Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

Szebeiényi Lehel: A baj ónét A z ember örül a legki- sebb szárazulatnak, egy villamosbelsőnek. Akár csak egy szellős peronnak, amilyen az ötvenkettesé, a Marx téren. Odakinn lucskos tam másképp. De régen is Nem tudják, mit kérdezzenek volt Egyikük azt kérdi: Bólogatnak a kiskatonák il­ledelmesen. mint nemrég az — Milyen érzés lehetett? — Hát... — mereng a te- iskolában, a tanáruknak, kintet, a szürke hivatalnok­ai', A ?^ga;,,"yÍrkosA ,a Mondanak ők is valami barát- kalap alatt a bajusz sötétebb ságosat, egyik is, másik is. — És fegyveretek nincs? nézi őket szelíden a civil. A gyerekek csodálkoznak. — Minek az? Nincs háború. — S ha valaki megtámad, hogy védekeztek? Nevetés. rok. Egészséges járdáig lóg súlyosan. A járó' kelők lelkére tekeredik, kik úgy burkolóznak a kedvetlen­ségbe, akár a téli holmijuk­ba. Odakinn a forgalom, mint a szüntelen, reménytelen szárazra, kályhaközeibe igyek- vés. A peronra kiskatonák cso­portja tódul. Csupa gyerek­arc a téli darócban. Ruha és arc kontrasztja, merev szigor és oldott lágyság összezárva. Ifjonti élénkségük hirtelen be. világítja a nyitott peront, szétkergeti a délutáni tér szo­morú, lucskos álmosságát. _ _ Mintha egy kályhácskát gyúj- Hűtlenségen' a'”barátságös ci tottak volna be itt, és piros vil, s a boldog kiskatonák. fénnyel kezdene duruzsolni. — Az én időmben — me­A sarokban, az üveg fém- g£li a civu _ k eretének támaszkodva derűs, voit őszes civil álldogál, puhán, szolid szürke kabátjában. — Bajonét? megfelelő kalapjában, kész­tyűjében, s a lecsendesült élet , Kíváncsian hallgatják a fi- lassan, diszkréten előlopózó uk- Egyikük a tisztelettudas kerekségeivel, az áll alatt, az határára merészkedik. szint ölt. — Háború volt. Ti­zennyolcban volt... Húsz lé­pésre volt az orosz állás. Ba­rátkoztunk. cigarettát cserél­tünk. S egyszer jött a pa­rancs, bajonéttal keüett men­nünk, emberre... Miért támadna? Mit tudom én, az utcán. Együtt nevetnek e valószí­Kell a szünet, egy hosszabb lélegzet miatt, a tekintet lé­legzete miatt is, hadd pihen- fogso- íen me§ a kiskatonákon, a mamaiillatú orcákon, jóságos szelíden. Sápadtak a gyerek­orcák, háromszor se sütött ki a nap, mióta ez az idő be­állt. — És használni Is tetszett? Az atyai bajusz meleg és barátságos, és elnéző. Pedig Ahogyan neki is megkegyel várná az ember, hogy pará­nyit megrezzen. De nem, szok­arc gödrös részein, s minde­nütt, ahol a békés kitöltődés­nek helye van. Álldogál ez a civil egy szolid hivatalnok, vagy nyugdíjas hivatalnok. Bajuszából, mint egy meleg téli prémből barátságosan ki- va van kicsi tiszteletlenségek- mosolyog a katonákra. hez. — Eltávozás? — kérdi. Á kiskatonák, a mamailla­tú gyerekek oda fordulnak, készségesek és vidámak. — Az — mondják. — Nohát, ez nagyszerű — mosolyog a civil atyai bajusza. — Nincs a katonának na­— Ügy volt... — fejezi be emlékezését a peron fémke­retének támaszkodó hivatal­nok —, hogy akkor először bajonétunk használnom kell a bajonétem. Húsz lépésig volt így, s mi­kor odaértünk az állásukhoz, ők is el dobták, meg mi is el­dobtuk a bajonétunkat. A villamos fellélegzik, a kiskatonák is újra élénken izegnek-mozognak. A bajusz mosolyog, megke­gyelmezett hallgatóságának. mezett a sors, egy életre szó­ló lelki súly erejéig. — Persze volt más is — te­szi hozzá az igazság kedvéért. — Csúnya dolog a háború. De énnekem ennyi volt a dolgom — Egyszer___ Bizony egy­szer használtam is. — Szeme . , m ozdul csak kicsit az idős a bajonéttal, tizennyolcban, úrnak, egészen icipici fény- _ Tizenhétben volt az. _ eTktsett81 kósz°a Az lménti kiskatona ™nd*a­hogy mindjárt el IsmeneküL g* az ördög nem há^ ^ug- jön a bölcs derű csendesen fodrozó tavába. Egyetlenegy­szer. A barátságos bajusz most is csak e&nézőn mosolyog. A kiskatonák egy csomóban, _ D*. jól megtanultátok gyobb öröm. Magam se vol- mint az összebújt csirkék, történelmet. Radványi Barna: Eszményi olvasó HÁROM napja nem alszom. — Ne haragodjon — sza- Idegeim rendiben vannak, badkozott —, de olyan zson- semmiféle frontátvonulás, kü- gító a dumájuk... lönleges napfolttevékenység — tudtommal — nincsen, sze­reim esebb sem vagyok a szo­kottnál. Mégsem alszom. A sajtó nem hagy aludni. SZERDÁN a Délesiti Hír­mondóban akadtam egy olyan mondatra, amely egész való­mat felkavarta. Űjszerű volt, egyedi, épp ezért mellbevágó. mai Én vagyok ugyanis az Esz- igyekszem szó szeriint idézni: ményi Olvasó, akiről csodála- jjA hibák láttán ne hunyjuk tos legendák keringenek a be a szemünket!” szerkesztőségek házatáján: nappal, csak a bolondok bo­torkálnak itt éjszaka... ÍGY VIRRADTAM a napra. Még nem döntöttem, hogy ma alszom-e vagy újságot ol­vasok? Koroda Miklós: A költő és a színésznő Reviczki Gyula, a magyar líra Viharmadara, Ady előfutára, a szuzaaveg egyik legjelentoseoo koltoje, nyolcvan esztendeje halt meg a Korszak rohanva pusz­tító betegségében: túdöbajban. A becsi magyar gár­dista és az árvái szlovák cselédlány szerelemgyereke if­júságom óta foglalkoztat. Apai örökségem. Regénybe foglaltam nyugtalan életét, szóltam a tévében költé­szetéről, melyet önmaga jellemez legtalálóbban: „El­lentmondás van dalaimban, - Majd ragyogók, majd éj- sötétek". — s most harigjátékot írok pályafutásáról. E novellisztikus írásomban Reviczky és Jászai Mari talál­kozását idézem, halál előtti „Édes napokat”. K. M. Még mindig talált igazítani- valót, pedig a szobán nem le­hetett sokat segíteni. Eddigi — Priznices szerelem — igyekezett cinikus lenni és megtapogatta fájó fejét. — Most jött ez a ritka nő, ami­kor Arcoban foltoztatja a tü­dejét, mint valami rossz ru­hát. Nem fél, hogy a csókkal a betegséget is magába szív­ja pompás testébe? Ugyan most jobban van, és talán nem is olyan súlyos a baj... De Mari különben sem retteg semmitől és robog feléje, mint a gyorsvonat, a vadonban, végnélküli síneken. — De miért? Szereti? és mi kellhet neki, ennek a remek asszonynak belőle, a sápadt, vékony költőből? — Maga nem tudom én, hány deka! — fenyegette meg, amikor valamin kicsit össze­Most eljött hozzá az eddig eltakart élet, a forró valóság asszonya. Ember és nő, gon­dolkodó s mégsem elérhetet- albérleti lakásaitól csak any- ien. Nem levegő, égi látomás, nyiban különbözött, hogy a szálldosó kékség, fosztó mo­Belvárosban bérelte, és ezút- Soly, nem beváltatlan ígéret, „ , .. , tál nem olyan öregasszonytól, és mégsem Perdita. Elsodorta zordultek, es utana osszecsó- mínt a Városház utcában, és viharával szétbontotta a k°lta’ ,mm.t eg^ gyereket, vagy az Egyetem téren. Az ködalakjukat. °l5'an, kicf ts ve™a a SZÍ3}' önálló Fényirdával — a gaz- padi királynő mellett, akar dátlan fényképész-műterem- — Csodálatos asszony. Rit- valami sápadt, fiuruhás lány- mel — szakítani kellett, mert ka, furcsa, drága nő. Annyira apród. Az életük csodálatos mire visszajött Arcobol, kiad- más, mint akiket eddig ismert párhuzama, az indulás véres ták másnak. abban a kétféle, osztott világ- és izzadt nyomora a földje, — ban, amelyben mozgott, és ke- az ágya ennek a szerelemnek? — Legalább valami vidá- reste a lényeget. A kisvárosok . mabb térítőm lenne — ránci- keskeny ablakai mögött nem — Bs miért küldött el min­gálta az asztalra borított dísz- nyíltak ilyen hódítón izgalmas dig? — amikor már reszkető­rojtos, vastag, sötét, függöny- virágok és a redakciólc körül nek érezte maguk körül a ne­szerű holmit. Nehéz, mint a se termett ennyire fülledt, rej- pohyva, s egyhangú, elnyel telmes élet. minden világosabb színt. Az üres vázát ingerülten felemel- — Ki ez a nő tulajdonkép- te. Nem tudott mit csinálni az pen? A nagytragika! — mond­o,romba por“Iá~ű- JSÄraäi?- väs as-«• - rid™”ü — Mit szólna ilyen művé- csupa folt, őrmestereken, vl- k?lta az ajtón, amikor szer- szietlem és polgári darabhoz? déki komédiás igazgatókon, daa egyutt , vo}tak; Miért forgatta, s végül letette a mecénás urakon átlépve vezet ®bben az udvarl hónapos szo- földre, az ablakfülkébe. - útja a független magányba. Vaza virág nélkül, asszony Elnézően és mégis pusmogó, ** szelem kincses szigeten. csókoiatlan, a legszomorúbb aljas kíváncsisággal túrkálnak _ Késik! ült le a dívány d olog a világon. Most pedig benne a gyanús polgári erköl- széiére, és'figyelte a ketyegő világosnak könnyűnek es csők basái és hümmögnek ha órát. _ Mégsem jön... ^ tisztának kell lennie minden- a társaságban szó esik róla. hogy szl'nésznő, nem pontos, és ™ a„hona.P°s- Önálló, mint a küzdő férfi, kü]önben ta ^ asszonyok kés­szobaból, második Versailles, kifelé biztos, erős, kémény es nek> ^ sikk„ _ De Jászai mert ma eljön. emiatt elkerülik. Ha valaki Ma;} ne^ divá^s n5.,: és héz levegőt és azt hitte, kell maradnia. ott — Én akarok magához men­ni! — csókolta a fülébe az előtt mégis megbontja ezt a nem sikkes! — mosolygott, s kiválasztottat lelke Föld^T^alra^ —^iwndta ^áUtóttottot ^elké elévillantak a tra£ika mozdu­lj a címét, kicsit szegyei- celljjába; tózes^ény csíp ki a vibíáltTItótóo^ °U kezve es szorongva, mert felt belül fehéren maradt falak yibrált a páthoSZ­magától. De Jaszai Mari ra- közül Aki megiátta azt a tisz- Ajtó csapódott kínt; aztán gaszkodott ahhoz, hogy meg­ta titkot, nem menekül a kő- kopogtak. Felugrott, és been­gedte. hajolt a kezére akinek leikében termékeny ^ És én akkor éjjel megint tala jba hullanak azok a ne­nem csuktam le a sze­memet, hiszen a szemközti m SÄ*1 am*]yeket ^ neonreklám, amely a holdvi­tónk veteget. KEDDEN is például, midőn elolvastam kedvenc lapom, a Mindennapi Újság egyik meg­indító riportját arról, hogyan tért le az erény ösvényéről és a balatoni országúiról két, korábban hatóságilag is iga­zolt erkölcsű 35 éves hajadon, engedvén 20 éves autós va­gányok csábításának, gördült egy könnycsepp or­cáimon. Ráhullobt a nemes ve­retű írás utolsó, legszebb mondatára, mely így szólt: lág helyett az ablakomba süt — hibás volt! Nem világított a kettőspont! MÉG MÁSNAP, csütörtö­kön, a hivatalban sem alhat- tam ki magam, mert az erre a célra használatos kisebb he­lyiségben észrevettem, hogy a csempe repedezett, a lánc elszakadt, a papírtartó ferdén AAíL áll... Ennyi hiba láttán ho- ~ gyan hunyhattam volna sze­met? Tetézve a bajt, hogy a Fő­„Mindannyian felelősek va- központi Főnapilap vezércik­gy-unk értük! Ne hagyjuk el­szunnyadni a társadalom lel­ki ismeretét!” Tüstént elindultam, hogy ke e napon Ilyen címet viselt: „Éberen őrködjünk a nép va­gyona fölött!” Egész nap a ce­ruzám és a gemkapcsaim fö­bár , „ u,'.r“TT TY lőtt őrködtem, melyek felkutassam a társadalom tel- Mn i de mégis szerves kiismeretet, fel országot tuve tettem érte, míg végre egy félreeső helyen, egy csipkebo­kor tövében leltem rá, ahol bizonyára éppen — szuny- nyadni akart... Egy álló nap és éjszaka ol­vastam fel neki szívszorító ri­portokat a honi sajtóiból, s állandóan vártam, mikor szó­részét képezik a népvagyon- nak. A nagy éberkedéstől még dolgozni sem értem rá. Éjjel pedig ellátogattam egyik építkezésünkre, amely­nek 600 holdas területéin egy őr és egy kutya védelmezte a milliós közvagyont. Az éjjeliőr egy cseppet sem lal meg. (Valahol azt olvas- pironkodott, mikor felköltöt- taim ugyanis, hogy a Lelkíis- tem, csak arra kért, hogy a meret meg szokott szólalni!) kutyáját ne zavarjam, az A szavát, sajna, nem hallatta hadd pihenjen tovább is.- de a hortyogását igen. Fel- _ Ifet ^ vagyok Ht éjje_ r^iztam- Liőr, uram, de tőlem még egy — ön el tud aludni ilyen szaknaszálat el nem loptak! cikkek mellett? — kérdeztem — mondta magabiztosan. — őszinte megütközéssel. Akinek kell vialamij az ellopja Szelek szárnyán nézze a szobát, ahol dolgozik, ^i^bol. és most várja őt. Az asszonyt, aki lehajol hozzá és felemeli Amikor megismerte, szökni — Drága abba a világba, amelybe eddig akart előle, annyira legyen- Gyula, alulról lesett be, és csak ki- gült, szinte remegett a kaland nyújtott nyakkal jutott köze- édes veszedelmétől. Ám a le- — Nem.. 1 Ne mondj sém­iébe. Mint a hegedűs a szín- velekből, melyekben hívta: mit, — húzta el a kezét a szí- házi zenekarban. Mindig a jöjjön hozzá, türelmetlen, ké- nésznő. — Ma nem akarok be- karmester pálcája ugrál élőt- rő, majd parancsoló hang szélni. — Egyetlen mozdulat- te, a muzsikát csak hallja, s áradt. Engedelmeskedni kel- tál kibújt a kabátjából, szinte ha mégis felnéz: festéket lát lett. ledobta és kis csokor piros ró­arcok helyett, és észreveszi a zsát tett az asztalra, hős atilláján a molyrágást. Furcsa, hogy mindig mene­külne sorsa elől és nem ő a — Olasz rózsák, — mondta támadó ilyenkor, Emma üzent halkan. — Nincs váza? — és érte, Jane a pestivé vált per- végigfuttatta, majdhogynem dita egyszerűen magával ci- vezette szemét a kis szobán, pelte és ez az asszony meg- melyet halványan világított szerezte őt, mint férfi a tár- meg az emyős lámpa, sát. Talán azért van ez így, mert a nők mindig idősebbek Nincs... dadogott a nála? A „lemondás, béketűrés költő. Azaz, van..., de angyala” négy évvel született oly311 egyszerű és üres. előbb, a „számkivetés bús le­ánya” annyi lehetett, mint Ő és most Mari öt esztendővel több. Soha nem kerül közelé­be az „ifjú lányka”; a szüzek, úgy látszik, elkerülik. ■ Butuska! — hullámzott puhán a nevetése. — Gyer­mek ... Add ide. És hol a víz? Gyula ügyetlenül lehajolt az ablakmélyedésbe és hozta a „közönséges, polgári porcel- lánt”, meg a vizeskancsót. Szép váza — mondta ko­— Hétre mondta, hogy jön, — nézte a faliórát és nyugta­lanul járkált a kis szobában, molykodva Jászai. — Nagyon — Csak nem teszi meg, hogy SZC-P vizet öntött belé, , , , , , aztán betette a virágot, visszaadja az elmulasztott 5 péntek estét, amikor hét órára — Mari — csókolta meg a ígérte: felmegy az asszonyhoz, csuklóját, és remegett a keze, „Egyedül leszek” — írta Já- amellyel meg£ogta a másikét szai — „komoly kérésem van — Nevezz Miriának. Jobb magához.” Még azzal is biz- szeretem... tatta, hogy „igazán nem kell _ inkább Rezeda, — emel- konyakos tejet innia”. És még- te fel a szemét Gyula. — Re­is otthon maradt, mert a láza zeda' amely árnyékban és felszökött és borzongott, mint­napsütésben mindig egyfor­. , . , , , , ................ mán él és emyedetlenül h a a hideg lelne, úgy kohö- árasztja népi feltűnő, ám gött, mint még soha se nem mégis erős illatát, — gondolta akarta, hogy Mari megint el- mög utána, de ebben a perc- küldje azzal a tanáccsal: ve- ben nem tudott ^szélni. gyen éjszakára egysoros priz- — Gyermek... — mondta nicet; mert a vizes borogatás újra az asszony és lecsavarta a mindenre jó. lámpát. I NÓGRÁD — 1970. j'únius 21., vasárnap Q

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents