Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
Műteremlátogatás Az érem másik oldala Körúton a (1ELKA szerelmivel Mászógúla Azt állítani, hogy a GELKA-szerviz szerelői tökéletes munkát végeznek a megyében, túlzás lenne. Arról szólni azonban, hogy a jó vagy rossz munkát mi idézi elő, feltétlen szükséges. Hiszen az Állami Kereskedelmi Felügyelőséghez beérkezett panaszok — jogosak, vagy sem. erről most ne vitatkozzunk — azt bizonyítják: valami nincs rendben a lakossági szolgáltatásnak ezzel az ágával. Ha viszont az ember az érdekelt felet, vagyis a GELKA vezetőit is meghallgatja, azonnal az érem másik oldalát vizsgálja. Ezért is vettük nyakunkba a megye egyik legsűrűbben lakott, televíziókkal, rádiókkal, háztartási gépekkel Is legjobban ellátott területét, a salgótarjáni járást a GELKA salgótarjáni szervizének vezetőjével, Fodor Pállal. Azért, hogy meggyőződjünk a bejelentések valódiságáról, a GELKA gondjairól. — Mi mint mindig, ma is legfontosabb feladatunknak a lakossági szolgáltatás javítását tekintjük — mondja még az út kezdete előtt Fodor Pál. — Arról azonban aligha tehet a GELKA, hogy számos községben a községi tanács nem érzi ennek a szolgáltatásnak jelentőségét, nem biztosítják munkánkhoz a megfelelő feltételeket, aminek a levét mindenképpen a lakosság issza meg. A salgótarjáni szervizhez csaknem kilencven község tartozik, a lakosság száma pedig mintegy száznyolcvanezer fő. A televízió, rádió, lemezjátszó, magnó, hűtőgép és más háztartási gép javítása mellett újabban bevezettük az olajégőik beszerelését, javítását is. Tehát széles skálán dolgozunk. Havi átlagban mintegy ezerötszáz-ezer- hatszáz készüléket javítunk. Ez nagy mennyiség. Szakember-ellátottságunkat is figyelembe véve, már megterhelése ez a szervizünknek. 4 Megszakítjuk a be‘ * szélgetést, mert megérkeztünk utunk első állomására, Homokterenyére. — Sajnos, ezt a szervizt is be kell zárni — közli mindjárt az érkezéskor Brunda József szerelő. — A ház tulajdonosa felbontotta a szerződést, a tanács nem gondoskodik más helyiségről. Pedig ebben a körzetben csaknem tízezer televíziót, rádiót és egyéb háztartási gépet tartunk nyilván. A heti egyszeri kiszállás pedig nagyon kevés lesz ahhoz, A lenini páncélautó Nógrádban Hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 1U0. évfordulója alkalmából úton van annak a páncélautónak hü mása, amelyről 1917-ben a száműzetésből visszatérő Lenin a hires Áprilisi téziseket elmondta. A páncélautót a Csepel Autógyár és a Jármüszövetke- zet dolgozói készítették. Eddigi útja során Budapesten, Pest, Fejér, Tolna és Baranya megyében a fiatalok és a lakosság nagy érdeklődéssel fogadta a páncélautót, emlékzászlót és -szalagokat nyújtottak át személyzetének A lenini páncélautó Komárom megyéből érkezik Nógrád megyébe. Az ünnepélyes fogadás augusztus 20-án lesz, s u páncélautó augusztus 30-ig tartózkodik Nógrádbanhogy a bejelentett készülékeket megjavítsuk. Ezzel a megállapítással egyetért Herceg János ho- mokterenyei lakos is, aki azonnal javaslattal él, s címet ad majd a tanácsnak: hol. melyik házban lehetne megfelelő helyiséget szerezni a javítónak. — Legnagyobb gondunk a műszerészek hiánya — folytatja a beszélgetést Fodor Pál. — Most is három fiatal műszerészünk vonul majd be katonának. A felszabadult gyerekekre sem számíthatunk még teljes biztonsággal. Ahhoz, hogy tökéletes legyen a munkánk, még hat szerelő, műszerész kellene Hat. de hová. hiszen lakást sehol sem tudunk adni nekik. Pedig jönnének, mégpedig kiváló szakemberek. O Mátranovák a követ“• kező állomás. Bakos Gyula, az iparcikküzlet vezetője szerint is szerviz kellene, hogy ami készüléket elad, annak a további sorsáról is gondoskodni tudna, így a vevő is nagyobb bizalommal lenne irántuk. Szavát idézem: csöngetni tudnám a vevő panaszát. Teljesen igaza van! — Kisterenyén is meglepetés várható — közli kísérőm. A meglepetés valóban nem marad el. A szerződést felmondta a háztulajdonos. Bevonul katonának a szerviz vezetője is. A javítást itt is heti egyszeri kiszállással kívánják megoldani. Megoldani? De hogyan?! Helyiség kellene. A községi tanács egyidőben a ravatalozót ajánlotta fel szerviznek. Tegnapi levelében már azt ígéri, hogy a majdan felépülő új szolgáltatóházban oldják meg a GELKA problémáját. Az embernek az az érzése, hogy beszélünk, határozatokat hozunk a lakosság jobb szolgáltatásáért, tenni azonban nagyon-nagyon keveset teszünk érte. Pedig hacsak Kisterenyét, s a hozzá tartozó településeket is számítjuk, majdnem minden család érintett abban, hogy legyen GELKA-szerviz a központban. — A szakemberhiány mellett az anyaghiány is befolyásolja tökéletes munkánkat — fbíytatja útközben a beszélgetést Fodor Pál. Már-már krónikussá vált az anyaghiány, elsősorban külföldi tranzisztoros Készülékeknél. Ha nincs... De akkor is a GEL- KA-t szidják a készülékek tulajdonosai... O Megérkeztünk utunk végállomásához, Nagy- bátonyba. Ma is 30 készülék vár a szervizben javításra. Ezt a munkát két műszerész és egy tanuló látja el. Igaz, ide „besegít” a salgótarjáni szerviz is. a most szabadult három tanuló is sokat jelent majd. Különösebb gond nincs is. Ezt bizonyítja a panaszkönyv, amelyben az utolsó bejegyzés 1968. november 20-án történt meg. összegezzük egy nap tapasztalatait. Fodor Pál szervizvezető igy fogalmaz. — Véleményem szerint telkesen dolgoznak műszerészeink. Vannak azonban sajnos, olyan körülmények, amelyek gátolják munkánkat. Műszerószhiány, alkatrészhiány, nincs öt szervizhez egyetlen gépkocsi, hogy megoldjuk a készülékek kiás beszállítását. Jönnének műszerészek, de azoknak is lakás kellene.. Az 1973-ra ígért salgótarjáni új szerviz sokat segíthet majd, de addig is... Most tervezzük, hogy szocialista brigádokat szervezünk a szervizekben. Megszervezzük a KISZ- és pártszervezetet, hogy ezzel is fokozzuk szerelőink, műszerészeink felelősségét... Valahogy ez az érem másik oldala... Igen, ez az érem másik oldala. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a GELKA- központ nem törődik eleget a salgótarjáni és környékbeli szervizekkel. A műszerész-, az anyaghiány egy-egy készülék javítási idejének kitolódását jelenti. Az pedig, hogy egy ekkora területen működő szerviz ne rendelkezzék egyetlen gépkocsival sem, szinte elképesztő felelőtlenség. Valahogy itt akad meg azoknak a határozatoknak a végrehajtása, amelyeket a legkülönbözőbb felelős szervek éppen a lakossági szolgáltatás javítására hoznak. Itt a szándék már kevés, a tetteken a sor. Somogyvári László A plasztikai kompozíció lenyűgöző méretű. Mint egy hatalmas, erősen absztrahált hatféle, úgy mutogatja idomait a budapesti műteremben. Szőllőssy Enikő szobrászművésszel beszélgetünk az egyik pesti kollektív műteremben. A művésznő jelenleg a felsőpetényi nevelőotthonba kerülő vállalkozásán dolgozik. A feladat eltér a hagyományostól. Olyan jellegű kompozíciót kell készítenie, amely a gyermekek mozgásigényét elégíti ki. Nézegetjük a születendő művet, s közben arról kérdezzük az alkotót, milyen elgondolások vezették tervezés közben ? — Egy csoportban 17 gyermek van. Mit szeretnek csinálni a gyerekek? Lyukakon mászkálni, csúszkálni. Ezt a kettősséget kellett figyelembe vennem és azt, hogy 3—6 éves korúak mozgásigényét kell kielégítenem. Gyermeki kíváncsisággal járjuk körbe mi is a plasztikát: azt fürkésszük: milyen örömet nyújt majd a gyermekeknek? A lyukakon kényelmesen átférnek majd, s bizonyára a csúszda is nagy örömöt szerez. A szemlélődő közben azon töpreng: milyen különbség lehet a figurális és a plasztikai szerkezetű művek születése között, hiszen — látszatra — más-más funkciót töltenek be. — Nagyon örültem ennek a megbízatásnak — mondja Szőllőssy Enikő. Szabadon játszhattam a formákkal, felszabadult játékot engedhettem meg magamnak. Persze, ez a játékos forma sem öncélú. Minden lekerekítésinek, elemnek határozott funkciója van. Az alkotó kezét megköti, hogy a mű milyen célra készül. A kollektiv műteremből átmegyünk Szőllőssy Enikő saját műtermébe. (A Felső- peténybe készülő figura a méretei miatt kényszerült az előbbi helyre). A lakás-műteremben belefeledkezünk az érmék világába. Sorozatokat szemlélünk. olvasunk az érmék lapjain, mintha egy-egy remekmívű novella rajzolódba meg előttünk. Es máris hall. juk az ars poetica-szerű alkalmi vallomást: — Az érme közvetlen élményeket tud kifejezni. A szobor higgadtabb, megfontoltabb. A művész alkatétól függ, hogy melyiket tudja jobban átfogni. Szőllőssy Enikő egyszerre csak egy formával dolgozik. Ezt mutatja a2 a készülő szobra is, amely anyát ábrázol gyermekével. Erőteljes vonalakkal mintázott figura. Magányosan állő akácfára emlékeztet, szilaj, erős, tudatos. A törzsből egyenes lendülettel „vágódik” a fej fölé a gyermek. Visszatérünk a felsöpeté- nyi alkotáshoz. Ha elkészül a teljes gipszváz. azaz a nyers mű, amit majd nemes kőbe faragnak mesteremberek, akkor gyermekei próbálják ki legelőször. A művész számára az lesz az igazi erőpróba: legújabb alkotásáról legelsőnek családja mondja el majd a véleményt. M. Zs. Az utolsó nomád 11 a azt a szót hallom : 1 * puszta, mindjárt valami sejtelmes titkot szimatolok mögötte. Talán a régi betyárromantika emléke teszi ezt, talán a lakott helyektől távoli fekvése, de a puszta, legalábbis bennem, regényes érzéseket kelt. Hált hia még annak a pusztáinak olyan szokatlan neve van, hogy Borotváspus&ba. Márpedig a sízaimatencsi italboltban özvegy Oláh Mártonné, az üzlet vezetője, amikor észrevettem az egyik asztalon a százesztendősnek tűnő furulyacsonkot, a következőket mondta: — Ennek a gazdája messzi lakik ám I Borotváspusztáin, — Hogy hívják? — kérdeztem, mert gondoltam én, hogy egy ilyen sokait látott, megviselt, muzeális értékű, avitt zeneszerszámhoz ugyanilyen gazda Illik igazán. — Szlávik Gyuri bécsi. A juhász. Tájékozódtam a tanácselnöknél is. — Borotviásp úszta ? — mondta. — Nincsen az olyan messze! Két- három kilométerre a községtől, hegyek közé zárva. A hegyek mögött egyik oldalon Kanmncskeszi. a másikon PMiny búvik meg. Rögtön tudtam, hogy addig nem hagyom el a községet, amíg Saiávlk Györgyöt meg nem keresem pusztai magányában Erre különösen buzdított tt* Is. hogy ailig akadt ember a társaságiunkban levő falusiak köziül, aki ne tudott volna vateiimidyen csiklandós vagy tréfás történetet az Öreg juhászról. Elhatároztam, hogy nyomban bevetem miaigamat a pusztára kanyarodó völgybe. Előbb azonban némi előtanulmányt vettem a puszta nevéről. Vajon honnan lett egy tágas, erdőkkel övezett fennsíkból Borotivésipusata? Szerencsére segítségemre jött a tanácshé&án őrzött tanulmány, amelyben 1962 nyarán egy Tóth Katalin nevű egyetemi hallgató feldolgozta Szalmát©«* történetét és földirajzneveát. Ebben szerepel címszóként: Beratvás. Ki Beretviásinak, ki Borotvásnak hívija ezt a Szailimaitercsihez tartozó pusztát, Egy idős ember, az egyetemista lény feljegyzése szerint, annyit tudott róila: „A Bagóvőgy után gyön, a készt határral szomszédos,” Egy másik idős ember az elnevezésnek következő magyarázatát adta: „A szegénységre nevezték ászt el. Rossz főd vöt, a termés rossz vóit, az uraknak meg csak mekkeltett fizetnyi az adót. Ezé mondták ászt, hogy meg- boroitválta a szegény embert, oszt hát ezé lett borotvás,” No, amikor áthajtottunk as új patafchídom a csoedakútnál és mindinkább közeledtünk a tetthelyhez, bennem megszületett a másik magyarázat. A tankásodó, mindinkább kiegyenesedő földek ugyanis kövesek, meszesek, Erre mondja a jó palóc, hogy „apokás főid ez.” Az Itt növő fű szinte tapad a talajhoz, mint a moha. Még a vetett takarmány se altar saárat ereszteni, csak sínylődik a kisediklkadt talajban. Olyan az, hogy képtelenség kaszálni, legfeljebb borotválni lehetne! Nem véletlen, hogy a tsz ide építette fel a juhhodályt. Mert hált a juh igénytelen állat, a hó alól is kitúrja a táplálékot. Így talán még ezt a rossz füvet is meg tudja enni. .. Elhagytuk a szövetkezet hodélyát, bekanyarodtunk a régi majorsági épületek közé. mely málladozó fajaival, magára hagyott, roskatag gazdasági épületeivel a múló Idő emléke Lehetne, három hangos, kis fekete puli vicHorga- tott ránk. Kísérőnk az erdőkhöz kapaszkodó, öreg, ápolatlan épület előtt megtorpant. — Gyuri, gyere elől — kiáltott. — Itthon vagy-e, Gyuri? Kisvártatva egy szikár, napbarnított. sima arcú férfi lépett ki az ajtón, amelyről az eső már évtizede minden festéket levitt. A férfi nem látszott idősnek, csak elhanyagolt ruhája és tekintetének fáradt homálya árulta el, hogy már sok telet és vihart meglelt. Bokáiig beszélgettünk már közömbös dolgokról, hogy mennyire szereti a kacsa a csalánt, miéig, hogy megkezdődött a fejes a szövetkezet hodályébam, amikor kísérő- társam némi lendületet kívánt adni a beszélgetésinek. — Azt mondd él Gyuri, hogyan fogott miagának vad- malacot a maingakocád! Ravasizkás mosoly futott végig idős Szlávik György arcán. Most már jól látszott a szeme körüli ráncokban az a hat évtized, amelyet mér tapogatód») beszélgetésünk közben elárult. — Könnyein így jár a házi koca, ha kijár az erdőre! —■ mondta. — Csikó» vadimalackái lettek. Tömhettem én a takarmányt azokba, nem híztak. Olyanok voltak, minit az agár. .. — Aztán leöltem őket. Az akkor volt, amikor két új asszonyt hoztam a házhoz. .. — Két asszonyt ? — Kistoronyén fogtam őket. Egyik özvegy volt, a másikat, emennek a lányát, meg akkor hagyta el az ura. Ogy mondták, értenek a mia^ joiváighoz, hát elhoztam őket! Rövidesen azonban egyéb részletekre Is szó került. Az öreg juháisz a várható segítségnek, a két asszonynak naigy lagizJit csapott. Vendégeket hívott, traktort fogadott... Nagy huncutul a traktorra még kolompot is akasztott, mondván: „A lakzis lóra s csengőt tesznek I” Nagy lakomát csaptak a vadkantól lett malacokból. — Hogy1 vált be a két asz- saany? — Nem sokáig hintáik. Előbb megiet.ték a csirkéket, tyúkokat. Kiteleltek nálam, kártyáztak nagyokat, aztán elmentek... Nem szereti az asszonynép a pusztát. — Nem rossz itt egyedül? — Nem vagyok én egyedül. Itt a jószág. Aztán ha kedvem hozza, lesétáilok Szalma - teresre, vagy átvágok a hegyen Keszibe. Ez fél óra, av meg egy óra út... — De az idő múlik,.. — Múlik. A fiatal erdő Is megöregszik. — S akkor mi lesz? — Lehet, hogy egyszer itt hagyok mindent, és leköltözöm a faluba, a gyerekek közeliébe. Ezt azonban úgy mondja, mint ami még nagyon mesz.- sze van, és olyan fájdalmasam, mintha a szívét hasogatnák. Összenőtt a pusztával. Talán mér ez se tudna meglenni nélküle... Lakos György NÓGRÁD — 1970. június 12., péntek 5
