Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-14 / 86. szám

Kunyevkaja

Lenin dolgozószobájában

4. Röviden, röviden...

Vlagyimir Iljics természetesen nem tudott időt szakítani arra, hogy mindenkivel beszélgessen, aki csak találkozót kért, de tudni akarta, hogy milyen javaslatokkal akartak hozzá fordulni. A Népbizto- s >k Tanácsának fogadószobé- .iában ezért külön dossziéba gyűjtötték a beadványokat. Később ezek közül nem egy a szovjet kormány törvényeiben fogalmazódott újjá. Egy s-unkásnő például kérte, hogy adjanak ki dekrétumot a terhes anyák szabadságáról. Lenin a tervezetre ráírta: „A munkaügyi népbiztos hatáskörébe.” Nem sokkal később megjelent a törvény.

Lenin gyűlölte a bürokráciát és a formalizmust. A Népbiztosok Tanácsában az volt a szabály, hogy minden beérkezett levelet 24 óra alatt el kellett olvasni, hogy írója egy héten belül választ kaphasson, 1921. szeptember 23- an Vlagyimir Iljics tudomására jutott, hogy nem továbbították időben egy levelét. Ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Tegnap észrevettem, hogy egy Fotyijevká- nak átadott sürgős iratot a »szokásos-«, vagyis ostoba úton továbbítottak, így nem ért oda a szükséges órában, s ha nem avatkozom be, napokat is késhet. Ez a módszer megengedhetetlen. Ha még egyszer előfordul ilyen bürokratikus aktatologatás, szigorú büntetéshez, leváltáshoz folyamodom.”

A bürokrácia ellen a Népbiztosok Tanácsának apparár tusában folytatott harc — mint cseppben a tenger — tükrözi azt a feszült küzdelmet, amit Lenin az egész államban folytatott a cári hivatalnok-gépezet súlyos örökségének felszámolásáért. 1919. december 30-án ennek jegyében fogadták el a „Bürokrácia felszámolásáról” szóló dekrétumot. Vlagyimir Iljics sokszor maga intézkedett ilyen ügyekben. Annak idején például nagy jelentőséget tulajdonított a Fowler rendszerű kísérleti ekék elkészítésének. A gyártó szervek azonban nem lettek készen időben. Lenin, akit felháborított a késedelem, azt követelte, hogy állítsák „bíróság” elé a vétkeseket, sőt, „ítélettervezetet” is írt: „A bürokratikus huzavonát elítélő nyilvános tárgyalásnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítva ezúttal a legenyhébb büntetést szabtuk ki, mivel a vétkesek eddig ritka lelkiismeretességgel dolgoztak. Egyben figyelmeztetünk mindenkit, hogy a jövőben a huzavonáért még a _ «■szent«, de tehetetlen fajan- kókat is megbüntetjük (a bíróság fogalmazhat valahogy enyhébben is). Mert nekünk Oroszországban nem szentekre, hanem jól dolgozó emberekre van szükségünk.”

Lenint felháborította a fegyelmezetlenség, más munkájának és idejének semmibevétele. Eleinte voltak, akik elkéstek a Népbiztosok Tanácsának üléseiről. Lenin, aki mindig pontosan a jelzett időben nyitotta meg az ülést, akármennyién jelentek is meg

— eleinte megelégedett bíráló megjegyzésekkel, de 1920 áprilisában a Népbiztosok Ta. nácsa külön határozatot fogadott el azokról az intézkedésekről, amelyekkel meg akarják szüntetni a pontatlanságot. Ez kimondta, hogy aki első alkalommal több mint tíz percet késik, annak nevét figyelmeztetéssel a jegyzőkönyvbe is beírják, aki mámindig kezében tartotta másodpercmutatós óráját, s ha észrevette, hogy a felszólalásra megjelölt idő a végéhez közeledik, gyorsabban beszélt, hogy ne lépje túl azt.-Az egyik ülésen felszólalt egy katonai szakértő, és túl szigorúnak nevezte a felszólalási rendet. Vlagyimir Iljics mosolyogva megjegyezte, hogy jobb éjszaka előkészíteni a rösodszor elkésik, attól levonnak egy napi fizetést, ha harmadszor is előfordul, a sajtóban is közzéteszik. Azokat pedig, akik egymás után több mint háromszor elkésnek, az érvényes utasítások alapján leválthatják, azzal, hogy többé nem tölthetnek be felelős tisztséget.

Lenin szigorú rendet dolgozott ki az ülésekre is. az igazságügyi népbiztoshoz, Kursz- kojhoz továbbított javaslatában: beszámolóra — 10 perc. első felszólalás — 5 perc, aki másodszor is hozzászól — 3 perc, csak kétszer lehet hozzászólni.

Maga Lenin soha nem élt vissza elnöki tisztségével. Amikor felszólalt az üléseken,

vid, kimerítő beszámolót, mint éjszaka ülésezni. Lenin nem engedélyezte, hogy az üléseken magánbeszélgetésekkel rabolják az időt, ezért javasolta, hogy az ilyen mondanivalókat írásban közöljék egymással. Lenin nem egyszer több tucat cédulát kapott és válaszolt meg egy 2—3 órás ülésen.

Ugyanakkor a Lenin elnökletével lezajlott megbeszéléseken mindig közvetlen, elvtársi volt a légkör. Mindenki kimondta, amit gondolt. Kitűnő humorérzékkel fogadott minden tréfát, találó megjegyzést, s olyan jóízűen kacagott, hogy senki sem állta ki mosoly nélkül.

(Folytatjuk)

A képernyő előtt

Ismét

Nemcsak a tóncd-altiiroda- lomnak és lapoknak, rádiónak, televízióinak, hanem a kritikának is vannak slágerei. Valaki megadja a hangot és egyszeriben megszólal a kritikusok kórusa, ami egyáltalán nem olyan szívóié rí tő, mint a Röpülj páva tömeg- éneklése volt, Vas Lajos vezényletével Ilyen sláger újabban a tévé-kriitiká'ban az ismétlések bírálata. Valóban sok az ismétlés, de az is igaz, hogy kevesebbnek érződik, ha az ismételt filmek, drámák, sorozatok közérdeklődésre tarthatnak számot. A jó műsorok ismétlése — lásd a válogatást huszonöt év magyar filmterméséből — egyenesein emeli a műsor színvonalát és örömet okoz a nézőnek. Így például sokan szinte várták Frédi és Béni, a két kőkor- srziaki szaki újbóli megjelenését a képernyőn, noha nem új eseményeket tár fel a Fl.irs.tone család életéből, hiszen az „Egy lakásban — egy rakásban” kedves humorán már hetekkel, hónapokkal előbb is jót derültünk. Nem a,z isméilést kell bírálni tehát, hanem az isméttendő anyag válogatását. Ha valamit ..közkívánatra” ismételnek, az találkozzék valóban a közönség kívánságával.

Az utóbbi napokban több olyan műsort láttunk, amelyeknek megismétléséért egy későbbi időpontban a tévénézők többsége egyáltalán nem fog neheztelni. Így például az „.Antonius és Gugye- rák”, Bárdi György előadói enije a kellemes szórakozásaink sorába tartozik, s elsősorban nem a Gugyerák-komé- diázás könnyedsége, mintsem a színészi alakítás sokoldalúsága és művészi színvonala miatt. A Bárdi-műsort, a közismert frázissal élve, .nem Gugyerák „dobta fel”, hanem a drámai szemelvények és a megrázó erejű Karinthy-no- veliia. Palásithy Györgyöt, a forgatókönyvírót és rendezőt minden dicséret meglilile- td a műsor fordulataiért és gördülékenységéért. Végre sikerült formában is túllépni a szürke sablonon, film- és té- vészerűvé tenni azt, ami máskor éppen képernyőre nem illő, epikus, elbeszélő jellege miatt válik egyhangúvá, unalmassá.

Ugyancsak a rendezők. Addy Matalon és Francois Reichenbach, ötletgazdagságát dicséri „Az ismeretlen Bar- dot” című show-műsor, amely a világszerte népszerű BB-t új és kevésbé reklámozott oldaláról, énekes- és táncosként mutatja be. A jól pergő száRossz volt a fék...

A hét végéről két balesetről kaptunk jelentést. Nagy- bátonyban, a Petőfi utcában / gyelmetlenül ment át az úttesten id. Szabó Csóka Béla 12 éves nagybátonyi nyugdíjas. Egy motorkerékpáros elütötte, s az idős ember súlyosan megsérült.

Baglyasalján a 2. számú AKÖV tehergépkocsija, álnevet Németh József etesi la- ,ios vezetett, az ú tárokba került, s egy korlát nélküli hídnak ütközött. Németh egy gyermeket látott az úttesten játszani, fékezett, ám rossz volt a fék, s így került kocsijával az árokba. Az anyagi kár mintegy 4 ezer forint.

Szabályos életpálya

— 1959-ben érettségiztem Balassagyarmaton, a Balassi gimnáziumban. A budapesti Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem, de nem vettek fel. Nem keseredtem el, tisztában voltam vele, hogy akiben a rátermettségen kívül megvan a kitartás is, abból előbb-utóbb orvos lesz. Elmentem hát dolgozni az Épületszerelő Vállalathoz, segédmunkásnak. A villanyszerelőknek segítettem, kapcsoló- szekrényeket szereltünk fel. Februárban felmentem Budapestre, az egyetem előkészítő tanfolyamára, mert csak igy tudtam rendszeresen, hetenként háromszor bejárni. A FERROGLOBUS-nál helyezkedtem el, onnan is javasoltak az egyetemre. Az ajánlással nem volt probléma, már az elején megmondtam, hogy nem akarok a gyárban maradni, orvos szeretnék lenni.

— Másodszorra fel is vettek. Annyiból szerencsén volt, hogy rokonaim élnek Pesten, nem kellett diákotthonba vagy albérletbe mennem. Átlagban jórendű voltam, emiatt, valamint szüleim szociális helyzete folytán mindig kaptam ösztöndíjat. Nem volt sok, de szűkösen ki lehetett jönni belőle. Édesapám is támogatott,

év elején mindig ő vette meg a tankönyveket meg a jegyzeteket.

— Az egyetem elvégzése után visszajöttem Balassagyarmatra. Az, hogy máshova is mehetnék, fel sem merült benNÓGRÁD - 1970. április 14., kedd

nem. Itt nősültem meg, a feleségem évfolyamtársam volt. A kórházban kaptunk lakást, először egy kisebbet, aztán másfél éve egy másfél szobást. Hárman élünk benne, mert időközben született egy fiam is.

— Terveim?... A szülészet-nő- gyógyászaton dolgozom, egy év múlva jelentkezem szakvizsgára. Talán a közeljövőben bővül az osztály. Ez nagyon jó lenne, mert jelentősen hozzájárulna szakmai képzettségem

fejlesztéséhez, de elsősorban a város számára jelentene előrelépést: az egészségügyi körülmények javulása szempontjából

Valóban, dr. Szakács Zoltánról, a balassagyarmati kórház fiatal orvosáról sokan tudják a városban, hogy szülei megfelelő anyagi helyzete miatt 1945 előtt sem lett volna rossz sora. De a felszabadulás óta negyedszázad telt el, s — mint ahogy szülei, beleilleszkedve hasznos polgárai tudtak lenni új rendünknek, úgy — ő is magáénak vallja e rendszert, melyben felnőtt. Ez tette lehetővé számára, hogy felkészülhessen az egyetemi évekre, hogy gond nélkül tanulhasson, s később választott szakmájában helyezkedhessen el. Ez a rendszer adott neki munkát és lakást, gondoskodik szakmai és anyagi előmeneteléről.

Felszabadulásunk 25. évfordulójára emlékezve dr. Szakács Zoltán élete azért „érdekes”, mert főbb állomásait tekintve tipikus: jól példázza annak a rétegnek a sorsát, amelynek 1945 előtt is „lettek volna lehetőségei”, de amely felismerte a szocializmus fölényét és előnyeit, ezért önként csatlakozott hozzá.

Ük,. '

B. L

az ismétlésről

mok színes sorát művészi élménnyé avatja a rendezők elképzelését képekbe varázsoló, lelkes, hatásos operatőri munka.

Vasárnap délután két új filmsorozat is útjára Indult: „A 0416-os szökevény” és az ifjúsági „Tom Sawyer kalandjai”. Reméljük, hogy Gimes György írói es Keieti Márton rendezői munkája (A 0416-os szökevény) ezúttal is leköti majd figyelmünket és a politikai tanulságok izgalmas cselekménnyel párosulnak. Sajnos, a négyrészes sorozat első, bevezető része túl sok szerepet hagyott a narrátoroknak. ennyit már a képernyő négy fal közötti meghittsége sem bír ki, legfeljebb az érdekesség rovésána.

Kellemes szórakozást nyújtott a Leonard Wibberley regényéből írt, „Az ordító egér” című filmszatíra. Az alapötlet

is ragyogó: a világ legkisebb országa hadat üzen az Egyesült Államoknak, mert az amerikai cégek borhamisítvá- nyai veszélybe sodorták a kis ország borexportját, s ez alapjaiban rendítette mieg gazdasági életüket. Az az elképzelésük, hogy Amerika miniden további nélkül lefegyvenezi az alig húsztagú, nyíllal, páncéllal felfegyverzett minisereget, s ezit követően gazdasági segéllyel. kölcsönnel kihúzza a csávából a mlniországot. Csakhogy minden másképp s- kerlüt. New Yorkban — ahol éppen Légvédelmi gyakorlatot tartanak — a húszfőnyi páncélos sereg pánikszerű riadalmat kelit, sőt sikerül egy tábornokot és egy atomtudóst. aiz általa feltalált sízjiperborr.- bával együtt foglyuíejteni. A miniórsizág még miinlbb serege legyőzte az Egyesült Államokat, s a szuperbombával kezébe vetite a világ sorsát. Amerika kénytelen volt békét kérni és belenyugodni abban, ho'gy a jövőben a kis országok diktálják a valóban békére irányuló béke feltét e’e- ket. Elképzelhető, hogy a bizarr ötlet milyen szórakoztató fordulatokra adott alkalmat!

Az ilyen filmek megismétléséért nem fogunk szót

emelni!

L. Gy.

Kötelmek, rangtól függetlenül

A feledhetetlen Salamon Béla, s szállóigévé vált mondata a tréfás jelenetből, miszerint „ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni” találóan jelenítette meg a kisembert, aki főnökei előtt csak hajlongani tud, csak tudomásul venni, csak engedelmeskedni. Szándékos a szóismétlés, a háromszori csak. A végletességre utal, a leegyszerűsítésre, mely a humorista természetes joga. Az élet kevésbé ismer — bár ismer — ilyesfajta végletessséget Főnökök-vezetők és beosztottak viszonyát, kapcsolatát éppen a bonyolultság, a sokrétűség jellemzi. Egyértelműség és ellentmondásosság egyaránt föllelhető benne, mint ezt könyvtárakat megtöltő munkapszichológiai és üzemszociológiai tanulmányok bizonyítják.

Legjobb az egyszeregynél kezdeni. Ott, hogy alapvetően más viszonyokat teremtett szocialista társadalmunk vezetők és beosztottak között, mint korábban, a méltóságos és nagyságos urak, valamint beosztottjaik közös munkájában létezett. Az üzemekben ismert mondás, miszerint „minden főnöknek vannak főnökei, tehát nálunk mindenki beosztott” a tréfás túlzás mellett reális tényt is kifejez. Azt, hogy vezetőre és beosztotta egyformán érvényes törvényi, erkölcsi kötelmek léteznek ma minden munkahelyen. Még akkor is, ha e kötelmek létezése olykor csak elvi értékű, mert a gyakorlat eltér azoktól,

A hatalmaskodó főnök ég a megalázói* beosztott sajnos, nemes karikatúrák témája; téma taggyűlésen is, egymás közötti beszélgetésekkor, sok esetben. Mondjuk meg rögtön: nemcsak a hatalmaskodó főnök rossz vezető. A mézes-mázas, a mindent megengedő ugyanolyan rossz. Típusokat említünk persze. Mert nem létezik ily „lombik-tisztaságú” alakban egyik sem. Ahogy nem léteznek hibátlan beosztottak sem. Amiben nem lehet vita: az emberi méltóság tisztelete mindenkire kötelező érvényű együttélési szabály. Nincs olyan rang, cím, beosztás, mely bárkit följogosítana ennek figyelmen kívül hagyására.

Igaz a fordítottja is: a beosztott alapállása sem lehet az, hogy ő csak követelhet főnökeitől, s vezetőinek csupán kötelességei vannak. Napról napra, minden munkahelyen termelőszövetkezetben éppúgy, mint közhivatalban, gyárban léteznek gyorsan megszülető és elmúló konfliktusok. Az asztalt veri a gyenge munkás, minősíthetetlen hangon követeli a meg nem szolgált órabéremelést. Méltatlankodik a tisztviselő, mert neve nem szerepéi a prémiumlistán. A tsz-elnök a kérdezősködő taggal ingerülten kiabálni kezd, a művezető lehordja beosztottjait, mert rossz napja van, a főosztályvezető összetépi a jelentést, mert szerinte rossz, de magyarázatot nem fűz hozzá... Komikum és dráma, pillanatnyi tragédiák, vásári ripacskodás, s a szerepjátszók: főnökök és beosztottak. Már persze az közülük, aki természetes emberi magatartás helyett — szerepet játszik..,

Itt, a természetes emberi magatartásban kell keresni vezetők és beosztottak egymás közötti viszonyának legfontosabb jellemzőjét. Abban, hogy mit várhatnak el egymástól, s mit követelhetnek, kölcsönösen. Hosszú lenne a puszta felsorolás is, hiszen — a kapcsolatok bonyolultságát jelezve — annyiféle a követelmény. Az őszinteség, a szókimondás alapvető. Minit ahogy az elfogulatlan mérlegelni tudás is. Továbbá: a kölcsönös tisztelet. A végzett munka, s az emberi magatartás együttes ériekének össszevetése. A legfőbbek ezek. Mellettük ezernyi másnak is — például: pedagógiai, pszichológiai érzéknek, tapintatnak stb. — szerepe van abban, hogy vezetők és beosztottak egymás ellenfeleit látják-e a másikban, vagy olyan embereket, akik közös célok érdekében, másmás poszton tevékenykednek.

K

özhely: a társadalomnak minden szükséges munka, érték. Nincs „alávaló” munka, csak rossz munka, fölösleges munika van. S ez, a jó, becsülettel végzett munkára való törekvés az, ami vezetőt és beosztottat összefűz. Kapcsolataikat is ez határozza meg. Parancsolgatásból, mások véleményét nem kérő, azt nem megfontoló magabiztosságból nem születik jó. Ahogy a legjobb vezetői szándék is megbukhat a rest—-szellemileg vagy fizikailag rest—beosztottakon a fegyelmezetleneken, a csak követelni tudókon, de dolgozni nem szeretőkön. A végletességtől mentes kapcsolatok, a kiegyensúlyozottság, a hangulatok befolyásolta ítélkezés elkerülése: közös érdeke beosztottnak és vezetőknek. Hasznát is közösen élvezik.

M. O. i