Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

A referssj hét és fél éve 3ó úton haladunk A reform kibontakozásának erősödő, pozitív hatása a gazdasági életre, és az agitáeiös és propagandatevékeny­ség eredményeképpen az elmúlt két és fél évben a széles közvélemény főbb vonalakban elfogadta, megértette a re­form szükségességét, jelentőségét. Bőséggel gyarapodott a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer teljes összefüggései­ben eligazodók száma, erősödött — elsősorban a párttag­ság — a politikai és gazdasági aktívák közgazdasági szem­lélete — állapítja meg a megyei párí-vb állásfoglalása Jó hatást váltott ki a megyében kialakult foglalkoztatási gondok megoldásának programja, illetve megkezdődött an­nak végrehajtása, és gyakoris tiiag megoldódott a nők fog­lalkoztatása. Az új üzemek megyei letelepítéséért, a régiek rekonstrukciójáért sokat tettek a párt- és állami vezetők, hogy ellensúlyozzák a bányászkodás visszafejlesztéséből adódó munkaerő-foglalkoztatás gondjait. Az intézkedések ellenére a bányászat visszafejlesztése ideiglenes zökkenő­ket, megrázkódtatásokat válthat ki az érdekelt bányászok hangulatában. A jó szó, a realitás feltárása azonban sokat segíthet, hogy az átállás zökkenőmentesebb legyen. I A gazdaságirányítási reform bevezetése előtt a közgazdasági szemlélet na­gyon csekély szerepet ját­szott a dolgozók között. Agi- tációnk ig más irányiban orientálta a közvéleményt. A tömegpoliitiikai munka ha­tására ma már elmandihait,- jiulk, hogy tudatosodik a dol­gozók körében az a felisme­rés — főleg nagyüzemeink- ben —, hogy az ár, bér, nye­reség, a piac és egyéb köz­gazdasági tényezők alakulása nagymértékben rajtuk is mú­lik, és szükség van a kedive- zo iranyoa történő oeioiya- solásiukra, a gazdasági fejlő­dés meggyorsítására, a szoci­alizmus teljes és máeilőbibi fel­építése érdiekében. E tudati változások mellettit a munkások egy része azon­ban még nem népgazdasági, társadalmi, sokszor még nem is vállalati szinten gondolko­dik, hanem előtérbe helyezi saját egyéni érdekeit. A gaz­dasági tényezők előtérbe ke­rülése közvetlenül kapcsoló­dik az anyagi érdekeltség nö­vekedéséhez is. Megítélésűink szerint azonban, több gazda­sági egységünknél nem sike­rült a differenciálódásnak olyan módiját kialakítani, amely a közvélemény, a dol­gozók egyetértésével találko­zott volna. A legtöbb kifo­gás azzal kapcsolatban hang­áik el, hogy a bérek diffe­renciálása mögött nem húzód­nak meg arányos, egyéni tel­jesítmények. A munkások többsége a munka szerinti el­osztás általános elvét elfogad­ja, de csak nehezen fogadja el és váltatja annak gyákorlaiti megvalósítását. Sokszor nem­csak azt kifogásolják, hogy a vezetők többet kapnak, ha­nem azt sem fogadják el egy­értelműen, hogy a munkások között a bérek differenciál­tak legyeinek. Ez a még erős „fogyasztóscentrdkus” szem­léletnek is következménye. Tovább kell tehát .magyaráz­nunk, hogy aki többet és job­ban termel, nagyobb felelős­séget vállal, annak bére is növekszik. A bérek lépcsőze­tessége a kővetkezőkben to­vább növekedhet a termelés­ben elfoglalt szereptől füg­gően. Erősítenünk kell tehát azt a szemléletet, hogy a gaz­daságos termelés egyéni ér­dek, és a dolgozókat anyagi­akban is közvetlenül érinti. A munkabér csak a munka eredményességének függvénye lehet. Ezt a gyakorlatot foly­tatják a környező szocialista országok, néha még árnyala- tosaibban is. O A közvélemény a re­“• form természetes hatá­saként fogadja el az üzemi demokrácia fejlődését. Nem vitás: növekedett a szakszer­vezet tekintélye, a kollektív szerződések elkészítésében vállalt szerepe. Az üzemi de­mokráciának hagyományos formái mellett kialakultak új formák is. Növekedett a ter­melési tanácskozások, vezetői megbeszélések száma. Az ed­diginél nagyobb lett a munka nyilvános értékelése, a mun­kaértekezletek, a szocialista és rendes briigá dórt ekezl etek, vállalati kérdésekről szerve­zett ankétok, műszaki tanács-: kozások, a termeléssel össze­függő röpgyűlések, ötlebmapok jelentősége és szerepe. Az újí­tásokban és más pályázatokon való személyes részvétel, a szakszervezeti rendezvények, a társadalmi szervek fórumai, a párt önálló rendezvényei szintén nagyobb jelentőségre tettek szert. E fejlődés, ellenére a re­form bevezetése és a hozzá kapcsolódó, különféle szintű intézkedések hatására kiala­kult helyzet azonban nem mindenütt növelte a várt mértékben a dolgozóik politi­kai aktivitását, a vállalati életbe való alaposabb bekap­csolódását. Amíg több helyütt a vezetés színvonalának emel­kedését figyelhettük meg, a vezetés és a dolgozók kollek­tívájának kapcsolata nem ja­vult ugyanilyen mértékben. A nagyüzemekben, kisehb kollektívákban szerzett ta­pasztalaitok szinte kivétel nél­kül azt igazolják, hogy a dol­gozóik hiányolják a vezetők látogiaitásaált, a személyes kap­csodat kialakítását. A kezde­ti lépések — amelyek a szo­cialista brigádok paihromálásá- ban létrejöttek — csak elő­futárai, de mindenféleképpen igazolód annak, hogy a dolgo­zók kollektívái és a vezetők is hasznot húzhatnak a r end­szeres kapcsolatból-, a kölcsö­nös tájékoztatásból. Az üze­mekben így jobban kialakul­hat az az igény, hogy a je­lenségek közgazdasági össze­függéseit mind többen megis­merjék és megértsék. Ennek eredményéképpen fokozódik a tulajdonosi szemléiét, amely­nek minden dolgozóban való kialakulása szinte szükségsze­rű követelmény. Az üzem gaz­dája nem a vállalat igazgató­ja — aki ugyan egyszemédy- ben jogi vonatkozásaiban ezt megtestesíti, — de a társadal­mi érdek azt követeli, hogy va­lamennyi folyamatában a tu­lajdonos igényével lépjen fel önmagával és vezetőivel szemben is. Nem szabad elvá­lasztanunk a közgazdasági té­nyezőket a politikai vonások­tól, egymagukbam, nem pedig összefüggésükben, ködosönha- tásiufcban magyaráznunk. Q Az eümúllit két és fél*­L*' éves tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy általában, sike­rült biztosítani a pártszerve­zetek egységes, szervezett fel­lépését a reform medlett. A kommunisták többsége a re­form elfogadtatása, megérte­tése érdekében számottevő felvilágosító munkát végzett. Megnőtt a pártszervezetek, bi­zottságok, tömegpolitdfcaá munkájában a gazdasági kér­dések aránya. Azonban a dol­gozók politikai álláspontjának folyamatos alakítása továbbra is igényli a gazdasági problé­mák tisztázását, megválaszo­lását, a belső dolgokról va­ló rendszeres tájékoztatást. Sokat .kell azért tenni, hogy a közgondolkodásiban, a poli­tikai és gazdasági célkitűzé­sek helyes értelmezést kap­janak. Foglalkozni kell a va­lódi érdekek felismerésével, azok realitásával. Ilyen irá­nyú tevékenységünkben a tö­megpali tiika valamennyi esz­közét konkrétabbá kell ten­ni és a kialakult gazdasági önállóság kereteire kell épí­teni. A részesedési szemlé­letet a vállalati gazdálkodás jövedelmezőségére irányuló törekvéssel keld kiegészíteni. Meg kell magyarázni, hogy a különböző önálló termelőegy­ségekben dolgozó kollektívák, az általuk előállított, társa­dalmilag elismert termékek jövedelmezősége szerint kü­lönböző mértékben részesül­nek a személyi jövedelmek­ben is. Ennek megfelelően- életszínvonaluk is eltérően alakulhat. Érvényt kell sze­rezni valamennyi üzemünk­ben annak a szemléletnek, hogy az egyén képességeinek miinél teljesebb kifejtésében, kiemelkedő munkaeredimé- nyek elérésében, tartósan ak­kor válik érdekeltté, ha a ki­emelkedő teljes, ítményekhez és munfcaerediményekhez az átlagtól kiemelkedő anya­gi elismerésit is kap. Ezzel függ össze, hogy türelmesen és érvekkel kell magyaráz­nunk az egyszerű és bonyo­lult munka közötti különb­séget és az ehhez kapcsolódó felelősség erkölcsi és anyagi súlyait. A dolgozók munkájá­nak intenzitása, mumkakedve akkor nő, ha rendszeres és folyamatos tájékoztatást kap az előtte álló feladatokról, a gazdasági fejlesztés, vagy tenmeiLésá cél perspektíiváirál. Ha a műszakiak, a termelő- brigádok, az adminisztratívak, az egyének feladata és fele­lőssége körülhatárolt. Ha is>- merik tevékenységük javítá­sának feltételeit, hatását a vállalatra, a gazdálkodás színvonalának növekedésére és ha ehhez az üzemi bérfej­lesztés rugalmasan kapcsoló­dik — az elért eredmények alapján. A Pártszervezeteinknek olyan politikai légkört kell kialakítani, hogy a gaz­dasági vezetők minden szinten komolyam vegyék a dolgozók észrevételeit, javaslatait. Tö­rekedjenek azok elbírálásával álláspontjukat a dolgozókkal ismertetni, hasznosítható ja­vaslatukat pedig a vállalat oéilkiitűizéseiJbe, tervedbe beépí­teni. Ez szervesen összefügg a szocialista versenymnzgia- lommal is, mely feltételezi a dolgozók folyamatos, céltuda­tos, állandó tájékoztatás,át. Az üzemi közérzet javítása a tár­sadalmi közérzetet is erősí­ti, s ez sokszor a napi gya­korlat, az apró munkák gon­dos elvégzésiétől, a dolgozók­kal való kapcsolattól függ. Olyan köeszeHemet kell kd- aWdtamunk, amelyben a munkafegyelmet sértőket ma­ga a kollektíva vonja felelős­ségire. Kálovits Géza Patvarc kis község Balassa­gyarmat szomszédságában. Éveken keresztül, s még ma is sokan járnak el innen dol­gozni a könyező ipari üzemek­be, de a lakosság többsége a mezőgazdaságból él. Főleg a lányok és asszonyok elhelye­zése okoz gondot, hiszen a szövetkezet valamennyi ükét nem tudja foglalkoztatni, té­len pedig különösen kevés olyan elfoglaltságot találhat a parasztasszony a faluban, ami egy Ms pénzt hozhatna a ház­hoz. A községben több, kellően ki nem használható épület van. Felvetődött a gondolat, hogy jó lenne üzemet telepí­teni valamelyikbe, és munka- alkalmat teremteni az eljáró férfiaknak, a lányoknak és asszonyoknak. Két év óta — a felsőbb szer­vek és a község egyetértésével és támogatásával — fáradha­tatlanul harcol ezért az üze­mért a fiatal, energikus ta­nácselnök, Csábi István. 1968 végén úgy látszott, hogy a törekvéseket siker koronázza. Egyezséget kötöttek a buda­pesti Elektrotechnikai Ktsz- szel, hogy üzemet létesít a helybeli kihasználatlan kul- túrházban. Két éve tart Ekkor kezdődött a község lassan-lassan két éve tartó kál­váriája. A megállapodás szerint 1969 októberében kellett volna meg­kezdeni a termelést az új üzemben. Júliusban meg is kezdődött az építkezés, de ok­tóberig a felújítási és átalakí­tási munkáknak csak a töre­dékét tudták elvégezni. Ettől kezdve egymást követték a ha­táridők. Előbb decemberre Utolsót lobban Ma kialszik az utolsó láng a generátorokban, jelezve egy hosszú történeti időszak vé­gét a salgótarjáni öblösüveg­gyárban. A fatüzelés beveze­tésétől a földgázra való végle­ges áttérésig több mint hetven év telt el. Ez időszak alatt egyről kilencre nőtt a generá­torok száma, majd a földgáz bevezetésével kettőre csök­kent, s ez utóbbiaktól vesznek búcsút az itt dolgozók és a gyár vezetői. A 70 év alatt — a második világháború egyes időszakait kivéve — éjjel-nappal üzemel­tek a generátorok. Azok akik ide kötelezték el magukat tud­ták, hogy mindig készen kell állniuk. Akkor is ha esik, ha fúj, ha kánikula van vagy hull a hó. A generátoroknak mindig működni kell, mert itt dől el, hogy lesz-e üveg, s milyen minőségű. Olyan mun­kások adtak itt egymásnak ta­lálkozót, akiknek erős volt a szervezetük, akiket nem tu­dott elűzni sem a por, sem a piszok, sem a gáz. Fehér László csoportvezető, aki 1953 óta bírja társainak és a vezetőségnek bizalmát, így emlékezik a régmúltra és a közelmúltra: AM nem szokta meg az itteni levegőt, az 1— 2 percnél nem bírta tovább. Talán van ebben egy kis köl­tői túlzás, de igen sok igaz­ság is. Amikor arról faggatom, hogy nem sajnálja-e a generá­torokat itthagyni, könnyű szívvel válaszolja: nem, mert jobb körülmények közé kerü­lünk. Nem kell bokáig járni a kátrányban, a porban, pi­szokban. Csurgó Gábor, aki rövidesen a földgázüzembe kerül ellen­őrnek, s 1953 óta tapodja a gyár kövezetét, az előbbi gon­dolatot így folytatja: Tudja, az ember a megszokott helyét nehezen hagyja ott az újért. Most azonban nem sajnálom a régit. Tisztább helyre, jobb munkakörülmények közé ke­rülök. Az igazsághoz tartozik, hogy vezetőink sokat tettek munkánk megkönnyítéséért, s a salakszállítás gépesítésével hallatlanul megkímélték erőn­ket. — Ezután a nehezebb időkről beszél, a 60-as évek elejéről, amikor naponta 40 vagon szenet tüntettek el a fűtők a generátorokban. Nem volt könnyű, mert sokszor a szén minősége is gyengébb volt a Mvántnál. Az egyik ge­nerátortól szaladtak a másiMg, mintha kergették volna őket, hogy eleget tudjanak tenni kö­telezettségüknek. A jó kedélyű, barátságos Csizmadia Sándor bácsival az egyik generátor megtöltése után váltunk néhány szót. — 1941. május 11-én, este 10 órakor kezdtem a műsza­kot, mint lapátos, 36 filléres órabérrel. — 1970. július 20-án este 10 órakor hagyja abha a mun­kát, amikor az utolsó két ge­nerátorban is Malszik a láng — mondja Kádár János fő­energetikus. A szerencsés vélelten foly­tán az utolsó generátorok le­állítása egybe esik Godó Ar­nold nyugdíjba menetelével, 32 évet töltött ezen a munka­helyen. László László is gye­rekfejjel került az üzembe, s azóta sem Mvánkozott más­hova. Kovács József, Deák Bertalan, Imre Jenő nyug­díjba menetelük előtt egy évvel kerülnek más beosztásba. És mi lesz a többiekkel? — MimdenMnek biztosítunk munkát. — szól határozottan Varga Gyula igazgató — Ed­dig 12 dolgozóval beszéltük meg új beosztásukat. Kerese­tük az új helyen is majdnem eléri a korábbit, de lesz olyan dolgozó, aM többet visz haza. — AMkkel eddig beszéltünk, egyik sem mondta, hogy itt Sok tennivaló akad most a szécsényfelfalusi termelőszö­vetkezetben. Ahogy Kollár László, a közös gazdaság el­nöke mondotta, az őszi árpa aratását befejezték. A ter­méshozam 15 mázsa. Most már a búza aratása folyik a szövetkezetben, s ezzel egy időben végzik a tarlószántást, valamint a pillangósok beta­karítását. Az elnök úgy szá­molt, hogy a hét elején el­a láng akarja hagyni a gyárat — egé­szíti M az előbbit a cso­portvezető. E gondolathoz kí­vánkozik még Csizmadia Já­nos bácsinak egyik életrevaló mondása: — Ha eddig Mbír­tam, ezután csak jobb lehet, minek vegyek vándorbotot a kezembe? Most jobbat kínál­nak, minek kapaszkodjak a régi rosszhoz? Elég port, pisz­kot lenyeltünk ebben a gáz­fészekben az itt töltött majd­nem harminc esztendő alatt. A csoportvezető veszi vissza a szót, aki nagy melegséggel a hangjában a következőket mondja: — Nagyon rendes emberek voltak, akikkel eddig együtt dolgoztam. Főleg az időseb­bek segítettek sokat. Rájuk mindig számíthattam. Igazo­latlanul egyikőjük sem hi­ányzott. Jé Ma estig még eltüzelik az utolsó két vagon szenet, az­tán kioltják a tüzet. Hétfőtől kezdve mindenütt a földgáz melege olvasztja a sok szép, modern üvegnek való anyagot. Üj történelmi •fejlődés kez­dődik a megfiatalított, jó kedvvel és friss lendülettel dolgozó munkások és vezetők életében. A generátorok he­lyére pedig egy új, 800 sze­mélyes fürdő és öltöző épül. Mindez újabb bizonyság arra, hogy itt is minden az em­berért, az ember érdekében történik. kezdik a lucerna harmadik ka­szálását. A .szénatermés lucer­nából, vörösheréből is gazda­gabb a tervezettnél. ötven holdon magot fognak, s a Nö­vényvédő Állomás vizsgálatai kedvező hozamokat sejtetnek. Befejezték a gazdaságban a málna és a feketeribizli sze­dését is. Mindkét gyümölcs jól fizetett, s így a tervezett­nél 60 000 forinttal többet ho­zott a Ms szövetkezetnek. Venesz Károly Nyári mérleg Szécsényfelfaluban Lesz-e üzem Patvarcon? halasztották az átadást, aztán január, április, június és vé­gül július következett. Mivel a határidők „elcsúsztak”, min­den maradt a régiben. Közben egy sereg embert már előjegyzésbe vettek, hogy ők lesznek az elsők, akiket felvesznek dolgozni. Közülük többen felmondtak a munka­helyükön, mások — aMk ko­rábban nem dolgoztak —, csak azért nem helyezkedtek el, mert bíztak a hosszú ideig be nem váltott ígéretekben. A falu dolgos népe hetven­ezer forint értékű társadalmi munkával segítette az építke­zést. Maga a tanács is több százezer forintot költött az épületre. Az utóbbi hónapok­ban lelohadt a lelkesedés, az emberek elkedvetlenedtek és bizonytalanság lett úrrá azo­kon, akik az üzem letelepülé­sét szorgalmazták. Sokan már abban se nagyon hittek, hogy valaha is lesz egyszer üzem a községben. A szép tervek már senMt sem kápráztattak el. A mu­tatós számok többsége papí­ron maradt. Három és fél mil­lió forintot kalkulátak a beru­házásra, ezen belül nyolcszáz­ezret az építési munkákra, há­romszázezret a berendezésre, kétmillió-négyszázezer forin­tot a gépekre és műszerekre. A tervek szerint 80—100 dol­gozóval ebben az évben már 20—25 millió forint termelési értéket kellett volna előállíta­ni. A jövő még rózsásabbnak tetszett: 1971-ben 140—160 1972-bem már 180—200 dolgo­zót kívánt foglalkoztatni a szövetkezet, és úgy vélték, hogy a termelési értéket ezzel egyidejűleg 50 millió forintra tornázzák fel. Semmi se biztos... Ezzel szemben az üzemsze­rű termelés megkezdésének feltételeit a mai napig sem teremtették meg. Jó lenne, ha bemennénk a járási tanács ipari osztályára, ahol Eszmé­nyi Józseftől talán többet megtudhatunk... A járási tanácson a kilátás­talannak látszó történet vá­ratlanul éles fordulatot vett. — Az elektrotechnikai ktsz elnöke és a Hungária Mű­anyagfeldolgozó Ktsz elnöke — mutatta be az egyik — tárgyalóteremmé előléptetett — irodában a jelenlevőket Eszményi József. — A pat- varci üzem ügyében jöttek... Bacsó Ferencnek, az elekt­rotechnikai ktsz elnökének nyomban neMszegeztem a kérdést, mi az oka, hogy mindeddig nem váltották be a megállapodásban vállalt kö­telezettségeiket? — Néhány éve még a leg­több nyereséget fizető szövet­kezetek közé tartoztunk — mondta. — Aztán egyik évről a másikra veszteségessé vál­tunk. A bank hitelképtelensé­get állapított meg és a sza­nálást is csak nehezen tud­tuk elkerülni. A régi elnököt a közgyűlés leváltotta, s szá­momra, aM átvettem a poszt­ját, nem maradt más, mint menteni, ami menthető. Felvette a kapcsolatot a Hungária Műanyagfeldolgozó Ktsz-szel, ahol hajlandónak mutatkoztak a csődbe jutott patyarci ügylet átvételére, amire már kétmillió-hétszáz­ezer forintot költöttek. A két elnök, a kölcsönösen aláírt megállapodással, és a hitelké­pességet igazoló iratokkal uta­zott Balassagyarmatra. Bersé- nyi Zoltán, a Hungária Ktsz elnöke egyúttal azt is Mjelen­tette, hogy az épületet — a fennálló rendelkezéseknek megfelelően — megvásárol­ják. Végre révben? — Az a tervünk, hogy 40— 50 bedolgozóval rövidesen megkezdjük Patvarcon a mű­anyag bevásárlóhálók gyártá­sát. Legkésőbb 1971. január 1- től az új üzemben is megkez­dődhet a termelés, ahol üveg­vázas poliészter-bukósisak, műanyag hullámlemez, eresz- csatorna termékeket fogunk előállítani. Ha megkötjük a szerződést, a következő hóna­pokban befejezzük az építke­zést. Megoldjuk az új üzem vízellátását és légkondicionáló berendezést építünk be. A patvaroi üzem sorsa úgy tűnik végre révbe jutott. Any- nyit azonban tanulságként nem árt levonni, hogy — bár­mennyire fontos az ipartele­pítés —, a jövőben alaposab­ban meg kell nézni, kivel kez­dünk egyezkedni... Kiss Sándor ___________/ NÓGRÁ D — 1970. július 26., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents