Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

Képek az érettségiről

Events ötvenezer diák érettségizik at országban. Nógrádion hat-héíszáz tanuló Igen sze. • szám. de nincs egyenes a •■•n.vban a vizsgák izgalmával

Képzel lük el az érettségizők tan nmeit. Az adlak előtti teret hosszú asztal záija le, mögött; a bizottság. Körben — mini kotiós körül a csibék — húzódnak a szétszórt padok A padok mellett diákok — érettségizők

Itt átlátszó minden. A gondolkodás. a balk sóhaj, a láb ideges mozgása; minden mozdulat elárul valamit. Fény derül mindenre, légióképpen a tudásra. A fej nyitott ház. az agy négy évi tanulás láz- aörbéi között rendszerez. Helyrerak mindent, összegez. A tanulók egy-egy témára koncentrálnak. Aztán jönnek sorban a nagy hosszú asztalhoz, egymás után. Belelendülnek, és szinte nem tudják abbahagyni. Egy pillanat, máris itt a következő tétel. Meditálás a lefelé fordított papírlapok fölött, húzás, jöhet az újabb nekirugaszkodás. És legvégén a boldog sóhaj. Az öröm első spontán megnyilvánulása: túl vagyok rajta.

Az út azonban nem ilyen könnyű, tele van buktatókkal, akár egy akadályverseny. A régi feleletek eredménye ott található a naplókban. Négy évre visszamenőleg bármit megtudhatunk belőle. Az érettségi egészen más. Négy év után pár óra csak. Vagy egy felvillanás. Próbatétel, szigorúbb és összetettebb. Lezár egy szakaszt és elindít egy újat.

Rét ság — gimnázium. Két lány és négy fiú ül éppen a padokban. Kezükben toll, a tételeken dolgoznak. 15 diák érettségizik Rétságon — mondja Kaári Sándor igazgató. Kedden tíz, szerdán öt. Bo- dócs István elnök bólogat, arcáról megállapítható, helyes

ez okfejtés- az ér. ák jó úton Halad.

ítségiző di- — A matematikától — válaszolja. Ötösöm volt, így nem volt írásbelim. Féltem a példáktól, de mindegyiket sikerült megoldani.

Kovács Győzőmé először

Koczka Imre túl van a felén. Magyarból A felvilágosodás jelentkezése irodalmunkban című tételt húzta. Igazgatója szerint szépen felépítette érettségiztetett pedagógus pó- feleletét Csak a nyelvtannal lyafutása során. Számára kü- ne állna annyira hadilábon.. Ionosén kedves volt ez az A romhányi fiút a magyar érettségi, hiszen egykori kö- után a matematika késztette zépiskolájában tanít. Oroszküzdelemre. Némi segítséggel szlovák szakos, megoldotta a példákat. Az irodában beszélgetünk, partne- Jobban izgultam mint a

rém sűrűn dörzsölgeti a kezeit, gyerekek — mondja nevetve, a történelem és a fizika még Mián jobban, mint amikor én hátra van. Kell egy kis erő- érettségiztem. Ilyenkor az gyűjtés. ember nem tud közömbös lenni.

— Nehéz az érettségi ? Ezt várta tőle? — kérdezem mint- *

egy megnyugtatólag a folytatás előtt.

Addig izgul az ember —

A salgótarjáni Stromfeld Aurél Általános Gépipari Technikum negyedik B osztáválasaol, miközben nagyot [ya hétfőn és kedden érettsé- nyel — amíg kihúzza a té- giZeJtt. Most már páholyból telt. Utána már minden rend- szemlélik a többieket. A har- ben van. És ha valamelyik naincnégy tanuló a várt ered- tanár bólogat is, akkor az menyeket mutatta. Szakmai

megnyugtató. tárgyból egy diák sem bukott

Koczka Imre Egerbe készül meJ: Tanműhelyeredményük biológia-testnevelés szakra, pedig loválo Túrát Ferenc ta- Nem csoda, hiszen kezilabdá- nar> igazgatóhelyettes elégéből országos serdülő válogatott volt. 'Tippjei történelemből és fizikából: négyes-ötös. Bizonyára sikerült neki.

A bércéi i Bódi Irén már

detten összegezte az eddigi tapasztalatokat:

— Ügy kerülnek ki tőlünk az életbe a végzettek, hogy alaposan ismerik saját képességeiket, tudásukat. Tudják, hogy mit kaptak az iskolától és mit tudnak ehhez hozzámegnyugodott, illetve az izga- tenni. A képesítő vizsga a tárlom utolsó percei vezeti le. gyi }srneret mellett pedagógiai Túl van a nagy erőpróbán, érzéket js jelent. Ha magerő- Szerinte nem volt olyan nehéz gftjük a diákok öntudatát, még mint ahogy elképzelte. Igaz, ambiciózusabban indulnak az lelkiismeretesen, rendszeres életbe. AiapoeaT1 mérlegelünk

munkával gáfcra.

készült fel a vizsés jóindulattal nézzük a vizsgát, hiszen az ember ötven- Osztályfónoké. Karkas And- korában is visszaemlékerásné szerint Bódi Irén jó ké- Zlk erre a naPra- pességű diák, talán túlságosan ^ elégedettség hangja szű- szereny. Oroszból szinte külön rőd&tt ^ szavaibóL A tanáré dicséretet érdemel, olyan sze- as az emberé, aki átadta tu- pen felelt Bodi íren kúton- ^ tapasztalatát tanítváben a szegedi József Attila Tudományegyetemre készül, történelem-orosz szakra.

— Melyik tárgytól legjobban?

félt a

nyalnak, hogy ezek után ők gazdálkodjanak vele — saját tapasztalataik szerint.

M. Zs.

Június 25-től felvételi vixsgrák

A műét érettségiző fiatalok 4ti százaléka jelentkezett a (ebooktatás intézmények nappali tagozatára. Minitegx nyolcezren a korábban érettségizők közül is pályájának nappali tagozati felvételre: s így e-gyütlt- vévie 30 536-aai rajtolnak a hamarosan kezdődő írásbelii, szóbeli vizsgákon.

A felvételi vizsgáikat valamennyi nappali tagozaton június 25-e és július 20-a között tartják.

Aiz írásbeli felvételik első napja nappali, esiti és levelező tagozaton egyaránt június 25- e. ezen a napon a központi tételek alapján matematikából és fizikáiból felvételiznek a műszaki egyetemekre és főiskolákra illetve felsőfokú technikumokra, valamint a tudományegyetemek természettudományi karainak megfelelő szakára pályázók. Június 26-án kerül sor az írásbelikre a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Kereskedelmi és Vendéglátóipart Főiskolán, továbbá a felsőfokú külkereskedelmi, illetve a felsőfokú pénzügyi és számviteli szakiskolákon. Ugyanezen a napon írásibelizinek asz állatorvostudományi, az agrártudományi, a kertészeti, valamint az erdészeti és faipari egy etemeken, továbbá az agrártudományi főiskolákon.

A korábbi hírekkel ellentétben: június 29-e az orvostudományi egyetemek írásbeli felvételijének napja.

A szóbeli felvételi vizsgák az írásbeliket követő egy-két napon megkezdődnek, és általában július közepéig — de legkésőbb július 20-ig — be is fejeződnek.

A felvételi bizottság írásbeli határozattal július második felében értesíti a jelentkezőket a vizsgaeredményről.

Sok sikert kívánunk

Régi vágya teljesült Ka- rancsalja dolgozóinak: felépült a nagyon szép rendelő és az orvosi lakás, nagyrészt társadalmi munkáiban. Meglátogattuk dr. Annau Károlyt, a fiatal orvost. Esztendeje került a községbe Halk

ember. Látogatásunk alkalmával is könyvek fölé borulva tanult. Szilviái Brvinnével, a körzeti betegápolóval gondoskodnak a község egészségügyi ellátásáról. Az orvosi felszerelések korszerűsítésével lehetne még segíteni az orw

é,;

C* *

.«feltó!1

Lassan apad a Tisza. A vízügyiek megkezdték a vízfelület hordalékfától való megtisztítását. De a veszély még nem múlt el (MTI fotó — Bajkor felvétele)

Őszintén, bizalommal

szavú, szerény, szorgalmas vost és munkatársát.

Az ifjúság, a fiatal nemzedék állapota, magatartása a társadalom állandó beszédtémája volt és marad. Az idősebbek felelőssége jogos, de néha túlzott aggodalma mutatkozik meg a különféle véleményekben, s ugyanakkor az a felismerés is, hogy nem mindegy milyen utódokat nevelünk.

Legutóbb a párt központi bizottságának az ifjúság helyzetéről szóló dokumentumában találkoztunk ezzel a szóhasználattal, amelyben megszólalt egy országnyi közösség lelkiismerete. Aki felelősséget érez az ifjúság iránt, az a jövőt nézi elsősorban. A jövő pedig nem lehet megalapozott anélkül, hogy a fiatalok nevelésére megkülönböztetett gondot fordítanánk.

Napjainkban sűrűn felvetődik a kérdés: mennyiben vagyunk képesek tudatosítani a fiatalok gondolat- és érzelemvilágában a szociaNem tudom a KRESZ-t. Higyjék el nekem, ülök a volánnál, vezetem a kocsit, megyek, száguldók, előzök, előnyt adok, sávot váltok, mindezt csinálom, éppúgy, mint más, de nem tudom a KRESZ-t. Ezt már valamennyi ismerősöm tudja, aki csak egyszer is beült mellém a kocsiba.

S ahogy az idő halad velem előre, azt a keveset is elfelejtem a KRESZ-ből, amire pillanatnyilag még emlékszem.

Az igazság, akkor se tudtam, mikor vizsgáztam. A vizsgán ugyanis szerencsém volt, amit kérdeztek, azt éppen tudtam. Nem én vagyok az egyetlen. aki a tárgyhoz nem sokat ért, de vizsgázni tud. Ennek ellenére soha nem karamboloztam. Ez aztán megerősítette bennem a hitet, hogy jól tettem, amikor lemondtam arról, hogy mélyrehatóan ismerjem a KRESZ-t. Barátaim közül, akik kitűnően ismerik, azóta már sokan karamboloztak, és jó néKettős boldogság

hányszor megkérdezték már tőlem: hogyan lehetséges, hogy én nem karambolozok. Mindig csak azt tudom válaszolni: ennek valószínű oka, hogy nem tudom a KRESZ-t.

Pedig nehogy azt higyjék, hogy óvatos vagyok. Néha még száguldók is. Száguldás közben fütyöré- szek, dúdolok, átleselkedem a mellettem surranó kocsikba, néha oldalt Pislogok. nézem a nőket.

Ilyenkor szólal meg oldalamon ülő feleségem, hogy a vezetésnél azért előre is tekinthetnék. A fele. ségem nélkül ugyanis soha nem ülök kocsiba. Ahogy beszáll mellém, elkezdi a szöveget: kézifék ki, gyújtás, gáz, kuplung, egyes sebesség — most indulhatsz. Gyerünk a külső sávra... Ettől a pillanattól ugyanis élet- társam teljes figyelemmel tekinti át a forgalmat, minden mozdulatra figyelmeztet, valóságos helyszíni közvetítést ad, szerintem akár úgy is vezethetnék, hogy behúnyom a szemem. Persze nem húnyom be, mert még azt hinné, hogy őrá se figyelek. Ez mindenesetre súlyosabb következményekkel járna, mint az, hogy nem tudom a KRESZ-t. O ugyanis tudja. Őszintén szólva, ö az, aJci tudja, méghozzá olyan fokon, amely bármely gépjármű- szakoktatónak becsületére válna. Mondanom sem kell, hogy ö megbukott a vizs- lán. nem a KRESZ- ből, hanem a vezetésből.

Feleségem bukását nagy örömmel fogadtam. Abban a pillanatban felvillant bennem az ötlet, hogy még magánszorgalomból sincs szükségem, arra, hogy megtanuljam a

KRESZ-t. Ügy ismeri a kisíveket, a nagyíveket, a jobb- kézszabályt. a komplikált keresztezéseket, a jelzőtáblákat, a KRESZ minden bonyolult rejtelmét, hogy szerintem erre születni kell. Egy tehetség, és higyjék el, hogy ezt minden férji elfogultság nélkül állítom.

Persze, néha előfordul, mivel én csak vezetni tudok, de mm tudom a KRESZ-t, hogy néha valami vad szabálytalanságot csinálok. Ilyenkor elszabadul a pokol, megkapom a magamét, olyan stílusban, mintha házasságtörést követtem volna el. Fenyeget, hogy ott azonnal helyben hozzá kell kezdenem a KRESZ tanulmányozásához. Még szerencse, hogy ezt ő se veszi komolyan. Hiszen, ha megtanulnám a KRESZ-t, semmi szükségem nem volna rá a vezetésnél. Száguldoznék nélküle, vagy mit tudom én... Néha ott ülhetne mellettem, szomorúan hallgatva, én pedig KRESZ-ismereteim gőgjében holtbiztosán — karamboloznék.

Kerekes Imre

s

lista életeszményt, s mindazt, ami ezzel együtt jár emberi magatartásban, közösségi szemléletben egyaránt

Magától értetődik, hogy ezt az életeszményt a kommunistáknak kell hordozni- ok minden más emberi csoportosulást megelőzően. Épp ezért teljes mértékben érthető, hogy a párt új, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt tagjaival szemben az ifjúság közötti munkában. Ezek a követelmények meglehetősen magasra állítják a mércét. Nem kevesébbet írnak elő, mint azt, hogy a mindennapi életben, a napi munka folyamatában érvényesüljön az ifjúság körében a kommunisták nevelő hatása.

Mennyiben új ez a feladat a korábbiakhoz képest?

Az élei régebben — sőt hellyel-közzel még ma is — sok olyan példával szolgált, amely a fiatalokban is kétségeket ébresztett a szavak és tettek egysége iránt. Éppen ezért fontos, hogy a kommunisták nevelőmunká- ja ne csak a gyűléseken, különféle kinyilatkoztatások formájában érvényesüljön, hanem ennek mintegy fedezeteként mindenekelőtt a hétköznapi tettekben nyilvánuljon meg.

Teljesen indokolt, hogy á felnőtt közösségek, az idősebb generációk az elvárások egész sorát írják elő, helyenként szinte parancsoló módban a fiatalok számára. Nem feledkezhetünk el azonban arról sem, amit a fiatalok várnak mitőlünk. Ez hangsúlyozottan érvényes a kommunisták esetében. Várják elsősorban a személyes példamutatást. Azt, hogy aki őket nevelni akarja, megtestesítője legyen az eszmének. Ne vizet prédikáljon, amikor 6 maga bort iszik. Ne csak beszéljen a jó és jobb munkáról. hanem mutassa is meg, hogy hogyan kell jól és jobban dolgozni.

Ha a fiatalokat sikerrel akarjuk nevelni, arról sem feledkezhetünk el, milyen óriási az őszinteség ereje. Tudjuk, hogy a szürke hétköznapokon. a munkapad mellett, vagy kinn a földeken mennyi minden szóba jön. A fiatalok kérdései között egyre kevesebb az olyan. amelyre egy-két

mondattal, elnagyolt módon lehetne válaszolni. Nem szabad megijednünk a kényes kérdésektől. Annál inkább nem, mivel itt nemcsak arról van szó, hogy valamiről egyszerű szavakkal informáljuk a fiatalokat. Ügy kell informálni őket, hogy az világnézetileg megalapozott legyen, s minden magyarázatban ott legyen a kommunista meggyőződés . indítéka. A fiataloknak ez az igénye egyúttal azt Is mutatja, hogy nem kedvelik a mellébeszélést, a köntörfalazást, épp ellenkezőleg: csak az számítson náluk eredményre, aki képes nyilt sisakkal, fedetlen mellel hirdetni igazát, más szóval, aki bármikor kiáll elvei mellett minden fórumon, a szűkebb közösségek sűrű felizzó, szenvedélyes vitái közepette is.

Elégszer meggyőződhetünk arról is, hogy egyesekben nagy a bizalmatlanság a fiatalok iránt, egész magatartásuk azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy csak a rosszat látja bennük. ezért bizalmatlan velük szemben. Aki így közeledik a fiatalokhoz, arra soha nem hallgatnak. Már eleve fenntartással fogadják minden szavát, s ezen nem i* lehet csodálkozni. Elvégre a nevelés klasszikus szabályai közé tartozik, hogy akii nevelni akarunk, ahhoz szeretettel kell közeledni. Szeretettel, bizalommal, megértő szelídséggel, amely nemcsak a mások gyengeségeit látja, de elismeri a magáét is.

Aki nyitott szemmel jár tudja, látja mennyire nem szeretik a fiatalok, ha lekezelik, gyereknek nézik őket Higgyük el nekik, s ne csak kényelmességből, hogy felnőttek, értelem, felkészültség dolgában néha több olyan előnnyel rendelkeznek amivel az idősebbek mé nem rendelkeznek. Higgyük el, hogy van véleményük, figyeljünk oda rájuk, hogv ők is meghallgassanak bennünket. Ezt persze nem könnyű a gyakorlatban, néha bizony nemcsak felkészültség, hanem jó ideg- rendszer is kell hozzá. Mégis, megéri a fáradságot, elvégre róluk, a gyerekeinkről van szó és nekik igazán nem maradhatunk adósuk.

K. I.

NÓGRÁD — 1970. június 11., csütörtök