Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

Közel ahhoz a ponthoz, ahol a Berettyó a Sebes-Körösbe torkollik, súlyos helyzet állt elő. A Szeghalomtól három kilométernyire levő Foki-híd közelében több ponton a fo­lyó jobb partjának gátja megcsúszott. Honvéderők és polgári lakosok ezrei dolgoznak éjjel-nappal azon, hogy az erősen megrongálódott gátat megerősítsék (MTI fotó — Kunkovács László felvétele) CStuen százalékkal több pénz útépítésre Önálló közúti igazgatóság a megyében A megye közvéleményét és sajtónkat is élénken fog­lalkoztatják az útviszonyok. Az erőteljesen megrongáló­dott, korszerűtlen állami közutak fejlesztésének meg­gyorsítására, minőségének megjavítására kormányha­tározat intézkedik. Végre­hajtásának elősegítésével a negyedik ötéves tervidőszak­ban mintegy ötven százalék­kal nagyobb összegű prog­ram beruházási és pénzügyi problémáival, majd ennek kapcsán a bankra háruló feladatokkal és teendőkkel foglalkoztak június 8. és 12-e között Salgótarjánban, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságainak műszaki és pénzügyi szak­emberei. A résztvevők egyetértet­tek azzal, hogy a felemelt program megvalósításának egyik alapvető feltétele nagy kapacitású, korszerű útépítő gépek alkalmazása. Az Útépítő Tröszt vezér- igazgatójának és termelési vezetőjének bejelentése sze­rint a közeljövőben az igé­nyeknek megfelelő külföldi gépeket beszerzik. Intézked­nek a bitumenhiány eny­hítésére. Elsősorban a Szov­jetunióból várnak jelentős szállítmányokat. A kor­mányzat pedig a kőbányá­szat fejlesztésével megfele­lő minőségű és mennyiségű követ biztosít az útépítők­nek. A közúti szervek és az útépítő vállalatok fel­adatainak összehangolására a Közlekedénytudományi Egyesület vállalkozott. Nógrád megyében, Sal­gótarján székhellyel még ebben az évben létrejön az önálló közúti igazgatóság. Ez azt jelenti, hogy a me­gye útépítésének finanszí­rozását a Magyar Nemzeti Bank Nógrád megyei Igaz­gatósága átveszi Heves me­gyétől. Tájékoztatás, meg­nyugtatás, biztatás cél­jából még el kell mon­dani, hogy a követke­ző évtől kezdve na­gyobb összegű pénz áll majd megyénk közútjainak fejlesztésére, fenntartására, amelynek révén megjavul az ipari, mezőgazdasági, a kereskedelmi és a személy- szállítás. A várható intézkedések és az a tény, hogy a Ma­gyar Nemzeti Bank és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium az országos út-, hídértekezleteket Sal­gótarjánban rendezte meg, azzal a reménnyel tölti el a megye lakosságát, hogy a jövőben az eddiginél gyorsabb ütemben javul majd közútjaink állapota. Zs. L. Gyár lett a valamikori egy­szerű kis traktorállomásból Pásztón. A gépek egyenletes zúgása, a munkacsarnokok mind erről tanúskodnak. Hogy mégis különbözik valamit a régi értelemben vett gyárak­tól? Igen, a gépjavító vállalat területén példás a rend. A munkahelyeket széles beton- utak kötik össze, amelyek mindig tiszták. Az udvaron ..zöldövezetek”, parkokkal, lombos fákkal. Ami a leg­szembetűnőbb: a munkások nagyobbára fiatalok. Ezeknek a fiatal munkások­nak a tanítómestere Major László, lakatos. Így mutatko­zik be egyszerűen: — Épület- és műlakatos va­gyok. Szeretem ezt a szak­mát ... Ebben az emberben az a lenagyszerűbb, hogy végtelenül egyszerű. Hallottam, amikor a főkönyvelő beszélt róla. Csak a jó munkásról szoktak így beszélni. Azt mondta a fő­könyvelő, hogy sok ilyen em­berre lenne most hirtelenében szükségük. Együtt él a szer­löbte dolgozó emberekre. Meg­tanítja őket is a szerszámo­kat szeretni, s a munka leg­egyszerűbb, de leghasznosabb fogásaira. Nemrégiben történt, hogy a Mátravidéki Erőmű porelszívó berendezéseket ren­delt náluk. Bonyolult, különös formákra hajlított csövek ezek. Kemény lemezekből ala­kítják ki, hegesztik össze, az­tán festik. Majorra bízták a gyártást. Megkapta a rajzo­kat és munkához láttak. Olyan emberek lettek meste­rei ennek a munkafolyamat­nak mellette, akik valamikor segédmunkások voltak, vagy traktorosok és valamilyen ok­nál fogva elkívánkoztak a gé­pekről. Major mellett meg­szerették ezt a munkát. Pe­dig igazán kemény feladat! Egyetlen „zörgéssel” szabdal­ják fel a lemezeket. Azután megfeszített erővel hajlítják, hogy a legfinomabb érzékkel hegeszthessék össze. Úgy dol­goznak, mintha Major fogná a kezüket. Hozzáértéssel. Mikor bementem a műhelybe, ahol a nagy zaj miatt a száj moz­gásáról olvassák le, hogy mit akar az ember, az egyik dol­gozó a következőket adta ér­tésemre. — Itt érdemes dolgozni, mert kereshet az ember. La­ci bácsi gondoskodik arról, hogy kereshessünk ... Később, amikor találkoztunk Majorral, azonnal kijelentette: — Tévedés ne essék, én nem üzemvezető vagyok, ha­nem csak egyszerű munkás ... Valóban az, egyszerű mun­kás, aki szereti a munkahe­lyét és a munkatársait. Cso­dálkozik azon, hogy ez fel­tűnő. Kisebb megszakításokkal ezen a munkahelyen élte le életét. Ott volt már akkor is, amikor az alapjait lerakták a Egyszerű ember számaival gondja van a körű Az EAK gazdasági fejlődése Az Egyesült Arab Köztársa­ság, a második világháború után függetlenné vált afrikai államok egyik legidősebbeké június 18-án emlékezik meg a köztársaság születésének 17. évfordulójáról. Bár a fiatal állam a monarchia megdönté­se, illetve a köztársaság ki­kiáltása óta eltelt időszakban két ízben volt háború, ag­resszió áldozata, az ötvenes évek kezdete óta napjainkig elismerésre méltó haladást ért el gazdaságának fejleszté­sében. A gazdaság fejlődése egy­aránt tükröződik a tulajdon­viszonyok átalakításában és a termelőerők, a gazdasági potenciál növekedéséiben, A több lépcsőben végrehajtott agrár-reform felszámolta a feudális nagybirtokot, s a ter­mőterület zömét a földet mű­velő fellaihok tulajdonába jut­tatta. A mezőgazdaságban egyidejűleg kibontakozott a kormány által támogatott szövetkezeti mozgalom is. 1960-ban államosították az egyiptomi burzsoázia felleg­várát, a Miszr Bankot, majd az ország valamennyi bank­intézményét, biztosító társasá­gát, a nagyipart, a külkeres­kedelmet, a kereskedelmi h.ar- józóst, s legvégül — 1967-ben — a nagykereskedelmet.. Az EAK gazdaságában ma már az állami szektor dominál. A második világháború utá­ni első évtizedben a mező­gazdaság stagnált, termelése mindössze 10 százalékkal múlta felül a háború előtti időszak átlagát. A tulajdon-, a birtokviszonyok megváltoz­tatása, a termőterület bővítését célzó beruházások, továbbá a hazai műtrágyagyártás és az fémkohászat, valamint a gép­ipar. Ez utóbbi iparág egye­bek között Fiat-licenc alap­ján személygépkocsikat, om­nibuszokat, camion-tehergép- kocsikat, Diesel-motorokat, elektromos és orvosi műsze­reket, s különféle háztartási villamos gépeket, tartós fo­gyasztási javakat gyárt. Az EAK nemzeti jövedelme 1952—1967 között több mint kétszeresére — 800 000 000-ról 2 000 000 000-árd egyiptomi fontra — nőtt. A gazdaság­fejlesztés eredményei a nem­zeti jövedelem struktúrájában is tükröződnek: az ipar és a mezőgazdaság nemzeti jöve­delemhez való hozzájárulásá­nak aránya ma már nagyjá­ból azonos. Az 1967 évi háború — a Si- nai-félszigeten levő olajbázis elvesztése, a Szuezi-csatorna forga'mának megbénítása, az idegenforgalom kiesése — mintegy 170 000 000 fonttal csökkentette az EAK bevéte­leit. Az ország gazdasági fej­lődése e jelentős anyagi- pénzügyi veszteség ellenéire sem tört meg. A Szuezi-csa­torna és a korábban nagy­arányú idegenforgalom bevé­teleit pótolja az olajtermelő arab országok khartumi meg­állapodása alapján évről évre és. konvertibilis devizában fo­lyósított segélye. A fejlődés legfontosabb feltételeit mind­emellett az biztosította, hogy a korábban kezdett beruházá­sok az elmúlt években is je­lentős új létesítményekkel — a heluáni acélműben pl. egy évi 300 000 tonnás hengermű­vel — gyarapították az ipari kapacitásokat. Az ipar terme­lése 1968-ban. 7, 1969-ben pe­dig 12 százalékkal nőtt, A kő­olajtermelés noha a Siinai-fél- szigeten öt és fél millió tonna évi termelést adó olajmező veszett el, megtöbbszöröző­dött: az 1966. évi 6 300 000-ről 1969-ben 20 000 000 tonnára nőtt. Az EAK közép távú fejlődé, sének objektív feltételei bi­zonyos értelemben kifejezet­ten kedvezőek. A geológiai kutatások számos ásványi kin­cset tártak fel — kőolajon ki- vül további vasércet, foszfá­tot. bauxitot stb. —, az asz- szuáni gát és vízierőmű teljes üzembe helyezése olyan vü’a- mosenergia-többlethez, -fe­lesleghez juttatja az országot, amely lehetővé, sőt szükséges­sé teszi a villamosenergia­igényes nehézipari bázis meg­teremtését A további erőtel­jes iparosítást a demográfiai adottságok is igénylik, a több milliós múnka''r5-tartalék s nem utolsósorban a nagv- aránvú népszaporodás. Az EAK nemzeti jövedelme az elmúlt évtized átlagában évente kb. 6 száizalékkal nőtt. míg a lakosság lélekszámú évente 2,8 százalékkal, ma már esztendőnként kb. egymil­lió fővel. (Az ország lakossá­ga 1952-ben, a monarchia megdöntésekor 21 000 000 volt, 1969-ben 32 000 006.) Mindez utal arra, hogy az agrárfejlő­dés sem tekinthető lezártnak, vagy megoldottnak, mert az EAK — noha gyapoton kívül számos agrárterméket, zöld­séget, déligyümölcsöt, rizst exportál — ,a belső ellátást csak jelentős importtal tudja biztosítani. (garamvölgyi) öntö tócsatorna-rendszer bő­vítése kedvező feltételeket te­remtett az agrárszektor fej­lődésében. A monarchia meg­döntése és az 1967. évi ag­resszió közötti másfél évti­Szocialista szerződést kötöttek zediben a mezőgazdaság ter­melése mintegy 80 százalék­kal emelkedett. Valamennyi arab ország kö­zül az EAK rendelkezik a legszámottevőbb ipari poten­ciállal. Az ötvenes évek ele­jén az ország iparának mint­egy 70 százalékát a résziben kézműves jellegű könnyű- és élelmiszeripar alkotta. A nemzeti ipar szélesebb ala­pokra való helyezése a köz­társaság kikiáltása után kez­dődött, s erre a célra külföl­di kölcsönöket is igényibe vet­tek. 1960-ig mintegy 370 000 000 egyiptomi font (kb. 800 000 000 dollár) külföldi kölcsönt vet­tek fel iparfejlesztésire. Eb­ben az időszakiban a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág 180 000 000 rubel kölcsönt nyújtott. 1958-ban a Szovjet­unió 700 000 000 rubel gazda­ságfejlesztési kölcsön folyósí­tását kezdte meg, egyebek között 65 ipari üzem létesíté­siére. Az EAK .mai ipari struk­túrájában már számottevő ré­szesedéssel — kb. 40 százalék­kal — képviselteti magát a kőolaj - és a vegyipar, a vas- és vállalatnak. Átszenvedte a valamikori szerszámhiányt, az emberhiányt. Ha eredményt akartak, itt aztán össze kel­lett fogni. Most is csak ösz- szefogással birkóznak meg olyan nehézségekkel, hogy máról holnapra átallnak új termékek készítésére. Náluk nem lehet berendez­kedni hosszú időre egy mun­kafolyamatra. Kis szériákat gyártanak. Éppen az a tit­kuk, hogy rövid idő alatt át­allnak bármilyen bonyolult feladat megoldására. — Tudja kérem, én pont ezt szeretem ebben a munkában. Az új feladatokat. Valameny- nyi próbára teszi az embert... Akik körülötte állnak, hall­gatják, mit mond. Büszke a tekintetük. Büszkék magukra, meg a tanítómesterükre is Az egyszerű lakatosra, aki előtt a műszaki emberek is meghajtják fejüket, mert nagy a szaktudása és nagyon egy­szerű ember. Igazi munkás .. . Az Anyagmozgatási és Cso­magolási Intézet a DEXION- SALGÓ szerkezeti elemek ér­tékesítésének fokozása érde­kében szerződést kötött a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekkel. Ennek az új terméknek a gyártását 1969-ben kezdték meg a salgótarjániak, elsősor­ban a raktári álláványrend- szer korszerűsítésének javítá­sa, a mechanizált rakodási el­vek megvalósítása érdekében. Az előbbieken kívül számos más területen: könyvtárak­ban. laboratóriumokban, épí­tészetben stb. is sikeresen le­het felhasználni. A szerződésből kitűnik, hogy az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet (ÁCSI) szélesíti a marketingmunkát, biztosítja az ajánlati és kivi­teli tervek készítését az e célra létesített külön részlegé­ben. A gyár feladata a ter­mék előállításán kívül a sze­relés. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1970. június 13., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents