Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
* Huszonöt évvel ezelőtt, hosszú éveken át pusztító háború romjaiból tápászko- dott a világ. Az emberek családtagjaikat, szeretteiket, házukat, ingóságukat, emberségüket keresték: a béke öröme még számos szív- fájdalommal vegyült. Az ilyen percekben a lélek gyógyszere a mosoly. A mosoly múzsája pedig nem pl- _ _ „patent a romokból ébredő, rázza Jim. — Ekkora hazugnehéz napokban sem. Ha ságot még a cápák se tud- rvem született új, hát a ró- rlat lenyelni. ^ gi vicceket idézte fel a mo- solyra éhes ember. Most, ? huszonöt évvel korábbi tré- f'Éf' * fákból állítottunk össze egy ||§ nemzetközi csokrot. A TEVE MEG A HANGYA A teve az oázis ízes füvét ropogtatja- Elsurran mellette egy serény hangya, mely óriási szalmaszálat húz, úgyhogy szinte elvész alatta. A teve így szól a hangyához; — Minél tovább nézlek, annál inkább bámullak. Tíz- szerte akkora terhet cipelsz, mint a tulajdon tested, én meg nyomban meggörnyedek, mihelyt egy átalvető tarisznyát tesznek rám. Mi lehet ennek az oka? A hangya azonnal válaszol. — Az barátom, hogy te másoknak dolgozol, én pedig magamnak. ■n' A-AZ AJÁNDÉKNYŰL összetalálkozik a plébános a paraszttal és panaszkodik, hogy ebben a háborús időben hosszú ideje hozzá sem tud jutni egy kis húshoz. A ravasz paraszt összehúzza szemöldökét. — Szerencsére, elég nyúl van a határban — mondja. — Ma reggel is küldtem egyet a plébános úrnak. A plébános boldogan kö- szöngeti. Zsebrenyúl, pénzt vesz elő. — Itt egy lek. Add a fiadnak, vegyen rajta nyalókát! A plébánián azonban semmit sem tudnak a nyúlról. Elmúlik az este, el a reggel, de másnap, harmadnap sem érkezik meg az ajándék. Végre újból találkozik a pap a paraszttal. — Mj van a nyúüal? — kérdezi. — Na még Ilyet! — ször- njrűlködik a ravasz gazda. — Már három napja, hogy találkoztam vele a temetőnél- Mondtam is neki: „Nyulacskám, menj azonnal a plébános úrhoz, mert leapad a Karikája!” Látja, így romlik a világ. Már a tisztelendő úrhoz se ment el a szemtelen. DÍSZLÉPÉSBEN ! A dán újonc dicsekszik odahaza. — Kimondták a szentenciát: haza csak az mehet, aki kifogástalanul tudja a díszlépést. Képzeljétek, az egész század rosszul menetelt, egyedül csak én léptem jól. Caafcháit az ilyen emberre a kaszárnyában is nagyobb szükség van a kiképzés miatt. Ezért is jöttem valamivel később és csak rövid időre... — Aztán miért nem? — Ilyen a megegyezésem a bankkal. Megfogadtam, hogy senkinek nem kölcsönzők semmit, a bank viszont kötelezte magát, hogy nem árul halat. A KEGYELET VIRÁGA Egy jónevű párizsi kereskedő sírfelirata: — Özvegyem tovább vezeti boltomat JÓK ELTŰNT Síró, zokogó, csinos fiatalasszony jelenik meg a hadügyminisztériumban. Rokonszenves, idős tábornok fogadja. — Mi baj van, asszonyom? — kérdezi. — A férjem az eltűntek listáján szerepel. Kerítsék elő, ha istent ismernek! Az asszonyka fényképet vesz elő, átnyújtja a tábornoknak. A tábornok nézi-né- zi a képet, majd a csinos asszonykára tekint és azi kérdezi: — Miért? SOROZÁSON Felszabadult Belgium, megkezdték a nemzeti hadseregbe a toborzást. Sorozásra került az egymáshoz kísértetiesen hasonló ikerpár, Gerard és Narcisse is. Gerard lépett elsőként a sorozó orvos elé és az alkalmatlannak nyilvánította. — Te — szólt Narcisse a testvéréhez a váróteremben. — Eredj be helyettem is, hiszen annyira egyformák vagyunk, mint két tojás. Gerard ráállt a cselre, rövid idő után azonban mosolygó arccal lépett ki a aorozószobából: — Gratulálok, Narcisse! — mondta — Téged bevettek. A KÉNYES CÁPA Az Indefectible hadihajó idköt a Távol- Keleten egy cápáktól hemzsegő tengerrészben. A kapitány éppen ezért szigorúan megtiltja a fürdést. Délután azonban rendkívüli esemény történik, Jim makróz fejest ugrik a tengerbe és vagy negyedórán át vidáman ficánkol a vízben- A cápák félelmetesen kerülgetik, a kapitány káromkodik a hajóhídon, végre Jim kelletlenül kikászálódik. — Megérdemelnéd, hogy láncra veresselek! — így a kapitány. — De hiszen mindenki láthatta, hogy a cápák engem nem bántanak. — Csakugyan. Ezt pedig hogyan csináltad? Jim hátrafordul és a hátén a következő felírat olvasható, friss tetoválásból: „Az amerikaiak azt állítják: egyedül ők nyerték meg a háborút.” — Nem értem — csóválja a fejét a kapitány. AZ AJTÓ A közismerten iszákos paraszt egy békés ünnepnapon a forgalmas úton, az egyetlen kocsma előtt állott cols- tockkaü a kezében és nagy ban mérte az ajtó szélességét és magasságát- A járókelők sajnálkozva figyelték ostoba ügyködését, végre valaki mégis bátorságot vett és megkérdezte: — Mit méricskéled azt a kocsmaajtót? — Egy méter széles, két méter magas — mondta az ágrólszakadt külsejű paraszt —, mégis furcsa egy ajtó Volt nékem földem, lovam, ökröm, mind ezen az ajtón ment be. Az istállóm és SIKERÜLT OPERÁCIÓ A katona haslövést kap, kórházba kerül, megoperálják és amikor az altatásból magához tér, jó Hangulatban közli szobatársával. — Nagyon örülök, hogy az operációm ilyen jól sikerült — Nono, vigyázz — mondja a szobatárs —, itt minden komplikáció előfordulhat. Az egyiknek egy ollót, a másiknak egy csomag vattát a harmadiknak egy csipeszt felejtettek a hasában. Az is előfordult hogy valakinek a hasában-.. Abban a pillanatban megjelenik a sebészorvos a kórterem ajtajában. — Nem tudják, hová tűnhetett a kalapom? A frissen operált katona elájult. A NÉPSZÖVETSÉG Egy agg kínai diplomatát megkérdeztek, mi a véleménye a népszövetségről, mire ő a következő furcsa választ adta: Ha az angol műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó C3ii- pa játékszer, pénztár és hajóügynökség volna. Ha az amerikai műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó csupa gyár, ökölvívó-mérkőzés, mozi és bár volna. Ha az arab műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó csupa hárem és hamman volna. Ha a kínai műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó csupa butik, ópiumbarlang és virágos csónak volna. Ha a spanyol műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó csupa monostor, zárda és aréna volnaHa az orosz műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó csupa előadóterem volna. Ha a lengyel műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész göldgolyó csupa hangversenyterem és mulató volna. Ha a francia műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó csupa múzeum, színház és szájon volna. Ha a német műveltség hódítaná meg a világot, akkor az egész földgolyó csupa kaszárnya és börtön volna. — Igen? Az autóm éppen az imént gázolta el a kutyádat. AZ ÜJONC LEVELEI Giovanni , a szicíliai fiú bevonul katonának és mindennap levelet kap menyasszonyától. Csakhogy Giovanni nem tud olvasni. A káplár felajánlja, hogy majd ő felolvassa, de az újonc önérzetesen elutasítja. — Semmi szükség rá. Karácsonykor úgyis szabadságra megyek és akkor majd felolvassa maga a babám— Adjon annyit, ameny- nyit megér önnek ez a szertartás. A vőlegény elpirult, hosz- szan nézett a lelkészre, majd egy shillinget nyomott a kezébe. A lelkész rátekintett a pénzre, majd az új asz- szonyra, s az egy shillingből visszaadott nyolc pennyt. HADI SZERENCSE Fontos csatára került sor. A kapitány öt shillinget ajánlott fel minden németért. Mlck és Pat, a két skót ugyanabba a géppuskaállásba került. Felváltva álltak őrt. Az éppen őrködő Pat így költötte Micket: — Jönnek a németek. — Hányán vannak? — Mint a heringek. Vannak vagy ötvenezren. — Micsoda szerencse! — kiáltott fel Mick — Milliomosok leszünk mind a ketten. A KÁVÉHÁZBAN Egy lány megszólítja a pincért. — Kérem, nem volt itt egy úr. aki egy kékruhás nőt várt? — De igen, — felel a pincér — félórát várt is. De azután elment. Egy zöldruhás nővel. SELYEMHERNYÓ — Látod, kisfiacskám, ezeket a gyönyörű selyemruhákat egy nyomorult féregnek köszönhetjük — mondja az anya. — Tudom, anyu — jegyzi meg a fiú —, apának. . - | TOMBOLA, TOMBOLA.. • — Ejnye, de szép kis gépkocsi, hol szerezte? — Jótékony tombolán. — Óriási, ön nyerte a főnyereményt? — Nem. hanem én rendeztem a tombolát. A FURFANGOS MUZSIK Egy muzsik fogadott, hogy bevisz egy malacot a városba, anélkül, hogy vámot fizetne. A SAH MEG A NÉPE Egyik perzsa sah megparancsolta, hogy palotája kapuját éjjel-nappal hagyják tárva-nyitva, teljesen őrizet nélkül. A HALKUFÁR ÉS A BANK Ábrahám ügyes halkereskedő, üzlete különösen fellendült, amióta a jólmenő bank tőszomszédságában mamim ülfi BEHÍVJÁK A CIGÁNYT A cigányt behívják katonának, az elosztóban megkérdezik tőle: — Melyik fegyvernemhez akarsz kerülni? — A csodafegyverhez — hangzik a válasz. A jelenlevő jutási őrmester elorditja magát. — Te piszok csibész! Nem szégyelled, hogy nem akarsz katona lenni! Az udvaroncok egyike megkérdezte, miért intézkedett így. A válasz: — Nekem kell őrködnöm népem fölött, nem pedig népemnek énfölöttemOdaér a vámház elé, hátán egy zsákkal— Mi van ebben a zsákban? — kérdezi tőle a vámtiszt. — Kutya. — Mutasd! — De sückor elszalad. — Mutasd csak! — ordít rá a vámtiszt. A paraszt kinyitja a zsákot. Valóban kiugrik belőle egy kutya és nyomban futni kezd. A muzsik utánaFélóra múlva a paraszt ismét feltűnik a vámház előtt, hátán a zsákkal. — No, megfogtad a kutyát? — kérdezi a vámtiszt. — Meg. Fél óráig futkostam utána. — Jó. MehetszAz ám, de ezúttal a zsákban már a malac volt. utána a házam is. Most. hogy semmim sincs és egy leva sincs a zsebemben, én magam sem tudok bejutni rajta. árusíthatja halait, a bank vezetőinek hozzájárulásával. Ábrahámot egy napon felkeresi Jákob, akinek üzlete tönkrement. — Hallom, jól megy az üzlet — kezdi Jákob. — Nem panaszkodhatom — így Ábrahám. — Akkor tudsz kölcsönözni nekem ötven guldent—- Tudni tudnék — mondja Ábrahám —, de nem tehetem. A FÜHRER BUNKERJÁBAN Hitler luxusbunkerjában nagy a sürgés-forgás, a Führer ugyanis a legújabb hadijelentések hatása alatt formálisan összecsinálta magát Hivatják a takarítókat és az udvíu-i orvost. — Valami baj van? — kérdezi az orvos a Führertől Mire Hitler szokásához híven kiegyenesedik— Ki mondta, hogy baj. Csak tervszerű kiürítés GYÁSZOS ESEMÉNY Temetési menet halad végig a szűk utcácskán. Kegyes szokás szerint ismeret- A skót feleségül vett egy len járókelők is követik a AZ ESKETÉSI DÍJ idős hölgyet. Miután az egyházi szertartás véget ért, remegve lépett a paphoz: PÁRBESZÉD — Sajnálom, kedves barátom, hogy a tyúkjaink tönkreteszik a kertedet — Sebaj, a kutyám megette a tyúkjaidat koporsót Egyikük az imámhoz lép. — Mondd nekem, oh szent férfiú, vájjon Allah rendeleté szerint a koporsó előtt kell-e mennem, a koporsó mögött, a koporsó jobbján, vagy a koporsó balján? — Mindegy az, fiam — válaszol az imám. — Csak egyre vigyázz: nehogy magad légy benne a koporsóban! — Mivel tartozom, tiszte- letes úr? A pap, aki szintén skót volt, így felelt: Gyűjtötte: LAKOS GYÖRGY Rajzolta: KONDACS ILDIKÓ
