Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

Vitában ! A másodállások Gondolatok művészeti életünkről Kéz kezet mos? Egy NEB-vizsgálat nyomában ÜGY ÉRZEM, hogy művé­szeti életünk toüb és alapo­sabb elemzést igényel, mint amennyire nemrég a NÖG- RÁD vállalkozott Tóth Ele­mér Művészeti életünk című cikke megállapítja, hogy ezen belül a legértékesebb teljesít­ményt képzőművészeink érték el Nógrádban. A képzőművé­szettel foglalkozó rész ará­nyaiban több mint felét fog­lalja el a cikknek, és csak kurtafarknyi értékelést kap irodalmi és zenei életünk. Nem ártott volna szélesebbre fogni ezt a témát is. Tóth Elemér sok olyan problémát érint, melynek megoldása valóbata hasznos lenne. Így például érinti az anyagi erőforrások felkutatá­sét, a díjak és vásárlási lehe­tőségek kibővítését, ösztöndí­jak alapítását, a vállalatok tá­mogatását. Hiszen — amint ír­ja — néhány, az egész ország­ban ismert művészünk anyagi gonddal küzd. Nem értek egyet a cikknek azzal az állításával, hogy: „Mindenekelőtt a grafikai mű­fajban született értékes telje­sítmény. Festőink alig tudják megtalálni a szocialista tar­talomhoz a megfelelő formát Így esetenként az álmodem- seg, az egyéniség feladásának útvesztőjébe tévednek.” Ez olyan értékelés a piktúráról, amelyet századunkban bárhol ki lehet jelenteni. Az a mű­vész, aki komolyan veszi hi­vatását (ha nem szélhámos), kisebb-nagyobb mértékben éppen a kísérletezés mi­att, ki van téve a té­velygéseknek, esetleg az eltévelyedésnek is, de csak ak­kor, ha éppen a maga sajá­tos hangját keresi. Márpedig talán éppen ezt a törekvést érzékeltettük a legutóbbi te­rületi kiállításon is. Sokat emlegett probléma a A versenyben A balassagyarmati járásban értékeltek a „Tegyük szebbé falvainkait” mozgalmat, amelybe valamennyi község bekapcsolódott Az első díjat, 10 ezer forintot Órhalom, a II. díjat, 6000 forintot Nóg- rádkövesd, a III. díjat, 4000 forintot Szügy nyerte. A „Te­gyük szebbé falvumkat” moz­galom nagyszerű eredménye­„rangosság” kérdése, melynek eldöntését bízzuk talán a jö­vőre. Divatok voltak, van­nak és lesznek. Ami érték maradt, az általában nem minden esetben váltotta ki kora egyértelmű lelkesedését. Nem is jó az egyértelműség. A cikk írója gondoljon csak az igen komolyan, elmélyültem dolgozó Pataki József és Far­kas András, az olykor kirob­banó, meglepetést okozó Mus­tó János, vagy a kitűnő ak- varelleket festő Réti Zoltán alkotásaira, rájön, hogy a festők sommás „elmarasztalá­sa" nem jogos. Az is biztos: Nógrádban lé­tezik képzőművészeti élet, de nem csoda folytán létezik, ha­nem egy következetesen, hit­tel dolgozó alkotógárda belső fűtóttségű tevékenységének eredménye az. És nekünk ar­ra kell törekednünk, hogy ezt az alkotókedvet ébren tart­suk. PERSZE az esztéta szerepét vállalni sem hálás dolog. Ezt igazolja Goethe, Dürrenmatt, Shaw elmarasztaló véleménye az esztétát illetően. Némelyi­kük véleménye alig bírná el a nyomdafestéket. Viszont vannak olyan feladatok me­gyénkben, amelyeknek meg­oldása a kultúrpolitikusokra hárul. Ezt sem árt tisztázni, és megfelelő módon a helyére rakni. Megérné, éppen a jövő érdekében. Mert azok a problémák, me­lyeket Tóth Elemér felvet, nem újak: mindenki által is­mert, régi, eddig még soha meg nem oldott gondok sorá­ról van szó. Valahogy úgy néz ki, hogy isten különös ke­gyelméből adva van egy me­gyei képzőművészcsoport, az észak-magyarországi területi szervezeten belül, és egy kép­zőművészstúdió, a művelő­/r első Orhalom két hozott. Örhalomban pél­dául társadalmi munkában parkosítottak, világosítottak, teljes községrendezést végez­tek és sokan dolgoztak az új orvosi rendelőnél Nógrádkö- vesden és Szügyben hasonló­an parkosításra, ároktisztítás­ra, községsaépítésire került sor. va, továbbá írogató emberek, versírók számon sem tartott halmaza, a megyei irodalmi élet támasza, akiket állítólag a Palócföld című irodalmi, művészeti és művelődési fo­lyóirat fog össze. Fonák hely­zet, mert nem egy szervezett Irodalmi csoportra támaszko­dik az irodalmi lap, hanem fordítva. Abban a szerencsés helyzet­ben vagyak, hogy a fenti fo­lyóirat egyik szülőatyjának nevezhetem magamat Már kezdet kezdetén a megyei iro­dalmi csoport létrehozását szorgalmaztam, évről évre is­mételgettem, meghallgatásra azonban nem találtam. Üjra hangsúlyozom, hogy a Palócföld megyei irodalmi csoport nélkül gyökértelen, le­begő és talán kicsit nagyké­pű is. íróink jelenlegi helyze­tükben sem a Palócfölddel, sem a Palócföld nélkül nem élnek, így a Palócföld nem is lehet fóruma irodalmi éle­tünknek, és nem csoda, hogy nem képes műhellyé válni. (Képzőművészeti vonatkozás­ban például a megyét átfogó szervezettség él. A szakkörök­ben folyik a tehetségkutatás, a megyei stúdióban magasabb szinten módot adunk a tovább­fejlődésre, minden év nyarán háromhetes művésztelepen ta­lálkoznak a stúdió legjobbjai, számukra megfelelő szakveze­tést adunk, festő- és szobrász­tagozaton egyaránt. Hivatásos képzőművészeink a területi szervezetbe tömörülnek, akik­nek fele ma már szövetségi tag, pedig tíz évvel ezelőtt alaptagsággal is csak néhá- nyan rendelkeztek.) Felmerül a kérdés, hogy al­kotóművészeink eljutottak volna-e a jelenlegi magaslat­ra szervezeti élet nélkül? Szükségtelennek tartom a további párhuzamvonást a megyei irodalmi élet jelenle­gi állapotával, az ok és oko­zati összefüggés külön elemzé­sét. A ZENEI élet kibontakozá­sáról pedig csak néhány szót. Mindenekelőtt Salgótarjánban kellene sürgősen változtatni a fennálló zilált helyzeten. Ze­neiskoláink nagyszerű mun­kát végeznek, kitűnő „nyers­anyagot” termelnek, de hová tűnik az iskolázott zenészek sora?! Iványi Ödön dési központ istápolására bíz­Itt a tavaszi Él bennünk' egy ACTH ne­vű hormon, ameiynek becsü­letes familiáris neve Adre- nocorticotrop. A tudós bá­csik azután a mi kedvünkért egy nemzetközi szintű érte­kezleten megegyeztek, s így lett a hormon elismert, szá- luuíwa is ermetö neveA.Ci.ti, Csodálatos hormon. Egész té­len tetszhalottként, kiterítve, látszólag élettelenül össze­kucorogva húzódik meg tes­tünk valamelyik rejtett zu­gában, azt mondják, talán ép­pen az agyban és nem mű­ködik. A csendes altatókúrát még októberben kezdi a termé­szet. Ahogy a Nap kihuny, ő is álomra hajtja fejét és de­cemberben már az igazak ál­mát alussza, januárban tisz­ta, édes nyál csordul ki a szája végén. De februárban amikor már pitymallik, az ő szeme is nyiladozni kezd. Márciusban pedig, amikor a Nap mind a két szemével ránk hunyorít, az ACTH is talpra szökken és szétnéz had­seregén. Azután csábosán mo­solyogni kezd, a kemény pa­rancsszavak pattogva hagy­ják el az ajkát. És megin­dulnak a hormonok teljesíte­ni a parancsot, teljesíteni missziójukat. Ezt a hírt valamelyik haj­nalban hallottam, egy dok­torbácsi mondta el az éter­be. Természetesen sokkal szebben és sokkal értelme­sebben, mint ahogyan én azt most teszem. Ö azt is elmon­dotta, hogy azért vagyunk egész télen fáradtak, mert az ACTH hormonunk egy kissé aluszékony. Nézzük csak: alszik a Nap, alszik az ACTH és fáradt vagyok és rosszkedvű én. Ez világos láncolata a természet bölcs logikájának. De kutya élet lehetett a jégkorszak idején itt a Földön. Dühös arcok, vérben forgó szemek meredtek egymásra és egé­szen biztce vicsorgó fogakkal, a másik haját tépve szeret­keztek az emberek. Világosi aludt az ACTH-juk vagy ta­lán még meg sem született Lám, mennyivel szebb a mi életünk, mennyivel jobb ne­künk. Megyek be aranyos kis munkahelyemre, útközben az arcom a napocskának tartom. Hadd ugráljanak, ficánkolja­nak bennem az életfunkciós hormonok. Csak ültem egész télen ölbe tett kézzel, sem­mittevésre kárhoztatva, rossz­kedvűen. Amikor néha tü­körbe néztem, lévén udvari­as ember, azonnal félreáll­tam, mert azt hittem, vala­mi idegen fickó jön velem szemben. Pedig csak a téli rosszkedvű tükörképem volt. Most, hogy beérek az üzem­be, a mosdó tükrében azon­nal megnézem magam. Meg­nyugszom, a tavaszi képen vigyorog vissza rám. No lám, virtustáncot járnak bennem a hormonok. Vérem pezseg, a feszítő életfunkciótól. Dol­gos kis kezembe veszem a kalapácsot, megszólít a mű­vezetőm. — Tegnap... és szid fárad­hatatlanul, káromkodva, át- kozódva. Teheti, jóbarátok vagyunk. Mondom neki, hogy tegnap még baj volt az ACTH hormonaimmal. Gya­núsan rámnéz. — Becsavarodtál V — kér­di és dühösen tovább áll. Délben hivat az igazgatóm, biztos a művezető mószeroit. — Maga, fiam, úgy tudom törzsgardatag. Hogy lehet ilyen marha... Ránézek, egyenesen a düh­től véres szemébe és meg­szólalok: — Az ACTH hormon önben még alszik — mondom neki vigyorogva és jósággal, me­leg tekintettel verem az öreget. — Hogy lehet ilyen mar­ha jól dolgozni? — variálja az első kérdést megbabonáz­va. — Micsoda, mi az az ACTH? — kérdezi hozzám lépve, meglehetősen kiváncsi arccal. Elmondom neki. Azonnal ma­gával húz az udvarra, a Nap­ra. A félórás ebédidőt ügye­sen és sikeresen beosztottuk. Jutott mindenre idő abból a két órából, amit a gyáron kívül töltöttünk. Ebéd után a szakmai ver­senyen csapatunkban a leg­jobban szerepeltem. Műveze­tőm nem hitt a szemének, azt mondta, csalok, önérzetesen kitértem magamnak és a fü­lébe súgtam, hogy imádom az életet, nagyon szeretek dol­gozni. — Ez hogyan létezik? — kérdezte. Ismét belekezdtem az ACTH hormonba. Ékes szavakkal ecseteltem a mű­Azt szokták mondani, hogy László, a Nyomdaipari Szak- a pénz mindig jól jön. és munkásképző Intézetnél már nincs olyan sok, ami után még több ne kellene. Azon­ban nem mindegy, hogy va­laki hogyan jut hozzá. A népi ellenőrök a közel­múltban a másodállások és mellékfoglalkozások vizsgála­ta során nem egy szabálytalan másodállást találtak. Nyilván­másodállásban tanár, és az intézet igazgatójának nem volt joga az engedély kiadására. Ez a Nyomdaipari Vállalatot egyáltalán nem zavarta, nyu­godtan folyósította a havi 500 forintot Zsilka Lászlónak, aki ügyesen, két helyen másodállást. Feltehetően való, hogy kizárólag pénz- Nyomdaipari Vállalat azért szerzési lehetőséget jelentet- kért a főfoglalkozású tek — nem egy «etben olya- munkahelytől engedélyt — n°k szamara, akik egyébként mert azt nyilván nem kapta is szép fizetést magukénak. mondhatnak volna meg. tak, a MEZÖBER ügy nyilat-' kozott, hogy dolgozói részére másod- és mellékfoglalkozást nem engedélyezett. A NEB-vizsgálat adatai szerint a TÖVÁLL-lok dol­gozói jelentős összegeket vet-' tek fel a munkaidőn kívüli tervezési munkáért a rendes ■iioit bérükön felül. A szécsényi varian XÖVÁLL-nál Volszky Géza főmérnök 48 ezer, Vadas Gyu­la igazgató 44 ezer, Bulyovsz- ky Lajos főgépész 32 ezer fo­rint jövedelemhez jutott 1969- ban. A szabálytalan másodállás- Deme Attila, a salgótarjá- nak „szép” példáját szolgál­ni Építő és Tervező Ktsz tatja a DROGUNION Gyógy- anyag- és áruforgalmi osztá- növénybegyűjtő és Értékesí- lyámak vezetője munkahelyé- tő Társulás. Ámon Ferencet, nek engedélyével vállalt má- az AGROUNION Külkereske- sodállást a RIOLEX Építő- delmi Vállalat dolgozóját üz- anyagipari Vállalatnál. Má- letszerzőként foglalkoztatta, és , , „, , sodállásában feladata a gyár- jutalék címén az elmúlt év­szinte gyakorlattá, hogy egyes salakblokkok értékesítése ben közel 26 ezer forintot fi- üzemek, vállalatok,^ vagy ln- vo^ Ebben az időben a sál- aetett ki számára. Vajon a gótarjáni TÖVÁLL-nál is DROGUNION-nál senkinek másodállásban volt, mint nem szúrt szemet az a körül- anyagbeszerző. Tegyük hozzá, mény, hogy a társulás által Mérlege* munkáért Beszéljünk nyíltan. Bizo­nyos esetekben szükséges a másodállás, vagy a szakértői tevékenység. De miért vált tézmények mesterségesen te­remtenek másodállásokat, fi­zetnek ki hónapról hónapra pénzt, csak azért, bogy vala- hogy az utóbbi másodállásra begyűjtött és feldolgozott ter- kinek „ ._iómd illatát” — aki , ___ ,_____________________________:_a_ k inek a „jóindulatát” — aki esetleg más vállalatnál felelős beosztásban dolgozik — meg írásban engedélyt nem kapott, métoet — amelyből minden A ktsz igazoló jelentésében mennyiséget bőven lehet ér- , . ugyan közölte, hogy szóban tékesíteni — pontosan az szerezzek? Vagy úgy gondol- engedélyezték a másodállást, AGROUNION exportálja? Mi- ják, hogy nem a sajat zse- ez azonban így szabálytalan, ért kellett ehhez másodállás­bükből megy? Előfordult, hogy Nem beszélve arról, hogy egy- ban egy üzletszerzőt foglal­nevleges munkáért, a rossz s re ^ helyen töltött be koztatni? értelemben vett összeköttetés másodáuást _ a főállása megteremtőéért kreáltak ma- ^ Nem árt megiegyez. sodallast. A nép. ellenőrzés h ugyanebben az idő- vizsgaiata jó néhány kirívó szakbaBnYa ktsz kénytelen volt esetet tart fel. fanokat, egy kisegítő anyaÄbaaera8t foglalkoztatni, nyilván azért, Adni és kapni? néhány ___ ________ Előfor dul olyan eset, ami­kor jogilag rendben van a másodállás, azonban a szoci­alista munkaerkölccsel nem egyeztethető össze. Dr. Düh András, a megyei kórház igazgató főorvosa rendelkezett a megyei tanács egészségügyi osztály vezetőjének engedélyé­vel, hogy a véradóállomás­nál másodállást vállaljon. Azonban pontosan az általa , ■zojjir/, r A másodállások létrehozá- irányított és ellenőrzött vér­sának szinte beláthatatlan te- adóállomásnál vállalt másod­szeméSr főosztelyáSTr rÜletét jelentik -„-T?.V.ALL' állást, amely összeférhetetlen amelyek mellett tünk el szó nélkül, mert ösz- szeegyeztethetetlenek a szoci­alista munkaerkölccsel, és hátrányosak azokra nézve, akik becsületes munkával szerzik jövedelmüket. mert Deme Attila a két má­sodállás mellett munkahelyén képtelen volt feladatát teljes egészében ellátni — egész fi­zetésért. Miért volt arra szüksége a Nógrád megyei Nyomdaipari Engedély nélkül Vállalatnak, hogy másodállás­ban, havi 500 forintért foglal­. , . ,, „ ok. A szécsényi TÖVÁLL az az igazgatói tevékenységgel elmúlt két évben szabálytala- Miftt igazgató főorvosnak kö­^ 3i főfnG.uuw,rn" nul> kedély nélkül foglal- telessége irányítani, és ellen­mutatni a fof^lalkozasu mun- koztatta üvegezés! munkák őrizni a véradóállomást, és e"sed^3^t során az Üvegipari Művek annak vezetőjét. Ugyanakkor, Salgótarjáni Síküveggyárának mint a véradóállomás má- Nyomdaipari Szakmunkaskép- nyolc dolgozóját, és részükre sodállású dolgozója, az ottani zo Intézet igazgatója, Tarjam több mmt 49 ezer forintot fi- vezető felügyelete alá került, György levelet, amelyben en- xtetí ki Emellett ugyancsak amely furcsa helyzetet terem- gedelyezi, hogy Zsilka László, a szécsényi TÖVÁLL-nál tett. A Nógrád megyei Illet- 3 • Vallatotad i969-ben mintegy 30 dolgozót ményhivatalánál meglevő masodidtet vállaljon. Erde- foglalkoztattak rövidebb, nyugták tanúsága szerint 1969. hosszabb ideig tervezési féla- december 18-án, a véradóál- me0allapithato, hogy Zsilka <jatok során. Az azonban min- lomás vezetője 4000 forint ju­■ 1 ........................ . dánképpen elgondolkodtató, tatomban részesítette dr. Düh h ogy egyetlen esetben sem Andrást másodállású tevé- kértek engedélyt a főállású kenysége után, ugyanezen a munkahelyekről, sőt az ese- napon a kórház igazgatója pe­ték többségében nem is tud- dig 7000 forint jutalmat adott ták, hol dolgoznak főállás- a véradóállomás vezetőjé- ban az érdekeltek. A szécsé- nek. A jutalmazást az általá­ny! TÖVÁLL a tervezési fela- nos gyakorlattól eltérően a da tokát ellátó saját és idegen szakszervezeti bizottsággal dolgozóknak 346 ezer fo- nem láttamoztatta. Vajon ríntot fizetett ki' az elmúlt kéz kezet mos elv alapján? esztendőben. . ,,,,, . , , , A példákat meg lehetne so­A másodállások mestersé- rolni. A Népi Ellenőrzési Bi- ges teremtésének klasszikus zottság úgy döntött, hogy a példáját mutatja a MEZÖBER közeljövőben az ügyészség esete. A MEZÖBER szerző- képviselőjével tárgyalást kez­dést kötött a Pásztói Tö- deményeznek a másodállások VÁLL-lal egy szarvasmarha- ügyében. Ezenkívül valameny- istallo es egy sertesfiaztató . . tervezésére. Viszont a tényle- vállalatnál fegyelrmleg fe- ges tervezői munkát a ME- lelősségre vonják, akik enge- ZÖBER dolgozói végezték el, dély nélkül foglalkoztattak, il- másodállásban 25 ezer *°* tetve vállaltak másodállást, rintert. A vizsgálatnál, ame­lyet a népi ellenőrök folytat- Csatai Erzsébet ködését. De most már nem kérdezte, hogy becsavarod- tam-e, most már biztos volt benne. Gondterhelt arccal ott­hagyott. Nem törtem le. Az öröm, az életszeretek a tennivágyás szétfeszített, életfunkcióim, mindahányan tavaszi rene­szánszukat élték. Nagyon jöl tett a déli napfény. Dalolva mentem az irodára, Mancika éppen fésülködött. Szó nélkül a térdébe haraptam, és ő szó nélkül pofonvágott és azon­nal magyarázatot kért. Válasz helyett a fülébe énekeltem, hogy: „Mindenkit érhet sze­retem, mióta világ a világ”. Megint kaptam egy pofont, mert állítólag a szám a fü­léhez ért Akkor komolyra fordítottam a szót: — ACTH! Itt a tavasz! Is­teni a lila kalapja, a vörös haja, a kék szemüvege, az elefántcsont színű arca és a zöld ruhája, azzal a meggy­színű övvel. És milyen cuki az a sárga cipő, az a kar­csú, két kicsi boka és meny­nyire megy mindenhez a vö­rös körme. Óh, Mancika! Is­ten bizony, itt a tavasz. Néz­ze, figyelje, hallgassa, itt a tavasz benn a szívemben. Fü­tyülök a hormonjaira, él­jen maga, a legszebb, legéde- sebb ACTH-lény. — Óh, Jenő, hogy maga milyen művelt — sóhajtotta a nő és a hajamba túrt. Hahaha, emberek, itt a ta­vasz! És hála az istennek, Mancikában is lángra kaptak, már élnek, már működnék ag ACTH és a többi életfunk­ciós hormonok. Csak nem tudja még a kis csacsi. ts> Papír, mely nem szakad Az ősi egyiptomiaktól meg- kad. Ezenkívül az kezdett papírgyártás történe- gyártási módszer tébe most uj fejezetet írnak a japánok. A Japán Synthe­új papír- nagyon egyszerű, és lehetővé teszi sokkal simább lapok előállí­tic Paper nevű cég már több SUI!dDÖ .fP™ eloaUl mint egy éve polisztirén mű- amilyeneket cél anyagot alkalmaz a papírgyár- 'Aul^ ?£er.nek; tás nyersanyagaként A szokásos gyártási eljárástól elteroen a szintetikus papír A közönséges papírhoz vi- gyártásánál sokkal kevesebb szonyítva a szintetikus papír- folyadékra van szükség. Egy nak számos kiváló tulajdon- tonna polisztirén papír gyám­sága van. Plasztikanyagból a tásához mindössze húsz ton- közönséges papírnál tízszerte na vízre van szükség, ugyan- vékonyabb, ugyanakkor nem akkor a hagyományos mód­áttetsző papírlap gyártható. A szer legalább 160 tonnát igé- nyomdaprés alatt nem sza- nyel. NÖGRÁD — 1970. május 24-, vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents