Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-09 / 107. szám
Lenini módra szolgálni a hazát Olyan emberekkel találkozni, akik a legdrágábbat, az életüket tették kockára népük, nemzetük szabadságáért, a világ dolgozói boldogságának megvalósításáért — nagyszerű' érzés. Márpedig e sorok írójának ilyenben volt része az elmúlt napokban. A győzelem napja 25. évfordulójának előestéjén a Vörös Zászló Érdemrenddel, a Szuhorov Érdemrenddel kitüntetett Nyikolajevi—Budapesti szovjet harckocsizó alakulat múzeumában, klubtermében, gyakorlóterén találkozhattam tábornokokkal, főtisztekkel, a mai generáció képviselőivel, az egyszerű katonákkal, a II. világháború győzteseivel, azok gyermekeivel, A beszélgetőpartnerek között nem is egy a mellén viselte a Szovjetunió Hőse, vagy éppen a Dicsőség Érdemrend mindhárom fokozatát. Kitüntetéseiket a II. világháborúban, a Nagy Honvédő Háborúban kifejtett hősiessé"'4. kel szerezték, abban a iiá «9^ ián, amelyben a főszerep, a legnagyobb áldozat- vállalás éppen a Szovjetunió lakosaira, a Vörös Hadsereg tagjaira hárult. — Ez az alakulat az Urál- ban, 1941-ben alakult — tájékoztat a beszélgetés során Szorokin Mihail Ivanovícs altábornagy. — Harcolt az alakulat Moszkva, Leningrád alatt, Ukrajna, Budapest felszabadításáért, s Berlin után Prágában fejezte be felszabadító útját. A moszkvai csatáért a Gárdista és Moszkváért kitüntetésben részesült az alakulat, majd felvette a Nyikolajevi—Budapesti nevet. Birtokosa a Sztálingrád védelméért kitüntetésnek is. A beszélgetés során a Nagy Honvédő Háború hősi eseményei elevenednek meg. Moszkva. Sztálingrád védelme, a dnyeperi átkelés, a romániai harcok után Ismerős városnevek hangzanak el: Szeged, Kecskemét, Cegléd, Székesfehérvár, Veszprém, Tatabánya és végül Budapest. Aztán Esztergom. Győr, Komárom, Brnó, Prága. Mindegyik városhoz köti valami ezt az alakulatot.. Tylmosenkót, az alakulat egyik legjobb harcosét Tatabányán temették. De az 1 !)56-os ellenforradalom sem kímélte az alakulat tagjait. Anatolij Kuzmin tizedes, a Szovjetunió Hőse Budapesten áldozta életét népünk szabadságáért. Az alakulat múzeumában egy zászló hívja fel magára a figyelmet. Rajta a dátum is: 1970. február 9. A 25. évfordulón Budapest felszabadításáért a főváros dolgozói ajándékozták az alakulatnak. Pável Makszim Petrenkó altábornagy azokat a tábornokokat, főtiszteket mutatja be, akik részt vettek Magyarország felszabadításában, a fasizmus teljes szétverésében. És megint az emlékek. Emlékek a győzelem napja 25. évfordulójának tiszteletére. Hitler jól felszerelt gépezettel támadott a Szovjetunióra. Az egész ország hatalmas hadműveleti terület lett. A történelem legnagyobb csatája, a sztálingrádi ütközet. A megsemmisített 607 fasiszta hadosztály, a mintegy 13 • millió ember, a romba dőlt városok, az elpusztult népi vagyon harminc százaléka és több, önmagáért beszélő, lesújtó szám. De a Szovjetunió felülmúlta az ellenséget technikában, a harcosok az öntudatban, a győzelemben vetett hitben. És vállalták a súlyos áldozatot, hogy megmentsék az emberiséget a fasiszta fenevadtól. Beszélünk a háború utáni évekről, azokról, amikor az imperializmus meg akarta másítani a'történelmi'igazságot, amikor megnőtt a Szovjetunió tekintélye, s arról, hogy a Szovjetunió soha nem fenyegetett senkit háborúval, a lenini úton a békés ópítömun- kót végzi ma is. Hiszen a Vörös Hadsereg és a vele szövetséges Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres ereje mindig a béke hadserege volt és marad Is, szolgálja az európai és a világbéke biztonságát. így fogalmaztak: Lenini módra, szolgálni a szeretett hazát, ’ a világbékét, ez a szovjet hadsereg legma- gasztosabb feladata. Szívélyes, baráti a hangulat. Plodnyikov vezérőrnagy, a Szovjetunió kétszeres Hőse a légierők harcait ecseteli, ö maga 1945. március elsején repült először, altkor is Berlin felett. — Elfogyott az üzemanyag. Kényszerleszállást kellett ellenséges területen végrehajtani. Egy foglyot is ejtettünk, magunkkal vittük, mert még egyszer — úgy hatszáz méteres magasságra — felrepülhettünk. A parancsnokaink alig hitték amit tettünk — emlékezik, — Most, a magyar néphadsereg légierejével együtt őrizzük a léglteret az ellenséggel szemben. Szót kér a beszélgetés során Trubov Vale ríj Ivanovícs ezredes, a Szovjetunió Hőse, az akkori tarackosok parancsnoka. Egy epizódot mesél. — A háború utolsó napjaiban a front jobb szárnyát biztosítottuk. Azt a parancsot kaptuk, hogy mielőbb érjük el az Elbát. Karimov, egy tatár származású hadnagy a háború első napjaitól részt vett a harcokban. Ő alakított ki egy figyelőpontot. A németek húsz harckocsival több támadást intéztek ellenünk Karimov, — bár tudta mivel jár — magára hívta az ellenség figyelmét. Harminchat ágyúból lőtték ezt a pontot. Karimov és társai az életüket áldozták ... viszont sikerült a Vörös Hadsereg előrenyomulása . . . Mennyi ilyen hőstett volt! Ilyen eseményt mond el Firszov Nyikoláj Alekszand- royics ezredes, a Szovjetunió Hőse is. — Sztálingrád alatt, a traktorgyártól alig három kilométerre három T—34-es foglalt figyelőállást; Észrevették hogy előttük valami füstöl. Később a füstből 14 fasiszta harckocsi tűnt fel. A mi tankistáink hagyták, hogy minél jobban közelítsék meg őket. aztán tüzet nyitottak. Először három, később négy német harckocsit semmisítettek meg. Ebben a harcban vesztette életét Majerszkij hadnagy. De megmentették a traktorgyárat, ami akkor igen fontos hadászati üzem volt... Ezekben a harcokban a katonák között már tömegessé vált az életet áldozó hősiesség. Karikov' alezredes, a Dicsőség Érdemrend mind a három fokozatának birtokosa, csuvaa; nemzetiségű, nem önmagáról beszél. Egyik repülőbarátját említi, Dracsenkó pilótát. Dracsenkó repülőgépét lelőtték a németek, a pilóta fogságba került. Embertelen módon kínozták, kiszúrták az egyik szemét. Dracsenkó így Is megszökött. Moszkvában megoperálták, s azt kérte: helyezzék vissza a repülősökhöz. Ezután még kilenc ellenséges gépet semmisített meg úgy, hogy elvtársai sem tudták: az egyik szeme üvegből van. Személyes élményt is említ. Mint felderítő, számos „nyelvet” fogott, ami segítette a támadások előkészítését. A ma generációját a beszélgetés során Mihajlov Vladimir őrvezető képviseli. Kiváló katona, nagyszerű kom- szomollsta. Apja is harcolt hazánk felszabadításáért. — Apáink győzelmesen fejezték be a Nagy Honvédő Háborút. Mi, fiatalok biztosíthatjuk önöket, hogy fiatal erőinket a szovjet nép és a többi szocialista ország dolgozóinak békés, alkotó munkájának védelmére használjuk fel... A 1531*348 beszélgetés után a gyakorlótér következett. Arról győződtünk meg, hogy ez az alakulat is éberen őrködik a békés alkotómunka felett. Somogyvári László Goíyár Gyulai Együtt dobban a szív (Jegyzetek, portrék) ÍO. A bratíslavai Közgazdasági Fő. iskola — tömörítve Szlovákia közgazdászainak többségét — elhatározta, hogy segít kivezetni népgazdaságunkat a jelenlegi helyzetből. és ezért tevékenyen bekap- tg* esolódik a politi- §|| kai és a gazdasági élet jelenlegi konszolidációs folyamatába. A fiatal > közgazdászok nevelésében szem előtt tartják az olyan szocialista közgazdászok kibocsátását, akik alkotó módon érvényesítik a helyes politikai irányzatot, a kő. vetkezetes esz- Készlet meiséget és a ma. , gas fokú szakképzettséget. Elhatározták, hogy 1970-ben nemzetközi tudományos értekezletet hívnak létre „A szocialista államok gazdasági reformjainak általános problémái” címmel, ahol a baráti szocialista államok kiváló közgazdászai tartanait beszámolót. Ez a hír nagyon megkapott. Besztercebányán olvastam és éppen akkor, amikor meghívást kaptam a pártbizottságon. Vezető kommunista elvtársakkal beszélgettünk, vagy talán úgy is mondhatom: politizáltunk. A két, év előtti eseményekről, a párt erősödéséről, a kommunisták tö- megbefolyásárói volt szó. őszintén beszéltek. őszintén és igaz barátoknak szóló tájékoztatást adtak. — A legfontosabb — mondották a konszolidáció, a tömegek politikai megnyerése. A jubileumi esztendő, a fel- szabadulás negyedszázados évfordulója, a Szolvák Nemzeti Felkelés minden epizódját, ünnepségét erre használjuk fel. Előadókat készítettünk fel, képeztünk ki és küldtünk szét vidékenként, hogy beszéljenek a párt politikájáról, elképzeléseiről. Politikai, gazdasági és közgazdasági feladat az egyszerre, amint szeretnénk a következő Időszakban jól megoldani. És példákat mondanak. A csehszlovák—szovjet ba rátsági hónap alkalmával a Csorba-tő Környékéről Ipolyszakállason az iskola pártszervezete „Mit »tudsz a Szovjetunióról?" vetélkedőt rendezett, melyen szovjet katonák Is részt vettek. A lévai járásban „Lenin örökké él” címmel versenyt szerveztek a járás iskolái számára. Az eperjesi várösi nemzeti bizottság a város díszpolgárává választotta Iván Nylkola- jevlcs Fedant, a várost felszabadító, szovjet egységek egyik parancsnokát. Szirota őrnagyot és Nozll- ka törzsőrmestert látták vendégül Nagykaposon. A beszélgetés témája a sport, a kommunisták élete, a kato. nák „munkája” volt. Nem egy helyen szovjet katonákat, hívnak meg abba a zsűribe, amely eldönti a fel- szabadulási jubileumi verseny helyezéseit í — Fontos ez számunkra — mondották a besztercebányai területi pártbizottságon: — a Szovjetunióval, a szovjet harcosokkal fenntartott testvéri barátság, hovatartozást és állásfoglalást is» jelent és egyben a konszolidációt is hazánkban. Azután, hogy a besztercebányai elvtársakkal több órás politikai beszélgetésünk véget ért, Ondrej Bartó elvtárs, a losonci járási pártbizottság vezető titkárának egy, kérdésre adott válaszát jegyezhettük fel. — Milyennek szeretné látni ezt a járást néhány év távlatából? — A legboldogabb akkor lennék, ha azok a becsületes emberek, akik minden időszakban a helyes marxistainternacionalista talajon álltak és szerették ezt a járást, megelégedést éreznének. Szeretném, ha sikerülne, mielőbb felszámolni azokat a fogyatékosságokat, amelyek gazdasági, kulturális vonatkozásban még léteznék. A járás iparát távlatokban, a gépiparban szeretnénk fejleszteni. A mezőgazdaságban a szakosítást és a koncentrációt szeretnénk megvalósítani. Ehhez csupán annyit: Losoncnak 1980-ig 26 ezer lakosa lesz és rövidesen több mint ezer lakásba vezetik be a gázt. , Véget ért tíznapos kőrútunk a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A távolság — kitérőkkel — ezer kilométer Pozsonytól Kassáig, de minden kilométeren éreztük, tapasztaltuk a szívélyességet, a barátságot. Kérdezték és érdeklődtek: mi a véleményünk mindarról, amit láttunk szerte az országban nyolcnapos utunk során. Csak így tovább! (Véve) Kedves BarátomI Neked címzem ezt a levelemet, de szeretném, ha minden hasonló korú társadhoz eljutnának itt rögzített gondolataim. Hozzátok szólok, akik nem éltétek —, mert nem élhettétek — át a háború viharát, így szerencsére nem birtok az e szóhoz kapcsolható élményekkel. Tudod, most' ünnepeljük a második világháború befejezésének 23. évfordulóját, azon a napon, amelyen negyedszázaddal korábban végérvényesen — legalábbis akkor így reméltük — megszűnt létezni az emberi humánumot legnt- rombább módon eltaposó fasizmus. Ez a dátum késztetett most engem levélírásra, hogy a ti, ezzel kapcsolatban talán eléggé fel sem mért felelősségeteket hangsúlyozzam. Arra gondolok, hogy ti az építő béke harmóniájába születettekként tanultok, dolgoztok. Kötelességeket ruház rátok, jogokat ad nektek ez a rend és mindig magasabbra törő igényeket épít ki bennetek. Nemes, szép lehetőségeitek vannak. Az igényesség jogtalan, oktalan követelőzésbe csap át bennetek: vagy éppen lanyha közöny mögé húzódtok, nem kérve részt az építés fáradságaiból. Nem az-e ennek közvetett Levél: 1970. május 9-én oka, hogy nem emlékezhettek úgynevezett szűkösebb esztendőkre: évtizedre, amikor az életben maradás, igénye is rendkívülinek számított? Ti, a békében születettek, mindent a jövő szem,pontjából Ítéltek meg, $ nagy előszeretettel feledkeztek el arról, hogy lehetőségeitek házfalaiba mennyi küzdelmet építettek bele az előző generációk. A sokat is kevésnek ítélitek, s arról panaszkodtok, hogy nincs elég „életteretek” harcaitok megvívásához. Amerikai tudósok az emberiség előrehaladásának feltételeiről elmélkedve, arra az álláspontra jutottak, hogy a harcok hasznosabbak a békénél. Ok háborúról és békéről beszélnek,' én küzdelmet és eltespedést értek, S arra figyelmeztetlek, hogy nemes dolog a ti küzdeni akarásotok, de csak ha nem reked meg a felszín egyenetlenségei feletti bosszankodó csipkelődésnél. Napjainkban az apró tettekre éppúgy szükség van, mint évtizedekkel korábban a romantikus, nagy tettekre. Most, ezekben a hétköznapi cseleNÓGRÁD — 1970. május 9., szombat kedetekben kell megtaláínl a szépséget, a nép és a haza szolgálatát. S közben minden érdekeljen benmteket, mindenért felelősnek érezzétek magatokat! A környező világ dolgaiért éppúgy, mint a Föld túlsó oldalán történtekért. Mert drámai események zajlanak újabban tőlünk nyugatra és délre, olyctnok, amelyek veszélyesen hasonlítanak egy beteg agyú, bajuszos szobafestő által közel negyven éve elindított eseményekhez. Vietnam, Kambodzsa és a Közel- Kelet figyelmeztető mozgásfolyamatai, Nyugat-Németor- szág belső ,,fejlődése”, a neofasiszta eszmék, megmozdulások, eszközök és módszerek újraéledése: éleslátásra mozgósító jelek. A figyelmet pedig az * se csillapítsa, hogy némely dologban biztató a helyzet: hogy például a német kérdés megoldásában éppen ez évben történt egy és más. De ismét csak egy újságcikk jut eszembe arról, hogy Willy Brandt kancellár auschwitzi látogatásakor azt a nyugatnémet himnuszt játszották, amely a náci ,,űbermenscheké" is volt, azoké, akik e helyen küldtek halálba négymillió ártatlan embert. En — tavaly bolyongásaim során — jártam Auschwitzban és Birkenauban egyaránt. Láttam a barakkokat, az üvegablakok mögött felhalmozva főbb mázsányi emberi hajat, a szemüvegek, ruhadarabok, edények tízezreit és ezernyi falábat, mankót, járógépet. Láttam a krematórium kemencéit, és a nyakszir tét zsibbasztó jeges szélben végiggyalogoltam a birkenaui haláltábor Jőútjának két kilométerét. És láttam a múzeum fényképsorait csontvázzá kínzott felnőttekről és .gyermekekről, halálba érkezettekről és halálba indulókról. Akik a fasizmus, a háború félelmeit végigélték, azokban örök az éberség. Ti is úgy éljetek, hogy amíg egy szemernyi esély is van emberséges békénk magbontására, addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell! Mindenkinek a maga helyén, ha kell, akár egy lazuló csavar meghúzásával, egy eltö- mült árok megtisztításával is. Kedves Barátom! Május kilencediké juttatta eszembe ezeket a gondolatokat, s le kellett írnom. el kellett juttatnom neked, hogy arra ösztönözzelek: e napon tedd mérlegre minden eddigi tettedet és minden későbbi terved az egész világért érzett felelősséggel. V. Kiss Mária A mi békénk ,,A francia rendőrség könnygázzal támadt a május elsejei felvonulókra” — jön a hír Párizsból, fényképpel illusztrálva. Megdöbbenek. Valami arra késztet, ne menjek el szó nélkül mellette. De talán nem is szólni, inkább kiabálni kellene: halljátok emberek, akik unottan nézitek a televízió képernyőjén a mi májusi felvonulásunkat; idősebbek, akik már elfeledtétek, a fiatalok, akik még nem tudjátok, mi az elnyomás: hát ez az, Párizsban, a forradalmak őshazájában nem lehet megünnepelni májvfs elsejét! Miért félnek a nyugati kormányok a munkásosztály nemzetközi ünnepétől? Mert tisztában vannak a népek összefogásának óriási jelentőségével. Nagy szükség van ma a nemzetközi összefogásra, amikor az imperializmus újabb tüzeket lobbant a Távol-Keleten, kis országokat változtat hadszíntérré,-s József Attila szavaival: .mint fészket ütik le a kis falut". \ Párizsban gázfelhő gomolyog a Bastille téren. Emberek futnak, rendőrautók szirénáznak. Az a nap, ami nálunk örömünnep, ott szenvedés, gyalázat, könnyek. Értékeljük-e mi eléggé a békét? A mi békénket, ami egészen más, mint a nyugati országoké: nem a rettegés csöndje, hanem a szabadság nyugalma élteti. Huszonöt éves ez a béke; egy nemzedék nőit fel benne. ök már nem tudják milyen a háború, a létbizonytalanság, a rettegés a holnaptól. Aki nem ismeri a háborút, az nem tudja eléggé értékelni a békét. Eszükbe sem jut, hogy a boldog ünnepek jóléte, a gondtalan mulatságok, a fehér kenyér íze, — béke. A villanyfényben úszó házak, utcák, terek, a zsúfolt kirakatok bősége, a gyermekkacagás, zene, — béke. A nyugodt munka Öröme, a pihenés csendje, fejlődő városaink, falvaink gyarapodása, a szo- cialimus építése, mind-mind: béke, béke, béke. Olyanná vált már nékünk a béke, mint a levegő: alig vesszük észre jelenlétét, de nélküle már nem tudnánk élni. Nem lehetünk közönyösek iránta, hiszen drága kincs: a hősök vérehullása teremtette meg számunkra. Köszöntsük ma lelkesebben a békét, mint huszonöt éve, hiszen ma már azt is tudjuk, mit köszönhetünk neki. C. E.