Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

Érdekes kezdeményezés az SKÜ*ben Ha megvalósul — elapadnak a veszteségforrások A fejlett ipar egyik fokmé­rője: milyen mértékben érvé­nyesül a gazdaságosság elve a vállalatoknál. A kifizetődő termelés világviszonylatban is a vállalati „önérdek” elsődle­ges szempontja — érthető, ha az úgynevezett veszteségforrá­sok feltárása — éppen a sta­bilitás, versenyképeség szem­pontjából — mindenütt a leg­fontosabb feladatok közé ke­rült. Most, amikor az árvíz okozta súlyos károk népgaz­daságszintű kiegyenlítése, a tervezett nemzeti jövedelem egy százalékos „megemelése” a vállalatok, termelőüzemek, gazdasági egységek fokozott jó munkáját igényli — külö­nösen figyelemreméltó min­den olyan kezdeményezés, amely a gazdaságosabb ter­melés megvalósítására irányul. A „keresztmetszet- modell’J A Salgótarjáni Kohászati Üzemek KISZ-bizottságán Grosch Tamás esúcstitkárral és Plachy Péter KlSZ-vezető- ségi tagged beszélgetünk a kohászfiatalok — ezen belül is a gazdálkodás Rózsa Fe­renc KISZ-szervezetének ér­dekes és figyelemre méltó kezdeményezéséről. — Régóta — pontosabban, márciustól — tervezzük ezt a versenyfelhívást közreadni — mondja Plachy Péter, aki mint a gazdálkodás egyik fiatal szakembere, hivatalból is kö­zelálló feladatnak tekinti a vállalati önköltség csökkenté­sét, a kifizetődőbb, s ezért kor­szerűbb termelés kialakítását. — A felhívás, amelyet a napokban ismertetünk a vál­lalat gazdasági vezetésével, a veszteségforrások társadalmi feltárására mozgósítaná a fia­talokat, de az elképzeléshez természetesen kapcsolódhat­nának az idősebbekből álló szocialista brigádok is. Az asztalon egy „kereszt- metszetmodell”, minden vál­lalatra érvényes, részletes programterv, amelyből köny- nyen kiválasztható a vizsgálat alá kerülő szempont. A válla­lati keresztmetszetet úgy ké­szítették el, hogy a feltünte­tett veszteségforrások jellem­zők legyenek a nagyüzemeken belüli termelési egységekre. A terv — akár a gazdálkodásról, vagy például az energetikáról legyen is szó —, 14 pontba sűríti azokat a forrásokat, amelyeken át a milliók „ed- csordogálnak”. — Az ötletet Kilvádi Ti­bortól, a számviteli és pénz­ügyi osztály vezetőjétől kap­tuk — mondja Plachy Péter. — ö hívta fel a figyelmünket egy nagyon érdekes munkára, amelyet három éve jelentetett meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, s amely két kö­tetben foglalkozik a vállalati veszteségforrások feltárásának szükségességével és lehetősé­geivel. Elfekvő anyagok a listán Grosch Tamás és Plachy Péter elmondja, hogy a mun­ka tulajdonképpen máris el­kezdődött, sőt bizonyos rész- eredményeket el is értek a gazdálkodáson dolgozó fiata­Balassagyarmaton mintegy félezer a motorral rendelkező fiatalemberek száma. Csak a Fémipari Vállalatnál például ötvenen vannak. Panaszuk, hogy nincs olyan szerv, mely összefogná őket. gondoskodna túráztatásukról versenyezteté­sükről. Mert a motorral ren­delkezők között nem egy ver­senyen is szeretné kamatoztat­ni tudását. Egyikük — egyéni nevezőként! — eddig már — Mi az inkurrens, elfekvő anyagok feltárását vállaltuk — így Plachy Péter — termé­szetesen vállalati szinten. A nagyvállalat raktáraiban ösz- szeírták azokat az anyagoikat, amelyek hat hónapnál hosz­Plachy Péter, aki „hivatalból” is szivén viseli a vállalati önköltség csökkentését Valamennyi KISZ-szervezet kivá. laszthatja a legfontosabb felada­tot — mondja Grosch Tamás KlSZ-titkár (Koppány György felvételei) szabb ideje kihasználatlanul hevernek — ezek a mozdulat­lan tételek, egyébként milliós értékekről van szó — először csak mint „inkurrenciára gya­nús” anyagok kerültek fel a listára. Az anyaggazdálkodá­som pontos felmérés történt arra vonatkozóan, hogy a fel­tárt álló anyagok közül meny­nyi a valódi felesleg, — Hogyan hasznosítják az így szerzett tapasztalatokat? — A fiatalok minden egyes anyagnak, illetve tételnek ki- jegyzlk a pontos árát — azt az összeget, amelyet a beszer­zéskor fizetett a vállalat — és a sokszorosított, teljes értékű jegyzéket megküldjük vala­mennyi — inkurrens anyagok nyolcszor indult a Magyar Bajnokság szériafutamában: harmadik, negyedik, ötödik és hatodik helyezést hozott haza, Balassagyarmatra a Népliget­ből. Egy másik magánver­senyző — első bajnokságán — rögtön a hetedik helyezést szerezte meg. Bizonyára töb­ben is elérnének hasonló ered­ményeket, ha — mint az ele­jén szóba került — volna szerv, amelyik „kézbe venné” őket. elhelyezésében szóba jöhető — vállalatnak. — Hasonló felmérés nem volt eddig a kohászati üze­mekben? — Természetesen többször is volt ilyen feltárás, de a KISZ ebben az esetben nem csupán egy újabb kampány­nyal akar hozzájárulni a vállalati önköltség csökkenté­séhez, hanem védnökséget is vállal a folyamatos feltárás, értékelés, értékesítés felett. Az ilyen kiterjedt és állandó jel­legű munkára vállalati önerő­ből ninqs meg a lehetőség — legalábbis jelenleg. Á vállalati érdek Követeli A fiatalok elképzelése egy­beesik azzal a törekvéssel, amelyről Ürmössy László műszaki igazgató nemrégiben — egy, a gazdasági vezetők és társadalmi szervezetek képvi­selőinek rendezett tanácskozá­son — a vállalati érdek szem­pontjából említést tett. A gaz­dálkodás KISZ-szervezetének elképzeléséhez a maga terüle­tén valamennyi üzemrész fia­taljai kapcsolódhatnak. — Az energetika kiszesei például választhatnak az ener­giahordozók veszteséges tá­rolásnak, szállításának, feltá­rásának feladataiból. — Ez csupán két szempont — mondják a fiatalok —, ezen­kívül még pontosan egy tu­cat lehetőség kínálkozik a ke- resztmetszetmodellben rögzí­tettek közül. Nálunk a gaz­dálkodásban valamennyi KISZ-tag, összesen negyven­hat fiatal csatlakozott az el­fekvő anyagok feltárására, rendszeres figyelemmel kí­sérésére, arra, hogy minél na­gyobb mértékben csökkenjen, s ha lehet mielőbb elapadjon az inkurrens anyagokból szár­mazó veszteségforrás. A tervet minden bizonnyal kedvezően fogadja a nagy­üzem gazdasági vezetése, hi­szen a kohászfiatalok kezde­ményezése azt mutatja: a gazda szemével nézik a vál­lalati érdeket is! Pataki László Egy héttel korábban arra kerestük a választ, hogy fe­lelősséget éreznek-e a bérhá­zakban élő családok környe­zetükért és otthonukért? Ho­gyan becsülik meg a társadal­mi tulajdont és milyen gond­jaik, problémáik vannak? „Most a lakóké a szó” hir­dette áz írás címe. A click az­zal zárult, hogy legközelebb a házfelügyelőiket keressük fel, Ők hogyan vélekednek ezek­ről a kérdésekről. A Pécskő utca 4. szám alatt a földszinti lakásban Nagy Sándorné házfelügyelő foga­dott. — A gyerekekkel van a leg­több baj — mondta. — Ron­gálják a lépcsőházat, játsza­nak a lifttel, telefirkálják, be­piszkítják a falakat. Elmon­danék egy történetet, hogy mennyire felelőtlenek tudnak lenni... Nagyobb fiúk, köz­tük középiskolások, akik már nem egészen gyerekek és több felelősségérzetük lehetne, el­kérték a tetőterasz kulcsát. Aztán kizonyára lusták voltak lejönni és a szellőző nyílások körüli kátránypapírt pisz- kították le. A lakók csak azt vették észre, hogy a szellőző nvíláson folyik valami lefe­lé... Azt is elmondta Nagy Sán- dorné; ráadásul a szülők nem nagyon hiszik el. hogy milyen sok baj van a gyerekekkel, pe­dig jó lenne, ha közös erővel rvvóhálnák nagyobb rendre szoktatni őket. — Mi a véleménye a ház- ’••ozelöség munkájáról? — Az a gyakorlat, hogy a lakó bejelenti a panaszát, amiről hibabejelentőt ve­lők. Ki fogja össze őket? Összefog négy szövetkezet Sxarvasmarha-hixlaló és üsxőnevelő társulás Előbb sertéstenyésztő és -hizlaló társulás létrehozásán fáradoztak a pásertói járás er­dőikürti körzetében fekvő fez­ek, de úgy találták, hogy ez náluk nem lenne célravezető. Egészségügyi és gazdaságossá­gi problémák miatt hozzá sem kezdtek a végrehajtáshoz. Viszont a számítgatások úgy mutatták, hogy sokkal hasz­nosabb lehetne egy szarvas­marha-hizlaló és üszőnevelő társulás létrehozása. Különö­sen a hizlalás mutatkozott már az első számítások alap­ján is kifizetődőnek. Korsze­rű nevelés és technológia mel­lett ugyanis, a számítások szerint öt forintnál nagyobb nyereséget érhetnek el kilón­ként. Az alaposabb számítá­sok is ilyen lehetőséget tártak fel, s úgy mondják most Er­dőkürtön, Erdő tárcsán, Va- nyarcon és Kallón, hogy még négyforintos nyereség mel­lett is nagyon érdemes bele­vágni a társulás létrehozásá­ba. A négy termelőszövetkezet — az erdőttarcsaá Szahadság, az erdőkürti November 7., a vanyarci Virágzó és a káKLói Űj Tavasz Tsz — még a ta­vasszal, március végén össze­vont küldöttgyűlést tartott, amelyen döntést hoztak a tár­sulás ügyében. Dr. Bencze Barna, a járási tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője ismer­tette a résztvevőkkel a lehe­tőségeket és a gazdasági szá­mítások eredményét, ame­lyek szerint egy hatszázas hiz­lalda és száz férőhelyes üsző­nevelő létrehozása rendkívül előnyösnek mutatkozik. Dönt a küldöttgyűlés A résztvevők részletesen megvitatták a lehetőségeket, s amikor szavazásra került sor, huszonkilencen a társulás mellett döntöttek, kilencen pedig tartózkodtak a szava­zástól. Egyidejűleg határozatot hoz­tak, hogy a Magyar Nemzeti Bank, a Cserhát-Karaincs- hegyvfidéki Tsz-ek Területi Szövetsége és a MEZÖBER képviselőivel összeülnek és ismét megtárgyalják a költ­ségek alakulását. A négy ter­melőszövetkezet pedig egyén­ei pásxtói járásban Lő összeggel és egyenlő arány­ban veszi ki részét az építke­zések terheiből és egyenlő arányban részesednék a jöve­delemből is. Ugyancsak határozatot hoz­tak arra is, hogy a négy tsz és a területi szövetség kül­döttei elutaznak tapasztalat­cserére olyan helyekre, ahol már hasonló szairvasmarha- hdzlaló társulás eredményesen működik, hogy a tapasztala­tokat már a tervezésnél és az építkezésnél hasznosítani tud­ják. Arról is döntöttek, hogy a korszerű hizlaldát az erdőkür­ti tsz területén, a Sajvölgy- ben építik feli. Azóta a négy tsz abban egyezett meg, hogy a jobban megközelíthető, fő­útvonal mellett fekvő Mongós- pusztán lesz a közipont. Utazás a tudásért Egy napon kocsiba ült a területi szövetség képviselője, a vanyarci elnökhelyettes, az erdőtarcsai és a káliói főag- ronómius, valamint Dudok Já­nos, az erdőkürti November 7. Tsz elnöke, hogy körülnéz­zen a Dunántúlon. Dudok Já­nos mondta el útjuk tanulsá­gait. A tervben a hallaton szabad i és a pdgárdi tsz hizlaldájának megtekintése szerepelt, de műsoron kívül eljutottak Fo­nó községbe is, ahol az ottani állami gazdasági üzemegység­ben nézték meg a szarvas­marha-hizlalást. Ebben a szarvasmarha-istállóban a ta- kaimányélőkésizítőlből szecs­kázva, pácként jut el az éle­lem az állatok elé. A közép- jászlas megoldású istállóban a szórókocsiról léces elevátor­ra hullik a táp, innen pedig a jásaolba. Ha a jászol megtelt, a berendezés automatikusan kikapcsol. Amíg az élelem ki­szórása tart, a villainypásztar elvén működő rács gátolja, hogy a jószágok megzavarják az élelem kihelyezését. A trá­gyát láncos lehúzó távolítja el. Balatonszabaddbam, egyelő­re érdekes kísérletet folytat­nak egy 250 férőhelyes istálló­ban, amely két oldalt nyolc­nyolc rekeszre van osztva, egybe-egybe 14—16 hizómar- ha fér el. Az épület nagy t színhez hasonlít, csak a két • vége' van befalazva, két olda­la nyitott, vasrácskerítéssel. Ebben a színhez hasonló is­tállóban közép jászlaa, közép- járdás etetést valósítottak meg. Gumikerekű kocsik vi­szik az önetetekhöz a takar­mányt: az etetővályú ön­működően utánatöltődik a táp. Szinte gzabadtartásos ez a rendszer: fél évig nem vi­szik ki a trágyát, egyszerűen csak ráalmoznak. A súlygya­rapodás rendkívül jó: 1500— 1600 gramm naponta. Ügy mondja a gondozó, hogy mi­vel szálast, tömegtakarmányt nem kap a jószág, mindig éhesnek érzi magát és gyak­ran eszik a hizlaló tápból. Egyébként a 250 hízót egy ember látja eL Polgáréiban egy kétszázas istállót tekintettek meg. Ez is színszerű, sőt ennek mind a négy oldala nyitott. Teljesen szabadon, megkötétlenül ne­velkednek, híznak a jószágok. Egy elkerített részben ötven marha növekedik. Végtelen csiga viszi az abrakot, s a leágazó nyílásokon át jut az élelem a vályúkba. Itt is csak tápot etetnek a marhákkal. riyen tapasztalatok után ér­demes megkérdezni, hogy melyik módszert találták megvalósíthatónak. Kiderült, hogy amint már lenni szo­kott, a három istállóból egy negyediket fognak kreálni, amelyben az előnyök még jobban koncentrálódnak. Az első lépcső: 1971-ben A négy tsz tárgyalása je-' lenleg odáig jutott, hogy két 250 férőhelyes hizlaló istállót építenek, amelyek közül az elsőnek már 1971 végéig ké­szen kell lennie. Közben el­készült a négy tsz társulásá­nak szerződése, alapszabálya és munkarendije is. Tehát, ha rendkívüli akadály nem lép közbe, jövőre miár meg is kezdi működését az erdőkür- ti központú társulás. A négy község fez-tagsága nagyon bízik az összefogás erejében,- a vállalkozás köz­hasznú sikeréiben. Lakos György Most a házfelügyelőké a szó Becsüljük meg otthonunkat szünk fel. Erről értesítjük az ingatlankezelőt, ahonnan álta­lában két-három napon belül kijönnek. Legutóbb egyik szombati napon beázott vala­melyik lakás. Hétfőn bejelen­tettük és szerdán már jöttek is a szerelők. Csak egyszer fordult elő, hogy három hetet kellett várni az üvegezésre, mert a házkezelőségnek nem volt üvegese. Előfordul azon­ban, hogy a hibabejelentőn jelzett munkánál többet kí­vánnak a lakók, ami gyakran kölcsönös elégedetlenség for­rása. A lakónak utólag jut valami az eszébe, a szerelő­nek erről viszont nincsen ki­állított munkalapja. Egy magánjellegű gondot is megemlített Nagy Sándorné, ami nem éppen salgótarjáni specialitás. Ha szabadságra megy a házfelügyelő, gondos­kodnia kell a helyetteséről, de a pénz olyan kevés, hogy azért senki sem vállalja el. Ideje lenne elgondolkodni azon, ho­gyan lehetne a nyári szabad­ságolás kevesebb fejtörést okozó probléma. Az utca másik oldalán ala­csonyabb bérházak sorakoz­nak. A tiszta, gondos kézről árulkodó három lépcsőház ..gazdája” Stabi Károlyné. — Sok bosszúságot okoz, hogy néhány neveletlen ut­cai járókelő nyilvános mel­lékhelyiségnek nézi a lépcső- házakat — panaszkodott. — Nekünk nagyon jó lakóink vannak, csak azok ne lenné­nek, akik iibt végzik el a dol­gukat ... Nem is tudom, mit lehetne tenni ellenük. Lát­hatta a bérházakat, a környé­ken nincsen olyan házfelügye­lő, aki elhanyagolná a mun­káját. A házkezelőségre sem mondhatok rosszat. Igaz, nem sajnálom a fáradságot, van, amikor a lakók érdekében kétszer is felveszem a tele­font. Egy-egy javításra egy hétnél többet nemigen keli várni. Belvári Gézáék például egyik nap bejelentették, hogy az egyik szekrényük mögül kellemetlen szag árad. Más­nap már kijöttek a házkezelő- ségfcől, kiderítették, hol a hiba, és elvégezték a javítást. Stabi Károlyné elégedett az ingatlankezelővel, és azok is vele. Szabó Sándorné házfelügye­lő hat éve látja el tisztét köz­megelégedésre a Pécskő üzlet­ház mögötti bérház főtér fe­lőli szélső lépcsőházában. Saj­nálom, hogy éppen délutáni pihenőjét zavartam meg. Amikor megtudta jövetelem célját, készségesen tessékel be a tiszta konyhácskába — A mi lakóink — mondta egy kis büszkeséggel a hang­jában —, olyanok, akik akar­nak és tudnak vigyázni bér­házukra és otthonukra. A hat év alatt megismertük, megtanultuk tisztelni és be­csülni egymást. A házkezelő- ségről is csak jót mondhatok. A kapcsolat megfelelő, a hi­babejelentésre általában két- három napon belül kijönnek. Ritkán fordul elő, hogy en­nél többet kelljen várni, ,,sor- banállás” nem igen esik meg... Sok múlik a házfelügyelőn, hogy mennyire viseli szívén a lakók ügyes-bajos dolgait, igé­nyes-e önmagával és a lakóik­kal szemben. Szabó Sándor­né annál Inkább is előnyös helyzetben van, hogy telefon van a lakásban, így bármikor gyorsan intézkedni tud. Ha elromlik a lift, sokszor még aznap kimennek megjavítani a szerelők. — Állandó ügyelet van a hózkezelőségen. Sürgős eset­ben — például egy csőrepe­désnél, —, nyomban a hely­színre sietnek a szakemberek — mondta Szabó Sándorné. — Az is jó dolog, ha valami ok­nál fogva késnek a javítók, mert anyag, vagy munkaerő hiányzik, erről mindig tájé­koztatnak bennünket. A tü­relmet. megértést kérő szó pedig mindig megnyugtatóan hat és meghallgatásra talál. Mi ha­todik éve élünk jó viszonyban a házkezel őséggé! és a lakók­kal, Remélem, hogy a jövőben sem lesz másként. . Kiss Sándor MÖGRAD - 1970. július 14., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents