Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

Tizennyolc napja gyűrűben a „zöldisapkások" Nixon hétfőn beszél Vietnamról Az amerikai „zöldsapkások” Dák Seang-i tábora Dél- Vietnam középső részén el­terülő fennsíkon 18. napja van az ostromló dél-vietna­mi szabadságharcosok gyű­rűjében. Az amerikai had ve­zetőség szállítógépekkel pró­bálja biztosítani az ostrom­lótok fegyverekkel és éle­lemmel való ellátását. A par­tizánok az ostromlott tábor­tól 19 kilométerrel dél-nyut gatra levő Tan Canh-i tá­maszpontot, ahol a „zöldsapká" sok” felmentésére küldött amerikai haderők parancs­noksága székel, szombatra virradó éjjel rakétákkal és gránátokkal árasztották el. Saigontól nyugat—északnyu­gatra, a Dél-Vietnam terüle­tébe benyúló kambodzsai ki- szögelés körzetében a dél­vietnami kormányosa paioK és az amerikaiak nagyszabású hadműveletet indítottak meg. A „tisztogató” egységek túl­nyomó többsége dél-vietn ami, de azokat az amerikaiak több gyalogos egységgel, heli* kopterekkel, bombázókkal, tüzérséggel és páncélosokkal támogatják. Az AFP tudósí­tójának értesülése szerint a hadműveletben legalább tíz­ezer katona vesz részt. B—52-es amerikai óriás­bombázók a Kambodzsával határos vidékeken, valamint Saigontól 420 kilométerrel északra, Kontum tartomány­ban a szombatra virradó éj­szaka öt hullámban hajtőt­Bejrútban is tüntetők várták Siscot Amiért visszahívatták a nagykövetet Továbbra is viharos Joseph Sisco amerikai államtitkár közel-keleti útja. Mint isme­retes lemondta Jordániái lá­togatását, mert az országban olyan elemi erővel tört fel a tiltakozás, hogy az állam tit­kár és bizonyos értelemben a jordániai kormány is meg­hátrálásra kényszerült. Még a látogatás lemondásának nap­ján Jordánia felkérte az Egyesült Államokat: hívja vissza ammani nagykövetét* Hírügynökségi jelentések szerint erre azért került sor, mert Symmes nagykövet dü­hösen tiltakozott a jordániai hatóságok tehetetlensége lát­tán, s valójában 6 beszélte rá Siscot a látogatás lemon­dására. Ügy tűnik az ammani in­cidens csak az egyik epizód­ja volt a hátsó szándékokban nem szegény látogatássoro­zatnak, hasonló várta Liba­nonban is az államtitkárt, amikor Ciprus fővárosából Bejrútba érkezett. Már szombaton délben libanoni diákok százai csoportosultak a bejrúti' egyetem környé­kén. A tüntető diákok kőzá­port zúdítottak a közvetlen közelben levő amerikai nagy" követség épületére. A tíz" emeletes épület ablakai be­törtek. Az úgynevezett „amerikai egyetemen” a hallgatók nagygyűlést tartot­tak. Éltették a Palesztinái el­lenállást és elítélték az Egye" sült Államok agresszív po­litikáját. Kö n n y gázgr á n átok diákok ellen Több száz saigoni diák szom­baton reggel a nemzetgyűlés épülete előtt összecsapott az épület védelmére kivezényelt r o hamrendőrséggel. A diákok eredetileg az egyetem épületében akartak tiltakozó gyűlést tartani, az állítólagos „kommunista kap­csolatok” miatt hétfőn bíró­ság elé állítandó társaik sza­badon bocsátását követelve és felszólítva a saigoni kormány­zatot, tegyen lépéseket a Kam­bodzsában tömegmészárlások­kal fenyegetett vietnamiak életének megvédésére. Amikor a rendőrség a gyű­lés megtartását megakadályoz­ta, a diákok a nemzetgyűlés felé vették útjukat, de a rend­őrök könnygázgránátokkal visszaszorították őket. Szalonképességre törekszik a junta A görög katonai junta erő- íesizíitésekeit tesz arra, hogy a nemzetközi kö vélemény és mindenekelőtt a nyugati or- s ágok előitt sízaloinképesebbé legye maga*. Erre utal az is, hogy mértékadó források sze­rint megkegyelmeztek Jean Starakis görög származású francia újságírónak, akit fel­forgató tevékenység vádjával mindössze néhány nappal ez­előtt, vasárnap ítéltek 18 évi börtönbüntetésre. A kegyelmi rendieletet az igazságügyi mi­niszter állítólag már aláírta és továbbították Zoitakisz ré- gensmek. Egyébként a legnagyobb ti­toktartás övezi Servan-Schrei­ber nemzetközi hírű újságíró, a Francia Radikális Párt főtit­kárának görögországi látoga­tását. (MTI) Hí NÖGRAD — 1970. április 19., vasárnap Fred Haise, James Lövell és John Swlgert (balról jobbra) az Apollo—13 űrutasai elhagyják a men­tőhelikoptert és átszállnak az Iwo Jima hajóra a Csendes-óceánon. (Telefotó —AP — MTI — KS) tak végre szőnyegbombázá­sokat. ■k Zeigler, a Fehér Ház szó­vivője pénteken bejelentette, hogy Nixon elnök a kalifor­niai San Clementeben hét­főn mondja el rádiós-televí­ziós beszédét a Dél-Viet- namból történő amerikai csa_ patkivonások kérdéséről. Az elnök vasárnap érkezik Ka­liforniába a Hawaii-szigetek* roi, ahol magas kitüntetést ad át az Apollo—13 űrhajósai* nak. Nixon vietnami beszédére eredetileg csütörtökön este került volna sor, de azt az Apollo—13 „űrhajótörése” kö­vetkeztében elhalasztották. (MTI) Szavatolják biztonságukat A vietnami tájékoztató iro­da, szombatom közötte, hogy az Észak-vietnami Vöröske­reszt felkérte a Nemzetközi Vöröskeresztet, vizsgálja ki a kambodzsai tömegvére ngzések ügyét. Az Észak-vietnami Vö­röskereszt ezenkívül követel­te, hogy az áldozatok hozzá­tartozóit részesítsék kártalaní­tásiban, a kombodzsad hatósá­gok bocsássák szabadom a le­tartóztatásban levő vietnami nemzetiségűeket és szavatol­ják azok biztonságát. (MTI) A kambodzsai puccsista kor­mány tovább folytatja a tö­megvérengzést a vietnamiak ellen. Képünkön: baldokló vi­etnami, akit két golyó talált el. (Telefotó — AP — MTI — KS) így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Négy betű három jelentése A HÉT ESEMÉNYEIRŐL még a mi sajtónk is egy ame­rikai rövidítés meghonosításá­val számolt be: Bécsben foly­tatódott a Sálit. Az angolul tu­dók e rövidítés saváit-borsát is érzékelhetik, hiszen e négy be­tű tulajdonképpen annyi, mint só. Rövidítés formájában azt a hosszú meghatározást helyet­tesítette, hogy megbeszélések stratégiai fegyverek korlátozá­sáról. E megbeszélések a múlt óv őszén a finn fővárosban kezdőditek el a két szuper- nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesüli Államok között Akkor csak előkészítő jelle­gűnek mondták a megbeszélé­seket, s úgy hírletit, hogy az érdemi vita még nem indult meg korunk legfontosabb és legizgalmasabb kérdéséről, a tömegpusztító fegyverek gyár­tásának korlátozásáról, s így az egész emberiségei fenyege­tő nukleáris háborús veszély csökkentéséről. Bécsiben e héten már igazi tárgyalások kezdődtek. A Sáli rövidítés utolsó betűje tehát akár megkérdőjelezhető lenne, hiszen már nem talks, azaz megbeszélések folynak... Egy másik t-vel kezdődő angol szó jut azonban az ember eszébe: ez már az alkudozás angol szava... S a négy betű har­madik értelmét kívánja mi­előbb megvalósultnak látni: a szerződés angol szava is t-vel kezdődik. Bár ott tartana a világ, hogy a hadászati fegy­verek korlátozását kimondó szovj et—amerikai szerződés létrejönne! Ettől még a jelek szerint messze vagyunk. Egyes ame­rikai hírforrások szerint leg­alábbis júniusig eltartanak az e hét közepén Bécsiben elkez­dődött tárgyalások. Egyelőre csak azt könyvelhetjük el po­zitívumként, hogy a Helsinki­ben a múlt óv végén befeje­ződött előkészítő megbeszélés­sorozat óta nem adódott olyan indok, amely a bécsi találko­zás időpontját kitolta volna, amely a tárgyalási módszert módosította volna, s hogy e tárgyalások újra elkezdődtek. Tudom, a nagyiközönség számára távoli, misztikus és nehezen érthető a bécsi tár­gyalások témája. S nem fog­ja könnyebbé tenni a hír- magyarázók dolgát az sem, hogy a jelek szerint a két tárgyalófél fukarkodni fog a tá jékoztatással... Sokak véle­ménye az, hogy ez — jő jel. A megegyezési készségre vall, hogy zárt ajtók mögött, a tiit- tok hót pecsétje alatt folynak a tárgyalások. Legalábbis ma ez a megítélés járja a bécsi politikai megfigyelők körében. Ha valaki elcsodálkoznék azon, hogy Nixon Ameriká­jának is lehet egyezkedési szándékot tulajdonítani, akkor annak emlékezetébe kell idéz­nünk, hogy éppen a leghatá­sosabb fegyverek és a hordo­zóeszközök vonatkozásában a Szovjetuniónak — nyugati szakértők szerint is — bizo­nyos fölénye lehet! S azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a fegyverkezési haj­sza erőszakolása még a gaz­dag Amerikának is rendkívüli megterhelést jelent, nem be­szélve az új meg új, tökélete­sebbnél tökéletesebb rakéta­vagy bombafajták megjelené­se nyomán fokozódó pusztulá­si veszélyről. Az Egyesült Államok szá­mára a délkelet-ázsiai helyzet a kambodzsai puccs látszóla­gos és időleges sikere ellenére is egyre súlyosabbá válik. Az USA befolyásos politikai kö­reiben szintúgy akadnak, akik ezt elismerik és felismerik. A teljes Indokínára (Vietnamra. Laoszra, Kambodzsára) kiter­jedő háború még kockázato­sabb erőpróbának tenné ki azt az Amerikát, amely Dél-Vi­etnamiban félévtizednyi lep­lezett és félév-tizedes nyílt ka­tonai erőfeszítés eUemére sem tudott győzelmet kicsikarni. Kambodzsában egyébként a szabadságharcos egységek — igen, már itt is feltűnik ez a meghatározás! — támadásba lendültek. Az ország 14 tarto­mányából hármat már elle­nőrzésük alá vontak, ötöt pe­dig részben elfoglaltak. A Phnom-Penh-i puccsista kor­mány katonai segítséget ként az Egyesült Államoktól, s máris amerikai csapatok so­rakoznak dél-vietnami csatló­saikkal együtt a kambodzsai határon. A közel-keleti válságban ér­dekes, új fejlemény, hogy Sis­co amerikai külügyi államtit­kár, aki sorban végiig akarta járni az érdekelt országok ve­zetőit Nasszer elnökitől az iz­raelieken át Husszein Jordá­niái királyig, nem tudott el­jutni Ammanba, Jordánia fő­városába. Olyan elemi erejű tömegmegmozdulások riasztot­ták el ettől, amelyek egysze­riben megmutatták a nem egy esetben, kétkutacsos magatar­tást tanúsító Husszein király helyzetéinek inigaitagségát is. A jordániai—amerikai kapcsola­tok majdnem a mélypontra zuhantak, az Egyesült Álla­mok kormánya visszahívta az USA ammani nagykövetét. Ez nyilvánvalóan nem találkozott Husszein megelégedésével, a termetre is apró — 152 centi­méter magas — király nyil­ván jobb szerette volna, ha szót tud érteni Nixon elnök különmegbízotitjával... A HÉTEN SOKSZOR tere­lődött a figyelem Görögor­szágra. Az athéni terror­rendszer urai előbb egy monstreperben még erélyűket mutatták a súlyosabbnál sú­lyosabb ítéletek kiosztásával, utána azonban egy-két, enge­dékenységre valló gesztust tettek. így például hozzájárul­tak ahhoz, hogy Theodonakisz, az ismert baloldali zeneszerző, aki súlyos beteg, elhagyhassa az országot. „Megmemtője- kérnt”' egy francia politikus, J ean-Jacq ues Servan-Schrei- ber, a radikális párt új főtit­kára lépett feil, aki maga bé­relte repülőgépen ment At­hénbe a zeneszerző „kiszaba­dításáért” és hozta Párizsba. Még néhány politikai fogoly szabadon bocsátása mutatta, hogy az athéni diktatúra meg­próbál változtatni a világ sze­mében kialakult kedvezőtlen képen. De ez még Nyugat- Eurépában, a NATO-beli szö­vetségesek sorában sem sike­rül teljesen, hiszen az Európa Tanács — a 18 nyugat-euró­pai államnak ez a többé-ke­vésbé formális szervezete _ i s újra megbélyegezte a gö­rög katonai juntát, megállapí­totta, hogy a jelenlegi Görög­országban durván megsértik az emberi jogokat, s felszólí­totta az ezredesek kormányéit, hogy bocsássa szabadon a jog­talanul bebörtönzotteket, hagyjon fel foglyainak kínval­latásával és tartsa tiszteletben a szabadságjogokat. Három város az ellenállók kezén Az ÁP kambodzsai