Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Királyhegyi Pál: Lakos György’ Zsuzsa néni De miről beszélsz vele? FIATALOK FÓRUMA Kis. töpörödött asszonyka Zsuzsa néni. de amilyen töpörtyű asszony, annyira erős. fürge és elnyűhetetlen. Már a nyolcadik X-hez közelgett, de még mindig olyan tűzrőlpattant: forog a tűzhely körül, mint harminc—negyven évvel ezelőtt. Rettentő bölcs történetei vannak, mégpedig több közülük bibliabeli, minthogy ő már istennel kezdte, és aligha tud többé megszabadulni tőle. Ügy ismertem meg. hogy csodálatos allegóriát mondott el nekem az élelmességről és a korrupcióról. — Az úgy volt, fiam. hogy élt a Mátra alján egy belevaló sintér. Senki se tudta úgy elkapni a kutyákat, mint ö. Maga gyártott egy különleges hurkot, amit azután munka előtt bekent fokhagymás zsírral és a legvadabb komondor is besétált neki. Korcs és fajkutya mind maga kínálta a nyakát. Volt azonban egy másik sintér, aki évek óta nem fogott egy kutyát sem, már régen elküldték volna, de beteges felesége és tíz gyermeke volt. Végre azután betelt a pohár. Az ellenőr rájött, hogy ez csak tutkározik, de a normát nem teljesíti. Összedugták a fejüket a sin- térvállalatnál, és ezt a tehetetlen kutyapecért megtették raktárosnak, később pedig ketrecőrnek. Amikor a fősin- tér váratlanul eltávozott az élők sorából, ezt a rossz sintért tették meg a helyébe fő- sintérnek — Vége? — Még nem egészen. A jó sintér fogta továbbra is a kutyákat, a rossz sintérből lett fősintér pedig eladta azokat jó pénzért. A jó sintér soha nem vitte sokra, de a rossz sintér meggazdagodott... így ismertem meg Zsuzsa nénit. Tavaly azután újabb bölcsességgel és erkölcsi felháborodással köszöntött. — No, fiam, megérett a világ a pusztulásra! Amikor már a halottat se tisztelik, akkor én mondom azt, hogy megérett. Arra gondoltam, az tűnt fel neki, hogy mind kevesebben veszik igénybe a pap szolgálatait a végső búcsúzásnál. — Meghalt előbb az agro- nómus felesége. Rákban. Mert az volt neki Ügy összement a szentem, hogy végén már csak csontja maradt, a bőre is elment. Két kicsi gyerek maradt utánuk. Még meg se száradt a föld a sírján, az ag- ronómus már összeállt az óvó nénivel. — Hány éves az az óvó néni? — kérdeztem, ha már Zsuzsa néném is nénizi. — Tizennyolc múlott. A Mihályi Gergő lyánya az. Elvette az agronómus, a sírt meg csak az anyósa gondozza. Ezeknek már korábban kellett kezdeni, ha most olyan hamar összevarrták a babaruhát — Csak ennyi a baj, Zsuzsa néni? szatír volt az öreg, úgy mondják, hogy a fél falu lányai neki köszönhették leány- ságuk megrontását. ★ A napokban szóba hoztam Zsuzsa néninek öreg Petrást. vagy ahogy Zsuzsa néném hívja: azt a szoknyapecér Matyit. — Ejnye, Zsuzsi néni. mi kárt tett magában az a gazfickó? — Bennem semmit. Nem olyan lyány voltam én, hallod, akiben csak úgy kárt csinálhatott egy ilyen pernahaj- der. — Hát akkor mi a baja vele? — Rendes ember megveti a bujákat. — Bántotta talán magát? — Engem bizony nem. Én olyan erős lány voltam, hogyha egy fiúnak lekevertem egyet, akkor az csillagokat látott. — Az öreg Petrásnak is lekevert? — Nem volt az akkor még olyan öreg, mint most. — Tehát lekevert neki. — Nem. — Tehát hagyta, hogy csinálja a piszkos dolgát. — Nem hagytam. Mert nem csinálta... — De hiszen maga nagyor, csinos lány volt — Az. — És mégse kellett neki? — Velem nem kezdett. Hangosat kacagtam. — Csak nem emiatt neheztel rá? Szemérmesen lesütötte a fejét.. — Nem szégyellsz ilyet mondani, te malac! — Aztán megkérdezte-e Zsuzsa néném, hogy miért nem kellett neki? — Csak nem gondolod, hogy szóbaálltam egy ilyen szok- nyapecérrel. ♦ A napokban meghívót hozott a posta. Nem nyomdában készült az rózsaszín lapon, arany betűkkel, hanem Zsuzsa néném személyesen írta kusza betűivel, tudatván, hogy férjhez ment idősb Petrás Mátyáshoz. — Hű, a nem jóját! Ez aztán fordulat! Izgatottan vártam az új találkozást, szerencsémre Zsuzsa nénit egyedül találtam otthon, mert újdonsült férje leszerződött seregélyriasztani. — Hogy történt, Zsuzsa néni? — Elültetted a bogarat bennem a múltkor, hogy mi a fenéért nem kellettem én lyánykoromban annak a gazembernek. Gondoltam, már addig nem halok meg, amíg meg nem kérdezem .. — És ő mit mondott? — „Bolond vagy te, Zsuzsa. Terád vigyáztam. Te tetszettél nekem. Téged el akartalak venni feleségül. Csak te nem vártál rám, hanem...” Hát így történt. Barátom, a kutatómérnök, magas, szőke. harmincnyolc éves Azt mondja nekem a napokban: — Ide figyelj, te vagy az egyetlen, aki meg tudsz engem érteni. Ismered Ilonát. Imádom. Soha nem hittem volna, hogy ilyen van. Megérkezik és a szívem klitty- klitjty. vad dobogásba kezd, holott még nem történt semmi. És amikor beszél. Imádom a hangját. Szeretnék letérdelni előtte a nyílt utcán, kezet csókolni neki és megköszönni hogy a világon van. Csaik azóta van értelme az életemnek, amióta megismertem — Jó. jó. de mit kell ezen megérteni ? Megkedvelted ezt a lányt. Ilyen már volt. .. — Ilyen még nem volt <3 pontosain olyan, mint senki más Mióta ismerem, csak azóta tudom, mi a boldogság. — Tényleg, mi a boldogság? Hadd tudjam meg én is. — Bemenni vele egy eszpresszóba véletlenül megfogná a kezét. Ennyi aiz egész. — Én is voltam már veletek. Kezet is fogtam vele. Semmi örömet nem éreztem. De ha már itt tartunk, szeretnék valamit kérdezni, ha nem haragszol. Vagy. ha haragszol. akkor is. Ez a lány sokkal fiatalabb. mint te. Műveletlen is. magas fokon. Elismerem, hogy csinos a maga módján, de te, aki tudós vagy. és felnőtt, miről beszélsz vele? Barátom úgy nézett rám, minit egy futóbolondira: — Vele? Mindenről. Soha életemben nem találkoztam még érdekesebb, izgalmasabb emberi lénnyel. Tegnap például elmesélte, hogy rakott krumplit főzött ebédre. Reszkettem a gyönyörűségtől. Múltkor elmondta, hogy gyanútlanul ment az utcán, éppen bevásárolni indult a közértbe. Már_már beért az üzletbe, amikor meglátott egy dánnyét. Befőttet. És rám gondolt. Érted? Eszébe jutottam. Aztán beszéltünk a közlekedésről. Elmondta, hogy szívesebben jár taxin. mint gyalog, mert így megspórolja az ember a drága buszpénzt, és különben is megfigyelte, hogy a busz vagy a villamos ott is megáll, ahol neki semmi dolga Hát ilyen nő ez. Ha vele ülök egy csendes eszpresszóban, az jobb. mintha mással táncolnék. Értesz engem? — Igen, Persze. Most már értem. És md van Lajossal? Mostanában ritkán látlak benneteket együtt. — Mert Lajos unalmas mint egy értekezés, nem is tudom, hogyan tudtam vele barátkozni eddig. És nagyképű. Jó múltkoriban arról beszélt, hogy a tenger fövenyéből ma már az atomtitok megfejtése után. bármit elő lehet majd állítani. Előreláthatólag az aranynak sem lesz komoly értéke. merd már megoldották az aranycsinálas titkát, amióta kiderült, hogy minden test atomokra bontható. Erre én azt mondtam, hogy Ilona nagyon szereti a pörköltcstrkét. de nem tejföllel. Mire ő nem is válaszolt, hanem arról kezdett beszélni, hogy a közeljövőben úgy fogunk utazni, hogy az utast fellövik a világűrbe, és ott megvárja, amíg aláfordul a földnek az a része, ahová menni akar, és ott leszáll. Tehát a hegy megy a Mohamedhez Hát ilyen a Lajos. Nem lehet vele két értelmes szót váltani. No. de hagyjuk ezt. Hona tegnap azt mondta, hogy tavaszi kosztümöt szeretne. Fantasztikus. Ennek a lánynak mindig eszébe jut valami. SZABÓ GYULA HÁROM VERSE: Újra itthon vagyok ... és jó. Négy év o Bükk-fennsik dermedt sziklói, zuhogó vízesései között nekem kevés egy traktor csillagok alatti éji szerenádját kiverni tudatomból. Nekem kevés a madártávlatból kanári-villamos meg az állandó játszó mozik, s a hétvége ideges zsúfoltsága, ahogy zsúfolt idegességgé változik Apám fát aprít a tőkén, idehallik, fiatal fenyőnkről egy fityfirity, ezt a madárt még nem ismerem, „Válassz, hol fogsz élni tovább?” - - „Itt vagy itt?" • • Üzenet Én nem meheték el Vietnamba, szimpátia tüntetést sem szervezhetek, s nem lóghat nyakamban tábla, rajta rikító öblös felirattal, én csak magamban, - némán tüntetek. Ha egy versem visszaadna egy életet, én már rég nem lennék köttetek, az írástól dőltem volna sirba, hogy ott a távolban győzzetek. Én nem festhetek aszfaltra jelszót, de visszatartom a lélegzetem, hogy több legyen ott nektek, ha pálma-árnyéicban megpihentek. Emléked körül Hogy elmentél kihalt minden az utcán is félve lépek, nem érdekelnek tarka szoknyák, se sivatagi kalandregények. Tartalmatlan lett a reggel, szürkén bámulnak a házak, lebujokat bújok éjjel, nappal meg kiskocsmákban látnak. Ritkábban mérem meg magam, mert elnehezit a bánat, a lábnyomodat keresem, s a semmiben a szádat. Kóválygok a teendők között, hiába várnak a napi dolgok, mint cél nélküli űrhajó, emléked körül bolyongok. MULATSÁGOS TÖRTÉNETEK A római idegenforgalmi konferencián követelte egy részvevő: „Az idegenforgalom számára feltétlenül szükséges az összes romok azonnali renoválása, azért, hogy azok romok maradjanak.” („II GiomaledTtalia”, Róma) + Malmőben a 77 éves Arne Lundberg feleségül vette a 69 éves Maria Svendsent, aki csaknem 50 éve a házvezetőnője. Az ősz hajú vőlegény egy riporternek kijelentette: „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Mindazonáltal először mégis meg kellett szoknunk egymást.” („Dagbladet”, Stockholm) ♦ Egy kereskedő Denisóban (USA) a pénzét számolva felfedezett egy 20 dolláros bankjegyet, amelyen a következő jegyzet volt olvasható: „Ez az utolsó pénzem. Most vagy felköthetem magam, vagy feleségül vehetem a vén satrafát. Paul Tumer”. A bankjegyet a kereskedő a lányának adta. A hölgy azonnal beadta a válókeresetet. Paul Turner volt az a férfiú, aki őt néhány héttel azelőtt feleségül vette. („A Herald”. New York) * „Mi egy opera?” kérdezte Los Angelesben a játékvezető egy vetélkedőn. Egy fiatal hölgy, néhány pillanatnyi gondolkodás után, így fogalmazta meg a választ: „Az opera az, amikor valakinek tőrt döfnek a hátába, és az áldozat nem vérzik, hanem énekel.” ★ Egy beszélgetés alkalmával a lengyel Silberstein professzor így szólt Eddington angol csillagászhoz: „Eddington professzor úr, Ön az egyike a három embernek, aki érti a relativitás elméletét.” Látva Eddington kétkedő arckifejezését, Silberstein professzor hozzáfűzte: „De Eddington professzor úr, ön túlságosan szerény”. — „Egyáltalán nem, szó sincs szerénységről” válaszolta Eddington. „csak nagyon szeretném tudni, ki a harmadik.” („Unsere Zeit”, Essen) E. R. — Nyugi-nyugi, fiam! — hökkentett meg, mert időnként szorgalmasan elegyítette beszédébe a legfrissebb zsargont. — Azt még nem mondtam el, hogy mit csinált a fűszeres, — A vegyesbolt vezetője — javítottam ki. — Annak meg szívtrombó- zist kapott a felesége. Bár ehet, hogy ö adott be neki egy kis DDT-t, mert mocskos szájú nőstény volt. hogy az isten nyugosztalja. Ez meg tudod-e kit vett el. rögtön a temetés után? A felesége leg- :obb barátnőjit. Az egész falu úgy tudta, hogy ezek úgy j-űlölik egymást, mint a kecske a kést. Most meg egymás kézit fogják, úgy grasszálnak. kezet lóbázva. mint az ovisok Hát így gyűlölték egymást . — Tehát nem úgy. mint Zsuzsa néném az öreg Petráit? Erre elhallgatott, amin nem is csodálkoztam, mert Zsuzsa néném nem valami jó véleménnyel volt az öreg Petrásról a határcsőszről, aki a szőlőskertek alatt esténként úgy fogta a lányokat, mint kamasz a kicsi fürjet. Nagy DUNA-KANTAR (Koppány György (elvétele)
