Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

Királyhegyi Pál: Lakos György’ Zsuzsa néni De miről beszélsz vele? FIATALOK FÓRUMA Kis. töpörödött asszonyka Zsuzsa néni. de amilyen tö­pörtyű asszony, annyira erős. fürge és elnyűhetetlen. Már a nyolcadik X-hez közelgett, de még mindig olyan tűzrőlpat­tant: forog a tűzhely körül, mint harminc—negyven év­vel ezelőtt. Rettentő bölcs történetei vannak, mégpedig több közülük bibliabeli, mint­hogy ő már istennel kezdte, és aligha tud többé megszaba­dulni tőle. Ügy ismertem meg. hogy csodálatos allegóriát mon­dott el nekem az élelmesség­ről és a korrupcióról. — Az úgy volt, fiam. hogy élt a Mátra alján egy bele­való sintér. Senki se tudta úgy elkapni a kutyákat, mint ö. Maga gyártott egy különle­ges hurkot, amit azután mun­ka előtt bekent fokhagymás zsírral és a legvadabb ko­mondor is besétált neki. Korcs és fajkutya mind maga kí­nálta a nyakát. Volt azonban egy másik sintér, aki évek óta nem fogott egy kutyát sem, már régen elküldték volna, de beteges felesége és tíz gyer­meke volt. Végre azután be­telt a pohár. Az ellenőr rá­jött, hogy ez csak tutkározik, de a normát nem teljesíti. Összedugták a fejüket a sin- térvállalatnál, és ezt a tehe­tetlen kutyapecért megtették raktárosnak, később pedig ketrecőrnek. Amikor a fősin- tér váratlanul eltávozott az élők sorából, ezt a rossz sin­tért tették meg a helyébe fő- sintérnek — Vége? — Még nem egészen. A jó sintér fogta továbbra is a kutyákat, a rossz sintérből lett fősintér pedig eladta azokat jó pénzért. A jó sintér soha nem vitte sokra, de a rossz sintér meggazdagodott... így ismertem meg Zsuzsa nénit. Tavaly azután újabb bölcsességgel és erkölcsi fel­háborodással köszöntött. — No, fiam, megérett a vi­lág a pusztulásra! Amikor már a halottat se tisztelik, ak­kor én mondom azt, hogy megérett. Arra gondoltam, az tűnt fel neki, hogy mind kevesebben veszik igénybe a pap szolgá­latait a végső búcsúzásnál. — Meghalt előbb az agro- nómus felesége. Rákban. Mert az volt neki Ügy összement a szentem, hogy végén már csak csontja maradt, a bőre is el­ment. Két kicsi gyerek ma­radt utánuk. Még meg se szá­radt a föld a sírján, az ag- ronómus már összeállt az óvó nénivel. — Hány éves az az óvó né­ni? — kérdeztem, ha már Zsu­zsa néném is nénizi. — Tizennyolc múlott. A Mihályi Gergő lyánya az. El­vette az agronómus, a sírt meg csak az anyósa gondozza. Ezeknek már korábban kellett kezdeni, ha most olyan ha­mar összevarrták a babaruhát — Csak ennyi a baj, Zsu­zsa néni? szatír volt az öreg, úgy mondják, hogy a fél falu lá­nyai neki köszönhették leány- ságuk megrontását. ★ A napokban szóba hoztam Zsuzsa néninek öreg Petrást. vagy ahogy Zsuzsa néném hívja: azt a szoknyapecér Ma­tyit. — Ejnye, Zsuzsi néni. mi kárt tett magában az a gaz­fickó? — Bennem semmit. Nem olyan lyány voltam én, hal­lod, akiben csak úgy kárt csi­nálhatott egy ilyen pernahaj- der. — Hát akkor mi a baja ve­le? — Rendes ember megveti a bujákat. — Bántotta talán magát? — Engem bizony nem. Én olyan erős lány voltam, hogy­ha egy fiúnak lekevertem egyet, akkor az csillagokat lá­tott. — Az öreg Petrásnak is le­kevert? — Nem volt az akkor még olyan öreg, mint most. — Tehát lekevert neki. — Nem. — Tehát hagyta, hogy csi­nálja a piszkos dolgát. — Nem hagytam. Mert nem csinálta... — De hiszen maga nagyor, csinos lány volt — Az. — És mégse kellett neki? — Velem nem kezdett. Hangosat kacagtam. — Csak nem emiatt nehez­tel rá? Szemérmesen lesütötte a fe­jét.. — Nem szégyellsz ilyet mondani, te malac! — Aztán megkérdezte-e Zsu­zsa néném, hogy miért nem kellett neki? — Csak nem gondolod, hogy szóbaálltam egy ilyen szok- nyapecérrel. ♦ A napokban meghívót ho­zott a posta. Nem nyomdában készült az rózsaszín lapon, arany betűkkel, hanem Zsu­zsa néném személyesen írta kusza betűivel, tudatván, hogy férjhez ment idősb Petrás Mátyáshoz. — Hű, a nem jóját! Ez aztán fordulat! Izgatottan vártam az új ta­lálkozást, szerencsémre Zsu­zsa nénit egyedül találtam otthon, mert újdonsült férje leszerződött seregélyriasztani. — Hogy történt, Zsuzsa né­ni? — Elültetted a bogarat ben­nem a múltkor, hogy mi a fe­néért nem kellettem én lyány­koromban annak a gazember­nek. Gondoltam, már addig nem halok meg, amíg meg nem kérdezem .. — És ő mit mondott? — „Bolond vagy te, Zsu­zsa. Terád vigyáztam. Te tet­szettél nekem. Téged el akar­talak venni feleségül. Csak te nem vártál rám, hanem...” Hát így történt. Barátom, a kutatómérnök, magas, szőke. harmincnyolc éves Azt mondja nekem a napokban: — Ide figyelj, te vagy az egyetlen, aki meg tudsz en­gem érteni. Ismered Ilonát. Imádom. Soha nem hittem volna, hogy ilyen van. Meg­érkezik és a szívem klitty- klitjty. vad dobogásba kezd, holott még nem történt sem­mi. És amikor beszél. Imá­dom a hangját. Szeretnék le­térdelni előtte a nyílt utcán, kezet csókolni neki és meg­köszönni hogy a világon van. Csaik azóta van értelme az életemnek, amióta megis­mertem — Jó. jó. de mit kell ezen megérteni ? Megkedvelted ezt a lányt. Ilyen már volt. .. — Ilyen még nem volt <3 pontosain olyan, mint senki más Mióta ismerem, csak azóta tudom, mi a boldog­ság. — Tényleg, mi a boldog­ság? Hadd tudjam meg én is. — Bemenni vele egy esz­presszóba véletlenül megfog­ná a kezét. Ennyi aiz egész. — Én is voltam már vele­tek. Kezet is fogtam vele. Semmi örömet nem éreztem. De ha már itt tartunk, sze­retnék valamit kérdezni, ha nem haragszol. Vagy. ha ha­ragszol. akkor is. Ez a lány sokkal fiatalabb. mint te. Műveletlen is. magas fokon. Elismerem, hogy csinos a ma­ga módján, de te, aki tudós vagy. és felnőtt, miről be­szélsz vele? Barátom úgy nézett rám, minit egy futóbolondira: — Vele? Mindenről. Soha életemben nem találkoztam még érdekesebb, izgalmasabb emberi lénnyel. Tegnap pél­dául elmesélte, hogy rakott krumplit főzött ebédre. Resz­kettem a gyönyörűségtől. Múltkor elmondta, hogy gya­nútlanul ment az utcán, ép­pen bevásárolni indult a közértbe. Már_már beért az üzletbe, amikor meglátott egy dánnyét. Befőttet. És rám gondolt. Érted? Eszébe jutot­tam. Aztán beszéltünk a köz­lekedésről. Elmondta, hogy szívesebben jár taxin. mint gyalog, mert így megspórolja az ember a drága buszpénzt, és különben is megfigyelte, hogy a busz vagy a villamos ott is megáll, ahol neki sem­mi dolga Hát ilyen nő ez. Ha vele ülök egy csendes esz­presszóban, az jobb. mintha mással táncolnék. Értesz en­gem? — Igen, Persze. Most már értem. És md van Lajossal? Mostanában ritkán látlak benneteket együtt. — Mert Lajos unalmas mint egy értekezés, nem is tudom, hogyan tudtam vele barátkozni eddig. És nagy­képű. Jó múltkoriban arról beszélt, hogy a tenger föve­nyéből ma már az atomtitok megfejtése után. bármit elő lehet majd állítani. Előrelát­hatólag az aranynak sem lesz komoly értéke. merd már megoldották az aranycsinálas titkát, amióta kiderült, hogy minden test atomokra bont­ható. Erre én azt mondtam, hogy Ilona nagyon szereti a pörköltcstrkét. de nem tejföl­lel. Mire ő nem is válaszolt, hanem arról kezdett beszél­ni, hogy a közeljövőben úgy fogunk utazni, hogy az utast fellövik a világűrbe, és ott megvárja, amíg aláfordul a földnek az a része, ahová menni akar, és ott leszáll. Te­hát a hegy megy a Mohamed­hez Hát ilyen a Lajos. Nem lehet vele két értelmes szót váltani. No. de hagyjuk ezt. Hona tegnap azt mondta, hogy tavaszi kosztümöt sze­retne. Fantasztikus. Ennek a lánynak mindig eszébe jut valami. SZABÓ GYULA HÁROM VERSE: Újra itthon vagyok ... és jó. Négy év o Bükk-fennsik dermedt sziklói, zuhogó vízesései között nekem kevés egy traktor csillagok alatti éji szerenádját kiverni tudatomból. Nekem kevés a madártávlatból kanári-villamos meg az állandó játszó mozik, s a hétvége ideges zsúfoltsága, ahogy zsúfolt idegességgé változik Apám fát aprít a tőkén, idehallik, fiatal fenyőnkről egy fityfirity, ezt a madárt még nem ismerem, „Válassz, hol fogsz élni tovább?” - - „Itt vagy itt?" • • Üzenet Én nem meheték el Vietnamba, szimpátia tüntetést sem szervezhetek, s nem lóghat nyakamban tábla, rajta rikító öblös felirattal, én csak magamban, - némán tüntetek. Ha egy versem visszaadna egy életet, én már rég nem lennék köttetek, az írástól dőltem volna sirba, hogy ott a távolban győzzetek. Én nem festhetek aszfaltra jelszót, de visszatartom a lélegzetem, hogy több legyen ott nektek, ha pálma-árnyéicban megpihentek. Emléked körül Hogy elmentél kihalt minden az utcán is félve lépek, nem érdekelnek tarka szoknyák, se sivatagi kalandregények. Tartalmatlan lett a reggel, szürkén bámulnak a házak, lebujokat bújok éjjel, nappal meg kiskocsmákban látnak. Ritkábban mérem meg magam, mert elnehezit a bánat, a lábnyomodat keresem, s a semmiben a szádat. Kóválygok a teendők között, hiába várnak a napi dolgok, mint cél nélküli űrhajó, emléked körül bolyongok. MULATSÁGOS TÖRTÉNETEK A római idegenforgalmi konferencián követelte egy részvevő: „Az idegenforga­lom számára feltétlenül szükséges az összes romok azonnali renoválása, azért, hogy azok romok maradja­nak.” („II GiomaledTtalia”, Róma) + Malmőben a 77 éves Arne Lundberg feleségül vette a 69 éves Maria Svendsent, aki csaknem 50 éve a ház­vezetőnője. Az ősz hajú vő­legény egy riporternek ki­jelentette: „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Mind­azonáltal először mégis meg kellett szoknunk egymást.” („Dagbladet”, Stockholm) ♦ Egy kereskedő Denisóban (USA) a pénzét számolva felfedezett egy 20 dolláros bankjegyet, amelyen a kö­vetkező jegyzet volt olvas­ható: „Ez az utolsó pénzem. Most vagy felköthetem ma­gam, vagy feleségül vehe­tem a vén satrafát. Paul Tumer”. A bankjegyet a ke­reskedő a lányának adta. A hölgy azonnal beadta a válókeresetet. Paul Turner volt az a férfiú, aki őt né­hány héttel azelőtt feleségül vette. („A Herald”. New York) * „Mi egy opera?” kérdez­te Los Angelesben a játék­vezető egy vetélkedőn. Egy fiatal hölgy, néhány pilla­natnyi gondolkodás után, így fogalmazta meg a vá­laszt: „Az opera az, amikor valakinek tőrt döfnek a há­tába, és az áldozat nem vérzik, hanem énekel.” ★ Egy beszélgetés alkalmá­val a lengyel Silberstein professzor így szólt Edding­ton angol csillagászhoz: „Eddington professzor úr, Ön az egyike a három em­bernek, aki érti a relativi­tás elméletét.” Látva Ed­dington kétkedő arckifejezé­sét, Silberstein professzor hozzáfűzte: „De Eddington professzor úr, ön túlságo­san szerény”. — „Egyálta­lán nem, szó sincs szerény­ségről” válaszolta Edding­ton. „csak nagyon szeret­ném tudni, ki a harmadik.” („Unsere Zeit”, Essen) E. R. — Nyugi-nyugi, fiam! — hökkentett meg, mert időn­ként szorgalmasan elegyítette beszédébe a legfrissebb zsar­gont. — Azt még nem mond­tam el, hogy mit csinált a fűszeres, — A vegyesbolt vezetője — javítottam ki. — Annak meg szívtrombó- zist kapott a felesége. Bár ehet, hogy ö adott be neki egy kis DDT-t, mert mocs­kos szájú nőstény volt. hogy az isten nyugosztalja. Ez meg tudod-e kit vett el. rögtön a temetés után? A felesége leg- :obb barátnőjit. Az egész fa­lu úgy tudta, hogy ezek úgy j-űlölik egymást, mint a kecs­ke a kést. Most meg egymás kézit fogják, úgy grasszálnak. kezet lóbázva. mint az ovi­sok Hát így gyűlölték egy­mást . — Tehát nem úgy. mint Zsuzsa néném az öreg Pet­ráit? Erre elhallgatott, amin nem is csodálkoztam, mert Zsuzsa néném nem valami jó véle­ménnyel volt az öreg Petrásról a határcsőszről, aki a szőlős­kertek alatt esténként úgy fogta a lányokat, mint ka­masz a kicsi fürjet. Nagy DUNA-KANTAR (Koppány György (elvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents