Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

Periklész, Korovemueia* Gy ory Ifeztso: Gömöri rengeteg „Benne van a magyar bá- a tanítót embernek tartom, s nai egesz égi sitáiaja, ue va- eljárok /a comoedákba,/ ko- laiai uj erővel, az: aj szó- szónok piszkos bányászok- eiális es ernoeri célok felé nak,/ a nyomdában testvér- irány uló arccal és szívvel, nek /érzem a szedőket, s a Magasabban van e tekintet- gépeket/, s akarom a mim­ben, mint az itthoni kolté- kát, a szerzést:/ mindenki- szei- .. Minden verse igaz, nek a kenyeret ” keg> ellen magyar igazságot Bár a „Zengő Dunatáj” hirdet. Csak Ady élte eny- 195 <-ben, és „Az élő váia- nyire magyar voltát, ilyen szol”, 1964-ben megjelent ver- kinlódva, ennyire sorskül- seskötetei szép sikert arat- dötten... Örömmel és bol- tak, a magyar olvasók mé- dogan köszöntőm Györy De- gis inkább a regényíró Győ- zsőt. A be nem teljesedett ry Dezsőt ismerik. Legis- sors ereje sodor együtt ben- mértebb művei a „Viharvi- nünket.” rág”, a) „Sorsvirág” és a Móricz Zsigmond üdvözöl- „Tűzvirág” ciklusa, amely- te a fenti szavakkal Győry ben Kalla Mihálynak/, az Dezső költészetét, a kisebb- 1848/49-es s szabadságharc ségi sorsban élő nagyszerű honvédtisztjének és szerel­embe«: példamutató maga- mének, Katinkának az tartását, aki már 1927-ben életútját kíséri végig az el- ars poétikája elvévé tette a nyomatás évein keresztül a közéleti költészetet: „Hej. dicsőséges Tanácsköztársa- pajtások, nem babra megy ság északi hadjáratáig. Ma- a játék, /nem szándékokról ga a szerző használja his- van itt a beszéd,/ nem is a tóriájának jellemzésére a módról, hogy ki tudja szeb- „keser-édes” jelzőt. Szere­ben /'kiteiégetni a maga ba- lem, kaland és költészet jel- ját./ a bánat utca rőtt sövé- lemzi a regényt, amelynek nyein, vagy a rótt/ sorok főhősét nagyapjáról mintáz- ruhakötelén. /Jön egy nagy ta az fró. A Sorsvirág elő­szél, és úgy lerázza őket, szavában meg is mondja, akár/ az est a sok-sok tar- hogy az egész történetet ka-barka/ íelhőrongyot le- mintegy örökségképpen kap- dobálja az égről.” ta nagyapjától: „Rámhagy­A most hetvenedik szüle- tad a naplódat, fiatal életed tésnapját ünneplő költő Rí- ízeit, a szegényekért és a maszombatban született 1900. szép szerelemért küzdő era- március 18-án. Édesapja ki- beriség kedvelését. Rám­váló tanár a fiú is tanár- hagytad a boldogító bizal- nak készül, de a közéleti mat, hogy az írói élet értei- tevékenység, az újságírói hi- me: feloldódni a nép álmai- vatásra kötelezi. Újságíró és ban és beleolvadni a nép költőként is szilárd hűség vágyaiba. Eggyé lenni anép- jellemzi a magyarsághoz. A pel, sorsával, s előbbrehala- iák hűsége a talajhoz s a dásávaL Rámhagytad a tel- tájhoz hasonlítható az övé- jes élet igényét- Életpéldá- hez. Egyik legszebb költe- dat és forradalmi embersze- ményében a földből kirán- retetedet. És a nemesen iz­gatott kenderszárhoz hason- gága szerénytelenséget, hogy lítja magát, azonosul embe- magasabbra lő az, aki az ri mivoltában a kendersors- eget veszi célba, s nem a sál: kitépik, vízbe rakják, szomszéd akácfa tetejét.” áztató követ gurítanak egy- A „Gömöri rengeteg” él­kor szálas, szép testére. mű regénye a magyar nar- Méltatói kiemelik, hogy tizánmozgalmat, közelebb, költészetét a század fontos ről a gömöri tájak egyetlen dokumentumai között tart- városkájának nyolc napját hatjuk számon. „Egy kisebb- örökíti meg a Szállasi-puccs ségi sorsbol volt képes év- nemzetgyllkos napjaiban, tizedekkel ezelőtt európai „Ez az írás nagyon mélyből szintre emelni szemléletét, jött: fájdalmaim és valló­dé nem a kozmopolita ré- másaim mélyéről” — vall- ■ giókba, hanem arra a ma- ja az író. gaslatra, melyről nem a né- A regény hősei partizánok, pék különbségei tűnnek elő, és régi 19-es veteránok, raj- hanem sorsuk és gondjuk tűk kívül olyan értelmisé- azonossága.” giek, akik ingadozva bár, de A fasizmus előretörésekor eljutnak az ellenállásig, s Férfiéneket zengett Európa diákok, akiket tiszta szívük romjain, volt bátorsága és ifjú lelkesedésük egyenes „Emberi hang”-on beszél- úton vezet a küzdelembe. A ni, meghirdetni hogy „Ve- történet főszereplője két retkénél vörösen pirkad, s testvér. Szerelmes fiatal di- a Lajtán barnán alkonyul” ák az egyik, aki gyűlöli a s amikor „Hitler bömbölt, németeket és az apját in­versem nem félt” és ma- ternáltató hadapródőrmes- gyarként tudott ember len- tért- A tennivágyás és a ni. ö fordította le magyar- bosszú állítják a partizánok ra Fucik „Üzenet az élők- mellé. Bátyja, a városka mű­höz” című művét ......lefor- zeumának igazgatója. Hu­d ítottam szavad. s elsők manistának vallja magát és közt a nagyvilágban -Nap- csak későn döbben rá, hogy löd« melyére leszálltam: éppen a humanizmus értel- hogy élj! S hirdesd! S hir- mében kellene a barbárság dethessem múlhatatlan iga- enen határozottan fellépnie, zad. ’ „Újságíró és költőként Ez a tévedése menyasszonya a népek közötti hídverés és saját életébe is kerül szellemében harcolt:” S azért Mellettük a Hothy- és Szé­keli tán népjelképpé, hogy ias_éra züllött, tivomyázó legyünk, /mert azt hirdet- alakjai és olyan egyénileg tűk: Híd és Nép/, s hogy az tisztességes, de tehetelensé- elet öröm és szép. /És ezért gükben sajnálatra méltó következésképp/, főmunkánk aiakok, akiket az utálkozás az örömszerzés/, s jót ten- sem tud cselekvő emberekké nünk a földi cél!” tenni. Politikai mondanivalóié- Erőssége a regénynek az nak legizgalmasabb része izgalmas cselekménybonyo- „Az ember tragédiája, leg- lítás, a táj művészi és ele- újabb szín” című verse. Eb- ven ábrázolása és a költői ben Ádám kopott bundában, nyeiv, amely nekünk kü- Lucifer, Napoleon-maszkban lönösen kedves lehet, hisz áll a Dunánál. Lucifer ke- ^zes paióc nyelven beszélnek mény rendet diktál, épülete- a regény hősei, két ostromoltat, bombát dob A „Gömöri-rengeteg” el­a gyerekekre. Ádám torkon sfisnrban az ifjúság érdek­ragadja Lucifert: „Nem, nem lődésére tarthat számot, kell a rend!” Lucifer fényé- Méltó folytatása a költő getően kérdezi: „Megörültél? Győry Dezső szépen meg- A lázadókhoz állsz? Polgár, fogalmazott vallomásának: bolond vagy? Adám felelete gn és ezer társam a sors­egyértelmű, a fasizmus min- ban /szegényekért, s kicsi­den megnyilvánulásának nyekért/ fájtuk, s izgultuk visszautasítása a humaniz- ezt a SOrsot: /rossz életet mus nevében: „Nem! Ember jobb életért./ Sosem magun- vagyok. Nem érted, állat, kért mindig másért/ hir- nem kell ez a rend!” dettünk többet, mint ma­„Nem szent a kenyér, ha gunk; /jobb lenni ösztő- csak új nyomort szülni ad nünknél, s másnál. Is tartani erőt” — hirdeti és az új minden gátomlásnál/ élő gát. világot a dolgozó emberrel nak szfvünk> s agyunk-/Gyű- váló teljes azonosulás útján löjgégre nevelt a sorsunk reméli megvalósítani: „...én m; szeretetre önmagunk..,” már aratókkal beszélek, s el-elnézek /kőművest, ácsot/, Csukly László 8 NÖGRAD - 1970. március 29., vasárnap VALLATÁS Csöngettek. Nem vártunk senkit. Hajnali 3 óra volt. Felesegem és én két színész barátunkat láttuk vendégül* akik előadás után jöttek át. Boroztunk. — Katonai rendőr ség­— Kérem a személyazo­nossági igazolványokat. — Melyikük Korovesszisz? — Én. Szpanóz felügyelő volt öt emberéveL Alacsony terme­tű ember- rettenhetetlennek akar látszani, arcára erősza­kos keménységet ölt Embe­reinek kezében csőre töltött pisztoly. A Korovesszisz-házaspár vendégeit igazoltatás után kidobják, majd házkutatást tartanak. Majdnem egy órá­ig rámoltak a kis- kétszo­bás lakásban. A bútorokat felforgatták- az összes ruhát egy halomba hányták- A szemétládát is kiürítették, még a vécé-papírt is átnéz­ték. Szinte vallásos buzga­lommal kutattak. Porrá tör­ték a jeget a hűtőszekrény­ben. Föltépték a párnákat, szétszakították a könyveket. Odahaza nem volt semmi el­rejteni való. Lefoglalták le­velezésemet- befejezetlen egyfelvonásos darabom kéz­iratát- az írógépemet. Rátet­ték kezüket trákiai népdal­gyűjteményemre, tánc- és művészlemezeimre. A klasz- szikus marxista könyveimen kívül elvitték Platon és Aristotelcs-kiadásaimat is. Azt mondták rá, illegális irodalom. Mikor megpróbál­tam felvilágosítani Szpanóz felügyelőt- rámmordult: — Ne etessen ezzel en­gem. Úgy látszik mégiscsak sikerült valami kételyt kel­tenem. A könyvszekrény előtt egy darabig töprengett* aztán úgy döntött, hogy le­foglalnak minden vastag könyvet, mert minden vas­tag könyv *-vörös.” Egy étel­recept-gyűjtemény is közé­jük került, de kihagyták a Hivatalos Távbeszélőnév­sort. Aztán: — Kövessen. — Van letartóztatás! pa­rancsa? — Fogja be a száját. Rorovesíziszt a „katonai kórházba” viszik­A negyedik emeleti folyo­sóról lépcsősor vezet a te­tőre. Az összekötőajtón fel­irat: Lelépni szigorúan ti­los! A tetőn kis fedett há­zikó. Szennyes raktár. Las­san vonultunk. Nem érez­tem semmi különöset. Be­vezettek a raktár ajtaján* aztán felgyújtották a vil­lanyt Benn emberek dol­goztak. Kötelet kerestek, de sehol sem találtak- Tipikus görög dolog. Valaki odaszólt nekem- hogy ne álljak ott, mint egy hülye- hanem ke­ressem én Is. Szpanóz fel­ügyelő nem engedte. Marad­jak csak a helyemen, nincs szükségük rám. Meglett a kötél Korovessziszt egy fiadhoz kötözik, majd Szpanóz fel­ügyelő hozzálát a vallatás­hoz. Kérdezgetni kezdett- hogy nem túl kemény-e a pad- nem vájnak-e a kötelek a búsomba. Nem válaszoltam­— A pisxtáciamandulá* szereti? — Ha azt hwh, hogy így kiszed belőlem valamit, ak­kor téved. Tiltakozom. A bírósághoz fordulok. — Kósztasz- adjál neki pisztáciát. — Fát- vagy vasat? — Először fát, majd meg­látjuk. Ez a falanga, tortúra, ami­kor az embernek a talpait bottal verik. Eleinte csak fáj, éget. Aztán úgy érzi, hogy csúszik- zuhan egy hosszú, síkos lejtőn, és min­dig beleütközik egy kemény gránitsziklába. Ha nem lát­tam volna, hogy ütnek, nem tudtam volna, mérről jön a fájdalom. A csapások a gránitsziklák. A lejtő a szü­net két ütés között Ha egyenletes ritmusban csi­nálják, akkor nem fáj any- nyira- mint amikor össze­vissza. Kiabálni kezdtem. Eddig nem tudtam- hogy milyen atható lehet az emberi hang. A sajat nevemet kiabáltam. Abbahagyták. Vagy tíz ütést kaphattam. Szpanóz megkér­dezte, beszélek-e. Nem néz­tem rá. Kósztasz újra rá- kezdte. Üvöltöttem. Valaki kiment a vécébe, behozott egy felmosórongyot és a számba tömte. Kifacsarták- a mocskos lé a torkomra csurgott- Nem kaptam le­vegőt. Megpróbáltam jógáz- ni- hogy ne érezzem a fáj­dalmat. Semmi haszna, a jógatudományom csődöt mondott. Mindig azt hittem, hogy most ájulok el- de nem. Sokáig bírtam. Csak a tompa pattanós hangja volt, mintha egy óriás faharang szólna. Aztán megint zuha­nás, hosszan ■ csöndbe, a sötétségbe, a semmibe. Felmostak. Szinte büszke voltam, hogy elájultam- A falangát sem lehet örökké csinálni. Majd csak abba­hagyják. — Beszél? Megint a felmosórongy. Levegő — nincs levegő. A fejem remegni kezdett. — Hagyjátok abba, mon­dani akar valamit. Szép me­ló volt. —• Főnök, ne menj közel hozzá, leköp­Szpanóz odaintett Kósz- tasznak és újra kezdték. A fiatal írónak mielőtt még végképp elvesztené esz­méletét, víziói támadnak. Egy koszos korcskutyát láttam, kövekkel hajigálják. Megkövezik. Gyerekek hány­ják a követ, gyerekek a mi utcánkból. A kutya hasonlít hozzám. Félek, hogy rríeg- őrülök. Korovessziszt ronccsá ver­ve magánzárkába viszik- Kabultan tölti az éjszakát. Másnap kezdődik elölről minden. Megint a raktár. Amikor megláttak, nevetni kezdtek. Mit akarnak? Szpanóz ugyan azt kérdi, mindig ugyanazt. De minek. • Valaki fütyült: „Athén, a menny lánya, gyönyörű At­hén”. Forró víz, vagy hideg, nem tudom­Amikor már beszéltem volna, nem jött ki hang a torkomon. Szpanóz felé in­tettem. Jelbeszéddel papírt kértem és ceruzát, „ön ki­csoda?” „Mit akar tőlem?” A cédulákat dühöngve összetépte. Visszavittek a 17-es cella magánzárkába. Az előző fogolynak itt kellett végeznie a dolgát. Bűz, sa­lak- De itt valahogy bizto­sabbnak éreztem magam. Mint az egér, aki csapdába esett. De legalább a macs­kától megmenekültem. Ké­szen vannak velem, és nem beszéltem. De ez csak a kezdet volt. Hat hónapig folytatták a val­latást a „katonái kórház” épületében és annak tetején. Periklész Korovesszisz nem vallott- Amikor már járni tudott, kiengedték. Most fe­leségével együtt Londonban van. (Raáb György fordítása) (Az Observer 1969. decem­ber 7-j számából). *■ Egyre szélesebb a tilta­kozás az ultrareakciós gö­rög katonai junta elnyomá­sa ellen. Még a NATO-be­folyásoltságú Európa Tanács is vizsgálatot indított — ki­zárási szándékkal — a görög diktátorok kormánya ellen amely kíméletlen eszközök­kel tartja kordában 4 gö­rög népet, köztük értelmi­ségének legjavát. Elég, ha­csak a kiváló zeneszerzőre. Theodorakiszra utalunk- Az Európa Tanács előtt meg­hallgatott tanúk egyike egy másik görög intelektuel volt, Periklész Korovesszisz. A fiatal író és színész megme nekülése után élményköny­vet írt. amelyet — angolul — a londoni Allison and Busoy Kiadó jelentet meg 1970 elején. A tekintélyes angol hetilap, az Observer hosszabb részletet közölt előzetesen. Ennek alapján született a fenti írás. AAtWSJ**XS***MS*SSSSS*lf*SSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSJ-SSSSSSSSSSSSSSSSS» Révé** Tibor Tpétakaleidoszk óp Jelenlevő barátnője, aki se­gített az öltözködésnél, nem állhatja meg, hogy kimondja: — Annyi baj legyen, éde­sem! A másik fele úgyis biz­tosan tudja, hogy nem vagy az! LOS ANGELES — Mondd, Joe, igaz, hogy ez a Smith olyan rettenetesen gazdag? — De még mennyire, Bili! Van egy Rembrandtja, egy Goyája, egy Velasqueze és egy Mercedese. — Hűha! Négy autó manap­ság! Ez tényleg egy gazdag ember. ROMA Egy olasz városkában ha­talmas fehér sportkocsi hajt be, és megáll a benzinkútnál. A volánnál ülő férfi színültig tölteti a benzintankot, aztán megkérdi a benzinkutast: — Meg tudná mondani, si­gnore, merre van a legköze­lebbi város? ' A benzinkutas egy pillana­tig gondolkodik, aztán rámu­tat egy srácra, aki rollerrel az út mentén áll. — Tessék csak követni ezt a gyereket, 6 is oda megy... JOHANNESBURG Két régi jóbarát beszélget egy nemrég elhunyt ismerő­sükről. — £s mondd, hogyan tör­tént tulajdonképpen? — Egy idő óta, amikor a kerti fürdőmedencébe lépett, azt hitte, hogy oroszlánt lát. — Na, és? — Ez, kérem, a legújabb párizsi divat. — Es nem fakul ki? — Ez? Három éve süti a nap a kirakatban, és egy ár­nyalattal sem lett halványabb. BUKAREST Ciprian késő éjjel, kissé pi- tyókásan érkezik haza. A fe­lesége dühében pofon vágja. Ciprian néz egy pillanatig, az­tán méltatlankodva így szól: — És ezt a kezet kértem én meg valamikor... MÜNCHEN VARSÓ A fizikaórán a vízi erőmüvek működéséről akar beszélni a tanár. Megkérdi előbb: — Nos, ki tudja megmonda­ni, hogyan jutnak az emberek a viz révén fényhez? Jerzy jelentkezik: — Ügy, hogy lemossák az ablakot.., I BECS Az ismert zeneszerző fele­ségétől megkérdezi a barát­nője: — Az ideggyógyász nem hitte el neki, és egy nap az oroszlán megette... BUDAPEST — Mondja, divatos ez a blúz, amit ajánl? Az ismert nyugatnémet filmsztár álarcosbálba készül Férfiruhába öltözik és kije­lenti: — Csak az a baj, hogy a közönség fele férfinak néz majd ebben a ruhában. — Nos, drágám, hogy megy mostanában az uradnak? — Oh, kezd az én Raulom­nak nagyon jól menni. Kép­zeld csak, édesem, már a takarékkönyvem számára is szerzett néhány betétet...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents