Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
Élei a százalékok mögött Család az ebédlő- asztalnál A tipikus családot terme- gyár élelmiszeripar exportja SZC‘lt;í»c:ii ívó v u.O£>tí.u.ndi£. HÍVjak. vusdnupi t'uedjüKet fogyasztják éppen. riusle- vesc, jugoszláv levesporból, gyárilag Készített cérnametélttel, mélyhűtött csirkét rántva, szárított burgonyát köretkent, Konzerv savanyú uborkát, s almakompotot. Az étrend nemcsak Kovácséit életerői árul el sokat, hanem arról is, hogy lényegesen megváltoztak táplálkozási szokásaink, mert megváltozott, alapjaiban más lett az élelmiszeripar- Vegyük sorra ismét: iparilag feldolgozott áru a levespor, a cérnametélt, a csirke, a burgonya, a savanyú, s az almakompót sem mentes az ipar közbejöttétől, hiszen éppen most kér még cukrot a családfő, mert a kompót neki nem elég édes... Maradjunk a cukornál. Magyarországon 1931—1935 között éves átlagban 109 ezer tonna cukrot készítettek. 1961—1965 között ez a meny- nyiség 409 ezer tonna volt, kerek háromszázezer tonnával több! Az egy főre jutó fogyasztás a háború előtt hat kg volt- Napjainkban meghaladja a 30 kg-ot. Manufaktúra helyett ipar Ezekben a hetekben öles hirdetések tudatják a há- ziasszonyoKkal. hogy vásárolhatnak iözővajat, kilogrammját 36 forintért. Csinos, s mosolygó hölgy biztat arra a plakátokon, hogy főzzünk kávét ilyen meg amolyan keverékből. Alufó- liás, s mirelit ételek kínálják magukat, időnként kon- zervvásárt hirdetnek az üzletek, nemrég került forgalomba a műanyagba csomagolt, fölszeletelt szendvicskenyér, közkedvelté váltak a különböző gyümölcsökkel ízesített krémtúrók, és yog- hurtok..« Az élelmiszeripar valóban iparként ontja a termékek bő választékát. Élelmiszerekre és élvezeti cikkekre 1960-ban 32,4 milliárd forintot fizettünk ki a kiskereskedelem pénztárainál. 1965-ben már 44,5 mil- liárdot, 1969-ben pedig 60,9 milliárd értékű volt vásárlásunk. Tavaly kilenc százalékkal nőtt az élelmiszer- forgalom, 1970-ben nyolc százalék a tervezett emelkedés Élelmiszerek, melyek a való életből az emlékek birodalmába szorulnak: kukorica. liszt, köles, száraz borsó. .. Élelmiszerek, melyek viharos gyorsasággal hódították meg a háztartásokat: a „zacskós csirke”, azaz a mélyhűtött, tisztított baromfi, a gyári száraz tészták, véteslapok, a liofilizált zöldségek, a bébiételek... Minőségében más napjainkban a fogyasztás, mint volt korábban. minőségében más tehát maga a termékeket földolgozó, előállító ipar isA fölszabadulás előtt a hazai ' élelemiszeriparon belül csupán a malom- és cu- Koripart valamint a sörgyártást nevezhetjük iparnak, a többi ágazat — például a konzervipar is! — manufakturális körülmények között, s eszközökkel tevékenykedett. Lényeges fejlesztés csak a második Hároméves terv idején, L958—-1960 között kezdődött meg, igaz azóta szakadatlanul tart is. A fejlesztések eredményeként az élelemi- szeripar 1965-ben másfélszer annyi terméket állított elő, mint 1960-ban, 1950-hez mérten pedig termelése 312 százalékra rúgott. LeftéHvállá-St sokfele módon A közelmúltban a fővárosban bemutatót rendeztek a világhírű svájci élelmi- szeripari konszern, a Nestle, s a magyar élelmiszeripar együttműködéséről. A ma1960-ban 2268 millió deviza-forintot tett ki, 1969-ben az export értéke 5611 millió deviza-forintra rúgott. A választék bővítése érdekében ugyanez idő alatt megkétszereződött az import, s 1969-ben 2494 millió deviza-forintot ért el. Nyolc év alatt 1,2 milliárd forinttal emelkedett a cukor- és cukorka-, csokoládévásárlás, s míg nyolc esztendeje csupán 1216 tonna pörkölt kávé vált illatos nedűvé a különböző főzőmasinákban, addig a múlt esztendőben ez a mennyiség már — 13 ezer tonnára rúgott-..! A látszatra össze nem tartozó példák nagyonis logikus láncot alkotnak. A hazai és a külföldi piacokra történő szállítások növekedése mellett lényegesen megváltozott az élelmiszeripar termékszerkezete: előtérbe kerültek az iparilag feldolgozott áruk, s megnőtt az élvezeti cikkek fogyasztása. Hiszen 1950-ben mindössze 1369 tonna csokoládét produkált az ipar, 1968-ban viszont 17,909 tonnával... márpedig a csokoládé nem tartozik az alapvető „élelmiszerek” közé. Ha erre jut — márpedig jut rá — pénz, miért ne futná a valóban alapvető élelmiszerekre? Mert hiba lenne elfeledni: nemcsak az élelmiszeripar termelésének növelése volt a feladat, hanem a fizetőképes kereslet bővítése is. Az például, hogy Kovácséknalí, akiket bevezetőben említettünk, ne okozzon gondot a gyárilag földolgozott baromfi megvétele. S nem okozhat gondot, hiszen Kovácsék, s a Kovácsok, Nagyok, Kissek megvásárolják ezt a zacskós csirkét. Az ipar 1960-ban még csak 19 554 tonnás mennyiséget szállított ki a gyárkapukon. 1969-ben 70 724 tonna baromfi került le a földolgozó szalagokról. .. A több helyett inkább mást Az ENSZ statisztikai évkönyve szerint 1958 és 1967 között az élelmiszer-termelés Afrikában egy, a Közép-Keleten 3,1, Észak- Amerikában 6,1, az európai szocialista országokban 15.5, s a nyugat-európai országokban 18,9 százalékkal emelkedett. Magyarország az egy főre jutó ‘ kalóriafogyasztást tekintve a világranglista vezető helyeinek egyikén áll, s ma már nem az a fő teendő, hogy többet egyenek az emberek, hanem az, hogy mást fogyasszanak! Élelmiszer-termelésünk — s ami ettől elválaszthatatlan: élelmiszeriparunk — legfőbb fogyatékossága, hogy a kelleténél nagyobb szerephez jutnak a szénhidrátok, s kisebbhez a fehérjék, s túl nagy az évszakoktól való függőség. Évente 3—4 százalékkal nőtt 1965—1969 között az élelmiszeripar termelése, a múlt évben 19 százalékkal volt több, mint 1965-ben. Ezen belül azonban a konzervipar megkétszerezte termelését, az egészséges fogyasztásban nagy szerepet vivő tej és tejtermékek, valamint hús és húskészítmények előállítása más élelmiszeripari termékekhez mérten gyorsabban növekedett. Az élelmiszergazdaság tehát a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttműködésének kialakítására tett erőfeszítések növekvő eredményekkel kamatozni kezdenek. .. Az ebédlőasztalnál ülő család napról napra lemérheti, az adatok, százalékok mögött miként változott az élet. Elég, ha ránéznek az asztalra, ha jó étvággyal elfogyasztanak egy kiadós, több fogásos vasárnapi ebédet, vagy egy gyorsan elkészített, ízletes, egészséges vacsorát. Mészáros Ottó Négy referátum A jubileumi tudományos hangzott el ülésszakon Hazánk felszabadulásának 25 éves évfordulója alkalmából — mint már beszámoltunk róla — tudományos ülésszakot rendezett az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatósága. A tudományos ülésszakon négy referátum is elhangzott. A referátumokat kivonatosan az alábbiakban közöljük: Dr. Molnár Pál „A népi és munkásszervezetek megalakulása és tevékenysége” című korreferátumában felhívta a figyelmet a téma aktualitására a szocializmus teljes felépítésének korszakában, ahol előtérbe kerülnek a dolgozók érdekét képviselő testületek, szervezetek tevékenysége, munkájuk javítása. A történelmi áttekintés rámutatott arra, hogy a felszabadulás után kialakult népi és munkásszervezetek egyenes leszármazottjai voltak Nógrád megye haladó munkásmozgalmi hagyományainak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az első bizottságok nem az elsőként felszabadult községekben, hanem a megyei kommunista mozgalom centrumában, a salgótarjáni iparvidék területén jöttek létre. Az MKP tagjai voltak mindenütt a kezdeményezők, a szervezők. Szinte a felszabadulás pillanatában alakultak meg az üzemi bizottságok — sok helyen 1919-es tapasztalatok alapján —, hogy a háborútól szétdúlt és szétzilált, megdermedt életet a termelő munka megszervezésével megindítsák. A nemzeti bizottságok politikai tevékenységük mellett foglalkoztak az újjáépítés minden kérdésével, a lakosság élelmezésével, ugyanakkor létrehozták az igazoló bizottságokat a közalkalmazottak tevékenységének felülvizsgálatára, a termelési bizottságokat a tavaszi munkálatok előkészítésére. A földosztás előkészítésében résztvevő földigénylő bizottságok tevékenysége mellett beszélt az előadó az újjászerveződött szakszervezetekről, a különböző rétegszervezetekről, mint FÉKOSZ, MADISZ stb. Ezek szerepét az előadó kedvezően értékelte, á népi demokratikus forradalom első szakaszában és a forradalom menetére gyakorolt hatásában. Hegedűs László „A nógrádi munkásság fel- szabadulás utáni fejlődésének néhány kérdése” című korreferátumában rámutatott arra, hogy a megújult magyar munkásosztály kialakulásának megyénkben is két egy:nással szorosan összefüggő tényezője volt. Az egyik az új politikai viszonyok, a másik pedig a nagy gazdasági változások. Ipari munkásosztályunk az elmúlt 25 év alatt megduplázódott. A megye munkásságának számbeli alakulását jól jellemzi, hogy a bányászatban és gyáriparban dolgozók 1944- ben 16 630-an voltak, 1949-ben már 20 665-en, s 1960-ban 38 214 főt számláltak. Amíg 1944-ben a munkások és eltartottak száma együttesen a megye lakosságának mintegy 20 százalékát adta, addig 1949- ben már 27,2 százaléka dolgozott csak iparban, s 1963-ban már 33 százaléka. Ugyanakkor változás nemcsak számarányában következett be, hanem belső szerkezetében, összetételében is. A megye munkásosztályára nagy hatást gyakorolt a szocialista tartalmú társadalmi mozgás folyamata, mely megszüntette a kasztszerű elzártságot. A munkásosztály soraiba való beáramlás forrásainál beszélt azokról, akik korábban Havas ,,A párt eszinei-politifcai befolyásának erősödése az értelmiség körében” című korrefeis ipari munkások voltak, vagy olyan új dolgozókról, akik származás szempontjából munkásszülők gyermekei, de kitért a másik két forrásra is, mely egyrészt a mezőgazdaság szocialista átszervezése után felszabadult munkaerőt, másrészt a régi államapparátus tagjait, volt, kisiparosokat és azok alkalmazottait tartalmazta. Ugyanakkor vizsgálta a munkásosztály soraiból való kiáramlást is, melynek mértéke nagyobb volt mint a kapitalista társadalom idején. Ez az általános folyamat a szocializmus térhódításával párhuzamosan halad, kifejezője annak, hogy a proletariátus a társadalom vezető osztályává vált. A felszabadulás utáni demokratikus és szocialista mozgalom nagy fellendülése idején a végrehajtott gazdasági, politikai, társadalmi átalakulások biztosították a munkásosztály egészséges szocialista irányú fejlődését, a belső réte- geződésből következő hátrányos hatások csökkenését. Az előadás második fele részletesen elemezte a megye munkásosztályának megváltozott politikai, gazdasági, műveltségi helyzetét és szerepét, jelenleg gyorsan formálódó és átalakuló állapotát. Péter dátumában értelmiségünk szocialistává válásának folyamatát elemezte az 1956 utáni időszakban. Emlékeztetett arra, hogy az ellenforradalom idején az értelmiség körében bizonyos eszmei zűrzavar volt, amely passzivitásban, közömbösségben, a szocializmus iránti bizalmatlanságban mutatkozott meg. Az ellenforradalom leverése után a párt kezdeményezően közeledett az értelmiséghez. Vállalta a vitákat, ismertette politikai és gazdasági céljainkat. Az ideológiai és világnézeti tisztánlátás érdekében megállapította a hazafiság és internacionalizmus helyes értelmezését, valamint a Szovjetunió pozitív szerepét. Az értelmiség politikai és ideológiai nevelését célzó aktív munka mellett a pártszervek komoly harcot folytattak az értelmiség megváltozott társadalmi szerepének széles körű tudatosítása a munkás-paraszt tömegek és az értelmiség közötti baráti kapcsolatok erősítése érdekében. A marxizmus —leninizmus esti egyetemének megszervezése pedig mintegy indítója volt az értelmiség magas fokú ideológiai képzésének. Az előadó méltatta a megyei pártbizottság 1959 augusztusi ülésének jelentőségét, amely a gazdasági munka hatékonyságának növelése érdekében a műszaki értelmiség nagyobb aktivitását szorgalmazta termelési és eszmei- politikai téren is. Ezek az évek új helyzetet, az új követelményeknek megfelelő értelmiségi politika megvalósulását eredményezték. Pártunk jelentős lépéseket tett a szellemi munka fokozott megbecsüléséért, a szellemi erő hatékonyságának növeléséért. Igen fontos állomás volt e folyamatban a salgótarjáni pártbizottság ezer szakember letelepítése érdekében folytatott következetes tevékenysége. 1 Havas Péter rámutatott megyei pártbizottság 1964. évi értelmiségi határozatának szerepére a párt korszerű értelmiségi politikájának megfogalmazásában és megvalósításában. A megyei pártbizottság nagy eredményként könyvelte el, hogy jelentősen növekedett az egyetemet és főiskolát végzettek száma, s hogy ezeknek 54 százaléka a fizikai dolgozók gyermeke volt. Lényegesen megváltozott a munkához való viszonyuk is. Gazdasági, tudományos, kulturális sikereink, a párt nevelő munkájának eredményeként az értelmiség igen nagy része azonosult pártunk politikájával. 1956-hoz viszonyítva a párttagok száma megháromszorozódott. A párt hosszú távra meghatározta az értelmiségi politikánkkal kapcsolatos tennivalókat: a szakember-ellátottsáe növelését, a szakmai-politikai továbbképzés színvonalának emelését, a fokozott anyagi megbecsülést, a túlterhelés csökkentését, a tudományos kutatómunka lehetőségeinek javítását. Az 1966-as pártértekezlet igazolta eddigi helyes értelmiségi politikánkat. 1965 óta mintegy 12—14 százalékkal nőtt a szellemi dolgozók száma. eszmei-politikai arculatuk helyes irányban változott, társadalmi munkájuk aktívabb lett, a párt iránti bizalmuk tovább erősödött. Megyénkben 1967 és 1969 között mintegy 400 értelmiségi lett pártunk tagja. Célunk ma is az, hogy értelmiségünk magatartása, erkölcse, marxista—leninista képzettsége, életfelfogása, gondolkodásmódja a szocializmus ügyét a leghatékonyabban szolgálja. A párt ennek érdekében minden segítséget és támogatást megad, s meg fog a adni a jövőben is. Dr. Horváth Istvánná „A nógrádi mezőgazdaság felszabadulás utáni átalakulásának hatása a munkás-paraszt szövetség fejlődésére” című korreferátuma a párt szövetségi politikájának a főreferátumban elhangzott koncepciójához, a parasztság felszabadulás utáni társadalmi változásainak elemzésével szolgáltatott adalékot. A felszabadulási követő társadalmi átalakulásunk egyik legfontosabb eredménye az agrárnépesség lakosságon belüli túlsúlyának, s az agrárnépesség rendkívüli széttagoltságának a szocialista tulajdon alapján történő megszűnése. Az agrárnépességen belüli változások politikai vonatkozásban a munkás-paraszt szövetség új alapokra való helyezését, s a szövetség erőteljes elmélyülését jelentették. A korreferátum az 1945. március 15-vel életbelépő 6U0- as rendelet időszerűségét, , földosztás azonnali rnegkez désének igényét a nógrád: földosztással, a népi bizottsá goknak a földkérdés megoldását sürgető állásfoglalásával, a parasztság körében lemérhető- en kialakult forradalmi aktivitással bizonyította A földosztás gyors és következetes végrehajtásához jelentősen hozzájárult a nmnkásoszia', segítsége. A társadalmi változások politikai következményei már a földosztás során meg- m unatkoztak. A földhiánnyal A Parlament épületében működő Országgyűlési Könyvtár — 1952 óta nyilvános közgyűjtemény — új olvasóteremmel bővült, melyet a napokban adtak át rendelte' tésének. Egyidejűleg kiállítást rendeztek a felszabadulással kapcsolatos könyvanyagból: hatszáznál több kötetet mutatnak be a 25 évvel ezelőtti időről, s mintegy 166 féle újság, sajtótermek is a közönség rendelkezésére áll. küzdő nógrádi falvak nincstelenjei egyre erőteljesebben •áptek fel a földek radikális felosztásáért. A földosztás erednie» vei alapián a borreferátum arra a iövétkeztetésre jutott, bogy -i földosztás maradéktalant- i megoldotta a iiagybirtokrenö szer magyarországi megszűnő, téséí. erősen módosította a - agrárnépesség összetételét, ez zel minőségi változást hozott a népi demokratikus forradalmi-: vívó Magyarország egész társadalmi, gazdasági, politi'— életében. Ugyanakkor — bá. földosztás méretei, az agrár nincstelenek tömeges földhöz.- juttatása minden eddigi mé: téket felülmúlt — a paraszt rétegződés kétségkívül egészségesebb lett — még ne; jelenthette a földosztás az ay rárszegénység teljes felszámo lását. a mezőgazdaság struk turális problémáinak telje,- orvoslását. A parasztság pro b - lémáját csak a mezőgazdasag szocialista átszervezése, illetve a felesleges agrámépesseg felszívásával a szocialista iparosítás végrehajtása tudta megoldani.
