Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

Kairói jelzetek (II.) Az utca hangjai Gépjárműi czetcs oktatógéppel Bücke! Böbikke! — Itt, a Böbékké! Kinyitom az ajtót másíts. Ma már igazán meg kell tudnom, mi az a Böbiik- ke? így hívtak pólyáé korom­ban, igazán illene tudni, mi az. amit itt ilyen néven ad­nak vagy vesznek. Persze, le­het, hogy nem ezt mondja a kiabáló ember, de én így ér­tem: Bikke! Böbtkke! Tegnap újságpapírok voltak a böbiik- kés ember triciklijén, ma né­hány apró üveg. Tegnap­előtt újságpapír meg üveg. Sohasem tudom meg, ml az a Böbikke. Ügy határozok, oe- sorolom a természet hangjai közé. Engem szóilit fel ez a hang arra, hogy az idő mú­lik, dolgozni kell, nincs Idő szemlélődésre. Héjjá! Hiéjja! Ezt is isme­rem már, a hiéjját. Egy ga- tabijás arab kis kézi kocsit tol maga előtt, a kocsi oldalán körös-körül, mint egy zöld sző­nyeg rojtjai valami zöldségfé­le lóg le, a kocsin meg vala­mi árut látok, ami se gyökér, se répa, se retek. Nem tudom, ml az, Hiéjja, és kész. Az árusok kiabálásából két ember vitatkozó hangja válik ki. Kihajolok az enkélyem. Á, valami baja van a suszter­nak! Alig negyedórája, hogy letelepedett a ház előtti jár­daszigeten. Letette a kis lá­dáját a földre, pillanatok alatt egy egész műhelyt varázsolt elő belőle. Megvizsgálta az el­ső kuncsaft be "eg cipőjét. A kuncsaft ott állt mellette fél­lábas cipőben. A cipő elké­szült, de az ár úgy látszik, túl magas. Alkudoznak. Szé­les taglejtések, a cipész mél­tatlankodik. Mindkét fél pénzszűkében lehet. Végül a suszter megkapja a muraka- díjat, de hol lehet ez a kért összegtől ? Indulatosan össze­kapkodja a műhelyt, s a vi­tát önmagával folytatja to­vább. Lehet, hogy megfogad­ja, erre a környékre többé be sem teszi a lábát. Dehogy­nem I Holnap megint itt Lesz, megjavítja a cipőt, összevesz a-z alkalmi munkaadóval, in­dulatba jön és elrohan. S megint élőiről, és így to­vább. .. Nemszeretem hangok Tíz óra, erősen tűz a nap. Talán már nem kell olyan éberen fülelnem, a nemszere­tem hangok ma szerencsére megint elmaradtak. Ez a nemi- szeretem hangsorozat sziréna- vijjogással, repülőgépzúgással szokott kezdődni, tompa rob­banásokkal folytatódni és var- lamivel élesebb dörrenésekkel befejeződni. Tegnap sem volt, tegnap­előtt sem. Egy héttel ezelőtt volt legutóbb. Egy erőszakos szomszéd háborúsdit játszó pilótái teszik „tiszteletüket” időről-időre a város fölött. Terhüket elszórják, ezt kö­vetik a tompa robbanások. A legjobb óéi egy gyár, ahol sok ember van együtt, béké­sein dolgozgatnak. Vagy meg­felel a óéinak egy falu vagy egy kertváros is. Itt is igazán szép pusztítást lehet véghez­vinni. Bizonyára sajnálja a pilóta, hogy a szapora és éles dörrenések miatt kénytelen gyorsan eJkotródni gépével a cél fölül, s nem láthatja „munkája” eredményét, a ro­mokat, a halottakat, a sebe­sülteket. Vajon milyen válto­zást okozna az idegállapotá­ban a látvány, és vajon ho­gyan ülne le ebédelni .ered­ményes” munkája után a gyerekei közé? Délutáni közjáték Bitóké! Böbikke! Jól van, hallak! Látom nyugodt vagy, dolgozol. És jön a Hiéjja is. Jól van, eladtad a répa-retek- mogyoródat. Élni keli az em­bernek! Állni kell a sarat... Csendes, hangyaszorgalmú ember. Munkája nem látvá­nyos, de amit elvégez, az tökéletes. És ami a legfontosabb, rá mindig lehet számítani. Egyszóval: biztos ember. Így mutatták be Banos Ilonát, az ecsegt körzeti ápoló­nőt, amikor a pásztói járás egészségügyének törzsgárdista dolgozóiról esett szó. A rövid jellemzés alaposan felcsigáz­ta az érdeklődést; milyen lehet ez a „biztos ember”, aki csaknem harminc éve szolgálja már a járás egészségügyét? Napfényes délelőtt értünk ki Ecsegre. — Szerencsésen érkezett, éppen most jöttem haza az egyik betegtől — fogadott Banos Ilona, amint túlesett az első meglepetésen. Hellyel kínál a kellemesein hűvös szobában. Nehezen in­dul a beszélgetés, mentegetőzik is: — Nem szoktam én hozzá, hogy magamról beszéljek, meg aztán mit Is mondhatnék? Élek, dolgozom, mint más. A munka a legnagyobb örömöm, és egyetlen célom. A köte­lesség szent, dehát gondolom, így van ezzel más is... Aztán mégis kitárulkozik, a kezdetről mesél: — Tulajdonképpen szülésznő a szakmám, több mint húsz esztendeig voltam — úgy mondják nálunk — a falu bábája. Ecsegi születésű vagyok. Mondták is sokszor. ne maradjak otthon, merthogy senki sem lehet próféta saját hazájában. Mégsem bántam meg, hogy itthon maradtam. Ügy érzem, szeretnek, becsülnek. — Nevetve toldja meg: — Másfajta próíétaságra meg sohasem pályáztam. A háborús évekre terelődik a szó. Bajban látszik csak, hol az igazi emberség, és Banos Ilonára egyetlen asszony sem várt hiába. Pedig egészen közel volt már a front, pin-* cékben éltek az emberek, pincékben szültek az asszonyok. , Az ecsegi szülésznő mindig talpon volt, ha szükség volt rá. Kocsira, szekérre ült, vagy ha nem tudtak járművet kerí­teni, gyalogszerrel sietett, ahová hívták. Veszélyes utakat tett meg, de a kötelesség szava mindennél erősebb volt, a félelemnél is. Kis nosztalgiával sóhajt: — A szülésznői hivatásnál nincs szebb a világon. Még ma is összeszorul néha a szívem, ha a múltra gondolok De- hát ma kórházban szülnek már a mamák, orvosoktól kapják a szakszerű ellátást. így van ez jól, a fejlődést nem lehet megállítani. Banos Ilona 57 esztendős, de a húszévesekre jellemző hév fűti át szavait, ha a munkájáról, hivatásáról beszél. Azt mondja, az volt a legszebb az ő életében, hogy mindig meg­találták a helyén, akik a segítségét kérték Ügy mondja, az ő ..vártája” ez a falu — na meg Csécse és Kozárd is, hiszen ezek is a körzetéhez tartoznak —, s az őrhelyét neki ugyan­úgy nem szabad elhagynia, mint a katonának. Harminc esztendő alatt összesen három alkalommal engedélyezett ma­gának szabadságot, s azt, hogy milyen az üdülés, még ma is csak hallomásból tudja. Aki szereti a hivatását, az nem fél áldozatot hozni érte. — Állni kell a sarat, ez a lényege mindennek — mondja még nevetve Benne van a nevetésében: kár is erre ennyi szót vesztegetni, hiszen annyira egyszerű, magától ér­tetődő az egész .. íme, ilyen az az ember, aki nem mutat fel látványos eredményeket, de hangyaszorgalommal végzi a munkáját, s ez számára o. legfontosabb dolog a világon. — szendi — 4 NÓGRÁD - 1970. június 24., szerdo Délután három óra. Már mindenki megebédelt. Ali, a házmester szunyókál a napra kitett karosszékében. Fel sem éhred, amikor megjelenik a szórakoztatóipar egyik kitartó képviselője, a majomtancoL tató. A ma jóm táncoltató olaszos arcú, jávorba jszú, vékony kis ember. Egyik kezében csörgő­dob, a másikkal a majom pó­rázát tartja. A jávor bajszú megütögeti a dobot, és vé- gigpasztázza a házat a tizedik emeletig. Van-e közönség? Mái- megint alig, a majom a könyökükön jön ki a lakók­nak. Néhány gyerek azért összesereglik az utcán, a gye­rekeknek a majom sohasem unalmas. Majd csak lesz vala­mi közönség — ebben a re­ményben kezdődik a produk­ció. A kis mogyorószttnű ma­jom megkezdd a táncot. Csö­rög a dob, egy kisgyerek bol­dogan ugrál mellette. A dob elhallgat, most következik a nagy attrakció: a hátraszaltó. Ez is megy, mint a karikacsa­pás, és a majom banánt kap a sohasem alvó zöldségestől. Még vége sincs a hátra- szaitónaik, a jávorbajszú be­gyűjti és felméri szemével a közönségét. A gyerekekre nem számíthat. Node ott egy felnőtt — ez én vagyok. Be­jöttem a csőbe, belenyúlok hát a zsebembe. A piaszter koppan a kövezeten, a ma­jomtáncoltató filmsztár! mo­sollyal, széles karlen ditéssel csókot dob az erkélyre. Több nincs? Nincs! A maj- mos még ráz egyet a csörgő- dobon, reménytelenül, s meg­rántja a mogyorószinú ábat pó­rázát No. majd a másik ház! Minden ház tíz emelet re­ménység. Csillagos éjszaka Miskolc és Debrecen állandó, a megy essék helyek és több város vándorgépeket kapnak Sajtótájékoztatót tartott Mo­haros Kálmán, az Autóközle­kedési Tanintézet igazgatója. Az újságírók és szakemberek előtt először mutatták be azt az NDK—ELAN oktatógépet, amelyet a Karl-Marx-Stadt. ban működő ELAN-gyár ho­zott forgalomba. Ez év január­jától kezdve már az ELAN- gép segítségével tanítják a gépjárművezetőket az NDK- ban. A különleges elektronikus berendezés segítségével elő­őrök, gyalogosok, párhuzamo­san haladó járművek és . jel­zőlámpák vannak. A hallgató­nak úgy kell kapcsolnia, ve­zetnie. hogy időben lassítson, kormányozzon. megálljon, vagy Irányt váltson. A tíz-ti- zenötperces vetítés után. min­den fülke vezetőjének tevé­kenységéről diagram készül, amelyről a hallgató leolvashat­ja. hogy mit csinált jól, mit rosszul, hogyan sikerült bal­esetmentesen közlekednie és ja, hogy alaposabbá tegyék a tanuló járművezetők oktatá­sát, s ez a magyarázata, hogy a személygépkocsik jövendő vezetői 30, s a teherjárművek vezetői 40 órát gyakorolnak a forgalomban. Tulajdonképpen a gyakorlatlan vezetőnek leg­alább 70—80 órát kellene a volán mellett töltenie, hogy alapos kiképzést kapjon. Ezt idő. és oktatóhiány miatt, saj­nos egyelőre nem lehet beve­zetni — mondják a szakértők. Este megindul a sétálóik áradata. A járdán tülekedni kell, átmenni a túloldalira re­ménytelen, az autók megsza- kíthataitlam sorokban halad­nak. Pedig máir megkezdődött a tóvéprogram, három csator­na ontja a filmeket. A boltok este ismét kinyit­nak, a gyümölcsbolitok be sem zártak. Ajua! Ajua! — sűrűn halljuk ilyenkor. Este kilenc­ig—tízig nagy kereskedelmi élet folyik utcán, bazárban, boltokban. Barna, fekete, fe­hér arcok keverednek, jól megférnek egymás mellett. Az éjszaka csillagos, mint mindig. Néhány taxi már be­állt hálóhelyére, az utca csen­desedik. A legyek elültek, a kakas régein eltette magát reggelre, én pedig várom, mi­kor kezd körözni fülem körül az első szúnyog. Hatos Erzsébet (Folytatása következik) . A budapesti Autóközlekedési Tanintézet vezetéstechnikai konzultációs terme gyakorlatokat végezhetnek a tanulóvezetők, s az eddiginél alaposabban felkészülhetnek a balesetmentes gépjármű-közle­kedésre. Tizenkét vezetőfülke áll egy- időben a járművezetést tanu­lók rendelkezésére. A nyitott fülkékben minden megtalál­ható, egy valóságos gépkocsi vezetőfülkéjéhez hasonlóan. A volán, a kapcsolók, az irány­jelző karok, a sebességváltók, a gáz- és tengelykapcsoló pedá­lok, valamint a kézifékek. Amikor a hallgató beül a volán mellé és már elsajátítot­ta a berendezések kezelésének alapismereteit, szemben vele színes filmvetítés kezdődik. A hallgató figyeli a filmet és úgy érzi, hogy maga is mozgásban van kocsijával. A filmen rend­— elméletileg — mikor csi­nált karambolt. Ugyanezt tehe­ti az oktató Is, megállapítva ta­nítványának előmenetelét, esetleges gyengeségeit. Hazánkban több mint két­millió embernek van érvényes gépjárművezetői jogosítványa. Ez a szám folyamatosan emel­kedik a gépjármüvek számá­nak növekedésével. Csak ta­valy 142 477 fő tett gépkocsi- vezetői vizsgát és az idén is legalább 40 000 járművezetői engedély kiadására számíta­nak. A következő, öt esztendő­ben félmillió új gépjármű for­galomba állításával kell szá­molni, tehát ugrásszerűen nő majd az új jogosítványtulaj- donosok száma. A balesetek számának növekedése indokol­Talán a neg-yedlk ötéves tervben... Egy falu kulturális gondja A volt művelődési ház épü­letében most varrógépek kat­tognak. Asszonyok, lányok hajolnak a gépek fölé; a vá­ci kötöttárugyár kazári rész­legének dolgozói. — Hová költözött a műve­lődési ház? — állítok meg egy idős nénit az utcán. — Művelődési ház? Hát, olyan nincs a faluban. Na­gyon rossz a kazári fiatalok­nak, nincs ahol szórakozza­nak. Tessék csak nézni, ott a fák mögött azt az épületet; régi iskolaépület. Abban van egy mozi, de az is nagyon szűkös. Az épület kívülről sem bi­zalomgerjesztő. Bemenni nem tudok, mert zárva minden aj­tó. — Tessék csak a tanácsra menni, ott majd elmondják- kiált még utánam a néni. A tanácson aztán valóban elmondják. Hogyan is jutot­tak ilyen helyzetbe? Kele­men István vb-elnök és Sa­lamon Béla vb-titkár szinte egymás szavába vágva mesél. — A bányászszakszervezet kezelésében álló művelődési ház 1924-től működött a régi helyén. Ügy érezzük, hogy a község kulturális igényeit ki tudta elégíteni. Volt ott fotó- és irodalmi szakkör jól mű­ködő KISZ-szervezet. Már 1937-ben heti nyolc előadás­sal megnyílt a mozi is. Az­tán, hogy a bányászat csök­kenése ne okozzon keresetki­esést, s hogy a nők foglal­koztatottságát is megoldják, ide települt a váci kötöttáru- gyár egy részlege. Ennek be­fogadására pedig a művelő­dési ház épülete volt a leg­alkalmasabb. Tehát a fő gond, a nők el­helyezkedése megoldódott, ám ezzel egyidejűleg adódott egy másik, mely már három éve foglalkoztatja a községet. A kiköltözés óta (1967) a műve­lődési ház és mindennemű kulturális tevékenység szüne­tel Kazáron. A jelenlegi mo­zi, a régi iskolában csupán hetven férőhelyes (a régi 250 embert fogadott be), s csak keskenyfilmek vetítésére al­kalmas A kulturális élet lé­nyeges ágazatai leálltak. A szakkörök megszűntek, nem tudják a Déryné Színházat fo­gadni. A legsúlyosabban a fiatalo­kat érinti a probléma. KISZ- szervezet három éve gyakor­latilag nincs a faluban. S az országos hírű kazári népi együttes helyiség hiányában nem tud felkészülni a szerep­lésekre. a meghívásokat gyak­ran kénytelen visszautasítani. A ruháknak nincs megfelelő raktárhelyisége, A művelődési ház hiánya közvetve kihat a falu társa­dalmi-politikai életére Is. Az új tanácshatározatokat nem tudjuk ismertetni az emberek­kel, a jubileumi ünnepségek lebonyolítása is sok gondot okozott. A tsz a zárszámadó közgyűlést nem tudta a falu ban megtartani. Ki tudna segíteni? A bá­nyászszakszervezet 1969-ben átadta a művelődési házat. Jelenleg tanácsi kezelés alatt áll- (?) , . Saját erőből az építkezés nem oldható meg. Ehhez a megyei tanács segítsége szük­séges A számítások szerint a beruházás mintegy öt—hat­millió forintba kerülne. Maga a tervdokumentáció kétszáz­ezer forint. — A község hozzájárulása kb. kétmillió forint lenne. Ez magába foglalja a társadalmi munkát és saját, helyi anya­got is. A tsz is segítene, fu­varozással. homokkal, építke­zési anyagokkal, szakipari munkával. Az új művelődési ház fel­építése a község távlati épí­tési tervében szerepel. Helye a falu centrumában lenne. A község vezetői bíznak abban, hogy a negyedik ötéves terv folyamán sor kerül ;>r épít­kezésre. és megoldódik a két­ezer lakosú község kulturális gondja. V. Kiss Mária Mégis szükséges a leendő gép­kocsivezetők eddiginél alapo­sabb kiképzése és ezt szolgálja az NDK gyártmányú oktató­gép, amellyel többé-kevésbé pótolható a szűkre szabott ve­zetési gyakorlati idő. — Lehetséges-e — kérdez­tük —, hogy az oktatógépet a vidéki Járműképzéebe is be­állíthassák? — Jelenleg ez az egyetlen elektronikus oktatógépünk van — mondotta a tanintézet igaz­gatóhelyettese —, de hamaro­san sor kerül több ilyen okta­tógép behozatalára. Miután két olyan városunk van Bu­dapesten kívül, amelyek lehe­tővé teszik az új oktatógép ki­használását, az év második fe­lében beérkező két gépet Mis­kolc és Debrecen kapja. Ezek­ben a városokban az oktatás olyan nagymérvű, hogy a gé­pek egész évben működhet­nek. De nem hagyjuk ki a töb­bi várost és megyeszékhelye­ket sem. Két oktatóberende­zést városról városra viszünk. Ennek megfelelően, minden vidéki gépjárművezető-jelölt megkapja az újfajta gépi ok­tatást is. Zsolnai László Apaállat a háztájinak A háztáji gazdaságokban emelkedik a sertések száma, ami megköveteli a tenyészka­nok létszámának emelését és minőségük javítását. A me­gyei állattenyésztési felügye­lőség a háztáji gazdaságok tá­mogatására az idén 64 te­nyészkant biztosított a jó- minőségű Cornwall hússer­tésből és a hagyományos mangalicából. Az apaállatok vásárlására 23 500 forintot for­dítottak. Ezzel azonban még nem záródott le a háztáji gazdaságok támogatása. Fi­gyelemmel kísértik, hogy a községekben hol szaporodik a kocalétszám Ahol ez eléri a szükséges mennyiséget, biz­tosítják a tenyésztésre alkal­mas apaállatot. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents