Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-09 / 107. szám
— a Negyedszázada 1945. május győzelemig vezető út kegyet- egy 600 képe az aktualitások 9-e hajnalán a hitleri Német- len részleteit, mutatja a ná- erejével idézi az áldozatok ország kapitulációja követkéz- cikat felőrlő hadműveletek emlékét, a győzelem dicsősé- tében. a már aláírt fegyver- katonáinak arcát. támadó gét. A győzelem napján lelki- letételi okmányok értelmében, partizánokat, katonatemetőket. Ismeretünket arra a felelősvéget ért a második világhá- égő városokat, a koncentrá- ségre emlékezteti, amellyel az ború. ciós táborok szörnyűségeit, áldozatok millióiért, az emfoeA pillanat, amely elválasz- Berl™ elestét a hitlerizmus riség jövendőjéért tartozunk, tóttá a háborút a' békétől, a porba hullt zászlóit> élöket és E könyv képei közül köz- Szovjetunió és szövetségesei- holtakat, a háború megszám- lünk most kettőt, nek győzelme, a történelem ^Ihatatlan sok epizódját. „Adjatok t nekem öt évet, ér mélységesen megrázó. meg- A második világháború be- Németországra nem fogtok rendítően tanulságos pillana- fedezésének negyedszázados ráismerni...” — mondotta ta volt. Következményei nap- évfordulóján a könyv mint- Hitler, jainkig hatnak, tanulságait nem nélkülözhetik az emberiség jövendő generációi. Az Európa Könyvkiadó mintegy 700 oldalas kötete. ,,A második világháború képei” címmel, Magyarország felszabadulásának és a második világháború befejezésének 25. évfordulójára készült, az APN moszkvai sajtóügynökség közreműködésével. Úgyszólván kommentár nélkül, szűkszavú képaláírásokkal tárja elénk a háború történetét, a nácik hatalomra jutásától, provokációitól és győzelmeitől, a nácik bukásáig. írás — bár mélyebben magyarázhat ■— aligha lehet megdöbbentőbb e dokumentációnál, amely megőrizte a Szovjet harckocsik Berlinben a fegyverszünet másnapján 1945. május 8. Keitel vezértábornagy aláírja a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációját Május 9. győzelem napja Déli 13 óra körül megértettem, hogy a magaslatokon levő német védelem lényegében épen maradt, s olyan harcrendben, amelyben a rohamot indítottuk, nem tudjuk elfoglalni a seelowi magaslatokat. Április 17-én kora reggeltől a front egész arcvonalszaka- szán elkeseredett ütközetek bontakoztak ki, s az ellenség szívósan védekezett. De mivel a harckocsihadseregek az összf egy vernemi hadseregekkel együttműködve több szakaszon áttörték a seelowi magaslaton húzódó védelmet, este az ellenség megkezdte a visszavonulást. Április 18-án reggelre elfoglaltuk a seelowi magaslatokat. Ezután már valamennyi harckocsi magasabb egységet széles arcvonalon bevethettük az ütközetbe. Április 20-án, a hadművelet ötödik napján, a V. I. Kuznye- cov 3. csapásmérő hadseregéhez tartozó 79. lövészhadtest nehéztüzérsége lőni kezdte Berlint. Megindult a fasiszta Németország fővárosa elleni történelmi jelentőségű roham. Ugyanakkor a 47. hadsereg 30. gárda ágyúsdandárának I. osztálya is össztüzet lőtt a német fővárosra. Április 21-én a 3. csapásmérő hadsereg, a 2. gárda-harc- kocsihadsereg, a 47. hadsereg és az 5. csapásmérő hadsereg egységei betörtek Berlinbe, és felvették a harcot a városban. A 61. hadsereg, az I. lengyel hadsereg és a front más ma- gassabb egységei gyors ütemben törtek az Elba felé, ahol találkozniuk kellett a szövetségesekkel. Április 23—24-én, az I. Belorusz Front csapatai szétverték a hitleristákat a. Berlin központjába vezető utakon. A város déli részében harcba léptek az I. Ukrán Front 3. harckocsihadseregének egységei is. Amikor a front csapatai betörtek a városba, néhány kerületben már gyengébb volt a védelem, mivel a berlini helyőrség egy részét a német hadvezetés korábban átdobta a seelowi magaslatok megerősítésére. Csapataink gyorsan rátaláltak e kerületekre, és manőverezve megkerülték a fő ellenállási gócokat. A város központja felé haladva azonban egyre szívósabb ellenállásba ütköztünk. Mindkét részről elkeseredetten küzdöttek. Az ellenség védelme erős volt. A németek kihasználták a városuk nyújtotta előnyöket. Az emeletes épületek, a vastag falak, a föld alatti átjárókkal összekötött óvóhelyek és -pincék fontos szerepet .játszottál-; Ezeken az utakon a németek átjuthattak az egyik háztömbből a másikba, sőt csapataink hátába is kerülhettek. A Berlint két részre osztó, magas betonpartokkal szegélyezett Spree körülvette a város központjában álló kormányépületeket. Itt minden házat szívósan védtek, gyakran zászlóaljnyi erővel. Éjjel-nappal támadtunk. Minden erőfeszítésünk arra irányult, hogy a németek ne tudják védelmüket új támpontokba megszervezni. A hadseregek harcrendjét mélyen lépcsőztük. Nappal az első, éjszaka a második lépcsők támadtak. A berlini harcok . harmadik napján a Sziléziai pályaudvaron megjelentek a speciális, vágányokra állított ostromágyúink, s ötszázkilós lövedékeiket a város központjára zúdították. A berlini védelmet porrá zúztuk. A berlini ütközet fordulóponthoz érkezett. Május 1-re valamennyien végezni akartunk a berlini csoportosítással. Az ellenség, bár már végét járta, tartotta magát, védett minden házat és pincét, minden emeletet és háztetőt. E fantasztikus ellenállás ellenére harcosainak egyik lakótömböt a másik után foglalták el. Kuznyecov, Berzarin. Bogdanov, Katukov és Csujkov tábornok csapatai egyre közelebb kerültek Berlin szívéhez. 1945. április 30. emlékezetes nap a szovjet nép számára, és a fasiszta Németországgal vívott harcának a történetében. Ezen a napon; 14 óra - 25 perckor a 3. csapásmérő hadsereg csapatai elfoglalták a Reichstag nagy részét. A Reichstagért igen véres csata folyt. A hozzávezető utcákat erős épületek fedezték, amelyeket szervesen bekapcsoltak a berlini védelem központi, kilencedik szektorába. A Reichstag környékét fanatikus SS-egységek védték, mintegy 6000 ember, harckocsikkal, ro- hamlövegekkel és tüzérséggel ellátva. A Reichstagot a megerősített 150. „Idricki” hadosztály roHz emberiség megmentő! — Nyugati Icatonai és politikai személyiségek a Szovjetunió szerepéről a II. világháborúban. — Amikor a hitleri Németország rátámadt a Szovjetunióra. a burzsoá politikai és katonai szakértők gyors győzelmet jósoltak a Wehrmacht számára. Az öröm korainak bizonyult, a Szovjetunió nemcsak felfogta a csapást, de szét is zúzta a III. Birodalmat. A szovjet emberek értékelik a fasizmusellenes koalíció és a szabadságukért küzdő népek hozzájárulását a győzelemhez, de az a történelmi igazság, * hogy nekik és a szovjet hadseregnek kellett megbirkóznia a legnagyobb fasiszta erőkkel. Ezt a tényt nem vonhatták kétségbe a nyugati katonai és politikai szakértők sem. Montgomery tábornagy így írt: „Oroszország szinte egyedül súlyos párharcban küzdött a hitleri hadsereg egész erejével és állta a harcot.” 1944. augusztus 8-i alsóházi beszédében Churchill kijelentette : „... a világon nem volt még egy olyan erő — hacsak néhány év múlva nem sikerült volna megszervezni —, amely képes lett volna megtörni és szétzúzni a német hadsereget, olyan katasztrofális veszteségeket okozva, mint tették ezt a szovjet-orosz hadseregek”. A Szovjetunió megtámadásakor Hitler és tábornokai azt várták, hogy az darabokra hullik. Már az első napokban kénytelenek voltak azonban meggyőződni arról, hogy súlyos hibát vétették a számításban. Tippelskirch hitlerista tábornok — a későbbiekben a II. világháború hamisításoktól sem visszariadó történésze — kénytelen volt beismerni: „Meggyőző volt az ellenség szilárd ellenállása ... szó sem lehetett arról, hogy a »kártyavárat« gyors csapásokkal szét» verjük”. 1941. július 4-én így írt a fasiszta Völkischer Beobachter: „Vitathatatlan tény, hogy ellenségeink közül a német katona egyetlen olyan harcossal sem találkozott, mint az orosz katona, aki a leghajlít- hatatlanabb, a legszilárdabb”. A szovjet hadsereg védelmi szilárdságára utal. — az Amerikai—Szovjet * Barátság Nemzeti Tanácsának küldött — táviratában Eisenhower: „...a hámozta meg egy tapasztalt tábornok, V. M. Satilov, a Szovjetunió Hőse irányításával. E hadosztályt a hadsereg 23. harckocsidandára és más egységei támogatták. E történelmi jelentőségű rohamot személyesen figyelte Kuznyecov hadseregparancsnok, aki állandó összeköttetésben volt velem. ' világ tanúja lett a történelem egyik legdicsőbb védelmi harcának, amikor a szovjet hadsereg katonái felfogták a náci katonai gépezet egész csapását, és véglegesen megállították”. A második világháborúban a német csapatok első vereségüket akkor szenvedték el, amikor szétverték őket Moszkva alatt. Szertefoszlott a hitleri hadsereg legyőzhetetlenségének legendája. Egyes nyugati katonai tör-, ténészek igyekeznek bizonyítani, a világháborúban a fordulatot az angol—amerikai csapatok észak-afrikai, olaszországi és nyugat-európai tevékenysége hozta meg. Ez tudatos ferdítés, közismert. hogy sehol méreteiben olyan jelentős. stratégiailag olyan döntő csaták nem folytak, mint a szovjet—német fronton. A moszkvai után a sztálingrádi csata Toppantotta meg a fasiszta hadséreg gerincét. „Hadjárat Sztálingrád ellen” című könyvében azt olvashatjuk: „...1942-ben Sztálingrád fordulópont volt a háború menetében. Németország számára a sztálingrádi csata történelmének legnyomasztóbb veresége — Oroszország számára a legnagyobb győzelem”. E szavakat erősítette meg von Mannstein tábornagy: „Németországban ... szintén sokan vélekedtek úgy, hogy a sztálingrádi csata döntő jelentőségű”. Az amerikai elnök — Roosevelt — írta a hős városnak, hogy a sztálingrádiak dicső győzelme .. megállította az intervenciót és fordulópontot jelent a szövetséges nemzetek háborújában az agresz- szió erői ellen”. VI. György angol király Kalinyinnak küldött táviratában kiemelte a sztálingrádiak szilárd ellenállását, amely .. megfordította az eseményeket, és döntő csapások előjele lett. kétségbe- ejtve a civilizáció és a szabadság ellenségeit”. Gyökeres változást hozott a háború menetében a kurszki csata, és a szovjet csapatok dnyeperi előnyomulása. Erről Churchill így nyilatkozott: „A Kurszkért, Őreiért és Harko- . vért folytatott három hatalmas ütközet — mindössze két hónapon belül véghezvive — a német hadsereg vereségét jelentette a keleti fronton”. A Belorusziáért folytatott harcokban mindkét részről több mint 4 millió katona, 60 ezer löveg és aknavető, 9 ezer repülőgép vett részt. A német csapatok szétverése után megroppant a fasiszták keleti frontja. Westfahl tábornok így írt erről: „1944 nyarán és őszén a német hadsereget történetének legsúlyosabb — még a sztáiingrádit is felülmúló — veresége érte .., Mindössze 30 hadosztály szétszórt maradványai kerülték el a pusztulást és a fogságba- esést”. A szovjet hadsereg, kiűzve az ellenséget hazájából, elhozta Európa népeinek a fel- szabadulást, i azoknak is, ahol közvetlenül nem járt. Így írt erről de Gaulle: ..A franciák jól tudják, mit tett értük Szovjet-Oroszország. Tudják azt is, hogy felszabadulásukban a legnagyobb szerepet Szovjet-Oroszország játszotta”. Hasonló nyilatkozatokat lehetne idézni sokat. A burzsoá történelemkutatók tudják, hogy a .győzelmet a szovjet harcosok rendkívüli ■ harci moráljának és a főparancsnokság hadműveleti művészetének köszönhetjük. Stilwell tábornok — az USA szárazföldi csapatainak fő- parancsnoka — 1945. január 3-án, egy New York-i gyűlésen jelentette ki: „Az egész civilizált világnak különösen értékelnie kell e harc központi alakjának — az orosz katonának érdemeit”. A szovjet katonai vezetés magasra értékelését halljuk Eisehhower szavaiból: „Az európai háborúban a Vörös Hadsereg hatalmas győzelmei felkeltették a világ csodálatát. .. . Mint katona figyelve a Vörös Hadsereg hadműveleteit, a legnagyobb lelkesedés fogott el vezetőinek művészete láttán”. Azok, akik a Szovjetunióba irányuló amerikai hadiszállítások döntő szerepét hangsúlyozzák a győzelemben, emlékezzenek Roosevelt — 1944 májusában elmondott — szavaira: „...A Szovjetunió döntően a saját gyáraiban előállított fegyverzetet használja”. t A szovjet hadsereg fölényét a fasiszta csapatok felett még Kleist tábornok is elismerte, amikor kijelentette: „A fegyverzet — különösen a harckocsik — már 1941-ben is kiváló volt. A tüzérség — szintúgy, mint a gyalogság fegyverzetének nagy része — nagyon jó volt. Puskáik korszerűbbek voltak, nagyobb volt a tűzgyorsaság, mint a mieinknek. A T—34-esük a világ legjobb harckocsija volt”. A Szovjetunió a legnagyobb részt vállalta a hitleri hordák ellen folytatott harcban: a legnagyobb veszteségeket, nélkülözéseket szenvedte. Így beszélt erről Kennedy elnök 1963. június 10-i beszédében: „A háborúk történetében egyetlen ország nem szenvedett többet, mint amennyit Oroszország a II. világháború folyamán”. Az emberiség tudja, hogy a fasiszta pestisből való megszabadulást mindenekelőtt a Szovjetuniónak és fegyveres erejének köszönheti. A hálás emlékezet ezt mindörökre megőrzi. L. Korzun ezredes, a hadtudományok kandidátusa Megjelent a Nemzetközi Szemle száma Április 30-án, 15 óra körül felhívott harcálláspontomon és örömmel jelentette: — Vörös zászló leng a Reichstagon! Hurrá, marsall elvtárs! Május 1-én este a megmaradt 1500 német megadta magát. Teljesen megtisztítottuk a Reichstagot az ellenségtől. B erlinért életre halálra folyt a harc. Hazánk távoli tájairól, Moszkvából, a hős Sztálingrádból és Beningrád ból, Ukrajnából, Belorusziából, 'a Baltikumból, a Kaukázuson túlról, s a többi köztársaságból jöttek idáig harcosaink, hogy leszámoljanak azokkal, akik hazánk szabadságára törtek. Sokuknak még be sem hegedt az előző harcokban kapott sebük. A sebesültek sem hagyták el sorainkat. Mindenki előre tört. Mintha nem is négy éve folyna a háború: mindenkiben lángolt a lelkesedés, hogy ott legyen a nagy pillanatnál, amikor győzelmi zászló leng Berlin fölött.Utunk végén láttuk, hogy népünk szenvedései, áldozatai nem voltak hiábavalónk — porrá zúztuk a fasiszta Németországot, igaz ügyünk győzött. májusi ■Érdekes írást közöl a folyóirat M. B. Mityin tollából: A marxista filozófia lenini szakasza, a mai revizionizmus és antikommunizmus kritikája címmel. Az ideológia igen jelentős szerepet kapott korunkba. Mint írja: a kommunizmus elleni ideológiai harc középpontjában olyan kérdések állnak, mint a leni- nizmus lényege és jelentősége, a lenini elméleti örökség, a lenini filozófiai örökség. Részletezi az ismert angol burzsoá ideológus, Toynbee, a nyugat-berlini W. Leonard nézeteit, valamint a jugoszláv revizionisták és Rogerl Gara- udy-nak, a francia kommunista filozófusnak állásfoglalását, aki az utóbbi időben filozófiai kérdésekben a jugoszláv revizionistákétól alig eltérő nézeteket vall. A szerző elemezve sorra cáfolja a tarthatatlan véleményeket, majd így fejezi be írását: „Fontos kérdések merülnek fel ma a filozófiai tudomány előtt. Ezeket csak akkor oldhatjuk meg helyesen, ha a lenini módszertanból indulunk ki. Az elméleti általánosításokat és következtetéseket szervesen össze kell kapcsolnunk a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelméért vívott harccal, mert csakis így tudjuk alkotó módon tovább fejleszteni Lenin nagy elméleti hagyatékát.” Egyéb írások: I. Andronov: Opium, arany és politika (No- veje Vremja), Grillsütő a kertben (Der Spiegel), Hamvas Endre: A ciprusi helyzet, I. Braginszkij: A cionizmus osztálylényegéről (Pravda), Makai György: A palesztinai nemzeti felszabadító mozgalom sajtója, Marcel Niedergang: Peru 70 — a keskeny kapu (Le Monde), I. Lebe- gyev: Oj „politikai geometria” a Csendes-óceán térségében (Mezsdunarodnaja Zsizny), J. Modrzsinszkaja: A jelenkori ellenforradalom eszméinek anatómiája (Znamja). NOGRAD — 1970. május 9., szombat 3
