Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-07 / 157. szám
Csipesszel kell megfogni minden darabot Balassagyarmaton jártunkban Már a város felé vezető út Is olyan, hogy az utas nem győz betelni látásával. Ide aztán nagyon illik, a költő két szép sora: „Szép vagy ó hon, bérc, völgy változik gazdag öledben”. Hamvas erdők, tágas legelők, dombok halmára kapaszkodó gabonatáblák váltakoznak sűrű egymásután. A kép egy pillanatig nem nyugszik, mindig van kedves látnivaló. Gyarmat pedig? Költő tollára méltó város, bájos utcácskákkal, tenyérnyi, hangulatos terekkel, képre kívánkozó utcakereszteződésekkel. Jó lehet itt élni, ahol az ezer gond közepette is gondoskodás érződik minden házon, mindenen, amit a sanyarú múltból érdemes volt átmenteni. Átmenteni és felhasználni, mai igényeink számára átalakítani abban a biztos tudatban, hogy az átalakítás alkalomszerűsége mögött már kemény kontúrokkal kirajzolódik nemcsak a jelen, hanem a jövő szilárd képe is. Egyelőre csak mosolyogtató kettősség a megyeháza nagytermének mennyezetén függő százágú díszcsillár (ami persze használaton kívül porosodik), de alatta a lázas munkát megvilágító neon- fények csíkjai már a ma képét mutatják. Ez, és még száz hasonló igazolja: Balassagyarmaton tisztelik a múltat, mindent, ami a múltban tiszteletre méltó volt, de nem rettegnek a jelentől sem, s okos előrelátással, a múltba ágyazva, nagy ütemben készítik elő, alapozzák a jövőt. Ezt igazolandó, elég csak az új lakótelepekre, az új, gyárak sorára gondolnunkarra, mennyi munkás vár itt, és már a környéken is azokra, akik hajlandók megfogni a dolog boldogabbik végét. Vessünk egy körpillantást hát itt, Gyarmaton arra, mi készül a városban, s közvetlen környékén a város, a megye gazdagabb jövőjének, magasabb kultúrájának érdekében. Vonzó feladat volna most széles és mély visszapillantást vetni a város múltjára. Ám elégedjünk meg azzal, hogy ezt csupán egész nagy vonásokban tesszük, így mihamarabb rátérhetünk Gyarmat jelenére. munkavállalókat. Pedig alig műit el még az az idő, amikor a volt vármegyeháza épü_ létének némely folyosóján mozogni sem lehetett a munkát kereső tömegek miatt. Aztán jött egyik a másik után, egyik vállalatot követte a másik a kérdéssel: legalább egy részleg letelepítésére adjon módot a város. Ez a mai helyzet, mert az igen közeli múltban, 6—8 évvel ezelőtt még más volt a kép. A Budapestről kitelepülő üzemek és üzemrészek elsősorban a hozzájuk közelebb levő Vácra igyekeztek. Amikor Vác szinte „megtelt”, jelentkeztek csak Gyarmaton. Ma azonban már módunk van arra is, hogy a letelepülni szándékozók közül válogassunk és feltételeket szabjunk eléjük. Napjainkban a helyi munkaerő szinte kimerülőben van. Ami pedig a női munkaerő foglalkoztatottságát illeti, Balassagyarmat az országban első helyen van. Mindazonáltal nem állnak tanácstalanul, a városnak kész tervei vannak arra, miképpen oldja meg a rövidesen jelentkező munkaerőgondot, ami esetleg akadálya lehetne a további fejlődésnek. Éspedig úgy,, hogy a termelésbe, a munkába bevonják a környék mindkét nembeli dolgozóját, amihez természetesen a jobb közlekedés megteremtésére is szükség van. Egyidejűleg módod adnak lakásvásárlásra, meg árra, hogy az általuk választott megoldással települhessenek le a városban. S hogy miért kellett ilyen mélyről kezdeni? Nagyrészt azért, mert az akkori, főképpen földbirtokosokból álló uralkodó osztály nemhogy nem törekedett az iparosodásra (ami iparcikkre szükség volt, könnyen megszerezhette máshonnan), hanem még örült is. hogy a fejlett munkásosztály „fölösleges követelőzései- vei” nem zavarja az ő nyugalomban tespedő köreit. — Ma az a helyzet — mondotta Kmettyi Kálmán —, hogy a IV. ötéves terv első feléig lezárjuk az iparosítást, és arra törekszünk, hogy a fejlődőben, mintegy mozgásban levő ipartelepeink minél gyorsabban végigjárják az építkezés, a felfejlesztés útját, és teljes kapacitással megkezdjék a termelést. Okos szavak, bölcs önmérséklet. Persze nem azt jelenti, hogy Gyarmaton többé lélek az ajtón se be, se ki. Csupán azt. hogy a város egy darabig alaposan meggondolja, kit fogad falai közé. Lehetőleg persze az olyan üzemeket, amelyek minél kevesebb támogatásért tartják magukat, mert a város a maga kévéséből nem nyújthat túl sokat, bármily szívesen tenné is. Az ide teíepülő vállalat olyan legyen, hogy állja még a kezdeti, az átmeneti nehézségeket is — hamarosan felvirágzó jövője érdekében. És mindez közelről Sorok a múltból A város területén már a rézkorban is laktak, és bronzkori emlékek is kerültek elő a föld mélyéből, ami azt bizonyítja, hogy ez a terület már akkor is lakott település volt. A honfoglalás során a Kabar törzs telepedett ide. Egy 1244. április 22- én kelt adománylevél azt bizonyítja, hogy IV. Béla király itt szállt meg, és a Ba- lassák ősének, Detre fiának, Miklósnak adományozta Gyarmatot, két másik faluért cserébe. Később 1260-tól a Balassák a várost erődített helységgé alakítják, amelynek városi jellegét igazolja, hogy 1291-ben már plébániája volt. sőt 1330- tól országos vásárokat is tartottak. A török időkben a város földesura, Balassi Ferenc, a mohácsi ütközetben elesett. A török az erősséget földig lerombolta és felgyújtotta. 1644- ben Rákóczi György csapatai foglalták el. Jóval ezután, 1730-ban kezdődött a város iparosodása, először öt posztós letelepedésével, 1755-ben pedig már szabók és szűcsök is dolgoztak. 1790-től itt tartották a megyegyűléseket, a város forgalma nő, olyannyira, hogy 1847-ben már 284 iparosmester 20 céhbe tömörült. Gyarmat lassan-las- san gazdagodik, ennek üteme a szabadságharc után meggyorsult. Ekkor már a kultúrára is jobban telt, iskolák nyíltak, újságok jelentek meg, 1862-ben pedig dalárdát alakítottak. Am Gyarmat sem mentes a különböző természeti csapásoktól. Számos tűzvész ütött ki, amelyek a szalmatetős házak egész sorát pusztították el, 1873-ban százával haltak meg kolerában, majd az Ipoly áradása tett tönkre egész utcákat. Ugorjunk egy nagyot, és lapozzunk bele a városi tanács által kiadott gazdag tartalmú füzietkébe. „A város a két világháború alatt alig fejlődik” — állapítja meg egy helyen —, „új középületeket nem emelnek.” Végre 1944. december 9-én hajnalban bevonultak a szovjet csapatok, és ezzel Balassagyarmat felszabadult. A második világháborúban mintegy kétezren vesztették életüket. A megyeszékhelyet 1950-ben Salgótarjánba helyezték át, ami Gyarmat életében ugyan kisebb zökkenőt okozott, de ezt az inkább „lelki”, mint valóságos válságot hamar kiheverte, s ma már töretlen erővel halad az ipari, mezőgazdasági, keres- delmi és kulturális fejlődés útján. Eddig a város történetének dióhéjnál is kisebb burkolatba foglalása, aminek felvázolására azért is szükség volt, hogy lássuk: milyen mélypontról Indult el Balassagyarmat szívós, sok megpróbáltatást megért lakossága máig, amikor már szélesre tárt, tág úton haladhat a további fejlődés felé. irány a jelen! Elérkeztünk hát a város je- Kálmánt csupán azért tet- lenéhez, ahol már bőségesebb tűk a második helyre, mert adatok állnak a krónikás ren. a £j2tka egyik fontos törvé- delkezésére, de hogy Itt is la- . , , karékoskodjék, és mondaniva- szerlnt> helyen emlőit tömören tálalja, terjedel- szerre csak egy test tartózna! okok kényszerítik. kodhat. Ha volnának külön gyarmati „titkok”, azt mondhatnék: minden gyarmati titok első számú tudója, Lombos Márton, a városi tanács elnöke. Helyettesét, Kmetty Az elnök távollétében helyetteséhez fordultunk hát: mondana valamit városának lakossága, olvasóink számára, Gyarmat jelenéről, terveiről, közeli jövőjéről. ____^ K észségesen vállalkozott rá, mi pedig ugyanilyen készséges örömmel tolmácsoljuk áradó szavait. — Néhány szót az IpoJyróI — kérdeztük. — Nos, örömünk is, bánatunk is bőven akadt a folyócskából. Volt idő, nem is ritkán, amikor a várost egyik tűzvész érte a másik után. Akkor örültünk volna, ha az Ipoly közelebb van, legalább lett volna vizünk az oltáshoz. Tűz pusztított 1761-ben, 1772- ben, 1774—75-ben. 1786-ban és 1800-ban. így esett, hogy 1820- ban a folyót végre közmunkával a város alá vezették. Ekkor meg a víz okozott bajt, tehát 1886-ban a megyei közgyűlés elhatározta, a íolyót szabályozni kell. Jó pár évig, az 1938—40-es évekig tartott, míg a munkát, elkezdték, de a második világháború idején minden abbamaradt. Végül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére 1967 novemberében adták át a szabályozott részt, aminek költségei a híddal együtt 30 millió forintot tettek ki. Nem volt kevés, de legalább napjainkban kevesebb gondunk van rá. — A vasút? Hát az bizony kicsit megtréfált bennünket. A »vonat 1906-ban, tehát majdnem 65 évvel ezelőtt rö- videbb idő alatt ért Vácra, mint ma. Érthető: kevesebb megálló volt, a vonatozást kevesebb utas vette Igénybe, míg ma sokkal többben utaznak, nagy rakományokat szál. lit, hosszabb rakodási idővel. Valamit a város iparáról Balassagyarmaton járván, igen fontos téma az ipar. Nem mintha valami nagy múltja volna. Sőt, ellenkezőleg! Aprócska mustármagból, egy 17 emberrel dolgozgató seprűgyárból terebélyesedett mai mértékéig, addig, hogy már keresve kell keresni A beszélgetés e részével a tanácselnök-helyettes hűvös szobájában munkám köny- nyebb része véget is ért. Ám sorra felkerestem mindazokat az üzemeket, amelyekről szót váltottunk, és ez volt a nehezebbik eset. Óh, nem azért, mintha elzárkóztak volna a közlés elől, nem! Azért, mert szinte mindegyik „cseppfolyós állapotban” ván, félig készen, de már tiszteletre méltó tervekkel terhelve. Képletesen szólva: az egyik oldalon már po- nyoginak a kész termékek, a másikon még a zsaluzó deszka, a beton, a habarcs, a vakolókanál az úr, sőt nem egy helyen még csak a talaj egyengetésénél tartanak. Mégis meg kellett látogatnom mindahányat, mert tudtam, igaz képet csak így adhatok munkájukról. A Kőbányai Porcelángyár 3. sz. telepe — ez volt az első. Wagner Ottóné (kedves, mosolygós fiatalasszony) telepvezető, és Szőke Dezső termelésirányító várt. Ezt az 1960 szeptemberében még mindössze 20 embert foglalkoztató betongyártó üzemeoskét a kőbányai gyár átvette és máig 500 fővel dolgozó nagyüzemmé fejlesztette. Itt ért az első meglepetés. Ebben a gyárban „nőuralom” van. Az 500 dolgozó közül mindössze 50 férfi akad, a többi nő. Keramikus kondenzátorokat, híradástechnikai, rádió- és televízió-, valamint kompúter- alkatrészeket gyártanak — az idén például negyvenmillió darabot. Ezek olyan aprócskák, hogy csak csipesszel lehet őket megfogni, különben elvesznek a kézben. Csodálattal nézem a sok kislány és asszony munkáját. Itt egy minimozdulat, ott egy, s az alkatrészecske már hullik is a dobozba, a doboz meg ha megtelik, csúszik a következő művelethez. E miniatűr alkatrészek darabja 1 forintba kerül, 90 százalékuk exportra megy, különböző nyugati valutákat kapunk értük, tehát könnyű kiszámítani md a gyár évi bevétele — kilenevanmil- lió forint mindenesetre. (Az újságíró megjegyzése: vajon tönikremenme-e a vállalat, ha munkaköpenyt adna dolgozódnak? ...) A második félévtől kezdve az eddigi három műszak helyett két műszakban dolgoznak, ami különösen az asz. szonyok számára nagy köny- nyebbség. A munka — mint említettem — nem éppen nehéz, de ahogy Láttam, bizony egyhangú szerelés, és apró darabkák idegen anyagokkal való bevonása, mert ezeknek az alkatrészeknek egy része — persze összeszerelve — a trópusokra kerül, és ott jól kell vizsgá.zniok a magyar ipar reputációja érdekében. Mint a főnökasszony mondja, az anyagellátás jó, folyamatos és ha vannak is zökkenők, ritkán fordulnak elő. — Jövőnk útja? — kérdi a fiatal termelésvezető. — A további automatizálás. Itt egy másodperc, ott egy másodperc megtakarítás órákat tehet ki és nekünk minden másodpercre, minden órára égető szükségünk van. Nem időzhetünk tovább, bármiennyire vonzó is a 450 dolgozó lány és asszony látványa, tovább kell mennünk. Utunk következő állomása: Vágóhíd. Az egész megyét ellátja Balassagyarmaton minden mai nagyüzem, ez is néhány emberrel, pontosabban 15 emberrel kezdte a munkát. Akés megtanulni. Ma évente . 6000 szarvasmarhát és 50 000 sertést vágnak, amiből tavaly például 14 647 mázsa húskészítmény, kolbász, hurka, szalonna, disznósajt stb. készült. (Eleinte 350 q.) A mai meny. nyiséget fokozatos fej löd éssel érték el és tavaly jutottak oda, hogy húskészítményeikkel el tudják látni egész Nóg- rád megyét. Rein Lajos igazgató távol- létében Kovács Ernő gyári főmérnökkel, Grapka Emilné főkönyvelővel, Balga István főművezetővel és a vállalat legrégibb dolgozójával, Stolcz Istvánnal beszélgettünk. Stolcz mondotta el, hogy 1950. november elseje előtt az előd még együtt volt a halgazdasággal, szeszfőzdével és a szik vízüzemmel, ezek csak később szakadoztak le, amikor a vágóhíd először városi, aztán megyei, 1§63 január elsejétől pedig minisztériumi felügyelet alá került; Ügy láttam jókor, és illetékeseknek adom elő „magán- bánatomat”, de sokak kifogását is: a disznósajtban túl sok a zsír, az angolszalonnán pedig sajnálatosan, vékony a húsréteg. Balga István főművezető m, agy arázta: — Nem több a sajtban a zsír az előírtnál, csak néha előfordul, hogy a szokottnál nagyobb mennyiséget készítünk, és akkor kevésbé apróra darabolják a zsírt. Ami az angolszalonnát illeti: abból a fajta sertésből, amit mi kapunk vágásra, alig lehet vastagabb húsréteget rajta hagyni. Az angolszalonna készítéséhez ugyanis a hazánkban egyelőre csak kisebb meny- nyiségben tenyésztett külföldi fajta sertés a megfelelő. Aztán a főikönyvelőnő és a főmérnök folytatja a tájékoztatást. Elmondják, hogy a jobb, gyorsabb munkához, tőképpen a korszerű szállításhoz több csukott autóra van szükségük, mint amennyi rendelkezésre áll. A negyedik ötéves tervben tizenötmillió forintos beruházást hajtanak végre. Bővítik a vágócsamo- kot, hűtőket, pácotokat, sózó- kát építenek és korszerűsítik az üzem csatornázását. Ulánbátor mellett — Mongóliába utazom Júliusban. A fővárostól, Ulánbátortól 30 km-nyire szérum- gyárat épít Magyarország, itt fogok dolgozni mint víaveze- tékszerelő. Hallatlan érdeklődéssel várom az utazást, tanulni akarok, világot látni. Igaz is, mikor, ha nem most, hiszen 23 éves vagyok, nőtlen. A kész kolbász mázsaszám kerül a füstölőbe kora volt az egész, mint valaha egy nagyobb maszek hentesüzlet, 1949-ben éves termelési értékük tizenötmillió forintot tett ki. Ma 190— 200 000 000 forint értékű árut állít elő a 250 főnyi „hadseregük”, akiknek munkáját 35 ipari tanuló igyekszik ellesni — A nevem: Frenyó Endr Igen, itt lakom Balassagyai maton, innét megyek, s id szeretnék visszajönni. Kussinszky Endre (Fotó: Céhmester Erzsébet) (Folytatjuk) NÓGRÁD - 1970. július 7., kedd
