Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
Volt egyszer egy kisfiú A z asszony meglátta a pulton a formás kis locsolóüveget. Aranysárga színű, szagos víz ragyogott benne. Ellágyult tekintettel hosz- szan nézte, aztán a pénzét olvasgatta. Futotta még az üvegre is belőle. De ehhez már egy nyuszi is kell és tojás. Azt is vett. Fényes papírba vont, piros tojást és ezüstösen csillogó nyuszit' Amikor a nagykendő alá rejtette a holmit, nevetni szeretett volna, de restellte, mert nem illik a hangos jókedv a magas korba hajló asszonyhoz. Könnyűnek érezte magát, még a Dolináról zúgó patakot is énekelni hallotta. A gyerekek kint játszottak a két sor betonalapból épített járdán, túlkiabálták az olvadástól zúgva áradó vizet. Ott volt köztük Imre is. A szél pirosra csípte az arcát, szeme a nappal versenyzett, mikor meglátta az anyját. Tétovázott, szaladjon-e eléje, vagy a gyerekekkel maradjon. Az asszony leintette, nehogy még a kendő alá nézzen. — Játszó’ csak, de vigyázzatok, ne menj a vízbe! Titkával sietett a konyhába. Az ünnep előtti mosást hagyta félbe, úgy szaladt le a boltba. A. mosógép nyitott szájjal unatkozott, a tűzhely alatt mosatlan edények száradtak, a dikón halomban a játékok. Bent. az embere, Kovács Jánossal, a tanácselnökkel. Az asszony zavarában majd kiejtette a kendő alatt rejtett kincsét — Jaj, maga is ilyenkor tud jönni? De szégyellem. Mit is gondolhat.. • Gyorsan előszedte a kisüveget, a tojást is, a nyuszit is, de mielőtt a szekrény legfelső polcára rejtette volna, mint a kincset mutatta emberének és ragyogott az arca. Annak is, még a szája is nyitva maradt. Mintha megfeledkeztek volna a vendégről. Az elnök megkérdezte: — Mi az Szabónál — Hát a gyereknek hús- vétra — suttogott, mintha titkot árulna el. Most már mind a hárman, akár a gyerekek, nézték a csillogó holmit. Arcuk kiderült, jókedv kerekedett a kiskonyhában- Az asszony a következő percekben hihetetlen gyorsasággal rendet teremtett és a konyha közepéről az emberek felé fordult: — Hadd legyen öröme az aranyomnak. Már a hatodik hónapja, hogy minden nap öröm ebben a házban. Mert volt egyszer egy kisfiú, akinek az árvaházon kívül senkije sem volt, Szabó Jánosék pedig Ipolytarnócon, a Dolina alatt, az új soron, gyerektelenül fordultak a nehezedő korba. Csak a szomszédból hallották a gyerekkacajt, a zajt kavaró játszadozásukat. Szomjasan kívánták az ő házukba is ezt. Mint jóravaló embereknél, csak lappangott bennük a vágy, amíg Szabót a munkája kielégítette. Mert neves munkásember volt ő, kőműves, a szorgalmasabbjá- ból- Az autóközlekedésnél szolgált. Tiszta a tekintete, egyenes a cselekedete, haragos nélkül élt. Az otthonában is hasonlóan. Kovács Jánosnak, az elnöknek mesélte: / — Én itthon is megkeresem magamnak a tennivalót. Az elnök jól ismerte, nem kért magyarázatot. Mikor Szabóék kiköltöztek ide az új sorra, fel, egészen a hegy alá, elsőnek belül az udvaron építették fel a mai kiskonyhát. Aztán később megint egy másik helyiséget hozzá. Mikor aztán tellett a pénzükből előre, az utcafrontra, a széles ablakú szép szobákat építették meg- Ebben tellett kettőjük legszebb öröme. De Szabó János hirtelen mebetegedett. Megszorult a szíve, beszűkült a lélegzete és nyugdíjba küldték. Keservesen birkózott, hogy a semmittevés meg ne nyomorítsa- Hátul, az udvarban fészert épített magának. Szerszámaival díszítette és fúrt, faragott. A szemétlapáttól kezdve a rádióig mindent megcsinált, de mégis üresség kongott körülötte. Elment a tanácselnökhöz— Mondja meg, kinek adjam, kié legyen, amit összekapartam? Egy különös délutánon, amikor a levegőhöz is nehezen jutott és óriásivá nőttek betegsége terhei, Ponyi Béla, a szomszéd tanítófiú nézett be hozzájuk. 1 Az árvákat gondozza a Salgó-vár tövén. Az szánta meg keservükben Szabóékat. ö hozta nekik a kisfiút. Pirosló bor csillogott az asztalon a vendég iránti illendőségből, az ablakon becsúszott egy vékony napsugár. Szabón é felsóhajtott: — Olyan gyámoltalan a lelkem és gyengécske. Felölelték, szerették, babusgatták a gyereket. aki lassan magához tért, Szabóék pedig megfiatalodtak. Hangos lett a hajdan csendes porta, halomra gyűlt a sok játék, mesekönyvek színes keveréke és a felmelegedett. kisfiú egy este kimondta: — Apuci lovagoljunk-.. Csend lett a kiskonyhában A három ember szótlanul nézett egymásra. Csapódott a kerti ajtó, elűzve a csendet. Az előszobából behallatszottak az apró léptek. — Apuci, apuci! Anyuka itthon van? — A napsugár sem fényesebb ennél a tekintetnél. A kkor borult el, amikor az idegent is meglátta. Odabújt Szabóhoz, aki olyan ellágyult szeretettel simogatta a fiút, mint a legnagyobb boldogságot. Az asz- szony megigazította a gyerek kabátját és titokban a szekrény legfelsőbb polcára nézett, ahol elrejtette az ünnep örömét- A kisfiúnak, aki egyszer árva volt... Bobál Gyula Vasárnapi fejtörő / r ff A tavasz beköszöntésével idézetet közlünk Radnóti Miklós egyik verséből, rejtvényünk vízszintes 2., valamint függőleges 1. számú soraiban. A vers címe: vízszintes 58. számúVÍZSZINTES: 2. A versidézet; folytatása függőleges 1. sz. 12. Arab névelő. 13. Kínai pénzegység- 14. Főleg hajóépítésre használt igen kemény indiai fa. 15. Mutató szó. 16. A Sárvíz mellékvize. 17- Férfinév. 19. Görög betű, latinosán írva. 21. öltöget. 23. Cremonai hegedűkészítő család- 25. Pest megyei község a lajosmizsei vonalon. 27. Én — latinul. 28. Hamis. 29. Görög betű, latinosán írva. 31- Vágány. 32. Szolmizációs hang. 33. A gondolkodás elemzése. 37. Kicsinyítő képző. 38. Árkus. 39. __föld- 40. A japánok sak khoz hasonló nemzeti játéka. 42. Róma mitológiai alapítója és első királya. 44- Kárpátukrajnai folyó. 46. Török férfinév. 47- Szorzat vége! 49. Egyforma betűk. 50- Az egykori Babilónia fővárosa. 52. Káros hatása van (ford.). 54. Angol légitársaság. 55. Állóvíz (—’)• 56. Mértani test. 58. Az idézett vers címe. 61. A vízszintes 13- vége. 62. Az idegrendszerhez tartozik. 64. Remegve mond. 65. Liszt-díjas operaénekesnő (Karola). 66. Vallás, röv. 68- Küzd. 69. Harag — latinul. 70. Francia sziget La Rochelle közelében. 72. A mondás szerint derű következik utána. 74. SZSZK főváros. 76. Mint vízszintes 29. számú. 77. ÉNY- arábiai ország fővárosa. FÜGGŐLEGES: 1. A versidézet folytatása. 2. Rangjelző- 3. Közterület — névelővel. 4. Iskola bútor. 5. Tagadás. 6. Áramforrás. 7- Elősdi (ford). 8. Személyes névmás. 9. Égitest- 10. Szekér fölé vont ponyva-, vagy gyékénytető. 11. Szóösszetételek előtagjaként kettős-í jelent. 16. Összekuszált sor! 18. Horgászzsinór. 20. GyaÁPRILIS kori jugoszláv névvégződés 22. Felhívás a keruigore. 2i Formájú. 24. Orosz női név 26. A legegyszerűbb geometriai felület. 28- Dátumrag. 30. Indíték- 33. Idejét múlt. 34. A lenni ige egyik alakja. 35. Molett. 36. Klasszikus görög piactér. 38- Fohász. 41. Érzékszerv. 43. Olasz pénz (+’)• 45. Három — latinul. 48. Máshollét-iga- zolás. 51. Pózna. 53. Hónap, röv. 54. Nagy — angolul. 55- Üdítő ital. 57. Bírósági eljárás. 59. Látványos, zenés, táncos előadás (eredeti írással)- 60. Argumentál (ford.). 61. Török méltóság. 63. Hitvány ló. 65. Vezetékben kering. 67. Kötbeosztás- 69. Járom. 71. Mennybolt. 73. Orsó közepe! 75. Határrag- 76. A tetejére. Beküldendő: a vízszintes 2., függőleges 1., valamint a vízszintes 58. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: április Március 1-i lapunkban megjelent „Füles” kereszt- rejtvény helyes megfejtése- Rákóczi temetése. Százhúszat tempó. Kalózkisasszony. A hetedik kereszt. Könyvjutalmat nyertek Gőz Béla Salgótarján, Ivonv István Salgótarján, Rádi Av nőid Nagybátony. Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtése: A másik oldalon is van egy nagy lyuk, azon pedig majd biztosan kifolyik. Könyvjutalmat nyertek: Kovács Ernőné Salgótarján. Csákvári Zsófia Csécse, Készéi Ferenc Salgótarján. A könyveket postán küldjük. A megye legnagyobb szolgáltató vállalata. GORKIJ Leninről xi r. Lenin, lenyűgözően erős akaratú ember lévén,- a legnagyobb mértékben rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, melyek a forradalmi értelmiség legjobbjait jellemzik: az önmérséklettel, mely gyakran az önsanyargatásig, az öncsonkításig, a rahmetovi túlzásokig (Rahmetov — Csernisevszkij Mit tegyünk? című regényének forradalmár hőse), a művészet tagadásáig fokozódott. Leonyid Andrej ev egyik hősének logikájáig: „Az emberek rosszul élnek, tehát nekem is rosz- szuil kell élnem.” A súlyos, éhínséges 1919- es évben Lenin restellte megenni azokat az élelmiszereket, amelyeket vidékről kapott elvtársaktól, katonáktól, parasztoktól. Amikor a küldeményeket felvitték sivár lakására, zavartan ráncolta homlokát, és sietve szétosztotta a lisztet, cukrot, vajat a hiányos táplálkozástól legyengült vagy beteg elvtársak között- Egyszer meghívott ebédre. — Füstölt hallal fogom megkínálni — mondta. — Asztrahanyból küldték — És szókratészi homlokát ráncolva, metsző pillantású szemével oldalt sandítva, hozzátette: — Ideküldik. mint egy földesúrnak! Hogy lehetne erről leszoktatni őket? Ha visszautasítom, ha nem fogadom el, megsértődnek. Pedig körös-körű' mindenki éhezik. Nem voltak szenvedélyei, a szeszes italtól, dohányzástól idegenkedett, reggeltől estig bonyolult, nehéz munka foglalta le, képtelen volt gondoskodni önmagáról, de éberen figyelte elvtársai életét. Dolgozószobájában ül az asztalnál, sebesen ír, és tollát fel sem emelve a papírról, így szól: — Üdvözlöm, hogy van? Mindjárt befejezem. Egy vidéki elvtársról van szó, elkeseredett, úgy látszik, elfáradt. Lelket kell öntenem belé. A hangulat nagyon fontos! Egyszer Moszkvában, amikor nála jártam, megkérdezte : — Ebédelt? — Igen. — Nem lódít? — Tanúim vannak rá, a Kreml étkezőjében ebédeltem. — Azt hallom, ott pocsékul főznek. — Nem pocsékul, de főzhetnének jobban is. Nyomban részletesen kifaggatott, mi a ros-z, és hogy lehetne jobban. Zsörtölődött: — Hogy lehet, hogy nem tudnak egy ügyes szakácsot találni? Az emberek a szó szoros értelmében az ájulásig dolgoznak, ízletesen kellene főzni nekik, hogy többet egyenek. Tudom, kevés az élelmiszer és rossz is, de ügyes szakács kell. — És idézte egy tudós fejtegetését. hogy az ételek ízletes elkészítése mennyire befolyásolja tápértéküket és az emésztést. Megérdeklódtem: — Hogyan jut rá ideje, hogy még ilyesmiken is gondolkodjék? Ö is megkérdezte: — Az ésszerű táplálkozásról? S hanglejtésével adta értésemre, hogy kérdésem nem helyénvaló. Régi ismerősöm, az ugyancsak szormovói, érzékeny lelkű Szkorodohov panaszolta, milyen terhes számára a munka a Csekánál. Azt feleltem neki: — Én is úgy vélem, hogy ez nem magának való munka, nem illik a természetéhez. Szomorúan helyeselt: — Egyáltalán nem illik a természetemhez. — Majd elgondolkozott, és így szólt: — De ha eszembe jut, hogy hiszen Leninnek is bizonyára gyakran „meg kell keményítenie a szívét”, akkor szégyenkezem a gyengeségem miatt. Ismertem és ismerek jó néhány munkást, akiknek összeszorított foggal kellert és kell „megkeményíteniük szívüket”, erőt venniük természetadta „társadalmi idealizmusukon”, annak az ügynek győzelméért, amelyet szolgálnak. Vajon magának Leninnek is „meg kellett keményítenie a szívét?” ö sokkal kevesebbet törődött önmagával ahhoz, hogy magáról beszéljen másokkal: lelkének titkos viharairól úgy tudott hallgatni, mint senki más. Egyszer azonban Gorkiban, gyermekeket cirógatva, így szólt: — Lám, ezeknek már jobb életük lesz, mint nekünk! Abból, amit mi átéltünk, ők sokat nem fognak végigszenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen. És a távolba nézett, a dombokra, ahová makacsul befészkelte magát egy falu, és elgondolkozva hozzátette: — Mégsem irigylem őket. A mi nemzedékünknek sikerült teljesítenie egy páratlan történelmi jelentőségű feladatot. Életünk kegyetlenségét, melyre a körülmények kényszerítettek, meg fogják érteni, és meg fogják bocsátani. Mindent meg fognak érteni, mindent! Vigyázva cirógatta a gyermekeket, különösen köny- nyed és féltő mozdulatokkal. Felkerestem egyszer, és látom: a Háború és béke egyik kötete fekszik asztalán. — Igen, Tolsztoj! Kedvem támadt, hogy elolvassam a vadászjelenetet, de hirtelen eszembe jutott, hogy írnom kell egy elvtársnak. Így az olvasásra nem jut időm. Csak ma éjjel olvastam el a maga füzetét Tolsztojról. Mosolyogva, hunyorogva, élvezettel nyújtózkodott karosszékében, és halkabban, szaporán folytatta: — Micsoda sziklatömb. ugye? Micsoda óriás! Ez aztán a művész, barátom.. Es tudja, mi még a csodálatos? Hogy ezelőtt a gróf előtt nem volt igazi paraszt az irodalomban. Majd rámhunyoritott és azt kérdezte: — Kit lehet Európában őmellé állítani? És maga felelt rá: — Senkit. És kezét dörzsölve, elégedetten felnevetett. (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1970. március 29., vasárnap a Mögrád megyei Vegyesipari Javító Hallatat. A lakosság szolgálatában: televízió, rádió, háztartási gép, mosógép, centrifuga, vasaló, hűtőgép, óra garanciális és fizető ja vitása. Olajkályha-, eserépkályha-javitás, valamint cse- répkálya-építés. Cserépkályhába olajégő beszerelése, javitása. HIBABEJELENTÉS: Salgótarján: 12-56, 18-78, Balassagyarmat: 34 és 94 telefonon. Varrógépek garanciális és fizetőjavítása. „ Kerítésfonatok készítése hozott anyagból is, a fogyasztói árból 2% engedménnyel és ingyenes haza- szállítással. Gépkocsik, motorkerékpárok servicejavítása, SALGÓTARJÁN BAN, SZÉCSÉNYBEN, BALASSAGYARMATON. J Kerítések, kapuk, előtetők készítése. Villanyszerelés, villanymotor-tekercselés. GYORS ÉS UDVARIAS KISZOLGÁLÁS. VARJUK MEGRENDELÉSEIKET. _____________________________________ ______
