Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

I ervezo szövet kezetek 4 :ervtárgyaló köz>gyülésekkel, a tavaszi *» .szántással, vetaseel új gazdasági évet kezdeoa-k az mezőgazdasági íiagvüzs'inek. A vsae.ak es a tagok most, az ind-u-iáskor ha- tátoazak meg az egösz évi tennivalók sorát, hogy ez az esztendő termékenyebb, gazda­gabb legyen a tavalyinál. Nem könnyű a dol­guk. Hiszen 1969 közismerten jó esztendő tolt, olyan, amelyet szívesen emleget a gaz- tíasntber. Ezért aztán most alaposabban meg kell gondolni, jobban meg kell fontolni, bo- *gyan növelhető tovább a növénytermesztés és az állattenyésztés hozama, a közös gazda­ság és a tagok jövedelme. Az idei népgazdasági terv ek, a megyei el­fe éoastések. a negyedik ötéves terv óéi kitű­zéséi fel reér' Vetetlenül mutatják az irányt. Nem kétséges, hogy ez az út a korszerű, sok árut termelő, virágzó nagyüzemekhez vezet. Az már a szöveteezeieken múlik, milyen gyorsan jutnak el a célhoz. Azon. hogyan ítélik meg helyzetüket, a gazdálkodás körül­ményeit, hogyan használják ki a kínálkozó lehetőségeket továbbfejlődésük érdekében. A most folyó terv-tárgyaló közgyűlések ed­digi tapasztalatai biztatóak. Az erős, évről évire biztonságosabban gazdálkodó termelő­szövetkezetek és a mostoha viszonyok kö­zött dolgozd, go-ndokkal, bajokkal küzdő gaz­daságok vezetőinek, tagjainak egyaránt az a véleménye, hogy ma már elkerülhetetlen a gaadáikodás korszerűsítése, fejfeaztése. Csak a termelékeny módszerek alkalmazásával, gondosan szervezett, szakszerű munkával nö­velhetők számottevően a növénytermesztést és a viszonylag elmaradt állattenyésztés ho­zamai. Csak ilyen körülmények között lehet­séges a termelési költségek csökkentése a jövedelmező gazdálkodás kialakítása. Az anyagi eszkősöknek viszont nincsenek túlságosan bővi-ben a szövetkezetek. Különö­sen a kis területen, a mostoha viszonyok kö­zepette gazdálkodó tsz-ekben nehéz a kor­szerű állaátenyésztő teliepek. a megfelelő gép­park kialakítása, a munkafolyamatok gépesí­tése. Énért a legtöbb gazdaságban úgy ter­veznek, úgy számolnak, hogy a lehető leggaz­daságosabban, leghaszmosabbefi használják fal a nende-iikczesre álló pénzt. Érsekvadkerben, Saécsémyben, Taron az ál­la Mtenyéaejtes iparszerű termelésiét szervezik. A oélok megvalósítása nyilvánvaló minőségi változást hoz a szövetkezettek gazdálkodásá­ban. De megfeszített ütemet diktál szinte minden szövetkezet. Még az olyiam kas gazda­ságokban is, mint a keszeg! Zöldmező Tsz, évente 5—6 málliió forarutot fordítanak térimé, lő beruházásokra. Korszerű, gépesített isták- Lót alakítottak ki, amelyben a gondozók tisztáin, feltér köpenyben végzik a tenniva­lókat. Az idei tervek a gépesítés ütemének gyorsítását, a villamosítást tűzték célul. Oj és figyelemre méltó vonása az idei ter­veknek, hogy valamennyi szövetkezetben gondoltak a háztáji gazdasagok támogatásá­ra, erősítésére. A szövetkezeti vezetők egyre inkább a közös gazdaság részének, azzal egységes egésznek tartják a háztájit. A tíz­ezer holdas ceredi termelőszövetkezet több mint kétmillió forint értékű áru értékesítéséit tervezi a háztájiból. Bonéi, megfelelően ta­karmánnyal. szállítási és egyéb kedvezmé­nyekkel segítik, támogatják a gazdák tö­rekvéseit. A rendelkezéseknek megfelelően, a háztá­jiban végzett munkáért éppúgy teljesítményt írnak jóvá a tagoknak, mintha a közösben dolgoztak volna. Az így szerzett munkanapo­kat a társudalombiztositásriál, a háztáji föl­dek osztásánál, a fizetett szabadságoknál egyaránt beszámítják. Sok gazdaságban kö­vetik azt a gyakorlatot is, hogy a nagyüzemi felár egy résziért azok a tagok kapják meg, akik nevelik, értékesítik a jószágot, a ter­ményt. Mindezzel az a cél. hogy ösztönözzék a gazdákat az árutermelésre. Arra biztat­ják őket, használják ki a háztájiban rejlő lehetőségeket,' mert ennek a tag, a termelő- szövetkezet és a népgazdaság egyaránt hasz­nát látja. A terv tárgyiéió közgyűlések napirendjén szerepel a jövedelemelosztás rendszere, a szövetkezeti tagok és vezetők díjazása is. A korábbi évek tapasztalatai bizonyítják, hogy az ösztönző anyagi érdekeltség szinte tél sikert jelent. Ezért aztán egyetlen gazda­ságban se kell sajnálni az időt altót, hogy tisztázzanak a tagokkal minden ilyen kér­dést Sok nézeteltérésnek veszik elejét az­zal is, ha a közgyűléseken nyíltan beszél­nek a vezetők munkadíjazásáról, premizálá­sáról. Ahol a tagok tudják miért dolgoznak, s azt sem titkolják előttük, hogy felelősség­teljes munkájukért mit kapnak a vezetők, ott a zárszámadások, a fizetés idején sem mél- tateankodnak, háborodnak. Az ecsegi Béke Termelőszövetkezetben nemcsak a termelési és pénzügyi terveket készítették el gondosan, pontosan erre az esz­tendőre. A szövetkezet vezetői, a szakembe­rek nagy gondot fordítottak az anyagi érde­keltség, a jövedelemelosztás korszerűsítésé­re is. A megtermelt javak elosztása változat­lanul a szocialista elosztási elveknek megfe­lelőéin történiik. Azonban, a szövetkezeti ve­zetőik, a brigádvezeitők, a tehenészek és nö­vénytermesztők fizetését egyaránt az ered­ményes gazdálkodás, az' olcsóbb termelés függvényévé tették. Ecsegen már tavaly is 75 százalékos kölitsé©s®in.ttel dolgozták, és a tagok 2—3 ezer forintot kerestek átlago­sam. Elégedettek voltak, s nem tették szóvá a vezetőegyüttes 18 ezer forint prémiumát sem. E zek a mostani tervtárgyaló közgyűlé­sek is jelzik, hogy az elmúlt évtized alatt nagy utat járt be mezőgazdaságiunk, de a feladatok egyre nőnek. A szervezett mun­ka, a gazdságos termelés, az árubőség, a ta­gok biztos jövedelme ma már természetes igény. Ehhez próbálnak közelebb jutni a szö­vetkezetek, az idei tervek sikeres megvalósí­tásával is. Vincéé Istvánná J A mikor baráti, mun­katársi körben el­mondtam, hogy írni szándékozom Csa­ba Juditról, megyénk első számú és egyetlen politikai dalosáról, aki nemrég érke­zett vissza Berlinből, a po­litikai dalok nemzetközi fesztiváljáról — többen fi­gyelmeztettek: mielőtt elin­dult, már megjelent róla egy írás. A beszélgetés mégis létrejött, mert úgy vélem, ha érdekes az, aki elmegy, jóval érdekesebb az, aki visszatér valahonnan. Meg azután nem érdemes — nem is illő — szűkmarkúan bán­ni Nógrád tehetséges szülöt­teivel. Nincsenek olyan na­gyon sokan... Életében az első auto- grammot Potsdam ban egy kisfiúnak adta. Nehéz len­ne eldönteni, ki örült job­ban — aki kapta, vagy aki adta az aláírást. Tény, hogy a kisfiú az egyetlen, aki a fesztiválon helyesen írva is megismerhette Csaba Judit nevét. Írták Tzabának, Cha- bának, sőt Sábának is. A fesztiválra a berlini „Október-klub” hívta meg a Salgótarjánban is népszerű Gerilla-együttest és Csaba Juditot, aki a tarjáni Ma­dách gimnázium negyedikes tanulója. A felejthetetlen egy hétért — amelyre mint mondja, kilencven éves ko­rában is emlékezni fog —, külön is hálás az iskolának. Berlini meghívását megér­téssel fogadták és lehetővé tették szereplését a rangos nemzetközi fórumon. Több éves szereplés, hazai és most már nemzetközi fesz­tiválon szerzett tapasztala­tok birtokában érdekes az Berlim vendége volt Csaba is, hogy vélekedik a pol-beat szerepéről. — Nem tartom helyesnek az elnevezést. Pontosabban a második felével nem ér­tek egyet. Szerintem a„beat” csak divatból került az el­nevezésbe. A politikai tar­talmú sanzonoknak semmi köze a beathez. Jobbnak tar­tom a protest-song elneve­zést. Kezdetben, amikor a nyugati haladó ifjúságtól át­vettük ezt a kifejezési for­mát — a témát is „impor­táltuk.” Dalaink többsége a szolidaritás jegyében hang­zott Ezt sokan félreértették, úgy gondolták, hogy csu­pán divatról van szó, s ne­künk idehaza nincs miről dalolnunk. — Igaz az, hogy a poli­tikai sanzonok elsősorban az ifjúságnak szólnak? — A hazai politikai dalo­sok, a Gerilláék, a többiek és jómagam is, a társadalmi haladást gátló hibák és ma is ható helytelen nézetek el­len tiltakozunk. Szívesen énekelünk fiataloknak, s eb­ben talán szerepe van az ifjúság erős igazságérzetének is. De amikor énekelek, ar­ra is számítok, hogy a gon­dolatok tovább kerülnek azokhoz, akik változtatni tudnak és akarnak is egy- egy helytelen gyakorlaton. Dalunk egy időben szól az ifjúságnak és a felnőtt tár­sadalomnak. De a legna­gyobb táborunk elsősorban Judit mégis a felnőtt ifjúság kö­rében van. Érdekes, hogy Berlinben a hallgatóság többsége a harminc éven fe­lüliekből állott. Berlinben színpadon éne­kelt. A színpadi szereplést két dolog miatt tartja von­zónak: időről időre repre­zentálhatja a műfajt, de amit ennél is lényegesebb­nek érez, egyszerre nagy tömeghez szólhat. Egyetért azzal, hogy a politikai dal „topis” műfaj, nem igényel technikai felkészültséget. Látványos külsőségeket, nagy Igazi hatást is akkor vált ki. ha az énekes a közönség közvetlen közelébe kerül. De az alapos zenei tudás nélkülözhetetlen. A hazai probest-songnak jelentős sze­repe lehet abban is, hogy a régi mozgalmi dalok fel­újítva, újra a tömegek kö­zé kerüljenek. Az „Október-klub” rendez­te találkozón Berlinben ola­szok, spanyolok (Juan és Josef), dél-afrikaiak, nyugat­német, lengyel, szovjet poli­tikai dalosok és a magyar fiatalok vettek részt. A nyi­tó- és a záróünnepséget óri­ási tömeg előtt, a kongresz- szusi palotában rendezték meg a vendéglátók- A fellé­pésekre felváltva az úgy­nevezett fehér- és sárgate­remben került sor. Csaba Judit kétszer szerepelt a íe- hérteremben, egyszer kisebb közönség előtt a klubban. Salgótarjánban, az ideiglenes vasútállomás mellett vonatérkezés és -induláskor nagy a tor­lódás. A gépkocsisor gyakran a Karancs Szállóig ér. A balesetek elkerülése végett ezen a helyen fokozott óvatosságra van szükség t otó: Céhmester E. Megmozdult az ország Észrevették? Talán nincs az országnak olyan kicsi köz­sége, lakóterülete, ahol hazánk felszabadulása 25. és Lenin születésének 100. évfordulójára ne készülnének valami meg­emlékezéssel. Valami, országos arányokban talán szerény­nek tűnő, de helyi mértékkel mérve — ez aztán jelző kérdése — nagyszabású, fontos, jelentős, emlékezetes ünnepségre. Akiknek szívét most, és itt dobogtatják meg az emlékek, őszintén, meleg szívvel emlékeznek, önként, szívük vágyát követve állnak sorba, vagy a dobogóra. Akik ma akarnak hálatelt lélekkel mások elé állni,. hogy megmutassák, hogy felmutassák a legszebbet amit tudnak, azokat valóban a mélyről fakadó hála vezérli, azokat nem kell irányítani, oda találnak maguk is, ahol visszhangra vernek a szivek, s összedobbannak. Azt mondja a latin: „Sur sum corda!” Fel a szívekkel! Igen, fel a szívekkel, fel a szíveinkkel, itt, most kell kitárulkoznunk. Itt kell hálát adnunk, akiknek vérözöne megmentett at­tól, ami az emberre a halálnál is gyászosabb: a megalázko­dástól. Akit sorsa úgy vert, hogy kipróbálhatta, bizonyítja: könnyebb meghalni, mint megalázást elviselni. A halál egy pillanat, a hóhér gondoskodik róla, hogy ennyi legyen. A megalázás egy életen át mar, t egy nemzet megalázását ge­nerációk sem felejthetik el. Aki pedig megmentett ettől, s felszabadított a szégyen igája alól, hála legyen annak, azok­nak. De ez már eredmény. Eredménye annak, hogy volt valaki, 100 éve született, — Gorkij ismétli nem is egyszer —, egy kicsiny, igénytelennek tűnő ember. Lenin, aki lángésszel alapozta meg az utat, dolgozta ki mélyreható bölcsességgel, még aprólékos pontos­sággal is, gondos körültekintéssel, tudásának gazdag tárhá­zából sorakoztatván fel az érveket a sorra, sorra követke­zendő teendőket. Mi legyen az első lépés, hova torkollik, s- mi a második, mi lesz ennek az eredménye. Keményen til­takozott volna, ha valaki vátesznek nevezi. Ember vagyok — mondta volna —, emberi vágyakkal, sok ember számira is sok gonddal. Ember, akinek szívében milliók sorsa, vágya ég. . . De mégsem. Nem mondta volna ilyen fellengzősen. Mert szavai egyszerűek voltak, világosak, célratörők. És mondta őket, mondta ellenfelek, ellenségek szavainak pergőtüzében. Lépésről lépésre haladt a meggyőzésben, ami­kor pedig már intézkedni volt módjában, intézkedéseivel nyomorult országokat állított talpra úgy, hogy saját ország i még fel sem ocsúdott jóformán, már segitőkezet tudott nyúj­tani más, elnyomottak mélyből rimánkodó keze felé. Száz éve született. Más, ha sokszor száz évig élne, ne­gyedét sem tudná elvégezni annak, amit 6, néhány esztendő alatt. Mit kaptunk tanításai nyomán? Kötetek szólhatnának róla. Becsüljük, tiszteljük, nagy-nagy szeretettel emlékezzünk rá. — kussinszky — Iskolások az óvodáért A címért Hat szocialista brigád ne­vezett be a Salgótarjáni Tűzhelygyárban a v általait Kiváló szocialista brigádja címért indított murtkaver- senybe. A többszörös szocia­lista brigádok a Kiváló cím elnyeréséért a korábbiaknál jelentősebb vállalásokat tet­tek. A karbantartók felaján­lották, hogy valamennyien részt vesznek álla mi, szak­mai vagy politikai oktatáson, egyenként legalább 2 ezer fo­rint hasznot hajtó újítást nyújtanak be évente, 50 óra társadalmi munkát végeznek Új gyártósor A FÜTÖBER nagybátonyi hócsenélőgyártó üzeme szá­mára egy új gyártósor készül. Az új berendezést a vállalat budapesti Forgács úti üzeme készíti majd eL Céljuk, hogy a termelékenységet növeljék, a kieső idő csökkentésével és ezzel együtt a gazdaságossá­got is javítani tudják majd. Az üzem egyik főprofilja lett az utóbbi időben a hő- cserédőgyártás. Az idén pél­dául több mint 6500 darabot gyártanak ebből a termékből, amelynek a termelési értéke meghaladja a 35 millió fo­rintot. majd a gálaesten a palota nagytermében, de fellépett Potsdamban és a berlini rá­dióban is, ahol két dalát le­mezre vették. — Melyik az a két dal? — Egyetlen kivétellel sa­ját számaimat énekeltem. A Droste Wischering-et, Engels kedvenc dalát németül, ad­tam elő. Az NDK rádiója a Görög fohászt és a Békedal című szerzeményemet vette fel. A német sajtó túlságosan Urainak ítélte Csaba Judit szereplését. Ez ellen szóban tiltakozott. Ismerem dalait, belülről rázzák meg az em­bert­— A legnagyobb sikere a mi Gerilla-együttesünknek volt, őket követték népsze­rűségben a spanyolok és ta­lán szerénytelenségnek hat, de így igaz — a sikert te­kintve a harmadik helyet én szereztem meg. Díjakat nem osztottak. A fesztivál jel­mondata kifejezte a találko­zó célját is: „Fesztiválunk nem gála, hanem politikai vita!” .. .A fehérteremben külön vitaesten is részt vet­tünk, s nemcsak a politikai dalokról, hanem általános társadalmi és politikai kér­désekről Is szót váltottunk. N em halványuló él­ményeket, érdekes és hasznos tapasz­talatokat és sok jó dalt hozott a berlini fesz­tiválról. Két dalt egyenesen neki ajánlottak a német fiatalok- De erősödött a meggyőződése Is: érdemes őszintének és bátornak len­ni közös érdekeinkért. Pataki László Példamutató kezdeménye­zésekről érkezett hír szer­kesztőségünkhöz: a salgó­tarjáni Bolyai gimnázium és a gépipari technikum egy-egy osztályának KISZ- szervezete felajánlotta, hogy a 15-ös számú városi óvoda körüli munkákat, a parkosí­tást, a játszótér kialakítását társadalmi munkában el­végzi. Az óvoda vezetői nemré­giben a megyei tanács, mű­velődésügyi osztályához fordultak, hogy mivel a szülők nem érnek rá, és a parkosítást társadalmi se­gítség nélkül az óvoda sem tudja a tervezett időre — a közeli gyermeknapra elvé­gezni, valamilyen támoga­tást kapjanak. A két isko­la fiataljai így értesültek a dologról és azonnal vállal­koztak a munkára. A Bolyai János gimná­zium I/a. osztályából a hé­ten 18 fiatal jelentkezett társadalmi segítségre, őket rövidesen követik majd a gépiparisták is. A gimnazis­ták egész délután dolgoztak, sokan közülük még öt óra után is ástak. Az óvodában elmondták, hogy az építő katonáktól is értékes segítséget kapnak, A katonafiatalok leszerelé­sükig vállalták a 15-ös szá­mú salgótarjáni óvoda pat- ronálását. A fiatalok moz­golódását, önkéntes segítsé­gét látva — úgy hírlik — több szülő is készülődik a folyamatos bekapcsolódás­ra, sokan ígéretet tettek, hogy a legközelebbi na­gyobb munkánál rájuk is számíthat az intézmény. Ezúttal a fiatalok mutattak jó példát! — Pl — NÓGRÁD — 1970. március 29., vasárnap 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents