Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

Legtöbbet az ember tehet Talán irtásinak 1« feltűnt mái-, hogy amiikor egy üzem. tern iielöszö vetkezet. állami gazdiasáig, vagy miás vállalat gazdasági tevékenységéről van szó, nagyon kevés szó hangzik el az emberről, Különösen Így van ez aik* kor, ha kevésbé volt ered­ményes a hónap, a negyed­év, vagy az év, ha az ered­mény elmaradt a tervezet­től. a várakozástól. Szállítá­si nehézségeink voltak, a technikáink bár fejlődött, méig nem korszerű, nyers­anyag-, alkatrészhiánnyal küzdöttünk, piaci, értékesí­tési gondjaink voltak, nem kaptuk meg a várt segítsé­get, támogatást az illetékes szervektől stb. — Ilyen és ehhez hasonló tételekkel, csak objektív okokkal ma­gyarázzák az eredményte­lenséget. A hangsúly Itt a „cs,ak”-on van! Van tehát bő „objektív ok” felsorolás, de arról már alig esett szó, hogy mit tett az, aki legtöbbet tehet — az ember, a dolgozó ember. Mintha ebben a technikai rohanásban egyesek megfe­ledkeznének a kétkezi dol­gozóról, mintha — hadd kookáztaissam meg — a technikai forradalom idő­szakában lebecsülnék az ember szerepét a termelés­ben. Erre enged következ­tetni az, hogy ha a termelé­kenységről, gazdaságosság­ról van szó, ezeknek csak a tárgyi, dologi oldalát emle­getik egyes gazdasági veze­tők és a mumkásembar csak „áttételesen” mint munka­erő, lazuló vagy szilárduló munkafegyelem kerül bele a beszámolóba, az értéke­lésbe. Anélkül, hogy az úgyne­vezett objektív tényezőket egy pillanatra is lebecsül­ném, néhány megjegyzést, véleményt mondanék az ember mellett — a terme­lésben. Keli és nagyon fon­tos —, ha úgy tetszik lét- fontosságú — a korszerűsí­tés, de mit sem ér, ha nem „kalkuláljuk” azt, akiért történik — az embert. Té­ves az a nézet, hogy az automatizálás, a korszerű gépek mindent megoldanak, s hogy minél modernebb egy üzem, annál kevésbé fontos az emlberi kéz. Éppen fordítva van ez! Minél mo­dernebb az üzem, annál na­gyobb szerepe van az em­bernek. Hiszen a gépek ki­használtsága, karbantartása az embertől] függ, aki pa- ■anicsodója a technikának, akinek tevékenységétől függ. hogy hogyan és menmyá ideig teremtenek javakat a gépek. A korszerűsítésnél, a gé­pesítésnél tehát feltétlenül számolni kell az emberrel, képességével. tehetségével, hozzáértésével — mert a gép egymagában nem old meg semmit Nagyon, nagyon sok mú­lik a munkahely légkörén, attól, hogyan érzi magát ott, a munkahelyén az em­beri. Azt hiszem nem kell különösképpen bizonygatni: a megelégedett ember job­ban dolgozik, többet termel, többet produkál, mint az elégedetlen. Vannak, akik úgy vélik, hogy a magas órabér, a jó fizetés már egyenlő az elégedett kollek­tíváival, az elégedett ember­rel. Nem egészen így van ez Persze, akad olyan mun­kás, aki nem bánja, ha a hátán fát hasogatnak Is, csak fizessék meg. De van olyan is, akiinek egy jó szó, elismerés többet ér mint néhány forint. Érdemes len­ne megvizsgálni, hogy eb­ben a nagy munkahely- változtatásiban milyen sze­repe van a nagyobb bérért való, nem mindig meggon­dolt tülekedés mellett más okoknak is. Tudnék felso­rolni olyanokat, akik azért hagyták ott és cserélték fel régi munkahelyüket, mert közvetlen munkatársaikkal nem tudtak együtt dolgozni. Van aki azért ment el más üzembe, mert — ahogy ő mondta — ázsiai állapotok uralkodtak a munkahelyén, a minimális egészség- és tisztálkodási teltételeket sem biztosították. Más azért távozott, mert a vezetőjé­vel nem tudott kijönni, mert az „rászállt” és ő már ott nem nagyon rúghatott Labdába. Ismét másnak az nem tetszett régi munka­helyén, hogy állandóan az üzemi demokráciáról be­széltek a, termelési tanács­kozáson, hogy Így az övék, meg úgy az övék az üzem eredményeivel és gondjai­val együtt, de olyan dönté­sekről, ami őt és a zsebét Is jelentősen érintette, csak utólag értesült, vagy volt úgy, hogy véleményére, ja­vaslatára egy szóval sem válaszolt a vezetőség. Hogyan születik egy őrült? Azt hiszem, nem kell kü­lönösebben győzködnöm e példák után, hogy az elége­dettség a munkahelyen nem csak az órabértől függ, ha­nem legalább annyiban at­tól 1», milyenek a kapcso­latok a munkás és a vezető között, vén-e ténylegesen, lehet-e szavia a munkásnak az üzemben, adnak-e véle­ményére, vagy meg sem hallgatjáik, az üzemi érde­ket és az ő érdekét a lehe­tőségekhez mérten megpró­bálják-« egyeztetni, hogyan beszél vele a művezetője és van-e hol megmosakodnia munka után. Érdemes lenne egyszer számítást végezni, hogy a jó munkahelyi légkör, az emberi elégedettség, az, hogy valójában magáénak tekinti a munkás üzemét és élvezi a jogát is a köteles­ség teljesítése mellett, mennyire járul hozzá az eredményesebb munkához, a hatékonyabb gazdálkodás­hoz, Tudom, nehéz ezt kimu­tatni, de állítom, hogy ki­mutatható. Sok olyan üzemi, tsz, vállalat akad a me­gyénkben, amely azonos tel­tételek mellett eredménye­sebben dolgozik, mint a szomszédja, amelyben az „objektív feltételek” épp­úgy adva vannak, de elha­nyagolják, kevésbé veszik figyelembe a másik nagyon fontosat, vagy fontosabbat — az embert. <papp) Erre a kérdésre ad választ — mások érintése mellett Juraj Herz filmje, a Hulla­égető. A fiatal cseh rendező hősét, Kopfrkingi urat a le­hető legfeszültebb történelmi pillanatban, a fasizálódás éveiben cselekedteti, s a kor termelte szituációk bonyolult komponensei között mutatja meg skizofréniájának elhatal­masodását. A krematórium! tisztviselő­ből a néző szeme láttára lesz társadalom- és emberellenes őrült, családgyilkos, mániákus szörnyeteg. A film elemzése kapcsán komoly esztétikai, felfogásbe­li vitapontok kristályosod­nak ki. (Néhányat említ kö­zülük Rubin Szilárd a Film­kultúra legújabb számában). A leginkább zavaró az, hogy a film csupán magyarázó hát­térré szűkíti a fasizmust, a személyiség fejlődése (ponto­sabban ez esetben torzulása) más történelmi körülmények között is alakulhatna így- A kor és a cselekmény között te­hát nincs meg a kellő racio­nális kapocs. A stílusproblémákkal küz­dő, szürrealista, naturalista elemekkel operáló alkotás mégis rendkívül expressziv, hatása szokatlanul erős. S miután humanista módon analizálja — az elvonatkoz­tatás legtágabb lehetőségeit hagyva — az efféle őrület társadalmi, emberi veszélyes, ségét. mindenképpen hasznos mű, művészi egyenetlenségeit ismerve is. A Kopfrikingl urat formá­ló Rudolf Hrusinsky egészen kiváló alakítása külön kieme­lést érdemel. A filmet a salgótarjáni Ko­hász Filmszínház mutatja be junius 27—28-án. — bann — telenet „A gyermekkor utolsó éjszakája” c. román filmből. (A televízió június 27-1, [szom­bati] műsorához) Jelenet a „Lépések a ködben” c. amerikai filmből. (A televízió június 27-1, [szombati] mű­sorához) Ahogy az igazgató látja: A Balassi 70. éve Az osztálytermekből bemu­tató helyiségekké átalakított termekben diákok sürgölőd­nek. Már bontják a kiállításo­kat. Dossziékba, bőröndökbe kerülnek azok a képek, iratok és könyvek, kor- és iskolatör­téneti dokumentumok, melyek a balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium és Mezőgaz­dasági Szakközépiskola 70 éves történetét mutatták be A háromnapos, jubileumi ün­nepségsorozat véget ért. de az élet folyik tovább: az is­kola most bocsátja útjára a hetvenedik évfolyamot. Var­sányi György iskolaigazgató érettségiről érkezik irodájába, hogy összegezze néhány, a ju­bileummal kapcsolatos észre­vételét. A jelen ... Azzal kezdeném — Indítja a beszélgetést az igazgató —. hogy az ünnepségsorozat meg­tervezésekor abból indultunk ki: a diákok szellemileg és fi­zikailag is sokkal jobban fej­lődnek, ha ők maguk vállal­nak szerepet az események­ben. Itt konkrétan a háromna­pos ünnepségsorozat megszer­vezésére, lebonyolítására gon­dolok: az „aktivitás pedagógi­ája” révén tanulóink vala­mennyi programban tevékeny szerepet kaptak. Saját alkotá­saikat állították ki a képző- művészeti kiállításon, nagy kedvvel vettek részt a Balassi Bálintról szóló komédia be­mutatásában, örömmel pro­dukálták magukat a nagy­számú nézősereg előtt a torna- ünnepélyen, s szívvel-lélekkel polemizáltak a tudományos di­ákköri üléseken. Azt külön kiemelném, hogy fiataljaink szünidejükből áldoztak két he­tet a felkészülésre: év közben az évfordulókban gazdag program miatt erre alig volt lehetőség. A jubileumi eseményekről szólva a NÖGRÁD hirt adott UNESCO-klubunk megnyitá­sáról. Nos, az UNESCO-asz- szociált iskolák sorába való felvételnek több feltétele volt: ezek közül a legfontosabb a nemzetközi egyetértés ápolása. A diákok lengyel, svájci és madagaszkári, tehát mindhá­rom „világgal” leveleznek; az iskolában tavaly szlovák nyelvoktatás kezdődött. Az utóbbi sikerét bizonyitja, hogy a benne részt vevő diákokat a 70 éves ünnepségen megjelent Csehszlovák Kultúra igazgató­ja baráti látogatásra hívta meg. Az UNESCO-val való kapcsolat előnyei közé sorol­ható, hogy a nemzetközi szer­vezet rendszeresen ellátja is­kolánkat jól hasznosíthat/) ki­adványokkal, dokumentáció­val. ... n múlt... A 70 éves jubileumra az or­szág minden részéből érkeztek öregdiákok. Budapestről az Akadémia alelnöke. Kaposvár­ról a színház művésznője, Sop­ronból az egyetem rektora — összesen mintegy háromszázan voltak itt. Elmondhatom, hogy valamennyi ükkel váltottam szót — hallatlanul értékes, ér­dekes, vagy éppen humoros esetek felelevenítésének le­hettem fültanúja. Az ötven éve érettségizettek találkozójá­ról azért érdemes külön szól­ni. mert ez az osztály fél ^évszázad alatt most került össze először. Ennyi évnek kellett eltelni ahhoz, hogy az idő feloldja az 1920-ban ma­túrát tevők— az akkori politi­kai légkörrel magyarázható — klikkszelleméből takadó el­lentéteket. Az öregdiákok nagy részének szemében Dobó Józsi és Szász Lajos bácsi jelentették a Ba­lassit. Mindkettő itt volt ta­nár. mindkettő 35—35 évet töltött pedagógusként az isko­lában. Ráadásul mindketten ugyanannak a pedagógusnak: a Tanácsköztársaság idején ak­tív politikai szerepet vállalt dr. Mikó Pálnak — ugyancsak iskolánk tanárának — a lá­nyait vették feleségül. Az ő életük tehát elválaszthatatla­nul összeforrott a gimnázi­ummal. A Tanácsköztársaság alatt egyébként öt tanárunk „komp­romittálta” magát. A Balassi­ban alakult meg a megye el­ső KIMSZ-szervezete, innen küldték a vallás- és közokta­tásügyi minisztériumba azt a beadványt, mely a „munkais­kola”, a mai politechnika ősé­nek felállítását szorgalmazta. Haladó hagyományainkról szólva feltétlenül meg kell említenem Szeremley Szabolcs tornatanárt, öt a második vi­lágháború elején Balassagyar­matról hívták be katonának. Tisztként Újvidékre került, ahol nem volt hajlandó részt venni a vérengzésekben. El­lenszegült a katonai parancs­nak — agyonlőtték. A család­jához csak egy véletlen bal­esetről tudósító értesítés érke­zett. ... és a jövő Szeremley Szabolcs életút­jának, tragikus halálának ki­vizsgálása iskolánk amatőr történészeire vár. Reméljük, hogy a 75 éves évfordulón melyet még a mostaninál is nagyobb szabásúra tervezünk, a részletes adatok birtokában már a mártírhalált halt torna­tanárról méltóan megemlékez­hetünk. Idén 157 diák érettségizik a gimnázium-szakközépiskolá­ban. Arra törekedtünk, és tö­rekszünk ezután is. hogy a 75 éves jubileumi találkozón a most és a jövőben érettségi - tők is szívesen emlékezzenek vissza a Balassiban eltöltött évekre. (Baranyai) Bolt a falu közepén Csalóka látvány a nagybár- kányi bolt. Kívülről úgy mu­tat, mintha ki tudja, milyen korszerű lenne. Rendbe hoz­ták az elejét, de belül zsúfolt. Molnár Károly, a fiatal bolt­vezető ennek ellenére szorgal­masan dolgozik benne. Havi forgalma 140—150 000 fo­rint. Csupán a tartós fogyasz­tási cikkekből van hiánya — rajta kívül álló okok miatt. De ezért ezt is igyekszik megolda­ni. Ha előre megrendelnek ná­la ilyen árut, beszerzi. Sok ilyen rátermett boltvezető kel­lene, mint a nagybárkányi. Erdőgazdálkodás a tsz-ekben A salgótarjáni járásban a tavasszal a termelőszövetkeze­tek 381 holdon ültettek facse­metéket. Elsősorban azokon a területeken folyt a telepítés, amelyek mezőgazdasági mű­velésre alkalmatlanok. A ta­vaszi kedvezőtlen időjárás miatt elmaradtak a csemeték művelésével. Az utóbbi hetek­ben azonban jól szervezett munkával már pótolták a le­maradást, Munkabrigádokat alakítottak, amelyeknek leg­főbb feladatuk a csemetével betelepített területek megmű­velése. Jó ütembon folyik a faki­termelés is. A kitermelt fa 43 százaléka ipari célokra alkal­mas, jelentős mennyiséget exportálnak belőle. Többek között Olaszországba is. Ce- reden például háromezer hold erdeje van a tsz-nek, értékes cser-, bükk- és akácfaállö- mánnyal. A fafeldolgozást gé­pesítették Hasonlóan a mátra- mindszenti tsz-ben is, ahöl 1401 kataszteri hold erdővel rendelkeznek. A gondos erdő- gazdálkodás jó jövedelmet biztosít a tsz-nek. NÓGRÁD — 1970. június 24., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents