Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

Ljudmilla Kunyeehaja Lenin dolgozószobájában 1. Egy átlagos munkanap ség és a közoktatás, a kom­munista világmozgalom és a külföldi koncessziók, éhség és a színházak fűtése, az új gaz­dasági politika és a bürokrá­cia elleni harc. A titkárok feljegyzései pon­tos képet adnak Lenin munka­napjairól. Idézzük fel az egyik átlagos munkanap — 1921. február 2-a — programját. Vlagyimir Iljics szokása sze­rint 9 óra után néhány perc­cel jelent meg dolgozószobá­amelyet a Népbiztosok Taná­csa, illetve a Munka és Védel­mi Bizottság készített elő. Ezek egyebek között intézked­tek arról, hogy szereljék le a Vörös Hadseregből a földmérő mérnököket, a geodétákat és a topográfusokat és bocsássák a Geodéziai Főigazgatóság ren­delkezésére, az autóközlekedé­si szakértőket irányítsák át a Legfelső Népgazdasági Tanács gépkocsiszekciójába; a lesze­A világ 1970. április 22-én megemlékezik Lenin születésé­nek 100. évfordulójáról. A Kremlben, Lenin dolgozószo­bájában és lakásán emlékmú­zeum idézi életének utolsó éveit. . • .A kormány épületének ősi bejáratát ezüstfenyők vigyáz­zák. Ide jöttek Leninhez nap nap után parasztok és diplomaták, munkások és írók, tudósok és üzletemberek. M. F. Kazakov, a XVIII. szá­zad kiváló orosz építésze ter­vezte az épületet, amelyben márványlépcsők vezetnek a második emeletre. Már Lenin idejében volt itt lift, de rit­kán működött, mert kevés volt az áram. A fogadószoba ajta­jában őr állt, aki ellenőrizte az iratokat, majd a látogató az ülésteremből — amely egy­ben várószoba és titkárság is volt — beléphetett Lenin dol­gozószobájába. Semmi sem változott, min­den úgy van ma is, mint 1922. december 12-én volt, amikor Lenin utoljára tekintett visz- sza az ajtóból íróasztalára, mi­előtt kilépett volna. Pihenni ment és hosszú hónapokig várták visszatérését. Minden nap lapoztak egyet az asztali naptáron, friss lapokat raktak az íróasztalra, leveleket, de Lenin nem tért vissza többé- Szinte az idő is megállt a dol­gozószobában, amely oly so­kat mondhatna arról az em­berről, aki csaknem öt éven át itt dolgozott. Zöld posztóval borított író­asztal, telefonok, az asztalilám­pa mellett gyertyák. Kis fiók­ban fejléces levélpapír és bo­ríték: „Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztár­saság. A Népbiztosok Tanácsá­nak elnöke. Moszkva, Kreml.” Az asztalon fémtintatartós írókészlet, regiszteres telefon­könyv, a legfontosabb számok­kal. A fonott karosszék két ol­dalán forgatható polcos áll­ványok, ezeket 1920-ban Vla­gyimir Iljics rajza alapján ké­szítették. A „forgókon”, ahogy ezeket Lenin nevezte — kézi­könyvek, anyagok, amelyeken dolgozott, újságok. A dolgozó- szobában ma is őrzik azokat az újságkivágásokat, amelye­ket téma szerint brosúrákká fűztek össze. A falaknál könyvszekrények, mintegy 2200 kötettel, térké­pek. Lenin minden reggel 9 óra után néhány perccel je­lent meg gyors, energikus lép­tekkel. Munkanapját nem kezdte nagyon korán, de gyak­ran éjjel 2—3 óráig dolgozott. Fél óra alatt átnézte az újsá­gokat és a napi jelentéseket- Pontosan 10 órakor tett jelen­tést a titkárság vagy a Nép­biztosok Tanácsának ügyelete­se. Volt-e akkoriban egyálta­lán olyan többé-kevésbé fon­tos kérdés, amivel nem Le­ninnek kellett foglalkoznia? Aligha. Az ország védelme és az első erőművek, a pártegy­Szép társadalmi összefogás­ról és a jutalmazás különös módjáról adtak tanúbizonysá­got a Salgótarjáni Kolrászati Üzemekben. Harmincnégy fia­tal munkást, aktivistát és KISZ-tagot küldenek jutalom­üdülésre a Szovjetunióba. Az utazáshoz az üzemvezetők, a pártszervezetek, a szakszerve­zet és a KISZ összefogása kel­lett. — Hogyan került az utazók csoportjába? —- kérdezem An­gyal Józsefet, az egyik részt­vevőt. — A vállalati KlSZ-bizott- ság elosztotta az üzemek kö­zött a létszámkeretet. A hi­deghengermű alapszervezete engem is javasolt, a részleg vezetősége pedig elfogadta a javaslatot. — Mivel érdemelte ki ezt a jutalmat? — Hét éve vagyok KISZ- tag, s úgy érzem elég sokat dolgoztam. Az utóbbi időben a társadalmi munka, a kommu­nista műszakok jelentettek több feladatot. — Mi ígérkezik legérdeke­sebbnek a programból? jában. Megnézte a postát, te­lefonált, meghallgatta a tit­kár beszámolóját. Délelőtt II órától délután 2-ig részt vett a Népbiztosok Tanácsa gazdasági bizottságának ülé­sén, amelyen a tüzelőhelyzet­ről tárgyaltak. Délután 2-től 4-ig a Központi Bizottság Po­litikai Bizottságának ülésén volt. Tanácskozás közben 3 órakor telefonüzenetet kapott a pétervári kormányzóság tit­kárától arról, hogy a városban nincs élelem, tüzelő, ezért fe­szült a helyzet. Lenin azonnal válaszolt táviratban: „Tegnap a Védelmi Tanács úgy döntött, hogy 18,5 millió púd szenet kell venni külföldről. Az élel­miszerellátást javítjuk. ma elhatároztuk, hogy még két szerelvény gabonát irányí­tunk oda a Kaukázusból-” Ezen a napon Lenin átné­zett és aláirt több határozatot. Értékes — A Lenln-mauzóleum, meg maga az utazás is. Még soha­sem ültem repülőgépen — vá­laszolja. — Járt már külföldön? — faggatom a következő jutal- mazottat, Csirke Gyulát, a szegverő szervező titkárát. — Még sohasem. Tervez­tem. terveztem, de amikor ar­ra került a sor, hogy a pénzt összerakjam, mindig kellett másra. — Mit tud Moszkváról? — Ö, már nagyon sokat hal­lottam róla! A bátyám már járt ott, és azóta nem fogy ki a mesélésből. — Tudja mit akar megnéz­ni? — Hogyne. A programot már megbeszéltük. Még a metrót is tudom hogyan jár. — Mit jelent magának az út? — Kazinczi István elgon­dolkozik a kérdésen. — Nyolc éve vagyok KISZ­relt hajóépítő munkásokat és szakembereket küldjék a ha­jógyárakba, ezekben vezessék be a természetbeni prémiu­mot; ellenőrizzék a tüzelőfel­használást, valamint a Donyec- medencében a szénrakodást és szállítást, hogy tüzelőt -bizto­sítsanak Pétervárnak; hogy élelmiszert szállítsanak a Do- nyec-medencébe; vonják fe­lelősségre egy intézmény ap­parátusát a bürokratikus mód­szerek miatt. Ugyanezen a napon Lenin részt vett a Népbiztosok Ta­nácsának szűk körű ülésén, át­nézte az OK(b)P KB határo­zattervezetét a szibériai föld­es élelmiszerpolitikáról. Alá­írta a Szibériáról szóló rejt­jelezett táviratot, valamint a szűk kabinetnek szóló jelen­tést a moszkvai, lakáshelyzet­ről. (Folytatjuk) jutalom tag, a vezetőségben is dolgo­zom. Néha úgy éreztem, ke­vesen figyelnek erre a plusz­munkára. — S most? — Ez a kitüntető utazás el­ismerés és valahogy 'lendületet is ad a további munkához. — Mi a véleménye a jutal­mazás formájáról? — Nem vagyok egyedül a véleményemmel: nagyon jó. A magam részéről is többre ér­tékelem mintha pénzjutalmat, vagy akár Kiváló dolgozó jel­vényt kaptam volna. Talán, mert fiatal vagyok ... — Mikor indulnak? — kér­dezek egy kedves fiatalasz- szonyt, Kéri Lászlónét, az acélöntöde titkárát. — Szerettük volna a nagy évfordulót, a centenáriumot kinttölteni. Tervezgettük, de sajnos az Ifjúsági Expressz akkor nem indít csoportot Na­gyon sajnálom, hogy a Lenin­Hús, te/, tojás kovácsolt vasból ARRÓL panaszkodnak több termelőszövet­kezetben, hogy előreláthatóan az idén kisebb ütemben tudják fejleszteni nagyüzemi állait- tenyésztésüket, mint ahogy azt eredeti el­képzeléseik, terveik szerint szerették volna. Van olyan szövetkezeti gazdaság, amelyben most, az év első felében sok százzal keve­sebb sertést hizlalnák, mint amennyit szán­dékoztak, mert tavaly őszről az idei nyárira húzódik át a nagyüzemi férőhelyek megépí­tésének befejezése. Az építkezések elhúzódá­sának okai sokfélék, de a legfőbb ok a ta­valy ősszel keletkezett cementhiány, és az építkezésekhez szükséges vasszenkezetek ké­sedelmes szállítása. Figyelmeztető és gyakran aggasztó gondok ezek, hiszen köztudomású, hogy az állatte­nyésztés korszerű fejlesztése el sem képzel­hető az ipar jó közreműködése nélkül. Ügy is fogalmazhatunk: ahhoz, hogy több hús, tej, tojás és egyéb állati termék legyen,, több ko­vácsolt vas, acél, cement és más ipari anyag szükséges. Az is közismert, hogy a mező- gazdaságban most és a következő években kell létrehozni azokat a létesítményeket, amelyek valóban alkalmasak a korszerű nagyüzemi állattenyésztésre. De még a ház­táji állattartás fönntartása is igényli az ipar kö2ireműködését. Nagyon keltenek a háztáji­ban használható praktikus kisgépek, amelyek megkönnyítik az áülattartással foglalkozó csa­ládok munkáját. Az igények tehát világosak és egyértel­műek. Viszont indokolatlan és érthetetlen több gyár, ipari üzem felelős termelési és ke­reskedelmi vezetőjének magatartása, amikor könnyelműen veszi egyik vagy másik mező- gazdasági üzemmel kötött szállítási szerző­désének teljesítését. Mert az építkezések ügyének vizsgálatakor kitűnik, hogy akár házilagos, akár vállalati építkezésről van szó, idejében megkötött és érvényes szállítási szerződéseket szegnek .meg ipari termelő vállaltaitok, vagy kereskedelmi szervek. Mi sem természetesebb: ezek a szerződés­szegések kárt okoznak nemcsak a mezőgaz­daságnak, hanem magának az ipari vállalat­nak is, és kisebb-nagyobb mértékben sértik a népgazdasági érdekeket Nézzük az összefüggéseket. Fontos érde­künk, hogy lehetőleg egyenletes és az igénye­ket kielégítő tegyen a hazai húsellátás. De az is nélkülözhetetlen, hogy megfelelő meny - nydségű és minőségű, az állattenyésztésből származó áruval jelentkezzünk a külföldi piacokon. 1969-ben hazánk külkereskedelme minden ötödik devizaforintját az állatte­nyésztésből származó termékek külföldi érté­kesítésével szerezte meg. És még ennél is nagyobb ez a devizaarány a dollárövezet­hez tartozó országok vonatkozásában. Az ;s teljesen nyilvánvaló, hogy az így szerzett va­lutából a hazai iparunkban nélkülözhetetlen nyersanyagokat, eszközöket, gépeket tudunk vásárolni. Végeredményben tehát: minden összefügg mindennel; állattenyésztésünk ha­zai fejlődése és exportképességének növeke­dése visszahat az ipar fejlődésére. Hazai gép­gyártásunk exportképessége tavaly biztató lendületet vett: egyetlen év alatt kereken 20 százalékkal növelte külföldi eladásait. De ki tagadná, hogy ebben a fejlődésben szerepe van a növekvő mezőgazdasági árutermelés­nek is? A gazdaságirányítási reform kezdete óta azon fáradozunk, hogy helyesen és hatéko­nyan összeegyeztessük a tervszerűséget a piaci követelményekkel. A hazai ipar na­gyon sokféle termékének jó és biztos piaca a mezőgazdaság. Ez olyan tény, amit fölösle­ges tételesen bizonygatni. Ezért gyakran ért­hetetlen. hogy különféle gyárak — különösen vasi,pari üzemek — időnként értékesítési ne­hézségekről beszélnek, holott éppen az álta­luk gyártható termékekből kielégítetlen ma­rad a termelőszövetkezetek igénye. Ez a je­lenség azt mutatja, hogy több helyen rosz- szul mérték és mérik föl a piaci igényeket: valamilyen tévedés folytán a mezőgazdaság: üzemeket, mint vásárlókat, nem kalkulált be kellően számításaikba. Már önmaga,ban ez is sérti a szocialista gazdálkodás tervsze­rűségét, de méginkább az, amikor egyik- másik üzemben évközben a megtevő terme­lési Jervük „átcsoportosításakor” éppen a mezőgazdaságnak szánt gyártmányaikat hagyják el egy jobbnak vélt, időközben be­futott, más rendelés teljesítésének kedvéért. KÜZDENI KELL az ilyen szűklátókörű szemlélet ellen, mert a sok apró könnyelmű nemtörődömség és az egy-egy helyen talán jelentéktelennek tűnő határ időm ódosítás egész előrehaladás.unkat lassíthatja. H. L, Ä gázprogram végrehajtása Megyei vizsgálatot indít a DiEB 1967-től hét ízben foglalko­zott a megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság Salgótarján energiaellátásával. A legtöbb vizsgálatunknál fő téma volt a gázprogram végrehajtása, a földgáz bevezetése. Számítása, inknál, javaslatainknál azt tartottuk szem előtt, hogy Salgótarjánban olyan energia­hordozó felhasználására kell áttérni, amely — távlatban is — egyaránt szolgálja az ipar- fejlesztés és korszerű lakás­fűtés kialakításának céljait. A földgáz bevezetésével kap­csolatos előkészítő munkában jelentős szerep jutott e vizs­gálatainknak. Valamennyien tudjuk, hogy 1968 végére elkészült mind a távvezeték, mind a közép- nyomású vezetékszakasz — a városon belül — s az elmúlt év elején a Kohászati Üze­mek, később az Öblös- és Sík­üveggyár megkezdhette a gáz- fogyasztást. A múlt év során, az ipari üzemek mellett már ünnepségeken nem lehetünk ott. — S mivel kárpótolja ma­gát? — Ajaj! Azért biztos marad néznivaló bőven! Magam ré­széről a Tretyakov Képtárat és a mauzóleumot várom legin­kább. No, meg a repülést. Poszpisel Vali is nagyon bol­dog. — örök élmény lesz nekem ez az út. A magam erejéből sohasem jutottam volna el külföldre. De ezt is csak ak­kor hiszem, ha már a repü­lőn ülök... Boldog izgalommal készül 34 fiatal az útra. Sokan közü­lük először járnak külföldön, legtöbbjük nem ült repülőgé­pen. A KISZ-bizottság fon­tosnak érezte, hogy a ne­gyedszázados évforduló alkal­mából különös módon kö­szönje meg a fiatalok mun­káját. Az üzemek anyagi hoz­zájárulásával, a párt-, a szak- szervezet, KISZ megtalálta a módját, hogy többet adhasson, mint ami a „borítékba” bele­fér. K. L.-né a lakások szerelése, bekapcso­lása is elkezdődött. Korábbi vizsgálataink során a lakossá­gi igények kielégítése csak a vizsgálat egy részeként szere­pelt — hiszen a fő cél a ve­zetékek építésének elősegítése volt — most induló vizsgála­tunknál viszont ez az ellenőr­zés fő célja. Néhány lakossá­gi panasz eddig is érkezett a NEB-hez, a bekötések időtar­tamával, minőségével, a ké­szülékekkel kapcsolatban. Hosszadalmas és nehézkes az elromlott berendezések javí­tása és alkatrészek cserélése. E panaszok alapján a megyei és a salgótarjáni városi-járási NEB a múlt év végén ankétot hívott össze, amelyen a lakos­sági fogyasztók és a szerelés­ben, üzemeltetésben érintett szervek vettek részt. A fo­gyasztói problémák száma és jellege — az ankét tapaszta­latai alapján is — megerősí­tette az elhatározást, megmu­tatta, hogy a vizsgálatra szűk. ség van. Természetesen csak akkor várható teljes kép a vizsgálattól, ha foglalkozunk — a földgáz mellett — a pa­lackos PB-gáz ellátásával is. Annál is inkább, mivel a múlt év egyes szakaszaiban az ellá­tás nem volt zökkenőmentes. Hogy milyen kérdésekkel kí­ván foglalkozni a NEB a vizs­gálat során, annak szemlélte­tésére elegendő a program A Magyar Szocialista Mun­káspárt Nógrád megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgatósá­gának meghívására tegnap Salgótarjánba érkezett dr. Wolfgang Arit professzor, a Német Szocialista Egységpárt Marxizmus—Leninizmus Inté­zetének tudományos titkára. A vendég tegnap délután az oktatási igazgatóságon a párt­apparátusban dolgozóknak, pedagógusoknak, tömegszerve­néhány részletének felvillan­tása: a bekapcsolási tervek teljesítése, a bekapcsolások el­húzódásának okai, az elvégzett munkák minősége, a szereivé, nyék, készülékek minősége, az elromlott berendezések javí­tása, az 1970. évi előkészítés, és időarányos teljesítés, e PB-cseretelepek területi elhe­lyezése, a házhoz szállítás meg­szervezése stb. Ezúttal hangsúlyozottan a lakossági fogyasztók oldaláról végezzük a vizsgálatot. Ezért különösen fontos, hogy a la­kosság véleményét a lehető legszélesebb körben megis­merjük. Nagyon fontos a fo­gyasztásban már gyakorlat: tapasztalatokat szerzettek vé­leményét összegezni. Ezáltü sok olyan hasznos információ­hoz juthatunk, amelyeket a későbbi munkákban az érde­kelt vállalatok is jól felhasz nálhatnak. Éppen ezért a NEB — a vizsgálatot a megyei, va­lamint a balassagyarmati ét a salgótarjáni városi-járás: bizottságok végzik — ez úton is kéri a fogyasztóitat, hogy véleményük, tapasztalata:;; nyilvánításával — akár szó­ban, akár írásban — nyújtsa nak segítséget a vizsgálathoz a fogyasztói vélemény helye1: megismeréséhez. zetí vezetőknek tartott elő­adást „A fejtett szocialista társadalmi rendszer kialakí­tása a Német Demokratikus Köztársaságban, mint a leni­nizmus általános érvényesse­gének bizonyítéka” címmel. Dr. Wolfgang Arit profesz- szor tanulmányozza a megyé­ben folyó politikai oktatás módszereit, helyzetét, és a me­gyei oktatási igazgatóság te­vékenységét is. NÓGRAD — 1970. április 9., csütörtök $ Maruzs József Salgótarján járási-városi Nl££ elnöke Német professzor előadása Salgótarjánban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents