört felszínre — immár a holland gyarmatosítók ellen. A „Merdeka” — Szabadság — kiáltás először Jáván harsogott végig. Ezen a legfontosabb és legnagyobb lélekszámú központi szigeten már 1945. augusztus 17-én kikiáltották az Indonéz Köztársaságot. Jáva szigetén néhány nap alatt mindenütt vörös-fehér köztársasági zászlók lobogtak, s a falakat eltakarták a „Soha többé holland rabszolgaságot” feliratok. Az indonéz szigetek nagyobb területen vannak elszórva, mint egész Európa. A köztársasági felszabadító mozgalom erejéről tanúskodik, hogy ilyen körülmények .ózott is csak néhány hétig i ártott, amíg Szumátrán, Bor- neón és a távolabbi szigeteken is megalakították a köztársasági nemzeti bizottságokat. Huszonöt év után ennek a néhány napnak alapvető történelmi tanulsága az, hogy az indonéz tömegekben elevenen el és hatalmas erőkifejtésre ösztönöz a nemzeti függetlenség gondolata. Vannak azonban más tanulságok Is. Ilyen mindenekelőtt az, hogy Indonézia egyrészt gazdasági kincsei, másrészt elsőrendűen fontos stratégiai helyzete miatt mindig a nagyhatalmi hódító törekvések és a különböző imperialista cselszövések középpontjában állott. 1945 és 1950 között a holland, majd az angol—holland katonai és politikai intervenciók egymást követő hullámai öntötték el az országot, így az Indonéz Köztársaság ténylegesen csak 1950-től élhetett a szuverenitásával. Ám az ezt követő másfél évtizedben is történtek fegyveres kísérletek az ország egyik vagy másik részének elszakítására. A szeparatista katonai lázadások mögött, amelyek az évek során elsősorban Szumátrát, a második legfontosabb szigetet tűzték ki célpontnak, rendszerint már az amerikai titkos- szolgálat állott. NÓGRÁD — 1970. augusztus 16., vasárnap Indonézia sorsára szerencsétlen hatást gyakorolt a későbbiekben a kínai vezetők külön hatalompolitikai vonalának befolyása. A kínai politikai hatás megmutatkozott olyan lépésekben, mint a Malaysiával való úgynevezett „szembenállást politika” túl- hajtása, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetéből való kilépés. Mindebben vitathatatlan felelőssége volt Sukarno elnöknek, akinek élete összeforrt az indonéz függetlenségi harccal — a mozgalom tévedéseivel és hibáival egyaránt. A kínai orientáció erősödése végül is lehetetlenné tette Sukarnonak, hogy folytassa egyensúlypolltikáját a hatalmas országban működő különböző társadalmi erők közötti feszültség csökkentésére. Ily módon erősödött az ellentét az elnök által képviselt politika és az ország életében nagy szerepet játszó hadsereg, valamint a legkezdetlegesebb tömegerőkre támaszkodó reakciós mohamedán tömegpártok között. Mindez korlátlan lehetőségeket teremtett a CIA, az amerikai titkosszolgálat számára, amely a hatvanas évek első felében egyre erőteljesebben fokozta tevékenységét Indonéziában. Végül bekövetkezett 1965. október 1-én az ismert és tragikus fordulat, amelynek pontos, megbízható lefolyását máig sem tárták fel. Csak az eredmény világos. Indonéziában gyakorlatilag a hadsereg vette át a hatalmat, amely eltűrte, sőt bátorította a kommunisták és a baloldali erők tömeges lemészárolását, majd ennek lezajlásával párhuzamosan Sukarnot fokozatosan kiszorította a hatalomból. Az Indonéz Köztársaság kikiáltása után huszonöt esztendővel ez a hatalmas és le- bilincselően érdekes szigetbirodalom továbbra is az ázsiai politika egyik nagy és megoldatlan kérdőjele. Az országban Suharto tábornok vezetésével katonai rezsim kormányoz. Ugyanakkor ez a rendszer mindmáig — legalább is nemzetközi kérdésekben — tudomásul vette a tényleges erőviszonyokat. Egyelőre nem változtatott hivatalosan az ország külpolitikájának el nem kötelezett jellegén, igyekszik megőrizni józan és korrekt kapcsolatait a szocia^ lista országokkal. Mindez ar ra mutat, hogy az állami lét első huszonöt esztendejében megerősödtek azok a belső erők, amelyek számára töretlenül elsőrendű feladat marad Indonézia független állami létének biztosítása. Ezeknek az erőknek a hatását még az 1965-ös fordulat utáni tragt kus vérveszteségek sem tudták megsemmisíteni. tériának, amely az NDK jogos védelmi gesztusát követte. A NATO és a Bundeswehr katonái felvonultak az Elbánál, mintegy ugrásra készen... Bonn revansista vezetői megtorlást követeltek azért, hogy az NDK kormányának intézkedése meghiúsította baljós szándékaik megvalósítását... KEREKEN KILENC ESZTENDŐVEL ezután Willy Brandt éppen Moszkvában tárgyalt. Koszigin szovjet kormányfővel áttekintette a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Világra szóló feltűnést keltett, hogy a nyugatnémet kancellár alkalmat kapott az SZKP főtitkárával, Leonyid Brezs- nyewel folytatandó megbeszélésre is. Nem kevesebb, mint négy órán át tartott eszmecseréjük. Most az a kérdés, hogy mikor kerül sor a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálására, parlamenti megerősítésére. Ez az utolsó aktus szükséges ahhoz, hogy az aláírt szerződés érvénybe is lépjen. Itt még van lehetősége a nyugatnémet és a nemzetközi reakciónak, hogy lefékezze azt a lendületet, amely a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak normalizálására a Brandt—Scheel-kormány részéről eddig megnyilvánult. A nyugatnémet ellenzék támadásai a szerződés ellen egyelőre kevésbé bizonyultak hatásosnak, mint várni lehetőit — jobbéra csak a bajor Strauss, az egykori hadügyminiszter, a keresztényszocialista CSU vezére ágál ellene, a kereszténydemokrata CDU ellenzése nem annyira hangos. Brandtnak hazai ellenzékének leszerelése mellett nyugati szövetségeseinek támogatását is meg kell nyernie. Washington — szavakban — egyelőre/ helyesli Brandt „új keleti politikáját”, de gyanús hangsúllyal emlegeti a nagyhatalmaknak Németország egészével és különösen Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos jogait és „felelősségét”. Párizs burkolt fenntartásokkal él, mert bizonyos fokig féltékeny Is Bonnra: de Gaulle idejében Franciaország kiváltsága volt a Szovjetunióval való új kapcsolatok kialakítása. London általában Washingtonnal tart, valószínűleg ezt teszi majd most is. A moszkvai szerződés nemzetközi vonatkozásai közül ezúttal mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy e szerződés megfogalmazza azokat az új alapokat, amelyeken az NSZK és az NDK viszonyának alapulnia kell a normális diplomáciái kapcsolatok megteremtésének útján. Mostantól fogva sem az NSZK, sem má» nyugati hatalmak nem gördíthetnek akadályt az elé, hogy bármely harmadik ország rendezze viszonyát az NDK-val, továbbá, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot éppúgy, mint az NSZK-t hátrányos megkülönböztetések nélkül felvegyék az ENSZ-be, illetve más nemzetközi szervezetekbe. Mindez a szovjet— nyugatnémet szerződésből, az európai realitásokból, a határok megváltoztathatatlanságá- ból, az országok szuverenitásának elismeréséből értelemszerűen következik. A KÖZEL-KELETI GONDOKRA áttérve: beigazolódott, hogy egyrészt az izraeli vezető körök, másrészt a Palesztinái felszabadítási mozgalom egyes vezéralakjai igyekeznek megzavarni a tűzszünet meghirdetése utáni po- litikia légkört. Tel Aviv világgá kürtölte vádjait, amelyek szerint az egyiptomi hadsereg „megsérti” a tűzszünetet, mert a Szuezi-csatorna mentén új rakétakilövő állásokat épít. A kairói válasz az volt, hogy csapatátcsoportosítások valóban történtek a csatornánál, de nincs arról sző, hogy az EAK bárminő támadó szándékú erőgyarapítást tervezne. A Palesztina! felszabadítási mozgalom legtöbb szervezete továbbra is elutasítja a tűzszünetet, nincs is fegyvernyugvás az Izraeli—jordánial frontszakaszon. A palesztin állásfoglalás felbátorítja Izrael vezérkarát arra is, hogy Libanon területe ellen intézzen támadásokat a gerillák elleni megelőző akciók címén. Ilyen körülmények között egyelőre nincs megállapodás a tekintetben, hogy mikor, höl, milyen módon tegyék meg a kezdő lépéseket a közel-keleti helyzet békés rendezése érdekében. Az eddigiek s2erint Gunnar Jarring svéd diplomata, U Thant személyes közel-keleti megbízottja lesz az, aki vállalja a közvetítő szerepet, ö hallgatja meg majd az egyik, meg a másik fél „mondja meg nekik, hogy..kezdetű nyilatkozatait. Talán New Yorkban, az ENSZ székhelyén. Bár kiszivárogtak olyan hírek is, hogy Izrael inkább Ciprus szigetén folytatná a tárgyalásokat: a földrajzi közelséget úgy tüntetnék fel, mintha a Tel Avivban hőn óhajtott közvetlen tárgyalásokról lenne szó. Észak-írorazág Bombamerénylet egy képviselő ellen Incidens robbant ki szombaton hajnalban Észak-lrország és az Ír Köztársaság határán. A hatósági ellenőrző ponton egy gépkocsi nem állt meg a jelzésre, elsodort három terelőoszlopot, és csak azután fékezett, hogy a szolgálatot teljesítő angol katonák tüzet nyitottak. A gépkocsin utazó házaspár megsebesült. Belfastban szombatra virradóra bomba vetette szét egy észak-írországi parlamenti képviselő házát. A képviselő neve Anne Dickson és az anionista párt tagja. Az utóbbi időben a Paisley-féle protestáns szélsőségesek többször bírálták élesen, állítólag „megalkuvó” álláspontja miatt. A képviselőnő sérülés nélkül vészelte át a hombárt bbanást. A londoni Times szombati számában arról tájékoztatott, hogy a Scotland Yard rendelkezésére álló bizonyítékok szerint az Ira, a betiltott, szélsőséges ír republikánus hadsereg, szeptemberben összpontosított terrorhadjáratot akar kezdeni. Angliában és Észak-lrországban. Az Ira az észak-írországi protestáns „héják” katolikus ellenlábasa. Pénteken közölték, hogy London Tooting negyedében valóságos ír arzenált foglalt le a rendőrség. Az észak-írországi kormány lezárt néhány határvidéki útvonalat, amely a tartományt az Ír Köztársasággal köti ösz- sze. A UPI úgy értesült, hogy az összekötő útvonalakon akadályokat helyeznek el, biztonsági erőket rendelnek ki az útakadályok őrzésére, és a forgalmat a könnyebben ellenőrizhető főútvonalakra terelik. Ez a fejlemény összefüggésben áll a pénteken elkövetett bombamerénylettel, amely Londonderry közelében a vámőrséget rongálta meg. (MTI) J
