Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
MS uagy férfi legyen a vezető? Kényes kérdések a falusi könyvterjesztésben Itorcsa kérdés? Vagy inkább az a furcsa, hogy kérdés egyáltalán?! Mert sajnos, ats. Adott esetben, s társadalmi méretekben egyaránt. Kétmillió nő dolgozik hazánkban. Arányuk az aktív keresők között 1950-ben 30,5 százalék volt, I960-bain már 35,5, s 1969-ben 40,8 százalék. Hódítanak. Nemcsak kedvességükkel, szépségükkel, hámom munkaerőként is. A kereskedelem 340 ezer foglalkoztatottja közül 210 ezer: nő. Többségben varinak ma már a pedagógusok között, Gyorsan növekszik számuk az orvostársadalomban, az ügyvitelben, az álLamigiazgsartási munkában. Félmillió nő szorgoskodik a mezőgazdaságban, .. csak egy valahol mozdul nehezen előre somsuk szekere. A vezetésben. S ezért a furcsa kérdés — jogos kérdés! A párt Központi Bizottsága nők helyzíertéről szóló határozata nyilvánosságra kerülését követően aiz egyik vállalatnál jártam. A „vezérkar” osztály- vezetői értekezletet tartott éppen, ahol témaként — dicséretes a gyorsaság! — a párthatározat, s a belőle következő helyi teendők szere- petitek Legalábbis e leendők körvonalaaása. A vezet® testület komolysággal, megfon- f oltóággal vitatta, mit kellene, s mit lehet tenni. Csak egy baj volt. Az, hogy e tisztes testületben egyetlen nő sem akadt! Olyan vállalatnál, ahol a dolgozók hetven százaléka szoknyát hord! Már-már a humor területére tartozó illusztráció? Az. Ám sajnos, ezt az illusztrációt a napi gyakorlat nagy példányszámban sokszorosítja! Természetesnek tűnik, mert oly sűrű, hogy húsz pedagógusnőt egy szem. férfi irányít; az iskolaigazgató, a magyfor- galmú ASC-áruházban harminchét allsalmazottból három a férfi: két raktári segédmunkás, s „természetesen,” az áruhózvezető. A gyári laboratóriumban seregnyi asz- szonyt, lányt dirigál a laborvezető, aki „persze” férfi... De miért persze, miért, természetesen? A szembeszökő példák garmadája miért nem szúr szemet? Miként egyeztethetők a jót akaró szép szavak, s a gyakorlatban tapasztalható esetek? Hogyan fér össze a gondosan kimunkált elvekkel az, hogy amikor dönteni kell férfi és nő között, akkor az hangzik el: inkább a férfi.,, Szegedi Vásárban megszokott, hogy tolakodnak az emberek, mintha éppen azon a fél percen múlna, hogy megveszik-e a babos kendőt, a varrott topánkát, a svédacélból edzett, kétélű bicskát, s nylon szatyrot ajándékba az asszonynak, a menyecskelánynak. Innen azt hallom, hogy... „tessék, tessék asszonyok, a krumplihámozóval tízféle műveletet elvégezhetnek. Idenézz kisöcsém, mond meg a mamádnak. hogy csakis a Rehák- téle puco Lóval pucolja a krumplit!” Egy nyelvtanárnak egész esztendőre való javítás kitel- tene ennek a „krumplipucolós- nak” a beszédéből. Aztán hallom a törökmézest, amint a gyerekeket csalogatja a sárga csemegével. Cukrot forgat tűz felett és akkora fehér felhő kerekedik belőle, hogy majd elnyeli azt a kis lurkót, akinek a mamája most kórt egy adag habcukrot. Szirupos az egész vásár, ezért hát benne egy kis zamatsziget a szegedi papucsos, amint ízes tájszólással kínálja a piros, zöld, kék topánká- teat. — Ide, ide asszonyok! A szögedi papucsnak nincsen párja, csak harminc forint, még az államiban sem kapja meg ennyiért, mert ez szögedi papucs. Ide, ide... S ahogy nézem, csupa ass- szony gyűlt a sátor köré. Méregetik, nézegetik, fitymálják az egyik színét, dicsérik a másikét. Akinek nem tetszik a piros, az vesz a kékből. Csak a színe más. látja azt már első pillantásra az ember. A minőség egy Még a méret se nagyon különböző. Azok a pici asszonylábak nemigen különböznek egymástól. Egy férfi is odafurakodik a sátorhoz és beletúr a papucs- halomba. — Szögedi? — Az. nincsen párja, vigyen belőle uram. A férfi válogat, az asszonyok meg biztatják. A pirosat vigye, azt minden asszony kedveli, kivált ha fiatal még. papucs Zöldet ne vegyen, az a harag színe, sárgát meg az irigyek kapnak... — Az én feleségem nem irigy természetű. — Akkor a sárgát ne válassza neki, de fiatal még ugye? — Harmincon innen, de már három gyerek anyja. — Kéket, csakis kéket vigyen neki, meglátja örömét leli benne. A férfi csomagolta! és fizet. Harminc forintért elintézte a vásárfiát. Beugrik még a kocsmasátorba egy bögre meleg borra és indul haza. Nyolc kilométer, két óra múlva otthon lesz, nem is kell biztatni a lovakat. A bor meleg és paprikát szórt bele a csapos, hogy haragja is legyen. Issza, kortyolja, fújja és melengeti a két tenyerét a bögre oldalán. Olyan ilyenkor az ember, mintha imádkozna. Hiszen áj tatosság is a borivás kis mértékben. Leteszi a bögrét az asztalra és a csomagért nyúl. Megnézi még egyszer, minek örül majd otthon az asszony. Kibontja és akkorát káromkodik, hogy mindenki felé fordul a sátorban. — A mindenségit... És rohan visssza a papucs- készítőhöz. Odavágja elé a papucsot és ordít, ahogy a száján kifér. —Maga svindlis, maga engem becsapott. Ez csak egy papucs. A papucsosnak a szeme se rándul. úgy mondja: — Mit kiabál, hiszen hallotta, mindenki tanúsítja, igaz-e asszonyok, hogy a „szögedi papucsnak nincsen párja”. Kacagnak az asszonyok, s tanúsítják, hogy úgy mondta. ők hallották. — Most mit csináljak egy papuccsal? — Semmit, vesz még egyet az uraságod és akkor már lesz párja... Gáldonyi Béla Segítség a A nádújfalui ÁFÉSZ egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a háztáji állatállomány zavartalan takarmányellálásá- ra. A Heves megyei Gabona- felvásárló és -Feldolgozó Vállalattal 15 v gon takartránv- . abont ■ tasavmánytáp szállítására kötött szerződést, amelyet a háztáji és egyéni háztájinak termelőkhöz juttat el. A szövetkezet körzetében nagy a kereslet a naposbaroraíi iránt. Eddig! már hatszáz naposlibát és kétszáz naposkacsát értékesített a szövetkezet. Ügy tervezik, hogy újabb kétezer libát és hatszáz kacsát juttatnak el a háztáji állattartóknak, hogy kielégítsék a jelentkező igényeket. Leegyszerűsítés tenne aat áillítiaim: csupán előítéletekkel van dolgunk. Kusza szálakból kell kiválasztani azokat, melyek vallóban lényegesek. Kezdjük az első szállal. Talán azért kevés a női vezető, mert a nők képzetlenebbek? Magyarországon a tanult nők száma gyorsabban emelkedett az elmúlt kért évüaecl- bem, minit a férfiaké. A gimnazistáik több mint a fele lány. Az 1938-as egyetemi évben mindössze 1706 női hallgató volit a különböző karokon, 1968-ban számuk 23 077- re rúgott... Van persze ennek fonákja is. Az például, hogy a már dolgozó nők nehezebben vállalják a továbbképzéssel járó terheket, számukra már-már erejüket meghaladó feladat a „lépéstartás” a szakma új ismereteivel, önbizalmuk kevesebb, rátermettségük kisebb? Akad ilyen is, de elsősorban arról van szó, hogy nekik nincs kire áit- hárítani a terheket odahaza. A háztartás, a gyermekek, a napi tennivalók serege, s máris az elveszett álmok birodalmába süllyed a továbbképzés, a tanulás, az új ismeretek elsajátítása, a vezetéssel járó más követelményekkel együtt. Húzzunk ki egy újabb szálat a kusza szövevényből. Vajon azon múlik csupán, hogy „inkább a férfi” mellett szól a döntés, mert férfiak döntenek? Része van benne ennek is, ám annak is, hogy a nők — bár nem ők tehetnek róla! — kevésbé .,befoghatok". A vezetőnek nincs pontosan betartható munkaideje, sok a külön elfoglaltsága, sűrűn akad váratlan, halasztásit nem tűrő munkálja, s így to- váibb. A férfi hazatelefonál, üzen ilyen esetben, a nőt várja a bölcsödében, az óvodában a gyerek, a bevásárlás, a főzés, a beáztatott ruha... Tehát akkor mégis „inkább a férfi?” Igaz, jogos döntés lenne? Nem az! Az adott tehetőségekhez mérten is jóval kevesebb a női vezető, nemcsak a kívánatosnál. A Központi Bizottság határozata, valamint az erre támaszkodó megtett, s megteendő kormányintézkedések éppen arra utalnak, hogy a nők helyzetért, munkahelyi körülményeit csak ösz- ezetett módon, sok oldalról segítve, tökéletesítve leltért javítani. Az ésszerű szakképzéstől a foglalkoztatás-poJdití- ka finomításán át egészen az otthoni teendők sokat emlegetett, de kevésbé megvalósított megkönnyítéséig. A Központi Bizottság határozata a tényleges és lényeges kérdéseket elemzi, letisztítva azokról melléfogások és félreérte lm ezasek sok-sok rétegét. Helyiben is ennek, a tényleges kérdések megfogalmazásának jött el az ideje. S természetesen a válaszadásnak is, mégpedig tettekkel. S hogy mi se maradjunk adósak a címben feltett kérdésre adandó válasszal: nem az a lényeges, milyen nemű a vezető. Iia- nem az. hogy nemüktől függetlenül melyikük az emberileg. szakmailag. oolitllkallag rátermettebb, ki az alkalmasabb! ML O. lípy látszik, megszoktok, hogy a falusi könyvterjesztésről csak dicsekedni illik. Beszámolni arról, hogy jó két évtizeddel ezelőtt honnan indultunk és hol tartunk most, s megállapítani, hogy minden gond, nehézség, visszahúzó erő ellenére a falusi kőnyvíorgalom évről évre fejlődik. És amikor egy évben — mint 1969-ben történt — két százalékkal csökkent a szövetkezeti könyvforgalom, máris kiderül, hogy a falusi könyvterjesztés gondjai a kényes kérdések közé tartoznak.. Az első számú kényes kérdés, amire választ illene adni, miért is csökkent hát a szövetkezeti könyvforgalom 1969-ben 3 millió forinttal? Abból a közismert közgazdasági tényből indulok ki, hogy a könyvterjesztéssel való foglalkozás a fogyasztási szövetkezetek számára a gazdasági irányítás régi rendszerében veszteséges volt. Ám ez akkor nem okozott konfliktust. „Amit a könyvre ráfizetünk, megkeressük a zöldpaprikán, meg a diny- nyén..." — néhány évvel ezelőtt még ezt mondta nekem az egyik nagy szövetkezetünk főkönyvelője. Ugyanaz, aki a gazdasági reform küszöbén már így vélekedett: „Rendben van, csináljuk mi ezután is a könyvterjesztést. De akinek erre szüksége van, fizesse meg. Nekünk nincsen ráfizetni valónk...” A Pénzügyminisztérium el is fogadta, hogy a szövetkezeti könyvkereskedelemnek — amint ez objektív helyzetből következik — nagyobbak a költségei, mint a városban tevékenykedő könyvkereskedelmi szerveknek. Ezért a gazdasági irányítás új rendszerében a szövetkezeti könyvterjesztést hatszázalékos ártámogatásban részesítették. Kénytelen vagyok arról az áldatlan helyzetről beszélni, amelyet a kiadok és a nyomdák jelenlegi kapcsolata idéz elő: teljesen képtelenek vagyunk rugalmasan igazodni a piaci helyzet változásaihoz, ami pedig — mint ismeretes —• a gazdasági reform során alapvető követelménnyé vált,. A SZÖVKÖNYV a rendeléseinket olyan Időpontban adta fel a kiadóknak, amikor még nem tudta — nem tudhatta —, hogy a fogyasztási szövetkezetek erőteljesen csökkentik megrendeléseiket. Mint ahogyan most, amikor a könyvek iránti érdeklődés fokozódik, sem tudjuk elég gyorsan átállítani a váltókat... Mit hoz a jövő? Végére hagytam a jövő alakulására Irányuló kényes kérdéseket: várható-e a szövetkezeti könyvforgalom növekedése most, amikor a SZÖVKÖNYV pénzügyileg — lényegét tekintve saját erőfeszítései eredményeképp«! — talpra állt, ám a közgazdasági szabályozók változatlanok? Vagy a további stag nálás — visszafejlődés a törvényszerű? Nos, minden jel arra mutat, hogy a fejlődés elengedhetetlen feltétele, a közgazdasú gi szabályozóknak a művelődéspolitika kö vetelményeihez való igazítása. Enélkül bi zony a stagnálás is jó eredménynek fog szó mítani. ... Ha a falusi könyvterjesztés kényes kér dóséiról beszélünk, mondanivalónkat nen korlátozhatjuk a közgazdasági vonatkozású problémákra. Sőt, ha gondjainkat mérlegre lehetne tenni, a szociológiai kategóriákban levők alighanem lehúznák a mérleg serpenyőjét. Mert az igazi kényes kérdések éppen ezek: bár a könyv a Magyar Népköztársasáe- ban olcsó áron, könnyűszerrel elérhető, miért nem élnek az emberek tömegei ezzel a lehetőséggel? Miért nem jelent a könyv szükségletet mindenki számára? Aztán: miért nagyok még mindig a könyvterjesztésünk térképén levő fehér foltok? Hadd válaszoljak e sok kérdőjelre újabb kérdésekkel: lehetséges, hogy türelmetlenek vagyunk? Hogy nem akarjuk tudomásul venni, milyen hosszú távú küzdelemre kell berendezkednünk. Bizony, évszázadok mulasztását nemcsak az iparosítás, a lakáshelyzet, vagy az egy főre jutó nemzeti jövedelem vonatkozásában kell „behoznunk”, deakönvu megszerettetésében is. Annál is inkább, mivel — Marx óta b mert tény — a tudat csak késve követi a léi változásait. Illyés Gyula az Ingyen lakoma című tanulmánykötetének bevezetőjében ezi írja: „...A Betű még nem talált úgy el . néphez, mint egykor a Dal, Ott sem. aho már évszázadok óta működnek az iskola , faluhelyt is. Az analfabétizmus legyőzőben de az olvasni nem tudás még alig. így van az írás hamarabb hódított, mint az olvasás . ..” 4 mi Persze né®1 jelenti — nem jelent- null — azt, hogy ölbe tett kézzel várjuk, míg a tudat magától megmozdul, amíg a Betű úgy eltalál a néphez, mint egykor a Dal... Varga Sándor, a SZÖVKÖNYV igazgatója Mesebeli kristályok ? Még a brllliáns is csak visz- szavert fénnyel ragyog. A gyönyörű kő egyetlen sugarat sem tud magától kibocsátani. Ugyanez vonatkozik a kristályok többi fajtájára is. Vagy talán mégsem? ... Vegyünk két szerény hatlapos kristályt — kadmium- szulfidot és cinkoxidot. Mindkettő nátriumot is tartalmaz. Ha megkopogtatjuk őket valamivel, például egy kávéskanállal, akkor az egyik kristály zöld, a másik pedig kékeszöld fényt bocsát ki magából. A kutatók megállapították, hogy bizonyos elemiek kristályai, amelyek lítiumot vagy nátriumot is tartalmaznak, megvilágításnál és hevítésnél energiát halmoznak fel, amelyet azután infravörös sugarak hatására vagy egyszerű kopogtatásra fényfotonok for• májában bocsátanak ki. Az egyetlen feltétel az, hogy az ütés irányának egybe kell esnie a hatlapos kristály szimmetriatengelyével. A közeljövőben a drágaköveket fel lehet használni lézersugárral működő készülékekben, optikai elektronikus számítógépek memóriablokkjaiban, fénymérő készülékekben stb. Sokszínű világ VAL/ÖPER „Válasszon el a férjemtől" követelte Cecilé Leblanc asz- szony könnytől fátyolozott hangon a válóperes bírótól. Nemrég két teljes napig nem kelt fel az ágyból, mert egy érdekfeszítő krimit olvasott. Amikor a könyvet megnéztem, kiderült, hogy az egy angol nyelvű bűnügyi regény. Tudni kell, hogy a férjem eOV szót sem tud angolul!” A bíró a válást a férj hibájából kimondtaA NAGY SZOMJÚSÁG Jens Heland tromsöi cipészt bíróság elé állították. Az ügyész lopással vádolta. Heland tiltakozott, és kitartott amellett, hogy csak étellopási kihágásban bűnös. A szomjúság kínozta. Ezért éjjel fellopódzott a kikötőben horgonyzó egyik hajóra. Olt kiitta azt a tiszta alkoholt, amelyben az iránytű úszik. Heland emelkedett hangulatban fogadta az ítéletet. TÉVÉS IRÁNY Hiába várták a versenybírák a célban egy mezei futóverseny 43 résztvevőjét a malayai főváros, Kulala Lumpur mellett. Végül is a futók keresésére Indultak. Kiderüli, hogy valamennyi versenyző rossz irányba futott. A 11 kilométeres táv helyett már lf. kilométert futották, amikor megtalálták őket. 139 FŰ UTCA A legújabban megjelent utcanévmutató adatai szerint az angol fővárosban 139 Fő utca, 111 Templom utca. 4} Templom- tér, 91 Állomás utca. továbbá 67 Park utca, 51 Viktória utca. 48 Albert utca, 48 Királynő utca és 36 Király utca van. MESTERMU Az uruguayi igazságügy-minisztérium utasítására a mon- tevideói fogház igazgatója szabadon bocsátott egy Gonzales nevű elítéltet. Gonzales okirathamisítás mialt. töltötte büntetését, és szabadulását jó magaviseletének köszönhette Csak későn derült ki, hogy az igazságügy-minisztérium utasítása is hamisítvány volt. a fogoly mesterművei a szolgálati posta közé csempészte. (E, «.) ItsAg fejlődik Elkészült Rétság fejlesztési terve. Igen eredeti, mutatós épület lesz a művelődési ház, amely a negyedik ötéves tervben épül fel. Képünkön: a kultúra otthonának utca felöli része. A ház a Börzsöny-vendéglővel szemben levő oldalon lesz
