Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

er er Szuha, a kis helyi település, négy kilométerre nyúlik el a Mátra szűk völgyében. Mátraalmás tartozik hozzá, lélek­számú így haladja meg az ezret. Megáll az ember a falu közepén és körülnéz. Tágas, szép köházak sorakoznak az út két oldalán. Mögöttük mindjárt ott a Mátra. Mesélték, hogy ősidőktől fogva as^erdő tartja el az itt élőket. A szántóterület alig több valamivel 400 holdnál. Régeb­ben summáénak, aratómunkásnak szegődtek el a szuhaiak, és mentek a kenyér után a fél országon át. Télen Aztán hazajöttek, ekkor eltartotta őket az erdő. A tét melöszövet- kezet 1959-ben alakult Szukán, a mezőgazdasági munkások most ott dolgoznak. Legalábbis egy részük. A férfiak több­sége azonban a ménkesi szénbányába jár. Reggelenként autóbusz viszi, este autóbusz hozza haza a bányászokat. Szegény falu, szegény emberekkel. Valamikor ez a hir járta Szukáról. Azt mondták, sok igazság szorult a megálla­pításba. Iskola, templom, a kántortanító lakása, sötét, dohos szatócsbolt. Ez jelentte a középületeket a felszabaduláskor. Szukán, s a hozzá tartozó Mátraalmáson. Még az út is csak a falu végéig szaladt. Fennmaradt a község képviselőtestü­leti ülésének jegyzőkönyve, amelyben az út építését sürgetik. Mint írták, az útra a ,,községhez tartozó Huta-telepítvénynek feltétlenül szüksége van”. Amikor 1948-ban elkészült az út­szakasz, amely összekötötte a hegyi embereket a távoli vi­dékekkel, valóságos népünnepélyt rendeztek. Nagy bállal zá­rult az útavatás. Villanyt 1952-ben kapott a falu, s a fény nyomában már tartalmasabb élet járta. Művelődési ház, iskola, orvosi rendelő épült. Száznál több a televízió-tulajdonosok száma, s még kinn, Mátraalmáson is minden házban rádió, szól. Igaz, az utakkal még most sincs minden rendben, de a távol­ságok mégis zsugorodtak. A rendszeresen közlekedő autóbu­szok, a motorkerékpárok, személygépkocsik világában az emberek nem ismernek lehetetlent. Aztán Szuha is ama köz­ségek közé tartozik, amelyek most július 1-vel a nagyobb szomszéddal egyesültek. Mátramindszent lett a központ; de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Szuha gondjai homályba merülnek. Az emberek azt tartják, így könnyebben meg­valósulnak azok a tervek, elképzelések, amelyekre eddig — anyagiak hiányában —, nem tudtak sort keríteni. Öregek Kevesen vannak Jó is, rossz is A kisbíró Évek óta úgy van az már Szuhán, hogy nem hagyja magára az öreg beteg féríit. asszonyt a tanács. Most is nyolc olyan idős embert tar­tanak számon, akinek ellátá­sáról, gondozásáról hónap­ról hónaora gondoskodni kell. Pénz sajnos nincs túlságo­san sóik, de a 300—300 forin­tot mindenkinek eljuttatják. Most azonban arról is szó van, hogy esetleg lehetőség nyílik a szociális segély eme­lésére. Nem csak az idős em­berek, a község vezetői is örülnének, ha többet tudná­nak segíteni. Gyalogjárók Csak Hassan, nehezen jut előre a gyalogjárók ügye Szuhán. Építésükről szó sem lehet adídig, amíg nem törté- mik meg a Mátrába emelke­dő főútvonal korszerűsítése. Szó ami sző, ezzel egyidőben megjaiváthaltnák a Sauihai— Dorogháaa közötti útszakaszt is, hiszen a forgalom alapo­san megviselte. Csak azután kertülhet sorra a gyalogjárók ügye Szuhán. Fatobosszmyát, négy kilométert kellene épí­teni, A községhez tartozó Máitlra- aümáson még szomorúbb a helyzet. Sikerült ugyan ko­rábban 1200 méternyi utat ki­kövezni, de ennek a féle erősen megrongálódott. Van­nak a településinek olyan út­jai is, mint a Rákóczi út, ahol még mutatóiban sincs kő. A földutak kövezéséhez a tanács ereje eddig kevésnek bizonyult. Lehetséges, i hogy most, az egyesülés után vál­tozik valamit a helyzet. A falu ereje már az orvosi rendelő építésénél megmutatkozott. Akkor, amikor 8« ezer forintból rendbe tették az epületet, s a pénzt, amely kevés­nek látszott, megtoldották még 30 ezer forint értékű társadalmi munkával. Elsőként a 20 tanácstag­gal beszéltek a község vezetői. A 30 ember szavára aztán megmoz­dult szinte az egész falu. Azóta heteként egyszer átjön Mátramindszentről a körzeti or­vos, s ellátja a szuhai betegeket. Itt tartják rendeléseiket a Salgó­tarjániból Szuhára látogató szak­orvosok, a gyermek- és nőgyó­gyász is. Szuhai szüret A Mátra saelidebb lankáim, 50 holdon gyümölcsöst tele­pített a termelőszövetkezet. A gyiümülcsösíkert gomdijáit ko­ra tavasztól késő őszig a fia­tal Jónás István kertész­technikus viseli a vállán, ö szervezi a>z asszonyokat a gyümölcsös ápolására, s az ó gondja az is, hogy idejében kezdődjék és befejeződjék a szüret. Most először szednek gyümölcsöt a fiatal meggy­fákról. A 10 hóktayi gyü­mölcs első termése jónak ígér­kezik. Később még 20 hold alma és 14 hold szilva várja a szüretet Szultán. , A szuhai termelőszövetkezet 1959-ben alakult és. 1962-ben egyesült Mátramindszenttel. Azóta csatlakozott a közös­séghez a dorogházi és a nem- ti tsz is. A szuhai határban épp úgy, mint eddig, gabonát és takarmánynövényeket ter­melnek. Most készülnek ép­pen a 160 hold kalászos ter­mésének betakarítására. Ahogy a közös gazdaság főagronómusa elmondotta, igyekvő, szorgalmas emberek a szuhaiak, mégis lassan ha­ladnak a szövetkezetben. En­nek a legfőbb oka, hogy ke­vesen vannak. A 23 asszony, lány alig birkózik a munká­val. Rendkívül kevés a férfi- munkaerő. Talán tízet-'tizen- hármat számolnak a faluban és többségük nyugdíjas. Csak kevés községben van olyan egészséges, tiszta víz, mint ami­lyent Mátraalmáson merítenek a kutakból. Szuhán viszont hiába raktak a régi gémeskutak helyé­be korszerűbb, zárt kutakat. A 156 kút nagy részében egészségte­len a víz. A törpe vízmű építése már korábban felvetődött a köz­ségben. A víztársulás szervezését akkor nem kísérte egyértelmű lelkesedés. Le is tettek róla ha­mar. Most a nagyobb, anyagilag Is erősebb tanácstól remélik az em­berek, hogy előbb-utóbb újra na­pirendre kerül a társulás, a tör­pe vízmű építése. Szuhán él és dolgozik a megye legidősebb és Icghosz- stzalbb idő óifca szolgálatiban álló kíisbírója, Fábry József. Becsületes, jóravialó, víg kedé­lyű, a tanácsi ügyekben já­ratos ember a hiivatállsegiéd. Azit mondják, koráit megha­zudtolva olyan fürgén jár, mint a szarvas. Pedig négy kilométer hosszú a község. Sokan mondták már neki. hogy aikáir két országot is végiggyailogolhatoitt volna azzal, aimiit a község lakossá­ga ügyében talpalt. Mégsem fáradt, kedélyét sem veszíti, mert ahogy mondani szokta, feledteti fáradságát, ha az embereken segíthet. Képün­kön: napközben a falut járja, sokam ismerik, sokan állítják meg néhány szóra. Klub az Hiúságnak Jó a KISZ-alapszervezet. Harmincán vannak és hatáso­san, jól dolgoznak. Nem ha­nyagolják el a szervezeti éle­tet, műsorokat rendeznek, egyszóval hallatnak magukról. Mégis, a szervezeten belül fe­szültség van. Nincs megfele­lő helyiségük. A művelődési otthon egyik öltözőjében ta­láltak menedéket, de ez nem megoldás. Most aztán, telje­sül a kívánságuk. A tanács- háza egyik szobáját kapják meg, amelyet közösen az MHSZ-szel használhatnak. Remélhetően elégedettek lesznek vele. Példamutató könyvtár A községi könyvtári mun­kát tanítani lehetne, olyan jól szervezett. Fehér Kálmán­ná a könyvtáros. A könyvál­lomány 2053 mű, a szépiro­dalmi és szakmai könyvek egyaránt megtalálhatók nála. Az elmúlt évben, sokan, láto­gatták, sok olvasó fordult Húsz éve szolgálatban ® i — Elnöknek 1957-ben választottak Szuhán... Ennél ré­gebben, most éppen húsz esztendeje vagyok a tanács, az emberek szolgálatában Cembiczki József Pétervásárán, majd Salgótarjánban, a járási tanács elnökhelyettese volt, mielőtt Szhuára került. Művelődési ház, iskola, óvoda, új bolt épült az elmúlt évek­ben a községben. Tiltakozott, nem egyedül az ő érdeme: — Mindig magam mögött tudtam a párt- és a társadalmi szervek támogatását, a tanácstagokat... Most július 1-vel Mátramindszent,hez csatlakozott Szu­ha. Gembiczki József, a szuhai tanácskirendeltség vezetője, elnökhelyettes lett. Egyetlen -nap is elegendő volt, hogy meggyőződjünk róla, Gembiczki József nem változott. Pon­tosan úgy intézi a szuhaiak ügyes-bajos dolgait, mint amikor még elnöknek titulálták. Csend az óvodában Nyári szünet van az óvo­dában. Takarítják, festik a termeket. Egyébként 30 kicsi állampolgár növekedik benne Végh Gáboroé vezető óvónő felügyelete alatt. Az. óvoda nagyon közkedvelt a község­ben. Érthető, hogy szeretnék, ha minél előbb befejezhetnék a nagytakarítást. Sajnos ez lassan megy. Mikor ott jár­tunk, a munka zaja helyett mélységes csend fogadott. A festő a padlón aludt. Arra hivatkozott, hogy nem tud dolgozni, mert nincs se enyv, se festék. A nagybátonyi ta­nácsi építők vállalták el a munkát. Jó volna, ha időben gondoskodnának a munkához szükséges anyagról. Vagy itt teljesítményben számolják el a délelőtti szunyókálást is? Zöldség és hús A zöldséges és a húsboltot egyaránt a lakosság régi-régi kívánságára létesítették. A község vezetői addig számol­tak, terveztek, míg 72 ezer fo­rintból tető alá hozták mind­kettőt. A zöldségellátás, az utóbbi kisebb-nagyobb za­varokat leszámítva, lényegé­ben kielégítő. Húst hetenként háromszor vásárolhatnak a szuhai háziasszonyok. Igaz, sertésből gyakran nincs meg a kívánt mennyiség, de az ügyes boltos baromfival pó­tolja a hiányt. Ezenkívül az asszonyok maguk is szívesen, tartanak szárnyast. Szuhán ezért mindig nagy a keletje a naposcsibének. A szeszfőzdében Még mindig ».üzemel'’ a szesz­főzde. viszkok Gyula, a főzde veze­tője azzal meníegetödzik, hogy ki­lyukadt a főzőüst és emiatt álltak egy darabig. De a hosszú üzeme­lésnek mégsem ez az oka. Hu­szonnégy—huszonnyolc ezer liter pálinkát főznek itt és kiváló mi­nőségűt. Ezen a vidéken sok a gyümölcs és a pálinkát sem vetik meg. Van olyan család, ahol 260 litert főzettek és mindet megvál­tották. Most ellenőrizték a pénzügyő­rök, rendben van-e minden a főzdében. Nem találtak kifogást. \ meg a könyvtárban. Felhívja a figyelmét a mezőgazdasági szakembereknek a könyvek­re, a középiskolai diákoknak a kötelező olvasmányokra. Ajánlja a könyveket. Az em­berek úgy találjak, a könyv­tárba érdemes bemenni. Tisztáséig, csend vian. A művelődési ház „regénye” A művelődési házihoz an­nak idején regénybe illő for­dulatoktól szereztek pénzt, építőanyagot a falu vezetői. Építéséinél ott volt az egész falu. Így történt aztán, hogy a másfél millió forint he­lyett megcsinálták félmillió forintból. A bútorökát, a te­levíziót mind-mind megsze­rezték, s tarbaiLmias programot is dolgoztak ki, hogy az új épület valóban a művelődés háza legyen. Gyakorta látoga­tott id.e a Déryné Színház, s a falu fiataljai is rendeztek műkedvelő előadásokat. A most tíz esztendős épület felújításra szorul. A belső munkálatokat még csak el­végeztetné a tanács. A külső tatarozás azonban már nem megy saijáit erőiből, ahhoz a járási szervek segítsége kelle­ne. A szuhaiak nem türei- metleneik Ha az idén nem kerül rá sor, várnak a következő esztendőig. Tovább azonban az épület miatt nem volna szabad várakoztatni őket. Szolgáltatás sehol Nincs a községben sem fod­rász, sem cipész. Az utóbbit még csak nélkülöznék, de az előbbit nehezen. Kilométere­ket keli menniük nyíratkozni. Nyolcszázötven lakosról van szó. Azt mondják az emberek, hogy elegendő volna, ha a fodrász hetenként legalább kétszer a községben dolgozna. De elmondjuk: • arra is pa­naszkodtak, elsősorban a fia­talok. hogy nincs presszó. Nagyon nélkülözik, de az egyre növekvő idegenforga­lom is megkívánná, hogy le­gyen. Sokan járnak erre a Mátrába és az italbolton kí­vül nincs semmi, ahol ételhez, italhoz jutnának az utazók. Érdemes elgondolkodni ezen. Szorgalmas iskolások Az iskola nemcsak arról hí­res, hogy jól felszerelt és szorgalmasak a tanulók, ha­nem arról is, hogy a kisdobo­sok ügyes hulladékgyűjtők. Az alsó tagozatos iskolának 39 hallgatója van, vezető ta­nítójuk Szabó József. A gye­rekek jól tanulnak és jut ide­jük , a hulladék gyűjtésére is. Már nyertek a szorgalmukért egy hatszemélyes sátrat. Most is ott áll felverve az iskola udvarán. Volt náluk jutalom­ként Pataki, a fejsaámoló művész. Az idén a hulladék- gyűjtésből származó pénzen Budapestre mennek kirándul­ni. Most nagy az izgalom a gyerekek körében, készülnek a fővárosba, ahol gazdag program várja őket. Pádár Sándor, az építő Míg dolgozóit, egyetlen napra sem maradt munka nélkül Pádár Sándor kőmű­ves. Három mester volt a fa­luban, de úgy osztották el a munkát, hogy valamennyi ha­ladni tudott. Igaz, évente 3—10 házat építettek a falu­ban, s hívták a mestereket a szomszédos községek „fészek- rakói” is. — Nádújfaluban másodma- gamal építettem fel a kultúr- házat... Itt Szuhán is dolgoz­tam rajta egészen addig, mi­éi nem készült — mondja i. vékony, barna képű mester — Most mit épít? — Azt hiszem, egy Ideig semmit... Kórházban voltam, pihennem kell. Ha rendbe jö vök, azért még sok minden: szeletnek megcsinálni. Az egész ember tele van bizalommal. Pádár Sándornak a fia is ■ kőműves. O azonban már nem magányosan épít. Közös­ségben, a nagybátonyi Taná­csi Építőipari Vállalatnál dol­gozik. Hosszan, négy kilométeres távolságban nyúlik el a köz­ség a Mátra szűk völgyében. Bányászokkal, iparosokkal, ter­melőszövetkezeti tagokkal és pedagógusokkal váltottunk szót. A beszélgetések hűséges tü­körképei annak a változásnak, amelyen az elmúlt években Szuha, a kis hegyi település átment. Az összeállításban er­ről BOBÄL GYULA és VINCZE ISTVANNÉ szá­molt be. a fényképeket KOP­PÁNY GYÖRGY készítette. Legközelebb, július 22-én. Pásztóra, a járási székhelyr*- látogatnak el szerkesztőségün! munkatársai. /

Next

/
Thumbnails
Contents