Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
Régi tányérok A régi tányérok, tálaik!, köcsögök, bajdiam volt falusi használati tárgyiak. manapság gazda,t cserélnek. Ez számukra lakáscserével is jár. Hány ebédhez, vacsorához szolgáltaik eszközül, hány születésit és hatelit láttak. Mennyi nevetést és könnyet! Ennek vége. A tányérok lakást cserélnek. A faluból beköltöznek a városba, új gőz- és gázfűtéses otthonokba. Nem tudom, hogy érzik magúikat új helyükön,, új funkciójiukihaini, új mi- iniőségiülkben.? Eddig észrevétlenül • szolgálták az emberit, ahogy egy tányérhoz, tálhoz, köcsöghöz illik. Mára különös egzotikummá váltak, arra haijl^imos emberek környezetének dászitőivé. Nemcsak a kültfoflidii turisták vásárolják őket, hanem magyarok is. Előbbiek azért viszik haza, hogy általuk is emlékezzenek a magyarokra, Utóbbiak divatból. A külföldiek egy része, persze észre- vehetné nálunk a tányéron kívül a szellemiét is, amely Báliint György szavaival élve: „Magyarul európai, mint ahogy a másik franciául európai, a harmadik meg oroszul. Magyarul európai, éppúgy, mint a magyar szegény- paraszt, mely sohasem »népies«, legfeljebb akkor, ha... külföldi turistát kell szórakoztatni. ..” Szellemi exportunk jelzi, észreveszik, megbecsülik — ha nem is a turisták — ezt a szellemet a viliágon. A hazai gyűjtők mad divatos szenvedélye ellen tulajdonképpen nincs kifogásom, legfeljebb néhány megjegyzésem. Maigaim is örömmel fedezem fel a falusi iskolák nevelői szobáiban, a néprajzi gyűjteményeket, régi tányérokat, tálakat, köcsögöket, ruhákat, használati tárgyakat. Kedivtelve nézegetem őket, a nagy vonalakban előnyére változó faluban ezek őrzik — többi között — a hajdanvolt települések emlékét. Sajnos, más is őrzi miég a múltait, annak nem kívánt ^hagyományait” is, leginkább a tudatban, de erről most ne beszéljünk. A néprajzi múzeumok létrejötte mindig öröm számomra. Hovatovább azonban már nem tudok lakásba belépni anélkül, hogy ezek a régi itárgyak szemembe ne ölt- lenének, kifényezve, faira akasztva, szekrényre téve. Az a bajom, hogy ezek a kis gyűjtemények ^ nem mindig győznek meg arról, hogy abban a lakásban funkciójuk van. S itt nem a lákberende- Bést tartom szem előtt, hanem — ha úgy tetszik — a szellemi berendieákeidést. Elnézést a hasonlatért, a minap én is feltettem a konyhaszekrényre néhány üres skót whiskys üveget, azóta sem érzem magiamat inkább skótnak, mint eddig. Mert igaz lehet, hogy a sikoltok általában whiskyt isznak, még többet exportálnak, de úgy tudom, nem etz a legjellemzőbb — hogy úgy mondjam — nemzeti tulajdonságuk. Azt hiszem, a réigl magyar falura sem a régi tányérai voltak a legjellemzőbbek, sokkal inkább termelőerői, tulajdonviszonyai, és így tovább. Hiszen a régi falu is legfeljebb tá- nyéraiban volt egységes, termelési viszonyaiban ugyancsak távol állt ettől. A régi tányérok gyűjtésének divatja, Komaasszonytál napfényben persze nem elsősorban az úgynevezett történelmi szemlélet kialakítására szolgál, nem is szolgálhat. A régi tányér díszíti a lakást, mást nem is tehet. Népi tárgyból népies díszítőelemmé vált. Jó ha ismét emlékezünk rá, irodalomban, képzőművészetben, vagy egyszerűen otthonunkban pusztán ezektől még nem leszünk „népibbek”. Ismétlem, nem a divat ellen szólok, az majd elmúlik magától, inkább egy létező szemléletről akartam beszélni, a divat ürügyén. Én is láttam minap egy festett komaaszonytálat valamelyik nógrádi falucskában egy aranyos öreg pamasztasiz- szony kezében. Ott állt a nádfedfeles házikó udvarán, mélynek helyére jövőre új családi otthont építenek — s szeretettel simogatta a tálat, amelytől nem válik meg, anyja, nagyanyja még azon hordta a gyűrött és kelt tésztából készült süteményt a gyenmekágyas asszonyoknak, rokonoknak. Számára ez a tál emlék. Mindnyájunknak szükségünk van emlékekre, mindnyájan tartozunk — ahogy Bálint György írta — „egy fizikai és szellemi tájhoz, amely elidegeníthetetlenül a miénk”. Nem feltétlenül csak régi tányérok képében őrizhetjük'! Igyák ismerősöm Ausztráliából egy bumerángot hozott magával, emlékül. Azt mondta neki, akitől vásárolta, hogy jó helyen kell megfogni, akkor visszarepül. Sokszor elhajította, nem szállt vissza Nem találta meg a „fogást”. Tóth Elemér ft tanuk mondtak Ä férfi, aki 45 éves volt és nevezzük P. Imrének, először járt Nógrádban. összeveszett a feleségével, ezért jött el otthonról, s már meg is bánta az eljövetelt. Utazott volna vissza szülőfalujába, deSzügy- ben megrekedt, lekéste a vonatot. Hideg, márciusi nap volt, s jobb híján betért a kocsmába. Hamarosan ivócimbora is aikadt, mert P. Imre mellé telepedett Csorba Viktor 21 éves kosodi lakos. Beszélgettek, felváltva rendelték az italt, s kisvártatva Csorba ajánlattal állt elő. Meghívta P. Imrét Terénybe, Káskórpusztá- ra, töltse ott az éjszakát. Kapott az ajánlaton az idegen, nemsokára megjelent a Te- irény felé induló busz, és felszálláshoz készülődtek. Csorba ismerőse, ökrös István 18 éves szügyi lakos ekkor érkezett Balassa gvarmat- ' I, s rögtön kezet rázott rámájával. Csorba Ökröst is ívta és hárman annak Lje-módja szerint meg is érkeztek Terénybe. Az üzletben Ökrös pálinkát vásárolt a közösen „összedobott” pénzből. Most már csak Kiskér- puszba volt hátra. Útközben meg-meghúzták az üveget. Hogy, hogy nem, Csorba és P. Imre között szóváltás támadt. a Vitába Ökrös is beavatkozott, arcul ütötte P. Imrét, aki elesett. Ekkor Csorba ütlegelni és rugdosni kezdte a földön fekvő férfit, majd a közeli gyümölcsösből három terényi ember érkezett a verekedőkhöz. M. János 25 éves: „Láttam, mindhárman ittasak. Aki a földön feküdt, annak az arca véres volt. Odaszóltam neki: Miklós, nem szabad verekedni! Mentünk tovább hazafelé. Nem, nem fordultunk vissza. Nem tudom mit csináltak. Egyebet elmondaná item tudok.” T. hajós 32 éves: „Terénybe mentem a vegyesboltba. A három férfi állt. Lekezeltem velük. Csorbától megkérdeztem, ki ez az idegen? Azt feleltet a bácsikája. Láttam, nagyon ittasak. Otthagytam őket, elmentem a boltba, s amikor a feleségemmel haza- inátdtunk, találkoztam B. Józsefiéi. Ö figyelmeztetett, ne menjek arra, amerre jöttem, ment ott verekedés van. Az idegennek a pofájába rúgtak — így mondta Kerülőt tettünk az asszonnyal, s egy kis akácoson indultunk haza. Az erdőrészből mindent lehetett látni. P. Imre a földön volt. Csorba a mellén fogta a kabátot és pofozta. Nem mertem odamenni. A feleségem is sínt, én meg nem akartam »kikapni« Ökröstől és Csorbától. A tahidtól még egyszer vissza- néztem. Láttam, hogy P. Imrét a kis csermely felé húzzák és a patakba lökik. Ezután hazasiettem.” B. József 67 éves: „Megkérdeztem Csorbától, mit csináltok itt? Azt mondta, kikezdett a feleségemmel — már mint P. Imre. Láttam, megrágta, és P. Imre a földre esett. Nem gondoltam komolynak a dolgot, hogy úgymondjam: az esetnek nem tulajdonítottam különöisebb jelentőséget. Indultam^ tovább.” (Részletek a tanúvallomásokból.) P. Imre az eszméletét vesztette, majd Csorba és Ökrös kutatni kezdett a zsebében. Találtak 20., vagy 30 forintot. A pénzt elvették, elvették a fésűjét is és a nyaksálját. Csorba intett Ökrösnek, és P. Imrét a közeli patakhoz vonszolták. A szerencsétlen embert bedobták a vízbe. Az arca a víz alatt volt, mire Ökrös és társa a mozdulatlan P. Imrét kihúzta a vízből és az eszméletlen embert a patakparton hagyta. A pénzt Szügy- ben elitták. öt órán át feküdt eszméletlenül P. Imre a patak partján. Egyik cipője a vízben maradt. Naigynehezen magához tért, felkelt, s ügy, ahogy, bevánszor.gott Terénybe. Az egyik lakáson zörgétett. Most újra az egyik tanúvallomásból idézünk. M, József 40 éves: „Figyeltem a kutyát Hajtott valamit Kimentem a házból. A férfi a kerítés sarkánál állt. Csupa vér volt, és nyakig sáros. Nem mentem a közelébe, arra gondoltam, esetleg megtámad. Ismeretlen volt. Megkérdeztem, mit akar. Azt felelte, megverték, elvették a pénzét, kért, engedjem be, mert nagyon fázik. Azt mondtam, nem engedhetem be, mert a család megijedne. Menjen busszal — mondtam neki, s útbaigazítottam, hol van a megálló. Igen. az éjszaka mínusz 4—5 fok volt. Reggelre a patak vize befagyott, a talaj is kemény, jeges lett.” — mondta M. József. P. Imre, mivel autóbusz már nem ment Balassagyarmat felé. gyalog vágott neki az útnak. Szügyig 15 kilométert gyalogolt, s hajnali öt órára érkezett a községbe. Azonnal orvost hívtak és kórházba vitték. A gyaloglástól a bal lábán bőrelhalás keletkezett, zúzódásokat, közepes fokú agyrázkódást, koponyaalapi törést szenvedett az eséstől, az ütéseiktől. Ä Balassagyarmati megyei Bíróság megváltoztatta a járás- bíróság ítéletét. Csorba Viktort és ökrös Istvánt rablásban és súlyos testi sértésben mondta ki bűnösnek, s ezért Csorbát ötévi, Ökröst négyévi börtönre ítélte, ugyanakkor a közügyek gyakorlátástól Csorbát négy, ökröst pedig három évre eltiltotta. Szokács László Novemberben Magyarnándor első kétszin- házasra a tervek szerint égetés lakóépületét építik a rom- miUió forintot fordítanak. Az hányi ktsz munkásai. A mo- els5 készen is van, , , , es a szerződés szerint novemdern epület négy szolgálati la- kér végére megtörténik az kást foglal magába. A beru- átadásNagy építkezés az arany homok parton A bulgáriai aranyhomok- arton az idén három új nagy zál'loda épül: a „Burgasz”, a Glarusz” és a „Kristály”. Ez nnyit jelent, hogy az üdülőét váró itteni 19 000 férő- elv további 1900-zal gyarap- zik. A .,Bulgária”-étterem örözőjét már átadták rendel- etésének. A ,.Trakia”-éttereim egyik terme bolgár nemzeti stílusban készült. A három nagy szállón és az éttermieken kívül más építkezés is folyik itt. Kibővítik a Hadzsijszka folyótól délre levő üdülőtelepet. A tervek szerint itt mesterséges úton egy tengeri öblöt létesítenek, amelyben majd kisebb hajók is kiköthetnek. £ NÓGRÁD — 1970. július 26., vasárnap /ía£o Xáwt»-sty*™ ' I , i ii — A ELETRE-J 20. vagyis a Giestapo hírszerző és kémelháritó szolgálata — harcot kezdett az Abwehr el- Hitler alig kapott levegőt len, és ennek a harcnak a a halottaktól, csupán egy le- jegyében saját szakállára kez- sújtó pillantást vetett a ten- dett kémkedni az Egyesült gernagyra. Hogy elakadt a Államokban. Az Abwehmek szava, annak nem utolsósor- bele kellett tehát nyugodnia, ban az volt az oka. amit hogy munkáját tulajdomkép- Canaris, bár a legnagyobb pen kompromittálták. Tény. tisztelettel, de a fejére ol- hogy a náci hírszerzők an- vasott. •. nak idején egészen „amatőr” A führer még arra sem pa- módon dolgoztak az Egyesült zárolt szót. hogy elbocsássa Államokban, és Canarisnak beosztottjait, csak egy kéz- később sem sikerült megtud- legyintéssel adta Canaris és ni, vajon az FBI emberei mi- Lahousen tudomására, hogy lyen mértékben épültek be a távozhatnak. náci kémszerveaetbe. A harE rövid beszélgetés előz- ™ncaS évek Vég?Jelé az°"' ményeit Hitler is ismerte."^. CaaalJ ertésere adta Amikor Canaris 1935-ben az Httlernek, hogy a nemet kem- Abwehr. vagyis a német ka- SZOJga.^ tevékenyeget meg- tonai hírszerző szolgálat élé- aehezltlk- sot mfgbemtjak az te került, a német kémszer- egyem akc'ak' vezet amerikai tevékenysége P k ,szar”ara a helyzet akkor vált tarthatatlanna, armrendszertelen, sőt zűrzavaros volt. A nácipárt tagjai — kor Hitler utasította őket. Hitler hatalomra kerülése £ogy ködjének tárgyalni egy után - két év alatt beszi- ?amr£h szudetonemetvárogtak a kémszolgálatba, és akl. ‘úhtolag az Egyosutt Canarisnak tudomására hoz- Államokon kitűnő kapcsola- ták hogy a német kémhá- tokat _ tartott fenn az ottan, lózat csak a Gestapóval ^«parttal, s vonjak be jt együttműködve dolgozhat, f hírszerző szolgalatba- Utó- Pedig Canaris tudta, hogy 'ag kiderült, hogy ez a Rum. Heydrich biztonsági szolgá- rich kissé hóbortos, vagyis lata — a Sicherheitsdienst, gyengeelméjű, s nyilván ennek tudták be az akciót is, amelyekkel azonban óriási károkat okozott az Abwehr- nek. Rumrich ugyanis a berlini központ tudta és belegyezése nélkül rábeszélte az Abwehr egyik ügynökét, hogy kezdjenek együttes vállalkozásba, amelybe belevonják az USA hadseregének egyik tábornokát. Olyan tervet akartak végrehajtani, mely eleve nem kecsegtetett sok sikerrel: az -USA hadseregének egyik tábornokát akarták meggyőzéssel vagy rá- szedéssel arra kényszeríteni, hogy adja át nekik az USA hadseregének mozgósítási tervét. Kétségtelen, hogy Rumrich meg is szerezte a mozgósítási terv hivatalos másolatát, és ennek birtokában hívta találkozásra a tábornokot egy vendéglőbe, ahelyett, hogy a tervet eljuttatta volna Berlinbe. A tábornok természetesen értesítette a történtekről az FBI-t és a nagyarányú nyomozás azonnal megindult. Rumrichot letartóztatták, és ő rengeteg német kém nevét elárulta. Igen sokat őrizetbe vettek; köztük volt a Liberté nevű hajó egyik alkalmazottja is. akj az Abwehr egyik legfontosabb, legmegbízhatóbb futáraként működödtt New York és Hamburg között- Mindez pedig azért következhetett be, mert Hitler áldását adta ahhoz. hogy Rumrich és társai részt vegyenek a Canaris-fé- le hírszerző szolgálatban. Ez volt tehát az előzmény, amiért Hitler nem tudott válaszolni Canarisnak. De miért rendelte most magához a tengernagyot és helyettesét, s miért üvöltözött velük? Canaris is, Hitler is amerikai újságokból értesült arról — négy hónappal a Pearl Harbor ellen intézett támadás után —. hogy súlyos csapás érte a náci katonai hírszerző szolgálatot az Egye- ült Államokban. A New York-i és a többi amerikai nagyváros lapjai első oldalon, hatalmas címek alatt közölték, hogy az USA-ban szerteágazó náci kémhálózatot lepleztek le- Az FBI' egyetlen éjszaka leforgása alatt ösz- szeszedte az Abwehr amerikai szervezetének tagjait. Lahousen lakonikus rövidséggel jegyezte be a naplójába: „Az Egyesült Államokból érkező jelentések szerint 31 ügynökünket tartóztatták le”. Az United Press és az Associated Press jelentéseiből is megtudhatták a berlini kémszolgálat főnökei a nagy ..lebukást”, továbbá, hogy a kémszervezet felgöngyölítése „egy kétkulacsos németamerikai kém besúgása alapján történt”. (Folytatjuk) 4