Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
Nemzetközi lovasnapok a Hortobágyon Június 19—21- én Hortobágyon a mátei lóte- nyészitő telepen hatodszor kerülnek: megrendezésre a hortobágyi lovas«,apók. A napok ba/n jelenitek meg a lovasn.a- pcxk első plaikát- jad Debrecenben és aa ország jelentősebb városaiban — sőt még külföldön is —. hiszen a rendezvény nemzetközi jelentőségű. A plakátom vágtató csikós ostorát pattogtatja. A lovas alak egyben a a lowasnapok emblémája is. A hortobágyi lovias.naipoik kezdetben egyszerű megyei lovasbe- mutaitóniak indult, s hait év után ez a rendezvény niemaetközi rangot vtíwtJt kii magáinak. Tagadhatatlan, hogy a Hortobágy romamtikája, a pusizita varázsa messze földről vonzotta ide az embereket. A híres hortobágyi csárda. a kilenc lyukú híd. a délibáb mindig nagy vonzást gyakorolt az idegenekre. A turisták jó része természetesen a hortobágyi ménest Is látni akarta, de enre nem mindig nyílt lehetőség. (Pl. a ménes a nagy távolság és útviszonyok miatt gyakran megközelíthetetlen.) A lovasa napok rendezvényei most már szervezetten és intézményesem évről évre bemutatják mindenekelőtt a Hortobágyi Állami Gazdaság lovait, lótenyésztését, s mint érdekességet a magyar szürke- gulyáit, a nackarnyájat. vagy egy-egy híres lovat a máltai istállóikban. Kezdieitlbein a lovaspáflyia sem volt alkalmas nemzetközi versenyekre. De nagy társadalmi összefogással, s mindenekelőtt a Hortobágyi Állami Gazdaság támogatásával felépült a máltai telepen a személykocsi költ.) és busz parÁz akadály fölött között, jó színvonalon lehet megrendezni. a kxvaspálya körtelátójón 25 000 főnyi közönség fér el. S tavaly — a kedvező időjárás is közrejátszott — telt ház volt a vasárnapi bemutatón. Az első években több kritika érte a vendéglátást. Tavaly már nem volt rá panasz. A Hajdú megyei Vendéglátó Vállalat, az ÁFÉSZ-ek, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a vendéglátás m,Indán igényét kielégítették. Érdemes megemlíteni, hogy csak sörből százezer palack állt rendelkezésire. Igen népszerű volt a Hortobágyi Állami Gazdaság ételsátra, ahol speciális hortobágyi ételek között (síültt hol, liacipecsenye, bírkapaprikás) válogathattak a lovasnapok éhes vendégei. Az. elmúlt éviben már nagyszerűen megoldották a gépjármüvek parfkoíLésáit, s a helyű közlekedést. A vasútállomásitól a lövaspélyiáiig vezető mintegy négy kilométeres útszakaszon állandó autóbuszjárat biztosította a vendégek szállítását. A különibusizok és gépkocsik parkolására megfelelő hely állt rendelkezésre. (A két parkodőhelyen 3500 Ez volt tavaly. S az idén tovább nőtt a figyelem a lovas- napok iránt. Az érdeklődés mindenekelőtf. a „lótenyésztők” részéről nyilvánult meg. Egymás után jetemtik be részvételüket az ország miniden részé bő! az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. Nem hiányoznak a lovas- pályáról a csehszlovák és a tavaly is igen jól szereplő lengyel lovasok. Nagy a2 érdeklődés a nézőközönség részéről is. Csehszlovák. nyugatnémet, francia, norvég vendégek jelezték már érkezésüket. S az érdeklődés aiz országban is igen nagy, hiszen a jegyi,géhylők között vannak már Sopron, Nagykanizsa, Esztergom, Miskolc, Győr kirándulód. De a tavalyi tapasztalatokból ítélve alig lesz város, ahonnan ne jönnének el érdeklődők a Hortobágyna a lovasmapokna. A műsor igen változatos lesz. A Lovasnapok első napján 19-én, pénteken elsősorban szakmai szempontból lesz érdekes a verseny, ekkor tesznek az elődöntők. Az ünnepélyes megnyitóra 20-án, szombaton délután fél kettőkor kerül sor. A megnyitó utón ötórás változatos lovasműsor lesz. A „Pusztai talál- kozós” című műsorban csikósok, gulyások, juhászok, lovasok zenés, tán«* betétekkel tűzdelt műsorának lehetnek tanúi az érdeklődők. A műsorban az országban és külföldön is jól ismert Debreceni Népi Együttes is közreműködik. A műsor tehiát változatos, érdekes lesz. Az ellátóéban sem lesz hilba, s remélhető, hogy az időjárás is megjavul A Hortobágy szeretettel várja vendégeit. P. I. Tarjám mozaik Aid tudna, így köszönne nékik a nagy nap felvirrad- tán: lacsi ratyaha! Jó reggelt! Mert jó reggele lesz aznap huszonnégy cigánycsaládnak. Annak a huszonnégy családnak, aki lakást kap Tarján más pontján és elköltözvén a Pécskő utcai dombról, huszonnégy bántó szeplőt töröl le a város egyre szépülő aculatáról. Ezt olvastam lapunk szombati számának egy érdeménél szűkebb szavú hírecskéjében. És még azt is, hogy — bizonyos kínos tapasztalatokon okulva — a költözést követően gépek jelennek meg, s az üresen maradt viskókat földig rombolják. Mintegy megsemmisítve a visszaút hídját és azt is megakadályozva, hogy e viskók valaha is mások menedékét szolgálják, akik vidékről szivárognának ide, a számukra még mindig Dalotoknak számító odúkba — de városba! Ceterum censeo, Carthagi- nem esse delendam! — kicsit szabad fordításban: „Mindent összefoglalva: Karthágót el kell pusztítani — hangoztatta a rómaiak nagy politikusa Cato, a pún háború megkezdése előtti években. Hosz- szú harcok utón földig le is rombolták a várost, akár csak e szerencsés huszonnégyek kunyhóit rövidesen. Sőt még sóval is beszórtok, hogy fű se nőjön a helyén. Sóra itt nincs szükség Az azonban igen szerencsés megoldásnak ígérkezik, nugy ezen a szép fekvésű részen a város okos tervek alapján ifjúsági házat, kollégiumot és Turjánhoz méltó házak építését tervezi. A nyílván nyílt, világos és virágos házsorok vidáman ékesítik majd ezt a ma még lehangoló környéket. A jól megválasztott fák, az ügyesen kialakított sövények, a dísznek is beillő kerítések együttese előreláthatóan olyan képet alkot majd, ami — mint városunk más részei — joggal kiváltják az Ide látó- lépést végre a beilleszkedés meztetik a tévedőt: ne így« gatók elismerését. felé. Azt szeretnénk, ha új nem ezt! Akik pedig e nyomorta- környezetük bizalommal fo- Ezzel könnyebbé teszik banyákból kivonulnak, nem vert gadná őket. Ha pedig kezdet- illeszkedésüket a város társa- hadakként távoznak, hanem ben mégis hibát követné- dalmába, amelyben a tarján! emelt fővel cserélik fel a nek el — óh, mi könnyű! cigányoknak máris oly igen rosszat a jóval, amire igényük nem pereátot, nem feszítsd sok értékes tagja van és elő- és joguk is van. Ezzel meg- meg-et kiáltanak majd rájuk, segítik, hogy még több letették a ki tudja hányadik hanem baráti szóval figyel- gyen, — kussinszky — Csak eh ei innét! Megállt az apadás Húsz nógrádi Tisza-gáton lo vaspálya. ahol nagy jelentőségű rendezvényieket — amilyen a nemzetközi lovasnapok is — megfelelő körülmények A Riadó A salgótarjáni József Attila művelődési központ megkezdte belső udvarkertjének előkészítését, hogy megfelelően fogadhassa a nyári időszak szabadtéri programjait. A kamara jellegű előadásokra alkalmas kertszínpad első vendégegyüttese a miskolci Nemzeti Színház lesz. amely június 20-án Choinsky: Riadó című drámájával mutatkozik be. Termelési gyakorlat Megkezdődött az elsőéves tanulók kéthejas termelési gyakorlata a salgótarjáni Stromfeld Aurél Általános Gépipari Technikumban. Az elsősök a tanműhely gépeit festik, karbantartását végzik. A másodikosak és a harmadikosak ipari üzemekben töltik ei a szakmai gyakorlatot. Az egyhónapos termelési gyakorlat felét a diákok Szabolcs— Szatmár megyében töltik majd el. Az árvízkárosultaknak segítenek az építkezéseknél. Poroszlón, a hosszú ideig ostromlott nagyközségben még minden az áradásra emlékeztet. Amikor — Imre Gyulával és Juhász Istvánnal, az AKÖV két osztályvezetőjével — kiszállunk a kocsiból, első pillantásunk két hatalmas homokzsákhegyre esik. A kis te- recske szomszédságában a húsz ZIL teherautóból összeállított salgótarjáni gépkocsiosztag egyik műhelykocsija áll. A parancsnok, Sándor János kezét nyújtja. Emberek és gépek — Húsz gépkocsivezető dolgozik a gátakon. Ki Pásztoréi, ki Salgótarjániból érkezett Poroszlóra, hogy részt vegyen az árvízi munkáikban. A családjukat azóta alig látták. Ez az időszak próbatétel az embereknek és a járműveknek. Olyan is volt, amikor egész nap és egész éjjel talpon voLtunk. A teherautók is jól tartják magukat... Igaz, valamennyi új jármű, tízezer kilométernél még egyikben sem volt több, amikor lejöttünk. Sokszor tengelyig érő latyakban járták a töltéseket. Mindkét oldalon a víz, Itt az ér, amott az átszivárgóit víztömeg. Néha öt- ven-hatvan métert kellett hátrafelé tolatni, hogy a töltésre billenthessék a homokot. Széttárja karját — Elfáradtak a fiúk. Vágyódnak haza. Ügy volt, hogy már a héten útunkra engednek bennünket. De azt hallottam, hogy nem lesz belőle semmi. Még hatvannyolcezer köbméter homokot kell a töltésekre hordani... Zsiga Gyula, a szerelők bri- gadéros« rongydarabba törölheti olajos tenyerét. — Eddig nem volt komolyabb javítani való — mondja. — Ezek a ZIL-ek mindent kibírnak. . . Poroszlónál nem lépte át a gátakat a Tisza. A főúton Tiszafüred felé haladva nagy, egybefüggő víztömeget pillantunk meg. — Ez lenne a Tisza? Szalad ki a kérdés a számon. Sándor János elnézően mosolyog. — Ez még csak az árterület. A Tisza innen körülbelül két kilométerre van. Ezen a lapályon ennyi víz még soha nem gyűlt össze. Mindössze 60—70 centiméter hiányzott, hogy a szennyes víz átcsapjon az úttesten. Csaknem nyolc méterrel te- tőződött a ár. A vii nem apad A gát oldalát könnyűbúvárok rakták körül fóliával. Az átszivárgást mégsem tudják egészen megakadályozni. A környező kertekben és udvarokban alattomos buzgárok ütötték fel a fejüket, feltört a talajvíz. Itt-ott még most is bokáig, térdig ér a víz. Az egyik telek teljesen víz alatt áll. Ennek a kertnek is vége — jegyzi meg Imre Gyula. Itt, ebben az évben már semmi sem terem. A faluvégi rétről nagy teljesítményű szivattyú emeli át a vizet a töltés túlsó oldalára. Zakatolása, morgása egy pillanatra sem hallgat el, de a víz szemmel láthatóan alig apad valamit. A megvadult Eger-patak közelében a másodlagos töltésekre hordják a homokot a tehergépkocsik. Bődülve lódul neki a talajgyaiut hordó lánctalpas, hogy széttúrja a homokdombokat. Lánctalpai nyomán víz tör fel a talajból. A kisebb-nagyobb tavakban kövér ebihalak kergetőz- nek, a felszínen zöld békanyál úszik. A keskeny, hepehupás töltésen egymás nyomába érnek a homokkal púpozott teherautók. Középkorú parasztasszony szénát gyűjt a főtöltés szélén. Alakja úgy magasodik a víz fölé, mintha azt példázná: az ember legyőzhetetlen. — Látja, megvettük ezt a kaszálót — kezdi. — Ki gondolta volna, hogy a víz elönti majdnem az egész területet? Ilyen a szegény ember szerencséje. Nem Is tudom, mit adunk a tehénnek, ha nem lesz elég takarmány. Ez maradt — mutatja a keskeny, zöld sávot, amit fölül a járművek szaggatta, magasított úttest, alul a víz és a víztől elszürkült fűcsík szegélyez. — Nem is emlékszem ilyen árvízre ---- Arra, bent — int a t engernyi víz felé a fejével — legelők, kaszálók, kukoricások és gyümölcsfák vannak víz alatt. — A Tisza előhidján nem engednek át bennünket.. Mér hetekkel előbb lezárták az utat. Két őr áll a sorompó nál. Az egyiknek madzaggal a hátára vetve a lapát, mintha puska lenne. Visszafordulunk a faluba. A vízügyi igazgatóság főhadiszállásán Szabó Kálmán szállítás vezető unszolásunkra kiadja az j áthaladási engedélyt: „Engedélyezem, hogy az AB 54-13. rendszámú személygépkocsi a sa^ ját felelősségére a Poroszló— Tiszafüred lezárt úton áthajtson.” Saját felelősségére A főúton hagyjuk a kocsit, Még mielőtt elindulnánk Tiszafüred felé, az agyagos felázott úton kieaplatunk a falu alatti töltéshez. Itt Is némelyik háznál egészen az udvarig nyomult fel a víz. Egy alacsony vályoghaz mellett borostás arcú. idős férfi szedi fel a homokzsákokat. — Nem volt Itt riadalom — mosolyodik el. — A poroszlói ember már megszokta a vizet. Pedig majdnem a küszöbön lépett át ' az ár Kibírta ez a vályoghoz már tizenkilencet, harminckettőt, meg hatvannégyet is ... Azon a cédrusfán — intett a Balatonnál hízott Cserő-tó felé — meg van jelölve meddig emelkedett a víz szintje. Háromszáz hold gyümölcsös van a víz alatt. Minden tönkre megy Hiszen hosszú ideig biztosan nem vonul le az ár. Két nap óta megállt az apadás. Űjra esett az eső. Pol- gárdiná! már jön az új árhullám ... A’k«?!©* a hídon A töltés belső oldalán félig a földbe temetkezve, hatalmas lánctalpas fekszik. Olyan, mint egy halódó elefánt, amint lassan elmerül az elhagyott mocsárban. Talán két héttel ezelőtt csúszott be a töltésről, azóta homokot borogattak rá a járművek. A két „pilóta' azon tanakodik, hogyan lehetne kivontatni. Úgy néznek rá, úgy sajnálják, mintha fél karjuk marad volna ott a földben. Már csuk akkor emelik ki. ha a nehéz napoknak vege szakad. A? engedéllyel a Tisza elő- hídján most már zavartalanul átkelhetünk. Az úttesten iszapréteg és kődarabok. Itt már az előgátakat is átvágta a víz. A sínpár alatt rendszeresen vizsgálták a pályatestei, mikor jön el a perc, amikor már lépésben sem lehet áthaladni rajta. Kilométereken keresztül víz. víz. víz. Sehol egy lélek. A kettős Tlsaa-hid atett zúg. örvénylik a hömpölygő. barnásszürke Vízío- iyam. Így érjük el a kilenc kilométerre levő Tiszafüredet, ahol már semmi sem jelzi az átélt napokat. Az üzletek nyit- ve vannak, a? utcán emberek járnak. Az élet meg tovább... 4 NÓGRAD - 1970. június 12., péntek Kiss Sándor
