Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-12 / 60. szám
) Társadalmi ügy a szarvasmarha-tenyésztés 2. Technológiai J or vadalom Szarvasmarhatartási technológiánk sok vonatkozásában elavult. A miértre többféleképpen lehet válaszolni. A jelenlegi általános technológia mellett egy dolgozó átlagosan 9 tehenet vagy 25 itatásos borjút, 19 növendékmarhát, 14 hízómarhát gondoz. Ez nagyon kevés. A fejlett technológiával dolgozó országokban akár 50—100 tehenet, sőt több ezer szarvasmarhát is ellát egy ember. nik, hogy az iparszerű szarvasmarhatartó | telepeken a mesterséges termékenyítés és az itatásos borjúnevelés általános. A tehenészeti technológia kialakításánál a szakemberek két irányt határoztak meg. Az egyiknél tulajdonképpen a zárt, kötött tartási rendszer korszerűsítéséről van szó. Ebben a rendszerben kevés alTanácskozáson dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tett. Eszerint a marhahizlalá- si technológiában van a legnagyobb „tartalék”. A nagyüzemekben egyre határozottabb a törekvés a koncentrált, szakosított, zárt, kötetlen és színszerű tartási, iparszerű hizlalótelepek kialakítására. Ezekben csoportosan Többet és olcsón Olyan ipar szerűen üzemelő telepek kialakításával kell változtatnunk e helyzeten, amelyekben a munkatermelékenység nagyfokú, az önköltség csekély, s nagy az ágazati jövedelem. Jellemzője még az ilyen telepnek az is, hogy ott a biológiai, termelés- szervezési és környezeti feltételek egész évben lehetővé teszik a folyamatos, egyenletes termelést, továbbá a termelés, feldolgozás és forgalmazás szoros kooperációját is. A termelőeszközök lehető legteljesebb kihasználására, továbbá a koncentrációra és szakosításra is mód van. A korszerű, 489 férőhelyes, tömbösített tehenészet modell' je. A tervet az AGBOTERV készítette. Elsők között foglalkoztatja szakmai közvéleményünket: hogyan lehetne a beruházások hatékonyságát növelni, az építkezéseket meggyorsítani, s á beruházási költségeket csökkenteni? Sokfelé a saját tervezésű és - kivitelezésű új szarvasmarhatartó telepektől remélik a megoldást. Ez általánosan nem tekinthető helyes törekvésnek. Sokkal célravezetőbb, ha a rendelkezésre álló tervező- és kivitelezőkapacitásra támaszkodunk. Persze az üzemek vezetői ezt az elvet akkor teszik magukévá, ha valóban jó megoldások közül választhatnak. Éppen ezért az illetékesek arra törekednek, Jiogy a központilag ajánlott, tömeges kivitelezésre alkalmas tervek több variációban készüljenek. Nagyon lényeges, hogy valóban iparosított, korszerű építési móddal létesítsünk korszerű, iparszerűen termelő szarvasmarhatartó telepeket. Csak akkor remélhető előrehaladás, ha előregyártott vasbeton- és könnyű szerkezetekkel kipróbált gépekkel, gépsorokkal és takarékos anyagfelhasználással tervezünk és építkezünk. Tudomásul kell vennünk, hogy hagyományos módon, hagyományos építőanyagokkal, elavult módszerekkel nem lehet az évről évre jelentkező, több mint ötmilliárd forintot felemésztő építési beruházásainkat megvalósítani. Két irány Egyre jobban terjedő nézet, hogy az állattenyésztési beruházásoknak mintegy 15— 20 éves élettartamra kell készülniük! A.zért vélekednek így, mert ennyi idő alatt várhatóan elavul a most joggal korszerűnek ítélt technológiai rendszer. Jelenleg az országban mintegy 140 iparszerűen üzemeltetett telepünk van. Ezekben legalább 300 tehénnel dolgoznak; a fejést, takarmányozást, kitrágyázást gépesítették; a korszerű elveknek megfelelően alakították ki a takarmány-betakarítást és -tárolást; s az talán természetesnek tűmön vagy alom nélkül rövid álláson tartják a teheneket. Ez a módszer újszerű trágyakezelést is feltételez. E rendszerben új lehetőségként fejőházakat is építenek, s ennek révén a munkatermelékenység növelhető. S ez alapvetően fontos az iparszerű tehéntartásban. Lényeges előírás ugyanis, hogy az ezer liter tejre jutó élőmunka-ráfordítás 30—40 munkaóránál több nem lehet. Az imént említett technológiai rendszer a széles körű kísérletek során jól vizsgázott. Az illetékesek erre alapozzák kedvező véleményüket és ezért javasolják ezt a megoldást a széles körű építkezésekhez. A ' másik irányt képviselő kötetlen tartású tehené’zeti modelltelepeket azzal a céllal építették, hogy bennük a magyartarka jellegű állomány iparszerű tartásához Szükséges technológiát kísérletezzék, alakítsák ki. Itt tehát vizsgálat alatt levő teleprendszerről van szó, következésképpen: csak az alapos üzemelési tapasztalat után döntenek sorsáról. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szarvasmarhatartási technológiában az itatásos borjúnevelés a legjobban megoldott. Van azonban tennivaló e téren is. Iparszerű körülmények között kell például megakadályozni a borjak kölcsönös szopását, vagy a borjak hasznosítás szerinti elkülönítését és takarmányozását. A növendéküsző nevelésénél sincs különösebb gond, mivel ezek olcsó férőhelyeken, kötetlen tartásban, nyáron legeltetéssel egybekötve nevelhetők legolcsóbban és legcélravezetőbben. Rejtett tartalékok A szarvasmarhatartási technológia útjának kereséséhez nagyon tanulságos az a megállapítás, amelyet az Országos Szarvasmarha-tenyésztési Hideg van Balassagyarmaton az Ipoly- presszó kedden délelőtt hűvösen jogadta vendégeit. Takarítottak. Az ajtó nagy üvegszárnyainak ragyogniuk kell. Kétségtelen. A takarítónő kitárja az ajtót. Hideg van. Huzat és hideg. A pincérnő megerősíti a tényt: takarítani kell. Mit tehet a vendég? Fizet és kevésbé hűvös jogadtatást keres valahol. S a megjegyzést, hogy takarítani nyitás előtt vagy záróra után is lehetne, alig meri megkockáztatni. eredményesen tarthatók a hízók. A célszerű munkát köny- nyítő megoldásokkal elérték, hogy például Polgárdiban 10 ezer forint, Balatonszabadiban pedig 7500 forint az egy állatra jutó férőhelyköltség. A gyors útkeresést mutatja e téren az is, hogy a közeljövőben tervezik egy 500 férőhelyes iparszerűen üzemelő, szakosított hízómarhatelep felépítését. A Lajta-hansá- gi Állami Gazdaságban pedig egy 2000 férőhelyes zárt, kötetlen tartású, mélyalmos, kiscsoportos elhelyezésre alkalmas hizlalda készül. További változás is remélhető a marhahizlalási technológiában. Néhány hónapja magyar szakemberküldöttség járt Amerikában. Egybehangzó véleményük szerint hizla- lási technológiánkban forradalmat jelentene, ha az egészen kevés épületigénnyel felépülő, teljesen gépesített, nagymértékű munkaerő-megtakarítást lehetővé tevő és az egyszerűségre törekvő megoldást hazai viszonyainkra is adaptálhatnánk. Dr. Fehér Károly N yolchónapos állapotos, és még dolgozik és még meglepően könnyen mozog. Mindenki Katinak hívja, a vendégek is. Férfifodrász és neki is az a kényszerképzete, hogy a vendégeket szórakoztatni kell. Nyakba teszi a kendőt, szappanoz, feni a borotvát, borotvál és csacsog, csobog belőle a szó, mint a kis hegyi forrásból a víz. — Két hét múlva megyek szülni. Utána otthon maradok. Hatszázért. Két év múlva, ha visszajövök, itt a mi boltunkban már rend lesz. Addigra belerázódnak az új mechanizmusba- .. — Hogy’érti? — Hogy’értem? — válaszol kérdéssel. — Hát normalizálódik a helyzet a fodrászfronton is. Az árak és a mi keresetünk. .. Nagyon szép, kerek közgazdasági expozét tart, amíg az arcom simára borotválja. Ideadja a számlát és így búcsúzik: — Nem lehet kérem, egy hetvenért borotválni. Itt van például ön, a szakáll erős, mint általában a fekete embereké, a bőre pedig gyenge. No és mi a végeredmény? Egy borotválás harminc perc. Harminc percet dolgoztam egy hetvenért. Ebből nyolcvan fillér az enyém.. • Ez ellentmond az értéktörvénynek, mindennek. Mondott még valamit, de én nem engedtem tovább beszélni, adtam neki három forint borravalót az értéktörvény nevében. Állami kenyér - szövetkezeti keny ér Nem üzlet a kenyér nálunk. íjlem „nagy üzlet”, szó szerinti értelemben. A gabona felvásárlási árak ugyanis az elmúlt esztendőkben a gazdasági lag indokol; mérték közelébe emelkedtek, a kenyérárak viszont maradtak a korábbi hatóságilag előírt színvonalon. Az állam ugyan mindenkinek, aki közfogyasztásra kenyeret süt. mintegy 25 százalékos dotációt ad, évi egymil- liárd forintot fordítva erre. Valami busás haszon azonban még így sem marad a pékségek főkönyveiben. Nemi egyszerűen üzleti kérdés azonban a szó átvitt értelmében sem. A kenyér több mint szimpla 'gazdasági probléma, a kényét társadalmi ügy, politika. Szeretjük a jó kenyeret. illetve sokszor csak szeretnénk, és ez a körülmény igen jelentősen befolyásolja társadalmi közérzetünket. ,A sütőipar egy időben állami, tanácsi monopólium volt nálunk. A régi pékségek államosításával, vagy új beruházásokkal sütőüzemek. kenyérgyárak létesültek szigorúan meghatározott körzetekkel, és ellátási kötelezettséggel. A negyedik ötéves tervben ez a különleges fontosságú iparág is sokat korszerűsödik, fejlődik majd. Tökéletesítik a berendezéseket, és jelentősen bővítik a kapacitást is. Miért kell minálunk a sütőipar teljesítőképességét fokozni ? Hiszen — így leéli fogalmazni — még mindig évi százezer vagon kenyeret fogyasztunk, azaz nagyjából fejenként egy métermázsát. Ez mindenképpen sok. Életszínvonalunkhoz képest is, az egészséges táplálkozás igényeihez képest is, de „átlag- súly útikhoz” képest is. Persze, nem hiábavaló az egészségügyi propaganda és meglátszik, hogy egyre több ember tudja már megfizetni a húst, a tejtermékeket. Az abszolút fogyasztás valamicskét csökken is országunkban. Azonban ennél sokkal nagyobb ütemben, rohamosan csökken a vámőrlés. Egyre kevesebben dagasztanak és sütnek odahaza, inkább a boltban vásárolják meg a mindennapi kenyeret. Ez a szervezett ellátás iránti igényit évenként mintegy;két százalékkal növeli. Nem tűnik soknak ez a két százalék, de kétségtelen, hogy ezt a többletet az állami, tanácsi sütőipar nem lesz képes kielégíteni. Társakra van szüksége; termelőszövetkezeti, állami gazdasági, kisipari, szövetkezeti, fogyasztási szövetkezeti és magánpékségekre. Az új igény ugyanis elsősorban a falvakban jelentkezik, a nagy sütödéktől, a kenyérgyáraktól távol. Márpedig ami a kenyér minőségét rontja, az elsősorban a szállítás. Az emberek szívesebben vásárolnak meg egy friss cipót még akkor is, ha a másik polcon álló kétnapos, tíz, hűsz kilométerről hozott vekni minősége jobb. Mert az csak jobb volt, a gyárban, amikor kisült. A helyben létesült kisüzemnek pedig nem kell szállítania, a kemencéből azonnal a pultra teheti a kenyeret. A kisüzemnek más előnye is van. Kicsiben könnyebb specialitásokat készíteni. Nagy kenyeret, vagy kis cipót, krumplis kenyeret, vagy paprikás kiflit, tejes kalácsot stb. A fogyasztó pedig elsősorban ezekért a helyben hagyományos különlegességiekért hálás. A többszektorúság legnagyobb előnye azonban a verseny. Budapesten például 4 gyárak ötvenöt vagon kenyeret sütnek naponta. a Rákóczi Ktsz ’ 'össze ötvagou- nyit Az emberek azonban kepesek három kerületen átutazni, hogy abból a kenyérből, kifliből vásároljanak. Ez a szerény verseny ugyanakkor elég volt althoz is. hogy felrázzia. seregnyi újítás bevezetésére ösztönözze a nagyipart. Még inkább így van ez vidéken. Szinte titokként, bizalmas értesülésként súgják meg egymásnak az emberek; hol lehet valami igazan jófajta pékárut kapni és ott, a kicsi pékség előtt autók serege áll meg naponta. A kenyérsütés ma már nem az atlanti vált lalatok monopóliuma. De csalt elméletben nem az. A pontos képet nem ismerjük, mos; készül a részletes leimé rés. Ügy becsüljük, azonban, hogy az összes többiek mindössze a teljes termelés három százalékát állítják plő. Ez gyakorlatilag semmi. Az állam maga is szeretne, ha ez a helyzet megváltozna. Ezért ösztönzi a többi szektorokat, hogy kapcsolódjanak be az ellátásba Az ösztönzés módszere tavaly még főleg a hitelkedvezmény volt. Tehát az, aki sütödét akart létesíteni, soron kívül kapott hitelt. Ez azonban kevésnek bizonyult, mindössze néhány tiszteiéire amio mezőgazdasági üzem, vagy szövetkezet lépett erre az útra. Most január’ elseje óta határozottabb az állami buzdítás. Aki sötőüzemet Létesít, az a' beruházás 30 százalékát vissza nem térítendő állami támogatásként megkapja. Emel-'1 lett megmarad a hiteltámogatás is, sőt, két Sizáaalékkal csökkentették a kamatot. Egy napi 40 mázsás kapacitású, gőzkemen- cés sütőüzem beruházási költsége az épületekkel, szociális létesítményekkel együtt mintegy három—három és fél millió forint, A beruházó tehát egymillió forintot kap az államtól. Az összeg még így is jelentősnek tűnik. Nem mindenütt kell azonban mindenestől új üzemet létesíteni. Meglevő épületek, berendezések felhasználásával egy Ilyen vállalkozásba már néhány százezer forinttá; is bele lehet kezdeni. Az állami támogatás és hitéi pedig az átalakításokra is jár. Ezt a támogatást; ma még csupán mezőgazdasági üzemek kaphatják meg. Ez egy kicsi; érthetetlen szűkítés, ugyanis ha kisipari, vagy fogyasztási szövetkezet kapcsolódik be az ellátásba, az a lakosságnak ugyanolyan előnyt jelent. Reméljük előbb-utóbb ezekre is kiterjesztik az engedményeket. Buzdítsuk tehát a szövetkezeteket’: létesítsenek pékséget. Adnánk egy üzleti tanácsos is. Ne csak kenyeret, hanem péksütemény: is készítsenek. Itt van a legnagyobb lehetőség a nagyon kapós finomságok előállítására, ezen a területen fokozódik a legerőteljesebben a fogyasztás, és ez a munka lénye- giesen. kifizetődőbb is, mint maga a kenyér. De ismételten hangsúlyozzuk, hogy ebben a beruházásban ne az üzleti oldalt nézzék és lássák először. Hanem a társadalmit, a politikait. A messze földre szálló jó hír. és a helyben jobb .kenyérhez jutó fogyasztók — akik egyben szövetkezeti tagok — öröme, elégedettsége, nagyobb haszna lesz a vállalkozásnak, mint a papíron kimutatható gazdasági eredmény. Földeáki Béla SZABADSÁGON Gergely István, vállalati osztályvezető augusztus közepén már nagyon fáradt és kimerült volt. Éjszaka nagyon rugdosott álmában és lidércnyomások gyötörték. Azt álmodta, hogy beosztottjait megpofozta, aztán bement az igazgató irodá-. jába és szamárfület mutatott a dirinek. Másnap reggel kivette szabadságát, mert félt, hogy az álomból valóság lesz. Balaton- zúzmarára utazott a vállalat üdülőjébe. Ott kényelmesek az ágyak és jó az ellátás. No, és viszi magával az ember a vállalati rangját is- Megnézte a beutaltak listáját és nyugodt lett. Rajta kívül egy osztályvezető nyaral a turnusban, de az nem számít, mert náluk a szállítási osztály nem számít. De volt egy fontosabb oka is örömének. Nevezetesen, hogy egy fia góré sem megy ebben a két hétben Zúzmarára. Az első napok nagyszerűen teltek. Napfény, levegő, víz. A hét végén már olajbarna volt és elfogta egy jóleső, bá- gyasztó fizikai fáradság. Kamaszkorában érezte ezt utoljára, amikor sokat úszott és este alig ette meg az ötliter zöldbabfőzeléket, már esett is be az ágyba. Most is, ebéd után, lepihent egy kicsinyt a nyugágyba, egy öreg fa húst adó árnyékába. Azt álmodta, hogy előléptették főosztályvezetővé, a fizetését felemelték és a munkaidejét felére csökkentették. A kollégák gratuláltak, s a felesége ott a helyszínen megesküdött, hogy még most Is szerelmes belé-.. — Gergely elvtárs... Távolról halk morajként érkezett tudatához a disszonáns, álmához sehogy sem illő hang. Nem ébredt föl, de a hang tulajdonosa finoman, a vállát is megrázta és még egyszer mondta: — Gergely elvtárs... Felébredt és dühbe gurult. — Én most nem vagyok elvtárs, én most szabadságon vagyok! És legyenek szívesek, békén hagyni engem... Ahogy beszélt, kiabált, szeme és később agya felfogta, hogy a saját tulajdon édesegy igazgatója és párttitkára áll előtte. Egy napra ugrottak le, hogy összekö.s* ék a kellemest a hasznossal. Egy kis ellenőrzés, egy órácska a hűs habok között, azután ulti, jó kis pincehideg, fröccsökkel- Éppen az ultihoz hívták volna Gergelyt harmadiknak. Most Gergely, az osztályvezető, mint egy megszeppent gyerek állt és tátogott előttük. Nagyon szégyellte magát a hülyeségéért. Nem jó dolog, ha az ember ilyen félreérthetetlenül blamálja magát. Leg- belül a feleségét szidta, aki még álmában is üldözi és ezt a hülyeséget is neki köszönheti, mint annyi mindent már az életben. — Elvtársak... én... — Hát, nézd csak, Gergely elvtárs, ami azt illeti, ma mi is szabadságon vagyunk-.. AZ ABSZTINENS Minden kedden és csütörtökön délután 5 órától leül kártyázni a barátaival. Hét órakor mindig felállt és mindig vásárolt egy üveg Kinizsit. Ilyenkor mindig megkérte, és az eladó- mindig selyempapírba csomagolta a félliteres üveget. Aztán mindig visszament a baráti asztalhoz és mindig azt mondta: — Tudjátok, Klári... vár..: Mindig azt válaszolták: — Tudjuk. Most mész és leitatod a nőt. Elég az egy üveg Kinizsi, hiszen te nem iszol, absztinens vagy. Mindig boldogan vigyorgott, mert kedvességnek, elismerésnek vélte a megjegyzést. (suha) NOGRÁD - 1970. március 12., csütörtök 3
