Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

Márciusban összeül az SZKP XXIV. kongresszusa Moszkvából érkezett jelentés számol be ar­ról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága jövő év márciusában hívja össze az SZKP XXIV. kongresszusát. A Központi Bizottságnak, a kongresszus össze­hívásáról szóló határozata szerint a párt és a szovjet állam helyzetéről és fejlődéséről Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP. főtitkára tart be­számolót, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pedig az új ötéves terv irányelveit tárja a kongresszus elé. Andreotti megkezdte kormányalakítási tárgyalásait A most kezdődő hét fontos­nak ígérkezik az olasz belpo­litikai válság megoldásának szempontjából. Giulio Andre­otti kijelölt miniszterelnök hétfői megbeszélései után ked­den kezdi meg érdemi tárgya­lásait. Külön-külön tanácskozik majd a középbal-koalíció pártjainak és parlamenti cso­portjainak képviselőivel, szer­dán pedig a bal- és jobbolda­li ellenzéki pártok vezetőivel tárgyal. Andreotti elvben csü­törtökön tud majd jelentést tenni Saragat köztársasági el­nöknek megbeszélései eredmé­nyeiről. A kereszténydemokrata po­litikusnak ugyanazokkal a ne­hézségekkel kell majd meg­küzdenie, amelyek egy héttel ezelőtt Rumor lemondásához vezettek. Az egyik fő problé­ma a toscanai és umbriai tar­tományi tanácsok megalakítá­sa. Ismeretes, hogy a szocia­lista párt a maga részéről a baloldal képviselőit is be akar­ja vonni a tartományi taná­csokba. A szocialista párt és az úgy­nevezett középbal-koalíció töb­bi pártja között véleménykü­lönbségek vannak a szociális reformok kérdésében is. Mint az MTI római tudósí­tója jelenti. Andreotti kijelölt miniszterelnök hétfőn délelőtt megkezdte tárgyalásait saját pártjának képviselőivel az új kormány megalakításáról. Ez­zel kezdetét vette az egy hét­tel ezelőtt kirobbant kor­mányválság második szakasza. A kormányválság kirobban­tói azt a célt tűzték maguk elé, hogy jobbratolódást érje­nek el az országban. A válság kirobbantása óta eltelt egy hét azonban megmutatta, hogy ez nem ígérkezik könnyű feladat­nak. A kijelölt miniszterelnök jóllehet alapjában konzervatív beállítottságú, mégis egyike azoknak, akik a legerőtelje­sebben bírálták Rumort és Fanfanit. A munkástömegek egy hét óta tüntetnek a gyá­rakban és az utcákon a terve­zett jobboldali fordulat ellen, és a reformok megvalósításá­ért. öt nap alatt több mint százezer munkás sztrájkolt, így adva nyomatékot baloldali irányzatú kormány alakítására irányuló követelésüknek. (MTI) Szovjet részről nincsen türelmetlenség Scheel négy pontot javasol a tárgyalásokra Miután Scheel külügymi­niszter a hét végén megvitat­ta a szovjet—nyugatnémet tárgyalások kérdését az FDP külpolitikai munkakörével, és tisztázott minden problémát, amellyel kapcsolatban kéte­lyek vetődtek fel, valószínű, hogy a bonni kormány jú­lius 23-iki minisztertanácsi ülésén meghozza a formális határozatot is a tárgyalások felvételéről, ezután a szovjet kormánnyal kell egyeztetni az időpontot. Az MTI tudósítójának meg­bízható forrásból származó értesülése szerint a Scheel vezette küldöttség a követke­zőket szeretné letárgyalni Gromiko szovjet külügymi­niszterrel : 1) Az úgynevezett „Bahr- papiron”, annak az előzetes megegyezésnek a szövegén, amely Gromiko és Bahr esz­mecseréjén ' lett lefektetve, csak apró szerkesztési változ­tatásokat kellene eszközölni. 2) Bonn szeretne a szovjet —nyugatnémet szerződéshez egy úgynevezett „előszót” csatolni. Ebben az önrendel­kezési jog jutna kifejezésre. A nyugatnémet fővárosban azt hiszik, e pont körül be­ható tárgyalásokra lesz szük­ség, bár azt hiszik, Moszkvá­nak nem lesz elvi kifogása egy előszó megszövegezése el­len. 3) Bonn egy, vagy esetleg két levelet Is szeretne csatol­ni az egyezményhez, amelyek az úgynevezett „német opciót” tartalmaznák. Ez a levél, ame­lyet a nyugatnémet fél egy­oldalúan írna meg, azt tar­talmazná, hogy a Németor­szág újraegyesítésére való bé­kés törekvés nem áll ellen­tétben a szovjet—nyugatné­met szerződéssel. 4) A nyugati nagyhatal­mak kívánságának megfelelő­en valamilyen formában han­goztatni kellene a bonni vá­rakozásokat Nyugat-Berlin helyzetével kapcsolatban. Scheel egyébként mérlege­li, ne utazzon-e Moszkva előtt még Londonba és Washingtonba, hogy — ha­sonlóan a francia kormány­hoz — a brit és amerikai kormánytól is kifejezett tá­mogatást kapjon. Az MTI tu­dósítójának hangsúlyozták Bonnban, azok a híresztelé­sek, amelyek szerint a szov­jet kormány lassanként elve­szíti türelmét a bonni kor­mány halogatása miatt, nem felelnek meg a valóságnak. Azokon a beszélgetéseken, amelyeket Scheel legutóbb Carapkin bonni szovjet nagy­követtel folytatott, éppen az ellenkezője derült ki. A szov­jet kormány megértéssel vi­seltetik Brandték ama törek­vése iránt, hogy az egyez­ményhez minél szélesebb többséget biztosítsanak — mondották (MTI) Két nagyon jellemző hír ér­kezett hétfőin Észak-írország- ból. Az első szerint a brit hadsereg valóságos vasgyűrűt vont Belfast városa köré, hogy megakadályozza a na­gyobb arányú zavargásokat. A második arról számol be, hogy a további erőszakos cselekményektől és vérontás­tól való félelem hatására csaknem ezennégysizáz katoli­kus menekült az Észak-Íror­szággal szomszédos ír Köztár­saságba. A jelentések ©gyre jobban megerősítik azt, hogy Esizak- trország jelenlegi helyzetére mindinkább rányomja bélye­gét a polgárháborús jelleg. Tüntetések, összetűzések, ha­lottak és sebesültek jelzik Anglia tartományának zilált állapotát. A protestánsok és katolikusok, illetve a brit biztonsági erők közötti össze­csapások már korábban meg­mutatták: a nyugalom helyre- állításához alapvető politikai intézkedésekre lenne szükség. Ezek azonban elmaradtak a Wílsom-kormány idején is és még inkább váratnak maguk­ra Heath új kabinetje részé­ről. Mint ismeretes a legutóbbi zavargások közvetlen kiváltó oka Bernadette Devlin képvi­selőnő, a polgárjogi mozga­lom egyik vezetőjének letar­tóztatása volt, ’akit éppen egy nagygyűlésre vezető útja köz­ben vették őrizetbe. Devlin csitítani akarta híveit azon a bizonyos gyűlésen, s az akkor már széliében elterjedt erő­szakos módszerek helyett bé­késebb megoldásokat kívánt javasolni. Az angol kormány Ma nyílik meg a% első ülésszak A szovjet parlament kedden legnyíló ülésszakára megér­ezték Moszkvába a képvise­lik. A leghosszabb utat, több lint 10 000 kilométert, Linye inéi képviselő tette meg, aki sukotkából jött a szovjet ivárosba. A legfelsőbb ta­lcs 1517 küldöttét június 14­i választották meg. A parlament két, teljesen gyenjogú háza először külön- ülőn ül össze. Kedden 10 -akor a szövetségi, 12 órakor edig a nemzetiségi tanács >zdi meg munkáját a Kreml­en. Az új választások után kormány — az alkofcmény- ak megfelelően — benyújtja »mondását. A parlament tag­ii ezt követően megválaszt- ik a Szovjetunió Miniszter­tanácsának tagjait és a kellek, táv államfő szerepét betöltő legfelsőbb tanács elnökségét, amely az elnökből, továbbá a 15 szövetségi köztársaságot képviselő 15 helyettesből, va­lamint az elnökség további 20 tagjából áll. Nagy várakozás előzi meg az új kormány. elnökének ex­pozéját, amely felöleli a vi­lágpolitika és a belpolitika legfontosabb kérdéseit. A vitában felszólaló képvi­selőknek maximum 20 perc alatt kell kifejteniük vélemé­nyüket. Amennyiben újból szót kérnek, akkor a rendel­kezésre álló idő — a házsza­bályok értelmében — 5 perc. (MTI) Svédországba mennek UPI, a DNFF rádióadó­hivatkozva közli, hogy iban múlt hét pénteken dón bocsátottak néhány ikai tengerészgyalogost, 1969-ben adták meg ma- és kerültek fogságba. Az amerikai katonák sza­badon bocsátásuk előtt sajtó- konferenciát tartottak; kije­lentették, hogy Svédországba szándékoznak utazni, és ott politikai menedékjogot kérni. (MTI) NOGRAD - 1970. iúlius 14., kedd A Tanjug jugoszláv hírszol­gálati iroda jelentése közölte a tragikus hírt: Kiss Árpád mi­niszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá. gának tagja, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság el­nöke életének 52. esztendejé­ben autóbaleset áldozata lett. Kiss Árpád egyhetes bulgáriai látogatását befejezve gépkocsin utazott át Jugoszlávián, a bal­eset a Belgrád és Nls közötti autóműúton történt. Feleségét, aki könnyebb sérüléseket szén. vedett. a szvetozárevói kórház­ban ápolják. * Kiss Árpád 1918-ban szüle­tett. A felszabadulás előtt üzemmérnökként dolgozott a budapesti Ganz Villamossági Gyárban. Itt került szorosabb kapcsolatba a munkásmozga­lommal, s politikai tevékenysé­gének is az üzem volt fő terü­lete. Illegális mozgalmi tevé­kenysége miatt 1944-ben bün­tetőszázaddal a frontra küld­ték. A felszabadulás után nyomban részt vállalt a köz­életben, az ország talpraállí- tásának hősies munkájában. 1950-től 1954-ig a Könnyűipa­ri Minisztérium vezetője volt, ez utóbbi esztendőben Kos- suth-díjjal tüntették ki. 1954 és 1956 között a vegyipari és az energiaügyi miniszter tisztét töltötte be. A párt központi vezetőségébe 1954-ben válasz­tották be; 1957-től a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának a tagja. Kiss Árpád a forradalmi munkás-paraszt kormány tag­jaként 1961 óta, mint az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke működött'. A képernyő előtt Csak nyár9 de nem uborkaszezon Némi előítélettel figyeljük, jámbor tévénézők, a Televízió nyári műsorát. Ha annyi szó éri a ház elejét ősszel, télen és tavasszal, mi lesz a nyá­ron, amikor a tévénézőt a ki­es természet, a hűs víz és a nyári- este megannyi könnyed szórakozása várja. Mit adhat nekünk a televízió, hogy győz­ze a versenyt a nyár kínálko­zó örömeivel? Már elöljáróban is elárul­hatjuk, hogy a tévé számára nem okvetlenül uborkaszezon a nyár, amint azt a változa­tos, jó és a szokottnál színe­sebb műsor, és a nem csök­kenő érdeklődés is bizonyítja. A tévészerkesztők az idén rendkívül jól álltak át és ügyesen keltek versenyre nap­sütéssel.' hullámfürdővel, forró estékkel, a legbogarasabb né­ző sem tehet szemrehányást a műsor összeválogat.ása miatt. Az igényesebbek megnézhet­ték, kiváló szereposztásban Kodolány! János földindulás című drámájának tévéváltoza- tát, mely az elhunyt író or­mánsági műveinek egyik leg­érdekesebb, legmegrázóbb da­rabja; a Gelléri Andor End­re műveiről tévéfilmre írt, Egy önérzet története című jól sikerült alkotást, Örkény István Egyperces novelláit; Hemingway Nobel-díjas kisre­gényének amerikai filmválto­zatát, Az öreg halász és a ten­gert, valamint A tárgyalás cí­mű magyarul beszélő angol filmet, a nagysikerű regény filmesített változatát. Az igényes művek megvá­lasztásának is közös, nyárhoz illő vonása, hogy nagyobbára fordulatosak, figyelmet lekö­tök, szórakoztatóak. Ezúttal azonban illesse dicséret és el­ismerés Örkény Magyarorszá­gon egyedülálló vállalkozását, a néhány sorba tömörített em­beri sorsot, életünk megrázó, megkapó vagy groteszk villa­násait. »Néha az abszurditásig fokozza mondanivalója tömö­rítését, amelynek az adás bevezetőjében — a szerző szinte ars poetica-ját is adja: „Mindig arra kell gondolni, hogy amit mi tudunk, azt nagyjából mások is tudják, amire mi rájöttünk. arra fé- lig-meddig rá tud jönni bár­ki más. Tehát nem kell sokat beszélni. A művészet mindig kivonatol, sűrit. Mondjuk, ha valaki húslevesre vágyik, nem kész levest vásárol a boltban, hanem csak egy kis kockát, amit ő késéit el magának, gusztusa szerint.“ Erénye az Egyperces novelláknak, hogy módot adott képzeletünk és gondolatvilágunk élénk közre­működésének. A könnyedebb kikapcsoló­dásra vágyók Is megtalálták számításukat a múlt héten: láthattak cirkuszt, megfigyel­hették, mit tenne Kállai Ist­ván, Révész György, Szántó Jenő és Végh Antal a mi he­lyünkben, a fiatalokhoz be­köszöntött a „Halló”, a vígjá­ték kedvelőknek a Minisztert keresnek című nyugatnémet film, amelyben Ráday Imre hangja nagyszerűen élővé és kedves méregka váróvá vará­zsolta a rokonszenves szélhá­mos, a minden lében kanál Rusitzka alakját. A könnyed, szórakoztatást szolgálta Chris Barber és együttesének műso­ra, a Díszmagyar. Nyíri Ti­bor és Pásztor Lajos filmvíg- játékának felújítása, Goldoni vígjátéka, a Két úr szolgája, a József Attila Színházból. a Szeszélyes nyár (csehszlovák film) éjszakára hagyott tö­mény erotikája, a VOS-tit- kosszolgálat, A Tenkes kapi­tánya és a Foxi Maxi leg­frissebb folytatása. Most mégis’ hadd térjek ki egy olyan műsorszámra, amely senkinek sem ígért különö­sebbet egy szokványriport­nál: a Körkérdés című szerda esti adásra gondolok, amely­ben az emberi fájdalomérzés állott az adás középpontjában. De, ahogyan napirendre tűz­ték és megvalósították ezt, a fizikailag és pszichikailag ér­dekes és érdemes kérdést, az túlnő a címben ígért és észlelt szürkeségen. Attól kezdve, hogy az adás elején egy idős tengeri róka hatalmas tűt szűrt át karizmán, az adás mindvégig lebilincselő és éb- rentartó volt. A fájdalom nyomában című adás felért egy mozgalmas, cselekményes játékfilmmel, ami riporter (dr. Eke Károly) és rendező (Kárpáti György) együttes ér­deme. Érdemes emberi kér­déseket emberközelből, őszin­tén és változatosan megvitat­ni. mert ez leköti figvelmün- ket. élni kényszeríti érzelem- világunkat. Lakos Gy. nfegyver nem megoldás és a konzervatív beállítottsá­gú északír parlament számá­ra azonban a képviselőnő bé­kítő szándéka is veszélyesnek látszott. Sokaik előtt olyan színben tűnhet fel az észak-írországi válság, mintha két felekezet — porestámsok és katolikusok — hívei csapnának össze val­lási türelmetlenségből. Két­ségtelenül tapasztalhatók ilyen jelek. A valódi okok azonban sokkal mélyebbek ennél. A történteknek vallási színezetük mellett gazdasági, társadalmi és asztálygyőkerük van. Bszak-lrország ma Nyu- gat-Európa gazdaságialag leg­inkább eLrrmradott országa. Az angol kormány az utóbbi ölvén esztendőben jóformán semmit sem tett a tartomány iparának fejlesztéséért, s a pangó ipar kitermelte a ma­ga következményét, a munka- nélküliséget és a gyengén fi­zetett Ipari munkásságot. Társadalmi szempontból még korábbra mehetünk visz- scza a történelemben. A füg­getlenséget követő ír rebelli­sek megfékezésére, akik mel­lesleg katolikusok is voltak, az angol kormány már évszá­zadokkal ezelőtt angol és skót protestánsokat telepített az országba. Mesterségesen szította az ellentéteket azzal, hogy mind politikai jogok, mind pedig gazdasági tekin­tetben az őslakossággal szem­ben nagyobb lehetőségeket teremtett a telepesek számá­ra. Saját földjükön kisebb­ségbe szorultak az írek, s az elnyomás legkülönfélébb módszerei kivándorlásra kényszerítettek milliókat. Az évszázadok során mintegy ti­zenhatmillió ír keresett ma­gának új hazát. Sokat lehet közülük találna az Egyesült Államokban, de az amerikai kontinens más országaiban is. Katolikus írnek lenni Észak-lrországban hosszú idő óta egyet jelent a kiszolgál­tatottsággal. Jellemző példá­ul, hogy a választásoknál még mindig érvényben van a va­gyoni cenzus. Az állampolgár annak arányában szavaz, amennyi ingatlana van. Utal­tunk már arra, hogy a pro­testánsoknak betelepítésük so­rán vagyoni előjogokat bizto­sítottak. Így adódhat elő, hogy a különböző helyi és or­szágos választott szervekben még akkor is protestáns több­ség alakul ki, ha számukat tekintve a katolikus válasz­tóik vannak többségben. Az eddigiekből kitűnik, hogy az észak-írországi pol­gárjogi mozgalom mozgatóru­gói csupán másodsorban ered­nek a vallási türelmetlenség­ből. Első helyen aiz osztály- szempontok állnak. Arról van szó ugyanis, hogy az ír. kato­likusok alkotják a tartomány legelnyomottahb részét, a gazdasági pangás elsősorban őket sújtja, s a politikai disz­kriminációinak is ők a szenve­dő alanyai. Ezek az összefüg­gések nem maradtak rejtve márt a Wílson-kormány előtt sem, de elődjénél is jobban látnia kpllene azokat a közel­múltban kormányfővé avan­zsált konzervatív Heath-nek. . Mit várhatunk tehát a jö­vőre nézve? Tegnap élte át egyik legfeszültebb napját Észak-írország. A brit bizton­sági csapatok Belfastban és Londonderryben megszállták a protestáns és katolikus ne­gyedeket elválasztó „tűziszü- neti vonalak” minden fontos pontiját, hogy elejét vegyék az orániai parádén eddig még mindig kirobbant. gyakran véres incidenseknek. Ezek az intézkedések azonban csak pillanatnyi megoldásként jö­hetnek számításba. A válság végleges megszüntetése nem katonai akció kérdése: az Észak-lrországban állomásozó brit biztonsági erők fegyverei csupán rövid távra biztosít­hatják a nyugalmat a tarto­mányban. Nyilvánvaló, hogy a rend és nyugalom helyreál­lása politikai rendezést kí­ván. A Heath-kormánynak úgy gazdasági, mint politikai és társadalmi szemon-tból fi­gyelembe kell vennie Anglia e tartományának tényleges helyzetét, s ebből kiindulva keresnie a megoldás módoza­tait. Erre azonban a polgárjo­gi mozgalom egyelőre aligha számíthat, hiszen Heath első intézkedései elsősorban rend­őri és katonai jellegűek vol­tak. Szolnoki István

Next

/
Thumbnails
Contents