tudósító­ja, ottani magas rangú kato­natisztek közlése alapján je­lentette, hogy Takeo tartomá­nyi fővárostól délre az ellen­állók elfoglaltak három, kulcs­fontosságú határmenti várost, ezek: Phnom Ed, Kirivong és Tonleap. Az ellenállók már megközelítették Takeot is, ahol pénteki jelentések sze­rint a kambodzsai katonaság vérfürdőt rendezett a vietna­mi lakosság között Szöuli memento Tíz esztendeje, hogy 1960. április 19-én olyan tüntetéssorozat indult Szöulban, amely néhány napon belül Dél-Koreára szögezte a világ figyelmét. Az amerikaiak által az or­szágrész nyakára ültetett diktátor: Li Szín Man és rendszere ellen olyan elemi erővel tört ki a népfelháborodás, hogy Li Szín Man kénytelen volt elmenekülni Szöulból (majd utóbb a koreai félszigetről is), szuronyokon nyugvó kormánya pedig összeomlott. Olyan pillanat volt ez, amely sorsdöntő változást hozhatott volna Korea déli részének életé­ben, ha nincs az amerikai katonai és dol­lárinjekció, hogy szinte már halottaiból fel­támassza a Washington-barát rezsimet — persze, új cégtáblával. Ha ma * erre az évtizednyi múltba vesző eseményre emlékezünk, annak az az oka, hogy a szöuli memento több tanulságot is kínál. Az első és legfontosabb tanulság az, hogy a népellenes rezsimet Korea déli felé­ben 1960. április 19. előtt is, miként azóta, Washington tartja nyeregben. Pák Csöng Hí, aki — rövid közjáték után — gyakorlatilag szinte Li Szín Mantól vette át a hatalmi sta­fétabotot, ugyanazt a nemzetvesztő politikát folyatja, amelyet gyűlölt és elűzött elődje folytatott. Ez azonban most még súlyosabb megítélés alá esik, hiszen ^ mai szöuli rezsim előtt, intő figyelmeztetésként ott lebeghetne a Li Szin Man-rezsim bukásának, a tíz évvel ezelőtti nagy tüntetéssorozat okainak példá­ja. Csakhogy Szöulban nem tanultak. Mi több, a Pák Csöng Hi-féle rendszer újabb kötelé­kekkel béklyózta Korea déli részét az ame­rikai Ázsia-politika szakadék felé rohanó szekeréhez. Elég, ha csak árra utalunk, hogy Szöul katonailag is részt vesz az Egyesült Államok vietnami agressziójában. Ez a vég­zetes irányzat nemcsak háborús veszélyekkel terhes, hanem alapvetően ellentétes a koreai nép érdekeivel annyiban is, amennyiben az ország északi és déli felének békés újraegye­sítését, amelyért pedig a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság oly sok kezdeménye­zést tett, lehetetlenné teszi. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a szöuli rezsim való­ságos frontállapotot állandósított Korea észa­ki és déli felének határán; egymást érik a KNDK elleni provokációk. Ugyanakkor a déli diktatúra fokozza a terrort mindazok ellen, akik szót emelnek a rezsim katasztrófa- politikája ellen. Ez azonban egyszer már na­gyon nem vált be: erre emlékeztetheti a szöuli uralkodó klikket az a tíz évvel ezelőt­ti április is, amelynek népfelháborodása el­söpörte Li Szín Mant és társait A kambodzsai katonatisztek közölték azt is, hogy az a zászlóalj, amely Kirivongot védte, elvesztette a rádiókap­csolatot a felsőbb parancsnok­sággal és nem tudják, hogy a kormányt támogató katonák hova vonultak vissza. * Khim Tit nagykövet, Kam­bodzsa új ENSZ-fődelegátusa. akit a Phnom Penh-i kor­mányzat nevezett ki, U Thani ENSZ-főtitkámak átnyújtotta megbízólevelét. A főtitkár ezután több mint félórás meg­beszélést folytatott a nagykö­vettel. A világszervezet szóvivője közölte, hogy a megbeszélés során U Thant súlyos aggo­dalmának adott kifejezést a Kambodzsában élő vietnamiak körében elkövetett tömegvé- rengzések, valamint számos vietnaminak a kambodzsai fő­városból ismeretlen helyre történő deportálása miatt A szóvivő szerint U Thant felkérte a nagykövetet, hogy kijelentéseit hozza a kambod­zsai kormány tudomására. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents