Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-18 / 167. szám
Barangolások Három kislány az élen barackfák és szőlőligetek között Verseny értünk, vendégekért A Hosszúhegyi Állami Gazdaságba Kecskemét felől érkeztünk. Nemesnádudvar előtt fordultunk le a remek kísérleti útról a gazdaság egyes üzemegységéhez. A csípős alföldi szelj árasból a barackos nyugalmat árasztó világába csöppentünk. Vizet Jászberény óta nem láttunk, csak nyugat felé mutatva magyarázták: arra folyik a Duna. Ezt is csupán azért jegyeztük meg, meri, alagcsövezéses rendszerrel öntöznek, s első pillanatban csodálkoztunk a csőtörésen. A baradkosban hiába kerestük a nógrádi lányokat: itt már régen lesziedték a gyümölcsöt. A táborhelyre azonban sokkal hamarabb ráakadtunk: a pavilonokban kórházi tisztaság uralkodott. Mesterien bevetett ágyak hívták pihenni az utazástól elfáradt látogatókat, akik inkább a gazdaság megtekintését vállalták, mintsem hogy fényes nappal, ebéd előtt szemükre ragadjon az alom. Első utunk az egyik összefüggő ötszáz holdas szőlőültetvényhez vezetett. Ahogy felmásztunk a permetlékészí- tő kétemeletes csúcsára, hirtelen arra gondoltunk, hogy szabálytalan bújócskát játszunk, ha így akarjuk megtalálni lányainkat. Takács Zsig- mond, az üzemegység vezetője messze távolha mutatott, egy busz irányába, majd ott akadunk rá az otthoniakra. Tanakodás a szedésről Az út mentén ládák sorakoztak. Díszelgett a sárgabarack, s mi egy nagy tanakodás kellős közepébe cseppentünk. A rétsági lányok már itt is leszedték a barackot — 11 óra volt —, s éppen arról folyt a beszélgetés, elkezdjék-e az új helyen a munkát, vagy sem. Kővári Margit brigádja 15 ládával szedett az első napon, de a másodikon még jobban belelendültek: 30 ládáig meg iem állták. S hogy hánnyal szedtek még az új helyen, azt sajnos, nem tudjuk. Mindezek ellenére kitűnő volt a hangulat. A 36 rétsági lány között két érettségizett is akadt: Kovács Rozália és Szikora Erzsébet, akik még az egyszer idén is részt akartak venni a tábor munkájában. Rozi egyben a tábortanács vezetője is. Aztán a merőleges sugarak alatt arról is tanakodtunk, hogy a lányok csalódtak. Saját bevallásuk szerint azt, hitték, hogy unatkozni fognak délutánonként. Mikor kiderült, hogy milyen gazdag program várja őket. mindjárt gondolkodóba estek, vajon bírják-e majd szusszal. Ugyanis minden ..mellékfoglalkozásra” csak a hatórás kemény munka után kerülhet sor. A különböző vetélkedők — szellemi, KRESZ, sport — az első turnus tanulsága szerint is nagyszerű frissítők voltak. Azok a csodálatos iértiak — Ki a legnépszerűbb a táborban? — szegeztük Szter- men Ildikó táborparancsnoknak a kérdést. — A doki és a Gazsi — hallatszott minden töprengés nélkül a felelet. Ök azok a csodálatos férfiak, akiket minden gyerek kedvel. Gazsi a munkákijelölő, s egyben ő állapítja meg a végzett munka mennyiségét is. A „doki” dr. Légrády Ferenc, a kalocsai kórház gyermekorvosa, szelídlelkű ember. Az első turnusban akadt dolga, de azt mondja: ez a társaság haj- tósabb, s ebből azt érzi, kevesebb szükség lesz rá. Hogy mennyire „hajtás” ez a kilencvenegy lány, arról a számok is beszélnek. Az első nap 107 százalékra teljesítették a tervet, de ... Ami utána következett, nem egy „hivatásos” brigádnak is becsületére vált volna. A második napi átlag 129 százalék volt. S ha már ennyire emlegetjük a számokat, azt is el kell mondanunk: a nyolcas brigád az első nap is kiemelkedett 151 százalékával, de a második napon is csodát műveltek: 231 százalékig meg sem álltak. Mindenkiben van akarat Ezt a mondatot a „nyolcasok” vezetője, a harmadikos Almási Mária mondta, aki a salgótarjáni Közgazdasági Technikum tanulója. Görög Juli kibővítette: — nemcsak akarat kérdése. Csak normálisan végigdolgozzuk a hat órát. Egy-egy szőlősor végén állunk meg, megropogtatjuk derekunkat, s aztán folytatjuk tovább. — így aztán nem is csoda a 231 százalék. A brit gádtagok úgy látszik, nagyon egyetértenek, mert bólogattak Görög Juli okfejtésére. A selypi Rácz Erzsi, a kistere- nyei Pribisán Teri az összetartást dicsérte. 'A nagylóci Kozma Mari az „őszinte kritikai légkörrel kapcsolatban” mondott néhány közvetlen szót. Sztoriikat meséltek, hogy a szóosénkei Jutka azzal ébredt: mennyi a norma, „mert mi elsők akarunk lenni”. Ez a kívánság eddig teljesült is. A két zagyvarónai kislány. Kor- tis Kati és Nagy Évi is boldogan üli az ágyán, a zászlóról ábrándoztak, hogy megszerezzék iskolájuknak. Amit mindenki elvisel A látogatók egyetlen egy dolgot irigyeltek csak a lányoktól, mégpedig azt, hogy fürdőfelszerelésben dolgozhattak. A kisterenyei Bozó Kati még azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy elvisel minden fájdalmat, csak barna legyen. Lett erre persze nagy nevetés, többen tréfásan a derekukat masszírozták. A hajtásválogatás, kötözés, valamint a barackszedés nem tartozik a legkönnyebb munkák közé. Persze, a legtöbben ,,hajtós” lányok. Mindegyik brigádnak van terve, célja: milyen eredményt akar elérni. A rétsági „Fecskék” harmadikok szeretnének lenni. Azt mondják, ők még kicsik, harmadikosok (!). S még azt is hozzáteszik: kellemesebb lenne az első hely. Nógrádi becsület Riportunk hősei szerdán még csak második napjukat töltötték az Asztalos János önkéntes KISZ-építőtáborban. De Zsiga bácsi, az üzemegység vezetője, máris dicsérte őket. — Elképzelhető, hogy rekordot döntenek meg — mondta nagy nyugalommal, miközben fél szemmel a lányokra kacsintott, hogy így tovább. Tavaly borsodi lányok voltak itt, az idén végig nógrádiak. S a tábor lakói éppen ezért bíznák, hogy hírnevet szereznek a nógrádi becsületnek. A kimondott szavak nemcsak udvariasságot takarnak. Erről is meggyőzött bennünket Zsiga bácsi és a gazdaság pánttitkára: Triebl József. A gazdaság „slágere” a szüret, az őszi betakarítás. Mintegy ezer nógrádi középiskolást szeretnének kérni, hogy segítsenek a szőlő és az alma szüretelésében. Mert elégedettek gyerekeinkkel, ahogy ők is így vélekednék a gazdaságról. A látogatók ezt látták, így vélekedtek: jó helyen vannak a nógrádi lányok, jól érzik magukat, s valamennyien ezt Különös ajánlót — Megéri? Ha valódi és használható anyagokról van szó, akkor könnyen előfordulhat, hogy ezekké! a fontokkal leleplezzük ezt az embert. .. Szerintem a húszezer fontot mindenképpen meg kell kockáztatni, bár tudom, hogy nagy pénz. .. — hajtogatta a magáét az angol ügyek szakértője, aki közönséges Wehrmacht tiszti egyenruhát viselt, csupán a váll- lapja emelte ki, hogy még a Wehrrmacht-tiszíek között is magas a rangja: ezredes. —• Mojzischt kellene megbízni, hogy állapítsa meg, ki ez az ember, s rá kellene bízni a lebonyolítást is — szólalt meg az SD-führer tanácsadója. Mojzischt mind a négyen jól ismerték. Az ügynök az SD ankarai rezidense, egyik legtapasztaltabb hírszerző tisztje volt. Amikor az ő neve felvetődött, valamennyien tudták: az ő alapossága, a kémkedésben való jártassága r '1'ff énül garancia lesz arra. hogy teljes képet kapjaOláh János, a Salgó-étte- rem egyik felszolgálója azt a feladatot kapta a vendéglátóipari dolgozók kétfordulós versenyén, hogy terítsen meg egy szilveszteri asztalt. Sólyom László feladata egy nemzetközi protokoll asztal megtérítése volt, Czikora Zoltánra pedig egy születésnapi ünnepi asztal megtérítése várt. Ezzel kezdődött a felszolgálók és szakácsok csütörtöki salgótarjáni versenye, amely a késő esti órákban ért véget. (A cukrászok versenyének eredményét 17-i számunkban közöltük). A díszesen terített asztalok ott pompáztak a zsűri tagjai és a meghívott vendégek előírt. A versenyző menükártyát is kapott, a felszolgálandó ételek feltüntetésével, az italokat magának kellett ösz- szeállítania. Ha valami — például evőeszköz — hiányzott a vendéglő készletéből, de szükség lett volna rá, a versenyző egy hiányjegyzéken feltüntette annak igazolásául. hogy tudja mi kell, de nincs. A zsűri tagjai — csupa ár-- gus szemű, szigorú szakember — titokzatos pontokat jegyeztek zsebkönyvükbe, a versenyző lépésről lépésre ott izgult mellettük. így ment ez minden asztalnál, minden ételnél. Azután a versenyzőnek felelnie kellett, sőt kere6ztkér- déseket Í6 megválaszolni. Ott izgultam mellettük magam is, a jórészt kedves ismerősök, jó szándékú, derék fiúk mellett. Oláh János például a hiányjegyzékből olvasta fel: — Igen, tudom, az asztalra tett szekfű szilveszterkor drága, nem is mindig kapható, magam is fenyőágat akartam, de nem volt. — Aztán fejére olvasták, hogy nem ártott volna még valami dekoráció. például egy január 1-et mutató naptár. Elismerték viszont a konfetti- és szerpentindíszMés helyességét. Ám a három pohár helyett négyet láttak volna helyesnek, — és így tovább, olyan aprólékossággal, hogy bámultam: hiszen ez már-már — Helyes! — döntött Schellenberg. — Végleges választ csak Mojzisch véleményének ismeretében adok. Egy kis türelmet kérek — szólt oda még a többieknek, aztán visz- szamenit íróasztalához és Rib- bemtrop külügyminisztert kapcsoltatta. Néhány másodperc múlva már „Heil Hitler !”-rel köszönthette a náci külügyi szolgálat vezetőjét. Elmondta, hogy átgondolták az összes számításba vehető lehetőségeket, s ennek állapján tanácsolja, hogy az ajánlatot, legalábbis formálisan, fogadják el, nehogy rosszul járjanak, és az inas esetleg más hatalmak képviselőinél próbálja értékesíteni a dokumentumokat. Ribbentrop viszont kérte, hogy az SD állítsa össze a Mojzisch, valamint von Papén számára szóló utasításokat, és másnapra egy futárrepülőgép áll majd készenlétben, amely Ankarába viszi az írásos anyagot és a húszezer fontot. Schellenberg gúnyosan mosolygott, miközben a minisztert hallgatta; olyan valakinek a fölényével, aki meg van győződve arról, hogy a másik semmit nem konyíl ihhoz. amit ő kitűnően ért. . A telefontbeszelgetés után az SD páncéltermében kiszámolták a húszezer fontot, a tudományossággal veszekszik. Aztán további kérdések: milyen ételhez milyen bort ad, milyen étvágygerjesztőt ajánl, melyik bornak milyen legyen a hőmérséklete, milyen pezsgő illik legjobban a felszolgált ételsorhoz és még vagy tucatnyi. Sólyom László, akinek a nemzetközi asztal jutott, igen talpraesetten mondta el, hogy például szovjet vendégeket nem kínál vodkával (van nekik maguknak is), sem kaviárral, ez náluk nem olyan különlegesség, mint Magyar- országon. Inkább barackpálinkát ajánl és olyan magyaros ételeket, amelyek más ízekhez szokott ínyüknek azért megfelelnek, hogy megismerkedjenek a mi ételeinkkel, italainkkal. A zsűri tagjai elégedetten hallgatták szavait. A szakácsnők (szakácsnők ? kislányok!) is ott izgultak az ízlelgető zsűritagok körül. Ki ezt, ki azt kóstolgatta, hüm- mögtek, helyeseltek, bólogattak, már ki-ki vérmérséklete szerint. Ott volt egyebek között a ,,'konkurrencia”, a A tavasszal egyszer ezeken a hasábokon a balassagyarmati mozi filmvetítéseiről ejtettünk néhány szót. Nem éppen hízelgőket. A mozigépész biztosan nem keretezte be, és nem akasztotta ki szobája falára cikkünket. A megyei Mozi üzemi Vállalat megbízottja akkor személyesen kereste fel munkatársunkat, s biztosította őt: a helyzetet ők is hasonlóképpen látják, hozzájuk is sok panasz futott be. E beszélgetés után nyilván intézkedtek is — sajnos, azt kell mondanunk, nem sok sikerrel. A balassagyarmati moziban ugyanis — a változatosság kedvéért ezúttal a szabadtéri előadásokon — még mindig a filmvetítés hőskorát idéző állapotok uralkodnak. Hogy állandóan elszakad, s a szokámajd elkészítették az írásos utasításokat, aztán áttették rejtjeles szövegre, s végül felfektettek egy aktát, amelyre mindössze ennyit írtak: Cicero. Schellenberg ugyanis elkeresztelte az angol követ inasát Cicerónak, és egyben ezit a fedőnevet adta az egész akciónak... De Ribbentrop ajánlatával ellentétben, másnap a náci biztonsági hírszerző szolgálat a saját gépét állította ki a repülőtér betonjára, s ez rövidesen el is indult a semleges Törökországba. Mojzisch a nácik ügynöke, a hírszerző szolgádat tisztje, ereskedőként élt Ankarában. Már megkapta az értesítést, hogy Jenke. az ankarai német nagykövetség diplomataként működő különleges megbízottja, konspirált találkozóra ■kéri. Egy kávéházban találkoz tak, ahonnan azután gépkocsiba szálltak, majd összevissza száguldoztak a városban. Ezalatt adta át Jenike az utasításokat és a húszezer fontot. Mojzisch aznap estére már készen állt a feladatra, hogv fclkeresse Cicerót, mégpedig az angol nagykövetségen. A találkozót nyílttá akarta tenni, pontosabban véletlennek Karaites üzletvezetője is, az ő arcát különös izgalommal figyelték. Kővágó Károly, a Salgó üzletvezetője persze az az ő fiaiért, lányaiért, az ő munkatársaiért drukkolt. Volt hát izgalom bőven, míg végre kihirdették a verseny végeredményét. A felszolgálók versenyében minimális pontkülönbséggel, holtversenyben 1 és 2. Czikora Zoltán és Sólyom László lett. 3. Oláh Jánc®. A szakácsok között 1. Sáro- si Edit, 2. Kaspár Blanka, 3. Csépe Teréz. Az okleveleket és pénzjutalmakat a megyei tanács kereskedelmi osztályának képviseletében Gec6e István osztotta ki. Susán István, a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat megbízott igazgatója kezéből pedig a pénzjutalmakat vették át. A megbízott igazgató ezután üdvözölte a versenyzőket, a győztesekét, s a hallgatóság és nézősereg nagy helyeslése közepette azt hangoztatta: ennek a versenynek igazi nyertese a fogyasztóközönség lesz. sósnál jóval sötetebb a film. az még hagyjam. Ezeket a hibákat rá lehelt fogni a technikai berendezés gyengéire. De azt már nem könnyű kielégítően megmagyarázni, hogy a gépváltás után miért csak a közönség türelmetlen füttyére áll be élesre a kép: miért nem lehet a fénysugarat úgy irányítani, hogy a kép ne a vetítővászon alá vagy fölé, hanem pontosain reá irányuljon. Arra kérjük az illetékeseket: ha segíteni akarnak aiz elkeseredett balassagyarmati mozi látogatókon, ül jenek be valamelyik előadásra. Az is elég, ha megállnák a szabadtéri színpad mellett — a bentről sűrűn felhangzó füttyszó biztos meggyőzi őket állításaink igazáról. B. L,. akarta beállítani, mert úgy gondolta, hogy éjfélkor lejár a határidő, s Cicero esetleg meggondolja magát. Magához vette a húszezer fontot, elindult az angol nagyikövetség épületéhez, s pontosan hétkor oda is érkezett. Tudta, hogy itt lakik a nagykövet is, tehát itt kell lennie az inasnak, a Ciceróra elkeresztelt töröknek is. Mojzisch jó hosszan csengetett a kapun. Az ott strázsáló török rendőr unottan nézte a hosszan csöngető európait. Rövidesen megjelent a kapuban az inas. — Kit keres? — Egy hivatalos okmányt, vízumot szeretnék lepecsétel- tetni — mondta Mojzisch, s jól szemügyre vette az inast. Von Papén leírásából ráismert a felajánlkozó ügynökre, s amikor Cicero az általa megadott jelszóra válaszolt, mór tudtg, hogy találkozott az emberével: — Ilyen későn nincs hivatalos idő... Holnap délétőlt tíz órakor szíveskedjék ismét elfáradni... — mondta Cicero, majd halkan odasúgta Mojzischnak: — Westend- bár... Mojzisch sejtette, hogy a másnap délelőttre megadolt idő aznap estére vonatkozik, s hogy az inas este tízkor várja őt a Westend-bárban. de nem volt biztos, ezért halkan még megkérdezte: — Ma. tízkor? — Igen. . A náci ügynök visszaült gépkocsijába, s elhajtatott. (Folytatjuk) •• Gaz van../' Pestiesen szólva — „gáz van” a gázöngyújtók töltése körül Salgótarjánban Gáz egészen biztosan konkrét formában is van, alig elképzelhető, hogy a hiánya akadályozná tartósan az apró öngyújtó tartályok újratöltését. Akármilyen apró dolog, csekélyke szolgáltatás is a gázöngyújtók- töltése, mégis bosszantó, ha éppen a szolgáltatások teljesítésére hivatott helybeli Szolgáltató Ktse-tól kapjuk az ilyen választ. — Valamikor foglalkoztunk a gázöngyújtók töltésével is, de egy ideje nem vállaljuk... Hogy hol lehetne mégis megitöltetnd az öngyújtót? Kérem, van egy kolléganőm, ő mindig Pestre küldi. .. Valaki a Vegyesipari Vállalatot mondija biztos tippnek. Íme az eredmény: — Kérem, mi soha sem vállaltuk ezt a munkát, itt biztos félreértésről van szó. . . Tessék bizalommal fordulni a Szolgáltató Ktsz-hez! Egy sokat tapasztalt ismerősöm mondja: — öregen egyszerű eset! Helyben valamelyik üzemnél megtöltik neked, ha van ismerősöd. Ha nincs. magadra vess. de mondok mást: van Budán a Moszkva téren egy kisiparos. . . Hatvan forintért házitöltőt vehetsz nála. Nelki megéri?! (pataki) | l j nak erről a különös ajánlat NÓGRÁD - 1970. július 18., szombat j | ^ üzenik haza is. Molnár Zsolt /LaJ&o JUvpzts* — Sa&fV*** — szky — Még mindig... Baj van a mozival
