Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
Sikerül-e gazdát találni? Örömök és gondok Barnán Erdei gidres-gödrös úton halad xaz autó, a falu felé. Olyan út ez, ahol ritkán találkozik az ember szembejövő járművel. Túl az erdőn miár látszik a falu. Hosszan nyúlik végig a hegyekkel körülvett keskeny völgyiben. A falu központja az iskola épülete, ahol a községi tanács is talá Lható. A művelődési ház igazgatóját keresem, de Barnában nincs ilyen, mivel művelődési ház sincs. A falu kulturális ügyeivel a művelődési ügyintéző foglalkozik, aki egyben az általános iskola igazgatónője is. Az igazgatónő, György Istvánná — vékony, kicsi asz- saony — éppen a délutáni évzáróra készülődik. — A könyvtár ügyében jött? Nehéz eset, még beszélni sem szeretek róla. Könyvtárunk ugyanis egy éve már, hogy nem működik, mert nincs megfelelő helye. Három éve az iskola egy kis szobájában volt, szabadpolcos rendszerrel működött. Aztán szertár kellett az iskolának és a könyvtár elköltözött a régi nevelői lakásba.. Erről viszont tudni kell, hogy több éve lakhatatlanná nyilvánították. A nedves helyiségben a könyvek nagy része tönkrement, megpenészedett. Nos, az épület lebontása után a könyvtár ismét hontalanná lett. Egy idős asszony felajánlotta lakásának egy szobáját, ide zsúfoltuk, a könyveket, ám a polcok nem fértek be és időközben azok is tönkrementek. Ezzel még nem fejeződött be a kálvária, mert a befogadó meggondolta magát, s a könyvtár isimét költözni kényszerült. Jelenleg az új tanácsháza épületében egy kis szoba őrzi az agyongyötört, tönkrement könyveket. A problémának ezzel sincs vége: a jelenlegi helyiség kis alapterülete miatt alkalmatlan kölcsönzésre. r-te — Pedig az emberek szeretnek olvasni, hiszen a mozi mellett ez az egyetlen szórakozási, művelődési lehetőség itt a faluban — mondja Répás József né óvónő, a volt könyvtár vezetője. A könyvállomány is kielégítő, 2200 kötet könyvünk volt. összesen 180 beiratkozott olvasót tartottunk nyilván. Az emberek gyakran kérdezik: mikor Lesz már ismét könyvtár? Répás Jóasefné szerint nincs gazdája az ügynek. Nincs, aki törődjön a bárnál könyvbarátok gondjával. — És az új tanácsházban, ahol a könyvek jelenleg js vannak — nem lehetne alkalmas helyiséget berendezni? — kérdem. — Csupán a tanácsterem volna alkalmas. Itt azonban rendezvények, ünnepségek miatt nem lehet kölcsönözni, meg a könyvek sincsenek biztonságban — hangzik a válasz. Nézelődöm a faluban. Nemrég kövezték ki a patakot, már áll az új, modern tanácsház és óvoda. A tanárok kényelmes szolgálati lakást kaptak. — Nem tudnának könyvtárat is építeni? — próbálkozom a megoldással. — Sajnos, a községnek éppen a sorolt új létesítmények miatt nincs pénze rá — mondja Czikora Józsefné vb- titkár. — Kértek-e segítséget ilyen óéira? — Tavasszal jártak nálunk a járási KISZ-bizottságtól, Akkor ígéretet tettek egy új klubkönyvtár építésére. Már a tervrajzot is elkészítették. A helyi KISZ-szervezet —mivel az is helyhiánnyal küzd, a falu presszójában tartja az összejöveteleket — 60 000 forintot és társadalmi munkát ajánlott fel az építkezéshez. A járási tanács is megígérte, hogy 60 000 forinttal segíti az akciót, s a KISZ járási bizottsága szintén 60 000 forintot ajánlott fel. Az állami építőipar ugyancsak segítene bontási anyagokkal. . Ezek után az a kérdés: kire vár a feladat, hogy tettekre kerüljön a sor, hogy az építkezés meginduljon? Nagy Győző, a járási KISZ- bizottság illetékes munkatársa így nyilatkozik: . — Valóban ez a fő gond. Az anyagi fedezet és a társadalmi munka biztosítottnak látszik. Az iskola épületéhez toldanánk az új létesítményt, amely könyvtár- és KISZ_he- lyiségiből állna. Ám kivitelezőt eddig nem találtunk. A ceredi építőipari vállalat ebben az idényben nem vállalja a munkát. Mi lesz hét ezek után a báraai könyvtár ügyével? Az illetékesek: a falu vezetősége, ifjúsága foglalkozik vele. Erejükhöz mérten mindent megtesznek, hogy mielőbb felépüljön. Ez viszont azon múlik. hogy sikerül-e gazdát találni, aki az építkezést vállalja. V. Kiss Mária Kegyetlen uo!i... Minden idők első nagy mészárlása mintegy 11 000 évvel ezelőtt kezdődött. Főszereplője az ember, színtere Amerika volt. Paul Martin professzor. az arizonai egyetem hires paEs ekkor, 11 000 évvel ezelőtt, az Ázsiából érkező nomád vadásztörzsek átkeltek a Behring-szoroson. Ezek a törzsek óriást vadászatot indítottak, amely néhány évszázad leontológusa ezzel magyarázza alatt a történelem előtti állat- a pleisztocén kor egyes állat- fajok többségének teljes el- fajtáinak teljes, gyors eltűné- tűnéséhez vezetett. Paul Marsét. Addig az amerikai kontinensen, magyarázza, ahol nem éltek emberek, szabadon fejlődtek a különböző állatfajták. tin doktor szerint bizonyos ál latok eltűnéséből naptári pontossággal meg lehet határozni, mikor tűnt fel az ember Amerika különböző vidékein. Ez az öldöklés, jegyzi meg. Moziélet Változás a műsorhéten A salgótarjáni November 7. Az örök fiatalság birodalma Filmszínház a csütörtöktől című, magyarul beszélő, szí- kezdődő műsorhetében az elő- nes román mesefilmet, esti zetes programtól eltérő pro- műsorban pedig A szivárvány- dukciókat is vetít. völgy című kétrészes, színes Június 18-tól 21-ig a Bye, amerikai filmmusicalt vetíti a bye, Barbara című, eredetileg November 7. Az előbbi a fan1 illáitÖVf, BARBARA «-lök iveit felőliéinek * * "TLiöttefepíőfc; fwo $w, C«afc 1$ évet Jelenet a Bye, bye, Barbara című, színes, filmből francia bűnügyi is tervezett, színes, francia, bűnügyi film kerül közönség «Jé A színpompás, könnyed, látványos és izgalmas alkotást tázia világába viszi el a nézőt, egy halhatatlanságra vágyó pásztorfiúról szól. s különösen a gyermekeknek nyűit kiemelkedően szép felvételek, elragadó élményt, míg a kétrészes amerikai produkció a Brodway egyik emlékezetes musicalje nyomán készült: az eredeti darabot nálunk a budapesti Petőfi Színház játszotta sikerrel. és ragyogó színészi alakítások teszik élvezetessé. Június 22-től 24-ig A ki.« lovag című lengyel film helyett délutáni előadásokban Vlagyimir Barinov* Lenin ajándéka Prokopjevszk városának —a Kuznyecki-medence leghatalmasabb bámyaközpontjának — kellős közepén álltak a Lenin- renddel kitüntetett „Kokszo- vaja—1” aknaüzem felszíni épületei. A bánya mellett, közvetlenül a hatalmas felvonótorony lábánál egy kisebbfajta, fehérre festett egyemeletes épület. Ebben a házban van a mi bányavárosunk elektromos hálózatának irányítóközpontja. Falán emléktábla. Felirata: „Ezen a helyen állt az a dinamógép, melyet Vlagyimir lljics Lenin ajándékozott Pro- kopjevszk bányászainak." Ennek az áramfejlesztő gépnek a története meglehetősen érdekes. ... A polgárháború épp hogy csak véget ért. A szén kitermelése elé sok akadály gördült. A prokopjevszki bánya fejlődését sokáig gátolta az itteni szén rossz híre. Azt tartották róla, hogy rosszul ég. No, akkortájt határozták el a bányászok, hógy küldöttsé- giet menesztettek Leninhez, s elmondják neki nehézségeiket, a hiányosságokat, s megkérik, segítsen. Ügy döntöttek, hogy a forradalom vezérének ajándékképpen 22 vagon szenet visznek. Azt a szenet, amit a kommunista szombato- kon-vasárnapokon bányásztak ki. E Eltek itt mammutok, óriási egyébként az észak-amerikai tevék, nem kevésbé óriási laj- vegetáció teljes megváltoztató hárok, amelyek a zsiráfhoz sához vezetett. És ez folyik ma hasonlóan a fák tetejéről le- amikor az igen nagyszámú geltek. állatállomány miatt az amerikaiak gyomirtó szerek segítségével a délnyugati erdőket legelőkké akarják átalakíta ni. Dr. Martin más utat ajánl: a történelem előtti Amerika megkövült faunájának a lehető legnagyobb mértékű visz- szaálUtását. Nyilvánvalóan nem arról lenne szó, hogy mammutokat vagy óriási laj- húrokat teremtsünk újjá. De véleménye szerint lehetséges volna a jelenlegi fajok közül kiválasztani a kihalt fajtákat leginkább megközelítőket, s meg kellene próbálni, hogy milyen mértékben lehet őket megfelelő környezetben reak- limatizálni. A szerelvényt hárman kísérték. Egyikőjük, Jefim Sztyepanovics Szerbin — jó néhány évtizedet ledolgozva a bányában, s jócskán túllépve a hatvanon, amikor nyugdíjba vonult —, ma is kiváló egészségnek örvend, és Oszinnyiki városban él. Felkerestem őt, feljegyeztem élete legfényesebb eseményének történetét, utazását Leninhez, — Fagyos decemberi reggel volt, amikor a vonatunk Moszkvába érkezett. Szegényes, fénytelen volt akkoriban a fővárosunk. Első dolgunk volt jelentkezni a Kremlben: így és így áll a dolog. Leninhez jöttünk segítséget kérni bányánk számára. Megmagyarázták nekünk, hogy Lenin most nagyon el van foglalva, de okvetlenül jelentik neki a látogatásunkat, s amikor tud időt szakítani, fogad bennünket. Megkértek, érdeklődjünk egy-két nap múlva, addig azt ajánlották. Ismerkedjünk Moszkvával, menjünk el a szénbányászati központba. Ott, ahogy megtudták ml járatban vagyunk, meglehetősen savanyúan fogadtak bennünket. Ebből mindjárt sejtettük, hogy a szénközpontban Kopi- kuznak meg Fjodorovicsnak, a volt Igazgatónak és főmérnöknek a barátai ülnek, akik ahogyan csak módjukban állt, próbálták megzavarni a Kuznyecki-medence további fejlődését. Néhány nap múlva aztán boldogságunkat és csodálkozá- létrejött az emlékezetes talál- sunkat: az áramfejlesztővel kozás Leninnel. Nehéz érzé- együtt egy gőzgépet is küldkeltetni, milyen lámpalázzal tek. mentünk a vezér irodájába, lljics az asztalnál ült, munkájába mélyedve Mi félénken megálltunk az ajtóban, ö fel_ emelte a fejét: „Nicsak, a a száz kilowatt kapacitású szibériai elvtársak! Lépjenek dinamót, amely eddig színpa- beljebb!” — üdvözölt ben- di fényeffektusok előállítására nünket, leültetett. Lenin szí- szolgált, nem messze a köz- vélyessége, mosolya, beszédé- ponti tárótól szerelték fel. A nek egyszerűsége valahogy valamikori elektrolakatos, a azonnal eloszlatta zavarunkat, bánya tisztelettel övezett vete- s válaszoltunk a kérdéseire, ránja, Alekszandr Matvejevics amelyekkel szinte elárasztott Malisev, a mai napig jól em- bennünket. S ezekben a kér- lékszik, hogy társaival, Mihail désekben éppen a mi nagy Szpicinnel, Girej Mergazizov- ba ja inkát firtatta, amiért Szi- val. Alekszand Akszjonovval. bénából Moszkvába ^ jöttünk. Alekszej Baljánytnnal, hogyan Vlagyimir lljics részletesen szerelték a generátort, a négv- kíkérdezett bennünket a mun- cilinderes gőzgépet, hogyan kakörülményekről, a bányá- állították az oszlopokat, húz- szok életmódjáról. Érdeklő- ták ki a vezetékeket, s aztán dött, lehetséges-e a bányában miként gyúltak ki a bányavá- lényegesen fokozni a tüzelő- rosban lljics első lámpácskái. anyag termelését, és ml szűk- Aztán egy kis Idő múltán séges ehhez. Elmondottuk ne- még egy örömteli hír érkezeti ki, milyen hírek jutottak el Prokopjevszkbe. A forradalo- hozzánk a bánya bezárásáról, inig a balti flotta hadihajói- Elmagyaráztuk, hogy Prokop- nak kazánjaiban a híres „kar- jevszkben a szenet felszíni diff-szén” égett, amit Angliá- módszerékkel termelik ki, bői, aranyért vásároltunk. A márpedig ezzel a módszerrel forradalom után a „kardiff’ csak a szénréteg felső részét behozatala megszűnt, a tenge- lehet elérni, a szélkifútta, el- részek viszont keresték az ehszegényedett szenet, innen hoz hasonló minőségű szenet., származik ennek a szénnek a Egy részét annak a szénnek, kétes híre. De azt a szenet, amit mi vittünk Prokopjevszk- amit mi magunkkal hoztunk, a bői Moszkvába, elküldték a mélyebben fekvő rétegekből Baltflott-nak, kipróbálásra fejtettük. Egyszóval, a régi kül- ilyen eredményre senki sem színi fejtések helyett, át kell számított: a prokopjevszki térni a mély művelésre. Le- szén, minden tulajdonsága nin figyelmesen meghallgatott jobbnak bizonyult a híres bennünket, aztán azt mondta: (,kardiff”-nál! A bánya sorsa — Térjenek haza, adják át a bányászoknak a nevemben hálás köszönetemet a küldött szénért, és mondják meg, a bányát bezárni — nem engedjük! ezzel végérvényesen eldőlt, és hamarosan viharos fejlődésnek is indult. ... Széles sugárút, az utcákon szép, sokemeletes házak, parkok, virágok. S szinte közvetlen mellettük — hatalmas. A beszélgetés már véget füstölgő- meddőhányók. Ez ért, amikor én összeszedtem a Prokopjevszk, a bányászok bátorságom: városa. Az itteni bánya egyike a leghatalmasabbaknak az or- — Lenin elútárs! Engedjen szágbam, naponta ötvenezer meg egy kóróst. tonna tüzelőt ad. Érdekes öszszehasonlítani: ahhoz, hogy Leninnek a huszonkét vagon — Beszéljen kérem! Miről van szó? — A munkások a lelkemre ból álló szénnel megrakott szerelvényt elküldhessék, a bányászoknak több komumukÖtöttékL ?Zakad- niste szombatot kellett ledőlgozni. Ezzel szemben 1870. április 12-én az országos juhi le , . ,,, , . umi kommunista szombaton a kívül all egy áramfejlesztő .^bányászok annyi tüzelői gép Kértem adják ide . eluta- termeltek w amelvnek elszái oiTnri-'iib Doriirt a\nr n o'niA szerezzek valamilyen generátort. Ml megtudtuk, hogy a Kis Színházban használaton lításához ötszáz vagon is kevés lett volna A Nap tüze' magában rejtő prokopjevszki kővel dolgoznak a Magnyitks és Novokuznyeck kohászai. A bánya adta az életet s \ legrégibb hazai esi llag vizsgáló műszerek Újból „szolualatbu állnak’ Környe község mellett, Er- dőiagyoson élt Posztóczky Karoly, az egyik leghíresebb magyar amatőr csillagász. „Csillagdáját” az 1900-as évek elején állította fel, amikor hazánkban még nem volt állami csillagvizsgáló. A forgatókupolával felszerelt épületben 50 éven át használt ritka műszerek jelentős szerepet játszottak a magyar csillagászat történetében. Az erdőtagyosi „csillagda” felszerelése aránylag épségben maradt meg. A 49 darabból álló gyűjteményt a 80 éves csillagász 1962-ben megvételre ajánlotta fel a Komárom megyei Tanácsnak. A nagy teljesítményű lencsés távcső, a csillagászati, időt mutató óra, a hulló csillagok észlelésére szolgáló meteoroszkóp és más műszerek így kerültek a Tatai Kuny Domokos Múzeumba. Ott őrzik a csillagda gazdag könyvtárát is. Ebben megtalálható a Természettudományi Közlöny valamennyi száma, és Posztóczky 50 éven át gyűjtött feljegyzései. A szenvedélyes csillagász többek között a hulló csillagok, a ködfoltok megfigyelésével foglalkozott, fényképezte a csillaghalmazokat. Megjelent több tanulmánya is az égitestek világáról. A nemcsak tudományos, hanem kultúrtörténeti szempontból is értékes anyagot most a természettudományos oktatás szolgálatába állítják: a csillagvizsgálót a földrajzi, meteorológiai és más adottság szempontjából legkedvezőbb helyen, Tatán állítják fel. sítottak. Pedig ez a gép nekünk éppen alkalmas volna... Segítsen! Elhadartam ezeket a szavakat, és nézek Leninre: milyen benyomást keltettek benne? <3 hamiskásan elmosolyo- városnak, amelynek ma már dott, elnevette magát, tárcsá- háro-mszázezemyi lakosa van zott valakinek a telefonon, a A földhöz ragadt fabarakkok mosoly ott maradt az arcán, helyén hatalmas lakóépület- úgy ismételte el szokatlan ké- kolosszusok emelkednek. A résünket. „Ügy vélem, hogy bányán kívül a városban több az elvtársak megbízását telje- mint húsz nagyüzem működik, sítettem — mondta lljics, ke- van két tudományos kutató- zet szorítva velünk búcsúzó- intézete, számos iskolája, kul- ul. Anatolij Vasziljevics meg- túrpalotája, drámai színháza ígérte, hogy megbeszéli a dől- £s mi voit vajon av! áramgot a színházzal. És valóban, a következő napon hívtak bennünket A. V. Lunacsarss- kijhoz, az oktatásügyi népbiztoshoz, aki közölte, hogy a színház kész odaadni az áramfejlesztőt, rövid időn belül szétszerelik és a bánya címére továbbítják. Mint akiknek szárnya nőtt, olyan boldogan tértünk haza. A nagygyűlésen elmondtuk, hogyan fogadott bennünket II fejlesztő gép további sorsa? — Huszonhatban, vagy tán kicsit később — emlékszik vissza A. M. Malisev — a bányához nagyobb kapacitású, váltóáramú generátor érkezett, amelyről úgy döntöttek, a régi helyén kell felállítani. Engem bíztak meg azzal, hogy az alapokról leszereljem. Sokáig a raktárban pihent, aztán hová tűnt, fogalmam sincs. Egyesek azt állítják, a krasznojics. miről beszélgettünk vele. Jarszki terület aranybányáihoz Átadtuk a bányászoknak Le- küldték, mások erősítik, hogy nin köszönetét a szénért. Me- amikor a raktár leégett, ex-ő- séltünk az áramfejlesztő gép- 8011 megrongálódott a dinamó ről. Minden munkás el volt is- Az erőgép iránt a vlagyi- ragadtatva Lenin egyszerűsé- vnsztoki gőzhajózástól érdek- gétől, figyelmességétől. És lődtek, mi oda is adtuk ne- akkor hirtelen valaki megkér- . .. dezte: „Aztán mivel fogjuk De az „Ifjú történészek tárforgatni azt a masinát? Hí- saságának” prokopjevszki szén erőgép nélkül kevés hasz- helytörténészei, akiket az ügy nunk lesz belőle!” Hogy lelkes híve, M. G. Jolkin Ér- őszinte legyek, zavarba jöt- demes tanító vezet, kitűzték a tünk: erre egyikünk sem gon- célt: megkeresni annak a dipólt. namónak és gőzgépnek a maradványait, amelyeket a ne- Aztán körülbelül egy hónap héz, 1922-es esztendőben a múlva megjött a szállítmány nagy Lenin ajándékozott a bá- Moszkvából. És képzeljék el nyászoknak. NÓGRÁD — 1970. június 17., szerda
