Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

Megkezdődtek a felvételik... AZ AULÁBAN szülök és izguló gyerekek. Zömében fiúik. Felolvassák a neveket, sorba tömörülnek a felvételi­zők és elindulnak az osztály­termek felé. A kővetkező lé­pás: birkózás az első pillanat­ban nehéznek tűnő példákkal. Közben miniden órában szü­net, S így megy ez reggel ki­lenctől déli egy ónéig. A SZÍNHELY: a Stromfeld Aurái Gépipari Technikum és Szakközépiskola, Salgótarján. A nap: április nyolcadiké, szerda. Érdekelt: 181, június­ban, végző áhalános Iskolai diák, Nógráditól, Hevesből, Borsodból, de az ország távo­labbi vidékeiről is. A tét: megméretni és bejutni az is­kolába. Ha nem is így szó szerint: csupán megteremteni annak a lehetőségiét, hogy a felvételiztető tanárok és szak­emberek kiválasszák a jelent­kezők közül art a 130 gyer­meket, akt szeptember elsejé­től az Iskola tanulója lesz. KILENC ÓRA UTÁN pár perccel kiosztják a fej léces papírokat. Rövid magyarázat után a jelentkezők hat cso­portban nekilátnak a mate­matikapéldák megoldásának. Egyesek szerint — ezt mond­ja a vámosig yörlki Szokács Béla is — a példák ismerő­sek. Megtalálhatók a nyolca­dikos könyv végén, De lássuk a nehézségi fokot is! íme: a boltban kis kartonlapokra varrva árulják a gombot. Az első vevő egy lapot, a máso­dik hat darabot, a harmadik két la,pot, a negyedik tíz da­rabot, az ö>tödik három lapot, a hatodik egy Lapot vásárol, összesen 100 darabot vesznek meg. Hány gombot varrnak egy kantonlapra ? Az első szünetben megnéz­zük a dolgozatokat. Többségé­ben helyes a megoldás: 12 gombról lehet csak szó. A szülők és a gyermekek izga­tottan tárgyalnak a felada­tokról az aulában. Rövid az Idő, mindössze tíz perc. Rövid kis frissítő, s aztán kezdődik a második menet: fizika. A STROMFELD AURÉL Gépipari Technikum és Szak- középiskolában az 1970/71-es tanévben — az iskola fennál­lásának huszadik évében — két gépészeti és két gépgyiár- tásrtechnológiai osztály induL Ez a négy osztály már a má­sodik szakközépiskolai évfo­lyamot jelenti. Az iskola iránt hatalmas érdeklődés nyilvánul meg. A 181 tanuló 76 általános iskolából érke­zett. A megye szinte vala­mennyi közsé-ge képviselve van a felvételin. A felvételi­zők tiaedirésze lány. Szeré­nyen, külön szigetet alkotva húzódnak meg a fiúk között. A salgótarjáni Rákóczii úti Általános Iskolából három ba­rátnő jött el felvételizni: Nagy Erika. Ponzsik Mária és Palócz Zsuzsa. Műszaki ér­deklődésűek, s örömmel újsá­golják, megoldották a mate- maitdikapélLdálsat. Tovább tallózunk a felvéte­lizők között. A helységnevek sorában Hajdúszoboszló, Kis­marja, Csegöld, Hatvan, Bu­dapest neve tűnik elő. Az is­kola híre egyre terjed, ezrt igazolják az ország más terü­leteiről érkezők is. AZ ÍRÁSBELIK UTÁN al­kalmassági vizsga következik. Itt a megfigyelőképességet vizsgálják elsősorban. Egy órakor kiürülnek a padok, az asztalokat elhagyják a felvé­telizők. A diákok egy jelen,tős nappal ismét előreléptek éle­tükben. Az eredményeket m,ajd az értékelés után a pos­ta közvetíti. Megkezdődtek a felvételik... <m) A vusút<‘i*í(éfiről jelentjük Tartják a határidőket Kezd kialakulni az állomás. Jobbról a Karancs utcai aluljáró. Nemrégen csaknem súlyos kimenetelű baleset történt a Karancs utcai vasúti átjáró­nál. A gyalogos közlekedés zavartalansága és biztonsága azt kívánja, hogy az aluljá­rót minél hamarabb átadják rendeltetésének. A tél elhúzódása ellenére a vasútépítők tartják a prog­ramban rögzített határidő­ket. Az átmeneti lemaradást az elkövetkező hetekben be­hozzák. Május 31-ig a bal­oldali fővágányt egészen az ideiglenes pályaudvari vas­úti átjáróig lefektetik. A pályatest végleges kiépítésé­re csak a főtéri állomás meg­nyitása után kerülhet sor: Somoskőújfalu felé további 700 méter, az Acélgyár felé 600 méter vágányt fektetnek le. Ezzel egyidejűleg átépí­tik a Rákóczi úti vasúti át­járót is. Jó ütemben haladnak a töltésépítéssel, de a munká­latok befejezését hátráltatja, hogy a Nemzeti Étterem és a főposta között szükséges a csatorna kiváltása, s a meg­rendelt építési anyag még nem érkezett meg. Jó hír a gyalogosoknak: 10—15 napon belül újra használatba vehetik a Ka­rancs utcai aluljárót és a testi épségük veszélyeztetése nélkül közelíthetik meg az autóbusz-pályaudvart. Az aluljáró végleges átadásának határideje: május 31. Egyidejűleg több szakipa­ri részleg dolgozik az új főtéri pályaudvar építésénél. Szinte a szemünk előtt for­málódik a hosszan elnyúló épület, amelyet szeptember végéig kell alkalmassá tenni a beköltözésre. Jobbára most már ennek a határidőnek a betartásán múlik a salgótar­jáni vasúti rekonstrukció mielőbbi befejezése, hiszen számos munkát a vasútépí­tők csak a főtéri állomás átadása után végezhetnek el.-—is a aranytollal írnék ezüstpapíron, és sorai­mat gyémántporral hinteném be (nem pedig egy kiszolgált golyóstoll halványló betétjé­vel körmölök), akkor se tud­nék méltó szavakat találni arra, hogy mennyire tisztelem a matematikát. A világnak ezt a talán legrégibb tudományát, hiszen az ősember amikor le- kecmergett a fáról, bizonyára megpróbálta megszámolni leg­alábbis ujjait. Alighanem ez­zel kezdődött. Évezredek? évmilliók múl­tak el azóta, ki tudja, tudó­sok dolga ezt megállapítani. Ami biztos, az, hogy évezre­dekkel ezelőtt az egyiptomiak­nál már múltja volt a szá­molásnak, A tudásra éhes gö­rög kereskedő, Thales, amikor kiszámította botjának árnyé­ka segítségével a Cheops pi­ramis magasságát, elismerő mosolyt aratott a számolás ak­kori mesterei, az egyiptomi papok körében. A gyorsan, nagy igyekezettel tanuló gö­rögök azonban hamarosan fö­lülmúlták mestereiket — gon­doljunk csak Archimedesre —, amikor pedig valószínűleg az arabok révén, ismeretessé vált a nulla szerepe és a tízes számrendszer, a matematika olyan ugrást tett, amire a tu­dományok világában talán nincs is több példa, (Itt már megbukott a latin mondás: ín naturan non est salta — 4 NÓGRÁD — 1970. április 9., csütörtök Napjaink ifjúsága A falu másként lép Dombok közt összehúzódó dunántúli falucskába vetett a (.küldetés keze: taz-rtportot kellett írnom, abból a fajtá­ból, amiből épp 12 egy tucat. Késő délután lett, mire ösz- szejött az anyag, mine együtt volt a kellő számú „most job­ban fizet a közös..„csirke- farmot is tervezünk.. „majd minden házban van te­levízió. . ” Neon Is érdemelne szót az egész, ha az ©lmok nem tart ott egy esti boroz­gatásra és ha nem a Molnár Sándorékná I kapok szállást. * Mól,n árék háza verandáé, vakító-termésköves, nagyab- lakos épület, egy ugrósnyina a „koraótói”, a templom mel­lett. Közel járt az éjfél, mire a házigazdával hazaértünk — az egész utcában, már csak az ő ablakuk fénylett. „Klári még vár bennünket”, mondta kísérőm ahogy végigkopog- tunk az udvar keskeny beton­járdáján „most még egyszer nektáillihat vacsorázni a szer­kesztő elvtárs...” ★ Klári, a Molnár-lény, szót­lanul nézte a harmadik csir­kecombbal vívott ádáz küz­delmemet. Elinevette magát, elvette előliem a tányért: „Jó vendég akar lenni, látom, de most az egyszer az igyekezet­tel is beérem Gondolom, az elmőkék is rántott csirkével tartották idáig”. Hálásan nyúltam a borospohér után, majd gépies mozdulattal rá­gyújtottam. „Megkínálna?” nézett rém. Restelkedve nyúj­tottam felé a dobozit, a szóra­kozottságomról hebegtem va­lamit. „Tudom, hogy nem er­ről van szó. Meg sem fordult a fejében, hogy falusi paraszt­lény létemre szenvedélyes do­hányos legyek.. Körülbelül ezzel a mondat­tal kezdődött életem egyik legfurcsább beszélgetése. Ta­lán ha húsz szórt mondtam ki másfél óra alatt. Molnár Klá­ri beszélt. Valamiről, amihez nem értettem, valamiről, ami­hez nagyon keveset értenek­♦ „A faluban mindenki cso­dálkozott, amikor négy éve, kitűnő érettségi bizonyítvány- nyál a táskámban visszajöt­tem a tsz-be. Nem pózból, mégcsak nem is valami szent tűz lángjával a szemembe. Más lehetőség, egyszerűen meg sem fordult a fejemben. Visszatérni ide, bárhová, bár­miért is mennék el... Szín­ház a városban, vagy éppen Pesten, balatoni vakáció, ta­valy nyáron egy hónap Olasz­ország — mindent Ide gyűj­tök össze. Tudóim, csak itt maradok meg saját magam, egyszerűen csak itt érthetem és érezhetőm a világomat. Félek az újtól? Nem hiszem. Mások is vádoltak ezzel, még az apám is. Két éve, miatta jelentkeztem a Műszaka Egye­temre. Felvettek. Barátaim voltak, nagyon szép egyetemi élményeim, izgalmas vizs­gáim. 4,7-el zártam az első félévet. A vizsgaidőszak után összeeső magoltam és vissza­jöttem növénytermesztési bri­gádvezetőnek. Irodára se aka­rok menni, az elnök minden na,p hív titkárnőnek. A föl­det szeretem, a növényeket, a friss levegőt, a zöld domb­oldalakat. Tudom, hogy nem érti — ambíciói vannak, fő­szerkesztő akar lenni, vagy miniszter. Hét én nem. Mit kapnék érte, a mostaninál többet? Ami érdekel, megta­lálom. Nézze meg a könyvei­met! Milliók olvassák szno­bizmusból Kafkát — én szere­tem. Egy dán orvostanhallga­tóval meg egy innen elszár­mazott mérnök sráccal fél évig leveleztünk a „Kasfély”- ról. Háromszor is elolvastam. Kétszer, az ő fejükkel. Nem­rég a Vasarelly-kiálilítésrol volt néhány kép a tv-ben. Magyarázgiattam a lányoknak — sokaknak nincs meg köz­tük a nyolc elemije sem —, hogy mi is lehet az értelme, a tartalma ennek a „szögle­tes” művészetnek. Le lehetett, ahogy minden mást, etat is le lehetett fordítani a nyelvük­re. Elhivatott,, falusi prófétá­nak néz? Mégcsak pedagógiai hajlamaim, szándékaim sin­csenek. Az ételemet élem. és ha Vasairelly hozzátartozik, elmondom azoknak is, akik körülvesznek. Megértik. Sok- mindent megértenek, amit maguk imteliekitueliek a kizá­rólagos tulajdonuknak tekin­tenek. Bs itt az emberek, az újsá'gból a vezércikket is el­olvassák. Nem tapsolják meg a nevéért a tv-szitárt, beat- énekest, miikor a szüreti bá­lunkon flegmán énekel. A ro­mantikus kalandfikneket sze- retik és Jókait olvasnak, de yégigisziunkolják a holdrakéta útját és megtanulják, hogy mi az. a gravitációs (ér... A fa­lu, az másként lép, mint a város. De lép. Egyszer lehív­tam ide víkendeani az egye­temista barátnőmet. Ilyesmik­ről is beszélgettünk. Azt mondta, romantikus bolond vagyok, nem veszem észre, hogy a kocsma tele van min­den este, hogy vasárnap templomba mennek az embe­rek, hogy a mellékutcákban térdig ér a sár —■, hogy min­den ^olyan, mint ötven évvel ezielőtt. A barátnőm nem ér­tett meg semmit. Hogy ma­gyarázzam meg magának? Látja, apóm fáradt volt, ál­mos, gondolkodás nélkül iitt- hagyott a szobában, éjszak®, egy idegennel. Talán ha öt éve, még meg nem tette vol­na ..” Puskás L, Tamás 5zécsény az első Ötvenezer forint a legjobbnak A szécsényl járási takaré­kossági bizottság még 1968. decemberében felhívással for­dult a járás községeinek dol­gozóihoz; támogassák kezde­ményezésüket, s vegyenek részt a Takarékos község cím elnyeréséért kezdeményezett versenyben. A bizottság ég a járási tanács vb értékelte a járás községei közötti verseny eredményét, s megállapítot­ták, hogy a legjobb eredményt Szécsény lakói érték el. Ezért a járási tanács 50 ezer forint jutalomban részesítette a köz­séget. Ezt az összeget a köz­ségfejlesztési alapra már át­utalták. A második legjobb eredményt, s a vele járó 30 ezer forint jutalmat Hollókő, a harmadik helyezést pedig a 20 ezer forintos jutalommal együtt Nógrádmegyer érte el, A termelőszövetkezetek ver­senyében első helyre o szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Tsz került, jutalma 10 ezer forint. Második lett a hollókői Pető­fi Tsz 5 ezer forint jutalom­mal, a harmadik helyezést a magyargéci tsz érte el, s kap­ta meg a 3000 forint jutalmat- A termelőszövetkezetek ezt az összeget a szociális és kultu­rális alapon használhatják fel. o természetben nincs ugrás)­Ezzel olyan algoritmus, szinte számoló gép birtokába jutott a világ, ami később alapja lett mai matematikai tudásunk­nak.. Csodák tárultak az emberi­ség elé, amelyekkel egy ideig csak játszadoztak, aztán be­fogták őket tudásuk tárházá­nak gazdagítására. Játszogat­tak — mondom. Kiszámították például, hogyha minden másod­percben ki lehetne mondani egy következő számot, 12 na­pon át éjjel-nappal folytatni kellene a számok felsorolását, míg elérne az ember az egy­millióhoz. A hármasnak, az ötösnek, a hetesnek varázs­erőt tulajdonítottak. Fölfedez­ték a törzsszámokat, rájöttek a végtelen tizedestörtekre, és talán éppen ezzel a végtelen fogalmára. Erről ugyan már a görögök is tudtak, de tilos­nak tartották a vele való fog­lalkozást. Ügy vélték, as iste­nek dolga ez, s jaj annak, aki beleavatkozik. Georg Cantor azonban már a végte­lennel végzett számolás mód­ját és lehetőségeit is kidolgoz­ta. Aztán e csodában újabb csoda született: kiderült, hogy létezik kisebb vagy nagyobb rendben végtelen, magyarán: van kisebb és nagyobb végte. len. Borzongató mélységek tá­rultak az ember elé. Igaz vi­szont, hogy amikor pár éve elolvastam a most magas ki­tüntetésben részesült Péter Rózsa Játék a végtelennel cí­mű könyvét. úgy éreztem, hogy valóban játék ezt a tu­dást megszerezni, ha maga az ez irányú ismeret mélysége­ket hidal is át és magasságok­ba vész ,.. Játék a végtelennel.,. Játék a magas matematiká­val, a számolással,' a számí­tással .., Játék ... Játék ...Ez nyüzsgötl agyamban napokon át. Az utcán já'rtomban, a pi­henés perceiben a számító gé­pek titkával próbáltam barát­kozni, de mindent lebíró aka­dályba ütköztem: az elektro­mosság ispierete szánalmasan gyér tudásanyagomból teljes­séggel hiányzik, e nélkül pe­dig nem megy, nem mehet­Ekkor tértem vissza a reá­liák világába, s ekkor pillan­tottam meg egy játékot a Pécskö Áruház kirakatában. A neve: MIKROMAT. össze. l. lította 1967-ben Kovács Mi­hály, ára nem is kevés: 260 forint. Elektromossággal kombinált matematikai játékszer ez és kicsinyeknek, nagyoknak eg' - aránt szórakoztató. Szil - computer a mellényzsebbr amibe „betáplálod” a betűd­re vagy számokra áttett ada­tokat, kapcsolsz ide (kigyul­lad egy lámpácska), kapcsolsz oda (kigyullad egy másik), le­hajlítasz egy kart vagy fogon, tyűt, s a gépecskérol leolvas­hatod az eredményt­Csoda! — mondtam magam­ban —, csoda az áruházban­Es eltűnődtem: milyen mil­lió buktatóval veszélyes út ve­zetett az öt ujj megszámlálá­sától eddig a gyermek-compu­terig, ami játék ugyan, (ma már játék), de olyan, amit a világ valaha volt, nagy mate­matikusai ámulva szemlélné­nek ,,. .— — kussinszky mm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents