Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
fedél nélkül 15559 család Változások előszele ü segítés se Ke lehetősége Közelharc és Befejezéséhez közeledik az árvízkárosultak javára szervezett gyűjtés. Tekintélyes összegek gyűltek össze, s ez önmagában véve szép eredmény. A károkhoz képest azonban csekély a segítség. A pusztító erejű víz 15 559 lakást döntött romba, elárasz. tóttá a kerteket, a termőföldeket. A kár mintegy 3,5 milliárd forint: Gyűjtést indított megyénkben a Vöröskereszt szervezet is. Utcáról utcára, házról házra jártak a vöröskeresztes aktívák a gyűjtőívekkel. Az ívek nagy része már beérkezett, így mód van arra, hogy az eredményről képet adjunk. Salgótarján városban csaknem 125 ezer forint, a salgótarjáni járásban több mint 408 ezer forint gyűlt össze. A bányaüzemek mintegy 41 ezer forintot ajánlottak fel. A szécsényi járás csaknem 147 ezer forinttal, a pásztói járás több mint 150 ezer forinttal, a rétsági járás csaknem .300 ezer forinttal, a balassagyarmati járás pedig közel 477 ezer forinttal járult hozzá az árvízkárosultak megsegítéséhez. Kétszer ad, aki gyorsan ad, tartja a mondás. A gyors segítséget azonban gátolja, hogy több vállalat és termelőszövetkezet nem a megadott számú számlára fizette be a felajánlott összeget, így a pénz csak kerülő utakon jut el a rászorultakhoz. A pénzadományokon kívül eddig 25 gépkocsira való élelmiszert szállított el a Vöröskereszt szervezet a megyéből. Az élelmiszert a megye által patronált Kömörő község kapta, ahol több mint 40 családot sújtott az árvíz. A felajánlott ruhanemű nagy részét egyelőre nem szállítják el, mert raktár híján nem tudják tárolni az árvíz sújtotta területen. A Vöröskereszt szervezet által összegyűjtött adományok értéke megközelíti a 6 millió forintot. A tanácsok, a tsz- szövetségek, és más szervek hozzájárulásával együtt megyénk több mint 20 millió forinttal segíti a helyreállító munkákban az árvízkárosultakat. Bármilyen szép is az eredmény, még mindig csupán Űttörőszaktábor Velencén Az országos technikai seny legjobbjai, Juhász Já- úttörőszaktábort Velencén nos szécsényi. Nagy Géza ka- rendezik meg az idén augusz- rancssági, Sisák Erzsébet pász- tus 4 és 13-a között. Nógrád tói és Hendrik Margit diósmegyét a politechnikai ver- jenői tanulók képviselik. Bicskőzott és mindig mindenbe beleszólt... Becskén jól ismerik az 55 éves Paróczi Bélát. Arról volt nevezetes, hogy szeretett mások ügyeibe beleavatkozni. Hangoskodó, fontoskodó embernek ismerték, amolyan „minden lében kanál” embernek, s jó néhány példa bizonyítja, hogy olyan dolgokba is beleütötte az orrát, ami egyáltalán nem tartozott rá. Ez év június 28-án — lévén szabad szombat — Paróczi a pihenőnap jó részét az italboltban töltötte. Nem sokkal a zárórát megelőzően is itt tartózkodott és kérdést intézett a kocsmában levő Strihó István tanácstaghoz. Paróczit az érdekelte, mi lepz az egyik férfi kerítésével, mert a betonoszlopos kerítést az illető szerinte szabálytalanul építette meg. Tudni kell, hogy Paróczi többször reklamált már kerítésügyben a tanácsházán, holott — itt az egyik példa — semmi köze nem volt a kerítéshez. „Ide figyeljen Béla, törődjön maga a saját dolgával, ne a máséval.” — mondta Strihó István és ezzel mintegy befejeződött az ügy. Kezet ráztak és távoztak a kocsmából. Paróczi ahogy távozott, megkerülte a tsz-irodát, s így szembe találkozott Strihó Istvánnal. Se szó, se beszéd, előrántotta zsebkését és nyolc szúrást mért a szerencsétlen emberre. A szúrások nagy része a mellkason, a szív környékén érte Strihót, akit súlyos, életveszélyes sérüléssel szállítottak kórházba és csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhető, hogy életben maradt. Paróczi, amikor tettét elkövette, a szerencsétlen embert a helyszínen hagyta és elindult a mezőre. Három nap után sikerült csak elfogni, a község lakosainak segítségével. Paróczi Béla ügyében a vizsgálat befejeződött és rövidesen bíróság előtt felel tettéért. — ács — MAI M KOSSUTH RADIO: 8.20: Zenekari muzsika. — 9.20: A légkör titkairól. 9.30: Boross Lajos népi zenekara játszik, Mattié Jolán és Bolla Tibor énekel. — 10.04: Két elbeszélés. — 10.25: Schubert: B-dúr trió. — 10.59: Lottóeredmények. — ll.00: Édes anyanyelvűnk. — 11.05: Olasz operarészletek. — 11.50: Amirov: Azerbajdzsánt capriccio. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. — 13.45: Irányvonat. — 14.00: Mesélő Magyarország. — 14.23: Életutam. — 14.40: A lengyel kultúra hete. — 15.10: Carlo Maria Giulini vezényel. — 15.58: A világgazdaság hírei. — 16.30: Galamb a kalitkában. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Muszorgszkij: Egy kiállítás képei. — 17.58: Mikrofórum. — 18.13: Operett. . . — 18.58: Hallgatóink figyelmébe; — 10.25: Közvetítés a debreceni Csokonai Színházból. A sárkány. — 21.19: Kapcsoljuk a 22- es stúdiót. — Kb.: 22.15: Sporthírek. — 22.20: Meditáció. — 22.30: A lengyel kultúra hete. — 23.36: Jó- zsa Ibolya és Kiss Károly nótákat énekel, — 0.10—0.25: Rafael Márta és Palócz László énekel. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Verbunkosok, népdalok. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdések. 9.00—10.00: Ezeregy délelőtt. — 10.00—12.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.00: Ci S O R Candide. — 12.20: Magánvélemény közügyekben. — 12.30: Lassus-kó- rusművek. — 12.45: Jankovich Ferenc, Kiss Tamás és Takáts Gyula versei. — 13.03: Zenekari muzsika. -T 14.00—18.00: Mindenki kedvére — kettőtől hatig. . . — 18.10: Menekülő könyvek. — i9.00: Hangverseny a stúdióban. — i9.40: Egy birodalom bukása, II. rész. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.25: Üj könyvek. — 20T28: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 20.53: 25 év gazdaságtörténet. — 21.09: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. — 22.30: Szólistaparádé. — 23.15: Az eladott menyasszony. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 16.28: Műsorismertetés. — 16.30: Telesport. — 18.30: Hírek. — 18.35: Zsebtévé... — 19.05: Reklámműsor. — 19.10: Esti mese. 19.25: Magyarországon át. — 19.55': Szünet. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Cirkusz mindenhol. — 20.40: Ká- yécsarnok. — 21.15: A kocka el van vetve. . . Zenélő órák. — 22.05: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 15 00: A Szovjetunió — Egyesült Államok atlétikai viadal közvetítése. — 19.00 és 31.50: Tv-híradó. — 19.30: Riport a komáromi hajógyárból. — 20.10: Hitszámok. — 22.15: Limonádé Joe. (Csehszlovák filmvígjáték.) 4 NÓGRÁD - 1970. július 24.. péntek csepp fl tengerben. A gyűjtések során több helyen kimaradtak egyes utcák, lakótömbök. További lehetőséget nyújtanak a kulturális rendezvények, a szabad szombatok is. Minden gyűjtési forrást a legteljesebb mértékig ki kell aknázni, mert sürget az idő. Sokan nem tájékozottak kellőképpen, hogy adományukat kik és milyen célra kapják. A Vöröskereszt szervezet által gyűjtött összegekből ingósegélyt fizetnek ki a károsult családoknak. A segély nagysága — a károktól függően — 7—25 ezer forint lehet családonként, ezt az ősz. szeget természetesen nem icell visszafizetni. Az ingókárok és az igények felmérésére már eljuttatták az íveket az érdekelt családokhoz, s e kitöltött ívek alapján állapítják meg a segélyeket. Ezek azonban csak a legsürgősebb és a legszükségesebb beszerzéseket fedezhetik, a további segítségnek bőven van helye: a 3,5 milliárdos kár jelentős részét még a hideg idő beállta előtt pótolni kell. Óriás turbogenerátor Kétmillió kilowatt! Ennek az aggregé Inak a kapacitását még az energetikus szakemberek is bámulják. A világ gyakorlatában ilyen óriási számot először emlegetnek energetikai gépekkel kapcsolatban: maximális egységenkénti kapacitásuk mindmáig nem haladja meg a 800 000 kilowattot. S most, a Leningrad! Elektroszila Egyesülésnél kidolgozták egy olyan túr. bógenerátor tervét, amelynek teljesítménye 2,5-szerese az eddig használatosakénak. Az ilyen aggregátok megalkotása merőben új szakasz az energetika fejlesztésében, és széles távlatokat nyit meg a villamos gépek kapacitásának növelése terén. Nem kezdetről, hanem egy korábban elkezdett folyamat tartalmi gazdagításáról volt szó, amikor Antal Gyulával és Szilágyi Dezsővel, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek igazgatójával és nagyüzemi pártbizottságának titkárával a nők helyzetéről, annak javításáról beszélgettünk. A gyár mintegy 4400 dolgozójából 800 a nő, tekintélyes arányuk is indokolja. hogy a velük való törődés „elnagyolásáról” szó sem lehet. *■ — Elnagyolásról eddig sem beszélhetünk, ekkora luxust egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak — mondja a vállalat igazgatója. — A mai napig hetven olyan könnyű munkahelyet hoztunk létre a mi „nehéz” üzemünkben, ahol1 csökkent munkaképességűekés nők foglalkoztatására lehetőség nyílik. Ezzel mintegy 460 dolgozónk — nagyrészt nő — került ideális munkakörülmények közé. A programot természetesen fejlesztési elképzeléseinkhez idomítva hajtottuk végre, így aztán jól járt mindkét fél. Könnyű annak a gyárnak, ahol csak így hetvenesével „dobálódzhatnak” a munkahelyekkel — mondhatná most valaki. Igen ám, csakhogy ez a gyár kezdettől fogva igénybe vette a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására rendelkezésre bocsátott összeget, s amíg többen húzódoztak ettől a lehetőségtől, addig észszerűen élt vele. Tavaly például ilyen célra egymillió forintot kapott, a sajátjából 18 milliót tett hozzá. Innen tehát a hetven munkahely. — A sort további 55 női munkahely kialakításával folytatjuk — fűzi a szót az igazgató. — Ezek mind olyan munkahelyek, amelyeket korábban férfiaknak valónak könyveltek el nálunk. A darukat már „kisajátították” magúknak a nők. Köny- nyű munka ez, nőknek való, kezdetben mégis görbe szemmel nézték őket a magasban: Nő a darun?! Most már megszokott, természetes. * Csakhamar a ,,vezető” nőkre terelődik a szó. — Kérdés, hogy honnan számítjuk a vezetést — mondja a párttitkár. — Az alsó vezetésben ugyanis, a brigádvezetők, a csoportvezetők között szép számmal vannak nők. Ha viszont az osztályvezetőket és az ennél magasabb beosztású vezetőket nézzük, közöttük ösz- szesen nyolc nőt találunk. A felső vezetésben, azaz az „igazi zajlásban” pedig összesen 2—3 nő dolgozik. Üzemvezető- nőnk például egyetlen egy van. ő is kéri most felmentését, igaz, egészségügyi okokból. — Véleményem az — szólt az igazgató —. hogy egy nehézipari, kohászati üzemben nem is egészséges megoldás, ha nő áll az üzem élén. Olyan munkahelyünk, ahol kizárólag nők dolgoznak, csak elvétve akad, a többi helyen pedig az „üzemi klíma” sokkal durvább annál, mint amiben egy nő jól érezhetné magát. Jogosnak érzem viszont magam is, hogy a nagyirodán több vezetőnő lehetne. — S miért nincs mégis? — Mert csaknem minden vezetésre alkalmas nővel valóságos közelharcot kell vívni, hogy vállalja el a felelősségteljes posztot. Nem is egyszer történt meg, hogy magasah képzett, tehetséges, a vezetésre igazán rátermett nőt hetekig kellett győzködni-gyúmi, míg valahogy megbarátkozott a vezető állással. Bizonyos fokú kisebbségi érzést kell leküzdeniük: félnek az idősebb, a férfibeosztottaktól, az önállóságtól, a kötetlen munkaidőtől. * Az érem másik oldala az, hogy a férfiak jó része idegenkedik a női beosztottaktól, a vezető posztokat pedig eleve férfiaknak adják, hogy a szülő nőkkel ne kelljen majd bajlódni. Jó példa az ellenérzésre a főpénztáros esete. — Ha valami nőnek való munka, ez az — mondja az igazgató. — Ragaszkodtam hozzá, hogy a megüresedett főpénztárosi állást nőnék adjuk. Magam sem hittem volna, hogy ennyire „lehetetlent” kérek. „És ha beteg lesz?” A férfi nem lehet beteg? „És ha I jianBewft ELETRE-J 1$. — Elhiheti nekem, hogy egyedül csinálom.. . Amikor felállítom a gépet az asztalra, az okmányt pedig egy megdöntött könyvnek támasztottam, a két ujjammal meg kellett fognom, hogy le ne csúsz- szon. S bár eléggé hihetetlenmetk hangzott Cicero válasza, Moj- zisch — Berlinből kapott utasításra — kénytelen volt elfogadni. Az inas rövidesen elkészítette a kulcs lenyomatát, amely néhány óira múlva Berlin fölé repült. A német fővárosban gyorsan megcsinálták az ankarai nagykövet széfjének kulcsmásolatát, s visszaküldték Ankarába. Cicero el volt ragadtatva, amikor megkapta, s kipróbálta a kulcsokat. Szerinte pontosan úgy működött, mint az eredeti. . — Így sokkal biztonságosabban csinálhatom, különösen, amikor a nagyíkövet úr távol vian. . . — mondta Moj- zischmak. Ezzel az egész kulcshistó- riárwal Schellenbergnek az volt a szándéka, hogy ellenőrizze Cicero igazmondását.. Ugyanis, ha hamis kulcsot készítenek, s Cicero esetleg nem használja fel, hanem továhlhra is gyártja a kópiákat, meg tudják állapítani, hogy becsapja-e őket. Tanácsadói azonban naivnak tartották a hamis kulcs ötletét, mert arra mindenképpen számítani lehetett hogyha valamelyik el_ hárító szerv áll Cicero mögött, a Berlinben készült kulcsot már szórakozásból is kipróbálják. Így aztán megmaradtak a valódi kulcs elkészítésénél, s azt juttatták vissza Ankarába. Schellenberg gyorsan feledte tanácsadóinak kissé arcpirító szavait együg y őségéről, amikor Cicero legközelebbi anyagában egy igen fontos információt talált, mégpedig a franciaországi partra szállás tervezetét, valamint a sir Hugg- hesse nagykövetnek szóló két információt: egy jelentést az 1942 novemberében Kairóban megtartott Roosevelt—Churchill—Csang Kaj-sek közötti konferenciáról, valamint a ceheráni konferenciáról szóló anyagot, amelyeket 1943. november 28. és december 2. között tartottak Roosevelt, Churchill és Sztálin részvételével. Az SD központjában lázas izgalom lett úrrá. Mert a Cicero által megszerzett okmányok, sok egyéb — szerintük rendkívül fontos tény mellett — világossá tették számukra azt a különleges státuszt, amelyet a szövetséges erők Törökország számára biztosítottak, s amiről így előre értesültek. Az egyik okmány azt bizonyította, hogy Törökország semlegessége rövid életűnek ígérkezik, lépésről lépésre közeledik a szövetséges táborba. S a török diplomácia valóban olyan óvatosan és tervszerűen járt eH, ahogyan az ankarai angol nagykövet jelentette a külügyminisztériumnak. Az okmányok szerint a Törökország megnyerésére irányuló intézkedéseknek 1944. május 15-re kellett befejeződnie. A németek úgy értékelték, hogy ezt követően lehet számítani a szövetséges haderőik általános támadására. Az is ismertté vált előttük, hogy a taheráni konferencián megegyezés született, mely szerint Lengyelországot, Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát a szovjet hadsereg szabadítja feL Mindebből világosan kirajzolódtak Németország vereségének napjai, és kétségtelen, hogy ezek az okmányok megdöbbentő hatást váltottak ki a náci vezérkarból. De Hitler és Rihbentrop még most is a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek közötti tartós feszültség jeleit vélte kiolvasni az okmányok sorai között. szülni megy?” Majd helyettesítjük! Kineveztük a női főpénztárost, megvolt a nagy felhördülés, aztán lassan elcsitultak a hangok. Minden csoda három napig tart. A felső vezetésről pedig az a véleményem, hogy ahhoz előbb eiőiskolákat kell kijárni, azaz előbb önálló előadói munkaköröket kell betölteni, hogy szokjanak a vezetéshez. Ezekbe az előiskolákba már mindenütt betörtek a nők. Ha nem tartanánk be a fokozatosságot, eleve kudarcra ítélnénk vállalkozásunkat, ami' még csak jobban felcsiholná az ellenvéleményeket. — Érdemes lenne női diplomásainkkal külön-külön is elbeszélgetni — mondja elgondolkozva Szilágyi Dezső. — Nyolc női diplomásunk van, a vezetéshez kellő szakmai fel- készültségnek nem állnak híján. Rajtuk kívül is találnánk olyan nőket, akikből rátermett, jó vezetők válnának, csakhogy vállalniok kellene a politikai, ideológiai, szakmai iskolákat. *■ A második műszak megkönnyítése a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél is aktuális program. Nagy könnyebbséget jelent a gyári lakások gázosítása, helyben van az orvosi ellátás, a patyolatfelvevőszolgálat, a fűtőolaj- és PB- gázpalack-vételezés. A bevásárlás és egyes szolgáltatások igénybe vételével viszont annál több a gond. baj. Nincs cipész, kicsi a fodrászat, nincs rövidáruüzlet, nincs gyógyszertár, zöldséges is csak nemrégen került a lakótelepre. A nők helyzetéről szóló KB- határozat magvalósítását kiemelt feladatként kezelik a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél. A legfontosabb tennivalókat, igényeket előbb felmérik, majd augusztus végéig intézkedési tervet készít a nagyüzemi pártbizottság. Több évre szóló program lesz ez — benne a nők kéréseivel és a vállalat igényeivel. Az alapos, gondos előkészítés azt jelzi, hogy a terv megvalósítása mindkét fél előnyére szolgál majd. Szendi Márta Hitler ekkor jelentette, hogy sokkal inkább mint korábban, szükség van a totális háború összes erőinek összefogására, s így „könnyen, el tudják pusztítani az ellenséget”. A Cicero-féle jelentések a legmegdöbbentőbb hatást viszont a hóhér Himlerre gyakorolták. Milliók teljhatalmú ura, a véres kezű Gestapo-ve- zér, mintha bizonytalanná vált volna. Schellenberg háború után megjelent naplója szerint ezt követően utasította őt Himler, hogy vegye fel a kapcsolatot Roosevelt Svédországban tartózkodó különleges megbízottjával, AJb- rotan Stevan Hewittal, s próbáljon meg célozgatni arra. hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni Németországnak a szövetségesek, de elsősorban az Egyesült Államok hadserege előtti k apit utalásáról. S az SD vezetője ügynökein keresztül meg is kezdte a tárgyalásokat. Hewitital. Ez az akció teljesen összevágott Churchillnek azzal az elképzelésével, hogy 1943 végiéig kierőszokolja a balkáni angol inváziót, amely messzemenően a délkelet-európai angol érdekeknek kedvezett volna. Schellemberg és Himler számításai szerint ez a tervezett angol invázió felszakította volna Németország délkeleti védelmi vonalát, s így lehetővé vált volna, hogy Németországot amerikai és angol csapatok foglalják el. Himler és Schellen berg egyformán a jövő politikai tőkéjét próbálták maguknak ki- kovácsolni ezzel az akcióval, de aztán a Szovjetunió határozott fellépése, valamint a szovjet hadsereg előretörése megakadályozta a menővert. (Folytatjuk)
