Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI I AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ...*............... - - — XXVI. ÉVF., 55. SZÁM ARA: 80 FILLER 1970 MÁRCIUS 6., PÉNTEK Nógrád megye képviselőjének felszólalása (3. oldal) Lenin, a proletárforradalmak nagy stratégája (4. oldal) Egy hét a rádióban és a tv-ben f6 oldal) A növekvő jólét \A második napon jegyében AI r 1 r 1 r 1 A kor ni an y beszámoló vitajavai Megkezdődött az országgyű­lés ülésszaka, amelyen nagy érdeklődést váltott ki az áru­ellátásról szóló beszámoló. Ez az a téma, ami mindenkit ér­dekel, hiszen valamennyien vá­sárlók vagyunk. Az életkörül­mények alakulásának fontos mutatója a kereskedelmi for­galom változása — mondotta expozéjában Fock Jenő. Va­lamennyiünk számára örven­detes, hogy az elmúlt öt esz­tendőben 45—47 százalékkal nőtt a forgalom. Mind többen keresik a jobb, drágább, kor­szerűbb termékeket, elsősor­ban a tartós fogyasztási cik­keket. Magyarországon általá­nossá vált a mosógép, a cent­rifuga, a porszívó, szinte alig akad háztartás, ahol ezeket a háztartási munkákat megköny- nyítő gépeket ne találnánk meg. És az is az elért haladást mutatja, hogy minden negye­dik családban hűtőszekrény is van. A növekvő jólétet, az igé­nyek emelkedését mutatja, hogy nagyon sokan a drágább, minőségileg jobb árufélesége­ket keresik. Az áruellátás, az elmúlt két évben — a reform bevezetése óta — szemmel lát­hatóan javult. Csökkent a hi­ánycikkek száma, korszerűbb, jobb termékek kerültek az üz­letekbe. Azonban nem mehe­tünk el szó nélkül a negatív jelenségek mellett sem. A gaz­dasági reform lehetőségeit na­gyon sok vállalat a saját hasz­nára igyekezett kihasználni, és emelte az árakat. Számtalan­szor elhangzott már — külön­böző fórumokon —, hogy az áremelések nem minden eset­ben szolgálták a lakosság ér­dekelt, csak a gyártó cég vagy a kereskedelem nagyobb hasz­nát. És elgondolkodtató az a tény is, hogy a gyakori árvál­tozások néha csak fillérekben jelentkeznek, hatalmas munká­val terhelve a kereskedelem dolgozóit, akik alig győzik sok­szor az árak átírását. Magyarországon a jövedel­mek évről évre emelkednek, ez nyilvánvalóan megmutatkozik a kereskedelemben is. Deameny- nyire jó dolog az, hogy drága importárukat lehet vásárolni az üzletekben, amelyek a leg­kényesebb igényeket is kielé­gítik, annyira nem helyes, hogy az olcsóbb, közszükségletű ter­mékek „eltűntek” a piacról. Nem mindenki akar ugyanis 500 forintos női kardigánt, vagy az immár klasszikus pél­dának számító 300 forintos fér­fiing-pulóvert vásárolni. A nagyobb létszámú, kisebb ke­resetű családok igényeit is ki kell elégíteni olcsó, — és ezt külön kell hangsúlyozni — jó minőségű áruval. Az országgyűlésen és bizo­nyára a lakosság körében is élénk helyeslést váltott ki az a bejelentés, amely a kormány döntéséről számolt be. A kor mány úgy határozott, hogy el kell érni a lakosság ellátásá­nak kiegyensúlyozottságát Megfelelőbben kell kielégíteni az alacsonyabb jövedelmű ré­tegek igényeit, vagyis növelni kell az olcsóbb áruféleségek kínálatát. A kormány az ipari minisztériumokat és a belke­reskedelmi minisztériumot megfelelő intézkedésekre kö­telezte. Ez a határozat mindannyiunk Izámára örvendetes, mert gyak­ran olyannak tűnik az áruellá­tás, és ezt tükrözték a kiraka­tok is —, hogy eltolódunk drága, exluzív áruféleségek fe­lé. Ez jogos elégedetlenséget váltott ki, az országgyűlés mos­tani ülésszakán ezt többen hangsúlyozták. A szükséges termelői kapa­citás rendelkezésre ál), most már az iparon és a kereskedel­men múlik, hogy végrehajtsák a kormány határozatát, amely az életszínvonal további ja­vulását szolgálja. Cs. M. 1 Csütörtökön az országgyűlés folytatta a kormány tevé­kenységéről szóló beszámoló vitáját. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Kállai Gyula és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti külképviseletek több vezetője fog­lalt helyet. Az ülést Kállai Gyula, oz országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd elsőnek Apró Antal, a Minisztertanács elnökhe­lyettese emelkedett szólásra. Apró Antal beszéde folytatta tanácskozását az országgyűlés Fock elvtárs kormánybeszá­molójában utalt arra, hogy a következő 5 éves tervszakasz során számolnunk kell a nemzetközi együttműködés to­vábbfejlődésével. A nemzet­közi lehetőségeket figyelembe véve kormányunk sokat tett, és tesz annak érdekében, hogy bővítsük államközi gazdasági kapcsolatainkat minden olyan országgal, amely kész a köl­csönös érdekek és az egyenjo­gúság alapján velünk együtt­működni. Korunkban a tudo­mányok és a termelőerők gyors fejlődésének és intema- cionaiizálódásának vagyunk ta­núi — ez világjelenség, ami felveti a szükségességét an­nak, hogy a szocialista Or­szágok gazdasági együttműkö­dését új módon fejlesszük to­vább. A KGST-országok fo­kozatos gazdasági integrációjá­lcozó elhatározása, és hol tar­tunk ebben a munkában? A kommunista és munkás­pártokat az elmúlt évben le­folytatott KGST-tanácskozáson az a szándék vezérelte, hogy szorosabbra fűzzék gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésüket, és olyan új termelési kapcsolatokat hoz­zanak létre, amelyek jobban megfelelnek a mai követelmé­nyeknek. A felsőszintű tanács­kozáson benyújtott magyar ja­vaslatok abból indultak ki, hogy gazdasági együttműködé­sünk továbbfejlesztésével mi­nél jobb feltételeket teremt­sünk nálunk és minden KGST-államban a szocializ­mus építéséhez. Mi tette szükségessé a vál­toztatásokat? Először: a roha­mosan fejlődő termelőerők & az erősödő tudományos-mű­szaki forradalom követelmé­Apró Antal felszólal nak megteremtése joggal ne­vezhető objektív, történelmileg szükségszerű folyamatnak. Országunk közvéleményében joggal merül fel a kérdés, hogy a szocialista országok szorosabb gazdasági kapcsola­tait hogyan képzeljük el? Mi­ben különböznek a most ki­alakuló együttműködési for­mák az eddigiektől? Más szó­val, mit jelent a nyolc szocia­lista országnak az integrációs program kidolgozására vonat­I nyel. a kutatás, a termelés és a forgalom egy részében túl­nőttek a kis- és középnagysá­gú országok keretein és lehe­tőségein. Ha visszagondolunk a 20 évvel ezelőtti, tehát a KGST megalakulása körüli időszakra, nyilvánvaló, hogy akkor ilyen jellegű problémák még nem merülhettek fel. A legkülönbözőbb termelé­si ágak fejlesztése ma szerte­ágazó tudományos kutatást kö­vetel a területileg legna­gyobb és iparilag legfejlettebb országoktól is. Egy kis ország természetesen csak akkor dol­gozhat sikeresen, ha kiveszi a maga megfelelő részét az együttműködésből. Egész népgazdaságunk fej­lődése szempontjából egyre nagyobb jelentőségűvé válik részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Kivite­lünk ma már a termőit nem­zeti jövedelem értékének kö­zel 40 százalékát adja, és napjainkban az Iparban nagy­jából minden ötödik magyar munkás exportra termel. Je­lentősen kiszélesedtek külföl­di gazdasági kapcsolataink. Mindezek következtében köz­véleményünk növekvő érdek­lődéssel kíséri hazánk nem­zetközi gazdasági együttmű­ködését. A KGST XXIII. (rendkívüli) tanácsülése körvonalaiban meghatározta a KGST-orszá­gok gazdasági integrációjának kialakításával kapcsolatos fel­adatokat, Közel egy év telt el azóta. A KGST Végrehajtó Bizottságában, a különböző hemzetközi munkacsoportok­ban és az állandó bizottsá­gokban széles körű munka in­dult meg az integrációs lehe­tőségiek felmérésére, egy olyan komplex távlati együttműkö­dési program elkészítésére, amelyet későbbi időpontban a KGST-ben résztvevő kormá­nyok vagy mint egyezményt, vagy minit államközi szerző­dést hagyhatnak jóvá. Mind- annyiunkat az a közös szán­dék vezet, hogy az integráció létrehozásával új erőforrásokat tárjunk fel, és jobban hasz­náljuk Id a szocialista társa­dalmi rendszerből fakadó elő­nyöket, illetve lehetőségeket. Mi, a KGST-onszágok gaz­dasági integrációjának tovább­fejlesztését két úton kívánjuk elérni. Egyrészt az alapvető fontosságú kérdéseket magá­ban. foglaló mind hatékonyabb tervkoordináció, másrészt az áru- és pénzviszonyok széles körű kibontakoztatása útján. Mint szocialista tervgazdálko­dást folytató ország, a jövő­ben is alapvető kérdésnek te­kintjük országaink között a népgazdasági tervek nemzetkö­zi koordinációjának tovább­fejlesztését. Ezek az egymással össze­függő gazdasági és pénzügyi intézkedések teszik majd le­hetővé egy szocialista közös valuta létrehozását. Végül szeretném kihangsú­lyozni, hogy a KGST-tagálla- mok gazdasági integrációja nem jelent elzárkózást a vi­lág többi térségétől, sőt nyi­tottnak tekintjük gazdasági szövetségünket más államok előtt is. Az 1970-es esztendő — ahogy erre Fock elvtárs beszámolójában utalt — a je­lenlegi tervperiódus befejező és a következő ötéves tervcik­lus előkészítő éve, ami kü­lönösen sok feladatot jelent. A szocialista országokkal az 1966—70-es évekre megkötött hosszú lejáratú megállapodása­ink ez év végén lejárnak. Az 1971—75. évekre vonatkozó tervkoordinációt az egyes KGST-országokkal úgy kíván­juk elvégezni, hogy az nem­zetközileg megalapozza negye­dik ötéves tervünket, tegye lehetővé hatékonyabb bekap­csolódásunkat a nemzetközi együttműködésbe, és járuljon hozzá a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibonta­kozásához. Segítse elő nép­gazdaságunk kedvezőbb ága­zati struktúrájának kialakí­tását és gazdálkodásunk haté­konyságának növelését. összefoglalva: a kormány részéről megteszünk mindent a kétoldalú tárgyalások, az 1971—75. évi tervkoordinációs és külkereskedelmi tárgyalá­sok sikeres befejezése és az új államközi egyezmények megkötése érdekében. Mint Szeged város képvise­lője és mint a kormány tag­ja. egyetértek a miniszterel­nök elvtárs beszámolójával; és javaslom, hogy fogadjuk el további munkánk alapjául — mondotta befejezésül Apró Antal. Ilka Pál felszólalása Ilku Pál: A művelődésügyről Több képviselő felszólalása után Ilku Pál művelődésügyi miniszter jelentkezett szólás­ra. Beszédének első részében a kulturális élet kérdéseivel, eredményeivel, gondjaival foglalkozott. . — Az elmúlt évek legna­gyobb eredményié a kulturá­lis területen — mondotta —, hogy megnőtt a szocialista kultúra értékeit befogadók tá­bora, kiszélesedett és megerő­södött az a kulturális bázis, amely záloga marxista kultu­rális politikánk érvónyesülé- sének. A magyar irodalom és művészet új alkotásainak túl­nyomó hányada megfelel a kultúra iránti társadalmi igé­nyeknek; az irodalom, a mű­vészetek legrangosabb vonu­latában felvetődnek a társa- dalomépítés fontos kérdései. Beszédének következő ré­szében az ifjúság helyzetével foglalkozott Ilku Pál, s a párt Központi Bizottságának nem­régiben hozott határozata kap­csán elemezte az egyetemi élet pozitív változásait: — Nem reszortfeladait, nem­csak a művelődésügyi tárcá­ra váró teendő az ifjúsággal való foglalkozás. Minden vo­natkozásban a korábbinál job­ban figyelembe kell venni az ifjúság különféle korosztá­lyainak és rétegeinek sajátos helyzetét, igényeit, Sokat vá­runk az egyetemi önállóság, demokratizmus kibontakozá­sétól, amelyet elősegít az el­múlt évben kibocsátott új szervezeti és működési sza­bályzat. A legtöbb tanulmá­nyi, nevelési, szervezési kér­désben az egyetemekhez ke­rült a döntés joga és ezzel együtt a felelősség is. Több éves előkészítő munka előz­te meg e változásokat, ame­lyek egyenesen következtek társadalmi rendszerünk és életünk demokratizálásából. — A magnövekedett jogkör és felelősség — a tanintéze­tek önállósága, a hallgatók jogainak kiszélesítése — alap­ján Lehetővé válik, hogy lé­pést tartva a tudományos technikai fejlődéssel, egyete­meink előrehaladhassanak a tananyag korszerűsítésében, a tudományos kutatásban, nyu­godt légköriben tanulhassanak a hallgatók. — Ezekben a napokban folynak a középiskolákban a diákparlament előkészületei. Saját problémáikon túl a ta­nulók nagy érdeklődéssel fog­lalkoznak az országos gon­dokkal, problémákkal is, ezek megoldásából a saját terüle­tükön részt kémek és vállal­nak. Tapasztalható olykor hangjukban, bírálataikban né­mi türelmetlenség. Másfelől viszont fel kell figyelnünk az ifjúság egy részének közöm­bösségére ; ennek ellenszere­ként meg kell keresni — a KB útmutatása nyomán —a lehetőségeket a tanulók akti­vitásának fokozásához. Az el­következendő hetek fontos (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János képviselőtársaival beszélget a Parlament folyo­sóján

Next

/
Thumbnails
Contents