Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
Baiassagycmnor Élen az értelmiség? Már maga a fogatom meghatározása sem egyszerű: kit, illetve kiket nevezünk értelmiségieknek? A műszaki területen dolgozók egy része amellett, hogy fizikai munkát is végez, nagyrészt szellemi tevékenységet folytat, s az is bonyolítja a helyzetet, hogy a munkaköröket tekintve is széles a szóródás. Ebbe a kategóriába óvónők és kórházi főorvosok egyaránt beletartoznak. Egyszerűsítve: a társadalomnak az a rétege tekinthető értelmiséginek, amely szellemi munkával foglalkozik. Csak a tanács ? Ha a balassagyarmati értelmiség helyzetét vizsgáljuk, négy csoportot különböztethetünk meg: a műszakiakat, egészségügyieket, művelődésügyieket, és a hivataliakat. Hogy számuk az utolsó pár értjen lényegesen megnövekedett — a pedagógusok ma például éppen háromszor annyian vannak, mint 1944-ben voltak — az főként a városi tanács intézkedéseinek köszönhető. Bár az idetelepült gyárak, valamint az egyre jelentősebb anyagi erőkkel rendelkező helyi vállalatok mind többet tesznek értelmiségi dolgozóik érdekében, az orvosok és műszakiak lakásgondjának megoldása nagy részben még ma is a tanácsra háruL Az egészségügyi értelmiség számának alakulásáról szólva — a tárgyilagosság kedvéért — meg kell említeni, hogy Balassagyarmat az ország kisvárosai közé tartozik, ahol a szórakozási, megfelelő kulturálódási és a szakmai fejlődés lehetőségei jóval korlátozottabbak a fővárosénál. így Budapest közelsége ebben az esetben negatív szerepet teát be, s ez az orvosok számának alakulásán is meglátszik. Az sem köaömbös, hogy a fiatal kórházi orvosok és orvosházaspárok jó része magában a kórházban, alagsori és barakklakásokban kapott helyet. Balassagyarmaton jelenleg összesen 69 orvos működik. — az egészségügyi intézmények ennél jóval többet tudnának foglalkoztatni. A pénz beszél..» A pedagógusok problémái közül — az orvosokkal szemben — nem a lakásproblémák a legsúlyosabbak. A városi tanács végrehajtó bizottsága nagy erőfeszítéseket tesz elhelyezésük érdekében: egykét év alatt 29 pedagóguslakás épült fel, lakásépítési kölcsönnel. A pálya egyik legnagyobb ellentmondása abban rejlik, hogy a nevelő, ha élet- színvonalát emelni akarja, nem munkája minőségét, hanem mennyiségét kénytelen növelni. Sokan azt a megoldást választják, hogy otthagyva az iskolát, inkább a fejlődőben levő ipari vállalatoknál keresnek munkát. Ha az anyagiakat tekintjük, ez érthető is: a főiskolákról kikerült fiatal pedagógusok 1200— 1400 forintos fizetéssel kezdenek — az üzemeknél ennek két, két- és félszeresét kapják meg. Legtöbbször a kezdő segéd vagy betanított munkások is jobban keresnek, mint- a fiatal pedagógusok, mérnökök és a hivatalban dolgozó értelmiségiek; téves tehát, az a szemlélet, mely szerint az értelmiség nemcsak anyagi ismereteit, hanem dotálását tekintve is az élen áü. Különösen a természettudományos szakos nevelők azok, akik anyagilag sokkal jobban járnak, ha nem hivatásukat folytatják, hanem vállalatoknál helyezkednek el. Érdekes módon a lakáshelyzet terén éppen az építőiparban dolgozó értelmiségiek vonnak a legrosszabb helyzetben. A 23 mérnök, technikus közül csak 9-nek van Balassagyarmaton lakása, W vidékről jár be, 4 pedig munkásszálláson lakik. Miért nincs? Egy cikk keretében nem foglalhatjuk össze egy város értelmiségi rétegének valamennyi gondjót-baját. Azt azonban okvetlen meg kell említeni, hogy néhányat! — különösen a fiatal orvosok kö. zül — indokolatlanul távol tartják magukat saját ifjúsági szervezetüktől, nem vesznek részt a mozgalmi életben. Ennek objektív oka is van: klubhelyiség hiánya miatt a kórházban nincs lehetőség szervezett KISZ-életre. A másik tollhegyre kívánkozó kérdés: évek óta nem sikerül megoldani az értelmiségi klub működtetését. Az egyes csoportok közötti kapcsolat lazasága az idők folyamán rivalizáláshoz vezetett. Pedig ezen a helyzeten mihamarabb változtatni kéne, s ebhez a városvezetésnek is segítséget kellene adni. Az értelmiség szórakozási, művelődési lehetőségeinek megteremtése, illetve jó közérzetének kialakítása ugyanis később a termelésben is érezteti hatását. Baranyai László Vers — fehér asztalnál Verseket és táncdalokat hallhat az érdeklődő közönség június 6-án és 7-én Salgótarjánban, a Tarjén-vendéglőben, illetve Zagyvapélfalván és Somoskőújfalun. Az ÁFÉSZ rendezvénye a ,,fehér asztalhoz” hozza közel a rangos magyar és szlovákiai magyar költők alkotásait is. A dalokat a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek harmadik országos fesztiváljának győztesei adják elő. Többek között a rozsnyói Vajda Valéria, a kassal Hornyák János és a rimaszombati Rusznyák Ibolya énekel, s a füleki Váry Marika mond verset. Kassák Lajos, Illyés Gyula és Tóth Árpád költeményeit hallgatjuk. Tó tanács... A mama. fiatal lányával felkeresi az orvost. A lány nem szívesen vetkőzik le. — Vetkőzz csak le nyűgöd- tan — mondja a mama. — Elvégre a doktor is csak olyan férfi, mint a többi. Előrendelés, kenyér, kölcsönzés Kielégíteni az igényeket A Balassagyarmat és Környéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet két éve mezőgazdasága vasboltot létesített Balassagyarmatom. A városi bolthálózat kiépítésének ezt a lépését sokam fölöslegesnek találták — minek egy városba mezőgaad asá gi szak üzlet? Az eredmények azóta meggyőzhették a kétkedőket. A szerény tervekkel, egy zöldség-gyümölcs raktár helyén létesített bolt ma mér havonta több mint másfél milliós forgalmat bonyolít le. A vidéki vásárlók érdekében az ÁFÉSZ a közelmúltban újabb intézkedést tett: a községekben levő vegyesboltjaiban bevezette az előrendelést. A vidéki vevőnek, ha nagy értékű Iparcikket: hűtő- és mosógépet, motorkerékpárt, rádiót, vagy televíziót akar venni, riem kell beutaznia a városba — a túrajárat szinte házhoz szállítja azt. Mint Gajdos János, az ÁFÉSZ elnöke elmondotta, a vidéki eg jelent « „Béke és SsociaIiámu**’ májusi szám** A folyóirat legújabb számát is a lenini jubileumnak szentelte a szerkesztőség és folytatta azoknak a cikkeknek a közlését, amelyekben a világ kommunista és munkáspártjainak vezetői méltatják Lenin elméleti és politikai örökségét, a leninizmus útmutatásét korunk fő problémáinak megoldásához. E számban olvasható Kádár János elvtársnak A szocializmus — a világfejlődés fő iránya című cikke, továbbá: Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára: Lenin — a kommunista forradalmár, a forradalmárok vezére; Larbi Buhali, az Algériai Szocialista Élcsapat Párt Országos Vezetőségének tagja: A lenini típusú párt és a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott harc; Nico- lae Caausescu. a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára; Lenin és a szocialista társadalom felépítése; Nicolas Chaoui, a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára: A leninizmus és a forradalmi mozgatom néhány problémája az arab országokban; Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára: A proletár internacionalizmus — politika és világnézet; Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára: A marxizmus:—leninizmus egységes és legyőzhetetlen tanítás; Gustáv Hu- sák, a Csehszlovák. Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára: A leninizmus és a kommunista mozgalom Csehszlovákiában; Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke: A leni- nizmus kora; William. Kash- tan, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára: Biztos iránytűnk a lenini tanítás; a Kelet-pakisztáni Kommunista Párt főtitkára: A leninizmus megmutatja nekünk az utat; Sandao Nosaka, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke: Mi biztosította a Japán Kommunista Párt előretörését?; Gilberto Vieira, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára: Lenin — a történelem legnagyobb forradalmi stratégája; Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára: A leninizmus és helyünk a forradalmi harcban című írások. A „Béke és Szocializmus” áprilisi és májusi száma — valamint a februári és márciusi számok, amelyek a leninizmus időszerűségéről szóló nemzetközi vitát ismertették, végigvezetik az olvasót a szocialista világrendszernek. a kapitalista országok munkásmozgalmának és az antiimpe- rialista felszabadító harcnak legfontosabb fázisain. boltok csal; így tudják felvenni a versenyt a balassagyarmatiakkal. Az elnök arról is szót ejtett, hogy nincs olyan szövetkezeti taggyűlés, melyen, a tagok meg ne említenék a kenyér ügyét. Általában a kenyeret értékesítő ÁFÉSZ-üzletek ellen hangzik el a panasz, holott a zavart a randsaerteleT; szállítás, s a mozgóbolt rendszertelen, megjelenése okozza Az is tény, hogy a sütőipari vállalatot eddig senki sem késztette versenyre, s termékeinek minősége, a szállítás és az elosztás módja ezért hagyott sok kívánnivalót maga után. Éppen ezért csak üdvözölni lehet a balassagyarmati ÁFÉSZ másik új kezdeményezéséi; — mely az országban is elsők között van — saját sütőüzem létesítésében Pedig a fogyasztási szövetkezetekre hátrányos dotációs rendszer miatt nem voll könnyű eljutni oda, hogy a kétkemencés üzem épülni kezdjen. A tervek szerint a sütöde — napi öt tonna kenyeret gyártva, már ez év júliusában működni fog. Ebből a város 2, s kilenc környékbeli község 3 tonnát kap. Ha a szükség úgy hozza, a későbbiek során az ÁFÉSZ péksütemények előállítására te berendezkedhet. Amiben a fogyasztási szövetkezet tevékenységének előbbre kell lépni, az a kölcsönzés. A régi kölcsönzési formák egy része elavult — mosógépe, porszívója, centrifugája ma már vddiéken is nagyon sok családnak van. Ugyancsak kevesen köicsön- zik ki már a disznóölésekkor használatos füstölőt, pörasö- lőt. Egyre főbben érdeklődnek viszont a háztáji kisállattenyésztést megkönnyítő gépek: kukortoamorzsofló. daráló sifb. iránt. Az ÁFÉSZ-nek érdemes ezeket beszerezni, hiszen sok helyütt még a téeszbem — ahol pedig van ilyen gép — sem használhatják ezeket a tagok. A kisállattenyésztés fellendítése érdekében a szövetkezet egyébként már lépéseket tett: megfelelő törzsállománnyal bártanéi: rendelkezésére áll, aki háztáji állatállományát akarj® felfrissíteni. B. & Máté György: Hármas keresztelő és búcsú Fejezetei* Indokína máíljábdl (II.) Vietnam, legszebb tengoröb- to, a Leszálló Sárkány Vize, amelynek partjára az ábrándozó kedvű francia gyónna- ..osítók oly szívesen építették villáikat, ugyancsak kivette ••észét a háborúból. A tengerből kiemelkedő egyik távoli vzikía zátonyon a ritkán odatévedő utas kis temetőt talál. Nagy, fehér kőke reszt körül sok apró fehér síremlék, rajtuk a rettenetes felirat: „Meghaltak Franciaországért”. Ugyan, szegény kis francia fiatalemberek, mit is lehettek hazájukért ezeken, a Párizstól Legalább tízezer kilométerre emelkedő tengeri főszörnyekéin. Dalolva »«Lilák annak idején hajóra, vaut,hol Marseille-ben. gyors rissaatérést ígérve a parton n aradi hozza tartozónak. És i-nnyi maradt belőlük. Kis kereszt egy elhagyott zátonyon. A mai francia hivatalos történetírás nagy elismeréssel emlékezik meg azokról a ke- -esikedőkrol és hittérítőkről, akik megnyitották egyikor a francia gyarmatosítóik útját OeL-Kínában, Vietnamban, í ambodzsébain és Laosziban. Vlarco Polo velencei utazó .280-ban, Odoric de Pordemo- ne íranciskámus szerzetes ' 20-ban járt már ezen a földön. Évszázadokkal az út- ! örök után Franciaország mellett már a terjeszkedési vágyában minden áldozatra hajlandó Portugália. Anglia és Hollandia is érdeklődött az értékes vietnami és kambodzsai kikötők iráni. Az ottani népek azonban hol egymástól függetlenül, hol összefogva megakadályozták a végérvényes hódításokat. Franciaország végül, is az egymással küzdő trónkövetelőknek adott anyagi és katonai segítség útján, a XIX. század hajnalán jelentős befolyásra tett szert ntiirtotiarota országban. Adman püspöke. a hajó® diplomata Pigneau. az őrnagy-orvos Desperles, az építész Lebrun a francia forradalom Időszakában belső tanácsadója lett a vietnami Nguyen-dinasztíámak. A Ngu- yemek előbb bérbe adták kikötőiket a franciáiknak, elfogadták csapataikat, majd 1662 és 1885 között elismerték Franciaország katonai és politikai hatalmát is Vietnamiban. A hadsereg megjelenésével egyidejűleg a katolikus egyház a telkeket, az indokínai bank. a zsebeket, a diplomácia a fejeket dolgozta meg a hátországban. Mire a hazájuk függetlenségét szerető vietnamiak kijózanodtak, már késő volt: „francia vódc nökség” alá kerültek. A francia hódítók 1863 és 1907 közöt, t, ugyancsak ravasakodás és erőszak segítségével megkaparintották Kambodzsát és 1884 és 1893 között Laoszt is. Még be sem fejezték a leigázást. 1887-ben egyetlen gyarmattá egyesítették é» „Indo- kíná”-inak nevezték e) a három országot. Az utóbbi hetekben gyakran, jobb kifejezés híjáin felújított „Indokína” — megjelölés is ezekből az időkből származik. A francia hódítók találták ki. Az „indokínai” gyűjtőfogalom hirdetői szerint az ott élő törzseknek nem te volt joguk önálló nemzeti létre így tette rá kezét az országra a mohó imperialista Franciaország és alakította át azon nyomban egyes részeit a maga támadó céljaira. A „kultúra hordozói” sok, felbecsülhetetlen értékű műkincset pusztítottak ei a hódító háborúk során. Közel egy évszázadon át hordták el Indokína termékeit, bordélyba cipellők gyönyörű asszonyait. Amit építettek, maguknak építették. Az európai negyedekben vietnami csak cselédként vagy ágyasként lakhatott. A francia „kuttúrmisszdó” egyik hírhedt és jellemző esete: André Malraux, a világhírű iró és miniszter századunk huszas éveiben szerződést kötött európai műkereskedőkkel. hogy Kambodzsa őserdejéből, nagy értékű kincseket hoz át Európába, persze csillagászati összegek ellenében. Meg te szervezte a nagy expedíciót. Minden különös nehézség nélkül eljutott Angkor Tom templomvérosá- ba. Ott összeszedte a X. századból származó legszebb khmer szobrokat, kocsira rakta azoikat és elindult a zsák4 NÓGRÁD - 1970. június 3-, szerda mámiyigd u kikötő fate, A khmer lakosság azonban nem tisztelte sem Malraux mester hitét, sem nemzeti hovatartozásét. Fülönfogta az európai „kultúr misszió” e letéteményesét. Malraux minden tiltakozása ellenére visszavette tőle Kambodtosa nemzeti kincseit és visszahelyezte azokat eredeti helyükre, az őserdőbe. Laoszbam te furcsa módon „civilizált” Franciaország. Az ötvenes években az országiban és Laosz területén egyaránt De a francia Imperialisták jelentős erőket tartottak indokínai garnizonjaikban, amelyek mindig úrrá tudtak lenni a helyi lázadásokon. A gyarmatosítás azonban, megteremtette rövid idő alaitt saját sírásóját is. A nagy szállítási költségek miatt Franciaország Vietnamiban és Kambodzsában te kénytelen volt bizonyos iparosítást folytatni. Ezzel megszületett a vietnami és kambodzsai munV/ egykori I'hIuKhihi»:*,, inéj* imi>t a a* on települési tormában élnek (Laosz) (Szerző (elv.) egyeltem, orvos működött, az te a királyi család beteg tagjait gyógyította. Kórház persze egy sem volt. A gyarmatosítók szerették a varázslókat, akiit tudatlanságban tartották és babonákkal rémítették a népet. Ez is biztosította laoszi uralmukat és egyben a felsőbbrendű faj tudatát erősítette meg bennük. A francia gyarmatosítás 9u évét szakadatlan láziadások kísérték Vietnam, Kambodzsa teáso«ztály. A munkások egy része Franciaországba ment dolgozni, hogy ott elsajátítsa a korszerű nagyipar munka- módszereit és több keresetre tegyen szert. Ezeknek a munkásoknak egy csoportja kapcsolatba lépett a francia kamuim i; = iá /.kai. és a Kínai Kommunista Pártban fejlődött forradalmi szellemű muiiiuteakkal együtt 1930-ban, Ho Si Minh vezetésével megalakította asz Indokínai Kommunista Pártot. És s. párt, megalakulása óta hirdette, hogy e térség népei csak úgy lehetnek igazán szabadok, ha összefognak egymással a francia gyarmatosítók ellen, nemzeti függettentogükért, a demokratikus szabadságjogokért, a szocialista Irányú fejlődésért folyó harcukban, Franciaország a. második viilágihélború elején súlyos vereségiét szenvedett a fasiszta német—j apán szövetségesek- tői. Szerepét az indokínai gyarmaton. japán vette ált. amely kegyetlenül elnyomta a három nép nemzeti szabod- ságtörekvéseit. A fasiszta erők vereségével a japán hadsereg te szétesett. Ennek nyo. mán Vietnam 1945. szeptember 2-án, Laosz október 12-én kivívta függetlenségét. Az új erőre kapott francia imparts - 1 izmus azonban új háborút robbantott ki Indokínában. A francinbarát Bao Paj császár trónra juttatásával az indokínai népek egymás ellen uszításával vissza akarta állítani hatalmát. Ez a „.piszkos” rablóháború újra összekovácsolta e térség népeit, Az Indokínai Kommunista Párt kezdeményezéséra 1951 márciusaiban Vietnam a Patet Lao (Laosz) és Kambodzsa nemzeti erői megalakították az Indokínai Népek Egységes Nemzeti Frontját Ez a szövetség oly erős volt. hogy az Amerika és Anglia által segített Franciaország sem bírt vele. A francia hadsereg Die Bien Phunál elszenvedett veresége után Franciaország tárgyalóasztalhoz kényszerült. 1954-ben összeült a sokat idézett genfi értekezlet. Ezzel ért véget a francia uralom ..Indokínában”, (Következik: 3. Még egy „civilizátor”, Amerika.)
