Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Szakad szombati túrák 'A szabad szombatok hasznos és célszerű eltöltése céljából a salgótarjáni városi Vöröskereszt-szervezet az elmúlt évben jól sikerült kirándulásodat rendezett Már az idén is többen kérték, indítsanak ismét szabad szombati túrákat. Az igényeknek eleget téve a városi Vöröskereszt ismét rendez belföldi utazásokat. Július 9—10—11—12-én és augusztus 6—7—8—9-én Harkályfürdőre indít egy-egy autóbuszt. Az utasok megtekintik Pécset és környékét, és élvezik Harkályfürdő kitűnő vizét. Szállást a siklósi várban kapnak. Július 26-án Egerbe indul az autóbusz, a résztvevőknek egynapos programot állítottak össze. A szabad szombati túrákon több mint 130-an vesznek részt. ŐSZ FERENC: NYOMOZ A VÁROS XI. Farkas őrnagy és Kovács felálltak, és kimentek a teremből. — Gergely bácsi, zárd be az értekezletet, szólj ne hány köszönő szót — mondta távozóban Farkas. De senki sem figyelt Kerekesre. Kitódultak az utcára. Néhányan bementek a Levendulába, a többség a rendőrség elé vonult. Később a cukrászda népe is csatlakozott hozzájuk, és a tömegben egyre több embert lehetett látni, aki a pizsamájára húzta fel a kabátját. Meglelt a tér. Itt volt a fél város ... A kapitányság előtt pásztóié őrszem megpróbálta szétoszlatni a tömeget: — Oszoljunk, jó emberek... Nincs itt semmi látnivaló ... Ne bomoljanak . .. De senki sem mozdult. Kerekes Gergely, Zsoldos és Saci előrefurakodtak: — Jelentse az őrnagy elvtórsnak, hogy a város küldöttsége kér tőle kihallgatást — mondta Gergely bácsi. Hangja ércesen csengett, hallatára elnémult a tér, és különösen az idősebbek a történelmi idők szelét érezték fujdogálni. Kerekes igazi néptribunnak érezte magát, talán Cato-nak, aki a Fórum Románumon harsogja íen- költ szavait, a retorika ma is becses gyöngyszemeit. Az őr becsengetett egy rendőrért, hogy továbbítsa ezt a szokatlan és mulatságos kérést. Lillácska — ezúttal őszes-fekete hajjal — ott állt a tér szélén, mivel a Levendulában is Kimondták a zárórát. Ügy képzelte, hogy nemsokára megjelenik az erkélyen az őrnagy és felmutatja a sztatírt. Biztos, kis vézna, oeteges selejtember, aki nem kap magának másként nőt. Aztán észrevette, hogy valaki figyeli. A tömegtől, kissé :ávolabb, félszegen és gyámoltalanul, ott állt Karcsi, lögtön nem érdekelte az egész ostoba história. Odalépett fiúhoz: Nem vállal többé szellemi munkát Karan cskeszibem a Karamcs- völgye Vegyes Ktsz állandó munkaerőgondokkal küzdött. Nem csoda hált, ha szívesen látott vendlég volt a ktsz-mél minden ember, aki munkát vállalt. Jöttek is, és dolgoztak mellék- és másodállásban. Az úgynevezett „kívülállók” főleg a megyeszékhely ipari üzemeiből kerültek a szövetkezethez. Alkalmazásukhoz a ktsiz közgyűlése hozzájárult, volt azonban egy kikötés, ezt bánom évvel ezelőtt hozták. A mellék- és másodállásban dolgozók munkaibérét úgy szabályozták, hogy az nem haladhatja meg a főfoglalkozásúak havi munkaidőkeretének félét, azaz 110 órát. Ment is minden a magia mód ján egészen 1968 augusztusáig. Színre tép a mindenes Nem volt gondja a ktsz-mek, mert „szerencsére” akadt egy ember, Kosizta Tibor 39 éves technikus, aki az elvállalt munkáikhoz a munkaerőt mindig biztosította. Koszta nagyszerű szervezőinek bizonyult, amolyan univerzális instruktor szerepét töltötte be a fürge mozgású, jó modorú és csavaros észjárású Koszta. Feladata voüt többek között az építési munkák művezetése, szakmai irányítása. Felmérte a teljesítményeket, összeállította a saámlálfcait, felosztotta a béreket A mű- szaifcnaipióit is ő vezette, s rendre ő készítette a brigád- elszámolásokait. Nem egyszer káváid szakmai felkészültségről tett tanúbizonyságot és érthető, hogy a ktsz vakon megbízott az ügyes emberben. Azt talán nem is sejtették, hogy a technikusnak bizony „vaj van a füle mögött”. Kosztét négy évvel ezelőtt bűnszövetségben elkövetett csalás miatt „leültették” mégpedig 10 hónapra. Két évvel ezelőtt javító-nevelő munkával „úszta” meg ugyancsak a társadalmi tulajdont károsítva az egyik sikkasztását. Akik ismerik Kosztat, jól tudják, többször volt már „zűrje”, csak hát valahogy mindig kiverekedte magát. Mindig tudta, hol kell keresni, s ahol keres, talál. A fctsz-nél a rendkívül laza bizonylati fegyelem hajtotta Koszta malmára a vizet. Koszta mialmára, a társadalmi tulajdon kárára. iXem tudták ellenőrialti? A brigiádiutaiványokon nem tűntette fel a munkaórák számát. Így a vezetőség által engedélyezett időkeret — a havi 110 óra — betartása ellen- őrízhetetLenné vált. Irtuk, ő végezte a teljesítmény-elszámolásokat, felvezette az alkalmi munkavállalói lapokra az elvégzett munkáért, járó bért Utólag, mert sok esetben előzőén már aláíratta a munkavállalókkal a lapokat, s a rovatokat csak később töltötte ki. Előfordult, hogy ' egy-egy dolgozóra esetenkint rendkívül magas munkabér jutott volna. Mit tett Koszita? Nem létező személyek nevére is kiállított munkavállalói lapokat, de főleg sógorát „szerepeltette” igien sokszor. Ezzel a módszerrel elérte, hogy az egyes dolgozóknak járó munkabér összege ne legyen eülenőrfeihető. A béreiket számfejtették, úgy, hogy az elvégzett munkálatok díját elosztották a bnigáidtagok számával. A brigádokra volt aztán bízva — ők állapították meg —, hogy ká-ki, végzett munkája arányában milyen pénzt kap a bruttó összegből. A bérkifizetési gyakorlatnál Koszta manipulációikba kezdett. Csali, sikkasztott Fizetéskor — az volt a Sízokás — a munkabért nem vitték ki a munkahelyiekre, hanem a központban, K>a- ramcskesziben keflileitt felvenni. A kényelmesebb dolgozók egy része megbízta munkatársát, vegye fel a pénzt. Kosz- ta erre is felfigyelt. Sokszor a dolgozók tudta nélkül az ő nevükben készített meghatalmazásokat. Ezeken saját magát, vagy sógorát tüntette fel meghatalmazottként. Érdekes, senkinek nem tűnt fel, hogy a meghatalmazások tartalmilag is kifogás alá estek. Különösen azok, amelyeken az „alkalmi munkavállalói elszámolási lapok” voltak felvezetve Koszta által — természetesen miután utólag feltüntette a munkavállalók adatait. A külön íven készített meghatalmazásokon több helyen is Koszta és házastársa szerepel tanúként. Ha szerepelt, mert sokszor a tanúk neve is elmaradt. Soha nem kifogásolták, ha Koszta, vagy a sógora jött a pénzért, vagy mások Koszta megbízásából. Kiadták. A sógor jutalomként 100 forintot vágott zsebre. J elentős összegek mentek át a technikus kezén, aki aztán inkasszált. Variált a fiktív nevekkel. Módszere? Kiadta a munkáit, például így: ezéirt 50 ezer forint jár. A munkások nekiálltak. A ktsz-mek ugyanakkor magasabb összeget tüntetett fel és így is számlázta. A különbséghez kellettek a nevek és így vándorolt Koszta zsebébe több mint 21 ezer forint. Különböző előlegeket vett fel — jogcím nélkül. A pénzt magánál tartatta, s csak utólag számolta el. Summázva: 1967 márciuséitól 1968 augusztusáig csalással és sikkasztással több mint 57 ezer forint kárt okozoitt a társadalmi tulajdonban. Koszta dörzsölt fickónak bő- aonyúLt. Igyekezett egérutait nyerni, s ennek érdekében manőverek egész sorait hajtatta végre. Nem egyszer beteget jelentett. Műtétre hivatkozott. Orvosi igazolások egész sorával árasztotta el a bíróságot Kitűzték a tárgyalásit Együtt volt mindenki, szakértők, tanúk tucatja, Koszta helyett levél jött. Maradit az elnapolás. Végiül is elővezették. Ekkor arra hivatkozott; korán kelt, nem tud koncentrálni és így meg van fosztva a védekezés lehetőségétől. Védekezés? Lekicsinyelte a szakértői véleményt. Amikor korábbi büntetéseiről esett szó. kijelentette, hogy nem volt hibás akkor sem, s mindig valahogy sajátos módon csöppent bele az ügybe. Mindent megpróbált. Mindig pedáns volt a tárgyalások során. Fehér ingben, nyakkendőben, szabatos beszédstílusban érvelt, vitázott, bizonyította „igazát”. Ravasz módon az együk mérmöktár- sárt is szerette volna „bekapcsolni” az ügybe. Találkára hívta az országút mellé. Koszta kezében táska volt, a táskában egy japán törpemagnó. Ügyesen kérdezgetett, „irányította” a beszélgetést, s a szia- lagat benyújtotta a bíróság- tíak. A szakértői vizsgálat nem talált terhelő adatot, s a bíróság a „bizonyítékot” nem vette alapúi. Érdekes, hogy a szalagon sok volt a törlési nyom. Könnyű kitalálni, a nem kívánatos részt Koszta törölte. Csak a tárgyalások utolsó napján, az ítélethirdetéskor tört meg Koszta Tibor. Kije- lentette^ nem vállal többé szellemi munkát, mert mindig rosszul jár, „átverik”. Liftkezelő lesz — mondta, s engedélyt leért, hogy cigarettát vásárolhasson — tekintettel a „nehéz napokra”. Egyébként újabb eljárás folyik ellene. A Salgótarjáni Járásbíróság Koszta Tibort folytatólagiosan visszaesőként elkövetett társadalmi tulajdont károsító sikkasztásban és csalásban mondta ki bűnösnek és 3 év börtönre ítélte. MéllLékbünte- tésként 4 évre a közügyiek gyakorlásától is eltiltotta. Az okozott kárt köteles megtéríteni. Az ítélet nem jogerős. Szokács László — Rám vár, Karcsdka? A fiú nem válaszolt. — Ne legyen már olyan mulya. Most sötét van, de látom, hogy maga elpirult. — Ráér, Lillácska? — Magának mindig — felelte a lány és belekarolt. — Eljön velem sétálni... mondjuk a kiserdőbe? — Maga kis buta? Minek néz engem? Egy kis diáklánynak? Semmi szükség az erdőbe menni. Jöjjön, meghívom egy feketére, a lakásomra. Ne féljen, nem olyan kávét kap. mint a Levendulában . . — Én inkább sétálni szeretnék ... — Jöjjön, majd megbeszéljük ... Farkas közben megkezdte a kihallgatást. A minden ízében reszkető nőt lefektették egy szobában és orvost hívtak. — Neve? — Borzák József — felelt a letartóztatott férfi, akinek adataiból kiderült, hogy negyvenéves, nős, két gyermek apja, a gyárban raktárosként dolgozik. — Ismerte a sértettet? — Kit, kérem? — kérdezte felettéb ostoba tekintettel — Hát azt a nőt, akit ma este a kiserdőben megtámadott. — Ismertem, kérem. . Már régóta figyeltem... Én nem is tudom, mi történt velem ... Egy hirtelen ötlet... Nem értem kérem . . Már csak azt vettem észre, hogy Ica sikoltozik, és vérzik az arca. El akartam hallgattatni.. . — Hogyan? — Megfenyegettem. . nagyon meg voltam ijedve.. — Most először fordult elő magával ilyesmi? — Igen . . — Gondolkozzon — csattant fel Farkas őrnagy hangja. — Esküszöm, kérem ... Csak nem tetszik gondolni? — Én nem gondolok semmit... És most vezessék a fogdába! Borzákot Sipos tizedes ldtuszkolta. Egy rendőr jelentette, hogy Kerekes egy küldöttség élén be akar jönni. — Farkas a győzelem mámorában még ezt is el tudta viselni. — Engedjék be... — őrnagy elvtárs! Lant a tér feketéjük az emberektől. Tudni akarják az igazat. Megígértem nekik, hogy tájékoztatjuk őket... — Semmit nem tudunk mondani... Korai lenne. — De a város népének joga van megtudni az igazságot Farkas kezdett begurulni: — Drága, Gergely bácsi. Menjen szépen haza... Kerekes azonban már visszavonhatatlanul belezavarta magát a néptribun pózába. — Addig egy lépést sem, amíg nem adhatok valami tájéikoztatást a népnek. Farkas elmosolyodott: — Rendben van. De egy feltétellel. Ha leírja, amit mondóik. És úri, illetve elvtársi becsületszavát adja, hogy egy szóval többet nem mond. Kezet rá. Kerekes Gergely enyhén meg is csattogtatta a bokáját: — Becsületszavamra, kérlek! — Akkor írd: „Ma este közegeink előállítottak egy személyt, más személy sérelmére elkövetett testi sértés alapos gyanúja miatt. A nyomozás folyik.. Kerekes csalódott arcot vágott: — Ennyi? — Egy szóval sem több... Gergely bácsi kiállt az erkélyre. Már egyedül volt, mert a fiatalok elszeleltek mellőle. — N.-iek! Polgárok! Felhatalmazásom van, a következők közlésére ... — harsogta és szóról szóra felolvasta Farkas nyilatkozatát. Lent az emberek kicsit morogtak, de jól elszórakoztak Kerekesen. Végre egy este, amikor történt valami, ami kizökkenti ezt az álmos kisvárost,1 megszokott tunyaságából. A Levendulát újra kinyitották, és bár Lillácska távollétében a kévét az egyik mosogatólány főzte, újra megtelt a presszó, és a Szatírtrió zenéjére a tisztelt jelenlevők tüzes győzelmishake-t roptak. Kovács is elégedetten lépett ki az épületből. Igaz, hogy nem teljesült az álma. Nem ő fogta el a szatírt De nem is Farkas őrnagy. A dicsőség helyben maradt! Sipos tizedesé az érdem, aki mégis csak az ő embere, a városi rendőrség tagja. Szétnézett az elnéptelenedett téren. Valami azt súgta neki, hogy Ildikó megvárja. Ettől hirtelen nagyon boldog lett. De a tér vigasztalanul üres volt. Ettől hirtelen nagyon boldogtalan lett. Aztán hazament. (Folytatjuk)
