Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

Becsüljük meg otthonunkat A hör hesárul Áz új nemzedék A bérház, a bérlakás társa­dalmi tulajdon. Hogyan véle­kednek a közös tulajdon megbecsüléséről? Milyen gondok és problémák nehezí­tik a kölcsönös erőfeszítése­ket? Két korábbi irásuruc- ban már megszólaltattunk néhány lakót és házfelügye­lőt' Ezek után most az In­gatlankezelő Vállalaton és sze­relőin van a sör­ül keil mondani, ho,gy az eddig emangzott észrevétele« nem sokival vittek közelebb a gondok megismeréséhez. Meg­valósítható javaslattal szinte senki sem állt elő. Olyan ja­vaslattal. ami a bérházak ha­tékonyabb megóvását segíte­né. A lakók többnyire szid­ták az ingatlankezelőt, a ház­mesterek pedig — fejlett al­kalmazkodóképességről es ;> békés egymás mellett éléi tiszteletben tartásáról téve ta­núbizonyságot — igyekeztek csupa jót mondani a munka­adójukról, az lngalankezelő- től éppen úgy, mint a bér­lőkről. Egyik ismerősöm jegyezte meg az első — ezzel a témá­val foglalkozó — írásom megjelenése után. hogy azért nem olyan szép a „meny­asszony”. Nemrégen költözött az egyik bérházba és bizony aat tapasztalja, akad még szép számmal hanyag, nemtö­rődöm lakó' Nincs gazdája, ha kitörik a nagy bejárati üvegajtó, valaki lerúgja a falat és megrongálja az oly­annyira nélkülözhetetlen lif­tet. Péteri György, a negyventa­gú javítóbrigád vezetője csak megerősíteni tudja ezt a véle­ményt: — A lakók többségével so­ha nincsen problémánk — mondja. — A bosszúságot azok a kevesek okozzák, akik­nek semmi sem drága... Ér­demes lenne utána nézni, ho­gyan történt a dolog, annyira nyilvánvalónak látszik a szándékos rongálás- Szinte vég nélkül lehetne sorolni a példákat... A másik, s ezt feltétlenül írja meg, néhá- nyan minősíthetetlen hangot engednek meg maguknak. Fe­nyegetőznek. káromkodnak, drasztikus jelzőik gyakran a becsületsértés határát súrol­ják. Jó lenne, ha mindenki megértené, a nehézségeket csak kölcsönös erőfeszítéssel lehet leküzdeni- Annyi meg­értésre, türelemre és megbe­csülésre tarthatnak számot, amennyit adnak. .. ★ Almási Zoltánnál, az Ingat­lankezelő Vállalat igazgatójá­val a munkanaplókat lapoz­gatjuk, ahol fel van Jegyezve — pirossal, a sürgős munka — a panaszos neve, lakcíme, a panasz, a hiba bejelentésének es kijavításának ideje és a szerelő neve. Általában — csaj* az utóbbi időszakot véve ala­pul egy—nyolc nap alatt elvég­zik a javítást. Kajzinger Fe- rencné a Salgótarján, Főtér 13, számú épület lakója például július 8-án jelentette be, hogy a szennycsatorna megrepedt. A szerelők 13-án kijavították a hibát. — Eléggé elterjedt az a szemlélet, hogy az ingatlan- kezelőnek a lakbér ellenében minden előforduló hibát ku- tyakötelessége megjavítani — tér rá a gondokra az igaz­gató. — Kapnak-e tájékoztatót a lakók jogaikról és kötelessé­geikről? — kérdem. Almási Zoltán három kis füzetecekét mutat- Az egyik a lakók tájékoztatója, amit a vállalat állított össze nyolc évvel ezelőtt és háromezer­ötszáz példányban jelent meg, A másik a Lakáshaszná­lati útmutató, amit 1986-ban adtak ki. Minden bérlakásba költöző családnak oda kelle­ne adni, de jelenleg nincsen belőle. A harmadik füzetecs- ke a 13/1961. számú ÉM. kör­rendeletét tartalmazza, ami rögzíti, minek a javítása tar­A boltok nyitfatartása Jogosan hangzik el nagyon sokszor az a háziasszonyi panasz, hogy „megint csak tolakodtam, bosszankodtam, kap­kodtam az üdétekben, mégsem tudtam úgy vásárolni, aho­gyan szerettem volna”. A viisisza-visszatérő panaszok főként abból adódnak, hogy az iparcikkeket árust tó üzletek: hétköz­nap; de különösen szombaton túlságosan korán zárnak és így sokaknak nem jut idő a napi munka végeztével, a nyu­godt bevásárláshoz. Az éle!,ma szenféléfk beszerzésére inlkiább csak vasárnap van panasz, ment a munkaszüneti napokon jelenleg kevés üzlet tant nyUtva. Noha jogos az igény, a kérdés megoldása mégsem egy­szerű, mert a kereskedelemnek is megvannak a miaga gond­jai. Nemcsak arról van szó, hogy a kereskedelmi dolgozók is 'háziasszonyok, családapák, aikikmek nem mindegy, mi­kor és mennyit dolgoznak. Ez kellő szervezéssel áthidalha­tó lenne, sőt még az az ellenvetés sem elfogadhatatlan, hogy vannak szakmák — így a kereskedelem is —, amely­ben más időbeosztásnak, éppen a többi dolgozók idejéhez alkalmazkodó beosztásnak kell érvényesülnie. Ennél na­gyobb gondot okoz az, hogy a kereskedelem is — mint több más területe népgazdaságunknak — munkaerőhiánnyal küzd. Ennek következménye egyebek között az is, hogy a kereskedelmi dolgozók jóformán s-eholsem tudnak csökken­tett munkaidőben dolgozni, letöltik a heti 48 órát, sőt egye» helyeken — időszakonként — heti 80 órát is a pult mögött állnak. Mindehhez hozzá .kell vennünk, hogy bár igen jelen­tékenyen fejlődött a bolthálózat, mégis .többnyire elma­radt a forgalom növekedésétől és az üzletek technikai el­látottsága' sem tartott ezzel kellően lépést. Kétségtelenül ez is nehezíti a kereskedelmi alkalmazottak munkáját. A pultok két oldalán egyaránt jogosan jelentkező igé­nyek és gondok tették szükségessé, hogy az első pillantás­ra nem is oly jelentékenynek tűnő kérdéssel — az üzleti zárórával — a legmagasabb kormányzati szinten, a Minisz­tertanács ülésért foglalkozzanak. A kormánynak a határozat .meghozatalánál — a kereskedelmi dolgozók munkakörül­ményeinek figyelemlbevételével együtt — szem előtt kellett tartania azt a tényt, hogy a lakosság életkörülményei és ez­zel összefüggésben a fogyasztás mértéke, az áruválasztékkal szemben, támasztott igények, a vásárlási szokások az elmúlt évek során nagymértékben megváltoztak. A Minisztertanács határozata mindezeknek a változá­soknak és igényeknek megfelelően azt célozza', hogy az Il­letékes szerveiket — a helyi tanácsokat, az érdekelt keres­kedelmi vállalatokat, fogyasztási szövetkezeteket — minden lehetőséget felkutató, a vásárlók igényeihez az eddigieknél jobban alkata,aakodó, de a kereskedelmi dolgozók méltá­nyolható kívánságait, érdekeit sem sértő üzleti nyitvatartá­si rend kialakítására kötelezze, Illetve szöh'toa föl. E határozatot természetesen, megfelelő időben követik majd a szükséges részintézkedések, amelyek nyomán remél­hetően könnyebb, kevesebb idegességgel járó lesz a hétvégi bevásárlás, zavartalanabb, nyugodtabb a friss tej. tejtermé­kek, pékáruk vasárnapi beszerzése, elégedettebbek lesznek a dolgozó háziasszonyok és a pulitok dolgozói is megtalálták számításukat. • L. Z. 4 NÖGRÁD - 1970. július 21.. kedd tozik a lakóra és az ingatlan- kezelőre­— Valamennyi házfelügyelő, s amíg volt, a lakók is kap­tak ezekből a kiadványokból, A Lakáshasználati útmutatóra adnánk fel megrendelést, de nem tartjuk célravezetőnek, hiszen nemsokára új rendel­kezések lépnek életbe, ame­lyek a teherviselés arányo­sabb megosztását szorgalmaz­zák. A bérlők a jelenleginél nagyobb mértekben veszik majd ki a részüket a bérház megóvásából és karbantartá­sából. Gond az is, hogy a beje­lentő — bár ezt kozd a fel­vételi lapon — nem mindig tartózkodik odahaza. Ha ei kell mennie otthonról, jó lenne, ha a szomszédban, vagy a házfelügyelőnél hagy­ná a kulcsot- Ha valaki el­túlozza a hiba nagyságát és indokolatlanul sürgős javí­tást kér, ez is fölborítja a szerelők napi programját. Többet tehetne a lakókért némelyik házfelügyelő is. Eh­hez hozzá tartozik, hogy egye­sek lakásgondjait nem ház­felügyelőséggel kellene meg­oldani. Hogyan várható va­lakitől lelkiismeretes munka, ha számára csak a főbérlet volt a fontos? Van-e mód arra, hogy teendőire rászo­rítsák? De a legnagyobb gond, hogy az ingatlankezelő vállalatok hosszú időn ke­resztül nem fejlőditek. S ezen a téren csak a következő években várható gyökeres változás­* Péteri György munkaveze­tővel motorkerékpárral keres­tünk fel néhány munkahelyet a városban. Minden szerelőt a számára kijelölt helyen talál­tunk. A November 7. Filmszín­házzal szemben nyíló utcában két dolgozó a tetőn tevékeny­kedett. Villanyszerelők készü­lődtek a szereléshez a főtéren. A megyei tanács közelében, a 99. számú bérházban Berki Zejir kőműves, Brusznyai Já­nos festő és Szabó Kálmán segédmunkás az emeleti folyo_ sókat tatarozták és festették. Az Úttörő utca 31. számú bér­házban Szöllősiéknél Fancsik István és Schneiker Károly vízvezeték-szerelő dolgoztak. Ezekből a tapasztalatokból semmiképpen sem lehet arra következtetni, hogy a szerelők napi egy-két órát dolgoznak.,. (Kiss) A mezőgazdasági síziakmunkóstenulő isko­lában hetvenkét fiatal szerezte meg aiz idén a szakmunkás-képesítést és mondott búcsút az iskolának, ho-gy elfoglalja helyét a me­zőgazdasági üzemek vajaméi ytkétom. Mow már az élet iskoláját kell járniuk, ami mám- denké-ppen nehezebb, több buktatóval jár, a csalódások is gyakoribbak. Az iskolai padjai­ból kikerült fiataloknak legnehezebb lesz megszokni, hogy életüket a felnőttek nem kísérik olyan törődéssel, mint azt az iskolában megszokták. A vizsgát megelőző hónapokban az iskola vezetői is ezt tartották a végzett tanulókra háruló egyik legveszedelmesebb hiányosságnak. * Sajnos, nem ok nélkül aggodalmaskodnak a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel foglal­kozók e tekintetben a sok energiával, jelen­tős anyagi áldozattal kiképzett fiatalokért. Ugyanis a mezőgazdasági szakmára kikép­zett fiatalok jelentős százaléka más pályán dolgozik, mint amire képesítést szerzett. Azt pedig a közelmúltban tapasztaltuk az egyik ■tsz-ben, hogy a fiatal szarvasmarha- tenyész­tő szakmunkást, mert a tanultak szerint igyekezett a reá hízott munkát elvégezni, az idősebb gondozók megszólták, csipkelődtek vele és addig-ad dig bénították, míg végül el- kéredzkedett arról a munkaterületről, amire készült, s végül fogaitos lett. Az iskolában nem tanították arra, hogy odahaza meg kell birkóznia az idősebbekkel, akik féltékenyen tekintenek rá, megszólják szorgalmáért, még talán szakmai ismereteiért is. * Félreértés ne essék, nem általánosítani akarok. Számtalan példát ismerünk, ahol nagyon megbecsülik a fiatalokat, tanítják, segítik őket, hiszen az iskola mindezt nem nyújtotta részükre, de nem is biztosíthatta. KruzjsMk János szarvasmarha-tenyésztő is most végzett. Iskolai évei alatt s-olkat talál­koztunk veié. Tele volt ambícióval — és annyira, hogy a tanárai is aggódtak miatta. Megtalálja-e elképzeléseit majd -a munkahe­lyén. az órsekvadkerti tsz-ben? Megtalálta. Jó fizetéssel alkalmazták az áUaittenyéSatéé- bem. Egyházasgeirgén ilyen végzett tanulók­kal találkoztunk az istállókban, öntudatosan viselkednek, szorgalmasan dolgoznak és ma­gabiztosam jánnak-kelnek aiz áMdtok között. * A megyei tanára mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályénak oktatási szakfelügye­lője mondta el, hogy .tulajdoniképpen nem is az állattenyésztők, gépészek okozzák a munkába állás utáni gondokat, hanem in­kább a zöldség- és gyümölcstermesztők. Etekkel történik, hogy igen sok tsz-bem munkájukat nem tekintve „fontosnak”, oda küldik őket dolgozni ahol éppen szükség van a munkáskézre. Nem egy esetet isme­rünk, hogy a gyümölcstermesztő szakember a baromfiak etetését végezte. Érthető, hogy búcsút mondott a gazdaságinak és más mun­kahelyet keresett. Ezek az aggasztó jelensé­gek. * Biztos, die legalábbis feltételezhető, hogy három esztendővel ezelőtt., amikor az idén végzett szakmunkásokat az üzemeik vezetői az iskolába küldték, alaposan meggondolták, rruüyem szakmunkásra van szüksége a gazda- ságinak. Ismeretes, hogy a tizennégy, vagy ennél akár néhány esztendővel idősebb korú fiatal még ma is csak nehezen határozza el magát arra, hogy a roeeőgaeriaisági pályát válasszá. Nem csak a gyerekeken múlik ez. A felnőt­tek egy részének — pedagógusoknak, szü­lőknek — előítélete van a mezőgazdasággal! szemben. Az is közismert, hogy a mezőgaz­dasági pályára sajnos. többségükben azok mennek, akik az általános iskolában gyen­gébb tanulmányi erediméininyel végeztek. Ha a szakmunkásképző iskola elvégzése után a tsz-ben, a munkahelyen, mostoha körülmé­nyek várják a végzett diákokat, a-karva-aka- na-tlamul azok vélt igazát bizonyítják, akik még ma is lebecsülően beszélnek erről at igen fontos- munkaterületről. Amikor a tez-ek a gyerekeiket iskolába irá­nyították. a munkaerő-szükséglet felmérése után gandoskodniok kellett arról, hogy ha visszajönnek az iskolából, biztos munkahe­lyük legyen. De számolniuk kellett az ellen­tétes nézetek szinte állandó megnyilvánulá­sával is, amelyek hatását akkor tehetik ár­talmatlanná, ha a végzett fiatalnak olyan munkakörülményeket biztosítanak, ahol jól érziik magúikat, megfelelő jövedelemihez jut­nak és folyamatosan dolgozhatnak. Persze abban a szakmában, amelyre kiképezték őket! A mai fiatal joggal érzékeny arra, hogy a felnőttektől máit lát, gondosbodiniak-e róla, betairtjáfc-e szavukat. Az űzetnek vezet® számoljanak ezzel, mert ne feledjék: három hosszú iskolai, esztendő alatt a gyerekek a szakma mellett jogaikat is megtanulták, a tisztességet is, a becsületet, a nyíltságot, s a kultúrált, életmódot is igénylik. Arra tanítot­ták őket, hogy az életbem ezen az útom kell jönniük. * Mostanában sokat beszélünk a nemzedék­váltásról a mezőgazdaságban.. Komoly, még­hozzá nagyon-nagyon. komoly alapja vám en­nek. A nemzedékváltás elkerűlhetetűjen, tör­vényszerű. De nem mindegy, hogy a munká­ból kilépő sok küzdelmen átesett, az alapo­kat megteremtő, eredményeket felmutató időseket milyen fiatalok váltják fel. Képzet­tek, vagy képzetlenek? Ezért kell ezekre a képzett stekmuníkásokra figyelni, -törődni ve­lük, gondoskodni róluk. Hiszem a mezőgazda­ságban ők alkotják tatám már holnap az új nemzedék gerincét. Bobál Gyula Aa&q £oj&6» — *)+*á*£: 15. Késő este volt, amikor a mecset fala mellől elvált egy sötét alak. Mojzisch gépkocsi­ja lefékezett. A náci ügynök felismerte Cicerót, áki gyor­sain körülnézett, s amikor ta­pasztalta, hogy csendes a környék, hirtelen mozdulattal átnyújtotta Mojziischnak a két filmtekercset, majd ki­nyújtotta a másik kezét. Moj­zisch ott szorongatta a nagy köteg ötfontost, s Ciceró ke­zébe nyomta. A futárrepülőgép, amely már napok óta az ankarai repülőtéren várakozott, más­nap reggel útban volt Berlin felé, a fotómásolatokkal együtt. Amikor Schellenberg kéz­hez kapta, nyomban összehi­fomtot bőségesen megérte. A szöveg az angol külügymi­nisztérium és az ankarai an­gol nagykövetség között foly­tatott, szigorúan titkos leve­lezést tartalmazta. Az egyik a nagykövet kézírásával írt feljegyzés volt Anglia és Tö­rökország, valamint Anglia és a Szovjetunió közötti po­litikai fejleményekről, a má­sik egy lista azokról az anya­gokról, amelyeket a kölcsön­bérleti szerződés alapján az USA szállított a Szovjetunió­nak az 1942—1943-as évek­ben; a harmadik egy jelentés- vázlat, amelyet az angol kül­ügyminisztérium készített vatta legszűkebb vezérkarát, s nekik is átadta fotókópiá­kat tanulmányozásra. Ez a szűkkörű tanácskozás fontos­nak ítélte az anyagot, így Schellenberg elhatározta: az okmányokat azonnal és sze­mélyesen Himmiemek, sőt a fiihrernek is bemutatja. Hogy milyen hátsó gondolatai le­hettek ezzel, azt nem tudni, mindenesetre most már Rib- bemtropot ki is kapcsolták az ügyből. Azt viszont Schellen­berg sem tudhatta, hogy a futárrepülőgép pilótája von Papén tői kapott egy Ribb-en- tropnak szóló levelet, amely összjetoglialta a Mojzisch által szerzett nyílt szövegű okmá­nyok tartalmát. Mojzisch ugyanis megmutatta Papén- niefc a zsákmányt. Schellemiberg a tanácskozás után magához rendelte Thie­le tábornokot, a rádióbiizton- sági és des-ifrírozó osztály fő­nökét, hogy a rejtjeles szö­vegű fotókópiákat fejtsék meg az angol diplomácia síi­re segítségével. És Thiele tábornok utasí­tására a náci Németország négy legkitűnőbb des-ifrírozó szakembere — köztük két matematikaprofesszor — he­teken át dolgozott a kulcs megfejtésén. Ezt valamelyest elősegítette az ankarai angol nagykövet saját kezű jegyze­telése az okmányok margó­ján, amelyek ily módon nem kevés adatot adtak a kulcs megállapításához. Amikor mindezzel elkészültek, a szö­veget az SD főnökének asz­talára tették. Schedenberg A náci ügynök vdsszaugrott kocsijába, aztán hazorobogotit. nagykövetei számára az 1943 A két filmtekercs rövidesen októberében, Moszkvában ott feküdt előtte, előhívottan, megtartott külügyminiszteri s megállapíthatta, hogy az konferenciáról. Ezek az anya- egyik sifrírozott, a másik, pe- gok még egy laikus számára diig nyílt szöveget tartalmaz, is döntő jelen tőségűeknek De már ez a nyűt szövegű tűnhettek, hát még egy olyan anyag is elegendő volt annak ravasz kémnek, mint Moj- eldöntésére, hogy a húszezer zisoh. Az ankarai ügynök megérkezett majdnem táncra perdült az örömtől: ebből az anyagból tudta meg bizonyosan, hogy az amerikaiaknak és az an­goloknak nincs nagy kedivük a második front megnyitásé­hoz. .. Miközben Schellenbergék akciója zajlott, Ribbentrop dühösen próbálta elérni, hogy az SD neki is mutassa meg az eredeti kópiákat. Amikor azonban ezt megtagadták tő­le, mégpedig azzal az átlát­szó űrüggyel, hogy a munkát még nem fejezték be, külügy­miniszteri tekintélyével egy­szerűen Berlinbe rendelte Mojziscbt. S bár az ankarai rezidens Schellenberg embere volt, nem mert ellentmondani Ribbentrop saját kezűleg jegy­zett, s von Papenhez intézett rejt jelzett táviratának, ezért repülőgépre ült, s némi kerü­lővel Berlinbe utazott. Per­sze, Schellenberg roppant dü­hös lett, amikor ezt megtud­ta, s nyomban felkereste Himmlert, akinek beszámolt arról, hogy vele meg sem tár­gyalták Mojzisch hazarende- lését, hanem egyszerűen in­tézkedtek. De már túl sokat nem lehetett tenni, miindiösiz- sze annyit, hogy amikor Moj­zisch megérkezett a berlini repülőtérre, Schedenberg személyesen várta, s így a náci külügyminiszter mégis kapott egy orrt: az ankarai ügynök először az SD főnöké­nek számolt be. Schellenberg ezzel az egész akcióval szemmel láthatóan jó pontot akart szerezni Hit­lernél, így aztán különösen örült annak, amit Mojzisch mondott a másnapi, Ribben- tropnál tett látogatásáról. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents