Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
Folytatta tanácskozását az (Folytatás az 1. oldalról) feladata lesz, hogy szómba,' vegyük és jól végiggondoljuk a tenni valókat minden iskolai fokon, — az egyetemekkel kapcsolatos intézkedések után — elsősorban a középiskolákban és a középfokú tanintézetekben. — Ifjúsági politikáink megvalósításának derékhadát a pedagógusok jelentik. Több mint százezren vannak. Milliós tömegekre terjed ki hatásuk. Amikor az ifjúság arculatának, magatartásának új, pozitív vonásairól beszélünk, s arról, hogy a tanulóifjúság túlnyomó többsége szorgalmasain tanul és egyne magasabb szinten sajátítja el az általános műveltséget, az új és kórsáért! ismereteket — mindebben pedagógusaink jó munkáját is elismerjük. — Annak a kormányhatározatnak a fokozatos végrehajtására, amely 1968 júliusában született a heti kötelező óraszámok, továbbá az osiz- tátyilé tszámok csökkentésére, illetve bizonyos pótlékok felemelésére, a negyedik ötéves tervben kerül sor. Esedékes teendő a pedagógusok fizetésének rendezése. A kormány a negyedik ötéves terv életszínvonal-politikai intézkedései között kiemelt feladatként fogja kezelni a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítását, fizetésének rendezését. Olyan bérezési rendszert kívánunk bevezetni — hangsúlyozta a művelődés- ügyi miniszter —, amely szakít az egyenlősddvel, lehetővé teszi, hogy aki többet és jobban dolgozik, több juttatást, magasabb fizetést kapjon. Különösen meg kell becsülni azokat a tanárokat, tanítókat, akik a kulturális központokLeeresztett A szovjet békepolitika sikere Az emberiség létét fenyegető potenciális veszély, az atomkatasztrófa megelőzésére tett nemzetközi erőfeszítések fontos állomásához érkeztünk el tegnap: életbe lépett az atomsorompó-egyezmény. Az egyezmény nemzetközi érvényű, a kezdeményezés azonban elvitathatatlanul a szovjet békepolitikához fűződik. Másfél évvel ezelőtt a szovjet kormány indítványára született megállapodás a három nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására, s most, az életbelépés feltételeinek beteljesedésével ‘ a szerződés nemzetközi jogilag is érvényessé vált. Az egyezményt aláíró országok kettős kötelezettséget vállalnak : az atomhatalmak nem adják át nukleáris fegyvereiket más országoknak és nem nyújtanak segítséget külföldi atomfegyver gyártásához, a nukleáris pusztító eszközökkel még nem rendelkező országok pedig vállalják, hogy nem szereznek be ilyen eszközöket, a békés célokat szolgáló nukleáris berendezéseiket pedig nem használják fel atomfegyver gyártására. Másfél esztendő óta majdnem száz ország csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez és több mint negyven ország legfelsőbb törvényhozása ratifikálta már az okmányt. Az elsők között csatlakozott a szocialista országok egész sora, míg az NSZK és Japán csak a közelmúltban jelentette be eme szándékát, akkor is, bizonyos fenntartásokkal. Sajnálatos módon mindmáig távol maradt Franciaország és a Kínai Népköztársaság, jóllehet mindkét ország gyárt nukleáris fegyvereket. Az atomsorompó-egyezmény részeredmény abban a szívós küzdelemben, amelyet a bókeszerető erők a nemzetközi biztonság érdekében folytatnak. Jelentőségében hasonló a korábbi atomatop-egyezményhez, amely betiltotta a föld- feletti, légköri és tengeri robbantási kísérleteket. Ha ehhez Hozzávesszük, hogy tavaly megkezdődtek és az idén folytatódnak a stratégiai rendeltetésű fegyverek korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgyalások, akkor jogosan, óvatos optimizmussal tekinthetünk a jövő elé. Feszültségektől, helyi háborúktól felzakiatott korunkban érvényesíteni lehet a józan megfontoltság és előrelátás elveit is, csökkenteni lehet a nukleáris háború veszélyét. A most életbe lépett egyezmény azonban — mint arra Koszigin szovjet kormányfő rámutatott —még nem jelenti a nukleáris fegyverek felszámolását, csupán azok továbbterjedését gátolja. Ezt figyelembe kell venniök az egyezményen kívül maradt országoknak is. Ezen túlmenően pedig valamennyi állam kormányának feladata, hogy tovább mun- Icálkodjék a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetésén, az atomháború veszélyének teljes elhárításán, hiszen földünkön máris jóval több atomfegyver halmozódott fel, mint amennyi az emberi élet és kultúra teljes elpusztításához elégséges. A nemzetközi békemozgalom nagy sikerének lehet tekinteni az atomsorompó-egyezmény életbe lépését. Ismételten bebizonyosodott, hogy a tömeges békemozgalom hatást tud gyakorolni a kormányok döntéseire, a világpolitika alakítására. A szocialista országok eltökélt szándéka, hogy tovább folytatják a feszültség csökkentésére irányuló politikájukat, s mindent elkövetnek, hogy újabb előrelépések történjenek az általános és teljes leszerelés folyamatában, amelyben minden részeredménynek — így az atomsorompó- egyezménynek is — fontos jelentősége van. Terrorper Saigonban # Ítéleti 10 évi kényszermunka Egy saigoni katonai bíróság csütörtökön 10 évi kényszer- munkára ítélte a 46 éves Tran Ngoc Chaut, az alsóház képviselőjét. A képviselő az ítélet kihirdetése előtt kijelentette: „tudom, hogy a bíróság nem ítélhet halálra, de azt is tudom, hogy bármi legyen is az ítélet, az halálomat jelenti.” Az ítélet közzététele után a képviselőt katonai autón hurcolták el. A Reuter szerint Chau a tudósítóknak a következőket kiáltotta: „ameddig csak élek, az igazságos vietnami békéért harcolok.” A katonai bíróság azért ítélte el a képviselőt, mert kapcsolatot tartott fenn bátyjával, akit „kommunistagyanús tevékenység és kémkedés” miatt már korábban életfogytiglani börtönbüntetéjsel sújtottak. Egyébként ez volt a képviselő második pere. Múlt hét szerdáján távollétében hasonló váddal húszévi kényszer- munkát szabtak ki rá. Chaut az ítélet kihirdetése után 33 órával botrányos körülmények között tartóztatták le. Az alsóház épületébe rendőrök hatoltak, és a képviselőt ütlegelni kezdték, majd elhurcolták őt. A rendőrök egyébként megbotozták a körülötte levő kül- és belföldig újságírókat is. Az újbóli tárgyalást a bíróság azért rendelte el, mert a húszéves börtönbüntetést Chau távollétében hozták. 2 NÓGRÁD — 1970. március 6., péntek A római rendőrség könnygázbombákat készít elő a tüntető diákok ellen — NDK-ba utazók ügyeimébe Új vámrendelkezés országgyűlés tói távol eső kis településieken vállalják, végzik munkájukat. A gyermek- és ifjúságvédelem is témája volt Iliku Pál felszólalásának. 1966 és 1970 között 270 millió forint az előirányzott összeg korszerű, új gyermekvárosok építésére és felszerelésére, továbbá számos meglevő régi gyermek- otthon bővítésére. Be jelentette a miniszter, hogy szeptemberben összeül az 5. nevelésügyi kongresz- sízus, amely ajánlásokat készít a nevelésügy felelős irányítói és gyakorlati munkásai részére. Szólít arról is, hogy az eddiginél tervszerűbbé válik a közművelődés, az érdeklődést. A népművelési munka fellendüléséit többek között olyan akciók jeleik, mint a „100 falu — 100 könyvtár”, a „Televíziót minden iskolának”. Tavasszal megrendezik az országos közművelődési konferenciát, amely arra lesz hivatott, hogy a közművelődési politika továibbfej feszítésének konkrét feladatait határozza meg. Ezután ebédszünet következett Fock Jenő válássá Az elnöklő Kállai Gyula bejelentette, hogy a kormánybeszámoló feletti vitában 27 képviselő fejtette ki véleményét. (Közöttük Varga Tiborné, Nógrád megyei képviselő, kinek felszólalását lapunk 3. oldalán közöljük). Mivel többen nem jelentkeztek felszólalásra, Kállai Gyula a vitát lezárta és megadta a szót Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének, aki a vitában elhangzottakra megadta a választ. Az esti órákban Fock Jenő zárszavával fejeződött be a kormány beszámolójának tárgyalása és az országgyűlés tanácskozásának második napja. Ma a legfőbb ügyész és a Legr felsőbb Bíróság elnökének beszámolójával és ezek megvitatásával folytatja munkáját az országgyűlés idei első ülésszaka. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága felhívja a Német Demokratikus Köztársaságba utazók figyelmét, hogy az NDK-ban érvényben levő utasforgalmi vámrendelkezések megváltoztak; a vám- és engedélymentesen bevihető és kivihető ajándékok és vásárolt tárgyak értékkerete csökkent, a behozatali és kiviteli tilalom, illetve korlátozás alá eső áruk köre pedig bővült. A beviteli, illetőleg a behozatali tilalom alá tartozó árukról a magyar utazási irodák részletes tájékoztatást adnak. (MTI) Péter János Lengyelországba utazik Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Stefan Jedrychogwskinak, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra Lengyelországba utazik. Huszontft éve történi Az iparmedence ellátása mánk van, egyetértett a kérésünkkel, és soron kívül biztosított 100 vagon kenyérgabona-hitelt, amely lehetővé tette, hogy a lakosság legfontosabb élelmiszerellátásában fennakadás ne legyein. Küldöttségünk kissé felszaporodva indult hazafelé. Ez abból adódott, hogy magunkkal hoztuk azokat az elvtársakat is, akiket a pártközpont azzal bízott meg, liogy készítsék elő a földosztást. Természetesein a földosztásról szóló rendeletet és a szükséges nyomtatványokat is leadtuk útközben. Segít az Alföld A küldöttség hazafelé már a miniszterelnök rendeletével, nyílt paranccsal utazott, amely felkérte a magyar és az orosz hatóságokat, hogy utazásunkat támogasság. (Akkor még hadiállapot volt!) Debreceni küldetésem során volt még egy megbízásom, fel kellett venni a kapcsolatot a nemzeti segély országos vezetőségével, amely ugyancsak Debrecenben székelt. Ott kaptam meg azt a jegyzéket, amely felsorolta, hogy az Alföld különböző városaiban és falvaiban a lakosság milyen' mennyiségű élelmiszert adományozott és gyűjtött össze az ipari munkásságnak, amelyet azután folyamatosan el is szállítottunk. A városok közül Kisújszállás és Dévaványa az elsők között nyújtott segítséget. A konmánykiutalás, valamint a nemzeti segély által ingyen juttatott élelmiszerek szállításával és az üzemek között történő szétosztásával az akkor alakult salgótarjáni nemzeti segélyakció foglalkozott. A nemzeti segélyakció vezetője Gólián András pékmester lett, munkatársaként működött közre többek között (II.) Kovács Imre, Zeisler György, Duda László és Ponyii Erzsébet. A nemzeti segélyakció működése már a megalakulásának kezdeti szakában nehéz problémákba ütközött, ami egyrészt abból adódott, hogy nemcsak karitatív feladatokat kellett megoldani, hanem komoly nagykereskedelmi tevékenységet is, ami napról napra bővült és szélesedett. Abban az időben Salgótarjániban élelmiszer-nagykereskedelem nem működött, tehát nagyon sürgős volt az átszervezés. 1945 tavaszán megszerveztük a közellátási kormánybiztosságot, és átköltöztünk a városháza hivatali helyiségébe, ezzel is jelképezve, hogy most már hatóság vagyunk. Ejfy bőrönd pénz A város polgármesterét, Kil- czer Bélát kinevezték az iparmedence közellátási kormány- biztosának, én a hivatal vezetője lettem. Fő feladatom volt az áruforgalom lebonyolítása és a felsőbb szervekkel való kapcsolat tartása. Köztudott dolog, hogy abban az időben gyakori volt a küldöttségjárás a pártközpontban, a Gazdasági Főtanácshoz és a különböző minisztériumokba. A salgótarjáni iparmedence közellátási kormánybiztosságának megalakításával az országban egyedülálló speciális hivatalt hoztunk létre. Állami igazgatási funkciót is elláttunk, de nem tartoztunk állami státusba. Nagykereskedelmi tevékenységet? is elláttunk, de nem voltunk nagy- kereskedők sem, mert ilyen tárgyú í pari gazo lyánnyal nem rendelkeztünk. A Gazdasági Főtanács engedélyével önmagát fenntartó hivatal és elosztó szerv voltunk. Legfőbb tevékenységünknek számított többek között az iparmedence dolgozóinak élelmiszerekkel, és egyéb fontos közszükségleti cikkekkel nagybani ellátása. Működését ideiglenes jelleggel szükség szerinti időben határozták meg. A közellátási kormámybiz- tosságnak különösen nehéz feladatot kellett megoldani 1945—1946-ban. A napról napra szédületes tempóban kibontakozó inflációval nem lehetett lépést tartani. Az a veszély fenyegetett, hogy nem tudjuk tovább bonyolítani az élelmiszerforgalmat, és fennakadás lesz az ipari üzemek kenyér- és lisztéllátásában. (Előfordult, hogy pisztollyal a zsebemben, egy nagy bőrönd inflációs pénzzel indultam el élelmet vásárolni Nógrád megyének.) Az infláció kezdeti időszakában még árucsere-forgalmat is bonyolítottunk az üzemekkel, de ez sem volt sokáig tartható, így az üzemeknek utólagos elszámolásra, míg a helyi lakosság kenyér- és lisztigényét szolgáló mennyiségeket pedig napi áron szolgáltattuk ki a kiskereskedőknek és a helyi pékiparosoknak. Mire. megjött a jó forint és vége lett az inflációnak, a mi vagyonszám- lánk egyenlege is nullára futott ki. Sürgősen felrobogtunk a Gazdasági. Főtanácshoz, a Parlamentbe, ahol Vass Zoltán fogadott bennünket. Előadtuk, hogy milyen probléHa most, több, mint két és fél évtized távlatából visszatekintek azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a lakosság ellátása érdekében tettünk, egy kissé még az én számomra is hihetetlennek tűnik, hogy a legvadabb inflációs áradat közben is biztositani tudtuk a lakosság folyamatos kenyér- és Usztellátását. Cselekedni kellett A nemzeti segélyakció felszámolásával és a közellátási kormánybiztosság megalakításával új alapokra fektettük az élelmiszer-elosztás rendszerét Minden nagyobb üzemből a pártszervezet és az üzemi bizottság közösen delegált tagot a kormánybiztosságba. A tagoknak joguk volt a kormánybiztosság minden ténykedését ellenőrizni, az élelmiszer-elosztást illetően, de egyben kötelesek voltak maximális segítséget nyújtani a feladatok gyakorlati megoldásához, például a szállítás, tatarozás és munkaerő megoldásához. Nem kétséges, hogy az üzemekkel történő összefogás nélkül nem lehetett volna tartósan biztosítani több mint 60 ezer ember kenyér- és lisztellátását. Volt idő, amikor a munkásellátás biztosítására több mint száz vagon kenyér- gabonát tároltunk különböző ipari üzemek raktáraiban és urasdgi magtárakban. Természetesen az üzemek adtak segítséget a kenyérgabona be- és kitárolásához is, amelyet a helyi malomban szükséglet szerint őröltettünk meg. Bognár József (Folytatjuk)
