Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
Arcok a jelenből AZ OLVASOK! 14* Válaszol az illetékes: Kijavították a hibát A balassagyarmati kórház öt betegének aláírásával kaptunk a közelmúltban levelet, amelyben így írtak: „Kérjük, szíves közbenjárásukat az illetékesek, nél, ahonnan azt a rossz, nyers kenyeret a balassagyarmati kórház betegei részére szállítják. Mert az ilyen ehetetlen kenyértől az egészséges ember is beteg lesz. Mi a kórházban elsőrendű ételt kapunk, de ha a rossz kenyértől gyomorbajt kapunk, akkor kit szidjunk?” — tették fel a kérdést olvasóink. A betegek panaszát a Nóg- rád megyei Sütőipari Vállalat igazgatójához továbbítottuk, aki az alábbiak szerinti intézkedésről tájékoztatta lapunkat: „Vállalatunk balassagyarmati üzemében körülbelül két hete. a napi 110 mázsa kenyeret előállító kemencén olyan meghibásodás történt, melynek következtében a szokásos 4 olajégő helyett csak 3 égővel tudtuk a kemencét fűteni. Tekintettel arra, hogy a fenti kemencetípus gyártásáról a Kemencegyártó Vállalat körülbelül 3 éve leállt, a meghibásodott alkatrészt beszerezni nem tudtuk, viszont Balassagyarmat és környéke lakosainak kenyérszükséglete biztosítása érdekében, kénytelenek voltunk a kemencét 3 égővel tovább üzemeltetni. Ezért kerülhetett kórházi fogyasztóink asztalára is sület- len kenyér. A hiba kijavításához szükséges alkatrészt egyik budapesti GELKA-szerviz soron kívül legyártotta, s a kemencébe július 11-én be is építettük, így véleményünk szerint a szóban forgó üzemből azóta nyers kenyér nem kerülhet ki”. Végezetül a Sütőipari Vállalat igazgatója levelében megköszönte, hogy felhívtuk figyelmét a történtekre, mert ezzel az esetleges félreértéseket, találgatásokat előz. tűk meg, s lényegesen elősegítettük munkájukat. Tisztelt Szerkesztőség! J°g‘ tanácsadó A felháborodás adta kezünkbe a tollat a felelőtlen intézkedésnek láttán, ami a helyi törpe vízmű építése körül tapasztalható. Erdőkürt községben 1968-ban törpevízmű- táfsulás alakult. 1969-ben meg is kezdődőit a vízmű építése. A leglényegesebb berendezések (a kút, a szivattyúház, s a tároló) elkészültek. Továbbá községünk egy kis részén két utcában már a közkutak is elkészültek. Az elmúlt év őszétől azonban az ügyben semmi előrehaladás nem történt, a munka áll. Igen nagy hiányosságok tapasztalhatók a lakosság évi hozzájárulásának beszedése terén is. Nincs olyan személy, aki a lakosságot kellően tájékoztatná, hogy milyen csekkszámlára és milyen összeget fizessen be. Nagyon szomorú volna, ha egy ilyen egészségügyileg is fontos létesítmény egyes személyek nemtörődömsége miatt félbe maradna, vagy csak évek múltán készülne el. A lakosság nagyobb része minden áldozatra kész annak érdekében, hogy a vízmű minél előbb befejezést nyerjen. A társulat tagjai A panasz nyomán a Pásztói járási Tanács VB elnökének nyilatkozatából: Munkálatokat a Nógrád megyei Beruházási Vállalat bonyolítja, és a bonyolító, amíg a társulattól a megbíz zást nem kapta meg, a kivitelezővel szerződést nem köthet. Mivel a lebonyolító a társulatnál rendelkezésre álló összegre az építkezésire kerülő nyomvonalat a térképen bejelölte, erre a megbízást meg is kapta. A kivitelező a megrendelést úgy igazolta vissza, hogy a tervezett nyomócső (43,20 Ft/ £m) helyett, osztrák csövet tud biztosítani. (76,40 Ft/fm.). Az árkülönbözet a tervezett építésnél 62 606 Ft többletet jelent. A beruházó 1970. június 1- én ismét megkereste a társulatot, de a társulat még nem nyilatkozott a többletköltség vállalásáról. A Beruházási Vállalat mélyépítési részlegének vezetőjével történt személyes megbeszélésem során 1970. július 7-én felhívtam figyelmét az erdőkürti törpe- vízmű-építés ez évi befejezésének biztosítására. A vállalat vezetője nem látja akadályát a munka ez évi befejezésének. A vízműtársulatnál levő lazaságok és bizonytalanságok megszüntetésére a közös tanács vezetőinek figyelmét felhívtam. Ispán Károly vb-elnök ¥/ •• *• Köszönöm Czikora Albin Somoskőújfalui olvasónk a közelmúltban arra kért bennünket, hogy sürgessük meg egy korábbi munkaadójához írt levelének válaszát. Ezt meg is tettük. S pár napon belül meg is kapta a kért igazolást. így most már birtokában van a jubileumi jutalomhoz szükséges igazolt munkaidő. Czikora Albin olvasónktól a napokban újabb levelet kaptunk, idézzük: „Ezúton fejezem ki kö- szönetemet közbenjárásukért, ha Önök nem segítenek, még mindig várhatnám volt munkaadóm válaszát. Nagyon széfjén köszönöm, s maradok továbbra is hű olvasójuk.” Czikora Albin Somoskőújfalu REHABILITÄLHATÖ-E A DOLGOZÓ A FEGYELMI BÜNTETÉS ALÖL? P. M. olvasónkat 1 évvel ezelőtt áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtották és fizetését 200 -forinttal csökkentették. Azóta kapott jutalmat és most a fegyelmi büntetés alól szeretne mentesítést kérni, nem tudja, hogy joga van-e erre, ezért hozzánk fordult tanácsért. A Munka Törvénykönyve sze. rint áthelyezés esetén két évig áll a dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt. A büntetés hatályának ideje alatt a büntetésről a dolgozó köteles számot adni, a vállalat pedig azt köteles a munkaviszony megszűnése esetén a dolgozót alkalmazó új vállalat tudomására hozni. Ha a dolgozó a fegyelmi büntetés hatályának tartama alatt munkahelyet változtat, a határidő eltelte előtti mentesítésihez, az új vállalat köteles a büntetést kiszabó vállalat véleményét előzetesen kikérni. Ez autóbbi- ról azért világosítjuk fel olvasóinkat, mert P. M. leveléből megállapíthatóan, az a szándéka, ha nem rehabilitálják, akkor kilép a vállalattól. Egyébként a vállalat igazgatójának megvan a joga ahhoz, hogy levélírónkat két év eltelte előtt is mentesítse a büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Olvasónk azonban téved, ha azt gondolja, hogy a mentesítés azzal jár, hogy visszahelyezik régi munkakörében, és a 200 forintos fizetéstöbbletet is megkapja. A fegyelmi áthelyezés határozatlan időre szól, úgyszintén az alacsonyabb fizetés megállapítása is, tehát a mentesítéssel sem kerülhet abba a helyzetbe, mint korábban volt. Ezek szerint a mentesítés kérésének lényegében nincs gyakorlatilag semmi jelentősége, csak akkor, ha ezután kíván munkahelyet változtatni. Személyvonat Salgótarján és Hatvan között. Minden nagy diófánál megáll. Sok utas. Nagy batyuk, kosarak mindepfelé. Cigarettafüst, párbeszédek, vita. Gyakran cserélődő utasok. Már ahogy egy személyvonaton lenni szokott. Az egyik állomáson felszáll két fiatalasszony. A megszokottnál egy kicsit rikítóbb ruha. Az egyik szőke, a másik fekete. Tiszták, szépen öltözöttek, Mindkettőnél egy-egy kézitáska. Leülnek egymással szemben. Régóta ismerhetik egymást. Rögtön élénk beszélgetésbe merülnek. Záporoznak a cigány szavak. Közéjük keverednek a magyar kifejezések. Gyakran hallik a táppénz és a kereset szó. Ügy látszik, erre csak magyar szó van. Valamin hirtelen vitatkozni kezdenek. Az egyik nagyon erősködik. A másik ellentSalgótarján és Hatvan között mond. Végül a szőke hajú hozzám fordul: — Mondja már meg, mikor lesz huszonnyolcadika? — Ma tizenkilencedike. Könnyű kiszámítani... Nem jön felelet. A szőke hajú várakozóan néz. Aztán még egyszer megkérdezi. — Hány nap múlva lesz huszonnyolcadika? Látva csodálkozásomat, ma. gyarázóan teszi hozzá: — Nem tudok számolni... Most én döbbenek meg. — Nem tud számolni? — írni sem. Nem jártam iskolába. A másik eddig hallgatott. Most ő is megszólal: — Én sem tudok írni, olvasni. — Hol dolgoznak? — Hatvanban a konzervgyárban. Elég szépen kere. sünk. — Család? Gyorsan válaszolnak: — Mindketten férjnél vagyunk. Neki is, nekem is két gyerekem van. — Egyáltalán nem ismerik a betűket? — Valamit. A nevünket le tudjuk írni. Meg a számokat ismerjük. — Olvasni nem tudok — sóhajt a barna hajú. — Csak elnézem, hogy ezekből a kis fekete bogarakból az emberek ki tudnak olvasni valamit. Pedig egyszer én is szeretnék újságot olvasni. Az uram tud. Ha jó kedve van, szóÁ falu tanítói A délvidékről északira ke« rült embernek először a flóra volt különös. Aztán az emberek is, ezek, a pörge kalapot viselő északiak. Hánykolódunk a tengelyig érő sárban, s tanakodunk, mit lehet „népművelni” ebben a sokféle fával díszített faluban. Mi lehet az. ami egy családot a délvidékről kiszakítva, ideköt. Gyüre Istvánná tanítónőt keresem Ipolyszögön. Bemegyek a portáikra, mindenütt csukott ajtók fogadnak. Alig lélegzik a falu, a házak kifeküdtek az útszélre. Nyugodt nyári délelőtt. Aki él és mozog, a földeken található. A tanító néni. aki egy személyben vezeti az iskolát és a művelődési házat, lányáék házában élvezi a nyarat. — Rokonok mennek, rokonok jönnek — mondja mentegetőzve, miközben hellyel kínál. Aztán a kétéves kultúrházra fordítja a szót, amelyet most már megszoktak az emberek. Az iskolából oda tevődött át minden. Legutóbb is műsoros estet rendeztek. A téesz asz- szonyaiból menyecskekórust szerveztek. A kisdobosok is felléptek. Besegítettek a kásze- sek is. — Sok műsort csináltunk, de ilyen sikerünk még soha nem volt. Zsúfolásig megtelt a kul- túrház. Most is töröm a fejemet, ismét kellene valamit csinálni. — És a pénzt mire fordították? A bevételt? — Elköltöttük. Fele-fele arányban. Gyermeknapra és az árvízre. A gyerekek virslit kaptak mustárral, mogyorós csókot és nápolyit. Az árvíz meg minket is elszomorított, és megdöbbentett. — Mindig én izgulok a legjobban. Persze, mindent nekünk kell csinálnunk. A díszleteket. A kivitelezést. De meghálálják az emberek. Nézze, ebben az évben arról volt szó, hogy nyugdíjba megyek. De visszamaradok. Hiányoznának a gyerekek. Huszonnégy éve tanítok. Nem sok, de egy faluban elég. Ügy értem, ismerem apraját-nagyját. Ma már hamar kikerülnek tőlünk, csak alsó tagozatunk van, de állandó a kapcsolatunk velük. Az idei gyermeknapra azt hittem, ez lesz az utolsó évem az iskolánál. Szerencsére megtoldottak még egy évvel. A tanító néni lánya szintén hasonló pólyán működik. Gazsó Jánosné 1955 nyarán jött Ipolyszögre, idénynapközibe. Lakás nem volt, a fiatalok pe- dagóguskölcsönből építettek. — Könnyen megvagyunk — mondja az idősebb tanító néni: mindent megbeszélünk. Gazsó Jánosné vezeti a könyvtárat és a Vöröskeresztet. Ipolyszög négy és fél kilométerre fekszik Balassagyarmattól. A vonat 14 perc alatt fut be. 1200 kötetes könyvtáruk van. A falubeliek nem nagyon érnek rá olvasni. A középiskolások hozzák a jegyzéket az ajánlott irodalomról. kott nekem felolvasni. De ez ritkán van. Sajnos. — Miért nem iratkoznak be iskolába. Mos már könnyen megy az ilyesmi. Hol laknak? — Pásztón. — Iskolába kellene járni... Egy-kettőre megtanulnának írni, olvasni. Számolni Is. Nem olyan nagy dolog az. — Minek most már ... — Hány évesek? A szőke hajú veszi át a szót: — Én húsz múltam, ö huszonegy ... Még egyszer próbálkozom: — Miért nem iratkoznak be? — Mi már elkéstünk. Majd a gyerekek. Azok járnak iskolába. Megtanulnak olvasni, írni is. ök már okosabbak lesznek. Közeledik egy állomás. Mindketten leszállnak. Addig nézek utánuk, amíg el nem tűnnek a kijáratnál. Maja a gyerekeik ... — csatai — — Nehéz kultúrálódni Ipolyszöigön? Szinte egyszerre válaszolnak: — Itt a kultúra is három műszakos. Nehéz összehozni az embereket. Még a fiatalokat is. Azok is úgy dolgoznak. De amit csinálnak, őszintén teszik. Az idősebb és a fiatalabb tanító néni egyszerre tanít. Az elsőt' és a harmadikat Ga- zsóné, a másodikat és negyeCharles Dickens a nagy angol író (1812—1870) halálának századik évfordulója alkalmából a szovjet sajtó egy sor cikkben emlékezik meg a világhírű regényíróról. A nagy péidányszámban megjelenő szovjet ifjúsági lap, a Kom- szomolszkaja Pravda „Dickens világa” című cikkel adó. zik az angol író emlékének. „Dickens — írja az újság — aki oly világosan felismerte a világban munkáló gonosz erőket és oly kíméletlenül leplezte le azokat, csodálatra méltó hitet táplált a jó, az igazságosdiket Gyüréné. Betűvetésre és olvasásra szoktatják a kis fejeket, hogy a későbbiekben már ők is kívánják a kultúrát. Igaz, a szülői munkaközösség nagyon segíti az iskolát. Ha gyűlés van, szinte mindegyik szülő megjelenik. Közösen segítik a nevelőmunkát. Az emberek jó szívvel tekintenek rájuk. A falu tanítói Ipolyszögön hétszáz embernek teremtenek kultúrát. ság törvényének létezése iránt, amelyet az életet előre mozdító titkos rugónak tartott.” A cikk az angol írót a XIX. század egyik legnagyobb realistájának értékeli. A Szovjetunió állami könyvkamarája által közzétett adatok szerint 1918 és 1970. január 1. között a Szovjetunióban 250 alkalommal adták ki Dickens művelt, összesen 24 millió példányban — a Szovjetunióban élő 19 nép nyelvén, valamint számos más idegen nyelven. NOGRÁD - 1970. július 24., péntek 5 Molnár Zsolt Kinek a kárára? Panaszkodnak Salgótarjánban a Martos Flóra utca lakói. Joggal. Az utcát mintegy másfél éve csinálják. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a lakók — mintegy száz család —, kénytelenek a felásott gödrökön, buckákon bukdácsolni. Néha valószínűleg csak a véletlen szerencse óvja meg az embereket attól, hogy a sötétben bele ne zuhanjanak egy jókora árokba, mert lefedve semmi nincs. Ha netán megnyílnak az ég csatornái — erre igazán volt jó néhány példa az elmúlt hetekben — akkor valóságos sártengerré változik a Martos Flóra utca. Vízvezetéket fektettek le, csatornáztak. Megépítették a csatornák tisztítónyílásait, ráhelyezték a fedeleket. Aztán jöttéi a gázosok, ök is feltúrták az utat. Végül kiderült, hogy az utca szintje nem jó, mintegy másfél métert 1« kell faragni belőle. Immár nem megfelelőek a megépített csatornanyílások sem, tehát ki kell szedni őket. De vajon, kinek a kárára? Felvetődik a kérdés, milyen hibát követtek el a tervezésnél? Miért nem hangolták jobban össze a munkálatok folyamatait ? Nyár közepén vagyunk. Lassan meg kell venni és a há. zakhoz szállítani a téli tüzelőt. Igen, de hogyan? Nincs semmiféle jármű, ami ide be tudna menni. Kaptak ugyan az ott lakók olyan tanácsot, hogy öntessék le a Csizmadia úton a szenet és hordják be kosarakban. Csák az nem derült ki, vajon mit szólna a tanácsadó, ha neki kellene hasonló módon a pincéjébe fuvarozni a szenet. Nem örülne neki, az biztos, Mint ahogy nem örülnek az itt lakó családok sem. A panaszkodást megunták, most már végre utat is szeretnének. Mielőbb. — cg — Huszonnégymillió példányban
